Útjainkat nyitott szemmel járva mindig változásokba botlunk, események, rendszerek, uralkodók és meggyőződések jönnek-mennek „felgyorsult világunkban”. Magyarországon az úgynevezett ezoterikus/spirituális élet változásait vizsgálva különös, nem elhanyagolható állomás-pontokba botlunk: régebben a rendszerváltás (egyesek szerint zsarnokváltás :) előtt noha számos államilag támogatott kiállítás, irodalmi est, nyári tábor került megrendezésre bizonyos okok miatt egyfajta szellemi minőségre való igény nem bontakozódhatott és „szolgálódhatott ki”. Ez a rendszerváltás után megváltozott, a támogatott kultúrprogramok eltűntek, viszont az emberek szabadabban kezdhették cserélni eszméiket, ideáljaikat. Ennek a folyamatnak egy érdekes konkrét következményei is, amit Pl. Paksi Zoltán asztrozófus úgy szokott jellemezni, hogy ha most megkérdezi a közönségét, - Ki az, aki tud alkalmazni bármiféle gyógyító módszert? – Jelenleg, 2011-ben megdöbbentően sokan ismernek különféle technikákat (reiki, ayurveda stb…) Ám bár, ha ugyanezt 20-30 évvel ezelőtt kérdezte volna meg, elképzelhető hogy senkit sem talál a hallgatósága soraiban.

Mindez véleményem szerint rettentő jó dolog. Jó ha az ember megfontoltan, kérdésekkel ajkán böngészi a világ szellemi és digitális adattárát. És hogy ne nyújtsam még hosszabbra a rétes tésztát, ezzel el is jutottunk a következő állomáspontunkhoz: a fórumokhoz.
Amint kialakul valami fényes, jó dolog annak a közelében mind többen és többen lesznek. És akik közelebb kerülnek egymáshoz, kommunikálni akarnak a többiekkel nem csak arról a témáról, ami miatt épp összegyűltek, ha nem más hasonló dolgokról is éppúgy. Fölvetődik tehát a kérdés, hogy hol tartunk? Az emberek egy bizonyos csoportja el kezdett érdeklődni a lényegi (a szerintem lényegi) dolgok iránt, az Interneten számos önszerveződésű csoport jelent már meg. Mi a helyzet viszont az ajtónkon túli élettel? Ezek az érdeklődő, intelligens emberek megtalálják egymást a való életben is? Tudnak, van –e lehetőségük kommunikálni szemtől szemben is?
Én az évben figyeltem fel egy Miskolcon és környékén munkálkodó MANDORLA Közművelődési Egyesülettel, mely mindamellett, hogy nagyon jó dob-körrel is rendelkezik, jobbnál jobb előadókat hív meg a városba, mint Pl. Keresztesi Mária, Paksi Zoltán, Papp Gábor. Időnként, pedig ha az égiek úgy engedik nagyobb előadássorozatokat hoznak össze a tagok. Idén pl. már 4.-ik alkalommal rendezték meg a „2012 és a jelenkor változásai” néven futó programjuk. Tegnap, pedig volt szerencsém végig hallgatni Papp Gábor tolmácsolásában a Peruból származó Icai történetét, ami teljesen jól példázza miért van szükség hasonló médián kívüli önszerveződésekre. Meg lehet, egyszer szánok egy külön postot, elemzést az Icai köveknek, de most maradjunk a lényegnél: Ha nem megyek el Pap Gábor előadására, akkor valószínű nem hallom, nem olvasom sehol máshol – legalábbis egy jó darabig biztos nem – az ő által felvetett érdekes ideákat. Valamint természetesen nem ismerem meg ezt a nagyszerű embert sem. Gondolom ez teljesen érthető, picit komolyabb hasonlattal ez olyan, mint Buddháról olvasni most és akkor a történelmi Buddha lábai előtt hallgatni a szavait.
És itt jön a következő pozitívum is, amit olvasunk az egy dolog. De ha én mondjuk elmegyek egy konferenciára ott meggyőződhetek, hogy az adott „spirituális termékkel” milyen emberek is foglalkoznak. S akár 180 fokos fordulatot is vehet a véleményem egy ilyen találkozó után. Azaz még jobban formálhatunk véleményt, jó esetben helyre tehetjük világképünket, igazíthatunk magunkon mindamellett, hogy lexikális tudásunk is bővül. Kijelenthető tehát, hogy ezek nagy dolgok, főleg azokat a tömeges lehúzó energiákat alapul véve amik manapság dőlnek a TV-ből, rádióból, egyéb kanálisokból. Ugyancsak nagy dolog, hogy pl. a minap Pl. egy Kecskeméti Meditációs csoport facebook oldalán az én egyik régebbi blogomról származó idézetet olvastam. Amit természetesen én is máshol találtam anno. Ez számomra mindenképp pozitív dolog, azt jelenti hogy nem csak a hülyeség, ha nem a jó dolgok is tudnak terjedni. Így tovább emberiség!