2019. október 22., kedd

ÚJRA-BEMUTATKOZÓ: Mi a blog? Miért írom? Ki vagyok?

A Szamszára egy régebbi Szamszára Blogteres blognak a folytatása. Az első blogspot bejegyzés: 2008. október 28-án egy keddi napon született. Névadásakor a rövidség és megjegyezhetőség szintén számított. A bejegyzések nagy része személyes olvasmány élményeken, megértéseken és megtapasztalásokon alapul. 
    A hozzátartozó Facebook fiók leginkább rövid, naplózó jellege miatt lett elkészítve, illetve azért hogy a jövőben illetéktelenek ne tudjanak visszaélni a blog nevében, nos a nevemben. Akinek, pedig esetleg megtetszett pár olvasmány az követhette az oldalt, kérdést tehetett fel.
A blognak és a közösségi oldal részének köszönhetően megismerkedtem már boszorkánnyal, mágussal, gyógyítóval, olvasóval, íróval, festővel, tanítóval és hozzám hasonló lelki utakat kereső és járó emberekkel.
    Az oldal Google kereső által nyújtott alapvető elérési lehetőségét használtam kizárólag. A bannerek nem felkérésre, kizárólag saját elhatározásból lettek kitéve. Fizetett hirdetéseket nem jelenítettem meg a felületeken és saját hirdetéseket sem adtam fel, továbbá ismerősök meghívásával sem igyekeztem azonnal 1000 fő fölé duzzasztani a Facebook oldalt és annak nevében is csak bizonyos esetekben posztoltam más oldalakon.

GYORS (MÉG VISSZÁBB) VISSZATEKINTÉS

Noha sok tekintetben fiatalnak számíthatok, de az Interneten jelen vagyok azóta amikor még floppy lemezeken kellett haza vinni a könyvtárból a letöltött fotókat és txt. fájlokban a honlapok cikkeit - amik betöltöttek 1 kb/s sebességgel.
    Kezdetben csak megismerésre törekedtem, a fórumokon kevesebbet időztem, inkább a regényesebb, nagyobb lélegzetvételű blogok vonzottak. Volt valami szépséges, antik hangulata alapvetően is a kezdeti időknek amikor az embereknek még nyomógombos telefonjaik voltak és a közösségi média a Myvipből, MSN-ből és a szerelmeseknek szánt chat szobák falaiból állt csak. A társalgáshoz pedig kellett egy alapvető számítógépes ismeret. Régebben mind a 10 ujjunkra szükség volt, most már elég csak 1!
    A blogokon keresztül rengeteg fajta érdeklődésű embert meg lehetett ismerni. Mindenkinek meg volt a saját véleménye, témaköri érdeklődése és ha veszekedtek is, mégis olvasták egymást. Az egyének kiegészítették az arra nyitott többség tudásanyagát.
Ez mára már tudjuk mennyire megváltozott. A nyálát csorgató 5 évesnek oda adják a tabletet a természetben sétálva, hogy anyuka(?) és apuka(?) nyugodtan tudjanak...  a saját telefonjaikon közösségi médiázni. Ez megtörtént eset, Szilvásváradon a Szalajka pataknál találkoztam ezzel az élőképpel pár éve (először).
    De ez a legkevesebb... több dolog történt 2008 óta: Rengeteg érintőképernyős okostelefon jelent meg a piacon, amelynek segítségével mindenki számára olcsón, akár ingyen wifi mellett is elérhetővé vált az Internet. A sokak által közkedvelt és egy bizonyos csoport számára kedvező Iwiwet felszámolták, az Origo Zrt. 2014. május 15-én jelentette be, hogy a szolgáltatást 12 év után megszüntetik. Így a Facebook feltörhetett Magyarországon is és ezzel párhuzamosan azóta rengeteg tartalomfogyasztási trend és kommunikáció megváltozott. Több lett az álhír, óceánokká állt össze a felesleges információ. A Facebook-algoritmus pedig csak azt teszi eléd, amit szerinte látnod kell. Bizonyos honlapokat egyes keresők és országok pedig alapvetően blokkolnak. 
Jó persze a cuki macskás/kutyás fotók és videókért azért nem kár, azok tök frankó hogy vannak. HÁ nem? Há' meg kell zabálni őket... ja igen, bocsánat.
Szóval rengeteg videó jelent meg, a Youtube részben felváltotta a haldokló televíziókat és bizonyos mértékig a zenehallgatás és önkifejezés megreformálását indította el. Az egyesek által régebben lenézett számítógépes játékoknak is több platformja lett - pl. Twitch, azokkal most a fiatalok akár milliókat is kereshetnek ha meg van hozzá a tehetségük.

A FORMÁTUM

Azt hiszem ennyi elég egy idegennek is, hogy megérezze merről indultam és a jelenlegi közösségi média-korral nem feltétlenül értek egyet - annak ellenére is, hogy át látom és még használom is annak nagy részét.
A formátum, amiben a Szamszárán a bejegyzések megjelennek, az a blog-formátum. Ha úgy döntök egyik napról a másikra, hogy F-16-os vadászgépekről fogok képeket megosztani... megtehetem. Nincs csendes társam, aki azt mondaná: - nézd Tamás, tudod eddig könyvekről volt szó, mi lenne ha a magaslatokból lejjebb szálnál. Olyan eseményeket osztok meg amiket akarok, onnan idézek ahonnan szerintem megfelelő - kivéve ha a kiadó szól az ellenkezőjéről :D . Ez is alapvetően egy egycsatornás, anti-demokratikus sziget. Habár hozzáteszem eddig nagyon ritkán is fordult elő, hogy valaki javasolt volna egyáltalán bemutatásra, bővebb tanulmányozásra való témát. 

Mivel olvasmányok és ideák bemutatásáról szól ez a blog - ha csak nem F-16-os va... -
khm Szóval ez a blog alapvetően a bejegyzéseiben egyenként nem egy csapongó, összeszedetlen oldal. De semmi esetre sem önismétlő, nyelvtani hibákban hemzsegő, rendszertelen és ritkán jelentkező... - ja várjunk ezek talán lehet igazak :D
    De TÉNYLEG komolyra fordítva a szót, a kezdetekben valahogy automatikusan ráálltam egy kicsit a dokumentarista, bemutató hangvételre. Ez az ismertetői metódus pedig bizonyos távolságtartást követel meg. Saját személyes hangunkat kordában kell tartani például, ha Az egri csillagok történetének bemutatásával foglalkozunk. Gárdonyi Géza személyes életéről, a könyv hatásairól és a hozzá való viszonyunkat ugyan felvázolhatjuk. De a lényeg akkor is Az egri csillagok kell, hogy legyen. Elmondhatom róla, hogy nekem tetszett, kétszer is olvastam, viszont ha a történetét elbeszélem nem mondhatom azt, hogy Jumurdzsák egy khm. vadászrepülőgépen bombázta Eger várát, a védők pedig Scud rakétákkal válaszoltak csapásaira.
Ezt, mármint a dokumentarista bemutató stílust a legjobban az idézetek alkalmazásával lehet elérni.
- Az a fő, hogy ne féljen a legény!” - Dobó István mondta Gergőnek a I. rész 9. fejezetében.

SZABAD VÉLEMÉNY NYILVÁNÍTÁS
- SZABAD?

A 2018-2019-es év során több magánéleti, egészségügyi és lelki változáson mentem keresztül. Ezért érzékenyebb lettem és aktívabb olyan területeken amiket előzőleg nélkülöztem. Elképzelhető, sőt biztos is, hogy egy személyesebb, kezdeményezőbb hangvételben kezdtem el mondandómat átadni.
     Sok cikk és egyéb személyes meglátás azért nem íródott meg ezen a blogon, mert az alapvető bemutatói stílust nem lehetett megtörni. Nem írhatsz le egy 1000 oldalas könyv trilógiát kettő A4-es oldalban maradéktalanul. A végén röviden összefoglalhatod a véleményed, de ha a véleményed írod le a művekről elejétől a végéig, az egészen más. Nehezebb elkészíteni egy véleményező írást, mint egy pusztán bemutató jellegűt. Ugyanakkor a jó véleményező/bemutató és kritikai munkákra van igény. Keressük a másik véleményét, elemi ösztön szintjén kutatjuk benne a megerősítést, a kákát és a csomót is.
     Nem tagadom, az idő hiány és a lustaság is közre játszott, hogy az egyes témáknál csak rövid bemutatásra törekedtem. Mentségemre szóljon, hogy sok esetben hiánypótló munkákat végeztem el mások helyett. Ez a megtekintési adatokban is látszott, látszik. A La Belle Verte film például a legmagasabb 13000 feletti megtekintésnél tart jelenleg. Pedig csak azt a pár szót írtam le, ami egy forgalmazónak vagy filmes oldalnak lett volna eredetileg feladata.

A változtatásra való kényszer a blog írás módjára is kihatással volt. Régebben is, ezeket külön nem jeleztem, mert egyrészt ez nem vlog, másrészt az nem tartalom. A lényeg, hogy hosszas mérlegelés után az alábbi lehetőségek merültek föl bennem.
- nem írok több bejegyzést
- folytatom a jelenlegi formátumban a jelen blogon
- folytatom a jelenlegi formátumot más blog felületen
- folytatom más formátumban más felületen
- folytatom más formátumban a MOSTANI blog felületen
Ezek közzül jelenleg, pedig az utolsót tartom elfogadhatónak. Noha, a más, kiegészítő formátumok, megjelenési felületek gondolatát nem vetem el  - nem, nem a Facebookra gondolok itt.

HITVILÁG

Végezetül nehogy személyes hitvilágom kérdőjel maradjon:
Az írás számomra egy önfelfedezés. Azért írok, hogy megértésben közelebb kerüljek az örök kérdésekhez: - Ki vagyok? Mi vagyok? Átszűröm magamon a tapasztaltakat, eldobom ami így vagy úgy nincs hasznomra és hosszas transzmutáció lévén építem be azt amire szükségem lesz később is.
Ezt pedig újra ismétlem ahányszor kell - sajnos nem olyan mértékben így sem, mint amire igazán szükségem volna - végül teljesen máshogy nézem a világot, mint a folyamat elején. De közben a világ is változott. Ami változatlan maradt és amivel igazán gyarapodtam, az az én személyes megértésem, amivel gazdagabbá tettem a világot.

Leginkább az információ szabadságában hiszek, akár saját káromra is. Mélyen, nyomozói lelkületű, ugyanakkor ösztön ember is vagyok. Simán belerohantam olyan dolgokba már, amelyeket messzire kerülnöm kellett volna.
Alapvetően Keresztény lelkületűnek vallom magam, ennek ellenére közel áll hozzám a különféle válfaja a: Buddizmusnak, Krsna tudatnak és bizonyos mágikus/samanisztikus gyakorlatoknak. Vélem Isten, újraszületés és a jó sörök kóstolásának tanát (ezt később ki kéne szerkesztenem, ciki lenne ha benne hagynám :D )

SZAMSZÁRA ÉS DHARMA

A kettőségekben képes vagyok meglátni az egységet és keresni a rejtetett és feladni a gyötrelmes hittérítésre való kényszert. Elférnek nálam az UFO témák mellett a meditációk, aszkéták, gyógyítók, sámánok, zsidó misztikusok, görög gnosztikusok, a Fantasy és a SCIFI is. Mindnek megvan a maga szerepe. Egy dolog tud ki akasztani: mikor valamiről egyszerre 10 oldalról hallom a téveszmét, a rontást. Ha olyanom van a saját portámon hangot adok legalább az ellenérzésemnek. Legfeljebb később tévedek én is, az is tanítás... Mivel elmondom mindenkinek, tudom így már nem csak a saját ügyem, viszont mindenki maga dönt meddig olvas. A távkapcsoló mindenkinek ott van a kezében.


A LEHETETLEN

Kezdetben azt hittem, hogy bizonyos tudásanyag keresése, prezentálása elég lesz. Elég lesz a titkok feltárására, a problémák megoldására. Ma már tudom hogy elég tud lenni... ha van mellette hasonló mennyiségű gyakorlati elem is ami előre lendít. Megtapasztalás nélkül semmi sem értelmezhető.
Hiába tartanék több órányi előadást is a szellemekről, energia érzékelésről és megvilágosodás élményekről megrögzött materialistáknak, akiknek életciklusuk szerint épp minden szellemi-lelki impulzussal szemben lezártak. A főbb bizonyítások belül történnek, próbára tesznek. 
Minden tudás akkor tárul fel, ha készen állunk megélni. Amit elmondani tudok azt vagy érti valaki ,vagy később fogja majd tudni, vagy ellenkező véleményen van. Mivel ez pedig nem a Párbeszéd tere, így az internet korlátaiból fakadó lehetetlen helyzeteket kerüljük (több órás személyes beszélgetéseket az egyéni meglátásokról, lelkiségről nem lehet kiváltani, csak gyötrelmesen utánozni az interneten). Mégis mire jó az amikor valaki megrögzötten ki áll egy megafonnal Budapesten a köztérre és el kezdi a saját igazát bizonygatni? A tömeg a bölcs számára sohasem cél.

Fotel-forradalmársággal szakítani kell. Ez, tudom ellentmondásos egy blog esetében, de CSAK akkor ha KIZÁRÓLAG mások elképzeléseinek az ízlelgetésére szánunk időt. Amíg magunkat és a többi embert is kizárjuk az egyenletből, addig megértést és megélést nem fogunk tapasztalni.

És igen, ezt így akartam írni. Tapasztalható ellentmondás az utóbbi kettő bekezdésben? Nem szabad a tömeg-emberek szintjén működni, de nyitni kell mégis mindenkire. De csak azokra lehet érdemileg beszélni, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Azok maguktól is megtalálnak minket, felesleges hangosbeszélőn ordítozni, ha úgy teszünk akkor mindenkit elriasztunk és ránk hívják a rendőrt is. Viszont, ha egy emberrel is találkoztunk, akivel valóbban találkoznunk kellett, akkor már megérte. 

A JÖVŐBEN

Az oldal egy személyesebb nyelvezetet fog felvenni, ezentúl a név:
"Balogh Tamás alias Acrab
Szamszára nevű oldala"
Nem lesz másik blog, mert azzal még több probléma adódna. Egyetlen lehetséges hasznos terjeszkedési felületet egy Youtube-alapú vlog/könyvblog kiépítésében látom.

A Facebook oldal szüneteltetésének vagy annak teljes megszüntetése is opció. Ez nem volna olyan nagy csapás és nem régebbi velem szemben megfogalmazott kritika, vagy időhiány miatt történne. Az ok, az hogy Facebookon az emberek (tisztelet a kivételnek) a Facebook olvasására és mások másolására álltak rá. Kreatív párbeszédeket ritkán kezdeményeznek és az idézetes oldalakkal különben is Dunát lehetne rekeszteni.
Egy olyan bomlasztó reakció-mechanizmust és mentalitást képvisel az oldal, amit ellensúlyozni csak kicsiny, de annál erősebb egyéniségek csoportja képes. Ezen csoportoknak is viszont csak kiegészítő munkafelületül szolgálhatnak a közösségi médiák. 

Minnél kevesebb, koncentráltabb, tisztább annál jobb.

2019. október 5., szombat

Michael korszak, Mihály angyal szerepe

Lelki-szellemi üzenetként többször találkoztam már Michael nevével. Egészen pontosan Imánuel Jézus mellett közvetlenül említve Michael arkangyalt. Az üzenetek kiemelt fontosságúnak és rendkívüli hatókörrel felruházottként hivatkoztak Mihályra. Ez számomra sok tekintetben félrevezető volt, ugyanis a meglévő ezoterikus és vallási ismereteim szerint Michael számomra bizonyos elemek bizonyos arkangyali minősége volt csupán, egyfajta megszilárdult statikus képben. A biblikus események és egyéb vallási történetek részeinek pedig egész egyszerűen nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget azok mesés, szimbolikus voltánál.
Angyaltannal érintőlegesen a Szamszára oldalain legfőképp Daszkalosz, a Ciprusi mágus kapcsán lehetett találkozni. Daszkalosz megtapasztalásai, tanításai során szintén tisztelettel említi:
"A „Nagy Isten” szanszkritül a Maha nagyot jelent, az El pedig Istent (az ősi egyiptomi nyelvben és a héberben is ugyanaz a jelentése). Az El ragot minden arkangyali névben megtalálhatjuk. Mihály fényének színe a piros minden árnyalata. Ő a fény és a tűz arkangyala." /Stylianos Atteshlis - Gnózis 
A mai nap azonban realizáltam olyan felismeréseket, amelyek számomra is érthető módon elmagyarázzák Michael további fontosságát. Ez az egykoron előadásokon elhangzott, ma könyvekben található szavak elsőként nem csak az intelektus kielégítésére íródtak. Mindenki számára javallott a tudása szerinti lehető legmélyebb értelmezése, későbbiekben alkalmazása. 
     Az első részben Váradi Tibor Manifesztumban is megjelent írását idézem, majd Rudolf Steiner előadásának anyagát hívom segítségül. A teljes Steiner-i szöveg a Magyar Antropozófiai Társaság oldalon megtalálható, itt csak kiemelt részek olvashatóak.
Rudolf Steiner egy olyan arkangyal periódust, időszámítási ciklust ír le, amely szerint a Naphoz Tartozó Michael korszak 1879-ben kezdődött és 2234-ig tart. Ez az időszak mindenképp érint minket,  hozzáállásunkban és tetteinknek pedig magasabb szinteken is következménye, visszahatása van a nagy egészre nézve. 
Michael impulzus -
a korunkat vezető angyali lényről: Michaelről 
(Váradi Tibor)

Az embert három jelenség teszi emberré: a felegyenesedett járás, az értelmes beszed és a gondolkodás. Az atlantiszi embernél még nem beszélhetünk gondolkodásról, intellektusról. Amíg az éteri fej nem fedte pontosan a fizikai fejet, az atlantiszi ember látta az érzékfeletti világot. Amikor az éteri fej fedésbe került a fizikai fejjel, megszűnt a magasabb látás, és megjelent a gondolkodás. Az akkori gondolkodás azonban jelentősen eltért a maitól! 
     Az emberek régebben a gondolatokat a szellemi világból érkező sugalmazásnak érezték. A gondolkodás folyamatát nem sajátjukként élték meg, hiszen a kozmikus szellemiség tengerében egy cseppnek érezték csupán magukat. Azt a lényt, akit a kozmikus gondolatok urának tekintettek, így hívták: MICHAEL. 

A golgotai misztérium korában változás történt: megindult a kozmikus gondolkodás egyénivé válása. Ez a folyamat a IX. században zárult le. Egyéni intelligenciáról tehát a IX. századtól beszélhetünk. A IX. századtól az emberek kezdték úgy érezni, hogy ők képezik a gondolataikat. Az ember éretté vált arra, hogy saját szellemi lényére ráeszméljen. 
I. századig: Kozmikus intelligencia. Eredete: Michael arkangyal 
I.-IX. század: Átmenet korszaka 
IX. századtól: Egyéni intelligencia. Az ember saját szellemiségéből meríti aktívan az ideákat. 

Az egyénivé vált gondolkodás révén két változás indult meg az emberben: 
1. A gondolatvilág csak a fizikailag érzékelhetőre korlátozódott. 
2. Az ember növekedett a szabadságban. 

A mai ember a fejével gondolkodik – a gondolkodás agyhoz kötött folyamat. Michael az a szellem, aki kiszabadítja a gondolatokat a fej hatásköréből, és szabaddá teszi számukra a szívhez vezető utat! A mai kor emberének el kell jutnia a fejgondolkodástól a szívgondolkodásig; ezt a folyamatot pedig Michael segíti! 
     Míg a fejgondolkodás nem-cselekvő és szemlélődő, addig a szívgondolkodás tevékeny és teremtő. A fejgondolkodás alapja a fizikai agy, míg a szívgondolkodás alapja az éteri szív. A gondolat átalakítását Michael segíti! 

Nézzük meg az emberi gondolkozás átalakulását a kultúrkorszakok tükrében:
1. kultúrkorszak: Az emberi gondolat szellemmel, lélekkel és élettel áthatott.
2. kultúrkorszak: Az emberi gondolat lélekkel és élettel áthatott.
3. kultúrkorszak: Az emberi gondolat élettel áthatott.
4, kultúrkorszak: A fejhez kötött intellektuális gondolkodás kialakulása.
5. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva élettel Michael által.
6. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva lélekkel Michael által.
7. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva szellemmel Michael által.

Mi az az út, amin keresztül Michael a halott gondolatoktól a szellemmel áthatott gondolatokhoz vezet? A szellemtudomány útja! Michael a modern szellemi tanítások kinyilatkoztatója. A szellemtudományban emberi gondolatok formájában megtaláljuk az isteni-kozmikus gondolatokat. A kozmikus gondolatokkal nemcsak eszmények költöznek a lelkünkbe, hanem a szellemi világból jövő szellemi élet is beárad! 
     A szellemtudomány nem csupán tan vagy elmélet, hanem magába foglal egy komoly gyakorlati részt, egy beavatási utat is. Michael ennek a korszellemnek megfelelő beavatási útnak az inspirátora, segítője. Így tehát azt mondhatjuk, hogy minden korszellemnek megfelelő szellemi tanítás, és minden modern keresztény beavatási út fő kinyilatkoztatója – és egyben segítője is – Michael! 

Miben segít Michael?
Abban, hogy az emberi intellektus át legyen hatva szellemiséggel! Az intellektus és a szellemiség frigyre lépése olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben az egyes emberek magukévá teszik a modern szellemtudományt! A korszellemnek megfelelő (michaeli) szellemi tanítások olyan spirituális igazságokat közölnek, amelynek felvétele intellektuális erőfeszítés révén lehetséges. Aki lusta gondolkodni és koncentráltan figyelni, annak nehéz megérteni Michael tanításait. 

Michael tevékenysége az ember életében három fő szakaszra osztható:
1. Előkészület 
Lényege: A Michael-Impulzus befogadása a gondolati szférába. Michael megtermékenyíti a földi gondolatokat a kozmikus gondolatokkal. Az emberi intellektus ennek révén egyre spirituálisabbá válik. Ezen a szinten kezdenek kifejlődni a magasabb megismerés szervei. 
2. Megvilágosodás 
Lényege: A Michael-Impulzus befogadása az érzelmi szférába. Michael segítségével a gondolatok levezetése a fejből a szívbe. A szívben átélt gondolatok fénnyé változnak, a feltámadt gondolat eleven fényévé, amely a szívből kisugárzik a világba. A megvilágosodásnak ez a lelki élménye Michael igazi ünnepe! 
3. Beavatás 
Lényege: Michael-Impulzus befogadása az akarat-szférába. Ezen a szinten lehetővé válik a szellemi világba való tudatos behatolás, a saját szellemi kutatás, valamint a szellemi lényekkel való kommunikáció. A szellemi iskolázás három fokozatának megvalósítása tehát Michael segítségével válik lehetővé! 

Michael és a Nátháni lélek 

A szellemtudomány tanítása szerint az emberiség “bűnbeesése” a lemúriai korban történt meg. Ekkor hatoltak a luciferi erők az emberek asztrális testébe. A lelkek közül azonban egyet visszatartottak a magasabb szférákban, aki így nem ment át a közös bukáson. A szellemtudomány ezt a lényt úgy hívja, hogy: Nátháni lélek. 
     Szintén a lemúriai korhoz kötődik az emberi forma végleges kialakítása, amelyben Michael tevékenyen részt vett. Ezért sokszor hívják őt az “emberi forma arkangyalának” is. A Nátháni lelket tehát visszatartották az arkangyalok szférájában. A luciferi lények természetesen próbálták őt is megkörnyékezni. Michael arkangyal lett a bűnbeeséstől megóvott Nátháni lélek napszerű őrzője! Michael arkangyal tartotta távol a Nátháni lélektől az ellenerőket egészen addig, ameddig elkövetkezett a Nátháni lélek első (és egyetlen) testet öltése. Ezt a testet öltést ünnepeljük meg évről-évre karácsonykor! A testet öltött Nátháni lélek tehát nem más, mint Jézus! Michael a szellemi világban maradt, és onnan figyelte a palesztinai eseményeket. Ekkor a Nátháni lélek segítője átmenetileg Gabriel arkangyal lett. Ebben az időszakban történt meg az, hogy Krisztus elhagyta a Nap-szférát, és a Nátháni lélekhez kapcsolódott. Krisztus a Jordán keresztelőnél kötődött össze a Nátháni lélekkel, majd a golgotai misztérium (keresztre feszítés) után válik el tőle. Michael ezzel egyidőben a Nap-szférába került, és Krisztus helyettese, Krisztus képviselője lett! 
     A golgotai misztérium előtt Michael Jahve követe volt. A golgotai misztérium után Michael Jahve (Hold-exusai) követéből Krisztus (Nap-exusai) követe lett, s azóta legfontosabb segítője! Michael-Impulzus: A szellemi világból hat az emberek világába (fő ismérve a bölcsesség) Krisztus-Impulzus: Az emberek világából hat a szellemi világba (fő ismérve a szeretet) Michael, aki vezető szerepet játszott a golgotai misztérium előkészítésében, korunkban elvezet a golgotai misztérium megértéséhez. Michael és az ellenerők Az emberi fejlődést akadályozó lények egyik csoportját alkotják az ahrimáni szellemek. Ahrimán próbálja az embert hitetlenné, szkeptikussá, materialistává, ateistává tenni. Michaelt gyakran ábrázolják úgy, amint éppen küzd a sárkánnyal. A sárkány (Ahrimán) legyőzése, az anyagelvű gondolkodás meghaladása a mai ember feladata. A mai ember vagy Ahrimán hatása alá kerül, és akkor csak azt fogadja el, amit érzékszerveivel észlel, vagy befogadja a Michael-Impulzust, és nyitott lesz a szellemi tanításokra. 
     Mi történik, ha valaki Ahrimánt választja Krisztus helyett? Aki Ahrimán hatása alá kerül, erősen materialista gondolkodású lesz. A materialista gondolkodás hatására pedig az ember éteri teste megszilárdul, besűrűsödik. Halál után az ilyen emberek éteri teste nem tud lebomlani! A materialista emberek halála után le nem bomlott éteri testeket az ahrimáni szellemek megszerzik, s azokból a Föld köré egy éteri falat akarnak emelni. Ez az éteri fal akadályozná az emberiség és a szellemi hierarchiák kapcsolatát. Michael munkája ezért részben arra irányul, hogy segítse a megszilárdult étertestek gyors feloszlását. A materialista emberek halála után harc folyik a michaelita és az ahrimáni lények között az éteri testekért. Vagy tizenkét michaelita szellem veszi körbe a le nem bomlott éteri testet, és a szeretet erejével lebontják azt, vagy az ahrimáni szellemek kaparintják meg, és építgetik belőle az éteri falat. Ez az éteri fal azt is akadályozza, hogy a Föld a megfelelő időben és a helyes módon lépjen tovább a következő planetáris inkarnációba. A szellem kozmikus sorsát a golgotai misztérium előtt a következő lények alakították: Mózes és a kerubok. 
A szellem kozmikus sorsának irányítói a golgotai misztérium óta: – Mózes helyett Krisztus – A kerubok helyett Michael. Michael legfőbb feladata, hogy az egyes emberek karmáját összhangba hozza a világ karmájával (tehát az egyes emberek úgy dolgozzák le egyéni karmájukat, ahogyan ez az egész világ fejlődését legjobban szolgálja). Végül még egy fontos szellemi tény: Michael 1879-ben arkangyali szintről arché szintre emelkedett! Míg arkangyalként csak egyes népekre hatott, most arché szinten az egész emberiség fejlődését segíti! 

Összefoglaló
1. Michael a kozmikus intelligencia ura, a gondolatok tüzes fejedelme.
2. Michael segíti az emberek fejgondolkodástól való eljutását a szívgondolkodásig.
3. Michael a korszellemnek megfelelő szellemtudomány kinyilatkoztatója.
4. Michael a modern beavatási út inspirátora.
5. Michael volt a bűnbeeséstől visszatartott Nátháni lélek szellemi őrzője.
6. Michael volt a lemúriai korban az emberi forma egyik kialakítója.
7. Michael segíti a materialista emberek éteri testének lebomlását a halál után.
8. Michael – Krisztussal együtt – a kozmikus sors kialakítója.
9. Michael Krisztus reprezentánsa, helyettese a Nap-szférában.
Váradi Tibor

Mihály korának feladatai - 
A rózsakeresztes beavatás elve
Rudolf Steiner - Dornach, 1924. január 13.

A világ már a XIX. század utolsó harmada óta belépett Mihály korába és az embereknek is tudatosan egyre inkább be kell lépniük ebbe a korba. Ez a Mihály-korszak egészen eltér Mihály régebbi korszakaitól. Hiszen az emberiség földi fejlődése olyan, hogy időről-időre a hét nagy arkangyali szellem egyike hat ebben az emberi életben, így meghatározott periódusokban ismétlődik, hogy a világot Gábriel, Uriel, Rafael, Mihály és a többiek vezetik. Azonban a mi időszakunk mégis lényegesen más, mint Mihály régebbi korszakai. Ez azon alapul, hogy az embernek a szellemi világhoz fűződő viszonya a XV század első harmada óta egészen más lett, mint korábban bármikor, és különleges kapcsolatot feltételez azzal az emberi sorsot vezető szellemmel is, akit a régi Mihály névvel nevezhetünk meg.
Említettem, hogy amit most megint rózsakeresztességnek neveztem, az igen sok tekintetben belesodródott a sarlatánságba, hiszen ami belőle fennmaradt, az nagyrészt sarlatánság. De ahogyan régebbi fejtegetéseimben kimutattam, volt egy individuum, akit Christian Rosenkreuz névvel jelölhetünk meg és ő bizonyos módon hangadó olyan szempontból, hogy egy megvilágosodott, megismerő szellem milyen módon kerülhet kapcsolatba a szellemi világgal az emberiség újabb időszakának megjelenésekor.

Azt mondhatnánk, hogy Christian Rosenkreuz küldetése az volt, hogy az emberiség régebbi tapasztalataihoz képest egészen új módon tegye fel a léttel kapcsolatos legkülönfélébb és az elképzelhető legmagasabb rendű kérdéseket. Mert míg a rózsakeresztesség eljött, és az emberi értelmet a későbbi úgynevezett fausti törekvéssel vezette a szellemi világ felé, addig másfelől viszont megjelent az elvont materialista tudomány. Ennek az újabb szellemi irányzatnak a - természetesen nagyon elismerésreméltó - képviselői pedig másképpen viszonyultak a világhoz, Galilei, Giordano Bruno, Kopernikusz, Kepler, mint azok, akik nem pusztán a dolgok formális-elvont, hanem valóságos megismerését akarták megőrizni. Mert utóbbiak egész emberi mivoltukon észlelték, hogy a kor és ezzel az isteneknek az emberiséghez fűződő kapcsolata is megváltozott.

Egy olyan egyéniség mint Christian Rosenkreuz, tudott arról, hogy a régi korok beavatottjai együtt éltek a látomásaikkal és azáltal erősítették meg azt, amit láttak, hogy tudták róla, hogy jelen van és visszatükröződik valahol az égen, akár a Hold-szférában, a bolygószférában vagy a világmindenség végén. Visszaverődik. - Most semmi sem verődött vissza. Semmi sem tükröződött a közvetlen éber szemlélet számára. Az embereknek most eszméik voltak a természetről, létrejöhetett a kopernikuszi világrendszer, minden eszmét megtalálhattak: a hőérterben ezek mégis szétszóródtak a világ távolába.

Ekkor történt, hogy Christian Rosenkreuz egy magasabb szellemi ihletésére rátalált annak az útjára, hogy mégis észlelje a visszasugárzást, bár a hőéter által való visszasugárzásról volt szó. Ez a tudat más, tompa, tudatalatti, alvásszerű állapotainak segítségével történt, amelyekben az ember egyébként is testén kívül tartózkodik. Ekkor észrevehető volt, hogy ha nem is a térben, de a világban, a szellemi világban fel van jegyezve az, amit a modem elvont ideákkal tudtak meg a dolgokról. Így a rózsakeresztesség számára az a különös dolog derült ki, hogy ezek a rózsakeresztesek mintegy átmeneti állapotban ismerkedtek meg mindazzal, amit a természetről kikutathattak abban a korszakban. Ezt felvették magukba, és úgy dolgozták fel ahogyan csak egy ember képes rá. Amiből a többiek csak tudományt képeztek, azt ők valóban eljuttatták, a bölcsességig. Ezt azután megőrizték lelkükben és a lehető legtisztábban próbáltak intim meditációkba átaludni. Akkor az történt, hogy a szellemi-isteni világok - nem a világ vége, hanem a szellemi-isteni világok - szellemi konkrét nyelven hozták vissza nekik azt, amit elvont eszmékben fogtak fel.
A rózsakeresztességnek az a sajátsága, hogy az átmeneti korban meg kellett állnia annál, hogy bizonyos álomszerű állapotba jusson és mintegy megálmodja annak a magasabb valóságát, amit a tudomány józanul talál meg itt a természetben. A XIX. század utolsó harmadában, a hetvenes évek végén, a Mihály-korszak kezdete óta az a jellemző, hogy amit a rózsakeresztes korban a leírt módon értek el, az most tudatosan érhető el. Így ma azt mondhatjuk: nem a régi, félig tudatos állapotra van szükség, hanem, egy magasabb tudatos állapotra. Akkor azután a természet megszerzett ismereteivel belemerülhetünk a magasabb világba, és amit a természet megismeréseként szereztünk meg, az a magasabb világból merül fel számunkra. Amikor újra olvassuk azt, ami beleíródott az asztrális fénybe, az szellemi realitásában merül fel számunkra. Amikor felvisszük a szellemi világba az itt megszerzett természet- ismeretet, vagy a naturalista művészet alkotásait, vagy a vallásnak lelkünk belső világában naturalista módon ható érzéseit - hiszen alapjában véve a vallás is naturalista lett -, akkor valóban találkozunk Mihállyal, ha kifejlesztettük ehhez a képességünket. Így azt mondhatjuk: A rózsakeresztességre az jellemző, hogy a leginkább megvilágosodott szellemei intenzíven vágyódtak a Mihállyal való találkozásra. Ez csak mintegy álmukban történhetett meg. A XIX. század utolsó harmadának a vége óta az emberek tudatosan találkozhatnak szellemükben Mihállyal.

Mihály azonban sajátságos lény. Olyan lény, aki voltaképpen nem nyilatkoztat meg semmit, ha nem viszünk hozzá valamit szorgalmas szellemi munkával a Földről. Mihály hallgatag szellem. Magába zárkózott szellem. Míg a többi uralkodó arkangyal sokat beszélő szellem - természetesen szellemi értelemben -, Mihály igen zárkózott, szűkszavú szellem, aki legfeljebb elvétve ad útmutatásokat. Mert Mihálynál voltaképpen nem a szót tapasztaljuk, hanem -, ha szabad így kifejeznem - a tekintetet, a tekintet erejét. Ez azon alapul, hogy Mihály leginkább azzal foglalkozik, amit az emberek a szellemből kiindulva alkotnak. Az ember alkotásainak a következményeiben él. A többi szellem inkább az okokkal él Mihály inkább a következményekkel. A többi szellem indítékot ad az ember számára, hogy mit cselekedjék. Mihály a szabadság tulajdonképpeni szellemi hőse lesz. Hagyja cselekedni az embereket de azután felveszi azt, ami az emberi tettekből lesz, hogy továbbvigye a kozmoszba, hogy amit az emberek még nem tudnak vele elérni, azt tovább hasson a kozmoszban.

Az arkangyali hierarchia más lényeinél úgy érezzük, hogy impulzusok származnak tőlük egyik-másik cselekedethez; kisebb vagy nagyobb mértékben erednek tőlük ezek az impulzusok. Mihály viszont olyan szellem, akitől nem érkeznek impulzusok, mert a most következő, valóban őt képviselő uralkodó korszakban a dolgok az emberi szabadságból fakadnak. Ha azonban az ember szabadon tesz valamit, tudatos vagy nem tudatos módon az asztrális fény olvasásának ihletéséből, akkor Mihály az ember földi tettét kiviszi a kozmoszba, ahol kozmikus tetté válik, ő a következményekkel törődik, más szellemek inkább az okokkal.
Mihály azonban nemcsak zárkózott, hallgatag szellem, hanem az emberhez közeledve határozottan elutasít sok mindent, amiben az ember ma még benne él a Földön. Úgy látjuk, hogy Mihály elutasítóan taszítja el magától például mindazokat az ismereteket, amelyek az emberi, állati vagy növényi életben az öröklött tulajdonságokra vonatkoznak vagyis mindarra, ami átöröklődik a fizikai természetben. Ezzel azt akarja megmutatni, hogy az embernek ilyen ismeretek mit sem használhatnak a szellemi világ számára. Mihály csak azt viheti fel, amit az ember a tisztán átörökölhetőtől függetlenül talál az ember állati és növényi mivoltában. Akkor nem következik be az oly sokatmondó elutasító kézmozdulat, hanem az egyetértő tekintet, amely azt mondja: ez helyes gondolat a kozmosz irányítása számára.
Mihály szigorúan elutasítja mindazt, ami például az emberi nyelvekben elválasztó jelleggel megjelenik. Amíg megismerésünket csak beburkoljuk a nyelvbe és nem visszük fel a gondolatba, addig nem jutunk Mihály közelébe. Ezért is folyik ma a szellemi világban alapjában véve igen jelentékeny küzdelem. Mert egyfelől az emberiség fejlődésében megjelent a Mihály-impulzus és jelen van; másfelől azonban sok minden más is van az emberiség fejlődésében, ami nem akarja felvenni ezt a Mihály-impulzust, vissza akarja utasítani. Ma például ide tartoznak a nemzeti érzések, amelyek vissza akarják utasítani Mihály impulzusát. A XIX. században lobbantak fel és a XX. században egyre erősebbekké váltak. Az utóbbi időben sok minden a nemzeti elvnek megfelelően, nem mondhatjuk, hogy rendeződött, hanem inkább rendezetlenné vált. Valóban rendezetlenné vált. Mindez a legnagyobb mértékben ellenkezik a Mihály-princípiummal és ahrimáni erőket tartalmaz, amelyek ellenszegülnek annak, hogy Mihály erői hassanak az ember földi életére és impulzusokat adjanak neki. Ma látjuk tehát a felfelé törő ahrimáni szellemek harcát, akik azt szeretnék felfelé vinni, ami az öröklött nemzeti impulzusokból származik, és amit Mihály szigorúan visszautasít.

Ebben az irányban valóban a legélénkebb szellemi küzdelem zajlik, mert az emberiség nagy részét elárasztja az, hogy nem gondolataik vannak, hanem szavakban gondolkodnak. Az ilyen szavakban való gondolkodás azonban nem Mihályhoz vezető út. Mihályhoz csak úgy jutunk el, ha a szavakon keresztül igazi belső szellemi élményekhez jutunk, ha nem tapadunk a szavakhoz, hanem igazi belső szellemi élményeink lesznek. Valóban az a titka a modem beavatásnak, hogy a szavakon túljutva érjük el a szellemiség átélését. Ez nem vét a nyelv szépségének az érzése ellen. Mert a nyelvet éppen akkor kezdjük érezni, és érzelmi elemként magunkban és magunkból kiáramlóan megélni, mikor már nem a nyelvben gondolkodunk. Erre azonban a mai embernek még törekednie kell.

A világnak újra el kell jutnia oda, hogy a civilizáció princípiumai közé felvehesse a valóságos beavatás elvét. Mert csak ezáltal jön létre az, hogy az ember olyasmit gyűjt lelkében itt a Földön, amivel úgy járulhat Mihály elé, hogy egyetértő pillantását vesse rá: ez megfelel a világnak. - Ez megszilárdítja akaratát, és az ember beletagolódik a világ szellemi előrehaladásába. Ezáltal válik az ember annak munkatársává, amit Mihálynak kell beleillesztenie az emberiség és a Föld fejlődésébe a most elkezdődő korszakában.
Rudolf Steiner

Mihály ezen okkult megközelítése olyan dimenziók kutatását kívánja, amely pusztán kételkedő elmével nem lehetséges, viszont a keresés során feltétlenül szükség van lényünk több szintű elemző képességére.
A szerepeket szemlélve valóbban azt láthatjuk, hogy nincs: "nincs új a Nap alatt".
A dualitás leckéi újra ismétlődnek más korokban más neveken: jó-rossz, fény-árnyék, dévák-aszurák, lemúriak-atlantisziak, angyalok-démonok munkája vesz minket körbe. 
Minden olvasónak mind szeretettel teljesebb utat kívánok, és olyan élményeket amelyek közeleb viszik saját lelkükhöz és Istenhez!

Thomas Meyer könyve korunk fő spirituális eseményeiről

Szergej O. Prokofieff - A Michael iskola és a Michael kultusz 

2015. Michael-nap: Csontváry géniusza (4. rész) 

A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata VI. 

Mihály arkangyal korszaka 

Mireisz László - Az álruhás király

2019. október 4., péntek

Accadémia Occulta: bevezetés

Sürgető szándékot érzek régebbi olvasmányok szelektálására, az arra érdemesek tisztább polcra helyezésére és mélyebb tanulmányozására. Ezen belső munka egyik hozományaként álljon itt az előszó és bevezetés Wictor Charon és Szepes Mária könyvéből.
Dacára annak, hogy mennyire fontos mérföldköve ez a hazai ezoterikus világnak sajnos jelenleg az Accadémia Occulta is csak antikvár formában található a boltok polcain (az internetes kalóz, szkennelt példányokat nem számítva).
      Remélhetőleg egy jogtulajdonos vagy kiadó újra felkarolja a Charon könyveket, mert a források szerint az 52 megírt könyvből 15 jelent eddig csak meg. Pedig igény, már csak a gyűjtők részéről is biztos van újabb kiadásokra, az eleve már egyszer megjelent könyvekből is.
Tehát, vissza bizonyos szempontból "az alapokhoz":
ELŐSZÓ

Emű nagyon különös körülmények között született. A bátyámmal írói nevén W. Charonnal együtt írtam a negyvenes évek végén, nyugodtan állíthatom, vészhelyzetben. A háború véget ért. A romokban heverő város varázslatos gyorsasággal gyógyítgatta sebeit. A kirakatüveg nélküli, poros üzlethelységekben, kapuk alatt, utcán magánkereskedelem folyt. Pártok alakultak, kinyílt a vicclapok “Szabad száj”-a. Az éhezéstől csonttá soványodott emberek meglepett örvendezéssel köszöntötték ismerőseiket, barátaikat: “te is megmaradtál?” De ahelyett, hogy meghallagatták volna a másik rémtörténetét, belőlük kezdett ömleni a szó saját alvilági élményeikről. Beesett arcukon ott zöldült még a sokhetes pincelét és rettegés sápadtsága, de a jövő felé forduló remény is.
      Újjá alakult a Magyar Metapszichikai Társaság is. Apám 1945-ben meghalt: nem tudta kivárni a békét. Anyám lett a társaság főtitkára. A Bristol Hotelben, vagy a Zeneakadémia termében tartottuk meg előadásainkat. A hallgatóság megtöltötte a termeket. Ugyancsak különös emberek kerültek össze. Értelmesek, egzaltáltak, hívők, tagadók, önjelölt próféták, előrehaladott koruktól rémült öreg hölgyek, akik fiatalon alaposan éltek nemük lehetőségeivel, fütyültek égre és pokolra, de a körmükre égett idő szorongattatásában meg akartak kapaszkodni valamiféle hitben: “hátha mégis igaz”, s hervadó testük átmentésében reménykedtek, egy új életben. Mindenki felszólalhatott. Jósok, parafenoméneket produkáló exhibicionisták, spiritiszta prédikátorok mellett néhány okos elmélet is elhangzott.
E lélegzetnyi átmenetben a kiadók meglepő könyveket jelentettek meg. A Hungária Kiadó “bolond könyv, de érdekes” kommentár kíséretében háromezer példányban villámgyorsan kinyomtatta a “Vörös Oroszlán”-t, amely nagy feltűnést keltett, s megrendelte nálam “Az álom pszichológiáját”. Az üzletekbe került anyám könyve: “Akik sokszor élnek”, és hirdették bátyám, W. Charon “Az ember két élete” és a “Misztikus út” c. munkáit. De a magántulajdont hamarosan megszüntették, a kiadókat államosították, a szellemi termékeket, amelyekben egy másfajta “népbutító, kapitalista, mérgező áfium” veszélyét sejtették, bezúzták. Elégették a “Vörös Oroszlán”-t is. Jót tett neki. Mert nem aktualitásokról, hanem az örök emberi problémákról szól, amelyek soha nem évülnek el.
      1947 május 27.-én megalakítottuk ezotérikus tanfolyamunkat. Az Académia Occulta fakultásait tananyagnak szántuk, rengeteg könyv esszenciáját sűrítve benne. A transzcendens hagyományok és tudományok egész területét átfogó elméletét és gyakorlatát tartalmazta, mikor azt a szót sem lehetett kiejteni: mélypszichológia.
      Bátyám, az első három év után visszavonult remetének, de magányában is intenzíven dolgozott, s munkánk mozzanatait részletesen megbeszéltük egymással. Az összejöveteleket én vezettem tovább, férjem védelem alatt. Nálunk jöttek össze a tanítványok, akiket karakterológiai vizsgálatok alapján vettünk fel. Célunk sohasem az volt, hogy egy szekta bólogató hívőivé lgyenek, hanem rátaláljanak saját útjukra, megismerjék e végtelenbe ágazó terület kiterjedéseit, és ismereteiket megosszák végül azokkal, akiket “sorsdramaturgjuk” a környezetükbe vonz.
      Tanulva tanítókat, tudatos utazókat neveltünk, akiket ráébresztettünk halandó emberlétük valódi értelmére és céljára: a szolgálatra. Ezt tettük mi is. Örökké tanuló közvetítői voltun kegy személyünknél fontosabb ügynek, amely mérhetetlenül több volt mulandó énünknél, s ez alázatossá tett bennünket. Világossá vált előttünk, a lét végtelen, kimeríthetetlen misztériumáról milyen keveset tudunk még, de ügyünket nem védhetjük nagyképű, elfogadhatatlan érvekkel.
Ezért tanultunk, gyakoroltunk mi is a napjaink minden percében, s amit felismertünk, azt megosztottuk tanítványainkkal, barátainkkal, örök útitársainkkal. Nyitottak voltunk. Türelmesek. Megismerésünk nem fordult senki ellen. Az ősi hagyományok kincseskamrájából éppúgy merítettünk, mint a természettudományokból és művészetekből. Egy kozmikus szimfóniát nem lehet hamisan szóló hangszereken eljátszani. A közvetítésnek nemcsak filozófikusan igazinak, hanem mágikusan, szuggesztíven szépnek, izgalmasnak is kell lenie. S főleg hitelesnek. Minden forrásból nyertünk valamit beépítettük világképünkbe, anélkül hogy elköteleztük volna magunkat egymással harcban álló felfogásoknak. Amit csináltunk, eklektikus volt. Leginkább talán az összefüggések tudományának nevezhetném.
      Negyvenegy éven át tanítottam, írtam, fordítottam. Bátyám is ötvennél több könyvet írt klauzúrájában, “befelé és fölfelé” terjedő kozmoszának múltat, jövőt feltáró kiterjedéseiről, amelyeket szintén beépítettünk tananyagunkba. “Dimenzió-filozófiáját” szintén kiadják most, mert eljött az ideje. Eddig megjelent könyvei: az “Atlantiszi mágia”, “Az önmenedzselés művészete”, “Az ember két élete”, “A misztikus út”, “Az alkonyi bárka misztériuma”. Persze több nyelven beszélő, író, olvasó tanítványaink is szüntelenül új forrásokat tártak fel, tilos könyveket fordítottak, amelyek itt csak évtizedekkel később jelenhettek meg. Hozzánk minden “besétált”, úgyszólván a megjelenés évében. Hogy milyen módon, az külön fejezetet érdemelne.
      Valójában egy materiális zárlat fölötti szigeten éltünk, a szellemi kultúra emigránsait magunk köré gyűjtve. A tanulmányok, gyakorlatok, s harminc modern misztérium szövegét nagy passzióval írtam e transzcendens sziget ózonában, s karácsonyi ünnepeink szellemi lakomája, amelyeken Tarot kártyákat húztunk, s ezüsttálcákon történelmünk legnagyobb elméinek üzeneteit kínáltuk vendégeinknek, kárpótolt azért, hogy a világban is publikálnom kellett. Mint annyi író, én is a mesékben, később science fictionban bújkáltam, ügyenesen “spirituszt” csempészve a történetbe is. Életem folyamán nem volt olyan műfaj, amelyben ne dolgoztam volna. Egyedül a “szoc. reál” maradt ki belőle. Azt hiszem érthető, miért.
A bátyámmal nemcsak együtt felnövekvő testvérek voltunk - nagyon kis korkülönbség választott el bennünket egymástól- hanem kivételesen értékes, szellemileg aktív, a művészet és tudomány valamennyi területe felé nyitott család tagjai is. Ebben az úgynevezett “bohém” környezetben rengeteg izgalmas hatás ért bennünket, egészen kora gyermekségünktől kezdve. Színészek, írók, rendezők, riporterek, zenészek vonultak át mohón kíváncsi, élesen figyelő látóterünkön.

E szakmák súlyos egyéniségeit éppúgy megismertük, mint a becsvágyó “slemiljeit”. Évekig nálunk laktak Herczeg Jenőék, a híres “Hacsek és Sajó” azóta is felejthetetlen figurája, aki akkoriban az Apolló Kabaré tagja volt, tehát a könnyű műfajt képviselői éppúgy egymásnak adták nálunk a kilincset, mint a Nemzeti Színház nálunk filmező sztárjai. Mert közben a film betört a szakmába. Szüleim úttörői voltak e hamarosan világméretűvé vált műfajnak. Filmvállalatot alapítottak. Ők csinálták az első hosszú, ötfelvonásos drámákat, amelyek külső felvételeit az akkori, festői Mosztárban forgatták a már háborús pezsgésben, amelynek az egész világot átalakító súlyát, következményeit azok sem sejtették akkor, akik elindították.
      Én már kétéves koromban az újpesti színházunkban játszottam, később, a bátyámmal együtt sokat filmeztünk, de egyikünk sem akart színész lenni. Pedig tehetségesek voltunk, és minden lehetőségünk tálcán kínálkozott hozzá. A fivéremet a zene, a nyelvek, a filozófia érdekelte. Mindketten faltuk a könyveket, s én talán már nyolcéves koromban író voltam. Mindkettőnkben korán felszínre törtek a “génjeinkben” rejlő transzcendens vénák.
Közös témák foglalkoztattak bennünket, s természetes volt, hogy azonos spirituális nyelvet beszéltünk. Munkatársak lettünk. Egy-gyökerű agy-alkatunkban egyre több ganglion borult fénybe. Képzeletünk felderítetlen szellemi tájakra tört be, s olyan értékekkel tért vissza környezetünkbe, amelyeket szabadon kibontakoztathattunk szüleink, barátaink, bizarr környezetünk fészek-melegében.
Aki nem élt e mágikus eszméktől, művészetektől átszőtt milliőben, nem értheti meg, micsoda rendkívüli humusza volt ez két olyan alkotó egyéniség fejlődésének, akiket mindenre kíváncsi érdeklődésük, humoruk, betörhetetlen szellemi függetlenségük arra predesztinált, hogy köznapi embernek járatlan utakat keressenek a mulandóságban az elmúlhatatlan valóság felé. Azonkívül bizonyos, hogy saját elkötelezettséggel születtünk mindketten, amely növekedésünkkel egyre tudatosabbá vált. Tevékenységünk szervesen összetartozik.
Meg kell itt említenem “A Vörös Oroszlán” című nagyregényemet, amelyet megjelenése után, a kiadók államosításakor bezúztak, elégettek, de megölni nem tudták. A Vízöntő korszak uránikus robbanásában újjászületett főnix madara felrepült a hamvából, s a többi ezoterikus munkám is aktuálissá vált. Pedig azt hittem, csak a halálom után kerülnek az olvasók kezébe. De nem így történt, lavinaszerűen meglódult történelmünk változásai között, amelynek sűrített cselekményét a fölfelé száguldó Uránusz piros nyila határozza meg. Ma egyetlen hét alatt több, döntő átalakulás megy végbe, mint a múlt néhány évszázadában. “A Vörös Oroszlán” Magyarországon négyszer jelent meg. Németországban túl van a hetedik kiadáson. Amerikában magyarul és angolul is a boltokba került.
      Úgyszólván valamennyi barátomat, tanítványomat a “Vörös Oroszlán” vonzotta hozzám. A “Varázstükör” is fontos, ezotérikus műveim egyike. De legnagyobb okkult művem az Accadémia Occulta mellett a “Smaragdtábla” és a “Raguel 7 tanítványa”. Megjelent még a “Tarot bölcsessége”, a “Gondvána”, és nemrégen a “Csillagpor” című ezoterikus verseim nagy részét bemutató kötetem is.
      Az Académia Occulta szintetizáló mű, egyszer elolvasni nem elegendő. Aki azonban újra és újra alámerül lelki-szellemi mélységeibe, olyan kulcsokhoz jut általa, amelyek önmaga és a világ valódi értelmének felismeréséhez vezetik.  /Szepes Mária 1994. április

BEVEZETÉS 

Ahogyan az ember pszichikuma korszakonként bizonyos változásokon megy keresztül, úgy kell hozzá alakítani a tanítást és praxis módszereket is. Különösképpen áll ez a mostani korszakfordulóra, mikor az egész létritmus változást szenved. Ezt az óriási belső magatartás-különbséget a világgal való reláció teljes eltolódását, nemcsak a véres háborúk és társadalmi forradalmak éles választóvonala jelzi, hanem a szellemi és érzelmi passzívitás megszünése is. A Halak korszakának feminin, misztikus üdvösség-várása helyett a Vízöntő mágikus, maszkulin és aktív megváltás-keresése.
      Az ember fiktív biztonságérzséének eltüntetését, az idegélet felfokozódását és a félelem alapérzésének elmélyülését kétségtelenül a külső kataklizmák váltották ki. E jelenségek azonban csak provokáló injekcióként hatotak egy krízisbe került szervezetben, amely elhalás és újjászületés között, léte egy új periódusának feltételeit vajúdja.
      Ami történik, ami kirakatba kerül most, az valójában a belül lappangó kór, a mérgező gócok bőrön át való kiürülése. A szervezet a toxinokkal bírkózó antitoxinok lázában ég. Kívül csupa fekély, de belül nemes szervei így szabadulnak meg fejlődést gátló terhüktől. A felszín sötét és borzalmas hanyatlást mutat.
      Úgy tűnik, a lezárult korszak elfekvő halottját szelleme elhagyta s most atavisztikus tünetek között, feloszlik. Ez azonban káprázat, mert mögötte, benne ott él már az új lény: halkan, de csodálatos lüktetéssel és intenzitással növekszik. Létét egyenlőre csak a befelé néző, befelé élő ember észleli: gondolatai, idegei, szellemi igényei, sejtései, végtelenbe rezgő új ritmusában és feszültségében. A vízöntő-ember már megszületett. Ez a könyv neki íródott.
Ezt a könyvet a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején írtuk vezérfonalul az okkult tudományok tanulói részére. Igyekeztünk ezeknek az első, együtt töltött éveknek minden élményét, tapasztalását, a belső úton óhatatlanul felmerült krízisek, félreértések, csalódások és átértékelések lepárolódott esszenciáját összegyűjteni benne, hogy támogassuk vele azokat, akik a szolgálat, az embervezetés legnehezebb és leghálátlanabb feladatára vállalkoztak.
      E küzdelmes, árulásokkal, szenvedélyes ösztön-kisülésekkel, ijesztő indulat-vetítésekkel terhes úton, még a legerősebb, leglelkesebb tanítók is megtorpannak néha és úgy érzik, egyetlen lépést nem lehet és nem is érdemes tenniük tovább. Ezek az ő külön próbáik, külön elbukásuk vagy győzelmük, gáncsoló csillagaik fölött.
      Biztos azonban, hogy az utat, ha valaki már elindult rajta, mindenképpen tanácsos végigjárnia, különben külső sötétségbe kivetett, boldogtalan meghasonlottá válik. Jó ezért, ha a tanuló mindjárt a nekiindulásnál számot vet a következő, kikerülhetetlen tényekkel: az okkult tanulmányok és praxis feltétele csak önálló gondolkodású, megfelelő morális bázissal és nagy benső rugalmassággal rendelkező emberekben van meg, akiknek erényeit rendszerint gyengeségek árnyéka követi.
      Ez az operáció éppen az emberi-lét fordulási pontjának emblémája. Minden értékes tanítvány harctér tehát: a káprázat világ és a Messiás-i erők végső ütközetének csatatere. Állapota krízis, mert csak ebben a tűz-állapotban alakul át az ólom arannyá. A tehetséges neofita minden tulajdonsága láztól izzik és töltésének legnagyobb feszültségében sül ki: gyengeségei azért, mert a szublimálódás folyamatában vannak, erényei azért, mert az ideák világában már hozzájuk áramlik minden erő.
      A tudományos tények bizonyítása logikai érveléssel történik. Ha egy tudós valami új felfedezést ismertet, gondolatmenetét ok és okozat egymáshoz kapcsolt láncszemei vezetik a végős következtetésig, melyet már ismert tények előzményeihez fűz, lépscsőnek használva fel azokat az újabb tétel kifejtésére. Minden állítást bizonyítani igyekszik, hogy hitelesnek, igaznak ismerjék el. Ez a bizonyítás az u.n. exakt tudományoknál a kauzalisztikus gondolatvilágban valóban elengedhetetlen logikai okfejtés. Enélkül semmiféle teória nem foglalhatja el helyét a természettudományi megismerésben.
      A fizikai síkon a logika valóban alkalmas bizonyításra, fokról-fokra haladva tökéletesen megvilágítja a tényállást. Másképpen áll a helyzet az okkult tudományoknál. Ezotérikus állítást a kauzalisztika egysíku logikájával nem bizonyíthatunk be. Pedig nem vagyunk azon az állásponton, mint a vallástanítók, hogy tételeket egyszerűen el kell hinni, hanem megköveteljük a neofitától, hogy önmaga győződjék meg a tanítás helyességéről és csak akkor fogadja el, ha e megismerés belső bizonyossággá vált benne.
      Ha elgondolkodunk ezen, azonnal látni fogjuk, mennyivel nehezebb igazi okkult megismerésre szert tenni és mennyivel bonyolultabb ezt a tudást tovább adni, mint egy fizikai tényt felfogni és ismertetni.
Ha az adeptus valami transzcendens igazságot állít, ezt csak akkor teszi, amikor az ismertetett tényállás belső bizonyossággá lett benne. Állításainak feltételei vannak: a megismerés transzcendentális logikai elgondolás eredménye. Ennek a logikának mások a törvényei, mint a fizikai tények kauzalisztikus bizonyítékainak. A transzcendens logika ugyanis háromsíkú tevékenység. Mind a három létforma adottságait tekintetbe kell venni, hogy ezotérikus élmények interpretálásánál helyesen következtessünk.
      Események, amelyek a fizikai síkról szemlélve értelmetlennek tűnnek és semmiféle összefüggést nem mutatnak, magasabb síkról szemlélve megvilágosodnak, ha pedig még egy síkkal magasabbról vizsgáljuk, már a kozmikus kapcsolatok is kibontakoznak belőlük. Ezt a transzcendens logikát nem érthetjük meg, ha a fizikai sík koordinátájában állítjuk be. A hatóerők sok eredője, sok komponensből tevődik össze, melyek a különféle ezotérikus síkokon különféleképpen hatnak. Amíg a neofita a transzcendens logika lényegét meg nem értette, addig lehetetlen számára az ezotérikus meglátások bizonyítása.
      Az Adeptus mindenkor a korszellem erőinek engedelmesen önti szavakba, teszi érthetővé, felismerhetővé, kereső kortársai számára az ezotérikus tanításokat. Ezért az emberiség minden szellemi korszakváltása új kozmogóniák születésével jár, a hermetikus szövegeket is átformálják, új gyakorlatokat vezetnek be, melyek a modern ember gondolkodásának, életmódjának jobban megfelelnek. Minden korszaknak speciális lelki színezete van, az emberek más hatások iránt fogékonyak, másokkal szemben elzártak.
      A tanítónak ezeket a pszichológiai motívumokat is tekintetbe kell vennie, mikor neofitáját bevezeti a Hermetika újszerű gondolatvilágába. A szüntelen megújulási folyamat bázisa a nyelvezet modernizálása. A középkor szimbólumokkal túlzsúfolt stílusa nem felel meg a mai ember gondolkodásának, amely világos, egyszerű, tudományos fogalmazást, az amúgyis bonyolult tanítás frappáns természetességgel való megvilágítását igényli. Nincs merev dogma, melyet a tanulónak el kellene fogadnia.
      A Törvény, mely a konkrétumok mögött áll, rugalmas. A hermetikus tanítás pedig ezt a kozmikus Törvényt keresi, mely maga az élő valóság. E valóság formái változhatnak, de idea-tendenciái megmaradnak. Minden évszázadban, az akadémikus tudományok fokozatos fejlődésével párhuzamosan bővül az okkult megismerés is. Ezért a tanítások tartalma, mint az elixirrel táplált szervezet mindig felfrissül, új gondolatok és kísérletek világítják meg és teszik élővé, örökké aktuálissá az ősi hagyományt. Neofita fanatikus soha nem lehet: a legtöményebb megismerésre törekszik, de egyénisége mentális szűrőjén keresztül nézi a dolgokat és így alakítja ki sajátos világképét.
      Az Adeptus egyik legfontosabb törekvése, hogy utódokat, újabb tanítókat neveljen. Nem minden Mesternek feladata, hogy aktívan részt vegyen a tanításban. Vannak akik élő rádióként mentális hullámokat sugároznak, szavak nélkül továbbítva a tanokat. A katakomba munka idején, amikor a külvilág ellenségesen áll szemben minden okkult tanítással, igen nagy jelentőségű módszer ez, amelynek előnye, hogy csak méltó, tiszta szándékú egyének hiper-érzékeny mentális felvevő állomásai veszik át az íly módon közölt titkos tudás anyagát.
      Az okkultizmus célja, hogy a magasabbrendű igazság Nagy Arkánumával kigyógyítsa az embert a halálból. Az okkultista tehát orvos: Doctor Universalis. Az élet minden jelenségének gyökeréig hatolva, meg kell találnia a kórt, amely létrehozta a mulandóság fikcióját. E pontos diagnózis birtokában tudja csak a baj kútforrását megszüntetni.
Vajon egy orvos hozzájuthat-e valamely speciális fakultás diplomájához anélkül, hogy hosszú évek tanulmányaival meg ne szerezné az ember szervezetére vonatkozó, általános ismereteket? Gyógyíthat, operálhat-e szervet vagy testrészet anélkül, hogy tisztában lenne az anatómiával s a fizikum belső törvényeivel?
      Az okkultista munkaterülete sokkal szélesebb bármely orvosi fakultásnál még akkor is, ha megtalálja saját, speciális irányát, mert minden esetben az ember természetének hármas tényezőjével: testével, lelkével és szellemével - egy egész mikrokozmosszal van dolga. Azzal, ha benyúl e bonyolult szerkezetbe: fogalmakat helyez el, tanítások mágikus hullámzásával telíti ideákkal teszi terhessé, amelyek sorsformáló szándékokká, végül karmacsirákat termelő tettekké materializálódnak, óriási felelősséget vesz magára. Ha tudása hézagos, nem ismer minden összefüggést, visszahatást, transzcendens törvényt, a legnagyobb jóakarattal is nehezen helyrehozható hibákat követhet el. E területen a legtehetségesebb amatőr is kuruzslóvá válhat, ha nem “képesített orvos”.
      A vízöntő korszak új ritmusa már átszövi a halódó, régi korszakot: e transzmutáció folyamatában szükségessé vált, hogy elkezdődjék az okkult tanítók, hivatott orvosok alapos kiképzése. E munka tehát nem egy meghatározott irányt szolgál, hanem magában foglalja, feltárja mindegyiket, függetlenül, fanatizmus nélkül. Állítja viszont, hogy az alap elemek nélkül nem bocsátható egyéni útjára a komoly szándékú tanítvány, mert áldozatul eshet hiányainak.
      Az okkult tudomány alapja a szellemi szabadság. Ezt a szabadságot azonban fel kell szabadítani előbb a kétes befolyásoktól: az ösztönök, indulatok, vak sóvárgások és taszítások, a tudatlanság zsarnoksága alól a kritika, a megkülönböztetés képességének kicsiszolásával. Csak az a szellem választhat szabadon, akinek szemlélete plasztikus, ismeri az ember hármas természetét, a szimbólumok értelmét, ismer tételt és ellentételt, magasságot és mélységet, végtelen kicsit és végtelen nagyot - aki ismeri a kauzalitás törvényét, amely a beláthatóig, a gondolatokkal elérhetőig uralja a világmindenséget, de átélte azt a végső állapotot is önmagában, amely túl van már a kauzalitáson, gondolattal megközelíthetőn, amely az egység, a szintézis, az egyetlen valóság állapota.
Egy ilyen csiszolt egyéniség individualitás, hivatása szerint lehet azután Hermetikus, Teozófus, Kabbalista, Asztrozófus, Antropozófus, Mágus, Yogi vagy Keresztény Misztikus. Ezek egy-egy irányának teljességét fogja élni és továbbadni - ill. egy olyan szintézist, amely az átmenetiségből az állandóságba vezet, amely a felszabadulás és megváltás helyes ösvénye. Ezekre az ösvényekre mondja a Legfelsőbb Szellem a Bhagavad Gita szerint: “az Út minden irányban az Enyém”.