2009. május 31., vasárnap

Carlos Castaneda (1925/?/1931– 1998)

Carlos Castaneda nagyszerű dolgokról beszélt, az pedig más kérdés hogy mennyit tudott belőlük megvalósítani. Szavai minden téren hangsúlyosak, felszólítanak gondolataink, majd életvitelünk átalakítására. Soha sem hagy igazi alternatívát. Nem enged a múltba mélyülni, s elidegenít a jóslástól. Figyelmeztet minket, hogy életünk - - akárhány is van belőle – misztikus és végtelenül varázslatos lehetőség. Azonban ez csak az egyik része; A másik az, hogy a varázslók világától elképzelhetetlen távolságra vagyunk. Emberfeletti erő kell a mi gyenge, és az ő erős világuk közti távolság elképzeléséhez is. 
     Rajtunk áll mennyire vagyunk képesek megértésünkkel és megélésünkkel a magasabb ideák felé közelíteni. Castaneda rámutat a beképzelt ember gyengéire. Kísérletet tett arra, hogy felvázolja milyen sok felesleges hülyeséget csinálunk földi pályafutásunk során. Álmodás és „ébrenlét” alatt egyaránt. Melyeket ha abbahagynánk máris több terünk, energiánk, figyelmünk volna másra. Megláthatnánk azokat a csodákat, amiket az anyag katarzisába zárva számunkra jelenleg rejtélynek tűnik.
Minden folyó, forrása tiszta. C. C., amerikai antropológus-?- munkásságának tanulmányozása előtt ezt kell tisztázni. A második, pedig hogy NE görcsösen tanulmányozzuk azt, amit olvasunk. Don Juan, Don Genaro a misztikus, a valódi világ végtelenség élményét írja le. Ezáltal minden valódi rejtéllyé válik, ahol az energia az úr. 
     Mellé beszédnek nincs helye, kozmikus igazságok vannak lapra vetve, ez esetben is. Nekünk pedig kutya kötelességünk megvalósítani, kiteljesíteni azt a misztikát, tudást amit megértettünk. Meglehet, hogy Elias Nagual nem létezett. Soha. ÉS? - Tudom most néhányan megvetnek, de ez is rendben van. -Egy író minden esetben médium, közvetítő és természetesen teremtő egy személyben. A több síkon mozgó írásoknak, pedig meg van az a veszélye, ami a vallásoknak is: Ahány ember, annyiféle értelmezésük születik.
Viszont a szavaknak mágikus erejük van, s azok a szavak, melyek képesek lelkünk mélységére hatni s abból előtörni, azok fontosak. Törődnünk kell velük. És lehet, hogy ezeket a szavakat olyanok veszik olykor körbe, amik fárasztóak racionalitásunknak, DE ott vannak. Fényszórók, nyilak, útjelzők a sötét országút szélén. Nosza! Kalandra fel és nézzük meg őket közelebbről!

„A legfontosabb dolog, amit Don Juan mondott, hogy az összes energiánkat személyiségünk megvédése foglalja le. Minden igyekezetünk erre irányul. Olyan régóta vagyunk mélyen belemerülve önképünk védelmezésébe, hogy még csak észre se vesszük.”
És aztán Carlos próbált ellenkezni:
"- Könnyű mondani, don Juan. Én azonban a másik végen állok, a befogadás oldalán. Én vagyok az, akinek mindezzel élnie kell.
- Szó sincs róla, hogy élned kell mindezzel; te magad vagy mindez, nem csak elviseled a lét röpke idejére! A döntésednek, hogy összefogsz a varázslás világának erőivel, el kell égetnie minden kételyt és tétovaságot, és megadnia neked a merszet, hogy magadnak követeld mindezt, mint a saját világodat."

Don Juan egy tibeti jógi, tantrista tanító vagy ami még helyesebb egy szibériai sámán szilárdságával mutatta meg, a tanuló számára elfeledett utat. Ezáltal egy nem elhanyagolható, ősi misztérium elevenedik meg két személyben: a beavató és beavatott.
Ezt olvashatjuk még:
"Muszáj hinni, hogy a világ rejtélyes és mérhetetlenül mély, a harcos legbensőbb elkötelezettségének kifejezése. E hit nélkül nem marad semmink.
Fel kell hívnom rá a figyelmedet, különben nem vennéd észre, és nagyon fontos, hogy a tudatában légy. Benned csak akkor tudatosul valami, amikor gondolkoznod kell róla; a harcosnak azonban az az alapállapota, hogy mindig mindennek a tudatában van."
           

Kényszeres gondolkodásunk becsap minket, s mint a legjobb mágus, Don Juan sem szál vele szembe. 

"Minden vitát a gondolkodás okoz, de a mágus nem gondolkodik"" 
/Deepak Chopra

"- Először is - mondta -, nem fogjuk megvitatni az értelmed gondjait; azok az élmények más időhöz és más létformához tartoznak. Ezek voltaképpen csak lépések egy végtelen létben; ha hangsúlyoznánk, akkor csökkentenénk annak a jelentőségét, ami most történik. A harcos ezt nem engedheti meg magának.
- Az ember csak harcosként viselheti el a tudomás útját - mondta. - A harcos nem panaszkodik és semmit nem sajnál. Az élete végtelen kihívás, márpedig a kihívás nyilvánvalóan nem lehet sem jó, sem rossz. A kihívás egyszerűen az, ami: kihívás."
         

 - "Az alapvető különbség a hétköznapi ember és a harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak tekint - folytatta aztán -, míg a hétköznapi ember áldásnak vagy átoknak. Mivel ma itt vagy, az azt jelzi, hogy a harcos útja felé billentetted a mérleget."          Rengeteg hasonló mondat és sor van a világban. Az emberek többségét azonban ezek nem foglalkoztatják. De mégis miért?
"– A szabadság olyan, mint a ragályos betegség – mondta. – Emberről emberre terjed, s a kórokozó hordozója a kikezdhetetlen nagual. Lehet, hogy az emberek nem értékelik ezt, ami csak azért van így, mert nem akarnak szabadok lenni. Ne feledd, hogy a szabadság félelmetes! De nem nekünk! Én szinte egész életemben erre az egy pillanatra készülődtem. Rád is ez a sors vár!"

Az idézetek sorát pedig még lehetne fojtatni. Ha pedig valaki esetleg a peyot és a meszkalint hiányolná ebből a kis C.C. cikkből, akkor annak úgy érzem még máshol dolga van... :D 

Ha beszélgetni kíván valaki, vagy csak véleményeket olvasni a "Don Juan könyvekről", a Daath.hu fórum erre nagyszerű lehetőséget ad.
Továbbá ajánlom  Biktop sámán úr oldalát
  ahol C. C.-n kívül sok más érdekeset is felfedezhetünk. 


2 megjegyzés:

Bóvica írta...

:)

S lám, frissül...

Tamás írta...

Mint a csiga
de igen, mostanság van új a nap alatt

Nem csak itt, a többi helyen is :))