"A szó (saṃsāra, szanszkritul: संसार) jelentése 'létforgatag'. A motívum nem egyetlen valláshoz kapcsolódik ... "A szamszára az ismétlődő születés és halál körforgását jelenti, amely során az élőlények lelke a haláluk után egyik testből a másikba vándorol (lélekvándorlás). Az ember karmája eredményeképpen újra és újra megszületik."
Mester:
Egy olyan ember, akinek azaz egyetlen vágya, hogy te megszabadulj.
Karma:
Az ok és okozat törvénye. Egy ember cselekedeteinek,
gondolatainak és érzéseinek végösszege, amely további
létformáját meghatározza. Az ember teljes mértékben
felelős karmája, sorsa megalkotásáért.
Csakra:
Az ember testén lévő pszichonoetikus központok.
Az emberi személyiség a csakrákon keresztül veszi magához a
fenntartásához szükséges éterikus vitalitást. A pszichonoetikus
erők megszerzése érdekében a misztikus megfelelő fígyelem és
koncentrációs gyakorlatokkal megpróbálja kinyitni csakráit.
A tisztánlátó a csakrákat mint forgó korongokat észleli.
Állandó személyiség:
Az az én-részünk, amelyre felíródnak
az inkarnációs tapasztalatok, és átvivődnek egyik életből a
másikba.
Durva anyagi test:
A jelen éntudatos személyiséget alkotó
három test egyike. Az ember anyagi teste. Az én legalacsonyabb
szintű kifejeződése. A durva anyagi test középpontja a Napfonat-csakra.
Elementálok:
Gondolat-alakzatok. Minden, az egyén által
kivetített gondolat vagy érzés: elementál. Az elementáloknak
az őket kivetítő egyéntől független saját életük van.
Elme:
A meg nem nyilvánult Abszolútum kifejezőeszköze.
Az a szuperszubsztancia, amelyen keresztül a létezés minden
dimenziója létrejön. Minden az elme.
Asztrális világ:
A negyedik dimenzió, ahol megszűnik a tér, minek következtében az ott élő emberi lény egy szempillantás alatt óriási távolságokat képes bejárni.
Asztráltest: A jelenvaló öntudatos személyiséget alkotó három test egyike, érzéseink és érzelmeink teste. Központja a szívcsakra. Az asztráltest az asztrális világban, azaz a negyedik dimenzióban található, képe megegyezik a másik két test képével.
Exomatózis:
A testelhagyás képessége. Az ember akaratlagosan
kilép testéből, átteszi tudatát a pszichonoetikus dimenziókba,
majd újból visszatér testébe. A testen kívüli állapot élményeire
utólag visszaemlékezik.
Jelen személyiség:
Amit úgy ismerünk általában, mint a illetőt
magát. Noetikus, pszichikus és durva anyagi testből áll.
A jelen személyiség, énünk legalacsonyabb szintű kifejeződése,
folyamatos fejlődésben van, és fejlődése az állandó személyiség
irányába tart.
Láthatatlan Segítők:
A pszichikus és noetikus világokban élő,
az anyagi szem számára láthatatlan mesterek. Ide tartoznak a
testelhagyást végrehajtó, a durva anyagi világban élő mesterek
is, akik segítenek az emberek életében az összes létsíkon.
Lélek:
Földi élmények által nem színezett tiszta részünk. A
lélek túl van az Ember Ősképén, túl van minden megnyilvánuláson.
Sohasem születik és sohasem hal meg. Az a részünk,
amely minőségében egy az Abszolútummal.
Szentlélek: Az Abszolútum hatalmát kifejező személytelen
szupertudat, ami lehetővé teszi a világegyetem teremtését.
Az Abszolútum dinamikus része.
Szentlélek által: „Szentlelkesített”: Ami felett csak a
Szentlélek uralkodik. Az állatok a Szentlélek által áthatott
állapotban élnek. Hiányzik belőlük az Abszolútum logoszi kifejeződése,
hiányzik belőlük az éntudat. Az emberben a Szentlélek és a Logosz egyaránt uralkodik.
/Részletek Daskalostól
Szvadharma:
A tökéletesség végtelenül hosszú folyamat eredménye, melyben minden egyes életkörnek megvan a maga sajátos részfeladata.
Ezt nevezik a hinduk szvadharmának.
Dharma azt jelenti: Egyetemes Törvény. A szvadharma ennek a Törvénynek az a parányi része, amely csakis rám vonatkozik, az enyém, és erre az életemre szól.
Öntörvénynek fordíthatnám, mely bele van írva a lényembe, a jellemembe s lelkem tudat alatti szférájába. Ez irányítja a sorsomat.
A szvadharma nem egyéb, mint az az életterv, amelyet a lélek magával hoz.
Az életfeladat, amelyet vállalni és teljesíteni kell. A kereszténység úgy hívja: Isten akarata. Jézus nem azt kérte, hogy vegyük fel a keresztjét, mert az az ő keresztje volt. Hanem azt, hogy mindenki hordozza a sajátját.
/Részletek: M. P. Kígyó és keresztjéből