2011. augusztus 7., vasárnap

Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891)

Hogy ne érje szó a ház elejét – a sok férfi író/szerző és karakter után következzen ismét egy nő. Helena Petrovna Blavatsky-t hívom pár szó erejéig képzeletbeli színpadunkra. S bár nem egyszerű, de megpróbálom körülírni idézettekkel, néhány ideával elmondani ki is lehetett Ő.
          H. P. B. azokhoz a szerzőkhöz tartozik, akiknek könyveiből egyszerre rémálom és mennybéli gyönyör jegyzeteket készíteni. Ugyanis az ember legszívesebben az első szótól az utolsóig mindent aláhúzna magának. (Legutoljára D. Thorwaldsen Oidipuszánál találkoztam hasonlónál, ahol viszont valaki volt elég mihaszna, hogy aláhúzza, kiemelje – legalább ceruzával - szinte az összes oldalt.)

(1831. július 31.– 1891. május 8.) orosz írónő, fordító, teozófus, a Teozófiai Társulat alapítójaként ismerik sokan. Ő volt az első, leghangosabb keleti hírnök, nyugatról, akinek céljai is voltak. Viszontagságokkal és változásokkal teli életében rengeteget utazott (Európa, Közel- és Távol-Kelet, India, Tibet), s különböző okkult tanítók irányítása alatt elmélyedt a titkos tanok megismerésében. Blavatsky rendkívül termékeny író volt. Fő művei mellett számtalan cikket és levelet írt személyes élményeiről, elméletéről, a Társulat ügyeiről, a teozófia kérdéseiről.
          Blavatsky kalandos élete, ideológiája és munkássága nagy hatást gyakorolt korára, különösen az ezoterikus csoportok fejlődésére, de volt politikai hatása (az Indiai Nemzeti Kongresszuson keresztül), hatott a művészetekre és a New Age mozgalmon keresztül korunkra is. Közvetve, vagy közvetlenül számos híres személyre hatott Blavatsky munkássága.
          Az tisztán látszik, hogy Blavatsky mindig a látható mögött rejtőzködő indítékot, mozgató erőket kutatta. Mindemellett szerette volna meg is érteni a világ működését – erre a megértésre még vissza fogunk térni - . Rendkívül idealista, karakán nőszemély volt.
Írásaiban angol és egyéb távol keleti kifejezések keverednek jó pár latin eredetű szóval, s néha ellentmondásokba bonyolódhatunk olvasásakor
(pl.: nem kell érteni, a gyakorlat önmagában programozott intelligencia mely képes átalakítani az embert a szándék alapján…). Könyvei ugyanis széles spektrumot – az öröklétezést – próbálják átfogni, leírni. A szavak és a különböző nézőpontokból történő megfogalmazások ezért néha bonyolultnak hathatnak. Ám hiszem, ha mindannyiszor a felszínesség burkán áttörünk és az író szemével próbáljuk látni a dolgok természetét – akkor az ős káosz rendé alakul. Így tehát Blavatsky-t olvasni szép kis feladat, a figyelmünknek és szellemünknek időt kell hagyni olykor minden mondat között.
„Olvass tíz percet és gondolkozz legalább kétszer annyit az olvasottakon…”

Blavatsky fölismerte, hogy egy lassú paradigma váltás vette kezdetét már az ő korában, mely a huszadik század emberének már szabadabb – egyénibb értelmezését teszi lehetővé a világnak. Ehhez a folyamathoz, pedig ő is hozzájárult. A régi korok okkultista bélyegzettségei helyett egy megfelelőbb – emberibb – igazibb utat kívánt találni magának és a hozzá hasonló kortársaknak. A 19. sőt a 21. század hajnalában is igaz az a kijelentés, hogy az úgymond Európai nyelvezet sok tekintetben szegényes. A kereszténységnek, mint vezető vallásnak nem volt szüksége bonyolult kifejezésmódra, Pl.: a csakrák, aura és különféle erőhatások megkülönböztetésére. Sőt mint tudjuk, bár mi ami a dogma rendszer határain kívül terült el az „istentelen boszorkányság”-nak minősült, ezért kutatása, megértése és megnevezése is lehetetlen volt nagyobb tömegek számára.

          Jól látható tehát ez a fajta általános „trend” a nyugat és kelet között. A hagyományos Európai neveltetés és megszokás rendszer a befelé fordulást nem támogatja. Vagy legalábbis semmiképp sem a Buddhista kolostorok végtelen csöndjéhez mérhetően. Vagyis tehát kijelenthetjük Blavatsky élete erről a nyitásról és felfedezésről szól. Megértette élete célját, végzetét és egy rendkívüli élet utat járt be.


Teozófia, teozófia társulat munkássága:

„A teozófia, mint modern tanítás Helena Blavatsky (eredeti nevén Jelena Petrovna Blavatszkaja) műveiben körvonalazódott. Alapelveit tekintve okkult irányzat, amely a "titkos tudás" létét feltételezi. A teozófia úgy tartja, hogy ez a bölcsesség végtelen, ezért kimeríthetetlen, így az ember számára közvetlenül nem hozzáférhető, de az extázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni. A Teozófiai Társulat által hirdetett teozófia annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy ebben a buddhizmussal kevert hinduizmus a domináns. Bár a Teozófiai Társulat mint civil szervezet működik, amelynek funkciója, hogy kutatások révén közelítsen a "titkos tudás" megismeréséhez, számos tekintetben vallásos rítusokat hordoz és általában okkult filozófiaként határozzák meg (mint több okkult irányzat keverékét)” Wikipedia
          „A teozófiai mozgalom története az Egyesült Államokban kezdődött, itt találkozott a Társulat két alapítója, Helena Petrovna Blavatsky és Henry Steel Olcott, akiket közös érdeklődésük, a spirituális jelenségek kutatása hozott össze. New Yorkban csatlakoztak hozzájuk hasonlóan gondolkodó emberek, akik úgy vélték, hogy minden vallás mélyén ugyanazok az ősi igazságok rejlenek, amelyeket bizonyos épületek és ősi szimbólumok is magukban rejtenek.
          Azt szokták mondani, hogy H.P. Blavatsky adta a világnak a teozófiát, és H.S. Olcott a Teozófiai Társulatot. Olcott kiváló szervezőképességgel rendelkezett, míg H.P. Blavatsky volt az, akinek közvetítésével a tanítások érkeztek.”

„A Teozófiai Társulat hármas célja:
1. Megalkotni az emberiség egyetemes testvériségének egyik magvát nemzetiségi, vallási, társadalmi osztálybeli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül.
2. Támogatni a vallások, bölcseletek és tudományok összehasonlító tanulmányozását.
3. Kutatni a természet még fel nem ismert törvényeit és az emberben rejlő erőket.”
„A Társulat bátorítja a tagjait, hogy nyílt elmével vizsgálják a világ vallásait, filozófiáit, tudományait és művészeteit, hogy ezeken keresztül megértsék az időtlen bölcsességet, tiszteljék minden élet egységét és segítsék embertársaikat a szellemi ön-átalakítás felfedezésében.
A Társulatban úgy tartják, hogy minden cselekvés, érzés és gondolat befolyásol minden más élőt és minden egyes ember képes rá és egyben felelős is azért, hogy hozzájáruljon az Egész üdvéhez.”

Mindezt talán „Satyân Nâsti Paro" - a benaresi Maha¬raja mottójával tudnám leginkább összefoglalni: „Nincs magasztosabb vallás az igazságnál”
Tehát meg kell ismernünk az igazságot, és talán terjesztenünk is… mert az gazdagíthat és felszabadíthat minket. A világra nyitottan meg kell tapasztalnunk, hogyan is működik az Univerzum. Felelősséggel tartozunk a belsőnkért, csak úgy mint a külsőnkért.



Idézetek könyveiből:
Az ezoterikus filozófia alapjai

9 -ik oldal .. "Mindazonáltal teljesen ő rá volt bízva, hogyan használja fel legjobb tehetsége szerint a közölt tudást, hogy egyrészt elrendezze az anyagot, másrészt a véghezvitelben kibontakoztassa írói képességét.”
          29 szintén: - „Bizonyos gondolatok kifejezésénél tapasztalható, majdnem leküzdhetetlen korlátolt volta…” – Nehezítik az információ továbbadását.
          29 lent: „…Azonban a modern tudomány nem hisz a „dolgok lelkében”, és ezért a kozmogónia egész rendszerét elutasítja. / Más szavakkal: bármit amit „elképzelhetetlennek”, bizonyíthatatlannak lát azt szóra se méltatja.
"Felszínes jelenségeken" túlmutató dolgok, erők kutatása.
37 közép - A Dhyán Csohanok jellegükben kettősek, mivel (a) az anyagban rejlő értelem nélküli nyers energiából, és (b) azt az energiát irányító és vezérlő értelmes lélekből vagy kozmikus tudatosságból összetett lények.
          38 Nincs szervetlen vagy holt anyag
Az anyag örök. Az anyag az egy végtelen egyetemes elme Upadhi-ja, vagyis fizikai alapja, hogy ideációit reá építse. Ezért állítják az ezoteria követői, hogy a természetben nincs szervetlen vagy holt anyag, és a tudomány által a kettő között tett megkülönböztetés épp olyan alaptalan, mint amilyen könkényes és értelmetlen. Azonbna bármit is gondolna a tudomány – és miként azt tapasztalatból tudjuk, az egzakt tudomány szeszélyes hölgy – az okkultizmus másképpen tudja és tanítja, ahogyan az időtle idők óta tette, kezdve Manutól és Hermésztől egészen Paracelsus, és utódaiig.
          40 Jane - Seth - Roberts-i anyagok - "Minden ami van ... stb... a "teremtésről"
Minden ami van, volt és lesz, örökké VAN, még a számtalan formákban is, amelyek csupán tárgyi formájukban végesek és mulnadók, de nem az eszményi formájukban. Ideákként léteznek az örökkévalóságban, és amikor elmúlnak, tükröződésekként fognak létezni. Az okkultizmus azt tanítja, hogy sem a természet, sem az ember nem adhat formát semminek, hacsak annak eszmei típusa már nem létezik az alanyi szinten. Sőt mi több, azt is tanítja, hogy semmilyen forma vagy alak nem kerülhet az ember tudatába, vagy fejlődhet ki az ember képzeletében, amely nem létezik prototípusként, legalábbis megközelítőleg. Sem az ember, sem bármilyen állat, növény vagy kő nem volt valaha is „teremtve”, hanem ezen a mi szintünkön „keletkezni” kezdett, vagyis a jelen anyagiságába tárgyiasulni, vagy másképpen fogalmazva, a legszublimáltabb és érzékeken felüli lényegből legdurvább megjelenéséig belülről kifelé terjedni.
          53. Csoda nincs. Minden ami történik örök, megváltoztathatatlan, mindig működő törvényből következik. Valamely látszólagos csoda nem más, mint erők működése, amelyek ellentétesek azzal amit Dr. W. B. Carpenter F. R . S. – nagytanultságú, de mégis keveset tudó ember – „a természet jól megállapított trvényeinek”-nek nevez. Miként osztályából sokan, Dr. Carpenter figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy lehetnek olyan, valamikor „ismert” törvények, amelyeket a mai tudomány most nem ismer.
          (Megjegyzés: - Más szavakkal, de ugyanezt hangoztatta Szepes Mária is: „A csoda az egyetlen realitás. Amelyik ember nem hisz a csodában, az nem realista.” Tehát az egész létezés egy nagy misztikum, egy megfogalmazhatatlan csoda, melyet még csak épp most fedezünk fel „újra”. S ahogy újra és újra látjuk egyfajta szükségszerű "karmikus" felfedezési kényszer hajt minket ilyenkor.)

60 megnyilvánulásaik jelen vannak még most is.
„„Nincs sem JÖVÉS, sem MENÉS, hanem csak örök KELETKEZÉS” – mondja. A negyedik törzsfaj még mindig él. És él a harmadik, és a második és az első is – vagyis megnyilvánulásaik jelen vannak a mi mostani anyagi síkunkon.”” – Mint mikor követ dobsz a dóba, nem csak hullámokat okoztál, hanem a kővel megváltoztattad – még ha minimálisan is – a tó szerkezetét, és az a kis kő, vagy kavics azután már a tó medrét fogja gazdagítani.
TEREBESS LINK - az E. F. A. könyvhöz


Gyakorlati Okkultizmus

35. old.:
Tudják meg mielőbb és sohase felejtsék el, hogy az igazi okkultizmus, vagy teizófia mind gondolatban, mind tettben az „Önmagunkról való Nagy Lemondást” jelenti, feltétel nélkül és teljesen, gondolatban és tettben egyaránt. Ez az ALTRUIZMUS és azt, aki gyakorolja, végképpen kiragadja a többi élő soraiból. Attól kezdve, hogy magát a munkának szentelte, „nem magáért, hanem a világért”.
          Az első próbaévekben sok mindent megbocsátanak neki. De mihelyt „elfogadott” tanítvánnyá válik, a személyiségének el kell tűnnie és a természet egyszerű, jótékony erejévé kell válnia. Csak két véglet áll ezután előtte, két ösvény, ahol nincs pihentető középút. Vagy fáradságosan haladhat lépésről lépésre felfelé, devacsáni megszakítás nélkül, gyakran számtalan inkarnáción keresztül a Mahatma állapothoz (az Arhát, vagy Bodhiszattva állapothoz) vezető arany létrán, vagy az első hibás lépésnél lecsúszik a létrán és legurul a dugpa állapotába…
          40. old.: Aki részesülni óhajt az egyetemes elme bölcsességében, csak az emberiség összességén át érheti el azt, tekintet nélkül fajra, bőrszínre, vallásra vagy társadalmi állásra. Nem az önzés, még annak legtörvényesebb és legnemesebb felfogásában sem, hanem az altruizmus az, amely az egyedet arra tudja késztetni, hogy kis énjével az egyetemes Én-be meneküljön. Ezek a kötelességek és feladatok, amelyeknek az okkultizmus felé törekvő igazi tanítványnak magát szentelnie kell, ha a teo-zófiát, az isteni Bölcsességet és a Tudást el akarja érni.
          A törekvőnek feltétlenül választani kell a világi élet és az okkult élet között. Haszontalan és hiábavaló törekvés a kettőt összeegyeztetni, mert egyszerre két gazdát senki sem képes úgy szolgálni, hogy mindkettő meg legyen elégedve.
          ...Bár elsősorban a szándék határozza meg, hogy fehér vagy fkeete mágiáról van-e szó, az eredmény, a rossz karma létrehozása még az akaratlan, nem tudatos boszorkányság esetében sem kerülhető el. Éppen elég alkalommal mutattak rá, hogy boszorkányság minden rossz befolyás, ami más személyekre irányul, akik szenvednek tőle, vagy annak következtében másoknak szenvedést okoznak.
A karma az élet csendes vízébe vetett súlyos kő, aminek hullámai egyre táguló körökben szinte a végtelenbe terjednek. Az így létrehozott okok váltják ki a hatásokat, amelyek a büntetés igazságos törvényében jelentkeznek.
40. old.:
Ezek nagy része elkerülhető lenne, ha az emberek nem rohannának meggondolatlanul olyasmibe, aminek sem a természetét, sem pedig a jelentőséget nem értik. Senkitől sem várják el, hogy erejét és képességeit meghaladó terhet cipeljen.

43. old.: Most a Káli-Júgában vagyunk és ennek végzetes hatása ezerszer hatalmasabb Nyugaton, mint Keleten. Ebből származik a jelen korszak küzdelmeiben a sötét kor hatalmainak könnyű zsákmánya és az a sok téveszme és káprázat is, amelyek alatt a világ most görnyed.
Ezek egyik az a viszonylagos könnyedség, ahogy egyes emberek a “kapu”-hoz érést és az okkultizmus küszöbének átlépését minden nagyobb áldozat nélkül képzelik el. Ez a legtöbb teozófus álma, amit a hatalom utáni vágy és a személyes önzés sarkall, ezek pedig nem olyan érzelmek, amelyek őket valaha is az óhajtott célhoz vezetnék. Éppen ezért, amint azt egy olyan valaki, aki köztudottan az emberiségnek szentelte magát, megjegyezte. „szűk a kapu és keskeny az út, ami az örök élethez vezet” és ezért „kevesen vannak, akik megtalálják”. Valóban annyira keskeny, hogy a kezdeti nehézségek puszta említésekor a megrémült nyugati újonc megfordul, és borzongva hátrál meg…

55.: old
A vihart békesség követi
A régiek azt tartották, hogy a természet nem tűri az ürességet. A szenvedélyt sem kiirtani, sem megsemmisíteni nem tudjuk. Ha elűzzük magunktól, másfajta elemi befolyás váltja fel. Ezért nem szabad megkísérelni kiirtani az alacsonyabbrendűt anélkül, hogy a helyébe másvalamit ne tennénk, hanem helyettesítsük az alacsonyabbrendűt a magasabbrendűvel; a bűnt az erénnyel, a babonát a tudással.
[poszt keresztényi – romantikus… viszonyulások az orientalista ideákhoz.
Bibilia értelembe vett jámborság – Jézus igazi tanításai – valamifajta vallási becsület kódex.
Bhagavad Gítá – ból szemelvények…]

59-60. old.:
Nem szabad megengedni, hogy akár az öröm, akár a bánat eltérítsen kitűzött célunktól.
*
Amíg a Mester ki nem választ, hogy hozzá menj, légy az emberiséggel és dolgozz önzetlenül haladása és fejlődése érdekében. Egyedül ez hozhatja meg az igazi megelégedést.
*
A tudás olyan mértékben gyarapszik, amilyen mértékben használják – vagyis minél többet tanítunk, annál többet tanulunk. Ezért, mint az igazság keresője, a kis gyermek hitével és a beavatott akaratával adj abból, amit felhalmoztál annak, akinek útja során nincs mivel vigasztalódnia.
*
A tanítványnak teljesen fel kell ismernie, hogy az egyéni jogok gondolata maga se más, mint az Én kígyója érgező tulandoságainak következménye. Sohasem szabad egy másik embert úgy tekinteni, mint akit kritizálni, vagy elítélni lehet, sem nem szabad önmaga érdekében, vagy mentségére hangját felemelnie.
*
Senki nem ellenséged, senki nem barátod. Mindannyian tanítóid.
*
Nem szavad továbbra is bármi, akár világi, akár szellemi haszon elnyeréséért dolgozni, hanem hogy beteljesüljen a létezés törvénye, ami Isten igazi akarata.
*
61. OLD.:
Ne élj se a jelenben, se a jövőben, hanem az örökkévalóban. Ez az óriási gyom (a rossz) ott nem tud virágozni, a létnek ezt a foltját már az örökkévaló gondolatának puszta légköre is gyökerestől kiírta.
(Személyes, perszonális megjegyzés: Én épp azt az üzenetet kaptam pár napja, hogy cselekedjek úgy, mint álmodnék. Mindezt azért, hogy ezáltal valami megfoghatatlanabb közegbe kerüljek, ahol bátrabban viselkedhetek.)

72. 73. 74. Old.::
VII.
Nincs értékesebb dolog az egyén számára, mint az olyan magasztos eszmény, amely felé állhatatosan törekszik, amely szerint gondolatait és érzéseit és a tőle telhető legjobban az életét is formálja. Ha tehát inkább azon igyekszik, hogy valamivé váljék, mint hogy valaminek lássék, nem mulaszthatja el, hogy egyre közelebb kerüljön céljához. Ezt a pontot azonban nem fogja küzdelem nélkül elérni, sem az igazi előmenetel, amit tudatosan elér, nem fogja önelégültséggel eltölteni, mert ha az eszményképe magas és a feléje haladás valódi, inkább alázatossá, semmint felfuvalkodottá válik.
A további haladás lehetősége és a lét előtte megnyíló, még magasabb síkjainak eszméje nem fogják lelkesedését lelohasztani, bár önteltségét biztosan megölik. Éppen az emberi élet eme nagy lehetőségeinek fogalmára van szükség, hogy a közönyt kiölje és a fásultságot buzgalommá változtassa. Így az életet önmagáért lesz érdemes élni, mihelyt annak feladata nyilvánvaló lesz és nagyszerű lehetőségeit méltányoljuk. E magasabb tudatszint elérésére a legegyenesebb és legbiztosabb út az önzetlenség elvének gyakorlása, mind gondolatban, mint az életben.
          Valóban szűk az a látókör, amely önmagára korlátozódik és mindent a saját érdeke szerint mérlegel, mert amíg a lélek ilyen ön-korlátozó, addig lehetetlen bármilyen magas eszményt felfognia, vagy az élet bármely magasabb tudatszintjét megközelítenie. Az ilyen előrehaladás feltételei inkább belül találhatók, mint kívül és szerencsére függetlenek az élet körülményeitől és feltételeitől. Ezért mindenki számára nyílik alkalom az előmenetelre a létezés egyre magasabb szintjére, hogy ilyen módon együttműködjön a természettel az élet nyilvánvaló céljainak beteljesítésében. (J. Buck: Man)
          Ha azt hisszük, hogy az élet célja egyszerűen anyagi énünk kielégítése, kényelemben tartása és hogy az anyagi kényelem szolgáltatja a boldogság lehető legmagasabb fokát, összetévesztjük az alacsonyat a magassal és a káprázatot a valósággal. Anyagi életünk módja testeink anyagi felépítésének egyik következménye. „A föld férgei” vagyunk, mert minden törekvésünkkel a földhöz ragaszkodunk.
          Ha a fejlődés olyan útjára tudnánk lépni, amely által kevésbé sűrű anyagivá, mint inkább éterikussá válnánk, egészen másfajta civilizáció jöhetne létre. Olyan dolgok, amelyek most nélkülözhetetlenek és szükségesnek látszanak, haszontalanokká válnak. Ha tudatunkat a gondolat sebességével tudnánk áthelyezni a Föld egyik részéről a másikra, a kapcsolattartás jelenlegi módjára nem lenne többé szükség.
          Minél mélyebbre süllyedünk az anyagba, annál több anyagi eszközre lesz szükség a kényelem elérésére. Az emberben lakozó alapvető és hatalmas isten nem anyag, és független az anyagra vonatkozó korlátozásokról. Melyek az élet valódi szükségletei? Erre a kérdésre a válasz teljeséggel attól függ, mit gondolunk mi szükségesnek. Vonatokra, gőzhajókra szükségünk van, mégis, emberek milliói élnek sokáig és boldogan anélkül , hogy tudnának róluk. Lehet olyan ember, aki számára egy tucat kastély elengedhetetlen szükséglet, másnak ilyen a kocsi, a pipa, stb. De valamennyi ilyen szükséglet olyan, amit az ember teremt meg magának.
          Ezek olyan helyzetet hoznak létre, amelyben az ember jól érzi magát és amely arra csábítja, hogy maradjon is meg benne és ne vágyakozzon magasabb dolgokra. Ezek éppen, hogy akadályozhatják a fejlődését, ahelyett, hogy előrevinnék azt. Ha szellemileg valóban előre akarunk jutni, mindenféle anyaginak meg kell szűnnie szükségletnek lenni. A gondolat heves és tékozló vágyakozása az alacsonyabb élet élvezeteinek megsokszorosítására az, ami meggátolja az embert, hogy belépjen a magasabb életbe.

          132. Old.: Az ezoterikus filozófia hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok világának sokféle megjelenése mögött egyetlen valóság létezik, amely mindennek, ami valaha volt, van és lesz, a forrása és oka. A védikus hagyomány kimagasló tanítója, Sri Shankaracharya ezt egyszerűen így fejez ki: mindegy, hogy milyen alakúra formáljuk az agyagot, a [megformált] tárgy valósága mindig az agyag marad, a neve és alakja csak múló külsőség. Ugyanígy, mivel minden létező az Egy Legfelsőbbtől ered, a lényegi természetében magas is ez az Egy Legfelsőbb. legmagasabbtól a legalacsonyabbi, a legnagyobbtól a legapróbbig a megnyilvánult világmindenség végtelenül sok jelensége a névbe és formába öltözött Egy. Ez az alapvető egységről szóló tanítás a teozófia rendszerének „fémjelzése”. Ebből következik, hogy semmi olyan tannak vagy elméletnek, amelynek a végső kettősség az alapja – például, hogy a szellem és az anyag örökre különálló, hogy Isten és az ember lényegileg különbözők, vagy hogy a jó és a rossz örök valóságok – nem lehet helye teozófiában.
          105. old: Tudja, hogy csak a formá-nak vethet véget, és nem a létezés-nek, és azt is csak ezen a földi káprázati síkon.

139: Old.: Létezik egy mindenütt jelenlévő, örök, határtalan és változtatatlan PRINCIPIUM (ALAPELV), amelyről lehetetlen elmélkedni, mert meghaladja az ember felfogó képességét, és mert bármilyen emberi kifejezés vagy összehasonlítás csak kisebbítheti. Túl van a gondolat hatókörén és elérési lehetőségén, Mandukya szavaival: „elgondolhatatlan és kimondhatatlan”.
T.T.T. letöltő LINK - A GY. O.-hoz

- Ezek lettek volna a fontosabb információk, amik hirtelen eszembe jutottak… Természetesen ismét leírnám ez is csak pár kiragadás, mely elsőként saját szórakoztatásomra szolgál. Annak akit behatóbban érdekel a téma, ajánlom a teozofia.hu-t.

Nincsenek megjegyzések: