2024. december 26., csütörtök

Lábjegyzet

Az előbbi volt az első bejegyzés 2024-ben a blogomon. Nos, nem volt túl kreatív az évem ezen a téren, viszont legalább mozgalmas más tartalmakban. Talán mert már tényleg ez az időszak kozmikusan is nem arról szól, hogy milyen előadásokra kell elmenned, ahol valami újat tanulhatsz. 

Sokkalta (és egyre)inkább az a fontos, ami már alapvetően benned van. Ami Te vagy. Ami a Tudatodban, Lelkedben, Szellemedben van és ordít, hogy ÉLD! És a Morpheusok már megmutatták bőszen az ajtót, az összes csillagbölcselet és tan elérhető. Kérdés ugye, hogy mennyire mertünk, merünk belépni rajtuk.

Személyesen az éven volt egy költözésem, szerelmi csalódásom, utazás külföldre, szakítások szellemi értelemben is és erős gyarapodások fizikai, lelki és szellemi téren egyaránt. Nem szándékozok ígéretet tenni olvasóknak. (ha egyáltalán vannak olyanok, akik még látják ezt). Még magamnak sem. Minden olyan képlékeny a térben.

Az biztos, hogy a kreatív oldalam az íráson keresztül továbbra is akar üzemelni, működni. Hétköznapi szinten viszont energetikailag örültem 2024-ben, hogy a meditációkat tudtam végezni... úgy ahogy. Mindenesetre tisztító meditációkba kezdtem és napi szintű gyakorlatokba.

Ami a meditációkat illeti és a konkrét szellemi, tudati munkát... tudom mindenkinek javasolni. Legjobb egy hiteles tanítót, vonalat találni. Volt egy időszakom ami ezt a blogot is életre hívta, ami a kereső tudatszintje, annak a kezdeti időszakát meghaladtam úgy vélem. Szepes Máriáék írásai és világa ezért is volt annyira nagy hatással rám. Mert ha nem is akartam bevenni egyszerre az összes "gyógyszert", de rá akartam látni a világ lelki, szellemi dolgaira. Térképeket akartam magam előtt, amik utakat, nézőpontokat adnak. 

Az éven beavatásokról, mély élményekről író szerzőket olvastam, mint például Elisabeth Haich Beavatás könyvét, vagy a Jaguár testben pillangószívet Ya'Acov Darling Khantól. Hihetetlen jó könyvek. Egyszer külön bejegyzést szeretnék még róluk írni. Viszont most jelenleg a Buddhizmus és szegről végről a sámánizmus és a gyakorlati spiritizmus tortáiból olyan szeleteket habzsolok, amik teljes erővel lekötik a tudatomat. Már amikor nem dolgozom, kikapcsolódom mert hogy olyan is van.

Összefoglalva a dolgokat elmondhatom, hogy van egy jövőképem, vannak terveim. Ezek megvalósítását, vagy azok egy részét legalább írott-íratlan formában ha úgy adódik tükrözöm ezen a felületen is. 

Addig is minden jó kívánok minden érző lénynek! 

Rendelkezzetek a boldogság okával! 

A Gyémánt Út Buddhizmus

 “Valami olyasmit tanulni ami időtlen és minőséget képvisel az egy nagyon jó ötlet.” 

A történelmi Sákjamuni Buddha körülbelül 2560 évvel ezelőtt született a mai Nepál területén, királyi család sarjaként. 35 évesen, hat év mély meditáció után felismerte a tudat valódi természetét, és így elérte a megvilágosodást. Az elkövetkező 45 évben Buddha tehetséges tanítványok ezreinek tanította azokat a módszereket, amelyekkel a megvilágosodás elérhető. 

Mit tanít a Buddha? 

Buddha mindenki számára érthető és az életben kiválóan használható magyarázatokat ad arról, hogy mi a végső valóság, és mi az, ami feltételekhez kötött. Ezek megértésével tartós boldogságot tapasztalhatunk. A buddhizmus nem ismer dogmákat, sőt bátorít, hogy tegyünk fel kérdéseket. A megértett információ a megfelelő meditációkon keresztül saját tapasztalattá válik, a kiegészítő módszerek pedig megszilárdítják az elért tudatszinteket. Buddha tanításainak célja, hogy teljesen megvalósítsuk a mindenkiben ott rejlő megvilágosodott képességeket.


Mi a karma?
A karma az ok-okozat törvénye, amely szerint a világot a tudatunkban tárolt benyomásoknak megfelelően tapasztaljuk – ezeket a benyomásokat a test, a beszéd és a tudat cselekedetei által mi magunk hozzuk létre. Ez azt jelenti, hogy itt és most alakítjuk a jövőnket saját cselekedeteinkkel.

Mi a meditáció? 

A meditáció jelentése a buddhizmusban az erőfeszítés nélküli időzés abban, ami van. Ehhez a buddhista tanítások egyes szintjein különböző módszereket tanítanak, amelyek lényegében a tudat lenyugtatásán és összpontosításán alapulnak. A Gyémánt Úton a legfontosabb módszerek a tudat természetének felismerésére a megvilágosodott erőterekkel való eggyé válás és a tanítóval való azonosulás. Ahogy korábban Tibetben a megvalósítók barlangjaiban, úgy napjainkban Nyugaton is vezetett meditáció által válik először hozzáférhetővé a Gyémánt Út számtalan eszköze a meditálók számára.

Mit jelent a megszabadulás és a megvilágosodás? 

Először felfedezzük, hogy a test, a gondolatok és érzelmek folyamatos változásban vannak, így nincs alapja egy valóban létező egónak vagy „énnek”. Ezt felismerve többé nem érezzük magunkat célpontnak – ez a megszabadulás. A megvilágosodás a második, végső lépés. Itt a tudat tiszta fénye minden tapasztalaton átsugárzik. A tudat minden pillanatban élvezi az önmagából keletkező képességeit, és minden spontánná, erőfeszítés nélkülivé válik. 

Buddha tanításainak három szintje Buddha három típusú embernek adott útmutatásokat. Azok akik a szenvedést akarták elkerülni, az ok és okozatról kaptak tanácsokat. (Kis Út, szkrt. hinajána) Azoknak, akik belső gazdagsággal rendelkeztek, és szerettek volna tenni másokért, a bölcsességről és az együttérzésről tanított. (Nagy Út, szkrt. mahajána) A Gyémánt Úton (szkrt. vadzsrajána) Buddhát a saját tudatunkban rejlő képességek időtlen tükreként látjuk, megtanuljuk gazdag, önfelszababdító nézőpontból tapasztalni a világot. A buddhista meditációk kibontakoztatják a megvilágosodott tudatban rejlő félelemnélküliséget, spontán örömöt és aktív együttérzést.

"Senki sem tisztul meg attól, hogy tovább hempereg a sárban, és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein. Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet, másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit."/ Láma Ole Nydahl

16. Karmapa, Láma Ole és Hannah

A 20. század nagy történelmi változásainak köszönhetően jutott el a Buddhizmus Európába és Magyarországra is. 

Ole Nydahl, párjával Hannah-val ázsiai útjuk során találkozott több neves buddhista tanítóval, így a 16. Karmapával is. Mikor már Hannah és Ole láthatóan kellően magukba szívták a tant és nagy odaadást mutattak Karmapa felé, kaptak egy felkérést. Karmapa felkérte őket arra, hogy alakítsanak nyugaton buddhista centrumokat és segítsenek terjeszteni Buddha tanításait. Mindezt olyan nagy sikerrel tették, hogy manapság több, mint 700 karma kagyü központ működik nyugaton. 

Az ő történetük jól dokumentált és kellően inspiráló. Viszont itt ezen a felületen nem koptatnám tovább a karaktereket. Akit érdekel a Gyémánt út és a buddhista meditációk az bátran betérhet a legközelebbi Karma Kagyü központba. Hetente többször is nyitott meditációk vannak, amiken bármilyen előképzettség nélkül részt lehet venni. 

Mindenkinek köszönöm, aki ezt eddig elolvasta. 

Legyen minden élőlény boldog, s rendelkezzen a boldogság okával!

Ennek a bejegyzésnek többször próbáltam már neki futni, személyes okokból mindig halogattam. Egyrészt azért, mert a téma óriási, másrészt pedig azért mert hivatalos forrásokból szépen elvagyunk látva. Bárki, bármikor elmehet egy Gyémánt út központba Magyarországon is és beülhet egy nyílt, 16. Karmapa meditációra. Közvetlenül lehet találkozni a tibeti buddhizmussal Magyarországon. És nem csak Gyémánt út, (Karma kagyü vadzsrajána) ha nem számos más élő vonal tanítványa, tanítója megtalálható nálunk és Európa összes országában. Kifejezetten egyik személyes okom pedig az volt, hogy gyakorlóként igazából még én is csak ismerkedem a buddhizmus ezen ágával, és ha időm teheti inkább meditálok, vagy olvasok a témában. Így tehát magamhoz képest késve, de csak meg született ez a bejegyzés. Kívánom, hogy soraim legyenek minden érző lény javára. 

Balogh Tamás, Miskolc, 2024 12. 26.

Forrás: www.buddhizmusma.hu

Minden szükség információt a fenti linken meg lehet találni. 

2023. december 24., vasárnap

Magyar ezotériatörténet - Athanor - Video ajánló

Amennyiben a spiritualitás, az ezotéria vagy misztikának nevezett területekre téved valaki hamar ráébred, hogy kevés a minőségi, egybefüggő információ. Megtalálható kétségkívül sok nagy munka, azonban objektív gyűjtemények, tágas tárházában főleg magyar nyelven bizonyos hogy hiány van. Olyan platformokról nem is beszélve ahol ilyenekről párbeszéd is zajlik.

Ezért is osztok meg ezen az oldalon időnként olyan kutatókat, oldalakat, amelyek kutatómunkával foglalkoznak és becses tanításokat adnak tovább. Pár hónapja indult egy ilyen csatorna, Athanor néven, melynek anyagaiban Teszár Dávid beszélget érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. Ha ez a (nem fizetett) bejegyzés csak egy főt is segít a Google algoritmus segítségével a csatornára juttatni, már nem volt hiába. 

A jelenlegi 10. videó a csatornán a Juhász J. Attilával készült beszélgetés. Viszonylag friss, december 16-án került megosztásra. A három kamerás, letisztult könyvtári háttér teljesen profi közeg technikailag. De ami a külsőségektől is kedvezőbb, hogy az interjúztatót is annyira érdekli a téma, mint az interjú alanyát magát. Az esetek 99%-ban, pont itt bukik meg minden tévés formátum, ugyanis a riporter jó esetben is csak formálisan felkészül a felvétel előtt és semmilyen személyes kapcsolódási pontja sincs a témával kapcsolatban. 

További Athanor adásokba csak bele néztem, de azok is épp olyan ígéretesnek tűnnek, mint a Juhász J. Attilás beszélgetés. Szívből ajánlom a csatornát tehát mindenkinek, akit megszólítanak az adott témák. És azokat is igazából akiket nem... ugyanis művelődni nem szégyen. 

Athanor Youtube oldala:
és Facebook elérése: 

2023. június 13., kedd

Alexandra David-Néel

Alexandra David-Néel (Louise Eugénie Alexandrine Marie David); 1868 október 24-én született és 1969 szeptember 8-án távozott el. A Francia-Belga származású hölgy jó módú családba született, jelentős örökséggel kezdhette fiatal éveit. Ennek ellenére a kalandok, a misztikum vonzotta. Híressé az 1924-es tibeti látogatása és a Buddhizmussal, Tibettel kapcsolatos könyvei tették. Sokan csak Madame Tibetként hívták.

Kalandvágyó, felfedező és Buddhista 

Alexandra David-Néel felfedező 1868. október 24-én született Párizsban. Apja a francia származású Louis David francia szabadkőműves, liberális újságíró, tanár, míg anyja a skandináv származású, belga Alexandrine Borghmans volt. A teljes nevén Louise Eugénie Alexandrine Marie David már gyermekkorában rajongott Jules Verne könyveiért, a benne olvasott kalandos utazások megragadták a képzeletét. Később figyelme Ázsia felé fordult, amikor egy mesét olvasott Buddháról. Gyermekkora nem volt könnyű, többször megszökött otthonról, de elsősorban a család tétlensége zavarta, míg ő kalandokkal teli életre vágyott. Volt eset, hogy szüleitől elmenekült, elérte a hollandiai Vlissingen kikötőjét, ahonnan Angliába hajózott, de hamarosan a pénzhiány miatt vissza kellett térnie. Ekkor 15 éves volt. Figyelme egyre inkább a keleti filózófia irányába fordult.

Húszas évei elején bemutatták Madame Blavatsky asszonynak, akinek az ezoterikus világképe nagy hatással volt rá. Alexandra később megismerkedett Annie Beasant-tal és csatlakozott a Teozófia társulat Európai ágához is, Londonban 1892 június 7-én. De érdeklődése sokféle volt, a feminizmus és az anarchizmus eszméjével is foglalkozott. 1891-ben utazott először Indiába, és találkozott Bhaskarananda Saraswati-val. 1893-ban Sanskritot kezdett tanulni. A leírások szerint több "titkos társulathoz" is csatlakozott. 

1895-től 1904-ig operaénekesként kereste a kenyerét. 1904-ben házasságot kötött Philippe Néel de Saint-Sauveur-al. 1911-ben Alexandra elindult harmadik Indiai útjára. Philippe-nek azt mondta, hogy elméletben legkésőbb 19 hónap múlva újra hazatér. De a valóságban 14 év múlva tért vissza Franciaországba. Ráadásul nem is egyedül, ha nem a fogadott fiával, Aphur Yongden lámával az oldalán. 

Az Ázsiában átélt kalandjairól rengeteget írt. A wikipédiás bibliográfia szerint 30 könyv kapcsolódik a nevéhez. Gazdag, mozgalmas élete volt, találkozott főméltóságokkal, de szegény, hétköznapi emberek között is sokat mozgott.

Utolsó éveit Franciaországban, Provence-ban töltötte, házában amit Samten-Dzong-nak hívott, melynek jelentése a meditáció erődje. Korára való tekintettel több gondozó, titkár és segítő is megfordult nála. Legkitartóbb és legaranyosabb Marie-Madeleine Peyronnet volt, első találkozásukkor 91 éves volt már Alexandra Néel. Úgy volt, hogy csak pár napra kell a segítség, mert Alexandra Néel már akkor számolt azzal, hogy öreg teste nem bírja sokáig. Ezzel szemben egy tíz éves közeli ismertség lett a pár napból. Van egy 51 perces dokumentum film, amiben Marie-Madeleine emlékszik vissza az írónővel együtt töltött évekre. És ő maga is részben vonattal végig járja azokat a helyeket, amikről Alexandra Néel mesélt neki. Ez a kisfilm megtekinthető jelenleg francia nyelven Youtube feliratokkal, címe: "Sikkimtől a tiltott Tibetig".

Alexandra egykori háza ma múzeumként funkcionál, mely megtekinthető az alábbi címen: 27 Av. du Maréchal Juin, 04000 Digne-les-Bains, Franciaország

Életéről készült egy TV film is: Alexandra David-Néel: J'irai au pays des neiges


Magyarul olvasható könyvei

1927-ben jelent meg a Voyage d'une Parisienne à Lhassa-ben franciául, angolul My Journey to Lhasa. Ezt Magyarországon, magyarul először 1943-ban olvashatták, "Arjopa – Európai asszony zarándokútja a tiltott Lhászába" lapjain. A 291 oldalas könyvet Kemény Katalin fordította.
Későbbiekben a KönyvFakasztó újrakiadásában Utam Lhaszába címen találkozhatunk újra a könnyvel. 
Hatalmas erőfeszítések és sokszor életveszélyes helyzeteken keresztül jutott el a szerző és társa az áhított Lhaszába. Az első európai nő, a volt ünnepelt operaénekes ráadásul inkognitóban, kvázi koldusként. Ruhája alatt pisztolyt szorongatva, az önvédelem utolsó lehetőségeként. Fehér bőrét korommal, zsírral és kosszal kellett fednie, nehogy elárulja magát. Többször rablókkal összeszólalkozva, fagyhalál és éhhalál küszöbén küzdve. A könyv több útikönyvtől, ajánlom mindenkinek aki már lassan 100 év távlatából társává akar szegődni az utazóknak. 
Alexandra D-N és Jongden ugyanis 1924-ben érték el Lhaszát. 

1929-ben jelent meg a Mystiques et Magiciens du Tibet (Magic and Mystery in Tibet). Ezt magyarul kiadta a Sorgerkolon és a Geopen, Mágusok között Tibetben címen. Később a Hermit kiadó gondozásában is megjelent, Misztikusokkal és mágusokkal Tibetben címen. 

A "Le lama au cinq sagesses" (1935) magyarul az ISIS Irodalmi Könyvkiadó Vállalat gondozásban jelent meg "MIPAM Az öt bölcsesség lámája" címen. Ez egy Jongden-el közös regény. A legkorábbi ISIS kiadás, amit sikerült megszereznem 1945-ös és Moharné Dobó Éva fordította. 

Ennek egy facsimile kiadását (Az öt bölcsesség lámája) köszönhetjük a KönyvFakasztó kiadónak 2001-ben. 

A Magie d'amour et magic noire; Scènes du Tibet inconnu (1938), magyarul a Szerelmi mágia, fekete mágia avagy az ismeretlen Tibet szintén a Könyvfakasztó kiadásában jelent meg 2002-ben. Az írónő regénye, melynek hősét egy valóságban is élt volt rablóvezérről mintázta.

A La puissance de néant (1954), magyarul A semmi hatalma egy Jongden-el közösen készült regény. 2008-as Könyvfakasztó kiadvány. 

A Les Enseignements Secrets des Bouddhistes Tibétains (1951), azaz a Titkos szóbeli tanításokat a Buddhista Misszió jelentette meg Magyarországon. 

"Az okkult hangzású cím, "Titkos szóbeli tanítások a tibeti buddhista szektákban", ellenére a Mahayana Buddhizmusnak ez az eddig leírt legvilágosabb, képzelgésektől mentes, elfogadható magyarázata… David-Neel asszony azonban írását nem a tudományos beállítottságú tanítványoknak szánta, hanem olyanoknak, akik egyszerűen gyakorolni és tapasztalni akarják ezt a módszert, mint utat az akadályozók (klesa) legyőzésére, melyek abból az illúzióból fakadnak, hogy létezik egy személyes "én" különváltan minden létező örök és felfoghatatlan alapjától." /Alan Watts

Alexandra David útleírásainak és regényeinek köszönhetően sokan ismerkedhettek meg először Tibet és a buddhizmus csodálatos világával. Többen hivatkoznak rá, mint lámára, illetve az európai-női-lámára. Sajnos hitelt érdemlően jelenleg azt cáfolni vagy megerősíteni nem tudom, hogy láma rangot kapott volna Tibetben. Valószínű ez a megnevezés egy tiszteletadásból is jön, másrészt abból is, hogy a vele sokáig élő Yongden viszont valóbban láma volt. Akárhogy is legyen, érdeme, illetve Yongden érdemei is kimagaslóak és tisztelendőek. Remélem a jövőben további Alexandra D-N könyvet is lefognak fordítani magyarra, illetve jó volna ha újrakiadások is napvilágot látnának. Ugyanis az eddig magyarra lefordított könyveket is nehéz fizikai beszerezni még antikváriumokban is.

/Írta: Balogh Tamás, 2023 06. 12.

Link ajánló:

https://www.youtube.com/watch?v=IWQPF385ouE

https://old.vopus.org/hu/gnozis/nagy-alakok/alexandra-david-neel.html

https://elbidaprojekt.hu/2021/04/ajropa-europai-asszony-zarandokutja-a-tiltott-lhaszaba.html

https://www.astronet.hu/tenyek-talanyok/tudomany/az-egyetlen-lamaasszony-38745/

https://nlc.hu/ezvan/20140921/az-elso-noi-lama/

http://www.buddhapest.hu/2012/04/az-elso-europai-no-aki-felfedezte.html

https://tricycle.org/magazine/alexandra-david-neel/

https://www.harperacademic.com/book/9780060596552/my-journey-to-lhasa/

https://videa.hu/videok/film-animacio/23.alexandra.david.neel.es.tibet.egyszer-volt-mese-rajzfilm-1Sh0Ng0I4WiFgCb9

https://moravcsikandi.cafeblog.hu/2017/05/28/madame-tibet-alexandra-david-neel/

https://www.wikitimbres.fr/timbres/8675/2000-alexandra-david-neel-1868-1969

2023. április 10., hétfő

Szundar Szing látomásai a Szellemvilágról

Az észak-pandzsábi származású Szundar Szing (1889. szeptember 3. – 1929) eredetileg szikh vallású misztikus gondolkodó, akinek egy látomásában megjelent Jézus Krisztus, s keresztény lett. Miután családja kitagadta, vándorprédikátornak állt. Utolsó otthoni vacsoráját nagybátyja megmérgezte de ő túlélte a mérgezést. Az indiai szent emberek, a szádhuk sáfrányszín palástját viselte, beutazta Indiát és környékét. Az evangélium üzenetét hirdette hazáján kívül Tibetben, Ceylonon, Burmában, Japánban, Kínában és Nepálban. Járt Palesztinában és két alkalommal Európában is. Ebben az időben az indiából érkező keresztyén hittérítőket Tibetben, szisztematikus módon kivégezték. Az, hogy onnan rendszeresen haza tudott térni, önmagában csoda volt.


Európában

Azt mondta, hogy úgy tűnik neki, mintha a vallásnak arra a részére, mely a lelki békességre vezet, nagyon kevés hangsúlyt helyeznek. „Szellemi dolgokat nyugalom és elmélyedés nélkül nem észlelhet az ember.” Azt írta egyik levelében „...Úgy érzem, hogy ugyanúgy, ahogyan a nap, a köd és a pára miatt (itt Angliában) csak ritkán látható, úgy az igazság napja is majdnem mindig rejtve marad a materializmus köde és párafelhője mögött.”

Zürichben egy kommunista, mikor hallotta előadását, azt mondotta: „Ha minden ember olyan volna, mint ez a Sadhu, nem volna szükségünk kommunizmusra.” Svájci tartózkodása alatt több szűk körű előadást és eszmecserét tartott lelkészekkel és teológiai hallgatókkal. Ezeken Sundar Singh nagyon határozottan megmondta, hogy miben találta meg a nyugati keresztyénség külsőségességének, szegénységének és erőtlenségének okát: a nagyon hiányos, nagyon beteg imádságos életben. Mindig visszatért erre. „Ti európaiak állandó sietségben vagytok, nincs időtök arra, hogy imádkozzatok és éljetek.” Ezen a ponton kíméletlen és kemény tudott lenni. A szívünkre ütnek szavai, mikor azt mondja: „A keresztyén ember imádság nélkül csak holttest.” „Azok az emberek, akik nem élnek imádságos közösségben Istennel, nem érdemlik meg, hogy embernek nevezzék őket, nem egyebek, betanított állatoknál.” Lauterburg svájci lelkész írja, hogy mikor egy néhány svájci lelkész megkérdezte tőle, hogy mit kell tenniük, hogy munkásságuk eredményesebb legyen, két szóval adta meg a választ: „More prayer!” (Imádkozzatok többet!).
Tibet

"A keresztyénség előtt bezárt Tibet különösen vonzotta a Sadhut. Talán éppen azért, mert olyan nagy volt benne a sötétség. Indiáról tudta, hogy ott van alkalom az evangélium megismerésére. Minnél többet szenvedett Tibetért, annál jobban megszerette azt. 
   Tudta, hogy milyen gyűlölet várja a buddhista szerzetesek, és lámák részéről. S nem is múlt el sok idő addig, hogy ez a gyűlölet tetté vált. Rasar városában elfogták s a főpap előtt bevádolták, hogy jogtalanul lépett be az országba, s az evangéliumot is prédikálta. Mindkettőért halálbüntetést érdemel. Bűnösnek mondták, s egy dühöngő néptömeg kíséretében a vesztőhelyre vezették. Két szokásos halálbüntetést ismertek. Az egyik az, hogy az elítéltet egy frissen vágott jak bőrébe varrják, s kiteszik a nap perzselő sugarainak, addig míg meg nem hal. A másik, hogy a bűnöst egy üres kútba dobják, s ott sorsára hagyják. Az utóbbit választották Sundar számára. Mikor odaérkeztek, levetkőztették s bedobták a mély kútba, melyben nem volt víz. Jobb karját előzőleg eltörték. Nem egy ember végezte már ebben a kútban életét, s így Sundar egy halom rothadó emberi testre esett. Bárhová nyújtotta a kezét, mindenütt oszlás és rothadás. Fojtó mérges szag töltötte be a helyet. Minden más halálnem megváltás volt ezzel szemben. Odafenn ezalatt ráfordították a kútra a vasajtót, s a kulcsot elvitték. 
   Az éjszaka és a következő nap óriási kínok között telt el. Alig vette észre az idő múlását, éhség és szomjúság gyötörte, s mikor a harmadik éjszaka kezdődött, Sundar érezte, hogy már nem bírja sokáig. Imádságban töltötte el minden idejét. Ez volt egyetlen erőforrása és menedéke. S ekkor egyszerre zörgést hallott a feje fölött. A kulcs elfordult a zárban. Valaki felemelte börtönének vasajtaját, s egy hang kiáltott le hozzá, hogy fogja meg a kötelet, melyet megmentésére le fognak ereszteni hozzá. Utolsó erejével belekapaszkodott, s a kötélen valaki biztos kézzel felhúzta. Mialatt fenn boldogan szívta be magába a friss levegőt, a kutat megint bezárták s mikor körülnézett, hogy kicsoda mentette meg, már nem talált senkit sem. Sundar sohasem tudta meg, hogy ki volt megmentője. Csak Istennek tudott hálát adni csodálatos szabadulásáért. 
   Tántorogva visszament a városba, s szállásán maradt addig, míg egészsége annyira helyreállt, hogy megint prédikálhatott, újra megjelenése nagy izgalmat okozott. A biztos halálból támadt fel valaki s ismét prédikál, mintha semmi sem történt volna. Újból elfogták s a főpap elé vitték. Ennek kérdésére megismételte szabadulásának történetét. A láma dühöngött s kijelentette, hogy bizonyára ellopta valaki a kulcsot s kiszabadította vele. Mégis, amikor keresni kezdték, a láma övében a saját kulcscsomóján találták meg azt. A főpap szólni sem tudott a csodálkozástól és félelemtől. Bizonytalanul érezte magát, ráparancsolt Sundarra, hogy hagyja el a várost, s menjen lehetőleg messzire onnét, hogy az az erős Isten rá, s népére valahogy valami példátlan szerencsétlenséget ne hozzon. Így állott a bátor igehirdető mellett az ő Ura, s így mentette meg minden veszedelemtől. Más védelme nem is volt ott abban a sötét országban."

Ez a történet így ebben a formában a Müller Vilmos "SUNDAR SINGH A ZARÁNDOK Sundar Singh élettörténete" c. munkában olvasható. A magyar Wikipédia oldalon ennek egy rövidebb, torzított verziója van. Ahol már egyenesen a gonosz Dalai Láma övén vannak a kulcsok. Mivel a Buddhizmus is beszél jócskán az együttérzésről, a józan ész szerint nem zárható ki, hogy egy egyszerű falusi megsajnálta a szerencsétlen prédikátort és kiszabadította az éj leple alatt. 

Látomások a Szellemvilágról

A Látomások a Szellemvilágról rövid, 25 oldalas terjedelmével könnyen fogyasztható. Ajánlom azoknak, akiknek pl. olvasták és kedvelték A kapcsolat Isten szellemvilágával c. könyvet. És fordítva is akiknek tetszett Szundar kis könyve annak ajánlható Greber részletesebb munkája.

A Látomások a Szellemvilágról kis könyvben egy keresztény misztikus mesél arról, hogy milyen tanításokat, látomásokat kapott. Angyalok, bukott és fényben élő szent szellemek mutatják meg neki, hogy az egyes lelkek/szellemek hogyan élnek a túlvilágon.

"Ezt mondtam: "Azt tudjuk, mi történik velünk a gyerekkor és öregkor között, de arról nem tudunk semmit, hogy mi történik a halál idején, vagy a halál kapui mögött. Korrekt információt csak a halálon túliak adhatnak, miután beléptek a szellemvilágba. Tudtok", kérdeztem, "bármiféle információt adni nekünk erről?" Erre az egyik szent válaszolt, "A halál olyan, mint az alvás. Nincs fájdalom az átmenetben, csak néhány testi és mentális betegség esetén. Ahogy egy kimerült emberen mély alvás vesz erőt, úgy jön az emberhez az elhúnyás. Sokakhoz olyan hirtelen jön a halál, hogy csak nagyon nehezen jönnek rá, hogy elhagyták a materiális világot, és a szellemek világában vannak. Megdöbbenve a sok szép és új dolog láttán, azt képzelik, hogy a fizikai világban vannak egy olyan másik országban vagy városban, amit még nem láttak. Miután további részletesebb útmutatásban részesülnek, és felismerik, hogy a szellemi testük különbözik az előző materiális testüktől, csak akkor engednek annak, hogy valóban átvitettek a materiális világból a szellemek világába." 

Egy másik jelenlevő szent ezt a további választ adta kérdésemre, "Általában", mondta, "a halál idején a test fokozatosan elveszíti az érzés erejét. Nem érez fájdalmat, hanem egyszerűen eluralja egy fajta álmosság. Néha, hatalmas kimerültség esetén, vagy baleset után, a szellem már eltávozik, miközben a test még nincs tudatánál. Ekkor azoknak a szelleme, akik nem gondoltak rá, vagy nem készültek fel a szellemvilágba való belépésre, de hirtelen átkerültek a szellemvilágba, borzasztóan megdöbbennek és nagy gyötrelem fogja el őket a sorsuk miatt, úgyhogy egy bizonyos ideig lenn kell maradniuk a közbeeső állapot alsóbb s sötétebb síkjain."

A VILÁGOSSÁG FIAI 

Amikor az emberek lelkei megérkeznek a szellemek világába, a jó azonnal elkülönül a gonosztól. A világban minden vegyesen van, de a szellemvilágban nincs úgy. Sokszor láttam, hogy amikor a jók szelleme – a Világosság Fiai – belépnek a szellemvilágba, először mindegyik megfürdik egy tapinthatatlan, légszerű, kristálytiszta óceán vizében, és ebben nagyon intenzív és üdítő felfrissülést találnak. Ezekben a csodatevő vizekben úgy mozognak mintha a nyílt levegőben, és ha alámerülnek, akkor sem fulladnak meg, se nem lesznek vizesek tőle, hanem csodálatosan megmosottak, üdék, és teljesen megtisztultak, és így lépnek be a dicsőség és fény világába, ahol örökre az ő drága Uruk jelenlétében maradnak, és megszámlálhatatlan szentek és angyalok közösségében.

A SÖTÉTSÉG FIAI 

Mennyire különbözik ezektől azoknak a lelke, akiknek gonosz volt az életük. Feszengenek a Világosság Fiainak társaságában, és kínlódnak a Dicsőség mindent felfedő fényében, küzdve próbálnak elrejtőzni olyan helyekre, ahol a tisztátlan, bűntől foltos természetük nem látszik. A szellemvilág legalsóbb és legsötétebb részéből fekete és nagyon büdös füst jön fel, és a fény elöli menekülésükben ezek a Sötétség Fiai odarohannak és fejjel lefelé belevetik magukat, és onnan már csak a bűntudatos keserű jajgatásuk és kínlódásuk hallatszik folyton feljönni. De a Menny úgy van rendezve, hogy a Mennybeli szellemek nem látják a füstöt és nem hallják a gyötrelmek kiáltásait, hacsak valamelyik valami különleges okból látni nem kívánják a sötétségben lévő lelkek gonosz állapotát.

EGY GONOSZ EMBERT BEENGEDTEK A MENNYBE

Egyszer, amikor én is jelen voltam, belépett a szellemvilágba egy gonosz életű ember. Amikor az angyalok és szentek segíteni akartak neki, ő azonnal elkezdte átkozni és szidni őket, és azt mondta: "az Isten teljesen igazságtalan. Az ilyen hízelgő rabszolgáknak, mint ti, készítette a Mennyet, a maradék emberiséget pedig a Pokolba dobja. Ti meg Szeretetnek hívjátok!" Az angyalok válaszoltak, "Szeretet is az Isten. Azért teremtette az embert, hogy boldog barátságban éljenek vele, de az emberek önfejűségük és a szabad akaratuk rosszra használása által elfordították az arcukat Tőle, és poklot csináltak maguknak. Isten nem dob senkit a Pokolba, nem is fog olyat tenni, hanem az ember maga bűnbe keveredésével poklot csinál magának. Az Isten sosem készített semmilyen poklot." Abban a pillanatban egy, a magasságban lévő angyal édes hangja hallatszott felülről, mondva,"Isten engedélyt ad rá, hogy ez az ember behozasson a Mennybe." Az ember buzgón lépett előre két angyal kíséretében, de amint a menny ajtajához értek, és látták a szent és fénybe borult helyet, és a dicsőséges és áldott ott lakókat, feszengeni kezdett. Az angyalok szóltak hozzá, "Nézd milyen gyönyörű világ ez! Menj kicsit előrébb és nézd meg a drága Urat a trónján ülni." Az ajtóból benézett, és akkor ahogy az Igazságosság Napjának fénye rávilágított bűn-mocskolta életének tisztátlanságára, elkezdett hátrálni önmagától undorodva, és elrohant, olyan hirtelen, hogy meg sem állt a szellemvilág köztes állomásánál, hanem, mint egy kő, átröpült azon, és fejjel lefelé belevetette magát a feneketlen gödörbe. Ekkor az Úr édes és elragadó hangja hallatszott, mondva:: "Látjátok, drága gyermekeim, senkinek sincs megtiltva, hogy idejöjjön, és senki sem tiltotta el ezt az embert, nem is kérte, hogy menjen el. A saját tisztátalan élete kényszerítette őt, hogy elmeneküljön erről a szent helyről, mert "Hacsak az ember újra nem születik, nem láthatja az Isten országát" (János 3:3).

Művei:

Szundar Szing nyolc könyvet írt urdu nyelven. Ezeket később angol és sok más nyelvre fordították. Jelenleg tudomáson szerint csak egy hozzáférhető magyarul. 

At the Master's Feet (London: Fleming H. Revell, 1922). 

With and Without Christ (London: Cassell; New York: Harper & Brothers, 1929). 

The Real Life (published posthumously; Madras: CLS, 1965). 

The Real Pearl (published posthumously; Madras: CLS, 1966). 

Reality and Religion: Meditations on God, Man and Nature (London: Macmillan, 1924). 

The Search after Reality: Thoughts on Hinduism, Buddhism, Muhammadanism and Christianity (London: Macmillan, 1925). 

Meditations on Various Aspects of the Spiritual Life (London: Macmillan, 1926). 

Visions of the Spiritual World (London: Macmillan, 1926)
/Látomások a Szellemvilágról magyarul. 

Az Eldőlt a szívemben kezdetű népszerű énekét világszerte éneklik a keresztények.

Egy további könyv amely magyarul is olvasható az Müller Vilmos Sundar Singh A zarándok c. munkája. 

ZÁRSZÓ

Alexandra Neél könyveit olvasom és nála akadtam Sundar Singh nevére. Noha kevés írását olvastam úgy vélem Sundar Singh tagadhatatlanul erős, határozott jellemmel és biztos megélések tudatában élte életét. 

Megemlítendő még, hogy prédikációjának ideje Tibet egy már kifejezetten békétlen időszakában játszódik. Az, hogy megpróbálták megölni többször is az akkori feszült hangulatnak rendkívül köszönhető. Tibetet keletről a kínaiak ostromolták, nyugatról és délről pedig az angolok. Titkos ügynökökkel(korábban ugye angol pénzen tanulta a tibetit még a mi, magyar Kőrösi Csoma Sándorunk is), kémekkel és rablókkal volt tele a Buddhista ország. Ilyen, együttérzést nélkülöző közegben mindenképpen elismerést érdemel egy olyan ember, aki a szeretetről beszél. 

A korábbi hittérítők munkájáról munkájáról kisebb adatot közöl a Aledanra Neél is mikor idézi a The Unveiling of Lhasa c. művet (Edmund Candler).:

"Nem szabad elfelejteni, hogy Tibet az idegenek előtt nem volt mindig elzárva... A 18. század végéig csupán természeti akadályok álltak a városbalépés útjába. Jezsuiták és kapucinusok egész Lhászáig hatoltak, sokáig ott is tartózkodtak és a tibeti kormányzat támogatását élvezték. Grüber és d' Orville atyák voltak a város első látogatói. Útjukról hiteles tudósításunk van. Ez az út Kínából kiindulva 1661-ben a Szining-úton Tibeten át Lhászáig vezetett, ahol két hónapig tartózkodtak. Oderich Portone testvér 1325-ben szintén járhatott arra, de beszámolójának hitelességében kételkednek. 1715-ben Desideri és Freyre jezsuiták elérték Lhászát; Desideri tizenhárom évig ott is maradt. 1721-ben Horace de la Penna és a kapucinus misszió jött Lhászába, kápolnát és szállót építettek; sikerült egyeseket megtéríteniök és csak 1740-ben utasították ki őket. 1720-ban Van der Putte volt az első világi ember, aki a fővárosig jutott és több évet is töltött ott. Ezután csak 1811-ben hallunk ismét egy utazóról, Thomas Manningról. Úgy látszik, előtte egyetlen angol sem került Lhászába. Manning egy kínai tábornok kíséretében utazott. Pharé Zorgban jöttek össze és a tábornokot orvosi segítségével lekötelezte. Így tölthetett négy hónapot a városban. 1846-ban a Szent Lázár misszionáriusai, Huc és Gabet, Lhászába értek." (Alexandra David Neél - Utam Lhaszába 14. oldal)

Ami Szundar-t illeti, remélem még ebben az évszázadban olvasható és beszerezhetőek lesznek magyarul a többi írásai is. 

Részemről köszönöm a figyelmet, további jó olvasást kívánok mindenkinek! 

Balogh Tamás

2023 04 10.

2023. január 29., vasárnap

Az élet virága (átverés)

Az Élet virága (vagy Életvirág) a modern elnevezése annak a geometrikus formának, melyben egymást megfelelően fedő- és egyenletesen eloszló körök egy virágszerű mintázatot hoznak létre hatszoros szimmetriával, mint egy hatszögnél. Minden kör középpontja az őt körülvevő 6 másik (megegyező átmérőjű) kör kerületén helyezkedik el. Az Élet Virága világszerte, sok kultúrában - régen és most is - szent szimbólum. 

Népszerűségét kihasználva sokat segítségül hívták már. Rengetegen felhasználták, használják díszítőmotívumként. Ami egy teljesen természetes dolog, sajnos azonban olyan szövegkörnyezetben is említik, ami nem igaz. Megtekintésekért, lájkokért és zavarkeltésért állítanak bizonyos oldalak hazugságokat. 
Az alábbi esetben is ez történt, valaki egyszer megosztott egy ilyen hülyeséget:
A piros felirat azért is került a képre, hogy nehogy erről az oldalról másolják tovább hülyeségként... 

Az állítás szerint DNS részeket láthatunk. Az állítás természetesen hamis. Valamikor Legkorábban 2016 környékén csúszhatott félre valami, ugyanis akkor jelent meg kettő külföldi facebook oldalon is ez az állítás, ezzel a képpel. Amit később azóta magyar oldalak is átvettek. Még a fordítás is szimpla Google-el ment, nyilvánvaló hogy a magyar nem úgy fejezi ki magát, hogy: "felrobbantja a gondolkodásodat". Ezek linkjei: FB1. FB2. FB3.

A Facebookon terjedő kép mellé természetesen nem írják, hogy milyen eljárással is készült a "felvétel". Lényegtelen is, kis kutatással hamar lehet találni valódi  elektronmikroszkópos és atomerő-mikroszkópos felvételeket a DNS-ről. Ezek így néznek ki: 

Ezekkel a képekkel természetesen nem lehet könnyen felfuttatni kattintáshajhász oldalakat. Ezt az információt megemésztve akkor már csak egy megválaszolatlan kérdés maradt: honnan szerezték a félrevezető szöveghez a képet? 
Ennek megválaszolására még visszább kell utaznunk az időben. Egy 2009-es oldalt találtam, ami egy bizonyos John Hart professzor munkájáról szól. Hart nanotechnológiával kísérletezett, carbon csöveket "növesztett". Szeretett volna ugyanis olyan formákat alkotni, ami forradalmasíthatná a számítástechnikát. Megfelelő nanotechnológiai eljárásokkal ugyanis pl. olyan chipeket, akkumulátorokat, vezetékeket lehetne gyártani, amik gazdaságosabban tárolnák, vezetnék az elektromos áramot, illetve az egyes alkatrészek hűtésén is sokat lehetne spórolni. 
Az internet süllyesztőjében elszoktak tűnni az eredeti tartalmak. Így romlanak a fotók minőségei is, annyiszor másolják, módosítják és tömörítik őket, hogy akár föl sem lehet idővel ismerni a kiindulási pontot. A kutatás viszont mindig kifizetődő. 
Jelen esetben célt is értünk. A forráshoz eljutva, aki akarja olvashatja Hart professzor 357 oldalas munkáját, aminek a 306. oldalán megtalálható az élet virága is. A térben nem csak az illúziók fátylait leplezhetjük le, ha nem az emberi kreativitás és alkotó képesség legkisebb, miniatűr csodáira is felfigyelhetünk.

Köszönöm mindenkinek, hogy időt szánt a cikkre. További jó olvasást és kellemes megtapasztalásokat kívánok!

Írta: Balogh Tamás, 2023. 01. 29.

A bejegyzés írásához felhasznált linkek: