"...Na már most ezek ideák, amiket te most kibontasz. Addig vezetnek, ameddig szeretnéd vinni őket. Odafigyeléssel és jelenléttel kiépíthetsz velük egy kapcsolat-hidat, melynek segítségével megtapasztalhatod jelenlétük. Önmaguk lehetséges voltát mesélhetik el, a te rendszeredben és az azontúl vezető lényük útjait. Mivel azért vagy itt, hogy teremts így "használhatod" őket. Segítenek neked meg-látni bizonyos dolgokat és nem-dolgokat. Reakció a reakció sorra; mindennapok világában, a hétköz-napokban ez fel sem tűnik. Pedig a legfélelmetesebb dolog ez, vagyis hogy eredetiség, teremtő erő nélkül, monoton cselekszel. Ezért egy vadász számára teljesen kiszámítható a legtöbb ember." /Ismeretlen/ A szavak kiváltképp most nem egy helyről jöttek; több forrásuk van. Együttesen mély gnosztikus hangon szólalnak meg. Maguktól keltek életre, céljuk a végtelen; útjukon pedig csak önmaguk adhatják.
Álmodó szelfem Benézett az ablakon És engem látott az ágyon. Holdfény járta át Alvó koponyám Meztelen és mozdulatlan hevertem. Álmodó szelfem Besétált És körbejárt. Mintha ajtógombok fordulnának, S szobákat tárnának fel Fejemben. Álmodó szelfem Szemei kulcsokként Villództak a sötétben. Nem akadt kamra Csontjaimban, Mit ne tudtak volna kinyitni. Álmodó szelfem Átsétált Lelkem keretrendszerén. Fényeket kapcsolt fel, amint haladt. Fekete volt és hideg Kint az éj. Álmodó szelfem Az ágyon hevert. Áhítattal félreálltam. "De hát egyek vagyunk" - szóltam. Mire ő: "Azt hittem, tudod."Írta: Jane Roberts, Az ismeretlen valóság - első kötet - 220. o. Fordította: Nemesi Nikoletta