A TITOK: A TÚLVILÁGON MINDEN FOLYTATÓDIK
A misztikával foglalkozók évezredek óta ismerik a halál misztériumát. Adeptusok, mágusok, sámánok, jógik és táltosok számtalan nemzedéke kutatta a különféle létsíkokat. Mindezt nem pusztán a kíváncsiságuk kielégítése miatt tették, sokkalta inkább az élet dicsőítése és segítése volt céljuk. Tanácsaikat, megfigyeléseiket pedig nem árt megfogadni, ugyanis amit mi átlag emberek érzékelünk az életből az rendkívül kevés. Tudásunk csak a hétköznapi ébrenléti állapotról van, dacára annak hogy megvan a képességünk a színfalak mögé tekintésre. Wictor Charon lesz első kalauzunk a díszletek világában:
Az álom és a halál
"A hermetikus hagyomány azt tanítja, hogy a halál nem valami különleges állapot, hanem a mindennapos mély alvás ikertestvére. Az alvást már régóta összehasonlítják a hallálal, mindössze annyi különbséget felvéve, aennyi az álmodás és az álomtalan mély alvás között van.
A valóságban azonban még ekkora eltérés sincsen. A halál nem hasonlítható álomtalan alváshoz, mert a halódó képzelete sokkal erősebben dolgozik, mint az álmodóé és a földi léte utolsó perceiben már nincsen teljesen jelen, hanem túloldali egyénisége személyes jellemvonásait ölti fel, hogy annál könnyebben léphessen át másik életébe.
Ezért a haldoklók már nem ismerik fel hozzátartozóikat, idegen és a helyszínen nem ismert személyekhez beszélnek, sokszor megismétlik, amit azok nekik mondanak, a szöveg pedig legtöbbször az, hogy "eljöttek érte". Ez nem pusztán az agónia hatása, hanem a másik élet körének behatolása a fizikai síkra. A haldoklót csakugyan barátok, társak, és rokonok várják odaát. Akik érte jönnek ugyanazok, akikkel az asztrálsíkon mindennap együtt élt, de most, hogy véglegesen átteszi lakását arra a vidékre, az ottani kolónia idősebbjei eljönnek megkönnyíteni költözködését.
A haláltusa, vagy az itt maradó hozzátartozóktól való elszakadás könnyebb, ha az illető nem megy idegen helyre. Ezért nagy szellemek agóniája rövid, távozása békésen elégedett. A barátok köréből más barátok körébe lép át, teste szenvedései pedig hamar véget érnek. Öntudatlanság, vagy teljes álomtalan alvás csak igen ritkán szokott előfordulni, ha a haldokló súlyos kor kimerítő küzdelmei után van. Rendszerint azonbna a halál abban az állapotban köszönt be, amelyben mindennapi élénk álmosá közepette tartózkodunk.
Az ilyenkor felmerülő képek még színesebbek, élénkebbek, egész életünket magunk előtt látjuk, még elfelejtett jelenetek merülnek fel lelki szemeink előtt, s most világosan emlékszünk rá, hogy azok valamelyik elmúlt életünk részei. Egyidejűleg az asztrálsíkról ismert társak csatlakoznak hozzánk, felvilágosításokat adnak, dolgunkra hivatkoznak, de migm ég nem mehetünk, mert fizikai síkunkkal nem végeztünk. Később a test és az asztráltest közötti kapocs egészen megszakad, ami egy olyan érzés, mintha egy fájó túlfeszített ideg kábítószer hatására beszüntetné működését. Hirtelen megkönnyebülés a fizikai érzések eltompulása, majd kihunyása következik be, amit olyanfajta extázis követ, ami keleti narkotikumok élvezése után, vagy épetmámorban szokott beállni.
A tudat csodálatosan tiszta, látásunk mindne oldalra kiterjedő lesz, egyszerre elvész az idő és a tér szemléletének formája, a doglok többé nem okozati és időrendi sorban jelennek meg előttünk, hanem keverten. A múlsz összeolvad a jövővel és a jelennel, lehetetlenség megkülönböztetni, mi volt előbb és mi volt utóbb, egészen bizonytalan a tér érzékelése is és ami a legfurcsább úgy tűnik, hogyha bármilyen helyre rágondolunk, vagy ilyesmi csak felmerül bennünk, rögtön ott találjuk magunkat."
Hogyan értekezhetünk az elhaltakkal?
"A magasabb létsíkokkal való érintkezés háromféle módon lehetséges. Először az ősi mágikus nekromantia halottidéző szertartásain keresztül, amikor az elhunyt lárvája az áldozati tűz párájában jelenik meg, másodszor pszichikai közvetítő személy, illetve médium útján, s harmadszor közvetlen lelki átéléssel, az asztrálsík mentális behangolása útján.
A három módszert egy-egy külön tudomány ismerteti. Az első a Ceremoniális Mágia, a második a Szellemtan, a harmadikat az ezoterikus misztika tanításai. Tapasztalat szerint az utóbbi a legmeggyőzőbb és a legtökéletesebb módszer, de alkalmazása bizonyos előtanulmányokat, úgynevezett szellemi tréninget követel. A Ceremoniális Mágia lárvákat idéz, ez amint láttuk nem célravezető, mivel nem a transzcendentális személyiséget kapjuk meg, hanem annak félanyagi burkát s az áltlaa nyert felvilágosítások a múltra vonatkozó körülmények kivételével, megbízhatatlanok.
Aki barátainak és hozzátartozóinak jelenlegi valóságos helyzetéről kíván megtudni dolgokat, az ezen az úton nem fog hozzájutni semmi érdemlegeshez.
Közvetett forrásból származó elbeszélés éppen ezért sohasem hathat az élmény erejével, legalábbis erős intellektusnál nem. Azért legcélszerűbb az, ha a transzcendentális érdeklődésű egyén saját maga törekszik összeköttetésbe lépni a felsőbb világokkal. Ennek lehetősége mindenki számára fennáll, csak előkészületeket igényel. Mint ahogy senki sem lesz egyik napról a másikra valamilyen tudomány mestere, még az az iparokat is évekig kell tanulni, úgy a szellemi érintkezés tana is előtanulmányokat kíván attól, aki a láthatatlan világban otthonosan akar mozogni. Annak a módszernek, amely ehhez vezet, ami áltla am gasabb pszichikai képességek kifejlődnek, természetesen semmi köze sincs a népszerű spiritizmushoz. Amiről itt szó van, az a primitív szellemtannak pontosan ellenkezője. A médiumizmus alpaját az a gondolat képezi, hogy a szellemi korrespondenciára vállalkozó eszközöknek passzívan át kell adnia magát a szellemvilág befolyásának. Nos, a hermetikus módszer megköveteli tanítványaitól az állandó aktivitást és szellemi éberséget. (...) Világos, hogy csak ezen az úton érhetünk el reális kapcsolódást szupernormális régiókkal, különben nem lesz módunkban megválogatni ki látogat el házunkba."
A LEGROSSZABB DOLGOK AMIT TEHETÜNK
A nem tudás miatt könnyen felesleges köröket futhatunk, bajba is keverhetjük magunkat. Ha elég értelmesek vagyunk, akkor viszont szelektálunk és kerüljük a sötétebb helyeket. Ez olyan, mint a nagy városokban amikor tudjuk, hogy van ahol este is nyugodtan sétálhatunk telefonnal és pénztárcával a kezünkben, nem fogják ellopni. Viszont ha sikátoros, bűnözőkkel teli negyedben mászkálunk ott bármi megeshet, többnyire olyan aminek a végkimenetelét nem fogjuk szeretni.
Villás Bélának van egy újabb előadása, ezt ajánlom mindenki figyelmébe. Nem riogatás a cél, de azért jobb tisztában lenni a dolgokkal. Szanszkrit szóhasználattal élve: a szatvához kellemesebb kapcsolódni, mint a tamaszhoz.
Az átköltözött társunkra, ha túlzó erővel gondolunk magunkat könnyedén megbetegíthetjük. Ősi tradíciók ezért is korlátozzák a gyászra szánt idejét és annak formáját.
Elmegyünk egy halott látóhoz
Azonkívül, hogy a pénzüktől is megfosztanak, nem hagyjuk a szeretett társunkat könnyen távozni fenn áll annak a veszélye is, hogy magunkra irányítjuk olyan értó entitások figyelmét akikkel a halott látó kommunikál.
Ouja tábla
Nem tudjuk, hogy ki van a "telefon" másik végén. Képzeljük el, hogy otthon vagyunk egyedül a házban és felhívunk egy ismeretlent. Nem fog történni semmi különös, legfeljebb mindkettőnk idejét elraboltuk. De ha ne adja Isten felhívjuk a helyi "maffiát", akik visszakövetik a hívást és ők viszont meglátogatnak minket, akkor lehet, hogy épp bőrrel nem ússzuk meg a játékot.
Drogok
Akármilyen hihetetlen a dohány is, az egyszerű cigaretta füst is képes felhívni a szellemvilág figyelmét. A keményebb drogok, pedig egészen egyszerűen képesek az emberi tudatot kiiktatni és nyitott kaput adni más idegen entitásoknak. Tehát ha nem akarjuk esetlegesen hónapokon belül csontsoványra fogyottan a pszichiátria falán a repedéseket nézni, lehetőleg kerüljük el ezt a gyilkos tudatmódosítást.
AMIVEL BIZTOS NEM ÁRTUNK ÉS SEGÍTHETÜNK IS
A hamvasztás
A fizikai test, a porhüvely mihamarabbi elégetését az ősi kultúr népek nem csak higéniai megfontolásból művelték. Tudták, hogy a sötét oldal az eltávozott testét képes saját céljaira használni, ezért gyújtottak máglyát. Már maga érdekes a máglya szó is, magyar füllel nagyon közel áll a mágiához.
Ha az eltávozottra gondolunk akkor mondjuk, hogy menjen a fény felé. Folytassa útját! Ezzel mindenképp segítünk, első sorban magunkon. Az örök életben való megnyugvás fontos, hogy minden lélek zavartalanul tovább folytassa a saját útját.
Felhasznált irodalom:
Wictor Charon - Emlékezés előző életekre
A könyvet az alábbi oldalakon lehet beszerezni, amit nagyon ajánlok minden kereső számára.
Link 1. Link 2. Link 3.
A feltöltött fotók az pixabay.com oldalról származnak, a linkeltek az adott külső oldal tulajdonai.
