Edgar Cayce (1877 - 1945)

Edgar Cayce (1877. március 18. USA - 1945. január 3.)

Edgar Cayce a huszadik század egyik kiemelkedő misztikusa és szellemi látója. Mélyen vallásos környezetben nevelkedett fel, a Biblia állandó olvasmányai közé tartozott. Érdekes módon, annak ellenére, hogy rengeteg barát vette körül életében, mindig is magányos lélek maradt, egészen haláláig. Kezdetben könyvkereskedésben dolgozott, majd kitanulta a fotográfus szakmát. Tisztánlátó közléseit alvás közben, jegyzőkönyvvezető jelenlétében tette. Negyvenhárom év alatt harmincezer ilyen dokumentált eset maradt fenn. Elsősorban betegeknek adott pontos képet betegségükhöz és gyógymódot, illetve gyógyszereket ajánlott hipnotikus álomba merülve. A diagnózis és terápia az esetek kilencven százalékában helyesnek bizonyult. Soha nem tanulta az orvoslást, a tudósok, orvosok megvizsgálták, és nem találtak tudományos magyarázatot a jelenségre. Soha nem kereste a népszerűséget, nem a pénz hajszolásáért tevékenykedett.

Noel Langley - Edgar Cayce a reinkarnációról - c. könyvében számos érdekes dolgot közöl. Ezen elbeszélések rávilágítanak arra, hogy egy bizonyos "entitás" nem csak egy emberi életet él le. Ez a modern úgy nevezett "ezoterikus körökben" elfogadott tétel, azonban csak kevesen világították rá arra a tényre, hogy a leélt számos életek hogyan szövik át meg át egymást. Példa erre egy olyan eset, mikor a "saját fia" tért vissza egy új testben s ő neki segített, illetve az akkori szülők keresték fel.

Sokfajta kétségbe esett, eltévedt ember kereste fel élete során, s az igazlátások (avagy angolul readingsek) során sokan választ is kaptak. Előfordult, hogy az "alvó" Cayce olasz nyelven adott tanácsokat egy természetesen olasz embernek. S természetesen Cayce soha életében nem tanult olaszul. Aki nem akar hinni az ehhez hasonló megmagyarázhatatlan dolgokban, az valószínű nem is foglalkozik vele. Ezért a kételkedőket mellőzve jómagam tényszerűen közlöm a fellelhető információkat. Véleményem szerint Cayce története igaz, már csak azért is, mivel számos hiteles ember fordult hozzá, olyan dolgokat mondott, amik tökéletesen beigazultak - ez pedig több, mint szerencse. Mindemellett, pedig a tisztánlátások dokumentálva vannak, az anyagok hozzáférhetőek és végül, de nem utolsó sorban hiszek a lélek - megtapasztalható erejében.

Alvó prófétának is nevezik, főleg azért, mert a jövőre vonatkozó dolgokat közölt. Ezek legtöbbje személyes információ volt, mivel általában testileg, lelkileg beteg, eltévelyedett emberek keresték fel.

A tisztánlátások során, mintha a háttérben a következő felirat villódzna: "Haszontalan szenvedés". Haszontalan szenvedés, amit elkerülhetünk. Például, ha megcsináljuk a házi feladatot a tanárunknak, akkor elkerüljük a rossz pontokat és az év végi megalázkodást.

Föl merül a kérdés: „105: - Miért nem emlékszünk előző életeinkre? - Nem kell emlékeznünk – jelentette ki. – Azonosak vagyunk valamennyi emlékünk összegével. – Ezek nyilvánulnak meg szokásainkban, megmagyarázhatatlan viszolygásainkban, vonzalmainkban és ellenszenveinkbe, tehetségeinkben és vakfoltjainkba, fizikai és érzelmi erőnkben vagy gyengeségünkben.”*

Magyarán a múltba tekintés hasztalan, minden problémát megoldhatunk a jelen eszközeivel. Mert a megoldó kulcsnak is nálunk kell lenni valahol. Ugyanakkor néha nem árt egy kis katalizátor, ami felgyorsítja a folyamatot. Sok embernek ez volt Edgar Cayce. Rávilágított arra, hogy megéri az Egésszel foglalkoznunk, s ha úgy adódik kész kell lenni világképünket újra értelmezni.

Atlantisz

Cayce egyik visszatérő témája az elpusztult szigetcsoport, Atlantisz civilizációja. Számos lélekről azt állította, hogy élt Atlantiszon és bár csak részletekben, de az elveszett világ kultúráját részletesen is ismerteti.

Egy, a jelenlegi Atlanti – óceánból kiemelkedett háromrészes szigetcsoport volt, amelyen a miénket messze túlszárnyaló civilizáció uralkodott. Ismerte és a gyakorlatban alkalmazta az atomenergiát, ami végül a kontinens pusztulásához vezetett. Atlantiszi túlélők nagy csoportjai jutottak el Közép – Amerikába és Észak – Afrikába. Egy részük, amely elszigeteltsége miatt nehezen asszimilálódott, Franciaország és Spanyolország között, a Pireneusokban telepedett le az ő leszármazottaik a mai baszkok.

E. C. szerint Atlantisz egy 200 ezer éves gyökerekkel rendelkező civilizáció, melynek utolsó szigetei I. E. előtt 10’000-ben merültek el végleg. Atlantiszt sokáig megosztotta két ellenségeskedő csoport a Beliál fiai és az Az Egy törvényének gyermekei közti háborúskodás.

[Érdekességkép megjegyzendő, hogy a nemrég törölt Caprica nevű sorozatban hasonló csoport, avagy csoportokat mutattak be, néha kínos hasonlósággal.]

Engem személy szerint nagyon érdekel a téma. S szeretném azt hinni, hogy Cayce múltra vonatkozó információit jó kiindulási alapként lehet használni. Későbbiekben ha lesz időm és további kész anyagom Atlantisszal kapcsolatban, akkor azokat megpróbálom minnél hamarabb itt is közölni.
Források:
Noel Langley Edgar Cayce a reinkarnációról
* N. L. - E. C. a reinkarnációról 105. oldal.

Mr. Langdon és Isten

Nincs isten, csak Isteni. Ami pedig mindenben ott rejlik. A mi hivatásunk pedig, hogy vélt képességeinken túl teljesítve a lehető legtöbb helyen rá leljünk.
Rendkívül rajongok az idézetekért, de csak azokért természetesen, amelyek olykor megrázó bölcsességekre, igazságokra hívják fel figyelmünk. Vadászok rájuk és a legkülönfélébb helyeken találok kincsekre. A következő Dan Brown tollából származik:

"- Ez nagy adomány, Robert, és Isten azt várja tőlünk, hogy megértsük. Az egész világ az eget fürkészi, Istenre várva… de az fel sem merül bennünk, hogy Isten vár minket. – Kathrine hagyott egy kis időt Langdonnak, hogy megeméssze a hallottakat. – Teremtők vagyunk, de naiv módon a teremtmény szerepét játsszuk. Tehetetlen birkaként tolongunk Isten körül, aki megalkotott bennünket. Ijedt gyermekként térdre hullva rimánkodunk segítségért, bocsánataiért, jutalomért. De amint tudatosítjuk magunkban, hogy a teremtő képére teremtettünk, meg fogjuk érteni, hogy mi is teremtővé válhatunk. És amint ezt megértjük, szélesre tárulnak az ajtók az emberi képességek előtt." / Dan Brown – Az elveszett jelkép - 720. old

Magyarán a fejlődő emberi tudatnak ki kell lépnie a butítás árnyékából. Van egy közkeletű mondás: "Ha a hegy nem megy Mohamedhez. Mohamed megy a hegyhez." 
Tehát leginkább nekünk kell közelednünk. Ez a bizonyos fajta megszemélyesített Isten csak éppen annyira nyújtja felénk az ujját, amennyire mi magunk is. Manapság ugyan a tévutak száma tengernyi, azonban mégis hiszem, hogy érdemes elindulni. Már csak azért is, mert az utazás és a kaland szélesíti a látókört,

Forráskapcsolat

"...Na már most ezek ideák, amiket te most kibontasz. Addig vezetnek, ameddig szeretnéd vinni őket. Odafigyeléssel és jelenléttel kiépíthetsz velük egy kapcsolat-hidat, melynek segítségével megtapasztalhatod jelenlétük. Önmaguk lehetséges voltát mesélhetik el, a te rendszeredben és az azontúl vezető lényük útjait.
Mivel azért vagy itt, hogy teremts így "használhatod" őket. Segítenek neked meg-látni bizonyos dolgokat és nem-dolgokat.

Reakció a reakció sorra; mindennapok világában, a hétköz-napokban ez fel sem tűnik. Pedig a legfélelmetesebb dolog ez, vagyis hogy eredetiség, teremtő erő nélkül, monoton cselekszel. Ezért egy vadász számára teljesen kiszámítható a legtöbb ember." /Ismeretlen/
A szavak kiváltképp most nem egy helyről jöttek; több forrásuk van. Együttesen mély gnosztikus hangon szólalnak meg. Maguktól keltek életre, céljuk a végtelen; útjukon pedig csak önmaguk adhatják.

Álmodó szelfem

Álmodó szelfem
Benézett az ablakon
És engem látott az ágyon.
Holdfény járta át
Alvó koponyám
Meztelen és mozdulatlan hevertem.

Álmodó szelfem
Besétált
És körbejárt.
Mintha ajtógombok fordulnának,
S szobákat tárnának fel
Fejemben.

Álmodó szelfem
Szemei kulcsokként
Villództak a sötétben.
Nem akadt kamra
Csontjaimban,
Mit ne tudtak volna kinyitni.

Álmodó szelfem
Átsétált
Lelkem keretrendszerén.
Fényeket kapcsolt fel, amint haladt.
Fekete volt és hideg
Kint az éj.

Álmodó szelfem
Az ágyon hevert.
Áhítattal félreálltam.
"De hát egyek vagyunk"
- szóltam. Mire ő:
"Azt hittem, tudod."Írta: Jane Roberts, Az ismeretlen valóság - első kötet - 220. o.
Fordította: Nemesi Nikoletta

Tiszta Hangok Rádió

"Egy azonos emberi értékek mentén gondolkodó kis csoport létrehozta a Tiszta Hangok közösségi NetRádiót." Olvasható Tiszta Hangok szerkesztőitől. Céljuk a tiszta emberi értékek iránti fogékonyság erősítése. Rádiójuk "olyan dinamikus és impulzív eszköz kíván lenni, amely egyéni és közösségi morális fejlődésre inspirál."

Távlati céljuk:

"Egy olyan internetes rádió működési struktúra megalkotása, amely emberközpontú. Itt szándékosan nem a kereskedelmi rádiók profitmaximalizálási szándékából levezethető emberközpontúságra gondolunk, inkább az ember természetes felépítését tudatosan szem előtt tartó médium kialakítására."

          Lágy, andalító zenét játszanak többségében. Kezdetben játszott számaik kizárólag a jól ismert Baraka c. film zenéi-hangjaira hajaztak. Azóta történt egy kis változás házuk táján, az eredeti vonal mellett egy kis szabadabb "világibb" zenéket is nyomnak. Akárhogy is megértem és honorálom még ezt a lépést is. Mindenesetre ez is egy jele annak, hogy teljesen elfordulni a profit/termés orientáltságtól nehezen lehet. Vagy legalábbis az aranyközépút nagyon keskeny...

          Ebből talán kiderült, nem a zene az első számú dobásuk - szerintem - . Bármilyen muzsikát tudok hallgatni, manapság már magunknak állítjuk össze a repertoárt. Ami nagy durrantás az a riport alanyok személye. Az ősi csillag bölcseletről, gyógyításról, a magyarság igazi gyökereiről, földi küldetéseinkről és a kozmoszban betöltött szerepünkről szól a legtöbb beszélgetés. Még ha nem is minden riport a misztikum felé tör, maga a párbeszéd - olykor csak a vendég monológja mégis rejtett tudást sugározz magából.

         Paksi Zoltán, vagy Malom Bendegúz urakkal folytatott dialógus különösen az, ami más rádiókban eretnekségnek számít. A hallott szavak egyszerre öntenek el gyönyörrel és keserűséggel. Megmutatják ugyanis mi hiányzik az életünkből. Ez pedig nagyon is szemben áll a jelenkor dogmatikus forgatókönyvével. Az kell nekünk igazából amit nem lehet a világ összes papírjáért sem megkapni. Katartikus élmény még csak gondolkodni is magáról a katarzisról. Felszabadító.

Vannak dolgok, általunk létrehozott részei az anyagnak, amik azt dörgölik a képünkbe, hogy az anyag NEM MINDEN. Ilyen anyagtalanság felé mutató tábla lehet a hangunk is.

Az elhangzott beszélgetések ilyen hangokból állnak össze. Ezeket online élőben is lehet hallgatni, ha az élő adást lekésnénk akkor visszahallgathatjuk az oldalról, vagy némely esetben le is tölthetjük egerünk erőteljes jobbjával. Tárhelyük bővítését remélem figyelemmel kísérhetjük a továbbiakban. A hallgatói önkéntes plusszok és az Iwiw -mini- gerilla marketingje pedig talán ha minimálisan is de segít népszerűsíteni a hullámhosszt.

          Mit mondhatnék még ezután? Halgass! Halgassunk... Tiszta Hangokat.

S további gyümölcsöző kapcsolatot kívánunk Gyimesi Zsuzsa, Hullan Zsuzsa, Déri Zsuzsánna, Szabó Sípos Barna, Dózsa Márton, Bózsing Dániel és Fülöp Gábor vállalkozó kedvű lelkeknek.

Carlos Castaneda (1925/?/1931– 1998)

Carlos Castaneda nagyszerű dolgokról beszélt, az pedig más kérdés hogy mennyit tudott belőlük megvalósítani. Szavai minden téren hangsúlyosak, felszólítanak gondolataink, majd életvitelünk átalakítására. Soha sem hagy igazi alternatívát. Nem enged a múltba mélyülni, s elidegenít a jóslástól. Figyelmeztet minket, hogy életünk - - akárhány is van belőle – misztikus és végtelenül varázslatos lehetőség. Azonban ez csak az egyik része; A másik az, hogy a varázslók világától elképzelhetetlen távolságra vagyunk. Emberfeletti erő kell a mi gyenge, és az ő erős világuk közti távolság elképzeléséhez is. 

     Rajtunk áll mennyire vagyunk képesek megértésünkkel és megélésünkkel a magasabb ideák felé közelíteni. Castaneda rámutat a beképzelt ember gyengéire. Kísérletet tett arra, hogy felvázolja milyen sok felesleges hülyeséget csinálunk földi pályafutásunk során. Álmodás és „ébrenlét” alatt egyaránt. Melyeket ha abbahagynánk máris több terünk, energiánk, figyelmünk volna másra. Megláthatnánk azokat a csodákat, amiket az anyag katarzisába zárva számunkra jelenleg rejtélynek tűnik.

Minden folyó, forrása tiszta. C. C., amerikai antropológus-?- munkásságának tanulmányozása előtt ezt kell tisztázni. A második, pedig hogy NE görcsösen tanulmányozzuk azt, amit olvasunk. Don Juan, Don Genaro a misztikus, a valódi világ végtelenség élményét írja le. Ezáltal minden valódi rejtéllyé válik, ahol az energia az úr. 

     Mellé beszédnek nincs helye, kozmikus igazságok vannak lapra vetve, ez esetben is. Nekünk pedig kutya kötelességünk megvalósítani, kiteljesíteni azt a misztikát, tudást amit megértettünk. Meglehet, hogy Elias Nagual nem létezett. Soha. ÉS? - Tudom most néhányan megvetnek, de ez is rendben van. -Egy író minden esetben médium, közvetítő és természetesen teremtő egy személyben. A több síkon mozgó írásoknak, pedig meg van az a veszélye, ami a vallásoknak is: Ahány ember, annyiféle értelmezésük születik.

Viszont a szavaknak mágikus erejük van, s azok a szavak, melyek képesek lelkünk mélységére hatni s abból előtörni, azok fontosak. Törődnünk kell velük. És lehet, hogy ezeket a szavakat olyanok veszik olykor körbe, amik fárasztóak racionalitásunknak, DE ott vannak. Fényszórók, nyilak, útjelzők a sötét országút szélén. Nosza! Kalandra fel és nézzük meg őket közelebbről!

„A legfontosabb dolog, amit Don Juan mondott, hogy az összes energiánkat személyiségünk megvédése foglalja le. Minden igyekezetünk erre irányul. Olyan régóta vagyunk mélyen belemerülve önképünk védelmezésébe, hogy még csak észre se vesszük.”
És aztán Carlos próbált ellenkezni:
"- Könnyű mondani, don Juan. Én azonban a másik végen állok, a befogadás oldalán. Én vagyok az, akinek mindezzel élnie kell.
- Szó sincs róla, hogy élned kell mindezzel; te magad vagy mindez, nem csak elviseled a lét röpke idejére! A döntésednek, hogy összefogsz a varázslás világának erőivel, el kell égetnie minden kételyt és tétovaságot, és megadnia neked a merszet, hogy magadnak követeld mindezt, mint a saját világodat."

Don Juan egy tibeti jógi, tantrista tanító vagy ami még helyesebb egy szibériai sámán szilárdságával mutatta meg, a tanuló számára elfeledett utat. Ezáltal egy nem elhanyagolható, ősi misztérium elevenedik meg két személyben: a beavató és beavatott.
Ezt olvashatjuk még:
"Muszáj hinni, hogy a világ rejtélyes és mérhetetlenül mély, a harcos legbensőbb elkötelezettségének kifejezése. E hit nélkül nem marad semmink.
Fel kell hívnom rá a figyelmedet, különben nem vennéd észre, és nagyon fontos, hogy a tudatában légy. Benned csak akkor tudatosul valami, amikor gondolkoznod kell róla; a harcosnak azonban az az alapállapota, hogy mindig mindennek a tudatában van."           
Kényszeres gondolkodásunk becsap minket, s mint a legjobb mágus, Don Juan sem szál vele szembe. 

"Minden vitát a gondolkodás okoz, de a mágus nem gondolkodik"" 
/Deepak Chopra

"- Először is - mondta -, nem fogjuk megvitatni az értelmed gondjait; azok az élmények más időhöz és más létformához tartoznak. Ezek voltaképpen csak lépések egy végtelen létben; ha hangsúlyoznánk, akkor csökkentenénk annak a jelentőségét, ami most történik. A harcos ezt nem engedheti meg magának.
- Az ember csak harcosként viselheti el a tudomás útját - mondta. - A harcos nem panaszkodik és semmit nem sajnál. Az élete végtelen kihívás, márpedig a kihívás nyilvánvalóan nem lehet sem jó, sem rossz. A kihívás egyszerűen az, ami: kihívás."         
 - "Az alapvető különbség a hétköznapi ember és a harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak tekint - folytatta aztán -, míg a hétköznapi ember áldásnak vagy átoknak. Mivel ma itt vagy, az azt jelzi, hogy a harcos útja felé billentetted a mérleget."          Rengeteg hasonló mondat és sor van a világban. Az emberek többségét azonban ezek nem foglalkoztatják. De mégis miért?
"– A szabadság olyan, mint a ragályos betegség – mondta. – Emberről emberre terjed, s a kórokozó hordozója a kikezdhetetlen nagual. Lehet, hogy az emberek nem értékelik ezt, ami csak azért van így, mert nem akarnak szabadok lenni. Ne feledd, hogy a szabadság félelmetes! De nem nekünk! Én szinte egész életemben erre az egy pillanatra készülődtem. Rád is ez a sors vár!"

Az idézetek sorát pedig még lehetne fojtatni. Ha pedig valaki esetleg a peyot és a meszkalint hiányolná ebből a kis C.C. cikkből, akkor annak úgy érzem még máshol dolga van... :D 

Ha beszélgetni kíván valaki, vagy csak véleményeket olvasni a "Don Juan könyvekről", a Daath.hu fórum erre nagyszerű lehetőséget ad.
Továbbá ajánlom  Biktop sámán úr oldalát   ahol C. C.-n kívül sok más érdekeset is felfedezhetünk.