"A páciensek egyszerűen csak csőcselék. Egyetlen hasznuk, hogy meg lehet élni belőlük, és tanulmányozni lehet őket. Akárhogy is, segíteni úgysem tudunk rajtuk." /Sigmund Freud
A lelki tudás műveléséhez hozzátartozik a megkülönböztetőképesség is, melynek segítségével el tudjuk különíteni egymástól a minket tápláló és betegítő dolgokat. Saját korlátainkkal, negatív mintáinkkal éppúgy tisztában kell lennünk, mint az esetleg felénk irányuló veszélyekkel. Ez a bejegyzés ezért ugyan eltér a legtöbbtől, de egy roppant fontos vándorkiállításra hívja fel a figyelmet.
TÉNYFELTÁRÁS
Tényfeltáró kiállítás a pszichiátriáról - név alatt futó "kiállítás több mint 40 évnyi, a pszichiátriai visszaélések terén végzett feltáró munka egyedülálló eredményét mutatja be. A kiállítás anyagainak, dokumentumainak egy jelentős része e kiállításon kívül másutt nem tekinthető meg.
A kiállítás részét képező dokumentumfilmek több mint 160 emberrel – köztük professzorokkal, orvosokkal, szakértőkkel, valamint áldozatokkal – készített interjúkat, ritkán látható dokumentumfelvételeket mutatnak be olyan témákban, mint például hogyan járultak hozzá pszichiátriai elméletek a holokauszt és az apartheid létrejöttéhez, kik és hogyan fejlesztették ki a ma már többnyire embertelennek tartott pszichiátriai agyműtéteket és sokk-kezeléseket (illetve hogy ezeket hogyan használják napjainkban), hogyan jutottunk odáig, hogy világszerte mintegy 17 millió gyermekkel szedetnek függőséget okozó pszichiátriai szereket – és számos más olyan adatot, amelyek a nagyközönség számára másutt nem hozzáférhetőek.
A téma – bár nem vidám – sokkal alapvetőbben érinti a saját és családunk, barátaink, gyermekeink életét, mint az elsőre látszik. Magyarországon az OPNI (Lipót) bezárása óta a téma különösen aktuálissá vált."
A KIÁLLÍTÓ TÉR
Szász Tamás István (Thomas Stephen Szasz 1920. 04. 15, Budapest - 2012. 09. 08. New York) életéről önmagában könyveket lehetne írni, ám nekünk most elég azt tudni, hogy pszichiáterként és tanárként felvállaltan azt állította, hogy: "A pszichiátria valószínűleg a legpusztítóbb erő, amely az utóbbi hatvan évben hatással volt a társadalomra." A kiállításon nem véletlenül többek közt az ő írásaival is megismerkedhetünk.
"Szász az elmebetegség terminusa elleni első bírálatát 1958-ban a Columbia Law Review című folyóiratban jelentette meg. Ebben a cikkben azt állította, hogy az elmebetegség boszorkányság. 1961-ben vallomást tett az Egyesült Államok Szenátusának bizottsága előtt és a kényszergyógykezelések ellen érvelt, és azt állította, hogy az elmebetegnek címkézés sérti a beteg jogait, és hogy az orvosoknak segítőknek kell lenniük és nem börtönőröknek.
„Ha Istenhez beszélsz, akkor imádkozol, ha Isten beszél hozzád, akkor skizofrén vagy.
Ha a halottak beszélnek hozzád, akkor spiritiszta vagy,
ha te beszélsz a holtakhoz, akkor skizofrén vagy.”
Annak ellenére, hogy egyes emberek zavaró módon gondolkozhatnak, viselkedhetnek, ami egyes kórok tüneteire (fájdalom, degenerálódás, különböző behatásokra való reagálás) hasonlít, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen „kórosak”. Szász számára a kór csak azt jelentheti, ami valakinek „van”, miközben a viselkedés az, amit valaki „csinál”. A kórok „az emberi test működési hibái, a szívé, májé, veséké, és agyé”, miközben „semmiféle viselkedés vagy neveletlenség nem kór, és nem is lehet az. A kórokra ezek nem jellemzőek”. Szász a drapetomániát hozza viselkedési példának, amit a társadalomból sokan nem ismernek el, széles körben mégis betegségnek bélyegezve emlegetik csak úgy, mint hisztérikusnak nevezik azokat a nőket, akik nem hajlanak meg a férfiak akaratának. A pszichiátria aktívan homályosítja a különbséget a viselkedési zavar és betegség között, hogy a két tábort konfliktusba keverje.
Azzal hogy egyes embereket „betegnek” nyilvánítanak, a pszichiátria erkölcsi közegként megpróbálja őket megfosztani a felelősségtudatuktól annak érdekében, hogy jobban tudják őket irányítani. Emberek, akikről azt mondják (maguk, vagy mások) hogy mentális betegségük „van”, legjobb esetben csakis „hamis betegség”ük lehet. Diagnosztizált „elmebetegség” és „elmezavar” (később Szász ezt megtévesztő fogalomnak nevezte /az elmebetegségnek helyett/) „tudományos kategóriának számít”, de megmaradtak szimpla ítéletnek (megvetés ítélete) hogy támogassák a pszichiátriai hatóságok egyes hatalomgyakorlási módjait. Ezzel a gondolatmenettel a skizofrénia nem a betegség lényének a neve, hanem egy szélsőséges pszichiátriai és társadalmi rosszallás ítélete. Szász a skizofréniát a „pszichiátria megrémült szimbólumának” nevezi, mert az így megbélyegzettek már régóta biztosítják a mentséget a pszichiátriai elméletek, kezelések, visszaélések és reformok számára."
Hemingway esete azért is kirívó, mert kétszer küldték a klinikára. Az első 15 elektrosokk után volt egy öngyilkossági kísérlete, azt követően küldték vissza további "kezelésre", értsd elektromos áramot vezettek a fejébe... emellett természetesen számos gyógyszert kapott.
"Mi értelme tönkretenni a fejemet és kitörölni az emlékezetemet, ami a munkaeszközöm, és így lehetetlenné tenni, hogy dolgozzam? A kezelés brilliáns volt, csak a páciens belehalt."
/Ernest Hemingway, Nobel-díjas író
Győry Viktor szintén magyar és az esete mindenképp fontos eleme a kiállításnak: az ő bűne az volt, hogy magyarul beszélt. Ezt a nyelvet, pedig mivel nem értették az Egyesült Államokbeli Haverford kórházban praktizáló philadelphiai pszichiáterek így őt skizofréniával (elektrosokk) kezelték. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az esete napvilágot látott és rámutatott a pszichiáterek dilettantizmusára.
A Szovjetúnió és az Egyesült Államok egyaránt pellengérre kerülnek. A múltbéli bűnök éppúgy, mint a jelenlegiek. A ma is működő Guantanámó és a névtelen orosz "kórházak" sötét bugyraiba is betekinthetünk.
DE KIK A PSZICHIÁTEREK?
"A pszichiátria úgy mutatta be önmagát a nagyközönségnek, a kormáynoknak, a bíróságoknak, mint orvosi tudományágat. A pszichiáterek azonban nem használnak semmilyen orvosi eszközt - nincs vérvizsgálat, vizeletvizsgálat, röntgenezés, semmiféle objektív teszt. A pszichiáterek még csak sztetoszkópot vagy lázmérőt sem használnak. "Diagnózisaik" csupán a viselkedésen alapszanak, és azon, hogy mi a véleményük ezekről a viselkedésmódokról. Valójában a pszichiátria egy olyan szakma, amely a társadalom kontrollálásával foglalkozik, és egyáltalán nem gyógyító szakma. Valójában a pszichiátria a pénzszerzésről szól, nem pedig a gyógyításról.
A pszichiáterek úgy találnak ki mentális zavarokat, hogy kategorizálják a viselekdésformákat, azután pedig anyagi támogatást követelnek a kormányoktól, hogy kutassák a "kezelést", nem pedig hogy megtalálják a kezelést. Amíg a pszichiátria szoros kapcsolatban áll a gyógyszeriparral, addig a pszichiáterek újabb és újabb zavarokat fognak megszavazni és a köztudatba dobni."
PÉNZ - SHOCK PÉNZ
A betegségek kitalálása az egyik módja annak, hogy a pszichiáterek megtartsák pozíciójukat és több pénzt keressenek. Úgy tűnik, hogy a pszichiátriai kezelések - elzárás, agysebészet, elektrosokk, a lakosság begyógyszerezése- nem a segítés céljával történnek, hanem a bevételi források növelése érdekében, vagy a kezelés monopóliumának fenntartására, hiszen a pácienst a markukban tartják. Mindez milliók megalázásához, diszkriminizációjához, fizikai és mentális sérüléséhez, sőt halálához vezetett az évek során. Több pszichiátert és pszichológust helyeztek bűnvádi eljárás alá, mint bármely csoport képviselőjét az egészségügyi rendszerben.
"-Mára már minden szinten a gyógyszeripar határozza meg a pszichiátria teljes szókincsét." - Dr. Irwin Savodnik, a pszichiátria professzora
"1937-ben a The New York Times azt írta, hogy a pszichiátriai agysebészet "úgy fog bevonulni az orvostudomány történelmébe, mint a terápiás bátorság egy kiemelkedő példája." Valójában a profit, nem pedig a bátorság motiválta a pszichiátereket. Az agysebészet fénykorában a pszichiátereket segítő idegsebészek 1500 dollárt kaptak operációnként: a teljes összeg az éves bevételük csaknem egyharmadát tette ki. Ez hatalmas fellendülést indított el a lobotómiák területén - több mint 113 ezret hajtottak végre 1946 és 1978 között. A modern agysebészet akár 50 000 dollárba is kerülhet."
A GYAKORLATRÓL
"Az intellektuális erőfeszítés alacsony szintje sokkoló volt. A diagnózisokat többségi szavazással hozták, körülbleül olyan szinten, mintha azt kellene eldönteni, hogy melyik éttermet válasszuk. Te olasz étterembe mennél, én kínaiba, úgyhogy menjünk egy önkiszolgálóba. Majd mindezt beleírták a számítógépbe.." /Rene Garfinkel pszichológus, miután látta, hogyan szavazták meg az új rendellenességek bevezetését a pszichiáterek
"Ha valaki be van zárva egy pszichiátriai intézetbe, az olyan, mintha börtönben lenne. Nem kezelik vagy gyógyítják meg." /Dr. Thomas Szasz
A világ legdurvább emberi jogi visszaéléseinek egy része pszichiátriai intézetekben történik, amelyeket a kormányok milliárdokkal támogatnak. A pszichiátria, noha azzal lett megbízva, hogy a mentális problémákról gondoskodjon, kudarcot vallott abban, hogy igéretéhez híven alapvető humánus megoldásokkal szolgáljon. Megnyugtató és megfelelő kezelése helyett pszichiátriai pácienseket akaratuk ellenére elzárnak, lekötöznek, elektrosokkal kínoznak, mérgeznek, megerőszakolnak, vernek, megtagadják tőlük az orvosi kezelést és kísérleteznek rajtuk.
Dr. John Friedberg neurológus nyilatkozta az elektrosokkról: "bizonyítottan hatástalan és egyértelműen veszélyes. Agykárosodást okoz, amely a következő módokon jelenik meg: súlyos és gyakran végleges emlékezetvesztés, tanulási képtelenség, a tér- és időérzék elvesztése.
Az Amerikai Mentális Egészség Alapítvány 2003-as nyilatkozata szerint: " A sokk károsítja az agyat, emlékezetvesztést és a valósággal való kapcsolat megszűnését okozza - ez egy olyan illúziót hoz létre, hogy a problémák eltűntek, eufóriát okoz, amelyet gyakran figyeltek meg agysérülések következményeképpen." - Teljes eufóriát pedig a modern kori sarlatánoknak okoz, mert azzal áltathatják magukat s másokat, hogy ők megoldották a problémát. Igazából azonban, a páciens tüneteit módosították, megkínozták és legrosszabb esetben teljesen elvették tőle az esélyt, hogy újra egészséges ember lehessen.
A JELEN
Kijelenthető több, mint száz év távlatából, hogy a pszichiátria csak és kizárólag illúziót képes teremteni. A problémák kiváltó okait képtelen kezelni. Ez egy olyan agresszív megtévesztés-ipar, amelytől minden embernek tartózkodnia kell. Amennyiben valaki mentális problémákkal küzd, egy jól képzett pszichológushoz vagy egy megfelelő orvoshoz kell fordulnia, de semmilyen esetben sem pszichiáterhez.
2018-ban is a gyógyszeriparnak köszönhetően írnak fel gyerekeknek is olyan szereket, amelyek erőszakos viselkedésre késztetik őket. Mind a mai napig óriási pénzeket adnak pszichiátriai sebészet címszó alatt olyan műtétekért, amelyek célja csak a betegen való kísérletezés. Olyan implantátumokat, besugárzásokat alkalmaznak újracsomagolva amelyek hatástalansága esetleg ki is derült már 40-50 évvel ezelőtt.
A kiállítás viszonylag kis alapterületen elfér, de az üzenete rettentően nagy. Mindenkinek kötelezően ajánlott elmenni rá, aki még nem tette. Tény, hogy a filmek, plakátok és könyvek végigböngészése korántsem szórakoztató elfoglaltság, azonban a jelen kor emberének felelőssége, hogy az a legális barbaritás amit ma pszichiátriának nevezünk eltűnjön a gyakorlatból.
Forrás: - emberijogok.hu
- a kiállítás anyaga
PS.: A kezdő Sigmund Freud idézet a kiállításon látható, eredetijét, forrását nem sikerült lokalizálni. Amint valaki bizonyítottan jelzi esetleg annak hiteltelenségét, vagy épp forrását a bejegyzés módosításra kerül az információ szerint.
Balogh Tamás,
Samsarahun főszerkesztő, admin
