Mi a tudat? Mi a tudat alatti? Mi a tudat fölötti? Ezeket a kérdéseket keveset tesszük föl maguknak életünk során. Egy elég sokat látott ember az, aki keresi és tudatosítani akarja önnönvalójának az alkotóelemeit.
A hivatalos megfogalmazás szerint: “A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre és állatokra jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére.
Képes valamely fokig világosan észlelni a saját létünkkel kapcsolatos jelenségeket. A tudati folyamatokban közvetett vagy közvetlen módon ezek hordozója, az „én” is megjelenik, azaz az éntudat a tudatfogalom szükséges része." /Wikipédia
Tudatosak vagyunk arról, hogy mi a nevünk, hogy néz ki a testünk, mi vesz minket körbe és milyen érzelmek zajlanak bennünk. Fel tudjuk idézni mely dolgok történtek velünk visszamenőleg akár egészen születésünk pillanatáig is. Egyesek még álmaikban is képesek tudatosan mozogni. Vannak viszont olyan érzelmeink, gondolati és cselekvésmintáink, megszokásaink amelyek fölött, ha jobban belegondolunk nem igazán mi rendelkezünk. Ismételt dolgaink rutinszerűvé válnak , mi pedig elfogadjuk olyannak amilyennek az adott dolgot, amilyen. Egyetlen meggyújtott cigaretta, megivott kávé önmagában jelentéktelen, de ha minden nap fogyasztani kezdjük beépítjük rendszerünkbe, s napi rituálénk megkérdőjelezhetetlen részévé válik.
Mélyebb pszichológiai értelemben olyan dolgokba is belefutunk, amiket egyáltalán nem akarunk ismételni. Sőt! Egyenesen futunk az élménnyel való találkozás lehetőségétől is.
Teszem azt nem szereti valaki a homokos strandot, helyette inkább épített medencékben lubickol. Megmagyarázható ez az ellenszenv azzal, hogy az élővízben veszélyes kórokozók élnek. De egy mélyebb síkon elképzelhető egy múltbéli gyerekkori élmény is, amelyben a példánk alanyát megverte és homokkal etette egy idősebb gyerek. Az eredeti kiváltó élmény elhalványult, de mintájával segít távol tartani tartani a tengertől valakit egész életére.
Életünk napi történései elraktározódnak tudatalattinkban. Napi 16 és még több órát is aktívan töltünk és szó szerint élményekkel töltjük számítógépes nyelven szólva a háttértárainkat is. Lefekvés előtt az sokan azért forgolódnak sokat, mert ezeknek a még élénk, de már leraktározódó napi élményekkel és energiamintákkal nem akarnak és nem tudnak mit kezdeni.
Ezek, amik miatt álmatlanul forgolódunk, többnyire rendkívül személyes élmények. Nem tudunk csak úgy elmenni mellettük, valaki mondott vagy tett valamit, amivel nem tudunk azonosulni, az ilyen erős nyomot hagy. De idővel ez is lejjebb süllyed a tudatalatti régióiba. Vannak viszont olyan kicsiny impulzusok, amelyek fölött átsiklunk. Egy újság cikk főcíme, pár szófoszlány, színek villódzása, számítástechnikai eszközök nyelvezete. Ezek úgy véljük nem is annyira fontosak. Mégis, főleg azok a kifejezések, információ morzsák, amik visszatérnek nap, mint nap erős hatásokkal bírnak. Elég csak egy ismert reklámra gondolni, ami még akár évtizedekkel később is fölidéződik elménkben bizonyos körülmény hatására. Akár egy köhögés is elég...
Kéretlen, erőszakos programozásaink
Biztos sokaknak ismerős az Elpusztíthatatlanok (They Live 1988) film, ahol a főhős egy különleges szemüvegen keresztül kezdi el látni a valóságot. Az újságok, televízió adások és az összes hirdetés, de még az egyszerűbb falragaszok is a szemüvegben megmutatják azok igazi, mögöttes üzenetét. A filmnek noha megvannak a hibái, mindenkinek ajánlott volna legalább egyszer megnézni.
Igazából ugyanis ezt, a megvezetettséget a mi mindennapjainkban is észlelhetjük. Már, ha észleljük. A külső üzenet rétegek segítségével az emberiséget irányítók fondorlatosan számukra kedvező információkat tudnak elültetni a tömegekben.
 |
| Részlet az Elpusztíthatatlanok c. filmből |
 |
| "NE higgy a varázslatban!" olvasható a termék gyűjtői csomagolásán |
Most valamilyen szinten én is gonoszságot követek el, mert én is halmozottan bemutatom ezt a felszólító üzenetet. Azonban bízok benne, hogy ezeket a sorokat olvasók már teljes, tudatos értelmükkel helyén tudják kezelni az információt.
Az üzenet, vagy ami ha jobban belegondolunk egy felszólítás, színes, aranyos fogyasztási cikkhez kötődő. Maga a betűstílusa is figyelemfelkeltő, bohókás. Mivel a mágia szó van kiemelve először azt olvassa el az agy, utána következik a "ne higgy!" felhívás. Ezt, az általam bemutatott terméket ráadásul mivel rendkívül színes, "varázslatos" első sorban gyerekeknek vehetik legtöbbet. Jelen bemutatott terméken magán ugyan nem szerepel a felirat, viszont azt is tudjuk, hogy az üzletben sokszor a gyerekek is maguknak választják ki, hogy melyik toll, ceruza tetszik. Így a gyűjtői csomagoláson kihelyezett felirat mindenképpen elér emberekhez.
A programozás mértéke nagyban függ a célzott személyektől. A felnőtteket például naponta ismétlődő, tengernyi információval kell ellátni, a tv-n, rádión, interneten és hirdetőoszlopokon elhelyezett agymosással, hogy az igazán hatást érjen el.
Egy gyereknél, kialakulóban lévő személyiségnél viszont a kisebb mértékű programozások is nagyobb hatásfokkal működhetnek. Nincs ugyanis még meg náluk az a bizonyos megkérdőjelezési ösztön, kellően erős egészséges ego, amely a manipulációkat segítené megszűrni.
Természetesen erre mondhatjuk, hogy a tudatalattit célzó hirdetések pont ezt átugorják a felnőtteknél is, ugyanakkor a fejlett és fejletlen személyiségek különbségét külön kell kezeljük. Más példával élve értelmes szülő nem ülteti le a hét éves gyerekét a legdurvább horror film elé. Egy ideális világban legalábbis nem történhetne meg ilyen.
De egy ideális világban természetesen minden felnőtt tudatosan is viszonyulna ahhoz amikor őt felszólító mondatokkal bombázzák lépten-nyomon…
Mivel jelen cikk írója erőszakosan nem akar ideát elültetni mások fejében, ezért csak azt jelentheti ki, hogy számára: igen, a tudat létező tér és minőség. Mind programozók és programozottak vagyunk, még ha ennek nem is vagyunk Élénken tudatában.
Problémás, hogy többnyire az emberek azt sem tudják, hogy mit kell észrevenniük. Illetve kifelé nagyon aktívan élnek, de mivel befelé nem tekintenek, csak halmoznak, ezért... olyan a bolygónk, amilyen.
A programozásainkkal szembe kell nézni, észre kell venni, hogy a múltban milyen érzéseket, információkat és energiákat raktunk be a virtuális hátizsákunkba. Sőt! Észrevétlenül, ellenőrizetlenül mások milyen ideákat, információkat adtak be nekünk. Meg lehet igencsak sok olyan dolgot cipelünk, amiket jobb volna már rég elengedni. Ugyanis az is hatalmunkban áll.
Minden megélt fényes, sötét és elfojtott dolgot magunkkal cipelünk, még ha azokkal pillanatnyilag nem is foglalkozunk. Lehet, hogy azt hisszük leküzdöttük magasságiszonyunkat. Később gond nélkül felszállunk egy kereskedelmi gépre és elrepülünk egy másik kontinensre. Másnap viszont, ha egy létra legmagasabb fokára kell felmásznunk, akkor lábaink kocsonyaként remegnek és a múlt föl nem dolgozott traumái páni félelembe sodorhatnak minket. Az egónk ugyanis inkább retteg, nem néz le, vagy felküld mást a létrára, mintsem segítene a szembenézésben. "Jól van az úgy!", "mit problémázol!" - szólnak elménkben a régóta begyakorolt sorok.
Van elixír?
A saját magunk generálta és másoktól kapott programozásainkra gyógyír lehet igazából minden önismereti munka. Ettől a két szótól, pedig nem kell azonnal behúznunk a vészféket. Fejlődésünk az önismeretben történhet játékosan is, vagy éppen teljesen spontán "aha!" pillanatok során.
Számos önfejlesztő játék létezik, amely segít önmagunk fejlesztésére, tisztább megélésére. Ezeket társas formában talán a legjobb űzni. Ilyen komplexebb rendszerek például a Transzformáció nevű társasjáték, ahol megadott kérdésekkel kell játszani. Vagy szintén ismert és hasznos az úgynevezett Útjelző Szavak módszere is. De bármilyen játék alkalmas önismeret szerzésére és fejlesztésre, ha nyitottak vagyunk magunkra és másokra is.
Közös, családi dolgaink feltárására a Családállítás javasolandó, melynek már külön irodalma van. Személy szerint ezt még nem próbáltam, de sokan esküsznek hatékonyságára.
Tapasztalt pszichológust is választhatunk, lehetnek olyan hordozott sérüléseink, amelyekkel egyedül nem tanácsos fölvenni a harcot. Ne feledjük, a segítség kérés nem a gyengeség jele, ha nem már egy tudatos felismerés következménye!
Alapvetően, pedig mindig lehetőségünk van meditációra alkalmas nyugodt helyet és időt keresni. A meditáció egy vallástól független, univerzális gyakorlat és a legközvetlenebb segítséget nyújtja.
Összegzés (?)
Linkajánló és felhasznált irodalom:
http://domoszlaikatalin.freeweb.hu/a-tudatalatti-atprogramozasa/
http://www.hipnozis-baranya.hu/irasaim/tudatalattielme.php
