Johannes Greber 1874. május 2-án a Bernkastel körzetébe tartozó Wenigeratban született. 1900-ban, miután tanulmányait Trierben befejezte, pappá szentelték. Felkenetése után nem sokkal a Hunsrücki gyülekezethez került. Az itt élő lakosság nagy szegénységben élt. Sok beteget, éhezőt látogatott és segítette a rá bízott embereket. Az első világháború ideje alatt több, mint 14.700 gyermeket mentett meg az éhhaláltól. 1923-tól, 1944 március 31-ig foglalkozott közvetlenül a médiumitással, spiritizmussal.
Életrajza jelenleg, mind a Wikipédián, mind az interneten ingyenesen, több platformon megtalálható könyvében olvasható magyarul. Könyve elérhető antikvár oldalakon. Ezért jelen bejegyzés az abban foglalt adatokra nem kíván kitérni. Jelen írás közvetlen célja Greber szellemvilággal való kapcsolatának bemutatása és az ő által kapott üzenetek ismertetése a könyve (Kapcsolat Isten szellemvilágával) alapján.
I. RÉSZ:
Személyes élmények a szellemi kinyilatkoztatás terén
Johannes Greber 1923-ban meghívást kapott, hogy tekintsen meg egy spiritiszta összejövetelt. A témában kevés jártassága volt, kezdetben nagyon szkeptikusan állt a témához. Hitetlenkedését és rosszallását viszont azonnal feloldotta egy szellem, aki hozzá beszélt egy transzban lévő fiún keresztül:
"Egy napon éppen ebben az irodában meglátogatott egy ember és azt kérdezte: „Mit tart Ön a spiritizmusról?” Mielőtt válaszolni tudtam volna, elmesélte nekem egy élményét. Kis körben, egyfajta Istentiszteletet tartanak hetenként. Imádkoznak, olvassák a Szent írást és megbeszélik az olvasottakat. A résztvevők között van egy 16-17 éves fiú is. Ő egy egyszerűbb családhoz tartozik, közepes iskolai végzettséggel rendelkezik és inasként tanul egy üzemben. Ez a fiú az összejöveteleken hirtelen, mint egy halott összecsuklik, de rögtön, egy láthatatlan erő által fokozatosan felegyenesedik és behunyt szemmel ülve gyönyörű tanításokat mond a résztvevőknek. A hozzá intézett kérdéseket is megválaszolja, csak a tisztán anyagi jellegű kérdésekre tagadja meg a választ. A tanítás végén ismét összecsuklik, majd magához tér. A történtekről és az általa mondottakról nincs tudomása. Egészségesnek és frissnek tűnik a fiú, az események után sem érez semmi rendellenességet, fejfájást vagy egyéb panaszt." /13. oldal
A nyilvánosság előtt meg nem nevezett szellemtől sok tanítást kapott Greber is. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy a Bibliában leírtakat a modern ember nem tudja megfelelően értelmezni. Még egy olvasott, sokat tanult pap sem. A névtelen szellem fölfedte, hogy az ősi időkben az úgy nevezett próféták valójában mind képzett médiumok voltak. Pont ugyanazt a szerepet töltötték be akkor egyesek, mint manapság a spiritiszta üléseken. Greber ámulva hallgatta azt is, hogy kik és mikor, milyen módon írták át a Bibliában szereplő adatokat.
Greber későbbiekben tanácsokat kapott arra vonatkozólag, hogy hogyan hozhat létre az őskeresztények gyülekezeteihez hasonló csoportot. A kis gyülekezetének tagjai nem voltak különösebben tanultak, filozófiailag képzettek, viszont tisztának bizonyultak Isten előtt. Greber ezt követőleg sok médiumi képességű emberrel találkozott, és számtalan szellemmel sikerült kapcsolatot létesítenie.
II. RÉSZ
A szellemek és az anyagi teremtmények kapcsolatának törvényei
Greber részletes magyarázatokat kapott arról, hogy miként lehetséges a szellemvilágnak kapcsolódnia a durva fizikai testben élő emberekhez. Ezt a részt különösen igaznak, érthetően megfogalmazottnak gondolom. „A mozdonyvezetőnek is szüksége van a gőz vagy az áram energiaforrására
ahhoz, hogy a gépét mozgásba hozza. Ha hiányzik az erőforrás vagy túl gyenge, akkor a mozdony sem indul el. A mi esetünkben a mozdonyvezető a szellem. A mozdony pedig a test, vagy az anyag. Ha a szellem meg akarja mozdítani az anyagot, akkor ehhez egy energiaforrásra van szüksége. Régi idők tudósai ezt az erőforrást léleknek nevezték, ellentétben a testtel és a szellemmel. Ők helyesen azt tanították, hogy az ember szellemből, lélekből és testből áll. A Biblia ezt az erőforrást, vagy
életerőt az élet ódemének nevezi. ..."
„A ti mai tudományotok az ember erőforrásának az óderő nevet adta. Az óderő, vagy életerő mindenben megtalálható, amit Isten teremtett. Minden ember, minden állat, minden növény, minden kő, minden ásvány, minden víz, minden égitest, minden szellem és minden egyéb, ami csak létezik, rendelkezik az óderővel. Ez nem anyagi jellegű, hanem szellemi, és mindig összeköttetésben áll egy szellemmel, mert ez a
szellem életereje. Az óderő hordozója ennél fogva mindig a szellem.
Ahol tehát élet van, ott ód is van, ahol ód van, ott van szellem is. Mivel mindenben, amit Isten alkotott, van ód, ennek következtében minden teremtményben van egy szellem. Ez nektek hihetetlenül hangzik, és mégis ez az igazság.”
„Az ember fel tudja használni saját gyógyulásához az állatok, növények, és ásványok gyógyító ódját is. Isten teremtményeinek ezen a kölcsönös ódátvitelén alapulnak a gyógyító erők törvényei. ..."
"Nem Isten vet titeket a pokolba, hanem a ti diszharmóniátok minden széppel és jóval, minden egészségessel és tisztával, fénnyel és az élettel szemben. Ezért jelenti a szellemi halál a poklot, amelybe az kerül, akinek szellemi léte nagy diszharmóniában áll az isteni léttel. Az ódhullámok diszharmóniája a szellemi repülésben a mélységi kormányt jelenti, a harmónia a magasságit. A szellemi diszharmónia megszüntetése életre szóló feladat minden egyes teremtmény számára.”
„Az egyes élőlények ódrezgéseit nem csak a saját szellemének a gondolatai és hangulatai befolyásolják, hanem annak a másik élőlénynek az ódhullámai is, akinek az ódsugárzását felveszik. Ha ezért az úgynevezett tisztán érzékelő emberek valamilyen módon egy másik ódhullámaival kielégítő kapcsolatba kerülnek, akkor annak érzékeléseit is magukra képesek venni. Ezen a törvényen nyugszik a magad-beleélése egy másik érzéseibe, karakterébe, gondolkodásmódjába és sorsába.”
„Minden földi lény ódjában rögzítve van a számára előre meghatározott
sorsa és mindez az egész ódtestben ugyanúgy, mint minden egyes ódrészecskében látható. Ez az életsors még megtalálható mindazon ódrészecskékben is, melyekkel a lény kisugárzása által érintkezésbe lép.” „ Nem minden sors, amit életetek során tesztek vagy elszenvedtek. A legtöbb a ti szabad akaratotok önrendelkezésének eredménye. Életutatokból csak bizonyos sorsállomások az előre meghatározottak.
„Isten egész teremtésének üzemanyaga az óderő. Ez érvényes a szellemek földi műhelyeire is.” „Nos óhatatlanul felmerül az a kérdés: honnan veszik a szellemek
a földi lényekkel való kapcsolathoz szükséges ódot?”
„Először talán azt gondolhatod, hogy elegendő az anyaggal történő munkálkodáshoz a szellemek saját ódereje. Ez azonban nem így van, mert szellemi lények az óderejüket a saját életfunkcióik és a szellemi világban való tevékenységük végzéséhez használják fel. Mindenekelőtt a magasabb szellemi világ ódja sokkal ritkább és tisztább, mint az az egészen más fajtájú ód, amely a földi lényekkel kapcsolatba lépni képes. Ugyanígy nektek is vannak finomabb anyagaitok, amelyeket durvább anyaggal nem tudtok egy egységes keverékké egyesíteni.”
„Ebből következik, hogy a szellemi világnak a Földön, munkájához, olyan ódot kell felhasználnia, amelyik a földi ódhoz illik. Ezt rendszerint azoknál a földi lényeknél találják meg, amelyek környezetében munkájukat kifejtik. Emberek, állatok, növények, ásványok mind ódforrásként szolgálhatnak, amelyekből a szellemek a szükséges üzemanyagot elvonják. Az ód ezen szállítóit nevezitek ti médiumnak. Azon földi lényeket, akik elegendő óderő leadására képesek, mediálisnak nevezitek.”
„Csekély mértékben minden anyagi teremtmény mediális, mert mindenki rendelkezik óderővel és képes abból valamennyit leadni. De a legtöbb esetben a leadóképesség olyan csekély, hogy a szellemi világ működéséhez nem jöhet számításba.”
„Azonban a médium elegendő mennyiségben meglévő ódereje sem használható fel minden esetben rögtön. Ahhoz, hogy a magasabb szellemi világnak üzemanyagul szolgálhasson, előbb tisztításra, bizonyos értelemben szűrésre van szüksége. A ti földi anyagaitoknál sem ritkaság a felhasználás előtti szűrés.”
„Az alacsonyrendű szellemi világnak magától értetődően nincs szüksége a médium ódjának tisztítására. Mert minél tisztátalanabb ez az ód, annál jobban illik az ilyen szellemek ódjához. Ezért nekik sokkal könnyebb saját céljaikra használni a médiumot, és ezáltal sokkal könnnyebben jutnak célhoz, mint a magas rangú szellemek.” „Itt ugyanis a következő kérdés megválaszolásáról van szó: Milyen
módon használja fel a szellemi világ a földi ódot az anyagi lényeknél
végzendő tevékenysége során?”
„A legjobb és legrövidebb válasz erre a kérdésre a következő lenne: Ugyanolyan módon, mint ahogy a te saját szellemednek az anyagi tested tagjait kell használnia ahhoz, hogy érzékszervvel észlelhető tevékenységet végezzen, kell a test nélküli szellemnek is ilyen anyagi tagokat szereznie magának, az ilyen tevékenység végzéséhez. Ezt azáltal éri el, hogy az ő szellemi tagjait a médiumtól elvett és megfelelően sűrű ódba öltözteti.”
„Az igazság felismerésében álló legnagyobb akadály a szellem és anyag fogalmainak helytelen felfogása. Ha egyszer ismert lesz az a tény, hogy a szellemi teremtmények lénye ugyanolyan, mint az anyagiaké, és hogy kettőjük között csak a létezésük formájában van különbség, akkor szinte maguktól eltűnnek az akadályok az anyagi és szellemi világ kapcsolatának területén lévő helyes felismerések útjából. Akkor
fel fogja majd ismerni az ember, hogy a szellemi teremtmények ugyanolyan életszervekkel rendelkeznek, de szellemi formában, mint amilyent a földi teremtmények anyagi formában birtokolnak; hogy a test a szellem formájára lett öntve, és semmi olyan nem lehet anyagi formába öltözve, ami ne lenne szellemi formában is jelen. Belátjátok, hogy a másvilág az evilággal mindenben megegyezik avval a különbséggel, hogy evilágon minden anyagi és a túlvilágon minden szellemi.”
Mivel jelen bejegyzésnek nem célja a komplett könyv megosztása... Ezért csak nagy vonalakban említeném, hogy a könyv sokat foglalkozik Ószövetségi példákon át, (mint pl. a Frigyláda és Mózes beszédei a szellemvilággal) magával a tényleges szellemekkel való kommunikáció működési elvével.
"Ismeretes számodra, hogy az anyagi testben az ód vezetője a vér.
Ezért a legtöbb és legkönnyebben oldható ódot a vér tartalmazza. A vér így a szellemi világgal való kapcsolat számára a legjobb ódforrás. Az áldozati
állatokat tehát a pogányok a bálványimádás közben épp úgy, mint a zsidók az Istentiszteleten, csak ódnyerés céljából ölték le. A vért az oltárra öntötték, a hús egyes részeit, különösen a zsírt, a veséket és a májat elégetéssel bontották le óddá. Az említett részek tartalmazzák a vér mellett a legtöbb ódot.”
Sajnos nem áll rendelkezésünkre (nos legalábbis a blog írója számára biztos nem) egy időgép, hogy ellenőrizzük a zsidók, egyiptomiak és különféle nációk pontosan mely praktikákkal és milyen szellemlényeket imádtak... ezért ezeket az állításokat csak elfogadni tudjuk. Ami viszont biztos, hogy Greber könyvében sok tisztázás és helyretétel olvasható. Ezek közül a Szentlélek vagy Szent Szellemek kérdéskörét ajánlanám mindenkinek különösen tanulmányozásra:
„Az, hogy bibliafordítóitok számtalan helyen alkalmazzák az a Szentlélek kifejezést, ahol a görög szövegben egy szent szellem olvasható, nemcsak az adott hely rossz értelmezését okozza, hanem a Szentlélek szót olymódon eltorzítja, hogy így arra a hibás következtetésre juthattok, hogy a Szentlélek egy isteni személy.”
„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn. 16,12-13 - Ökumenikus).
- „S a Vigasztaló, a Szentlélek (németben a Szent Szellemvilág. A ford.), akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn. 14,26 - Szentszéki).
- E szavak szerint tehát az Igazság szellemeinek kettős feladatuk volt. Először is emlékeztetniük kellett a híveket mindarra, amit Krisztus emberként tanított nekik. Igazolniuk kellett ezeket, mint igazságokat. Másrészt viszont folytatniuk kellett a tanításokat, melyeket Krisztus elkezdett, valamint hirdetniük kellett azokat az igazságokat is, melyeket Krisztus a korábban már ismertetett okok miatt szándékosan kihagyott. Továbbá Isten szellemeinek állandóan velük kellett maradniuk, mert a tévedés veszélye a Gonosz hatalma és az emberi gyengeség miatt állandóan fennállt. Így tehát a később élők nem elődeik vallási örökségére lennének utalva. Hiszen az ilyen emberi hagyományok nem garantálják számukra az igazságot. Abból nem tudták volna felismerni, mi származik Isten igazságának forrásából és mi az emberi tévedésekből.”
„Isten szellemvilágát a keresztény egyház már régen kikapcsolta. Az egyházak vezetői kioltották a Szent Szellemet. Ahol viszont Isten szellemeinek meg kell hátrálniuk, ott azok a szellemi hatalmak kapcsolódnak be, melyekről Pál azt írja Timóteusnak: „A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításokra hallgatnak.” (1.Tim.4,1 - Szentszéki)”
III. RÉSZ
Szellemi kapcsolat az apostolok utáni időszakban és a mai időkben
A leggyakoribb a tisztánlátó istenhivőknél, hogy túlvilági alakokat és vidékeket látnak, egyáltalán az, hogy a szellemi világot a földi világhoz hasonlatosnak látják, csak anyagi helyett szellemiként. Magától értetődő, hogy a pogány tisztánlátók hasonló víziókat láttak. Hiszen a tisztánlátás az emberi szellem egyik adottsága,
mely a saját szellemet körülvevő ód megfelelő formálásának következtében, hasonló képet lát, mint egy test nélküli szellem. Amit a tisztánlátó lát, éppoly valódi kép, mint amelyet anyagi világunkban, földi szemünkkel látunk. A szellemvilág
ezeket a képeket tetszése szerint létrehozhatja a tisztánlátó szeme előtt. Az ód az az anyag, amelyből megformálhatják. Csak a tisztánlátó belső beállítottságától függ, hogy a túlvilági dolgok láttatásakor a jó vagy a gonosz szellemvilág tevékenykedik-
e. Az evilágra vonatkozó tisztánlátásnál, amely a földi teremtmények ódsugárzásától függ, a tisztánlátó belső érzelemvilága nem játszik szerepet. Ezért a pogány tisztánlátók az evilági sorsokat éppoly jól látják, mint a keresztények, noha a keresztények szemrehányást tettek, hogy a pogányoknál ezt a démonok
idézik elő.
Az első keresztény évszázadok iratai tele vannak a tisztánlátás és tisztánhallás tényeivel. Amikor Polykarpos Szmirnában mártírhalált halt, Irenaeus, aki éppen Rómában tartózkodott, trombitaszerű hangot hallott, amely azt mondta: „Polykarpos
vértanú lett.”
Ami a médiumi írást illeti, számos akkori vezető keresztény férfi állítja, hogy írásaikat a túlvilágról inspirálták. A médiumok képzése az apostolok utáni időben ugyanolyan volt, mint az első keresztény közösségek médiumaié. Az istentiszteleti összejövetelen történt. Hermas szerint a próféták pneumatikus állapota a közösség általános imádsága közben jött létre. A közösség imádkozott, és a jelenlévők az egység jelképeként megfogták egymás kezét. Az így keletkező zárt ódáram
adta a szellemvilágnak az anyagot a médiumok képzéséhez és a kész médiumokon keresztül történő kinyilatkoztatásokhoz. - Aki már maga is látta a médiumok képzését, annak számára az akkori időkben leírt médiumi folyamatok teljesen világosak. Ezek ugyanazok, mint ma.
Amikor Eusebius arról tájékoztat, hogy az egyház nem engedi, hogy valakit is prófétává tegyenek, vagy hogy valaki prófétává képezze magát, ezek a folyamatok is ismerősek a hozzáértők számára. Hiszen ahogy egy ember az istentiszteleti összejöveteleken médiummá válhatott, úgy ez akkor is lehetséges
volt, ha egy médiumi indíttatású személy másokkal magán istentiszteletre jön össze, vagy egyedül leül szellemi koncentrációt végrehajtani. Csak az volt a különbség, hogy a médiumok képzése a nagyobb, harmonikus összejövetelen gyorsabban zajlott,
mintha csak néhányan lettek volna jelen, vagy a médium egyedül volt. Hiszen egy nagyobb összejövetel koncentrált ódereje sokkal hatékonyabb működést tett lehetővé a szellemvilág számára, mint néhány személy vagy egy egyedülálló személy gyengébb ódereje. De az óderő lassanként az egyedülálló személyeknél is úgy megerősödhet, ha belsőleg összeszedetté tud válni, hogy a médiumi képzés, ha hosszabb idő alatt is, de sikeressé válhat. A későbbi keresztény, jobban mondva katolikus egyház tilalma, miszerint senki nem képezheti magát médiummá, és mások
segítségével sem érheti ezt el, abból az időből származik, amikor a szellemi hatásokat az istentiszteleti összejöveteleken is megszüntették, mivel az egyházi vezetők ezeket a dolgokat erőszakkal elnyomták.
Ennek oka ugyanaz volt, mint ami a mai keresztény egyházakban is megvan, ha a spiritizmussal szemben ellenségesen viseltetnek. A zárt világi szervezetté vált egyház vezetői nem használhatják a szellemvilág konkurenciáját. Már Irenaeus idejében szilárd földi szerkezetűvé vált a régi egyház. A szellemi hivatalnokok kormányozták a hívőket. A püspököket már nem Isten megnyilatkozó szellemei határozták meg, hanem az emberek nevezték ki vagy választották meg őket. Nem elégedtek már meg az első keresztény püspökök szolgálói feladatával, hanem úgy tekintették magukat, mint az örökölt hitigazságok hordozói és azok jogosult magyarázói. Ahol viszont olyan emberek teszik kezüket a szent dolgokra,
akiket nem Isten egy szelleme választott ki, ott lábra kap a szentségtörés. Ugyanez vonatkozik a későbbi „presbiterekre” is, ellentétben az apostoli idők „presbitereivel”."
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
"Ha tisztán vallástörténetileg akarnánk az őskereszténység
és a későbbi „katolikus egyház” közötti különbséget néhány
szóval bemutatni, akkor azt kell mondani: „Az őskeresztényeknél
a Isten szellemei mondtak meg mindent, az emberek semmit.
A későbbi katolikus egyházban mindent az emberek mondtak
meg, Isten szellemei semmit.”
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ebben a fejezetben szó esik még Johann Cristoph Blumhardt-ról, és Johannes Baptista Maria Vianey életéről. Ők 19. századi papok voltak. Mind ketten nehéz próbákat kellett, hogy kiálljanak. A sötét, alsóvilágos szellemvilág erői erősen támadták őket és híveiket sem kímélték.
Greber ezt követően egy "Parapszichológiai folyóirat" című kiadványból szemezget. A folyóiratban szereplő különféle médiumokról és közösségekről tudunk meg érdekességeket.
IV. RÉSZ
A jó szellemvilág kinyilatkoztatásai vallási kérdésekről
Ebben a fejezetben rendesen "kapják az ívet" a modern vallások. A pápaságot és a Vatikánt pár mondatban a földbe döngöli a beszélő szellem. Mondjuk ahhoz nem kell sokat mondania, csak a valóságot...:
„Ahogy azzal a befolyással, melyet ti emberek gyakoroltok embertársaitokra,
szintén könnyű visszaélni, ugyanez történt később a keresztény közösségekben. Eljött az az idő, amikor a keresztény egyházból kizárták Isten szellemeit. Ezután a presbitereket és püspököket már nem a szellemvilág határozta meg, hanem a befolyásos emberek. Beszivárgott az uralkodni vágyás és az egyéb emberi hiábavalóság. Hiszen ahol Isten szellemei nincsenek jelen, ott más szellemek működnek, akik nem az emberiség üdvét, hanem romlását akarják. A jó a szabadság által uralkodik - a Gonosz kényszerrel. Az ősegyház, ahol Isten szellemei irányítottak, Isten gyermekei szabadságának egyháza volt. A későbbi egyház, amely Isten szellemeit kizárta, a Gonosz befolyása alá került, mely benne működött
és így a szellemi szolgaság egyháza lett, amelyben a vezetők olyan hatalmat adtak maguknak, mely Isten akaratával ellentétes és e hatalmuk miatt a közvetlen utat elzárták a hívők számára Isten felé. Ez így is maradt mind a mai napig a katolikus egyházban. A népnek, amely a vallás nevében oly sok emberi törvényt elfogadott, meg kell ismét tanulnia, hogy ugyanolyan módon keresse Istent és teljesítse az Ő akaratát, ahogy azt az első keresztények Isten szellemeinek vezetése alatt tették. Hiszen ma is érvényes még az a mondat, ami az őskeresztény egyház számára az utat
mutatta: „Ahol Isten szellemei lakoznak, ott az igazság!”
ZÁRSZÓ
A ti életeteknek az az egyetlen célja, hogy a szellemetek a számára előre jelzett úton magasabbra, Istenhez közelebb kerüljön. Életutatok egy vizsgaút. Előre meghatározott a jellege és időtartama. Ezen nem tudtok változtatni. A közben lévő sorsállomások köztes vizsgáknak számítanak. A földi halálotok képezi a lezárást. Az, hogy ti az előttetek jelzett úton, a kötelességeteket teszitek, vagy nem, ez mind a ti szabad elhatározásotoktól függ. Aki a vizsgát megállja, annak a szelleme a túlvilágon előrehalad addig az utolsó célig, amíg nem egyesül Istennel. Aki megbukik annyiszor ismétli meg a vizsgát, míg meg nem felel. A siker vagy bukás nem sors, hanem saját érdem vagy vétek.”
Személyes véleményem szerint ez egy jó könyv. Ugyanakkor bizonyos részlehajlások, fordítási hibák szerintem ebben is vannak. Sokszor számomra önismétlő a mű, illetve tömörebben is szerkeszthette volna az író. De ezek a lényegen nem változtatnak, miszerint ez egy maga nemében hiánypótló könyv.
J. Greber nevéhez kettő további alkotás köthető, az egyik a címe alapján inkább szociológiai-politikai témájú, ez "A Plan for the Solution of the Problem of the German Refugees (1939)". A másik a New Testament, A New Translation Based on the Oldest Manuscripts (1935). Az 1935-ben kiadott Új Testamentumban Greber megpróbálta korrigálni a szellemvilág segítségével azokat a csonkításokat, amiket a papság véghez vitt a könyvek könyvének anyagában.
Ez legjobb tudomásom szerint nem elérhető jelenleg magyarul, angolul azonban hozzáférhető. Ez olyan jól sikerült, hogy még a Jehova tanúi is felhasználták saját filozófiájuk kialakítása során. Későbbiekben elhatárolódtak Grebertől, de ez nem változtat azon, hogy átemeltek dolgokat tőle. Erről magyarul olvasható irodalom is van pl: Lothar Gassmann könyvében: A Jehova Tanúi Történetük, tanításuk, értékelésük-ben.
/Írta: Balogh Tamás, 2023. 01. 26
Bejegyzés írásához felhasznált oldalak
/link ajánló:
.png/1280px-07-Laniakea_(LofE07240).png)
