2019. október 5., szombat

Michael korszak, Mihály angyal szerepe

Lelki-szellemi üzenetként többször találkoztam már Michael nevével. Egészen pontosan Imánuel Jézus mellett közvetlenül említve Michael arkangyalt. Az üzenetek kiemelt fontosságúnak és rendkívüli hatókörrel felruházottként hivatkoztak Mihályra. Ez számomra sok tekintetben félrevezető volt, ugyanis a meglévő ezoterikus és vallási ismereteim szerint Michael számomra bizonyos elemek bizonyos arkangyali minősége volt csupán, egyfajta megszilárdult statikus képben. A biblikus események és egyéb vallási történetek részeinek pedig egész egyszerűen nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget azok mesés, szimbolikus voltánál.
Angyaltannal érintőlegesen a Szamszára oldalain legfőképp Daszkalosz, a Ciprusi mágus kapcsán lehetett találkozni. Daszkalosz megtapasztalásai, tanításai során szintén tisztelettel említi:
"A „Nagy Isten” szanszkritül a Maha nagyot jelent, az El pedig Istent (az ősi egyiptomi nyelvben és a héberben is ugyanaz a jelentése). Az El ragot minden arkangyali névben megtalálhatjuk. Mihály fényének színe a piros minden árnyalata. Ő a fény és a tűz arkangyala." /Stylianos Atteshlis - Gnózis 
A mai nap azonban realizáltam olyan felismeréseket, amelyek számomra is érthető módon elmagyarázzák Michael további fontosságát. Ez az egykoron előadásokon elhangzott, ma könyvekben található szavak elsőként nem csak az intelektus kielégítésére íródtak. Mindenki számára javallott a tudása szerinti lehető legmélyebb értelmezése, későbbiekben alkalmazása. 
     Az első részben Váradi Tibor Manifesztumban is megjelent írását idézem, majd Rudolf Steiner előadásának anyagát hívom segítségül. A teljes Steiner-i szöveg a Magyar Antropozófiai Társaság oldalon megtalálható, itt csak kiemelt részek olvashatóak.
Rudolf Steiner egy olyan arkangyal periódust, időszámítási ciklust ír le, amely szerint a Naphoz Tartozó Michael korszak 1879-ben kezdődött és 2234-ig tart. Ez az időszak mindenképp érint minket,  hozzáállásunkban és tetteinknek pedig magasabb szinteken is következménye, visszahatása van a nagy egészre nézve. 
Michael impulzus -
a korunkat vezető angyali lényről: Michaelről 
(Váradi Tibor)

Az embert három jelenség teszi emberré: a felegyenesedett járás, az értelmes beszed és a gondolkodás. Az atlantiszi embernél még nem beszélhetünk gondolkodásról, intellektusról. Amíg az éteri fej nem fedte pontosan a fizikai fejet, az atlantiszi ember látta az érzékfeletti világot. Amikor az éteri fej fedésbe került a fizikai fejjel, megszűnt a magasabb látás, és megjelent a gondolkodás. Az akkori gondolkodás azonban jelentősen eltért a maitól! 
     Az emberek régebben a gondolatokat a szellemi világból érkező sugalmazásnak érezték. A gondolkodás folyamatát nem sajátjukként élték meg, hiszen a kozmikus szellemiség tengerében egy cseppnek érezték csupán magukat. Azt a lényt, akit a kozmikus gondolatok urának tekintettek, így hívták: MICHAEL. 

A golgotai misztérium korában változás történt: megindult a kozmikus gondolkodás egyénivé válása. Ez a folyamat a IX. században zárult le. Egyéni intelligenciáról tehát a IX. századtól beszélhetünk. A IX. századtól az emberek kezdték úgy érezni, hogy ők képezik a gondolataikat. Az ember éretté vált arra, hogy saját szellemi lényére ráeszméljen. 
I. századig: Kozmikus intelligencia. Eredete: Michael arkangyal 
I.-IX. század: Átmenet korszaka 
IX. századtól: Egyéni intelligencia. Az ember saját szellemiségéből meríti aktívan az ideákat. 

Az egyénivé vált gondolkodás révén két változás indult meg az emberben: 
1. A gondolatvilág csak a fizikailag érzékelhetőre korlátozódott. 
2. Az ember növekedett a szabadságban. 

A mai ember a fejével gondolkodik – a gondolkodás agyhoz kötött folyamat. Michael az a szellem, aki kiszabadítja a gondolatokat a fej hatásköréből, és szabaddá teszi számukra a szívhez vezető utat! A mai kor emberének el kell jutnia a fejgondolkodástól a szívgondolkodásig; ezt a folyamatot pedig Michael segíti! 
     Míg a fejgondolkodás nem-cselekvő és szemlélődő, addig a szívgondolkodás tevékeny és teremtő. A fejgondolkodás alapja a fizikai agy, míg a szívgondolkodás alapja az éteri szív. A gondolat átalakítását Michael segíti! 

Nézzük meg az emberi gondolkozás átalakulását a kultúrkorszakok tükrében:
1. kultúrkorszak: Az emberi gondolat szellemmel, lélekkel és élettel áthatott.
2. kultúrkorszak: Az emberi gondolat lélekkel és élettel áthatott.
3. kultúrkorszak: Az emberi gondolat élettel áthatott.
4, kultúrkorszak: A fejhez kötött intellektuális gondolkodás kialakulása.
5. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva élettel Michael által.
6. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva lélekkel Michael által.
7. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva szellemmel Michael által.

Mi az az út, amin keresztül Michael a halott gondolatoktól a szellemmel áthatott gondolatokhoz vezet? A szellemtudomány útja! Michael a modern szellemi tanítások kinyilatkoztatója. A szellemtudományban emberi gondolatok formájában megtaláljuk az isteni-kozmikus gondolatokat. A kozmikus gondolatokkal nemcsak eszmények költöznek a lelkünkbe, hanem a szellemi világból jövő szellemi élet is beárad! 
     A szellemtudomány nem csupán tan vagy elmélet, hanem magába foglal egy komoly gyakorlati részt, egy beavatási utat is. Michael ennek a korszellemnek megfelelő beavatási útnak az inspirátora, segítője. Így tehát azt mondhatjuk, hogy minden korszellemnek megfelelő szellemi tanítás, és minden modern keresztény beavatási út fő kinyilatkoztatója – és egyben segítője is – Michael! 

Miben segít Michael?
Abban, hogy az emberi intellektus át legyen hatva szellemiséggel! Az intellektus és a szellemiség frigyre lépése olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben az egyes emberek magukévá teszik a modern szellemtudományt! A korszellemnek megfelelő (michaeli) szellemi tanítások olyan spirituális igazságokat közölnek, amelynek felvétele intellektuális erőfeszítés révén lehetséges. Aki lusta gondolkodni és koncentráltan figyelni, annak nehéz megérteni Michael tanításait. 

Michael tevékenysége az ember életében három fő szakaszra osztható:
1. Előkészület 
Lényege: A Michael-Impulzus befogadása a gondolati szférába. Michael megtermékenyíti a földi gondolatokat a kozmikus gondolatokkal. Az emberi intellektus ennek révén egyre spirituálisabbá válik. Ezen a szinten kezdenek kifejlődni a magasabb megismerés szervei. 
2. Megvilágosodás 
Lényege: A Michael-Impulzus befogadása az érzelmi szférába. Michael segítségével a gondolatok levezetése a fejből a szívbe. A szívben átélt gondolatok fénnyé változnak, a feltámadt gondolat eleven fényévé, amely a szívből kisugárzik a világba. A megvilágosodásnak ez a lelki élménye Michael igazi ünnepe! 
3. Beavatás 
Lényege: Michael-Impulzus befogadása az akarat-szférába. Ezen a szinten lehetővé válik a szellemi világba való tudatos behatolás, a saját szellemi kutatás, valamint a szellemi lényekkel való kommunikáció. A szellemi iskolázás három fokozatának megvalósítása tehát Michael segítségével válik lehetővé! 

Michael és a Nátháni lélek 

A szellemtudomány tanítása szerint az emberiség “bűnbeesése” a lemúriai korban történt meg. Ekkor hatoltak a luciferi erők az emberek asztrális testébe. A lelkek közül azonban egyet visszatartottak a magasabb szférákban, aki így nem ment át a közös bukáson. A szellemtudomány ezt a lényt úgy hívja, hogy: Nátháni lélek. 
     Szintén a lemúriai korhoz kötődik az emberi forma végleges kialakítása, amelyben Michael tevékenyen részt vett. Ezért sokszor hívják őt az “emberi forma arkangyalának” is. A Nátháni lelket tehát visszatartották az arkangyalok szférájában. A luciferi lények természetesen próbálták őt is megkörnyékezni. Michael arkangyal lett a bűnbeeséstől megóvott Nátháni lélek napszerű őrzője! Michael arkangyal tartotta távol a Nátháni lélektől az ellenerőket egészen addig, ameddig elkövetkezett a Nátháni lélek első (és egyetlen) testet öltése. Ezt a testet öltést ünnepeljük meg évről-évre karácsonykor! A testet öltött Nátháni lélek tehát nem más, mint Jézus! Michael a szellemi világban maradt, és onnan figyelte a palesztinai eseményeket. Ekkor a Nátháni lélek segítője átmenetileg Gabriel arkangyal lett. Ebben az időszakban történt meg az, hogy Krisztus elhagyta a Nap-szférát, és a Nátháni lélekhez kapcsolódott. Krisztus a Jordán keresztelőnél kötődött össze a Nátháni lélekkel, majd a golgotai misztérium (keresztre feszítés) után válik el tőle. Michael ezzel egyidőben a Nap-szférába került, és Krisztus helyettese, Krisztus képviselője lett! 
     A golgotai misztérium előtt Michael Jahve követe volt. A golgotai misztérium után Michael Jahve (Hold-exusai) követéből Krisztus (Nap-exusai) követe lett, s azóta legfontosabb segítője! Michael-Impulzus: A szellemi világból hat az emberek világába (fő ismérve a bölcsesség) Krisztus-Impulzus: Az emberek világából hat a szellemi világba (fő ismérve a szeretet) Michael, aki vezető szerepet játszott a golgotai misztérium előkészítésében, korunkban elvezet a golgotai misztérium megértéséhez. Michael és az ellenerők Az emberi fejlődést akadályozó lények egyik csoportját alkotják az ahrimáni szellemek. Ahrimán próbálja az embert hitetlenné, szkeptikussá, materialistává, ateistává tenni. Michaelt gyakran ábrázolják úgy, amint éppen küzd a sárkánnyal. A sárkány (Ahrimán) legyőzése, az anyagelvű gondolkodás meghaladása a mai ember feladata. A mai ember vagy Ahrimán hatása alá kerül, és akkor csak azt fogadja el, amit érzékszerveivel észlel, vagy befogadja a Michael-Impulzust, és nyitott lesz a szellemi tanításokra. 
     Mi történik, ha valaki Ahrimánt választja Krisztus helyett? Aki Ahrimán hatása alá kerül, erősen materialista gondolkodású lesz. A materialista gondolkodás hatására pedig az ember éteri teste megszilárdul, besűrűsödik. Halál után az ilyen emberek éteri teste nem tud lebomlani! A materialista emberek halála után le nem bomlott éteri testeket az ahrimáni szellemek megszerzik, s azokból a Föld köré egy éteri falat akarnak emelni. Ez az éteri fal akadályozná az emberiség és a szellemi hierarchiák kapcsolatát. Michael munkája ezért részben arra irányul, hogy segítse a megszilárdult étertestek gyors feloszlását. A materialista emberek halála után harc folyik a michaelita és az ahrimáni lények között az éteri testekért. Vagy tizenkét michaelita szellem veszi körbe a le nem bomlott éteri testet, és a szeretet erejével lebontják azt, vagy az ahrimáni szellemek kaparintják meg, és építgetik belőle az éteri falat. Ez az éteri fal azt is akadályozza, hogy a Föld a megfelelő időben és a helyes módon lépjen tovább a következő planetáris inkarnációba. A szellem kozmikus sorsát a golgotai misztérium előtt a következő lények alakították: Mózes és a kerubok. 
A szellem kozmikus sorsának irányítói a golgotai misztérium óta: – Mózes helyett Krisztus – A kerubok helyett Michael. Michael legfőbb feladata, hogy az egyes emberek karmáját összhangba hozza a világ karmájával (tehát az egyes emberek úgy dolgozzák le egyéni karmájukat, ahogyan ez az egész világ fejlődését legjobban szolgálja). Végül még egy fontos szellemi tény: Michael 1879-ben arkangyali szintről arché szintre emelkedett! Míg arkangyalként csak egyes népekre hatott, most arché szinten az egész emberiség fejlődését segíti! 

Összefoglaló
1. Michael a kozmikus intelligencia ura, a gondolatok tüzes fejedelme.
2. Michael segíti az emberek fejgondolkodástól való eljutását a szívgondolkodásig.
3. Michael a korszellemnek megfelelő szellemtudomány kinyilatkoztatója.
4. Michael a modern beavatási út inspirátora.
5. Michael volt a bűnbeeséstől visszatartott Nátháni lélek szellemi őrzője.
6. Michael volt a lemúriai korban az emberi forma egyik kialakítója.
7. Michael segíti a materialista emberek éteri testének lebomlását a halál után.
8. Michael – Krisztussal együtt – a kozmikus sors kialakítója.
9. Michael Krisztus reprezentánsa, helyettese a Nap-szférában.
Váradi Tibor

Mihály korának feladatai - 
A rózsakeresztes beavatás elve
Rudolf Steiner - Dornach, 1924. január 13.

A világ már a XIX. század utolsó harmada óta belépett Mihály korába és az embereknek is tudatosan egyre inkább be kell lépniük ebbe a korba. Ez a Mihály-korszak egészen eltér Mihály régebbi korszakaitól. Hiszen az emberiség földi fejlődése olyan, hogy időről-időre a hét nagy arkangyali szellem egyike hat ebben az emberi életben, így meghatározott periódusokban ismétlődik, hogy a világot Gábriel, Uriel, Rafael, Mihály és a többiek vezetik. Azonban a mi időszakunk mégis lényegesen más, mint Mihály régebbi korszakai. Ez azon alapul, hogy az embernek a szellemi világhoz fűződő viszonya a XV század első harmada óta egészen más lett, mint korábban bármikor, és különleges kapcsolatot feltételez azzal az emberi sorsot vezető szellemmel is, akit a régi Mihály névvel nevezhetünk meg.
Említettem, hogy amit most megint rózsakeresztességnek neveztem, az igen sok tekintetben belesodródott a sarlatánságba, hiszen ami belőle fennmaradt, az nagyrészt sarlatánság. De ahogyan régebbi fejtegetéseimben kimutattam, volt egy individuum, akit Christian Rosenkreuz névvel jelölhetünk meg és ő bizonyos módon hangadó olyan szempontból, hogy egy megvilágosodott, megismerő szellem milyen módon kerülhet kapcsolatba a szellemi világgal az emberiség újabb időszakának megjelenésekor.

Azt mondhatnánk, hogy Christian Rosenkreuz küldetése az volt, hogy az emberiség régebbi tapasztalataihoz képest egészen új módon tegye fel a léttel kapcsolatos legkülönfélébb és az elképzelhető legmagasabb rendű kérdéseket. Mert míg a rózsakeresztesség eljött, és az emberi értelmet a későbbi úgynevezett fausti törekvéssel vezette a szellemi világ felé, addig másfelől viszont megjelent az elvont materialista tudomány. Ennek az újabb szellemi irányzatnak a - természetesen nagyon elismerésreméltó - képviselői pedig másképpen viszonyultak a világhoz, Galilei, Giordano Bruno, Kopernikusz, Kepler, mint azok, akik nem pusztán a dolgok formális-elvont, hanem valóságos megismerését akarták megőrizni. Mert utóbbiak egész emberi mivoltukon észlelték, hogy a kor és ezzel az isteneknek az emberiséghez fűződő kapcsolata is megváltozott.

Egy olyan egyéniség mint Christian Rosenkreuz, tudott arról, hogy a régi korok beavatottjai együtt éltek a látomásaikkal és azáltal erősítették meg azt, amit láttak, hogy tudták róla, hogy jelen van és visszatükröződik valahol az égen, akár a Hold-szférában, a bolygószférában vagy a világmindenség végén. Visszaverődik. - Most semmi sem verődött vissza. Semmi sem tükröződött a közvetlen éber szemlélet számára. Az embereknek most eszméik voltak a természetről, létrejöhetett a kopernikuszi világrendszer, minden eszmét megtalálhattak: a hőérterben ezek mégis szétszóródtak a világ távolába.

Ekkor történt, hogy Christian Rosenkreuz egy magasabb szellemi ihletésére rátalált annak az útjára, hogy mégis észlelje a visszasugárzást, bár a hőéter által való visszasugárzásról volt szó. Ez a tudat más, tompa, tudatalatti, alvásszerű állapotainak segítségével történt, amelyekben az ember egyébként is testén kívül tartózkodik. Ekkor észrevehető volt, hogy ha nem is a térben, de a világban, a szellemi világban fel van jegyezve az, amit a modem elvont ideákkal tudtak meg a dolgokról. Így a rózsakeresztesség számára az a különös dolog derült ki, hogy ezek a rózsakeresztesek mintegy átmeneti állapotban ismerkedtek meg mindazzal, amit a természetről kikutathattak abban a korszakban. Ezt felvették magukba, és úgy dolgozták fel ahogyan csak egy ember képes rá. Amiből a többiek csak tudományt képeztek, azt ők valóban eljuttatták, a bölcsességig. Ezt azután megőrizték lelkükben és a lehető legtisztábban próbáltak intim meditációkba átaludni. Akkor az történt, hogy a szellemi-isteni világok - nem a világ vége, hanem a szellemi-isteni világok - szellemi konkrét nyelven hozták vissza nekik azt, amit elvont eszmékben fogtak fel.
A rózsakeresztességnek az a sajátsága, hogy az átmeneti korban meg kellett állnia annál, hogy bizonyos álomszerű állapotba jusson és mintegy megálmodja annak a magasabb valóságát, amit a tudomány józanul talál meg itt a természetben. A XIX. század utolsó harmadában, a hetvenes évek végén, a Mihály-korszak kezdete óta az a jellemző, hogy amit a rózsakeresztes korban a leírt módon értek el, az most tudatosan érhető el. Így ma azt mondhatjuk: nem a régi, félig tudatos állapotra van szükség, hanem, egy magasabb tudatos állapotra. Akkor azután a természet megszerzett ismereteivel belemerülhetünk a magasabb világba, és amit a természet megismeréseként szereztünk meg, az a magasabb világból merül fel számunkra. Amikor újra olvassuk azt, ami beleíródott az asztrális fénybe, az szellemi realitásában merül fel számunkra. Amikor felvisszük a szellemi világba az itt megszerzett természet- ismeretet, vagy a naturalista művészet alkotásait, vagy a vallásnak lelkünk belső világában naturalista módon ható érzéseit - hiszen alapjában véve a vallás is naturalista lett -, akkor valóban találkozunk Mihállyal, ha kifejlesztettük ehhez a képességünket. Így azt mondhatjuk: A rózsakeresztességre az jellemző, hogy a leginkább megvilágosodott szellemei intenzíven vágyódtak a Mihállyal való találkozásra. Ez csak mintegy álmukban történhetett meg. A XIX. század utolsó harmadának a vége óta az emberek tudatosan találkozhatnak szellemükben Mihállyal.

Mihály azonban sajátságos lény. Olyan lény, aki voltaképpen nem nyilatkoztat meg semmit, ha nem viszünk hozzá valamit szorgalmas szellemi munkával a Földről. Mihály hallgatag szellem. Magába zárkózott szellem. Míg a többi uralkodó arkangyal sokat beszélő szellem - természetesen szellemi értelemben -, Mihály igen zárkózott, szűkszavú szellem, aki legfeljebb elvétve ad útmutatásokat. Mert Mihálynál voltaképpen nem a szót tapasztaljuk, hanem -, ha szabad így kifejeznem - a tekintetet, a tekintet erejét. Ez azon alapul, hogy Mihály leginkább azzal foglalkozik, amit az emberek a szellemből kiindulva alkotnak. Az ember alkotásainak a következményeiben él. A többi szellem inkább az okokkal él Mihály inkább a következményekkel. A többi szellem indítékot ad az ember számára, hogy mit cselekedjék. Mihály a szabadság tulajdonképpeni szellemi hőse lesz. Hagyja cselekedni az embereket de azután felveszi azt, ami az emberi tettekből lesz, hogy továbbvigye a kozmoszba, hogy amit az emberek még nem tudnak vele elérni, azt tovább hasson a kozmoszban.

Az arkangyali hierarchia más lényeinél úgy érezzük, hogy impulzusok származnak tőlük egyik-másik cselekedethez; kisebb vagy nagyobb mértékben erednek tőlük ezek az impulzusok. Mihály viszont olyan szellem, akitől nem érkeznek impulzusok, mert a most következő, valóban őt képviselő uralkodó korszakban a dolgok az emberi szabadságból fakadnak. Ha azonban az ember szabadon tesz valamit, tudatos vagy nem tudatos módon az asztrális fény olvasásának ihletéséből, akkor Mihály az ember földi tettét kiviszi a kozmoszba, ahol kozmikus tetté válik, ő a következményekkel törődik, más szellemek inkább az okokkal.
Mihály azonban nemcsak zárkózott, hallgatag szellem, hanem az emberhez közeledve határozottan elutasít sok mindent, amiben az ember ma még benne él a Földön. Úgy látjuk, hogy Mihály elutasítóan taszítja el magától például mindazokat az ismereteket, amelyek az emberi, állati vagy növényi életben az öröklött tulajdonságokra vonatkoznak vagyis mindarra, ami átöröklődik a fizikai természetben. Ezzel azt akarja megmutatni, hogy az embernek ilyen ismeretek mit sem használhatnak a szellemi világ számára. Mihály csak azt viheti fel, amit az ember a tisztán átörökölhetőtől függetlenül talál az ember állati és növényi mivoltában. Akkor nem következik be az oly sokatmondó elutasító kézmozdulat, hanem az egyetértő tekintet, amely azt mondja: ez helyes gondolat a kozmosz irányítása számára.
Mihály szigorúan elutasítja mindazt, ami például az emberi nyelvekben elválasztó jelleggel megjelenik. Amíg megismerésünket csak beburkoljuk a nyelvbe és nem visszük fel a gondolatba, addig nem jutunk Mihály közelébe. Ezért is folyik ma a szellemi világban alapjában véve igen jelentékeny küzdelem. Mert egyfelől az emberiség fejlődésében megjelent a Mihály-impulzus és jelen van; másfelől azonban sok minden más is van az emberiség fejlődésében, ami nem akarja felvenni ezt a Mihály-impulzust, vissza akarja utasítani. Ma például ide tartoznak a nemzeti érzések, amelyek vissza akarják utasítani Mihály impulzusát. A XIX. században lobbantak fel és a XX. században egyre erősebbekké váltak. Az utóbbi időben sok minden a nemzeti elvnek megfelelően, nem mondhatjuk, hogy rendeződött, hanem inkább rendezetlenné vált. Valóban rendezetlenné vált. Mindez a legnagyobb mértékben ellenkezik a Mihály-princípiummal és ahrimáni erőket tartalmaz, amelyek ellenszegülnek annak, hogy Mihály erői hassanak az ember földi életére és impulzusokat adjanak neki. Ma látjuk tehát a felfelé törő ahrimáni szellemek harcát, akik azt szeretnék felfelé vinni, ami az öröklött nemzeti impulzusokból származik, és amit Mihály szigorúan visszautasít.

Ebben az irányban valóban a legélénkebb szellemi küzdelem zajlik, mert az emberiség nagy részét elárasztja az, hogy nem gondolataik vannak, hanem szavakban gondolkodnak. Az ilyen szavakban való gondolkodás azonban nem Mihályhoz vezető út. Mihályhoz csak úgy jutunk el, ha a szavakon keresztül igazi belső szellemi élményekhez jutunk, ha nem tapadunk a szavakhoz, hanem igazi belső szellemi élményeink lesznek. Valóban az a titka a modem beavatásnak, hogy a szavakon túljutva érjük el a szellemiség átélését. Ez nem vét a nyelv szépségének az érzése ellen. Mert a nyelvet éppen akkor kezdjük érezni, és érzelmi elemként magunkban és magunkból kiáramlóan megélni, mikor már nem a nyelvben gondolkodunk. Erre azonban a mai embernek még törekednie kell.

A világnak újra el kell jutnia oda, hogy a civilizáció princípiumai közé felvehesse a valóságos beavatás elvét. Mert csak ezáltal jön létre az, hogy az ember olyasmit gyűjt lelkében itt a Földön, amivel úgy járulhat Mihály elé, hogy egyetértő pillantását vesse rá: ez megfelel a világnak. - Ez megszilárdítja akaratát, és az ember beletagolódik a világ szellemi előrehaladásába. Ezáltal válik az ember annak munkatársává, amit Mihálynak kell beleillesztenie az emberiség és a Föld fejlődésébe a most elkezdődő korszakában.
Rudolf Steiner

Mihály ezen okkult megközelítése olyan dimenziók kutatását kívánja, amely pusztán kételkedő elmével nem lehetséges, viszont a keresés során feltétlenül szükség van lényünk több szintű elemző képességére.
A szerepeket szemlélve valóbban azt láthatjuk, hogy nincs: "nincs új a Nap alatt".
A dualitás leckéi újra ismétlődnek más korokban más neveken: jó-rossz, fény-árnyék, dévák-aszurák, lemúriak-atlantisziak, angyalok-démonok munkája vesz minket körbe. 
Minden olvasónak mind szeretettel teljesebb utat kívánok, és olyan élményeket amelyek közeleb viszik saját lelkükhöz és Istenhez!

Thomas Meyer könyve korunk fő spirituális eseményeiről

Szergej O. Prokofieff - A Michael iskola és a Michael kultusz 

2015. Michael-nap: Csontváry géniusza (4. rész) 

A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata VI. 

Mihály arkangyal korszaka 

Mireisz László - Az álruhás király