Kőrösi Csoma Sándor, Bodhiszattva

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784. március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.), saját szavaival: székely-magyar Erdélyből ("Siculo-Hungarian of Transylvania"), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a Tibeti-Angol szótár megalkotója.

 „Dicsősége abban áll, hogy egy álomkép nyomán indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg” - írta Kőrösi angol életrajzírója, William W. Hunter.

Életpályája

1784. március 27-én szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor (Szilágyi Ferenc újabb kutatásai szerint 1787-ben vagy 1788-ban). Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor (1788-1850). Április 4-én keresztelték meg. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi, 1815-ben pedig főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd – valószínűleg – egy heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816 és 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt-olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel: Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

Vöröstorony-szoros

Utazásai

1820. január 1-jéig Bukarestben tartózkodott, onnan Szófián keresztül ment tovább. Február 7-én Konstantinápolyba ment, ám az ottani pestisjárvány miatt távoznia kellett. Enosz kikötőjében vitorlásra szállt, Alexandriába ment, ahol egy Schäffer nevű tiroli kovácsnál kapott szállást. Szándékában állt tanulmányozni az arab nyelvet (Egyiptomban), de a pestisjárvány miatt onnan is távoznia kellett. Március 15-én Ciprus, Bejrút, Tripoli érintésével Latakiába hajózott, majd gyalog folytatta útját. Április 13-án megérkezett Aleppóba (Haleb), ahol egy hónapot időzött. Május 19-én egy karavánnal ázsiai öltözetben eljutott Moszulba, ahonnan a Tigrisen hajózott Bagdadba. Július 21-én Bagdadban a szlovák Anton Svoboda (1796–1878) adott neki szállást, akivel hosszú idő után magyarul is társaloghatott. Másfél hónapot töltött Bagdadban. Svoboda ruhát és pénzt adott neki, hogy folytathassa útját. Október 14-én érkezett Teheránba, ahol négy hónapot töltött és tökéletesítette angol és perzsa nyelvtudását. 

    Megszakadt Magyarországgal való kapcsolata, eltűntnek hitték. Iratait biztonsági okokból Teheránban hagyta és felvette a Szkander bég nevet. 1821. április 18-án érkezett Meshedbe, ahol az időközben zajló török-perzsa háború miatt hat hónapig vesztegelt egy karaván-szálláson. Október 20-án indult Buharába. 1822. január 6-án átvergődött a Hindukus hegyláncain, eljutott Kabulba, ahonnan India felé vándorolt. A Haibár-hágónál francia tisztekkel találkozott, akikkel Pesavar érintésével eljutott Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezett. 1822. május 19-én Belső-Ázsia felé indult, áthaladt a 3446 m magas Zodzsi-hágón. Május 23-án Ladakhba érkezett. Június 19-én megérkezett a fővárosba, Lehbe. Innen a további út európai ember számára veszélyes lett volna, így visszaindult Szrinagarba. Július 16-án Kasmír határánál találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal. Az ő ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Visszatért Lehbe, majd Szrinagarba.

1823. július 26-án a zanszkári Zanglába érkezett, ahol a király erődjében lakott. Ottléte alatt több ezer tibeti nyelvű könyvet olvasott át. Elkészült Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával, összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket, Szangje Puncog (Szangye Püncog), majd Kunga Csöleg láma segítségével. 1928-ban Csoma nevét még sokan ismerték Zanglában, hallomásból. Csoma itt a legnagyobb hidegben, egy 3×3 méteres cellában, fűtés, tűz nélkül volt kénytelen dolgozni, mert a kémény nélküli szobában a tibeti szokás szerint földre rakott nyílt tűz maró füstje miatt képtelen volt olvasni. Fő eledele a jak-vajas tea volt, árpával.

Tibeti fanyomat, amiből Csoma dolgozott

1824. október 22-én elhagyta Zanglát. Szabáthuba érkezett, ahol az angolok kémnek nézték és önéletrajza megírására kötelezték. Fél évig vesztegelt ott. Elkészült jelentésével útjáról, tanulmányairól, tevékenységéről, melyet a brit főkormányzóság végül is hasznosnak ítélt és valamelyest támogatták kutatásait. 1825 júniusában visszaindult Zanszkárba, Thetába érkezett. November 10-étől Csoma a phuktáli kolostorban élt és dolgozott. A phuktáli kolostor egyike a leglátványosabb nyugat-tibeti kolostoroknak, ami a gelugpa (sárgasüvegesek) rendjéhez tartozik. Itteni tevékenységei kevés eredménnyel jártak.

1827. június közepétől három és fél évig Kanamban dolgozott. Kanamban megtalálható a teljes tibeti buddhista kánon, a Kandzsúr (Bka'gyur) és a Tandzsúr (Bstan'gyur) 100, illetve 125 kötete. Itt is Szangye Püncog lámával dolgozott, immáron nyugodtabb körülmények között. A Kanamban eltöltött három év Csoma munkálkodásának legtermékenyebb periódusa. Befejezte szótárát és nyelvtanát, elkészítette egy buddhista terminológiai szótár kéziratát, valamint több értekezés vázlatát. Olvasott a mesés Shambala országáról, a buddhisták Jeruzsáleméről, amely a jugarok (ujgurok) országában van. Ez a hely a keleti felfogás szerint a bölcsesség tárháza. "Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal." 1830 márciusában a Royal Asiatic Society tagjává választotta.

Csoma által bejárt út

1831. április 22-én Delhi, Agra és Benáresz érintésével Kalkuttába érkezett és beköltözött az Asiatic Society (1832-ig Ázsiai Társaság, 1832-től Bengáli Ázsiai Társaság) székházába, hogy átvegye a Társaság könyvtárának rendezését, és ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szentelte idejét. Egy kis cellában élt, amelyet ritkán hagyott el. 1832-től a Journal of the Asiatic Society of Bengal című folyóiratban publikált. 1833. november 15-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. 1834. január 5-én megjelent az első, tudományos alapossággal megírt és hiteles tibeti-angol szótár, valamint tibeti nyelvtan Csomától, melyet Kalkuttában adtak ki, 500-500 példányban. Ezekből Csoma 50-50 példányt hazaküldött. Február 6-án a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1835 és 1837 között Észak-Bengália különböző vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Megfordult Maldában, Titaljában (Titaliah) és Dzsalpaiguriban. Ott ismerkedett meg a szanszkrit, a bengáli és a mahrutta nyelvekkel. 1835 decemberében Molla Eszkander Csoma néven két évig az észak-bengáli Titaljában tartózkodott, ahol eredeti céljának megfelelően az őshazát kereste a nyelvrokonítás (összehasonlító nyelvtudomány) módszerével.

"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."

1837 decemberében visszatért Kalkuttába, ahol csaknem öt évet töltött könyvtárosként, remetei magányban, tudományos munkát végezve. Csoma ekkor már csaknem 20 nyelven írt vagy olvasott: latin, görög, német, francia, angol, orosz, szláv, héber, arab, török, perzsa, szanszkrit, tibeti, hindusztáni, bengáli, pushtu, muhratta, és valószínűleg románul is tudott. Ezekben az években többször találkozott Kalkuttában Schöfft József Ágoston magyar festővel és világutazóval. Ő készítette az egyetlen hitelesnek mondható portrét Kőrösi Csoma Sándorról.

Lhásza, Potala-palota

    1842 februárjában megkísérelte a Lhászába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott. Április 11-én, reggel 5 órakor Kőrösi Csoma Sándor földi élete véget ért. Másnap a dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.

Emlékezete

1845-ben az Ázsiai Társaság emlékoszlopot emelt a sírja fölé. 1858-ban gróf Széchenyi István halála előtt lefesttette Csoma síroszlopát, bekereteztette, és az alábbi feliratot vésette bele: Kőrösi Csoma Sándor portréja, Rohn Alajos kőmetszete, 1846

„

Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.

”

1884-ben születésének 100. évfordulójára dr. Duka Tivadar lefordította Csoma dolgozatainak nagy részét, és tervezte kiadását, amely azonban csak 1885-ben jelenhetett meg, angol és magyar nyelven. 1902-ben Kalkuttában az Ázsiai Társaság épületben felállították Kőrösi Csoma Sándor mellszobrát. 1904-ben születésének 120. évfordulóján szülőfaluját Csomakőrösre nevezték. 1910-ben sírjánál az Akadémia emléktáblát helyezett el. 1920-ban megalakult – először – a Kőrösi Csoma Sándor Társaság Teleki Pál és Felvinczi Takáts Zoltán kezdeményezésére. 1949-ben a kommunista kultúrpolitika betiltotta. 1928-ban Baktay Ervin emléktáblát helyezett el a zanglai és a phuktáli kolostorok falán. 1933-ban Kőrösi Csoma Sándor lett az első európai, akit Japánban bodhiszattvának (buddhista szentnek) nyilvánítottak. Sírja buddhista zarándokhely lett. A tokiói Taisho egyetemen kiállították Csorba Géza szobrászművész alkotását, Csomát bodhiszattvaként ábrázoló művét. 1943-ban Marosvásárhelyen felállították Kőrösi Csoma Sándor első, magyar földön lévő köztéri szobrát.

1956-ban megalakul a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet. 1967-ben halálának 125. évfordulója alkalmával a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított.    1968-ban újraalakult a Kőrösi Csoma Sándor Társaság, immár marxista–leninista, illetve finn-ugor szemlélettel. Folyóiratuk a Keletkutatás. 1972-1973-ban Jakabos Ödön gyalog bejárta Körösi Csoma Sándor útját; az útjáról szóló könyv már csak halála után, 1983-ban jelent meg (Indiai útinapló; Kriterion Könyvkiadó). 1982-ben Kőrösi Csoma Sándor emlékére megépült az első magyarországi sztúpa (buddhista kegyhely), Budapest XV. kerületében.

Tar, Gaál-tanya, Kőrösinek szentelt stupa

   1984-ben születésének 200. évfordulójára a magyarországi Buddhista Misszió dolgozatainak szép kiállítású reprint kötetével emlékezett meg Kőrösi Csoma Sándorról, az Akadémiai Kiadó is kiadta műveinek négy kötetét, az eredeti, angol nyelven. Ugyanezen jubileum alkalmából öt fiatalember: Bobály István, Pogány György, Sáfrány József, Sára György és Sárosi Ervin végigjárta Csoma tibeti életének főbb állomásait, mindhárom tibeti kolostort érintve. Útjukról filmet forgattak, amit a Magyar Televízió bemutatott. 2007-ben Sütő Zsolt marosvásárhelyi fotográfus Csoma kis-tibeti életének helyszínein fotókat és hangfelvételeket készített, melyeket naplójegyzeteivel együtt az interneten is publikált.

"A buddhizmusban a bodhiszattva (szanszkrit: बोधिसत्त्व ) vagy egy megvilágosodott (bódhi) lét (szattva) vagy egy megvilágosodott személy vagy a szanszkrit helyesírás szerint véve (satva) "hős tudatú (szatva) a megvilágosodásért (bódhi)". Találkozhatunk még magyarul a világosságra törő vagy a megvilágosodott lény kifejezésekkel. A théraváda buddhizmusban ez a cím elsősorban Gautama Buddhát takarta még mielőtt megvilágosodott volna. A mahájána buddhizmusban bővebb jelentéssel bír. Ide tartoznak azok, akik minden érző lény üdvéért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek." /Boddhiszattva

1998-ban a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Alapítvány szervezésében megalakult a Buddhista Egyetem, majd 2004-ben elindult a Magyar Egyetem is, őstörténeti képzéssel.

2007-ben az erdélyi fotográfus Sütő Zsolt több hónapos utazása során felkereste minden Csomához kapcsolható fontos helyszínt a Himalájában, fényképezett, hangfelvételeket készített és útinaplót írt, melyet hazatérve részben publikált, illetve különböző formákban állított majd ki. Ő volt az első a kétezres évek Csoma-követői között, aki egyik félreeső helyszínt sem hagyta ki. Sütő utazása kapcsán többek között a National Geographic is többoldalas cikket közölt Csomáról.

    2008-ban magánkezdeményezésre elindult Csoma zanglai lakószobájának és a végveszélybe került erődnek a megmentése. A főként magánadományokból és az NKA támogatásából finanszírozott projekt 2010-től Csoma Szobája Alapítvány néven működik tovább, szakmai felügyeletét a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) látja el. A projekt önkéntesek munkájára és a helyi szakmai tapasztalatokra alapozva végzi az erőd hagyományos technikával történő helyreállítását. Gulyás Tibor operatőr dokumentumfilmmel követi az eseményeket. Az Alapítvány hosszú távú tervei között szerepel a Csoma által lakott további helyszínek megmentése is.

Főbb művei

Essays Towards a Dictionary Tibetan and English (Calcutta, 1834; Bp., 1984)

A Grammar of the Tibetan Language in English (Calcutta, 1834; Bp., 1984)

Körösi Csoma Sándor dolgozatai (1885, 1984)

Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary I-III. (Calcutta, 1910, 1916, 1944; Bp., 1984)

Tibetan Studies (Calcutta, 1912; Bp., 1984)

The Life and Teachings of Buddha (Calcutta, 1957) – Buddha élete és tanításai (Bukarest, 1972, 1982)

Jelleme, sorstársai

Kőrösi hihetetlen céltudatossággal, szorgalommal és lemondással haladt útján. Kevesen tudják, de a kezdetektől tanúbizonyságot tesz szilárd jelleméről: már Göttingeni professzorának is feltűnt például, hogy keveset eszik. Mikor pedig szembesítették akkor úgy felelt, hogy neki mindenki igyekszik parancsolni, Ő is kiválasztott valamit ami felett uralkodhat: a gyomrát. Az akkori önként vállalt aszkézis későbbi hosszas gyalogos útjai során bizonyára jó felkészítésnek bizonyult. Ismert még az is, hogy nem volt ágya és rendkívül kevés alvással is beérte. Amikor pedig felajánlották neki esetleg az anyagi támogatást, akkor ő általában kérlelhetetlenül elutasította.

    Mindezt azért érdemes szem előtt tartani, mert ha a teljes portrét igyekszünk vizsgálni akkor nem "csak egy rendkívüli tudós", ha nem egy szent-életű, makulátlan ember képe rajzolódik ki előttünk. 

Hozzá hasonló zseni volt Szentkatolnai Bálint Gábor (Szentkatolna, 1844. március 13. – Temesvár, 1913. május 26.) , akinek már egy nagyon felduzzadt finnugrista vonalú M.T.A.-val kellett találkoznia. Róla is fennmaradt egy történet: miután elsajátította a "finn-ugor" nyelveket és megírta a maga dolgozatát, bement a Hunfalvy  - Budenz vezette akadémiába, ahol sikeresen meglepte a vezetőséget azzal, hogy valaki vette a fáradtságot és megtanulta a "finn-ugor nyelvezetet", amely "nyelvnek" ők tanszéki vezetői. Állítólag miután munkáját az asztalra helyezte  távozta után azt azonnal átnézés nélkül a legközelebbi szemetesbe hajították.

    Megemlítendő még Vámbéry Ármin neve is, annak ellenére, hogy ő alapvetően rokonszenvezett a Hunfalvy  - Budenz  vonallal, ebből kifolyólag anyagi támogatásnak nem volt híján. "Az MTA pénzügyi támogatásával 1861 őszén indult útnak Ázsiába, hogy a magyarok nyomai után kutasson. Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve indult el Konstantinápolyból. (...) Vámbéry útja volt az első sikeres, európai ember által véghezvitt újkori felfedezőút e térségben. Hosszú és veszélyes út után 1864 májusában érkezett vissza Pestre. Londonba utazott, hogy megszervezze útjáról írott könyvének angol nyelvű megjelentetését. A "Közép-ázsiai utazás" és annak angol nyelvű párja, a "Travels in Central Asia" 1865-ben jelent meg. Utazásainak hála nemzetközileg elismert író és híresség lett. Megismerkedett a brit társadalmi élet kiválóságaival. Ausztria londoni nagykövete a császárhoz szóló ajánlólevelet adott neki, aki Vámbéryt kihallgatáson fogadta és nemzetközi sikereit a Pesti Királyi Tudományegyetemre szóló nyelvtanári kinevezéssel jutalmazta."

Összességében tehát Kőrösi Csoma Sándor a kalandorok, kutatók, nyelvészek, történészek, ős-nyelv kutatók számára kikerülhetetlen mérföldkő. Csoma nagyszerű példa arra hogy a tiszta jellemű, igazságkereső magyar ember milyen nagy távolságok áthidalására képes.

"A tudományos világ régen elismerte Csomát, és előkelő helyre állította az emberi tudás nagyjainak panteonjában. De nekünk, magyaroknak Kőrösi Csoma Sándor többet kell hogy jelentsen. Becsüljük meg igazi érdeméért, valóságos eredményeiért, ne szőjünk alakja köré testetlen legendákat. És legyünk büszkék arra, hogy a tudománynak ezt a páratlan hősét a mi népünk adta a világnak." /Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor

Források, link ajánló

http://www.archivum.kcst.hu/index.html

http://www.nyest.hu/hirek/az-elso-magyar-bodhiszattva-korosi-csoma-sandorrol

http://korosi-emlekpark.hu/hun/bodhiszatva.php

http://360fokbringa.hu/hu/002-asia/darjeelingben-korosi-csoma-sandor-sirjanal/

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91r%C3%B6si_Csoma_S%C3%A1ndor

http://rtlklub.hu/musorok/21szazad/cikk/351231

http://rtl.hu/rtlklub/21szazad/videok/318687

​http://www.buddha-tar.hu/hu/korosi_a_megvilagosult

http://csomasroom.kibu.hu/hu/description

https://www.scribd.com/doc/91569287/KOR%C5%90SI-CSOMA-SANDOR-DOLGOZATAI

http://www.mvsz.hu/mtf/mtf_14h.html

http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/balint.html

Bicsérdy Béla

Bicsérdy Béla (Pest, 1872. március 20. – Billings, Montana, 1951. december 7.) életreformer. A nevéről elnevezett bicsérdizmus (más néven: bicsérdista) táplálkozási formának, életmódnak és egyben eszmének a népszerűsítője. 1#

„Nem a napi 2 almás koszt a cél, sem a böjtölés. Ez mind csak eszköz a test egészségének, erőinek fenntartására, megóvására, de ez is csak azért, hogy az ember e réven felszabaduló összes szellemi energiáit a földi élet végső ideáljának szolgálatába állítsa, ami nem más, mint a szeretet sziklaszilárd alapjaira felépített boldog emberi társadalom.” /Bicsérdy Béla - A reforméletmód prospektusa

Életpályája

Bicsérdy Béla Pesten született, az erdélyi Fogarason tett kereskedelmi érettségit. Berettyóújfaluban majd Fogarason dolgozott adótisztként. Még 20 éves korában szerzett egy súlyos nemi betegséget, a szifiliszt, amely megváltoztatta az életét, új irányt szabva annak. Az akkori orvostudomány képtelen volt kigyógyítani a betegségéből. Megtanult franciául, németül, angolul. Rengetegszer utazott Németországba, de volt Franciaországban és Angliában is, gyógykezelései és ismereteinek fejlesztése céljából.  1900 körül vegetáriánus lett, majd később áttért a kizárólagos nyers gyümölcs és zöldségfélék, nyers tej fogyasztására.

Aktívan sportolt és atlétikai versenyeket is nyert. A víz alatti búvárkodásban megteremtett rekordjáról az angol Health and Strength c. sportlap 1904/10-es száma is beszámolt.

Rengeteg táplálkozástani kutatást folytatott és a tapasztalatszerzés jegyében különböző kísérletek százait hajtotta végre magán. Ezek a kísérletek nagyrészt böjtből és különféle izzasztókúrák kombinációjából álltak, nagy hangsúlyt fektetve a helyes táplálkozás kialakítására is.

        Tanulmányozva a természetes életmód gyógyhatásait minden betegségéből kigyógyította magát, gyógyíthatatlannak mondott betegségéből is. A korábban már kopasz Bicsérdy teljes egészében visszanyerte hajzatát, és saját állítása szerint három - korábban elvesztett - foga is visszanőtt.  1909-től naponta tartott díjtalan előadásokat magánszemélyeknek.  1920 körül már nagy számú értelmiségiek (újságírók, tanárok, papok stb.) vesznek részt több előadásán. 1921 júliusában, Nagyszebenben kezdi meg rendszeres nyilvános előadásait. Eleinte ingyen, később belépődíjat szedett, hogy utazásait és könyveinek kiadását finanszírozhassa. Pár év leforgása alatt bejárta egész Erdélyt, több száz előadást tartva az összes nagyobb erdélyi városban. Fogarason megjelentette A halál legyőzése című művét, amely nagy visszhangot váltott ki. Magyarul és románul megjelenő könyvei az élet több évszázadig való meghosszabbítását ígérték.

"Ma még mosolyoghat lebiggyesztett szájszélei tudásának kétes értékében bízva - holnapra azonban kaotikus életének férgei és mikrobái a halálos ágynak dönthetik. A szenvedések pedig akkor majd megtörik nagyképű büszkeségét s reá kényszerítik a helyes útra, vagy elpusztul!" /Bicsérdyzmus lap mottója

Bicsérdista kolóniát létesített Ada Kaleh szigetén, és rövid ideig ott élt feleségével és híveivel a földi paradicsom megteremtésén munkálkodva.  Saját magát Zoroaszter (Zarathustra), Buddha és Krisztus után a következő egyetemes mesternek nevezte, akinek az a feladata, hogy az emberiségnek világosságot nyújtson és utat mutasson. „A mesterek felemelik szavukat tévelygő embertársaik érdekében és igyekeznek visszavezetni őket a helyes útra.”

1922-ben, 50 évesen, életmódjának és a mindennapi edzéseinek köszönhetően, Kolozsvárott súlyemelésben világrekordot döntött. 188 kilót nyomott ki fekve. Theodor Siebert, Európában egy elismert német testedző Bicsérdyt az akkori világ legerősebb emberei egyikének minősítette. E véleményt a Siegfried című újságban is közölték.

        1923-tól rendszeresen megjelentetett könyveiben reformétrendjéhez, amelyben a koplalás és a nyerskoszt-fogyasztás dicséretét hirdette, komplett filozófiai rendszert is tálalt. Könyveiben közölte a módszere által meggyógyított személyek hálaleveleit. Ugyanakkor a hivatásos orvosok többsége (nem mindegyik) sarlatánnak tartotta őt, és elmarasztalóan nyilatkoztak róla. Bicsérdyt ez nem zavarta tanai hirdetésében. Azt állította, hogy az egyén mindent elérhet, ha fizikumát helyes táplálkozással rendben tartja. Kérkedett, hogy olyan képességeket fejlesztett ki magában, amivel addig nagyon kevesen rendelkeztek. „Mester lettem”– hangoztatta elhivatottságának érzékeltetésére. „Más vagyok, mint ti. Nekem már megnyíltak a szemeim és látni tudok velük, nem úgy mint ti.”

        A magas, szikár, elegánsan öltözködő és választékosan társalgó Bicsérdy karizmatikus személyiség volt, rendkívül népszerű lett és tanításai nagyon gyorsan terjedtek. Bicsérdy hívei egyre sokasodtak, egész mozgalom alakult ki tanainak népszerűsítésére. Ők voltak a „bicsérdisták”, a társadalom valamennyi rétegét képviselve. 1925 körül már 120-150 ezer híve lehetett. „Nincsen ma már olyan ember még a legfélreesőbb faluban sem, aki legalább hírből ne hallott volna valamit a Bicsérdyzmusról.” - írta egy kortársa. Erdélyben valóságos tömeghisztéria alakult ki. A romániai orvosok egy része hajszát is indított a kuruzslással vádolt Bicsérdy ellen, és az egészségügyi főfelügyelőségtől vizsgálat megindítását követelték. Több előadását betiltották. Ez azonban hatalmas ellentiltakozási hullámot váltott ki. Az egészségügyi főhatósághoz beérkezett több ezer tiltakozó levél hatására (melyben az emberek gyógyulásaikról számoltak be) az ellene folyó vizsgálatot megszüntették.

 Több bicsérdista étkezde is nyílt Erdélyben. Követői közé tartozott többek között Tóth Menyhért, Lévai Lajos, Magyar Ilona, rövid ideig Kosztolányi Dezső is. Több ízben hallgatta előadását Babits Mihály és Darányi Kálmán is. Budapesti otthonában többször felkereste Bartók Béla és Kodály Zoltán.

A követők körében nagy népszerűségnek örvendett Dr. Soós Gábor orvos Bicsérdy Béla, a természetes gyógy- és új életmód feltalálója című magasztaló könyve is. (1926)

Hívei Petrozsényban lapot is próbáltak alapítani Az Emberiség érdekében! Bicsérdizmus (1925), majd Bicsérdyzmus cím alatt (1925-26). Ebben az időben követői fiókegyesületeket alapítottak Debrecenben és más városokban és több nyerskosztos telep is létesült vagy próbált létesülni az országban.

        Az ellentábor sem tétlenkedett, Károly Sándor újságíró például a nemesen egyszerű Bicsérdy, a gyilkos! címmel adott ki egy pamfletet a „legújabb tömegőrület” vezéréről, amelyben százak meggyilkolásával vádolta a Mestert, ugyanis csakugyan hívei közül számosan belehaltak a koplalásba.

Ada Kaleh szigete képeslapon 1890 és 1905 között

1926-os budapesti látogatását a korabeli sajtó szenzációként tálalta. Az Ada Kaleh szigetéről érkező hajóról partraszálló Mestert rajongói köszöntötték, míg az ellentábor „Hurka, kolbász, sonka, rántott csirke!” jelszavakkal tüntetett ellene.

        Bicsérdy az 1920-as évek végétől beszüntette rendszeres nyilvános előadásait, később pedig még könyveit is kivonta a kereskedelmi forgalomból. Véleménye szerint az emberek nagy része nem volt képes megérteni azokat, és a nagy botrányt okozó halálesetek is könyveinek félreértelmezésből adódtak. Tanítványai részére viszont továbbra is ingyenes magánelőadásokat tartott.

1939-ben a vele készült riportban, amely Beszélgetés Bicsérdy Bélával, aki még hatszáz évig akar dolgozni rendszerén címmel jelent meg, így nyilatkozott: „Erőm háromszorosa a húsz évvel ezelőttinek... Mester lettem, szellemi és testi erőm folyton növekszik... Napi 22 órát dolgozom. Kétórai alvás folytonos tökéletesedésem mellett is elegendő részemre... Amit Bicsérdizmus néven ismernek és emlegetnek az csak nagyon kis része az én rendszeremnek. Nem mondom, annak is van jelentősége az egyénre nézve, ha egészségét a nyers növényi táplálékok evésével rendbe hozza. De ahhoz, hogy valaki a tanítványom lehessen, ahhoz nagyon sok megértés és munka kell... Az én rendszeremben nem a betegségek gyógyításáról van szó, hanem annak a tudásnak a megszerzéséről, amelynek révén az egyén rendben tartja egészségét és folyamatosan tökéletesíti magát.” 

        A cikkíró leírja még, hogy a pesterzsébeti ház egybenyitott három szobája egy hatalmas könyvtárnak felel meg, hatezer könyvvel. A falakon a Mester saját festményei. A földön hatalmas súlyzók, amivel végzi a napi tornagyakorlatait.

        1939-'40-ben Lengyel Miklós a Gyönyörök vezeklői című könyvében így ír róla: Bicsérdy lenéz és megvet mindenkit, aki utána hasonló tanokkal fellépett, ezek szerinte kóklerek és megtévesztik az embereket. Ő maga legyintve beszél az évszázadokról, amiket élni fog és arról, hogy pár száz év múlva elkezdi egy olyan kampány irányítását, amellyel az akkor már nem annyira fertőzött emberiséget visszavezeti a természethez és az évszázados, majd az évezredes élethez.. Kiváló festőművész. Eladott egy képet egyik ügyvéd tanítványának - 120 évi részletre. Hatalmas szál, tagbaszakadt ember, atléta tagokkal és hihetetlen izomerővel. Szobájában mázsás súlyok között él. Hetvenedik éve felé jár. Testi állapota - ebben a korban - orvosi szempontból csodálatraméltó.

Emigrációja és halála

Bicsérdy a feleségével 1944 végén Németországba, majd 1951-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol még azon év decemberében szívelégtelenségben elhunyt. Más forrás szerint, miután az Egyesült Államokba költözött, ott a II. világháborús sérülései következtében halt meg. Egyéb forrás szerint viszont Amerikába történt költözése után egyházat alapított és saját templomában egyik híve agyonlőtte. Halálával kapcsolatban még sokféle verzió született.

Életében ötször nősült, házasságaiból három gyermekről tudunk.

        Bicsérdy Bélát az 1920-as évek Magyarországán és Erdélyben szinte mindenki ismerte. Rengetegen éltették és követték, majd a tömeg kiábrándulva az általa hirdetett "világmegváltó" elképzelésekből, igyekezett mielőbb elfelejteni őt magát és tanait. Mozgalma lassan feledésbe merült, majd az 1989-ben bekövetkező magyarországi rendszerváltás után újra felfedezték.

A Bicsérdyzmus című lap eleje (1925)

Tanítása és a bicsérdizmus

A tanítás egyik fő vezérvonala a tisztán gyümölcsevővé válás, a nyers táplálékok kizárólagos fogyasztása. A természet örök törvényeit mindenben betartó életmód a cél. „Az ember rendeltetése : A tökéletesedés, a fejlődés továbbvitele az isteni fok felé.” Ennek a táplálkozás és az életmód adja az egyik fő alapját.

• „Fű, fa , virág, állat, összhangban élnek az örök erővel... Csak az embert vezette félre a tudása... A természet összhangja nem ismer szenvedést, nem tűr meg nyomort. Vajon megfelel-e a természet rendjének, hogy az embereknek szenvedniük kell? Az ember szenvedni csak addig kényszerül, míg életét a mindenségi igazságok ismerete nélkül folytatja.”
• „Az emberek átok alatt görnyednek, mert tudatlanságban vannak... Vak vezet világtalant és végül mindnyájan gödörbe esnek.”

„Betegséget bocsátottam rájuk - mondja a Biblia - hogy térjenek meg. Hallásra való füleik vannak, de nem hallnak, látásra való szemeik vannak, de nem látnak, hogy meg ne térvén, meg ne tisztíthassam őket.”

        Véleménye szerint a legelső emberek csak feldolgozatlan növényfélékkel táplálkoztak.. Majd amikor gyümölcstelen tájakon kóborolva éhségük nagy volt, az állatok példányait is megették. A nyers hússal szembeni undorukat különböző eljárásokkal próbálták leküzdeni. Napról napra elkövetett törvénysértéseik nyomán aztán betegségeik keletkeztek, és megtört a paradicsomi harmónia. Kibontakozott a káosz, amelynek keretében ma is egyre fokozottabb arányban betegszik, vénül és pusztul az egész emberiség.

„Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.”

„Legyetek tökéletesek - ez az ember fejlődési törvénye.”

„Betegség csak egy van, ahogy egészség is csak egy. Egyetlen betegség létezik és az a diszharmónia, amely a természeti törvénysértések módja és fokozatmértéke szerint különböző szimptómák útján jut kifejezésre.”

„A »Ne ölj!« az egyik legerősebb és legnagyobb parancs.”

Hőkezeléssel (sütés-főzés) a növényekből is holt anyagot hozunk létre. Ha élő táplálékot eszünk, az élővé tesz bennünket, de ha »megöljük« a táplálékot, akkor a holt étel is pusztít és idővel megöl minket. Élet csak az élő anyagból származhat. Ha a földműves égett vagy fagyott magokat szór el a földjébe, akkor hiába várja a termést.

        Fel kell szabadítanunk a bennünk, a mindenki szervezetében jelen lévő öngyógyító, újraalkotó erőt, amelyet az orvostudomány vitalizmusnak nevez. Ennek érdekében rendszeres böjtöt ír elő, illetve a húsoktól és a hőkezelt ételektől való fokozatos, végül teljes tartózkodást.

Tanítása szerint a nyers növényeket fogyasztó embernek megnövekedik ellenállása a betegségekkel szemben és szellemileg, fizikailag is a fejlődés útjára lép.

        „Az embernek nem szabad megsemmisítenie különböző sütési-főzési eljárásokkal a természet műhelyében készült élelmet, mely visszafejlődést és korai halált hoz számára. A főtt-sült vegetáriánus ételek a növényi trágya színvonalán állnak.. Ezek az ételek mindig félrevezetik az embert, minden esetben többet fogyasztunk belőlük a kelleténél, mert érzékszerveink ezen természetellenes és holt anyagokkal szemben nem reagálnak.. Aki vegetáriánus receptek felől érdeklődik tőlem, semmit nem értett meg könyvemből. A főzés mestersége az élet tudományával összeférhetetlen.”

Az állati fehérjék minőségi értéküket csupán az élő állat sejtjében őrzik meg, az állat elpusztítása után azonnal elveszítik vitális értéküket, azonnal beindul a bomlási, rothadási folyamat már az állat halálának pillanatában, ideális környezetté válva a mikrobáknak és baktériumoknak. A húsfogyasztó ember sorsa degenerálódás és összeomlás, korai öregedés és különböző betegségek megjelenése. Aki leölt állatok húsát eszi, az a halál testéből étkezik. A növények természetes állapotukban ( sütés vagy főzés nélkül) az ember ideális tápanyagait képezik, felfrissítve folyamatosan az ember test sejtfelépítését.

        A hőkezelt ételek közül kivételnek a kenyeret tekinti. A nyers növényi ételek mellett kevés (teljes értékű) száraz kenyér, a csírátlanított tojás és a nyers tej kismértékű fogyasztását is megengedi. „A nyers tejet élőtejnek nevezhetjük, míg a forralt tej holt anyag... A vizsgálatok alapján a főtt tejjel tartott borjak mindig elpusztultak, a nyerssel tartottak megmaradtak.”
„Soha nem jutott eszembe arra gondolni, hogy élvezett nyers tejünk tuberkulotikus tehenektől származhatik... Tuberkulózis csak ama szervezetben fejlődhetik, ahol baktériumai tenyészfeltételekre találnak.” De - magyarázza - egészen gyümölcsevővé kell lennünk. Az az ideális, az emberhez méltó állapot. 

Bicsérdy súlyzói

A természet műhelyében előállított élelmiszereknek különböző minőségi értékeik vannak. Legmagasabb értékűek a gyümölcsök és legalacsonyabb értékűek a hüvelyesek: paszuly, zöld borsó, lencse. Megfőzve ezek ásványi anyaggá degenerálódnak és a szervezetben lerakódva a végtagok merevedését és a véredények falainak elmeszesedését okozzák, mely a szervezet elöregedéséhez vezet.

        A táplálkozást illetően kétféle kihágást ismert: minőségi és mennyiségi. Az első kihágáshoz tartoznak az állati eredetű és a sütött-főzött ill. más módon feldolgozott növényi termékek. Ha az entitás fejlődni kíván, minél ritkábban használjon tűz által előállított ételeket, hogy majd egy idő után teljesen kiiktathassa azokat étkezéséből.

        A szervezetnek csak igen kevés táplálékra van szüksége ahhoz mérten amit a mindennapi ember naponta magába gyömöszöl. A bicsérdista naponta maximum csak kétszer eszik és havonta több napot böjtöl, hogy a szervezet kiküszöbölje magából a káros anyagokat.

Szókratész barbároknak nevezte azokat az embereket, akik naponta kettőnél többször étkeztek. Arisztotelész kijelentette: „Tele gyomorral még senki nem alkotott nagyot.”

„Az ember tömi magát gondolkozás nélkül mindennel. Megszabott időhöz kötött étkezései alkalmával jelentkező éhsége nem természetes éhség, hanem szokáséhség csupán... Amit az ember nem eszik meg, az használ legtöbbet.”

        A táplálkozásnak is megvannak a maga törvényei, mint a fizikának vagy a biológiának. Nem mindegy hogy milyen mennyiségű és minőségű táplálékot veszünk magunkhoz. Csak annyit szabad ennünk, amennyit szervezetünk fel tud dolgozni. Csak így tudjuk vérünket tisztán tartani. S ez az alapja a tiszta gondolkodásnak is. Gondolataink, agysejtjeink legnagyobb részt abból táplálkoznak, amit elfogyasztunk. Az asszimilálódik, az válik a vérünkké. Táplálkozásunkkal meg tudjuk változtatni tudatvilágunkat, gondolatainkat.

„Krisztus intette a követőit e szavakkal: Ne fertőztessétek testeteknek a templomát.”

        A 2-3 napos böjtök segítenek helyreállítani szervezetünk egyensúlyát. A vadon élő beteg állatok nem esznek. Az emésztési folyamathoz felhasznált életerőt a szervezet ekkor regenerálásra és gyógyításra fordítja. A 4 vagy több napos vízböjt már nagy fegyelmező hatással van az emberre. Az utána megkezdett táplálkozásnál össze kell szednie magát a győzelemre. Sokan ekkor rontanak el mindent. Nekiesnek a zabálásnak, amely révén ismét rendetlenség lesz úrrá a szervezetükön.

        Pár szem gyümölccsel vagy gyümölcslével nyugodtan böjtölhetünk hosszabb időszakon át. Minél kevesebb élelemre szorítkozunk, annál szebb és gyorsabb eredményre lehet kilátásunk. Aki rendszeresen beiktat ilyen időszakokat életében, tudatosítva ennek igazságát, haladéktalanul meggyógyul.

        Minél gyakrabban ismételjük a böjtöt, úgy egyre természetesebb táplálékok fogyasztására érzünk hajlamot. A legalkalmasabb tisztulásfokozó a részleges böjt. A részleges böjt leghatásosabb neme az, ha a tanítások szerinti táplálkozás menetébe heti egy 48 órás tápmegvonást (böjtöt) szúrunk be. A reforméletmód mellett folytatott böjtöknek páratlan életerősítő és képességfokozó hatása van.

        Bicsérdy a tanításaiban a táplálkozáson és a böjtön kívül részletesen kitért a mozgásra, légzésre, napozásra, munkára, pihenésre, meditációra, a megfelelő gondolkodási módra, a folyamatos tanulás-ismeretszerzésre, hideg-meleg vizes váltófürdőkre, mezítláb-járásra, az egész életmódra. Nagy hangsúlyt fektetett a sportra és a légzőgyakorlatokra.

A nyomott kedély, félelem, évődés, bú, gond, harag, irigység, bosszúság és valamennyi más alsófokú tulajdonság is a rendben nem tartott szervezet rossz nedveiből táplálkoznak.

Az ember tisztulásával és átépülésével egyidejűleg természetellenes vágyai is eltűnnek és bűnök elkövetésére sem érez többé hajlamot. Ennek az életmódnak a követése mellett a szervezet tökéletesül, szerzett betegségeit elveszti, a további betegségekkel szemben valósággal immunissá lesz. A természet adta táplálék fogyasztása a böjttel, sok mozgással, friss levegővel, a reforméletmóddal hatalmas változást idéz elő az ember életében, amely mindenre kiterjedően érezteti jótékony hatásait.

        Az arcbőr nemsokára üdébb, tisztább, a szemek kifejezettebbek és életet sugárzóak, addigi bőrtisztátalanságok vagy kiütések néhány hét alatt varázslatosan eltűnnek. Az izzadtság nemsokára a természetes emberi test kellemes illatát árasztja. Az idegrendszer, az agy és az összes izomcsoport, a csontozat, bélcsatorna és a bőr sejtéletében újulási jelenségek mutatkoznak. Minél természetesebb életmódot folytatunk, annál kevesebb alvásra lesz szükségünk. Ez 4-5 óra vagy tiszta gyümölcskoszt esetén napi 2-3 óra alvásidő elegendő lesz. A nőket kevésbé zavarja menstruációjuk is, míg életmódjuk tökéletesedésével egészen el is marad. A kitartással folytatott természetes életmódnak nemcsak életműködés javító és állandósító, de szépségfokozó hatásai is érvényesülnek, különösen ha gyakorlása az egyén természetévé válhatott.

        Ha e tekintetben átalakulása végbement, fejlődésének is a kibontakozás útjára kell jutnia. Ez a folyamat az egyén életében külső szimptómák alakjában is kifejezésre jut. Ilyenek különösen nőknél: a szépség, báj, kellem és más külső tökéletesedési jelenségek. Az egyén a megújulás minden szimptómáját tapasztalja.

        A reparáció azonban nem mindjárt megy végbe, szervezetünknek életerőit először tehermentesülésére kell lekötnie. A régi táplálkozás rossz halmozódásainak, idegen és egyúttal destruktív hatású nedveinek kell feltétlenül távozniuk.
„Míg beleink kellemetlen szagú gázokat fejlesztenek, míg ürülékünk bűzös és a bélcsatorna falához tapadó, míg orrunk és tüdőnk nyálkahártyái útján gennykiválasztódások mennek végbe..” addig tisztátalan a szervezetünk.

        „A természetes életmód törvényszerű véghezvitele mellett szervezetünk a különféle betegségektől mentesül és tökéletesen ellenállóvá válik az összes fertőzéssel szemben... A Krisztusi tanítás szerint: Ha követitek a törvényt, sem hideg, sem hőség, sem mérges kígyók csípése, sem veszett kutyák marása nem árt többé nektek.”

„Nagy hatalom erőforrásai rejlenek az emberben, csak tudomására kell jönnie a magában lakozó erőnek.”Csak az ostobaságból fakadó rendetlenség öl: „A tudatlanság sötétsége pedig a legnagyobb átok.”
A Krisztusi tanítások után: „A mennyeknek országa tibennetek van.”  „Boldog csak az lehet, ki cselekszi a törvényt... A törvény követése útján ezen emberek számára tárul fel az élet, erő és a boldogság.”

„Az ember sorsának kulcsa a saját kezeibe van letéve, könyveim a megébresztés céljával íródtak.”

Előadásai alkalmával fejlődéstörténeti, őslénytani, biológiai vonatkozású példákkal illusztrálta és fejtegette az ember helyzetét az élőlények világában; milyen fejlődésen ment át az ember táplálkozása, hogyan jutott a mai helytelen táplálkozási viszonyok közé, mik lettek ennek következményei, a betegségek tömege miért zúdult az emberiség nyakába, mik azok a követendő irányelvek, melyek megértése és betartása segítségével az ember felküzdheti magát arra a magasabb fejlődési létfokozatra, ahol megszabadul a betegségektől és fizikai testét szívóssá, edzetté téve magasrendű, igazi eszményei szolgálatába állíthatja. Több alkalommal kijelentette hallgatóinak, hogy ha tanításának betartása esetén a kitűzött idő múlva teljes gyógyulásuk be nem következik, akkor főbe lövi magát. Míg engedélye volt rá, hatalmas revolverét is elővette nyomatékul ehhez.

Fénykorában (1920-as évek közepe) több erdélyi orvos kezdett el a tanításai alapján gyógyítani, de még hosszú évekkel később is erős befolyást mutattak a tanai pár orvos és természetgyógyász gyógyítási rendszerében.

Bicsérdy a rendszerét filozófiai alapokra építette (zoroasztrizmus, brahmanizmus, buddhizmus). Tanítása szerint az ember végső célja az, hogy alacsonyrendű tulajdonságaitól megszabaduljon. Ehhez segít hozzá a lealacsonyító táplálékok elhagyása – ez azonban csupán az első lépés az úton, amelyet a teljes megtisztulás és felsőbbrendűvé válás felé kell tennünk. A testi egészség nem öncél, hanem csak a lelki-szellemi fejlődés nélkülözhetetlen eszköze. A szükséges teendők közt egyébként a társadalom tökéletesítése is szerepelt – de a Mester soha nem csatlakozott egyetlen politikai mozgalomhoz, párthoz sem.

„Nem a napi 2 almás koszt a cél, sem a böjtölés. Ez mind csak eszköz a test egészségének, erőinek fenntartására, megóvására, de ez is csak azért, hogy az ember e réven felszabaduló összes szellemi energiáit a földi élet végső ideáljának szolgálatába állítsa, ami nem más, mint a szeretet sziklaszilárd alapjaira felépített boldog emberi társadalom.”

        Bicsérdy az idő múlásával kicsit változtatott nézetén. Elismerte, hogy voltak tévedései, amikor kezdetben hosszú (több hetes) koplalásokat írt elő és sok ember meggondolatlanul kezdett ehhez hozzá és bele is halt. Később inkább a pár napos böjtkúrákat ajánlotta (a kezdőknek) és a nyers kosztra való lassú és fokozatos áttérést.

Egy figyelemreméltó gondolata szerint azt hirdette, hogy a tömegekre alkalmazott szisztémák megbuknak és egyéneket kell nevelni.

        A rendszerváltást követő évtizedekben újra kiadták könyveit, köztük Az élet könyve : Az élet könyve és gondolaterők hatalmának I. része (1995); A gondolaterők hatalma : Az élet könyvének II. része (1995); A halál legyőzése : az életnek évszázadokig terjedhető meghosszabbítása: makrobiótika : a vénülés és az összes betegségek leküzdése minden életkorban kizárólag természetes úton (1996); Bölcsesség könyve (2002); A reform életmódról (2009, 2010).

 

 

Könyvei (válogatás)

--  Az életművészet könyve és makrobiotika (Kézdivásárhely 1923; Fogaras 1924)

--  A halál legyőzése. Az életnek évszázadokig terjedhető meghosszabbítása. Makrobiótika. A vénülés és az összes betegségek leküzdése minden életkorban kizárólag természetes úton. (Fogaras, 1924,bővített kiadásai ugyanott; 4. kiadás Budapest, 1936);)

--  Az ember hivatása vagy a boldogság és siker biztos forrása (Fogaras 1924; román fordításban Nagyszeben 1925)

--  Az élet könyve (Aradi Hirlap Nyomdatársaság, Arad, 1928)

--  A reform életmódról (1928)

 1# Az idézett életrajz, annak elemei-adatai a wikipedia oldalról származik, annak továbbközlése

 Gondolatok a filozófiájáról

Bicsérdy mai, divatos szóhasználattal élve a 20. (sőt 19.!) század első "egsézsség-guruja" volt és mint úttörő szembe kellett néznie az ebből fakadó meg nem értettséggel. Önképzése során korát megelőzve magától ráébredt olyan igazságokra, melyeket később csak a rendszerváltás után karoltak fel újra az ájurvédával, jógikus életmóddal foglalkozók, a bio-ételek keresői. Akiknek most könnyű dolguk van, televíziók, újságok, kiadványok nagy száma szól az egészséges étkezésről. Bicsérdy ellen anno viszont lelkes ellentábor tüntetett „Hurka, kolbász, sonka, rántott csirke!” jelszavakkal.

Bicsérdy felismerte, hogy a kiegyensúlyozott étkezésnek, jobb esetben a vegetarianizmusnak igenis megvannak a pozitív hatásai. Ha pedig valaki már a táplálkozására oda tud figyelni, akkor jó eséllyel képes szintet ugrani és foglalkozhat spirituálisan is önmaga mélyebb megértésével.

Ha a Távol-Keleten, Indiában a Vaisnavák és jógik földjén születik meglehet egy egyszerű halandóként éli az életét, ott a szatvikus étkezés egy alapvető fogalomnak számít. A hinduknál a nem ártás (lásd: Jáma-Nijáma) alapelvének elengedhetetlen tartozéka. 1872-ben azonban a Teremtő szerencsére vicces kedvében volt és így mi most tudunk miről beszélni.

Zárásként Armin Risi és Ronald Zürrer "Vegetáriánus élet"" könyvéből vett idézetekkel folytassuk:

"... Bár tehát a húst mellőző koszt sokkal természetesebb és egészségesebb az ember számára, mint a húsevés, sokaknak nem könnyű az azonnali tisztán vegetáriánus táplálkozásra való átállás. Ennek egyrészt a megszokáshoz és a szociális nyomáshoz van köze, gyakran azonban egy fel nem ismert függőségről beszélhetünk Említettük már, hogy a hús tartalmaz bizonyos anyagokat (bomlástermékeket és kémiai adalékanyagokat), melyek pszichikai függőséget keltenek. Ez azonban először csak akkor mutatkozik meg, ha a szervezet már nem jut ezekhez az anyagokhoz. Az érintett személy kezdetben egyféle elvonási tünettől szenved (fékezhetetlen hús iránti vágy, idegesség, izgatottság, valamint annak az érzése, hogy "az ember nem evett rendesen")

        Ráadásul, az ipari élelmiszerekkel való táplálkozástól sok ember emésztőszervei le vannak gyengülve, és a túl sok gluteitől "össze vannak ragadva". Azonban amint átáll a szervezet az egészséges, tisztító táplálékra, ez kezdetben méregtelenítéshez vezet. Amikor például a friss gyümölcs puffadtságot vált ki, az semmi más, mint annak a jele, hogy a test a "letapadások" lebontásával megkezdte a tisztítást. Aki az ilyen kezdeti "rosszabbodástól" (és egyes embertársai kommentárjaitól) nem hagyja magát eltántorítani, nagyon hamar érezni fogja, hogy ezek a mellékjelenségek lecsengenek, és a megtisztított test képessé válik az egészséges táplálékból elegendő vitális anyagot felvenni, ami a könnyedség érzetéhez és új energiához vezet.
        Amikor valaki átáll a vegetáriánus étrendre, ez a lépése legtöbbször nemcsak a hús-, hal- és tojásfogyasztás elhagyásával jár. Sokan arra használják ennek a pozitív változásnak a lendületét, hogy összességében tudatosabban és egészségesebben táplálkozzanak, s egyidejűleg redukálják fehérliszt-, fehércukor- és táplálékszegény készételfogyasztásukat. Helyettük jobban figyelnek arra, hogy friss gyümölcsből, zöldségből és salátából álló teljes értékű, változatos táplálékot vegyenek magukhoz. Mindez igen hamar egy új, magasabb értékű életérzésben fog megmutatkozni."

"A hús sokak számlájára táplál keveseket, mert a hús előállításához olyan értékes gabonaféléket etetnek fel vágóállatokkal, melyekkel az embereket közvetlenül lehetne élelmezni; Európában ez mintegy 60%-a a megtermelt gabonaféléknek. Az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának hivatalos adatai szeritn az USA-ban a termelt gabona 90%-át vágóállatokkal (marha, disznó, bárány, baromfi) etetik fel. Vagy másképp kifejezve: az USA vágóállatai évente több gabonát esznek meg, mint amennyire India és Kína teljes lakosságának élelmezéséhez együttesen szükség van! (Das Brot des Siegers, 27. oldal.)

... A Világ összes vágóállata annyi takarmányt igényel, melynek kalóriaértéke 8,7 milliárd ember szükségletének felel meg - ez pedig több, mint a Föld teljes népessége!"

"... Azt az eléggé kézenfekvő utalást, miszerint a tömeges állattartás eme problémái mögött nem az állatok, hanem a húsevő emberek állnak, sajnos egyik cikk sem említi.

        A Max Planck Intézet terrisztikus mikrobiológiai részlegének igazgatója, Ralf Conrad azonban ennél világosabban fogalmazott médiafelszólalásaiban. A klímaváltozás problémájához a következőt mondta: "A jelmondat röviden így hangozhatna: "Soha többé marhahúsevés, és lemondás a tejtermékekről." ("Inkább a metáncsapot elfordítani" Megfékezni a klímaváltozást: Lemondás a marhahúsról és a tejről, ORF, 2007.02.022.)

      A nem természetes monokultúrák, az esőerdők letarolása, a talapusztítás és a vízszennyezés, valamint a tömegtartásos nagyüzemek metángázai a klímaváltozást fokozzák, melynek következményeit az emberek egyre jobban fogják érezni: üvegházhatás, elsivatagosodás, áradások, a pólusok olvadása stb.

        Végül az összes ilyen probléma rá fog szakadni az emberre, és felmerül a kérdés, hogyan engedheti meg magának az emberiség, hogy ne vegetáriánusként éljen. Hiszen a húsevéssel konzekvenciák egész láncolata áll összefüggésben, melyek jóval hosszabbak, mint egy átlagos bolti sütőkolbász.

Végkövetkeztetés: a vegetáriánus táplálkozás világszerte történő támogatásával számos, a világos sújtó ökológiai és ökonómiai probléma megoldható lenne. Így nézve a vegetarianizmus a jövő leginkább sokat ígérő táplálkozási formája."

/Armin Risi, Ronald Zürrer -  Vegetáriánius Élet: 

Minden, amit tudni szeretnél a húsmentes életmódról

Felhasznált irodalom, kapcsolódó linkek:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bics%C3%A9rdy_B%C3%A9la

http://www.press-szo.com/egyel-hust-a-zoldsegektol-szepen-lassan-elbutulsz

http://www.sathyasaibaba.hu/Health2.html

 Armin Risi, Ronald Zürrer -  Vegetáriánius Élet