Nyomtatvány keresőknek

Kedves Jelentudatos személyiség!

Mivel a sors összehozott minket és én úgy vélem van füled a hallásra és szemed a látásra fogadd szeretettel az alábbi útmutatókat. Ezek nem a saját szavaim, de olyan mások által régebben rajzolt örökérvényű térképek, amik nekem is segítettek, ezért szívesen ajánlom másoknak is:

"A csend az a kulcs, amely kinyitja a szolgaság bilincseit." "Amíg az elméddel azonosulsz, megmaradnak a kételyeid. Azon töröd a fejed, hogy miben lehet megbízni. A fejedben hallható hang miatt zűrzavart és homályt élsz át. Nem látod azt, ami ott van közvetlenül előtted, mert a múltban és a jövőben élsz, mentálisan elszakadva a jelentől. Mivel az ego-elme elfoglalta Isten szerepét, arroganciájában magát gondolja a teremtőnek. Ha kész vagy feladni a felfújt ego arroganciáját, akkor az elme megadja magát, és engedi, hogy a szív irányítson. Nem a test, nem az érzelmek, nem a gondolatok, hanem az igazi szív: a mindig jelenlévő abszolút csend, a tudatos szeretet. A halhatatlan, tudatos szeretet fog irányítani, vagy az elméd? Ezek közül választhatsz. (...) /Eli Jaxon-Bear, Mit akarsz valójában? /115. oldal

"Hajlamosak vagyunk arra, hogy a "túlvilágot", mint már a neve is sugallja, helyileg "máshová" képzeljük. A hitben így keletkezett a "mennyország". A "túlvilág" fogalma azonban csupán érzékelésünkre vonatkozik. A technika segítségével ezt mi, modern emberek talán szemléletesebben is el tudjuk magyarázni. Az asztrálsíkkal valahogy úgy vagyunk, mint a szobánkban "áradó" rádió- és tévéműsorokkal, amelyeket a megfelelő technikai berendezések nélkül nem volnánk képesek észlelni, de ennek ellenére itt vannak.

Az asztrálsík, éppen mert a mi világunk ellentétpólusa, mindenütt megtalálható, ahol a világból megtalálható valami. Bizonyára mindenki furcsállja azt az elképzelést, hogy ő mint egy tévészereplő, "be van zárva" holmi meghatározható frekvenciájú hullámba - de ennek ellenére, hogy ezt nem tudjuk elképzelni, nem tagadhatjuk ennek a jelenségnek a létezését.." /Élet az élet után - Thorwald Dethlefsen 115. oldal Édesvíz / 133. oldal M-érték Kiadó

"Az ember fizikai testének foglya. De a fizikai testen belül léteznek kifinomultabb létállapotok, és ezek el is érhetők. (…) Az átlagember fizikai teste nem különösebben receptív a spirituális hatásokra. A hétköznapi emberben az éteri test le van pecsételve, és spontán módon nem hagyja el a fizikait. Így az illető nem is vesz tudomást a jelenlétéről. De - mint már említettük - bizonyos emberek esetében ez a kötelék laza, és az éteri test könnyedén elhagyhatja a fizikai testet. (...)" /Lelki fejlődés I. - White eagle 79-82. oldal

„Azért jöttem el hozzátok, hogy megmondjam: teljessé lehettek, de csak akkor, ha így tekintetek magatokra. Nem létezik semmiféle jámbor élet. Nem létezik semmiféle harc jó és rossz között. Nincs bűn, és nincs megváltás. Valódi éneteket mindez nem érinti. Mélységesen érinti viszont hamis éneteket, azt, amelyik a különálló énben hisz. A megvilágosodás kapujáig próbáltátok hajtani különálló éneteket, minden magányosságával, szorongásával és hiúságával együtt. Ám ez az én sosem léphet be azon a kapun, hiszen csak kísértet. (...) - Nézd csak az erdőt - válaszolta Buddha. - Nap, mint nap átsétálunk rajta, és közben azt gondoljuk, hogy nap mint nap ugyanazon az erdőn sétálunk át. Pedig egyetlen levél sem azonos a tegnapival. A talaj minden szemcséje, minden növény és állat folyamatosan változik. Nem világosodhatsz meg különálló lényként - amilyennek magadat látod -, hiszen ez a lény, minden más tegnapival egyetemben, már el is tűnt. (…) - felmérte az emberiség gyötrelmes helyzetét. Mindenkit álom nyűgöz le, senkinek fogalma sincs valódi természetéről. Akadnak, akik nyugtalanul alszanak, néha felriadnak, és homályosan meg-megpillantják az igazságot. Aztán egykettőre megint álomba zuhannak. Ők a szerencsések. Az emberi lények zömének azonban halvány fogalma sincs a valóságról. Hogyan mondhatná el nekik, amit valójában mondani akar? Mindannyian Buddhák vagytok. (...) - Ha a természet mindenütt felébred körülöttünk, az emberi lények sem érdemelnek mást.” /Deepak Chopra, Buddha, 294. - 297. oldal

Továbbiakban felsorolok egy kevés irodalmat és előadót, melyek közül szabadon válogathatsz. Ezek sok gyakorlati példát és megélést tartalmaznak. Viszont ne feledd, az elme fényezése csak az érme egyik oldala. Az ismeretek gyűjtése mellett az önfejlesztés és tisztítás is szükséges.

Magunk és a világ megismerés során különösen érdemes a filozófiát (elméletet), gyakorlattal párosítani, a yin és yang párokat állandóan egyensúlyban tartani. És fontos a kérdés feltevés. Ugyancsak az is, hogy kikkel társulsz és végül de nem utolsósorban, hogy magad ne zárd ki az egyenletből.

- Pandit Radzsmani Ph.D. Tigunait - A köztes lét titka

- Szögyal Rinpocse: Tibeti Könyv életről és halálról

- Szvámi Ráma és könyvek

- Thorwald Dethlefsen: Élet az élet után

- Richrad Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

- Markides: A Ciprusi mágus (csak módjával, ennek hitelessége nem minden téren 100%, de felhívja a figyelmet olyan megélésekre, amivel még a „spirik” sem foglalkoznak!).

Magyar előadókat és írókat ajánlanék még:

- Bakos Attila előadásai első sorban és a könyvei

- Chong An Sunim, a zent képviseli, hétköznapi témákkal kapcsolatban is nagyon jó és gyakorlatias tanácsokat ad.

- Szabó Judit – Belső érzékelés kézikönyve (sok könyve van, személyesen néhány megközelítésével, véleményével nem értek egyet, de ezek eltörpülnek amellett a gyakorlatiasság és letisztultság mellett ahogy a témákat átadja.

- Paksi Zoltán asztrozófiai előadásai érdekesek, ez a bölcseleti rész… elengedhetetlen az asztrológiához, amellyel sok ember először kezd el foglalkozni a lelki úton.

- Wictor Charon, nevét vétek volna nem meg említeni, mint 20. századi nagy misztikust.

A sort tudnám folytatni, DE, ezek csak könyvek, tananyagok, a megértést, megélést, elindulást pl. egy Agykontroll, Prána energetika tanfolyam, jóga tábor(?), nagyban segítheti. Esetleg egyből egy hétvégi elvonulás sok tisztulást és felismerést adhat. Amennyiben igazán elszánt vagy egyből, egy általad jónak tartott elvonulásra mész. Félre rakod a telefont, a felesleges dolgokat és jelen vagy.

Jó utazást kívánok; befelé és kifelé, lefelé és fölfelé is!

Üdvözlettel, Balogh Tamás, alias Acrab

Egy elhanyagolt blog gazdája: http://samsarahun.blogspot.com

Nyomtatvány keresőknek 1.1.

2021 11. 01.

Eltérő energiaszintű emberek

Különféle emberekkel találkozhatunk életünk során. Első ránézésre sok dolog árulkodhat egy ismeretlenről. A ruhája, ápoltsága, beszéde, tekintete, és testtartása. Aki képes rá, láthatja az auráját, ráérzékelhet a másikból felé áradó energiákra is. 

Mindennek ami viszont jellemzi az adott egyént fizikai, lelki, szellemi és értelmi szinteken azt sokan összefoglalják a "rezgés" vagy "energia" szavakkal. Mi is, most az érthetőség végett használjuk ezeket a szavakat. Leegyszerűsítve, egy ittas állapotú alkoholista rezgése nagyon alacsony, egy boldog sportolónak, aki győztes meccséről tart hazafelé (még ha roppant  fáradt is )jobb a rezgése, mint az alkoholistának. 

Most nagyon aktuális téma a covid és az őszi megfázás és minden nyűg, ami betegségekkel járhat. Ha az emberek eltérő energiaszintjét megszeretnénk vizsgálni, akkor tartózkodjunk egy olyan mellett, aki egy erősebb náthás betegségben van és egy olyan mellett is külön, aki egészséges. Jól megfigyelhetjük saját, ösztönös válaszreakcióinkat. A beteg, "toxikus" ember közelében az auránk ösztönösen összeszűkül, egyfajta védekező mechanizmusra állunk be. Nagyszerű lecke!

Hogy miért írom ezt le? Azért, mert ezeket a testérzeteket tudatosítanunk kell és föl kell tennünk magunkban kérdéseket vele kapcsolatban. Teszem azt: - Mit tehetek, ha nem futhatok el, mert mondjuk valaki "behurcolta" a munkahelyre ezt a betegséget és kell a pénz, a megélhetés miatt...?

- Ha én vagyok már több hónapja egy szűnni nem akaró megfázásban, biztos, hogy a vírus, a sátán vagy bárki is rajtam kívül hibás? - Van dolgom a másik nyomorával? - Tudok neki segíteni? 

Először is, szerintem csak magunkra mutogathatunk. Főleg akkor, ha nem próbálkozunk meg olyan praktikákkal, amikkel főleg kulcsfontosságú helyzetekben a saját rezgéseinket emelhetjük. Igen, ezt a blogbejegyzést, nem azoknak írom, akik bizonyos előképzettséggel rendelkeznek, és minimálisan is de szeretnének magukért tenni. 

Embereken napi szinten látom, hogy percről percre pusztán gondolati energiával a saját rezgésszintjüket húzzák lefelé. A termelt gyűlölettel, negativitással, félelmekkel és önkörükben történő kesergéssel rendkívül jó munkát végeznek. Az önpusztítás terén.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hideg időben nem öltöztünk fel jól, nem tisztítunk, nem foglalkozunk önvizsgálattal, hanyagoljuk a mozgást, nem vittünk be a testünkbe vitaminokat, lelkileg/karmikusan feladatokat odázunk el. 

De térjünk vissza a toxikus ember kontra életerős ember kiinduló pontjához. Amennyiben mi szeretnénk lenni az életerős ember és netán azok is vagyunk, tudnunk kell, hogy miért vagyunk azok. Amikor ugyanis egyik percről a másikra alacsony rezgésű emberek közé kerülünk első körben a hozzájuk való viszonyulásunk sokat jelent. Az erősebb aurájú emberre könnyen rákapcsolódnak azok, akik energia híján vannak. Amúgyis olyanok vagyunk mint a szivacs, a körülöttünk lévő energia tengerben nincsenek hagyományos válaszfalak. 

Tehát mit tehetünk, ha ránk kapcsolódott netán több, tőlünk alacsonyabb szintű energiájú ember? Levághatjuk magunkat róluk - vica versa -, de azt is elérhetjük, hogy ők mondják azt, hogy ez nekik nem megfelelő. Idővel, ha kitartóak vagyunk a saját, kellemes energia szintünkön, ők unják meg, mert nem tudják befogadni azt, ami nekünk természetes. 

Az emberkísérletek évszázada zajlik az orrunk előtt, mi is kivehetjük belőle a részünket! Értem azt ez alatt, hogy bármely számunkra kedves, gyógyító, univerzális mantrát, imát, pozitív, fénnyel teli gondolatot magunkban munka közben is mormolva felülírhatunk, eloszlathatunk komoly ködöket. 

Természetesen ne várjunk világmegrengető változásokat, "csak" belső csodákat. Teszem azt, egy tomboló futball huligánokkal teli villamoson a saját belső világunkat éppen elég egy gondolatban előhívott mantrával tisztán tartani. Viszont olyan nyugodtságot és fényt sugározni, hogy mondjuk száz üvöltő emberre is kihassunk és azok is lecsendesedjenek... ahhoz tényleg komoly energiákkal kell dolgoznunk - illetve jó segítőkkel kell rendelkeznünk. De ez már etikai vonalakat is sérthet. Ugyanis biztos, hogy annak a 100 üvöltő embernek csendben kéne ülnie? Lehet, hogy most nekik az a feladatuk, hogy üvöltsenek... De ezek már elméleti okfejtések. 

Épp elég belső csoda, hogy ha például egy 10 fős irodában, vagy 1000 fős gyárcsarnokban csak mi nem vagyunk betegek egy vírusokkal terhelt időszakban. Akkor talán valamit jól csináltunk. És ne akarjunk senkit megtéríteni, úgy sem értenék. Aki viszont fénnyel a szemében érdeklődik, hogy mi is a titkunk, elmondhatjuk, hogy belsőleg is dolgozunk. 

Írta: Balogh Tamás

Alias Acrab

2021 10. 31.

Terv új bloggal és váratlan fordulat

1948 április 28-án született Terry Pratchett. Ez, mármint egy általam roppantul kedvelt író megjelenése kapcsán elgondolkodtam, hogy egyik énem miért is annyira könyvmoly. Mit adtak nekünk a róm... akarom mondani nekem és a könyvek? 

Nos, ha csak a Korongvilágot nézem, akkor ráébresztettek arra, hogy egyszerűen az agyműködésemnek, a gondolataimnak és végülis a képzeletvilágom rendezésének egy módja az olvasás. Az írás is ez volna, ha igazán komolyabban foglalkoznék vele... de ez már más téma. 

Az évek során rengeteg idézetet kigyűjtöttem, melyek további kategorizálásra várnak ugyan, de így is egy rendezettebb formában vannak. Mivel szeretnék is velük foglalkozni és valahogy behatóbban visszatekinteni azokra a könyvekre ahonnan származnak, ha csak pillanatokra is... egy kis kihívást terveltem ki magamnak. 

Nem én leszek az első, aki ezt kitalálta, de nem is az a lényeg. Megpróbálok egy éven át, minden napra egy jó idézetet találni. Kezdetben a könyves polcomon balról jobbra haladva. Első ilyen idézet már adja is magát, A mágia színéből lesz 2021 április 28-án, a kör pedig 2022 május 28-án fog zárulni A mágia fényével. 

Ami a könyveket illeti nincs előzetes megkötés magam számára, fantasy, scify, tudományos, misztikus témák is hevernek a polcon. A tényleges polcaimon lévő könyvek száma, melyekből szándékozni idézek 160 körül van. Ha ezek elfogynak, jöhet a lementett idézetes mappám. 

Ennek az egész projektnek egyfajta követhetőségi és dokumentálási lehetőséget is segítségül fogok hívni. Ugyanis kevésnek érzem a Facebookra és Twitterre való kiírást. Ráadásul leginkább magamnak szól, a közösségi médiát, pedig vagy olvassa valaki vagy nem. Ha viszont valaki kíváncsi lesz egyszerre több idézetre és az esetleg melléjük rendelt gondolataimra azok megtalálhatóak lesznek egy külön blogon. 

Ezen gondolatok papírra vetése közben meg is próbálkoztam kétszer is új blog indításával. Méghozzá ismerős felületen, a Bloggeren/Blogspoton. Valamiért ezekre a blogokra a Google azt mondja "hogy megszegi az irányelveinket". Holott még az első bejegyzésig SEM jutottam el velük. 

Anélkül, hogy találgatásokba bocsátkoznék, megpróbálok első körben eleget tenni legalább az idézetek nyilvános, online összefűzésének. Ez lehet, hogy a Szamszára és Dharmán fog ideiglenesen helyet találni magának. A többit majd meglátjuk. 

Annak aki ezeket a sorokat elolvasta, köszönöm. 

További szép napot és jó olvasást kívánok! 

PS: Úgy határoztam, hogy az egész projektet egy, másik meglévő blogon fogom vezetni: A popkulturális témákon. 

https://popkulturalis.blogspot.com

Tóth Bálint

Tóth Bálint, írói álnevén Mario Atreides (Szül. Budapest, 1980. június - Elhunyt Budapest, 2020. február 5. (?) ) magyar író, publicista, előadó, filmrendező, az Irányítók-wiki alapítója, a 2012 Blog szerzője.

1980. júniusában született Budapesten. Édesapja közgazdász. Budapesten nőtt fel, iskolai tanulmányait a híres-hírhedt Deák téri Általános Iskola falai között kezdte meg, ahol a rendszerváltás éveiben mind a leköszönő MSZMP, mind a feltörő SZDSZ tagjainak gyermekei megtalálhatóak voltak, ahogy a tanári karban is előfordultak szabadkőművesek. Első találkozása a "hálózattal" tehát, tudtán kívül, itt történt. Számítástechnikai szakközépiskolát végzett, ahol közgazdaságtani alapismereteket, mikro- és makroökonómiát is tanult. Az Irányítók tevékenységének kutatásával 2003-ban kezdett foglalkozni, ekkor ismerkedett meg Szemrád Nándorral, aki már évek óta gyűjtötte az anyagot első könyvéhez; az általa szervezett kutatócsoporthoz csatlakozott Tóth Bálint, s maga is aktívan részt vett az információk megszerzésében, leellenőrzésében, rendszerezésében. 2009. februárjában kezdte írni a 2012 Blogot, majd saját rádióműsort indított, 2010-től pedig előadásokat tart. 2012-ben megalapította az Irányítók-wikit, valamint leforgatta Autokrácia című játékfilmét, melyben az Irányítók és irányítottak viszonyát mutatja be sokkolóan közérthető formában. Bizonytalan napon tragikus hirtelenséggel hunyt el Budapesten, 2020. februárjában.

Tóth Bálintot rendkívül sok dolog foglalkoztatta. Írásait, előadásait és egyéb alkotásait a tothbalint.info/index.php oldalon gyűjtötték össze munkásságának tisztelői. Ugyan nem ismertem személyesen, de kedveltem interneten fellelhető előadásait. Szívesen hallgattam okfejtéseit, érveit a világról. Fájdalommal értesültem én is halálának híréről. 

Ennek a bejegyzésnek a megírásához már sokadszorra futok neki, már csak azért is, mert nehezemre esik kiemelni egy dolgot is, amivel Tóth Bálint foglalkozott. Azonban mégis szükségét érzem. 

Sikerült neki köszönhetően fontos dolgokat részleteiben megértenem és olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmemet, amikre más senki sem. 

Előadásai Youtubeon továbbra is elérhetőek és tothbalint.info üzemeltetőinek hála más írásai is olvashatóak. Ezeket szívből ajánlom azoknak, akik eddig még nem találkoztak a Bálint munkásságával. A teljesség igénye nélkül kiragadnék néhány témát, amelyet fontosnak érzek megemlíteni Tóth Bálint kapcsán:

Az Autokrácia rövidfilm egy erős társadalomkritika. Tóth Bálint írta-rendezte rövid film megidézi egyszerre Platón barlangját és a Mátrixot.

Enneagram előadása rendkívül jól, letisztultan érteti meg a leíró rendszert. 

Oszd meg és uralkodj címet viselő előadása azok közzé tartozik, ahol ugrál ugyan a témák között, de megkapó szellemességgel és mindig okkal teszi. Nekem ezek a fajta előadásai tetszettek régebben is legjobban. 

Volt olyan gondolatsora, amivel én magam sem tudtam egyetérteni. Ezek némelyike ebben az előadásban is elhangzott. Ugyanakkor számos dologgal nem áll szándékomban vitatkozni. 

http://tothbalint.info/index.php

https://iranyitok.fandom.com/hu/wiki/T%C3%B3th_B%C3%A1lint

http://samsarahun.blogspot.com/2018/03/szemrad-nandor.html

Oszd meg és uralkodj!

Divide et impera! A Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv szerint, ha az ellenfelek közül egyeseknek ígérünk bizonyos előnyt, míg másoknak nem, az ellenfelek sorai megbonthatóak. Riválisaink külön-külön könnyebben legyőzhetőek, illetve ellenőrzés alatt tarthatóak.

Mindezt azért tanácsos ismerni, mert a mindennapi életben is alkalmazhatják velünk szemben. Ha egyszeri polgári foglalkozást végzünk, politikával nem foglalkozunk és ma született bárányok vagyunk akkor is könnyen belefuthatunk az oszd meg és uralkodj technikájába. 

A technikát ismerők gátlástalanul kihasználhatják ezt pszichológiai fegyverként a gyanútlanok ellen. Teszem azt két óvodás marakodik egy csokin. Aladár, Béla és Csaba találtak a játszótéren egy tábla csokit, alapvetően mind hármuknak juthatna egy harmadnyi szelet. 

Azonban Aladár gondol egyet és szövetkezik Bélával. Azt mondja neki, hogy fél szelet csoki jobb, mint egy harmad. Csabit hagyják ki nyugodtan az osztozkodásból. Ezt követően történik, ami történik. Ha Csabi nem különösebben erős gyerek, akkor csoki nélkül tér haza. Amennyiben Aladárra van bízva a csokitörés, még úgy is intézheti, hogy neki jóval több is jusson, mint Bélának. 

Egy másik rizikósabb tervezet szerint Aladár gondol egyet és egy trükkel neki löki egyik társát a másiknak. A gyanútlan Bélát eltaszítja és azt mondja később neki, hogy Csaba volt. Csabika, pedig értetlenül áll miért is kezdi el ütni őt Béluka. Eközben Aladár alattomosan zsebre vághatja az egész csokit egymaga. Így nem kellett osztoznia, ha jól játssza továbbiakban a szerepét az elterelés, megosztás és hazugság által még csak felelnie sem kell a történtekért. Talán még Csabi el is hiszi később, hogy ő bizony tényleg meglökte véletlenül Bélát. Ha nincs egy különösen értelmes és határozott óvónő a közelben, akkor Aladár maffia tevékenységét ezután egyre bátrabban végezheti.

Mielőtt tovább mennénk és már meg is gyűlöltük egy életre ezt az Aladár gyereket, vegyük észre, hogy ezek csak szerepek. Bármikor találhatjuk magunkat valamelyik srác döntési pozíciójában.

Azonosulhatunk a bandavezérrel, a bandataggal és a teljesen rászedhető, kisemmizhető gyerekkel is. Mind különböző szereppel bír a "balhéban". Amennyiben színre lép egy magasabb minőség az óvónő, őt is megvizsgálhatjuk. Elképzelhető, hogy különféle okokból passzív marad a jelenetet látva, de az is, hogy szükségszerűen igazságot oszt. Lássuk be semelyik verzió sem kellemes. Legideálisabb volna az, ha a három gyerek egyenlően, testvériesen elosztotta volna a csokit. Sőt Aladár egy másik végletben lehet a hős is, aki felhívja a másik kettő figyelmét az ott heverő édességre.

Szükségszerű tehát felismerni, hogy mikor akarják ellopni a csokinkat. Már, ha az a mi csokink egyáltalán. Amennyiben nem és még éhesek sem vagyunk, jobb felajánlani másoknak. Viszont amikor valóbban az oszd meg és uralkodj-t alkalmazzák ellenünk ajánlott a játszótéren körültekintően eljárni. 

MEGOSZTÁS A MINDENNAPOKBAN

A hétköznapokban ez a fajta rászedés sajnos gyakran előforduló jelenség. Ami természetesen azonnal visszavezethető az ego birtoklás vágyára. A szerzési igény túlcsordulása a népmesei kis gömböc. Fel fal minden útjába kerülőt. 

A SCI-FI világában ez a borg. A borg egy olyan technológiailag túlfejlesztett humanoid, amelynek tagjai egységesek. Az egységükre viszont minden tőlük különböző létforma veszélyt jelent. Ugyanakkor potenciális lehetőséget is. Alkalmat lát a borg abban, hogy beolvassza, magához vegye ellensége anyagát. A matéria szempontjából végrehajt egy közösülést, egy egységélményt. Ez az egység azonban soha sem lehet teljes. Ugyanis mindig talál újabbnál újabb dolgokat, amelyeket magába szippanthat. Ő a tökéletesítést látja ebben. A borg-technológia szemszögéből egy fejlesztés történik. Hiszen milyen más is lehetne az ellenség technológiája és eszközei a borgok csúcstechnológiájának fényében, mint rossz? A technológiai fejlettség, pedig mindig pusztító erővel párosul, de nem feltétlenül járul hozzá kegyelem, együttérzés és olyan értelem, ami képes nagyobb távlatokban gondolkodni. 

Ezt a történelem során éppúgy láthattuk az ó és középkori, a kommunista és a demokratikus államberendezkedésű országoknál is. Nincs az a követő szám, pénz, produktum, vagy éppen csoki, ami a megszerzőknek, az Aladároknak elég lehet. A hatásmechanizmus a kis gömböcé, a borgé. Az egoé. Egészen pontosan annak kielégíthetetlen szerzésvágyának a megtestesülése. 

MEGOSZTOTTSÁG A LELKI VILÁGBAN

Miután az ego lelepleződött nem oldódik meg minden magától. Nem derül fény minden hazugságra és nem lesz könnyebb a helyzetünk. Viszont nekünk is vannak a sakktáblán bábuink. Mi magunk is beolvaszthatunk magunkba, megtanulhatunk olyan lelki praktikákat, melyek hasznunkra válnak. 

Legjobb, ha építünk olyan lelki közösséget, amelynek tagjai önállóan is képesek dolgozni, de szeretetben, egymást gyarapítva is tudnak működni. Az ilyen helyen nem az a cél, hogy mindenkinek megfelelő mennyiségű csokija legyen... de ha jól működik a kör vagy közösség, végül a tagok valahogy mégis elégedettek, maguktól járnak össze. Nem kényszer, vagy jelenléti ív hatására. Óvónőre, pedig azért nincs szükség, mert a tagok ráéreznek a másik szükségletére és használják lelkiismeretüket.

Ezek a közösségek nem feltétlenül kell, hogy vallásosak legyenek, kifelé foglalkozhatnak akár filmekkel, zenéléssel vagy főzéssel, ha belül mindenki lelkileg fejlődik. A megosztottság, az elkülönülés világában pedig éppen az egységet kell keresnünk. Mindig a nagyobb fény felé!

Lehetőségünk van tápláló egységélményt megélni csoportosan, az összetartozás Krisztusi minőségében. Belül, pedig kötelességünk egyesíteni és vissza térni az Önvalónkhoz!

Mik ezek a nagy szavak? Miről beszélsz? - Kérdezhetik sokan, a fenti sorokat olvasva. Pedig igazán nem nagy szavak ezek. Örök érvényű gondolatok. Egészen egyszerűek, véleményem szerint az igazán bonyolult dolog az, amit most csinál a legtöbb ember - ezekre az igazságokra fittyet hány. 

KIBERNETIKUS KÖTÉSEK

Töröltem magam Facebookról. Ez úgy indult, hogy még tavaly ősszel a telefonomról leszedtem a Facebook alkalmazást. Nem a Messengert, csak a Facebookot. Most viszont januárban szükségét éreztem egyfajta tabula rasa végrehajtásának. Megtehettem volna, hogy kigyomlálom az ismerőseimet egyesével, de csak nagy munka, vesződség árán. Ráadásul újra megtaláltak volna ugyanazok, akikkel érdemi kommunikációt nem folytattam már nagyon rég és nem is akartam beszélgetni a jövőben. 

Ez érintette a blogom oldalát is. Bevallom ez volt az egyik visszahúzó erő mindig is, hogy leváljak arról a platformról. De végül szerintem jól döntöttem. Szerintem eddig is megtalálta a blogot, aki szerette volna. Benne voltam még néhány számomra fontosabb csoportban is. Ezek közül az egyik művészeti/rajongói csoport volt, három közösségi tér funkcióval bírt és volt egy, amit egy író-előadó üzemeltetett. Az ezekről való leválás azonnal éreztette hiányát, ugyanakkor bebizonyította, hogy lehet nélkülük is élni. Ami az emberi kapcsolatokat illeti az én esetemben az igazán fontos emberekkel mindenképpen tudok a jövőben élőben, személyesen kommunikálni. Vagy ha nem adatik meg az élő szó, akkor emailben, telefonon. 

A MEGOSZTÁS

Sohasem azt tartottam fontosnak, hogy ki milyen kutyás-macskás vicces vagy szomorú hírt, képet oszt meg, ha nem a lényegi beszélgetést. A Facebook pedig különösen nem a minőségi tartalmat, ha nem a mennyiséget részesíti előnyben. A platform újításai pedig egyáltalán nem nyűgöztek le. A videós tartalmak, hirdetések és egyéb dizájn változások helyett jobban örültem volna, ha a fotóimat nem rontott minőségben tárolja az oldal. 

Elektronikus én-képeket alkotunk magunkról. 2021-ben az emberek többsége számos tévképzete mellé elektronikus tévképzetek is társulnak. Vannak akik azt hiszik, hogy a Facebook nem működik a Messenger chat/levelező rendszere nélkül. Illetve, hogy csak mobilon lehet közösségi életet élni. Egyes bejegyzések miatt ölre mennek. Félre értik a félre érthetőt és túlmagyarázzák a nyilvánvalót. Az ízlés különbségekről szóló vitákról nem is beszélve. Természetesen van a dolognak jó oldala is, el ismerem. De még ott nem tartok. 

FELESLEGES INFORMÁCIÓ 

ÉS DEZINFORMÁCIÓ

Mindamellett, hogy a sokadszorra látott meme tengerből elegem lett. Meguntam azt is, hogy én legyek az emberek fact-chack-je. Mikor nyilvánvaló hazugságokba, félrevezetésekbe botlottam sokadszorra és erre fel is hívtam annak a figyelmét, aki azt megosztotta a válasz az volt, hogy: "Nem mindegy? az üzenet számít!". 

Tehát adott bármilyen gondolat, kép amivel az emberek együtt rezegnek és ezt szeretnék rátolni másokra is. Ezzel még semmi probléma sem volna önmagában, ilyenek vagyunk... DE az esetek többségében nem saját gondolatok, gondosan megszűrt anyagok megosztásáról van szó. És akkor még finoman fogalmaztunk. Természetesen jó és kényelmes mankóként egy idegen (akár lopott és hamisított!) idézetre hivatkozni. DE basszus! Én másnak a véleményére, személyes rálátására vagyok kíváncsi! Nem az a vágyam, hogy ugyanazt az újrahasznosított mémet lássam újra és újra csak más ember neve alatt!

 KÖTÉSEK, OLDÁSOK

Van az a pont, ahol el kell gondolkozni, hogy mit is keresünk a világhálón. Azon belül is annak a közösségi platformjain, mint pl. Facebook, Twitter. Ha csak annyival megelégszünk, hogy a rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal, exekkel és párokkal néha megosztunk egy vicces képet, akkor jó a közösségi hálózat. Annak a legalacsonyabb, legrosszabb verziója is. Ha nyomozni akarunk mások után, fotóalbumot, reklámfelületet akarunk annak is jó. 

Viszont amennyiben elkezdtünk ráérzékelni, hogy az általunk felvállalt virtuális tér is a miénk, akkor a helyzet bonyolódik. Kezdve azzal, hogy mi szükségét érezzük annak, hogy személyes, nyaralásos fotóinkat megosszuk a szomszédokkal éppúgy, mint a rokonsággal, barátokkal? Mi haszna van annak, hogy "ismerősünk" valaki, akit az utcán föl sem ismerünk? Lájkoljuk a fotóját, de egy mukkot sem vakkantanánk oda egymásnak szemtől szembe. Vagy éppen mi haszna van annak, hogy régi exek, volt munkatársak figyelgessék, hogy éppen "mit csinál most az a szerencsétlen?"

Számos ismerőssel évekkel korábban kialakult egyfajta karmikus, energetikai kötés. Sok esetben az élet volt olyan kegyes, hogy a már idejét múlt kapcsolatokról levágott minket. Azon rezgés szintű emberek, akik már nem segítenék tanulásunkat valamilyen oknál fogva eltűnnek. 

Ezután jövünk mi, a hálózat csapdájában vergődve és egy-egy virtuális képpel tovább tápláljuk azt a halovány kötést is, amire már semmi szüksége semelyik félnek. 

HÁLÓZAT ÉS SEJT SZERŰ FELÉPÍTÉS

A közösségi hálózat nem véletlenül hálózat. Kezdve azzal, hogy manapság mindenki görcsösen kötődik mobiltelefonjához. Ha már nincs közelünkben a sok esetben drága, havi fizetés sokszorosát meghaladó készülék, akkor aggódunk.

- Hol a mobilom?
- Miért? Fontos hívást vársz vagy üzenetet?
- Nem, de... csak kell. 

Azt vettük észre az évek során, hogy összenőtt velünk egy készüléktípus. Az egyik márka angolul ki is mondja ezt: Iphone. Ami magyarul annyit tesz: én vagyok a telefon! Archaikusabban megfogalmazva: mobilozom, tehát vagyok. 

A hálózat nem véletlenül hálózat, mert a pók meg tud fogni mindent, ami hálójába akadt. De a pókok nem mi vagyunk, ha nem a hálózat irányítói. Kényelmes lehet persze abban a tudatban is élni, hogy  hasonlóak vagyunk, mint egy mindent tudó pókok. Elérhetünk mindent az interneten, de ennek az elérésnek ára és korlátai is vannak. 

Ami azt illeti van más fajta közösségi rendszer, méghozzá olyan, amely sejtszerűen épül fel. A családok és szerintem igaz baráti társaságok is sejtes rendszerűek. Egy jól működő családmodellt nem kell bemutatni. Ahogy egy kellemes baráti kört is mindenki el tud képzelni. Ezek alapvetően védettek, bárki nem kerülhet be a sejtbe, a kommunikáció megfelelően szűrt és minőségibb a tagok egymáshoz való viszonya. Nem egy frissen kinevezett adminisztrátor dobja össze a feleket.

Az információ éhség és az egós énképek azt mondatják, hogy igenis szükség van a virtuális hálózati kommunikációra. A mai világban megkönnyíti az életet, könnyebb barátkozni is, párt találni és szervezni a mindennapokat. Igazából szerintem is az volna a legelőnyösebb, ha mindkettő megközelítést (a hálózatost és sejt szintű rendszereket) is együtt tudnánk működtetni. Méghozzá olyan mód, hogy használatuk során mindvégig az emberi oldalt vesszük figyelembe döntéseink során.

A KORSZELLEM

2020 számos grandiózus próbatétel elé állította az emberiséget. Ezeknek egyik hozománya volt, hogy a piacon felvásárolták az összes webkamerát. A személyes találkozókat minimumra csökkentették mesterségesen. Ez egyrészt jó volt azért, mert kiderült, hogy mennyi felesleges dolgot lehet elhagyni. Például irodai dolgozóknak teljesen ésszerűtlen hétfőnként két órával hamarabb kelni, hogy olyan hasztalan meetingeken vegyenek részt, amiket mindenki gyűlöl. Vagy alapvetően bizonyos munkákat lehet teljesen távmunkában, otthonról végezni. Az időrablás, és munkába járás megszűnt hetekre, hónapokra. Ami már negatívum, hogy családok, barátok szakadtak el egymástól és a munkanélküliség, pénztelenség megnőtt. 

A kommunikáció jobban áttevődött kényszerből az online felületekre. Így a hálózatos rendszer még nagyobb teret kapott. Az emberek ha nem találkoznak szemtől szemben, akkor keresnek más formát. Régebben levelet írtak, amit a postakocsi vitt, most fénysebességgel száguld minden üvegszálkábeleken. Még ez az írás is.

Ilyen korszellemben, ahol távolodtunk egymástól is (vagy inkább eltávolítódtunk?) különös próbatétel tételesen felmérni kapcsolatainkat. Valóbban szükség van mindegyikre? A régi érzelmeket, társulásokat nem az újak rovására tartom fent? Elégséges az internetes kapcsolattartás? Néhány email és messenger üzenet helyett nem volna jobb, ha néha áthívnám a másikat egy közös beszélgetésre? Vagy féljek, még akkor is ha ő és én is teljesen egészségesek vagyunk? 

Szerintem minden időben merjünk vágni és kötni. Varrni és nyisszantani ahol kell! A mértéket úgyis érezzük idővel. Vagy nem. De tapasztalatot szerezni, tanulni mindenből lehet. Közben, pedig tartsuk szem előtt többek vagyunk mint az, amit megmutathatunk egy online felületen! Már csak azért is, mert ezek az online felületek végtelenül felületesek.