Meditációban mikor nyitott vagy és nem ragaszkodsz megláthatod, hogy van egy megjelenő gondolat, ami után már készen ott várakozik a további gondolat is betárazva. Megjelenik egy gondolat mondjuk valakiről akivel az elmúlt napokban találkoztál, egy rövid szituáció és a te véleményedet, válaszodat is láthatod hozzáfűzve az eseményhez.
Mivel éber vagy és a jelenben tartózkodsz saját képességeidhez mérten a legjobban láthatod, hogy ez az egész csak egy "mozi" volt, amit tudatosan itt és most nem is te kezdeményeztél. Te csak üldögéltél, figyelted a légzésed, majd egyszer csak minden figyelmeztetőjel nélkül lejátszódik pár pillanat alatt ez a kisfilm.
A te elmédből jött fel, a te testedben játszódott le és mégsem te irányítottad és rádöbbensz, hogy a lejátszódott fantazmagóriához jelen pillanatban semmi közöd sincs.
Ez az egyik kerékkötője minden spirituális, misztikus és vallásos cselekedetnek. Amint az emberek rájönnek, hogy az adott témának köze van hozzájuk és az önképüket meg kell vizsgálniuk.
Mindez azért tud megdöbbentő lenni mert szeretjük azt hinni, hogy a tudatunk, az elménk teljesen a miénk. Ugyanakkor saját határainkba könnyű belefutni, a határ mögött pedig végtelen méretű ellenőrizetlen terület található, amivel könnyebbségből sosem volt időnk foglalkozni...
"- Fáj a fejem! (biztos az időjárás miatt van, nem baj, majd beveszek egy fájdalomcsillapítót), letargikus vagyok (nem baj, majd holnapra elmúlik)."
- A saját felelősségünket és tudatállapotunkat az időjárásra könnyű fogni, az még sosem beszélt vissza. Pedig jobban tennénk, ha figyelmi energiáinkat el kezdenénk tudatosan a jelenre fókuszálni.
A jelenben szemlélődés során választhatunk, hogy mire koncentráljuk, melyik gondolatot tápláljuk. De ha már benne vagyunk egy fekete-lyukakat megszégyenítő erejű gondolat-görcsben, amihez kézzel-lábbal ragaszkodunk akkor már nem sok választásunk maradt. Egy meditáció során pedig megláthatjuk, hogy a felmerülő, tudatosított gondolatok amikhez annyira ragaszkodunk, nem érik meg a felhalmozott szorongást. Gondolatok jönnek-mennek százával, ezrével. Sokkalta jobban járunk, ha minél hamarabb elengedjük a mozit, amely felmerült elménkben, de ugyanúgy el is fog múlni. Mi viszont itt maradunk. Most akkor melyik értékesebb?
- A saját felelősségünket és tudatállapotunkat az időjárásra könnyű fogni, az még sosem beszélt vissza. Pedig jobban tennénk, ha figyelmi energiáinkat el kezdenénk tudatosan a jelenre fókuszálni.
A jelenben szemlélődés során választhatunk, hogy mire koncentráljuk, melyik gondolatot tápláljuk. De ha már benne vagyunk egy fekete-lyukakat megszégyenítő erejű gondolat-görcsben, amihez kézzel-lábbal ragaszkodunk akkor már nem sok választásunk maradt. Egy meditáció során pedig megláthatjuk, hogy a felmerülő, tudatosított gondolatok amikhez annyira ragaszkodunk, nem érik meg a felhalmozott szorongást. Gondolatok jönnek-mennek százával, ezrével. Sokkalta jobban járunk, ha minél hamarabb elengedjük a mozit, amely felmerült elménkben, de ugyanúgy el is fog múlni. Mi viszont itt maradunk. Most akkor melyik értékesebb?
Végezetül egy régi mese: "Két szerzetes egy öreg és egy fiatal a kolostorba tart. Egy megáradt folyón kell átkelniük. A folyó partján egy fiatal nő áll, micsoda veszély, kísértés egy cölibátusban élő embernek...
Az öreg szerzetes elfordítja a fejét, tudomásul sem veszi a nő jelenlétét. A fiatal egyszerűen odamegy, a nyakába veszi a lányt és átviszi a folyón. Ezután a két szerzetes szótlanul gyalogol tovább. Végül az öreg nem bírja tovább, kifakad, megfeddi a fiatalt, hogy miért tett ilyet, nem szabad, a fogadalom tiltja. A fiatal csak ennyit mond:
- Én letettem a lányt a folyó túlpartján, de te még mindig cipeled."
