Pár hete egy barátommal beszélgettünk spirituális témákról és felvetődött az áldozat témaköre. Érdekes tapasztalás volt látni, ahogy a kedves ismerősöm az áldozat szó hatására elsőként egy kőkori fekete mágikus rituálét képzel el, ahol egy szűzlány életét áldozzák fel éppen a legközelebbi gonosz entitás boldoggá tételére.
Fel kellett világosítanom, hogy az áldozat szónak vannak pozitívabb jelentéstatalmai: például mikor egy szerettünkért áldozatot hozunk és elkísérjük kórházba, ápoljuk. Az áldozat kifejezés egy folyamatra utal, benne van a nyelvben is az "áldozatos munka" szófordulat.
A vallási formátumokra visszatérve kihagyhatatlan a kereszténységben az elsőáldozás és bérmálás folyamata, ahol szintén látjuk hogy fizikai vér csak az erekben folyik, nem a templom padlóján. Az áldozati folyamat az Oltáriszentséghez kapcsolódik és többek közt egy szellemi, lelki érettséget képvisel.
Keleten is az áldozat lehet egy szimbolikus füstölő meggyújtása, gyümölcsök felajánlása, illetve ima, amit ők mantrának hívnak. Sajnos az áldozat szóra keresve a Google oldalain elsőként szexuális zaklatások áldozataira, szerencsétlenséget elszenvedőkre találunk. Az esti híradót is bekapcsolva a negatív jelentéstartalmú áldozatok vannak túlnyomórészt. Az viszont egy másik bejegyzés volna már hogy miért is jól irányíthatóak a meggyötört, áldozattá tett emberek a sötét erőknek...
Jobb esetben azonban a világ minden táján az áldozat egy békés, szent folyamatot jelöl. A hétköznapokban virágot teszünk az elhunyt sírhelyére, gyertyát gyújtunk a gyász pillanataiban, de a különösen boldog alkalmakkor is épp úgy. Ezek is rítusok, amelyek elválaszthatatlanul kötődnek hozzánk egész életünkben.
Hajlamosak vagyunk tehát ösztönösen egy áldozati és szertartásrendet követni. Csoportkarmák kötnek össze minket és közös szertartások is, hiszen társas lények lennénk eredetileg. Dacára annak is, hogy minden embernek saját magán kell dolgoznia. Dolgozhat mások javára is természetesen, az is "áldásos" tevékenység, legfőképp ha önzetlenül teszi.
AZ ÁLDOZAT LÉNYEGE
Az ösztönös szertartásosság a modern világban ritkán párosodik tudatossággal. Az áldozati rítus lényege, hogy mi magunkat, tudatosságunkat és lényünket kívánjuk megtisztítani. A tűzbe szórt tisztított vaj és meggyújtott füstölő minket szimbolizál, velünk kapcsolatos. A Szentség nem egy elvont fogalom, ha nem egy minőség amivel kapcsolatunk van és azt igyekszünk ápolni.
Mitikus transzformáció, összetett átalakulási folyamatok részesei vagyunk és olyan kozmikus játékokat játszunk nap, mint nap amit illene komolyan vennünk.
AZ ÁLDOZAT ESZKÖZEI
A meditáció, a mantrázás és az ima olyan áldozati forma, amelyekhez nem szükségesek különösebb előkészületek, kellékek a figyelmünkön kívül. Egy nyugodt, lehetőleg zavartalan energetikájú hely természetesen nem hátrány. Könnyebb sikeresen otthon, a hajnal első fényeinél meditálni, mint egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön (de saját tapasztalat alapján az sem lehetetlen :-) ).
A meditációt és az abban megjelenő erőket fel lehet ajánlani. Istennek és annak akinek esetleg szüksége van rá. A felajánlás önmagában egy egó csökkentő, karbantartó tevékenység. Ráadásul olyan, ahol nem a teljes vagyonunkról kell lemondanunk, tökéletes olyan kezdőknek akik szeretnének fizikai táplálékot a jövő hónapban is biztosan fogyasztani.
Bizonyos eszközök, mint a hangtál, mala, rózsafüzér, dob képesek BÁRKI kezében mágikus tárgyként funkcionálni. Amint egy hangtálat valaki megüt lehetetlen hogy ne annak rezgéseire koncentráljon. Amíg egy mantrát dalolunk lehetetlen nem arra figyelni. Közben ugathat a szomszéd kutyája és megjelenhetnek zavaró tényezők, figyelmünk azonban ha komolyan gondoljuk akkor ösztönösen fog vonzódni a spirituális tevékenységhez.
Nem feltétlen szükséges külső eszközzel rendelkezni. Viszont, ha van egy több éves vágyunk, hogy meditációnkhoz legalább időnként szeretnénk saját hangtálat használni, akkor érdemes rákölteni a pénzt és bevonni a gyakorlatunkba.
Ha úgy érezzük, hogy szeretnénk pontosan 108-szor megismételni egy mantrát, de ahhoz egy malára, rózsafüzérre volna szükségünk, akkor érdemes kipróbálni. A mala, vagy rózsafüzér ugyanis főleg az osztószemeivel képes megkönnyíteni a versszakok és az ismétlődések számolását. Méghozzá becsukott szemmel is, ami nagyban hozzájárulhat új érzékelési tartományok felfedezéséhez is.
A felmerülő emlékfoszlányokat, elménkben megjelenő mozit viszont jobb elengedni. A zavaró gondolattöredékek, ha erősebben jönnek becsukott szemmel a harmadik mellett a másik kettőt is tartsuk nyitva.
Az alapvető eszközök alapvető használata adja magát, ezért jók. A megfelelő tartásra viszont törekednünk kell. A dobot pl. hideg téli éjszakákon dobolás előtt tűz közelében kell tartani, hogy rugalmasságát visszanyerje. A szennyező anyagokkal való érintkezését kerüljük a tárgyaknak, amire főképp egy nyakláncként hordott rózsafüzér/mala esetében különösen oda kell figyelni.
Végül de nem utolsó sorban tűzszertartások során a tűz és a füst terjedésit számításba kell venni.
Éjszakai nagy tűzszertartást, főképp őrtűz esetében aki vállalkozik rá csak akkor kezdjen bele, ha hajnalig, a nap első sugaráig ébren marad. Máskülönben érdemes megfontolni más típusú szertartás lebonyolítását vagy csak egyszerűen szalonnasütést...
Ezek az instrukciók tűnhetnek triviálisnak, viszont be nem tartásuk mégis - negatív - következményekkel jár. A tűz átterjedhet egy egészséges gyümölcsfára, a rideg dob megrongálódhat, a mosószeres mala szétkopik és az elme képeiben elmerült adeptus elalszik saját álmaiba merülve. Cél és kivitelezés nélkül minden eszköz hiábavaló.
Éjszakai nagy tűzszertartást, főképp őrtűz esetében aki vállalkozik rá csak akkor kezdjen bele, ha hajnalig, a nap első sugaráig ébren marad. Máskülönben érdemes megfontolni más típusú szertartás lebonyolítását vagy csak egyszerűen szalonnasütést...
Ezek az instrukciók tűnhetnek triviálisnak, viszont be nem tartásuk mégis - negatív - következményekkel jár. A tűz átterjedhet egy egészséges gyümölcsfára, a rideg dob megrongálódhat, a mosószeres mala szétkopik és az elme képeiben elmerült adeptus elalszik saját álmaiba merülve. Cél és kivitelezés nélkül minden eszköz hiábavaló.
UTOLSÓ CSAPDA
Az imalánctól nem nyílnak meg előttünk látványosan a mennyek kapui, az összes angyal nem zeng a fülünkbe. Bármely technika amihez ragaszkodunk, a meditáció is pusztán eszközök. Csónak, amely elvisz minket egyik partról a másikra. E szerint kell hozzáállni.
Az eszközökben az a jó, hogy segíthet, motiválhat is minket a meglétük. Rendszeresen, akár havonta egyszer rávehet minket egy sámándob, hogy dobkörbe járjunk. Ott embereket ismerhetünk meg és tanulhatunk tőlük. Viszont ügyelni kell arra, hogy amint ego növelésre használjuk és kizárólag ékszerként van jelen életünkben, akkor azonnal elveszti misztikus létét.
A jó hír ellenben az, hogy azonnal visszanyeri, amint újra rendeltetésszerűen kezdjük használni.
Ez egy öntanító, önfejlesztő folyamat. Mindenki saját maga érzi, hogy milyen eszközre, metódusra van szüksége tudatszintjének aktuális állapota szerint. Természetesen a gyakorlott és tapasztalt úton járók tanácsait érdemes megfogadni. A különféle tradíciók külön kívánalmait és szabályzatait jelen bejegyzés nem kívánja érinteni.
A továbbiakban viszont mindenkinek kellemes, boldogságot eredményező áldott meditálásra alkalmas időket és erőket kívánunk!
