2020. május 15., péntek

Subud és latihán - coming out

A blogon több szervezetről írtam már és amikor szükségét éreztem hangsúlyoztam, hogy nem tartozom az említett csoportokhoz. Ezúttal egy olyan közösségről fogok írni, aminek pár évig tagja is voltam. Ez lassan már tíz éve történt, akkoriban a "spirituális kereső" kifejezés nagyon illet rám. Jelenleg az Igazság keresőjeként gondolok magamra és jól-rosszul, próbálom ezt a szerepkört betölteni. Úgy döntöttem visszatekintek egy egykor régen elhagyott gyakorlatra, amit pár évig végeztem és azóta is kutatom annak mibenlétét. 
    Célom minimálisan felvázolni az adott szervezet működését és a mögötte lévő erőket. Beszélek személyes élményeimről, amennyire tudok. És sajnos leszögezek valamit: nem mondok el mindent. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de tudatosan nem fogok mindent elmondani, amit gondolok. Egyrészt mert a személyes igazságaim és kapott válaszaim eltérhetnek másétól. Továbbá, már amit elmondok, azért is a materialisták a pszichiátriára küldenének. Ráadásul a személyes fizikai érzékeken túli észlelést egyáltalán nem tudom alátámasztani. Értelmetlen róla videót mutatni, a hangfelvételek nem rögzítenek semmi különöset. Nincs szó leleplezésről, sem tényfeltárásról és remélem nem is érződik a bejegyzés egyfajta promóciónak. Habár kétségkívül kevesen ismerik a témát is.
Subud és latihán kejiwan

Mindenkit mély tisztelettel köszöntök, aki -e szavakat olvassa. Próbálom a lehető leglényegesebben leírni, hogy mi az, amit tudhatunk a Subudról. Ezt, az indonéz gyökerekkel rendelkező szervezetet Muhammad Subuh indította el a 20. században. A szervezet egy egyedül és másokkal közösen is végezhető spirituális gyakorlatra épül. Ezt latihan kejiwannak hívják. Hasonlít a kundalinivel kapcsolatos eljárásokra.

Én magyar csoporttagokkal találkoztam csak, nem voltam külföldi helyszínen ez ügyben. Tagdíjra vagy belépti díj fizetésére nem emlékszem, hogy fizettem volna. 2009/2010-től 4-5 évig foglalkoztam a gyakorlattal.
Egyfajta beavatás szükséges az elkezdéséhez, egy gyakorló jelenléte kell, hogy bennünk is elindulhasson a folyamat.
Az energia megkapása és tovább adása úgy néz ki, hogy állsz egy szobában valaki közelében, aki már régóta gyakorol. Az ő energiájának hatására (nincs testi érintkezés, és a férfiak és nők külön helyiségben gyakorolnak) képessé válik az új jelentkező is a későbbi gyakorlatozásra egyedül is. Nem szent írás a gyakorlatokat többed magaddal végezni, de energetikailag erősebb hatást vált ki.
A lejátszódó magnetizmus során a beavatott 
(mégegyszer írom, hogy nincs se ölelkezés, se semmilyen test konktakt a másikkal... főleg akkor meneküljön valaki aki olyat tapasztal, hogy el kezdik fogdosni miközben csukva a szeme)
idegen energiákban fürdőzik.

A fellépő mozgásokat egyesek energiablokkokkal magyarázzák. Nem tisztázott, hogy a gyakorlat közben csak energetizálás, tisztítás vagy valamilyen szintű energia csere történik.
Akiben kérdéses: Igen, működik. Kérdéses azonban a gyakorlat célja, iránya és hatékonysága. Nincs tanító, gyógyító, sem látó aki megmondaná hol tartasz a gyakorlatban, mire van szükséged. Nincs segítség ami megmondaná meddig gyakorolj, hol rontottad el...
A Subud egy ezoterikus energetikai rendszernek a kulcsát adja át a gyakorló számára, amire az egyszeri adeptus nincs felkészülve és teljes természetével az "átadó" sincs tisztában.

Röviden: a szubud egy muszlim újraélesztéssel elindított - szerintem - tantrikus irányzat. Becsatornázva energetikailag a muzulmán valláshoz. Kőkeményen, de nem kimozdíthatatlanul. Bapakról ezért inkább szufiként, keringő dervis misztikusként oldalhelyes nyilatkozni. Bizonyos, hogy rendkívüli ember volt, bizonyos dolgai miatt az avatár megfogalmazást is jogosnak érzem vele kapcsolatban. 


Bapak


A Subud és a latihán gyakorlat Bapaktól (Muhammad Subuh Sumohadiwidjojo, 1901 június 22. Kedungjati - 1987 Június 23.) egy indonéz férfitól ered. A bapak név apát, atyát jelent. Fiatalon több spirituális élményben részesült, ezek során képessé vált energiák érzékelésére és tovább adására. 1932-től életét a latihan kejiwaannak szentelte.

Bapak élete alapvetően roppant érdekes és sok csodával tarkított. Vele kapcsolatos történeteket az "Egy rendkívüli ember" c. kis könyvben lehet olvasni (An extraordinary man - Stories of Subud members experiences of Bapak). Született június 22-én, eltávozott június 23-án, az biztos hogy volt stílusa. 
"...meglehetősen furcsa gyermekkorom volt. Valahányszor elkísértem nagyanyámat egy esküvőre, mindig megmondtam, hogy összeillik-e a vőlegény és a menyasszony. Nagyanyám megtiltotta, hogy ilyen megjegyzéseket tegyek, pedig azok mindig igaznak bizonyultak. Ha azt mondtam, hogy a pár nem illik össze, akkor nemsokára elváltak. Idővel nagyanyám észrevette, hogy igaz, amit mondok. Ennek az lett a következménye, hogy többé egyetlen esküvőre sem mehettem el a nagyszüleimmel.     Olyan dolgokat láttam, melyeket a hasonló korú barátaim nem voltak képesek látni. Volt, hogy nem tudtam kimondani olyan szavakat, melyek rosszat jelentettek. Ezt még az iskolában is tapasztaltam - a szám lebénult, ha bizonyos szavakat fel kellett olvasnom, és ez egészen odáig fajult, hogy a tanár rám kiabált. Ráadásul időnként mondtam olyan szavakat is, melyeket nem értettem." (Muhammad Subuh önéletrajz) 

"Egyik éjszaka Ambarawában, miközben a csupasz padlón aludtam - mintha álmomban lett volna - odajött hozzám egy feketébe öltözött öregember. A közelembe érve az öregember így szólt: "Nemsokára elmész innen, hogy dolgozz, azonban ne felejtsd el, hogy később ajándékot fogsz kapni a Mindenható Istentől, és nagyra becsült ember leszel." Abban a pillanatban felébredtem, és felültem, azon tanakodva, hogy mit jelenthet ez a belső sugallat."

"...Egyik éjszaka, amit rendszerint tanulásra tartottam fent ahelyett, hogy útkereső barátaimat láttam volna vendégül, becsuktam a tankönyveimet, és sétálni mentem. Hazafelé menet a Kalisari utcán haladtam végig, amely a Candi kerületbe vezet. Éjjel 1 óra körül járt az idő, és éppen szemben voltan az épülő új kórházzal, amikor egy fentről leragyogó fény riasztott meg. Felnéztem és láttam, amint egy ragyogó fehér fénygömb zuhan a fejemre. A testem remegni kezdett, a mellkasom zihált. Attól féltem, összeesem az utcán. Felgyorsítottam lépteimet, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hazaérjek. A házhoz érve azonban a remegés abbamaradt, és a légzésem is megnyugodott. Bekopogtattam az ajtón, melyet édesanyám azonnal kinyitott, és azt kérdezte: "Miért vagy olyan sápadt?", mire röviden annyit feleltem: "Semmi baj!"
   Egyenesen a szobámba mentem, és elnyúltam az ágyamon. Összefontam karjaimat a mellkasomon, és átadtam magam a Mindenható Istennek. Csodálatos volt: fénnyel telten láttam az egész lényemet. Ez csak egy fél percig tartott. Majd felkeltem, de nem a saját akaratomból, és átmentem abba a szobába, amit imára és tanulásra használtam. Itt megálltam, és elimádkoztam 2 (...) imát. Az ima befejezése után visszamentem, visszafeküdtem az ágyamba, és elaludtam.
Onnantól kezdve majdnem minden éjszaka valami felébresztett, és mozgatott engem. Ezeknek a mozgásoknak a természete állandóan változott. Olykor harcművészetek mozdulatait végeztem. (...) Ezen kívül táncolnom is kellett, úgyhogy lassan profi táncosnak kezdtem érezni magam. De nem álltunk meg ennél: a hangom is fejlesztve lett, úgyhogy új dallamokat tanultam meg, és a hangom nagyon dallamosan zengővé vált.
   Az élmények folytatódtak. Csaknem minden éjjel, mikor aludni szerettem volna, szemeim olyanok lettek, mint a mindjárt kitáruló ajtók, és ha már nyitva voltak, olyan széles és olyan távoli látványt láttam, mintha  világ végéig látnék. Ebben az állapotban féltem elaludni, úgyhogy néha rengeteg ételt erőltettem magamba, hogy ez a látomás megszűnjön, és aludni tudjak.
(Muhammad Subuh önéletrajz)

1956-ban J. G. Bennett-el találkozott Angliában, miután sok nyugati taggal gazdagodott a Subud. Később felkérték Bapakot, hogy más országokba is látogasson el, mint pl. az Egyesült Államokba és Ausztráliába is, így lassan az egész Földön lettek tagjai a mozgalomnak. Halála után sok hangfelvétel, videó és nyomtatvány maradt az előadásokról, beszélgetésekről. Ezek nagy része interneten keresztül is hozzáférhető a tagoknak. 

Pro és kontra saját tapasztalataim szerint

Nem véletlenül hívják az egészet: megnyitásnak. Jól hangozhat az avatatlan fülnek, de gondoljuk át mi történik: kijelentjük egy számunkra teljesen felfoghatatlan és ismeretlen tudati/energetikai rendszernek hogy az bennünk vájkáljon, mozgasson és ami a legfontosabb: befolyásolhatja, alakíthatja az auránkat. 

A való életben gondoljunk csak arra, hogy hányszor engedünk be idegent a házunkba, lakásunkba. Megvan? Jó, most fordítsuk át ezt a gyakorlat nyelvére: kinyitjuk magunkat egy idegen energiának, esetleg tudatnak. Lehet, hogy mi önfeledten végezzük a gyakorlatot ami jó is, de a nagy nyitottság közepette mivel avatatlanok vagyunk egy kóbor szellem ránk is tapad. Megtörténhet? 
(Ha ez kérdés az olvasónak még, akkor kifejezetten nem javaslom a gyakorlat elkezdését...) Természetesen igen, persze ez bármikor megtörténhet velünk, ha alacsony energián rezgünk, ha ittasak vagyunk, ha álmodunk, ha temetőben járunk... De ez mégis egy roppant nyílt energetikai gyakorlat, ahol nem mi irányítunk. Ezt tartsuk szem előtt!)) Ezeket a rossz szellemeket keleten dzsinneknek hívják a gyakorlók, a nyilvános Subud feljegyzésekben ezek aktívan előfordulnak.

Noha minden valláshoz szól a gyakorlat, a muszlim vallási rendszerrel, ami átitatja a szervezetet nem tudtam azonosulni, sem Allahon keresztüli megvalósítás gondolatával. Az egészet úgy fogtam föl egyébként és fogom föl ma is, hogy eredendően a muszlim vallás is az abszolútot kutatja. Próbáltam ezt meglátni, de nem jött össze. Hozzáteszem nem követelik meg a vallás váltást, sőt amit én tapasztaltam nagyon szabadok a magyar szervezet tagjai és kedvesek. 

Lehetséges Subudban külön nevet kérni, amit adnak a tagoknak. Ez már nekem homályos ki és hogyan közvetíti, Bapakhoz közeli kör feladata ezt intézni. Egy darabig ez érdekelt, utána feladtam, nem kértem. Ez is egy kötés, ami lehet rendkívül motiváló és tisztító is. Erről nincs külön információm. 

A legbizarrabb oldal a Subuddal kapcsolatban egy külföldi oldal volt, amit pár éve láttam. "Dark latihan"-ként nevezik. Ott egy kvázi kezelésként árulta valaki a latihánt 36 angol fontért, amibe meztelenséget és "szerelmet" ,valószínű szexualitást is belevittek egy lesötétített szobában. Mondanom sem kell abban a közegben minden lehet csak spiritualitás nem. Ha kell kérésre elküldöm az oldal képernyő mentését, de már szerintem azóta beszüntették a működést, a google nem hozza az oldalt. Viszont az angol Wikipédia idézi a tantrista Laurie Handlers-t, aki saját szájíze szerint alkalmazza szexualitással keverve.
A szervezet választott logója és energetikai rendszere is nagyon erőteljes, centralizáló. Akinek a csakráját még energetikai kezelés során még nem tisztították vagy töltötték, az jó eséllyel a subudban érzékelni fog energiát, ami már nem hozzá tartozik. Nekem ez az energia azonban túl erőszakos és kontrollálatlan. Hozzáteszem ugyan, hogy egy komolyabb gyakorlat közben és után is öntudatos, egészséges maradtam. Az elmém viszont nyomottnak érződött és nem úgy, mint ellenben pl. egy intenzívebb om-meditációnál.

Anno sok Bapak előadást olvastam angolul is. A tagok számára - legalábbis még pár éve úgy volt - több évnyi följegyzés olvasható ingyen. Ez rendkívül pozitív, hamar föl lehet kapni a helyi szóhasználatot.

Angolul vannak olyan cikkek melyek szerint sok helyen negatív "szektává" alakult egy-egy csoport. Magyarországon ettől nem kell tartani, nem üldözik lasszóval a kilépőt. Ráadásul számtalan beszámoló van olyan Subud tagok gyerekeiről akik keveset tudtak a gyakorlatról, csak látták hogy a szülők néha elvonulnak barátokkal. Később a gyerekekre semmi sem lett kényszerítve, többségük csak a szülők hóbortjának tudja be ma is az egészet. Ráadásul gyerekek számára tilos a gyakorlás.
Indonéziában a szegényeket, gyerekeket Bapak igyekezett felkarolni. Nem csak szónokolt, ha nem ő maga kezdett el élelmet összekészíteni a rászorulóknak. Illetve próbáltak olyan kisvállalkozásokat létrehozni, amiken keresztül szintén javíthatták az emberek életkörülményeit. Ebből egy ma is működő nonprofit szervezet a YUM született meg.

Alapvetően keresztény háttérrel, meditációs tapasztalatokkal vágtam bele a Subudba. 
Ezért idővel letudtam szűrni, hogy milyen irányba akarok fejlődni, tapasztalatokat szerezni. Maximum olyan öt évig lehettem igazán tag. Ezért tapasztalataim mélységei megkérdőjelezhetőek, tudom. Az egyébként semmilyen előkészültséget nem igénylő latihán, nekem egy idő után céltalannak, szükségtelennek érződött. A latihán adhat bizonyos magyarázatokat, de sokkal több kérdést vet föl.

A gyakorlat természete

Többszöri nekifutásra indult be nálam a latihán, ismertem olyat akinél egyáltalán nem. Olyat is, aki otthon tv-zés közben is "végezte" a maga módján, az előírtak ellenére. Annyit köszönhetek mindenképpen a gyakorlatnak, hogy bizonyos finom fizikai energiák érzékelésére megtanított. Erre más gyakorlat is képes lett volna, már tapasztaltabban ezt tudom. 

Amikor igazán működik, akkor az egész folyamat megrázó, elementáris. Aktív energia tornádó közepében találod magad, de az egész nekem céltalan. Noha szó van Istenről, bizonyos féktelen szeretetet és kifejezhetetlen hatalmasságot is éreztem gyakorlatok során.... viszont azt, hogy tudatilag előrébb lépnék a helyzetemben azt sohasem tapasztaltam. Olyan gyakorlatként gondolok rá, ami segített megtapasztalni bizonyos tartományát a finom fizikai érzékelésnek. 
Végső soron az évek alatt egy exoterikus "channeling"-ként jött le a gyakorlat. Úgy éltem meg, hogy érzem a középpontomat a latihán során, de nem a lelkit. Sőt energetikailag a latihán minduntalan ki is mozdít belőle. Átkavar. Nem egy megnyugtató érzés. Ez mind igaz volt az egyedi és "csoportos" gyakorlatokra. Lehet, hogy ez, ezer évvel ezelőtt a szufiknak nagyon jó volt, de értelmetlen abban a formában, ahogy tapasztaltam. 

Érdekes adat, hogy Osho (Radzsnís Csandra Mohan Dzsain) ismerte és elismerősen nyilatkozott róla. Aki olvasta az Oshoval kapcsolatos cikkem, tudja csak akkor idézem, ha igazán szükséges. Minden esetre elvileg ezt ő nyilatkozta:
"Van Indonéziában egy rendkívül ritka ember, Bapak Subuh. Anélkül, hogy tudta volna, rájött egy technikára, amit úgy hívnak: latihan. Véletlenül bukkant rá, de a latihan az egyik legősibb tantra módszer, nem egy új jelenség. A latihan az első lépés a mahámudrá felé: engedi a testet lüktetni, hagyja, hogy energiává váljon, anyagnélkülivé, hagyja, hogy a test feloldja és megolvassza saját határait. Bapak Subuh egy mohamedán ember, de ez a módszer „subud”-ként ismert. Ez egy buddhista szó. A „subud” eredete három másik szó: „su”, „bu”, „dha” – a „su” azt jelenti sushila, a „bu” Buddhát jelöli, a „dha” pedig a dharmát. A subud tehát: sushila-Buddha-dharma. A jelentése: a Buddhától származó magasztos erény törvénye, Buddha törvénye a magasztos erényről. Ez az, amit Tilopa nagyszerű tanításnak nevez.

A latihan egyszerű. Ez az első lépés. Az embernek el kell lazulnia, szabadnak és természetesnek kell lennie. Legjobb, ha egyedül vagy és nincs jelen senki, aki megzavarhatna. Zárd be a szobád, és állj egyedül. Ha találsz valakit, aki már belépett a latihanba, az a segítségedre lehet, az ő jelenléte katalitikus erővé válhat, egyfajta kapunyitóvá alakul át. Így egy olyan ember, aki egy kicsit magasabb fokon áll már, könnyen megnyithat téged, de te magad is képes vagy erre. Egy kicsivel több időbe fog telni, ez minden. De soha sem árt egy kapunyitó. Amikor egy ilyen kapunyitó áll melletted, ő elkezdi a latihanját; te csak állsz, az ő energiája pedig elkezd veled lüktetni, az ő energiája elkezd körülötted mozogni, mint egy illat, úgy vesz körül – és te egyszerre meghallod a zenét. Épp úgy, mint amikor meghallasz valakit gyönyörűen énekelni, vagy valaki egy hangszeren játszik, te meg elkezded az ütemet dobolni a lábaddal, vagy a kezeddel ütögetni a karfát, vagy csak elkezdesz együtt lüktetni a ritmussal – épp így egy mélyről feltörő energia megváltoztatja az egész szobát, és ezzel a szoba minősége egy pillanat alatt megváltozik. Neked nem kell semmit sem tenned, csak légy jelen, ellazultan és természetesen, és csak várj, hogy történjen valami. Amikor a tested elkezd mozogni, neked engedned kell, csak azzal kell hozzájárulnod, hogy hagyod megtörténni. Ennek az együttműködésnek nem szabad túlságosan közvetlenné válnia, maradjon csak egy megengedés. A tested hirtelen elkezd mozogni, mintha valami megszállta volna, mintha egy hatalmas energia szállt volna le rád a magasból, mintha egy felhő érkezett volna, hogy most körülvegyen téged – és most ez a felhő teljesen birtokba vett téged, átjárja a testedet, az pedig elkezd mozogni. A kezeid felemelkednek, finoman mozogsz, egy légies táncba kezdesz, lágy mozdulatokkal: a tested megemelkedik.
Ha tudod, mi az az automatikus írás, akkor könnyű lesz követni, hogy mi is történik a latihanban. Az automatikus írásnál a kezedbe fogsz egy ceruzát, becsukod a szemed, és vársz. Egyszerre egy rándulást érzel a kezedben: ebben a pillanatban megszállja a kezedet valami, mintha valami belédköltözött volna. Semmit nem kell tenned, mert ha mégis teszel valamit, akkor az nem a túlvilágról érkezik hozzád, hanem a te saját cselekedeted lesz. Neked csak engedned kell. Ellazultan és természetesen – Tilopa szavai csodálatosak, nem is lehetnének tökéletesebbek.

(...) A magyarázatok eltérnek azt illetően, hogy mi is történik ilyenkor – de ez nem is számít. A legmélyebb magyarázat erre, amit én igaznak találok az, hogy a te saját legmagasabb központod átveszi a hatalmat a legalacsonyabb központod felett: a tudatod legmagasabb csúcsa megragadja a tudattalan elméd legmélyebb részét. Te kérdezel, és a saját legbensőbb lényed válaszol neked. (...) Ugyanez történik a latihanban, csak az egész testtel. Az automatikus írásban csak a kezedet lazítod el, és engeded szabadon. A latihanban elengeded az egész testedet, vársz és együttműködsz, majd egyszerre csak hirtelen egy rándulást érzel. A kéz önmagától felemelkedik, mintha valaki egy láthatatlan zsinóron húzná fel – te csak engedd. A lábak is tovább mozognak: megfordulsz, elkezdesz táncolni, nagyon kaotikusan, nincs benne ritmus, se beleavatkozás, de egy idő után mélyebbre merülsz, és a mozgás megtalálja a saját ritmusát. Akkor már nem kaotikus, megvan a saját szabályszerűsége, fegyelmezetté válik, de nem erőszakolja rád magát. A benned rejlő legnagyobb lehetőség átveszi a hatalmat a legalacsonyabb szintű lehetőség – a tested – felett, és elkezdi mozgatni azt.

Amikor tökéletesen megtisztultál, és úgy érzed, a tested felfrissült, mert egy energiafürdőt vettél, és az egész tested egynek érzi magát – nincs megosztottság benne, és a tested anyagisága is elveszett, sokkal inkább energia, mozdulat, folyamat most már, mint anyag –, akkor készen állsz. ...) /Tantra a végső megértés - Osho magyarázata Tilopa Mahámudrájához
A továbbiakban Osho tanácsokat ad a gyakorlat kiteljesítéséhez, az ezekkel való öncélú kísérletezgetéstől senkit sem tilthatok el, viszont egyáltalán nem ajánlom.
Összegzés (?)

Egyértelműen a latihán és a Subud nem olyan, mint mikor még Bapak élt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett az igazi Bapak, illetve akkor egy gyakorlat, 87 előtt. A személyi kultuszt én is ellenzem, ez esetben sem szempont nálam. Ráadásul fura mód itt - a külföldi beszámolókra is támaszkodva - inkább Bapak távozta után jelent meg egyfajta "Bapakizmus" a tagok körében. A latihán mozgásokban én eredendően nem csak energia blokkok jelenlétét vagy megszállottságot vélek fölfedezni, ha nem azt az ősi elementáris Isteni megnyilatkoztatást, amelynek kifejezésére a szavak képtelenek. Hasonló megtapasztalható mámort és primordiális lét-extázist a görög Dionüszosz rítus, de a még régebben visszanyúló hinduizmus is ismer. Magyarokhoz, pedig a sámánok, táltosok mágikus világa karnyújtásnyira van. Saját gyökereink is tartalmaznak mágikus eljárásokat, csak kutatni kell azokat.

Mióta elengedtem a latihánt azóta, felfigyeltem olyan utakra, mint pl.: a csikung, az energia/szellem/lélek gyógyászat, sámánisztikus révülés, mély meditáció, a mantrák ereje és az ősi gnosztikus tanok. Saját belső vezetettséget találtam. Komoly munkával és kudarcok által el kezdtem válaszokat kapni. Kíváncsiságom kielégítése mellett pedig sikerült olyan emberekkel társulnom, akiket kedvelek és hasonlónak tűnik az utunk. Nem gondolom, hogy a jövőben újra el kezdek a latihánozni.

Ez szerintem bőven elég, mint önvallomás és visszatekintés. Mindenki azt szűr le belőle amit akar. 
Köszönöm a figyelmet.*

Balogh Tamás, Acrab

LINKEK
Subud tagok és VOLT Subud tagok véleményét is ajánlott olvasni annak aki érdeklődik a gyakorlat iránt. Olvasnivaló, az angol cikkeket google fordítóval is ajánlom mindenképp. https://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/subud_isten_megtapasztalasa https://mandiner.hu/cikk/20151014_horthy_istvan_sharif_interju_valojaban_o_volt_az_apam https://manda.blog.hu/2015/08/13/a_nemzet_arvaja_es_a_subud
Angolul:
https://forum.culteducation.com/read.php?5,42034,page=4 
https://www.youtube.com/watch?v=Xck4t1jVnAQ
http://www.energyenhancement.org

*Ahhoz, hogy ezt az írást, ebben a formában leírjam és közöljem olyan 10 év tapasztalata kellett. Lehet, hogy semelyik sem tűnik soknak, de amúgy... az. Ha az utószó jogán élhetek még annyit tanácsolnék minden útkeresőnek, hogy egyrészt az összes választható utat kérdezze meg magától "szükséges -e rajtuk végig mennem?", ha meg vagytok nélküle, sokszor tényleg jobb helyette egy filmet megnézni, vagy csak egy másik előadásra beülni. Béke.