Michael korszak, Mihály angyal szerepe

Lelki-szellemi üzenetként többször találkoztam már Michael nevével. Egészen pontosan Imánuel Jézus mellett közvetlenül említve Michael arkangyalt. Az üzenetek kiemelt fontosságúnak és rendkívüli hatókörrel felruházottként hivatkoztak Mihályra. Ez számomra sok tekintetben félrevezető volt, ugyanis a meglévő ezoterikus és vallási ismereteim szerint Michael számomra bizonyos elemek bizonyos arkangyali minősége volt csupán, egyfajta megszilárdult statikus képben. A biblikus események és egyéb vallási történetek részeinek pedig egész egyszerűen nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget azok mesés, szimbolikus voltánál.
Angyaltannal érintőlegesen a Szamszára oldalain legfőképp Daszkalosz, a Ciprusi mágus kapcsán lehetett találkozni. Daszkalosz megtapasztalásai, tanításai során szintén tisztelettel említi:

"A „Nagy Isten” szanszkritül a Maha nagyot jelent, az El pedig Istent (az ősi egyiptomi nyelvben és a héberben is ugyanaz a jelentése). Az El ragot minden arkangyali névben megtalálhatjuk. Mihály fényének színe a piros minden árnyalata. Ő a fény és a tűz arkangyala." /Stylianos Atteshlis - Gnózis 

A mai nap azonban realizáltam olyan felismeréseket, amelyek számomra is érthető módon elmagyarázzák Michael további fontosságát. Ez az egykoron előadásokon elhangzott, ma könyvekben található szavak elsőként nem csak az intelektus kielégítésére íródtak. Mindenki számára javallott a tudása szerinti lehető legmélyebb értelmezése, későbbiekben alkalmazása. 

     Az első részben Váradi Tibor Manifesztumban is megjelent írását idézem, majd Rudolf Steiner előadásának anyagát hívom segítségül. A teljes Steiner-i szöveg a Magyar Antropozófiai Társaság oldalon megtalálható, itt csak kiemelt részek olvashatóak.
Rudolf Steiner egy olyan arkangyal periódust, időszámítási ciklust ír le, amely szerint a Naphoz Tartozó Michael korszak 1879-ben kezdődött és 2234-ig tart. Ez az időszak mindenképp érint minket,  hozzáállásunkban és tetteinknek pedig magasabb szinteken is következménye, visszahatása van a nagy egészre nézve. 

Michael impulzus -

a korunkat vezető angyali lényről: Michaelről 

(Váradi Tibor)

Az embert három jelenség teszi emberré: a felegyenesedett járás, az értelmes beszed és a gondolkodás. Az atlantiszi embernél még nem beszélhetünk gondolkodásról, intellektusról. Amíg az éteri fej nem fedte pontosan a fizikai fejet, az atlantiszi ember látta az érzékfeletti világot. Amikor az éteri fej fedésbe került a fizikai fejjel, megszűnt a magasabb látás, és megjelent a gondolkodás. Az akkori gondolkodás azonban jelentősen eltért a maitól! 

     Az emberek régebben a gondolatokat a szellemi világból érkező sugalmazásnak érezték. A gondolkodás folyamatát nem sajátjukként élték meg, hiszen a kozmikus szellemiség tengerében egy cseppnek érezték csupán magukat. Azt a lényt, akit a kozmikus gondolatok urának tekintettek, így hívták: MICHAEL. 

A golgotai misztérium korában változás történt: megindult a kozmikus gondolkodás egyénivé válása. Ez a folyamat a IX. században zárult le. Egyéni intelligenciáról tehát a IX. századtól beszélhetünk. A IX. századtól az emberek kezdték úgy érezni, hogy ők képezik a gondolataikat. Az ember éretté vált arra, hogy saját szellemi lényére ráeszméljen. 

I. századig: Kozmikus intelligencia. Eredete: Michael arkangyal 

I.-IX. század: Átmenet korszaka 

IX. századtól: Egyéni intelligencia. Az ember saját szellemiségéből meríti aktívan az ideákat. 

Az egyénivé vált gondolkodás révén két változás indult meg az emberben: 

1. A gondolatvilág csak a fizikailag érzékelhetőre korlátozódott. 

2. Az ember növekedett a szabadságban. 

A mai ember a fejével gondolkodik – a gondolkodás agyhoz kötött folyamat. Michael az a szellem, aki kiszabadítja a gondolatokat a fej hatásköréből, és szabaddá teszi számukra a szívhez vezető utat! A mai kor emberének el kell jutnia a fejgondolkodástól a szívgondolkodásig; ezt a folyamatot pedig Michael segíti! 

     Míg a fejgondolkodás nem-cselekvő és szemlélődő, addig a szívgondolkodás tevékeny és teremtő. A fejgondolkodás alapja a fizikai agy, míg a szívgondolkodás alapja az éteri szív. A gondolat átalakítását Michael segíti! 

Nézzük meg az emberi gondolkozás átalakulását a kultúrkorszakok tükrében:
1. kultúrkorszak: Az emberi gondolat szellemmel, lélekkel és élettel áthatott.
2. kultúrkorszak: Az emberi gondolat lélekkel és élettel áthatott.
3. kultúrkorszak: Az emberi gondolat élettel áthatott.
4, kultúrkorszak: A fejhez kötött intellektuális gondolkodás kialakulása.
5. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva élettel Michael által.
6. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva lélekkel Michael által.
7. kultúrkorszak: Az emberi gondolat ismét át lesz hatva szellemmel Michael által.

Mi az az út, amin keresztül Michael a halott gondolatoktól a szellemmel áthatott gondolatokhoz vezet? A szellemtudomány útja! Michael a modern szellemi tanítások kinyilatkoztatója. A szellemtudományban emberi gondolatok formájában megtaláljuk az isteni-kozmikus gondolatokat. A kozmikus gondolatokkal nemcsak eszmények költöznek a lelkünkbe, hanem a szellemi világból jövő szellemi élet is beárad! 

     A szellemtudomány nem csupán tan vagy elmélet, hanem magába foglal egy komoly gyakorlati részt, egy beavatási utat is. Michael ennek a korszellemnek megfelelő beavatási útnak az inspirátora, segítője. Így tehát azt mondhatjuk, hogy minden korszellemnek megfelelő szellemi tanítás, és minden modern keresztény beavatási út fő kinyilatkoztatója – és egyben segítője is – Michael! 

Miben segít Michael?

Abban, hogy az emberi intellektus át legyen hatva szellemiséggel! Az intellektus és a szellemiség frigyre lépése olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben az egyes emberek magukévá teszik a modern szellemtudományt! A korszellemnek megfelelő (michaeli) szellemi tanítások olyan spirituális igazságokat közölnek, amelynek felvétele intellektuális erőfeszítés révén lehetséges. Aki lusta gondolkodni és koncentráltan figyelni, annak nehéz megérteni Michael tanításait. 

Michael tevékenysége az ember életében három fő szakaszra osztható:

1. Előkészület 

Lényege: A Michael-Impulzus befogadása a gondolati szférába. Michael megtermékenyíti a földi gondolatokat a kozmikus gondolatokkal. Az emberi intellektus ennek révén egyre spirituálisabbá válik. Ezen a szinten kezdenek kifejlődni a magasabb megismerés szervei. 

2. Megvilágosodás 

Lényege: A Michael-Impulzus befogadása az érzelmi szférába. Michael segítségével a gondolatok levezetése a fejből a szívbe. A szívben átélt gondolatok fénnyé változnak, a feltámadt gondolat eleven fényévé, amely a szívből kisugárzik a világba. A megvilágosodásnak ez a lelki élménye Michael igazi ünnepe! 

3. Beavatás 

Lényege: Michael-Impulzus befogadása az akarat-szférába. Ezen a szinten lehetővé válik a szellemi világba való tudatos behatolás, a saját szellemi kutatás, valamint a szellemi lényekkel való kommunikáció. A szellemi iskolázás három fokozatának megvalósítása tehát Michael segítségével válik lehetővé! 

Michael és a Nátháni lélek 

A szellemtudomány tanítása szerint az emberiség “bűnbeesése” a lemúriai korban történt meg. Ekkor hatoltak a luciferi erők az emberek asztrális testébe. A lelkek közül azonban egyet visszatartottak a magasabb szférákban, aki így nem ment át a közös bukáson. A szellemtudomány ezt a lényt úgy hívja, hogy: Nátháni lélek. 

     Szintén a lemúriai korhoz kötődik az emberi forma végleges kialakítása, amelyben Michael tevékenyen részt vett. Ezért sokszor hívják őt az “emberi forma arkangyalának” is. A Nátháni lelket tehát visszatartották az arkangyalok szférájában. A luciferi lények természetesen próbálták őt is megkörnyékezni. Michael arkangyal lett a bűnbeeséstől megóvott Nátháni lélek napszerű őrzője! Michael arkangyal tartotta távol a Nátháni lélektől az ellenerőket egészen addig, ameddig elkövetkezett a Nátháni lélek első (és egyetlen) testet öltése. Ezt a testet öltést ünnepeljük meg évről-évre karácsonykor! A testet öltött Nátháni lélek tehát nem más, mint Jézus! Michael a szellemi világban maradt, és onnan figyelte a palesztinai eseményeket. Ekkor a Nátháni lélek segítője átmenetileg Gabriel arkangyal lett. Ebben az időszakban történt meg az, hogy Krisztus elhagyta a Nap-szférát, és a Nátháni lélekhez kapcsolódott. Krisztus a Jordán keresztelőnél kötődött össze a Nátháni lélekkel, majd a golgotai misztérium (keresztre feszítés) után válik el tőle. Michael ezzel egyidőben a Nap-szférába került, és Krisztus helyettese, Krisztus képviselője lett! 

     A golgotai misztérium előtt Michael Jahve követe volt. A golgotai misztérium után Michael Jahve (Hold-exusai) követéből Krisztus (Nap-exusai) követe lett, s azóta legfontosabb segítője! Michael-Impulzus: A szellemi világból hat az emberek világába (fő ismérve a bölcsesség) Krisztus-Impulzus: Az emberek világából hat a szellemi világba (fő ismérve a szeretet) Michael, aki vezető szerepet játszott a golgotai misztérium előkészítésében, korunkban elvezet a golgotai misztérium megértéséhez. Michael és az ellenerők Az emberi fejlődést akadályozó lények egyik csoportját alkotják az ahrimáni szellemek. Ahrimán próbálja az embert hitetlenné, szkeptikussá, materialistává, ateistává tenni. Michaelt gyakran ábrázolják úgy, amint éppen küzd a sárkánnyal. A sárkány (Ahrimán) legyőzése, az anyagelvű gondolkodás meghaladása a mai ember feladata. A mai ember vagy Ahrimán hatása alá kerül, és akkor csak azt fogadja el, amit érzékszerveivel észlel, vagy befogadja a Michael-Impulzust, és nyitott lesz a szellemi tanításokra. 

     Mi történik, ha valaki Ahrimánt választja Krisztus helyett? Aki Ahrimán hatása alá kerül, erősen materialista gondolkodású lesz. A materialista gondolkodás hatására pedig az ember éteri teste megszilárdul, besűrűsödik. Halál után az ilyen emberek éteri teste nem tud lebomlani! A materialista emberek halála után le nem bomlott éteri testeket az ahrimáni szellemek megszerzik, s azokból a Föld köré egy éteri falat akarnak emelni. Ez az éteri fal akadályozná az emberiség és a szellemi hierarchiák kapcsolatát. Michael munkája ezért részben arra irányul, hogy segítse a megszilárdult étertestek gyors feloszlását. A materialista emberek halála után harc folyik a michaelita és az ahrimáni lények között az éteri testekért. Vagy tizenkét michaelita szellem veszi körbe a le nem bomlott éteri testet, és a szeretet erejével lebontják azt, vagy az ahrimáni szellemek kaparintják meg, és építgetik belőle az éteri falat. Ez az éteri fal azt is akadályozza, hogy a Föld a megfelelő időben és a helyes módon lépjen tovább a következő planetáris inkarnációba. A szellem kozmikus sorsát a golgotai misztérium előtt a következő lények alakították: Mózes és a kerubok. 

A szellem kozmikus sorsának irányítói a golgotai misztérium óta: – Mózes helyett Krisztus – A kerubok helyett Michael. Michael legfőbb feladata, hogy az egyes emberek karmáját összhangba hozza a világ karmájával (tehát az egyes emberek úgy dolgozzák le egyéni karmájukat, ahogyan ez az egész világ fejlődését legjobban szolgálja). Végül még egy fontos szellemi tény: Michael 1879-ben arkangyali szintről arché szintre emelkedett! Míg arkangyalként csak egyes népekre hatott, most arché szinten az egész emberiség fejlődését segíti! 

Összefoglaló

1. Michael a kozmikus intelligencia ura, a gondolatok tüzes fejedelme.
2. Michael segíti az emberek fejgondolkodástól való eljutását a szívgondolkodásig.
3. Michael a korszellemnek megfelelő szellemtudomány kinyilatkoztatója.
4. Michael a modern beavatási út inspirátora.
5. Michael volt a bűnbeeséstől visszatartott Nátháni lélek szellemi őrzője.
6. Michael volt a lemúriai korban az emberi forma egyik kialakítója.
7. Michael segíti a materialista emberek éteri testének lebomlását a halál után.
8. Michael – Krisztussal együtt – a kozmikus sors kialakítója.
9. Michael Krisztus reprezentánsa, helyettese a Nap-szférában.

Váradi Tibor

Mihály korának feladatai - 

A rózsakeresztes beavatás elve

Rudolf Steiner - Dornach, 1924. január 13.

A világ már a XIX. század utolsó harmada óta belépett Mihály korába és az embereknek is tudatosan egyre inkább be kell lépniük ebbe a korba. Ez a Mihály-korszak egészen eltér Mihály régebbi korszakaitól. Hiszen az emberiség földi fejlődése olyan, hogy időről-időre a hét nagy arkangyali szellem egyike hat ebben az emberi életben, így meghatározott periódusokban ismétlődik, hogy a világot Gábriel, Uriel, Rafael, Mihály és a többiek vezetik. Azonban a mi időszakunk mégis lényegesen más, mint Mihály régebbi korszakai. Ez azon alapul, hogy az embernek a szellemi világhoz fűződő viszonya a XV század első harmada óta egészen más lett, mint korábban bármikor, és különleges kapcsolatot feltételez azzal az emberi sorsot vezető szellemmel is, akit a régi Mihály névvel nevezhetünk meg.

Említettem, hogy amit most megint rózsakeresztességnek neveztem, az igen sok tekintetben belesodródott a sarlatánságba, hiszen ami belőle fennmaradt, az nagyrészt sarlatánság. De ahogyan régebbi fejtegetéseimben kimutattam, volt egy individuum, akit Christian Rosenkreuz névvel jelölhetünk meg és ő bizonyos módon hangadó olyan szempontból, hogy egy megvilágosodott, megismerő szellem milyen módon kerülhet kapcsolatba a szellemi világgal az emberiség újabb időszakának megjelenésekor.

Azt mondhatnánk, hogy Christian Rosenkreuz küldetése az volt, hogy az emberiség régebbi tapasztalataihoz képest egészen új módon tegye fel a léttel kapcsolatos legkülönfélébb és az elképzelhető legmagasabb rendű kérdéseket. Mert míg a rózsakeresztesség eljött, és az emberi értelmet a későbbi úgynevezett fausti törekvéssel vezette a szellemi világ felé, addig másfelől viszont megjelent az elvont materialista tudomány. Ennek az újabb szellemi irányzatnak a - természetesen nagyon elismerésreméltó - képviselői pedig másképpen viszonyultak a világhoz, Galilei, Giordano Bruno, Kopernikusz, Kepler, mint azok, akik nem pusztán a dolgok formális-elvont, hanem valóságos megismerését akarták megőrizni. Mert utóbbiak egész emberi mivoltukon észlelték, hogy a kor és ezzel az isteneknek az emberiséghez fűződő kapcsolata is megváltozott.

Egy olyan egyéniség mint Christian Rosenkreuz, tudott arról, hogy a régi korok beavatottjai együtt éltek a látomásaikkal és azáltal erősítették meg azt, amit láttak, hogy tudták róla, hogy jelen van és visszatükröződik valahol az égen, akár a Hold-szférában, a bolygószférában vagy a világmindenség végén. Visszaverődik. - Most semmi sem verődött vissza. Semmi sem tükröződött a közvetlen éber szemlélet számára. Az embereknek most eszméik voltak a természetről, létrejöhetett a kopernikuszi világrendszer, minden eszmét megtalálhattak: a hőérterben ezek mégis szétszóródtak a világ távolába.

Ekkor történt, hogy Christian Rosenkreuz egy magasabb szellemi ihletésére rátalált annak az útjára, hogy mégis észlelje a visszasugárzást, bár a hőéter által való visszasugárzásról volt szó. Ez a tudat más, tompa, tudatalatti, alvásszerű állapotainak segítségével történt, amelyekben az ember egyébként is testén kívül tartózkodik. Ekkor észrevehető volt, hogy ha nem is a térben, de a világban, a szellemi világban fel van jegyezve az, amit a modem elvont ideákkal tudtak meg a dolgokról. Így a rózsakeresztesség számára az a különös dolog derült ki, hogy ezek a rózsakeresztesek mintegy átmeneti állapotban ismerkedtek meg mindazzal, amit a természetről kikutathattak abban a korszakban. Ezt felvették magukba, és úgy dolgozták fel ahogyan csak egy ember képes rá. Amiből a többiek csak tudományt képeztek, azt ők valóban eljuttatták, a bölcsességig. Ezt azután megőrizték lelkükben és a lehető legtisztábban próbáltak intim meditációkba átaludni. Akkor az történt, hogy a szellemi-isteni világok - nem a világ vége, hanem a szellemi-isteni világok - szellemi konkrét nyelven hozták vissza nekik azt, amit elvont eszmékben fogtak fel.

A rózsakeresztességnek az a sajátsága, hogy az átmeneti korban meg kellett állnia annál, hogy bizonyos álomszerű állapotba jusson és mintegy megálmodja annak a magasabb valóságát, amit a tudomány józanul talál meg itt a természetben. A XIX. század utolsó harmadában, a hetvenes évek végén, a Mihály-korszak kezdete óta az a jellemző, hogy amit a rózsakeresztes korban a leírt módon értek el, az most tudatosan érhető el. Így ma azt mondhatjuk: nem a régi, félig tudatos állapotra van szükség, hanem, egy magasabb tudatos állapotra. Akkor azután a természet megszerzett ismereteivel belemerülhetünk a magasabb világba, és amit a természet megismeréseként szereztünk meg, az a magasabb világból merül fel számunkra. Amikor újra olvassuk azt, ami beleíródott az asztrális fénybe, az szellemi realitásában merül fel számunkra. Amikor felvisszük a szellemi világba az itt megszerzett természet- ismeretet, vagy a naturalista művészet alkotásait, vagy a vallásnak lelkünk belső világában naturalista módon ható érzéseit - hiszen alapjában véve a vallás is naturalista lett -, akkor valóban találkozunk Mihállyal, ha kifejlesztettük ehhez a képességünket. Így azt mondhatjuk: A rózsakeresztességre az jellemző, hogy a leginkább megvilágosodott szellemei intenzíven vágyódtak a Mihállyal való találkozásra. Ez csak mintegy álmukban történhetett meg. A XIX. század utolsó harmadának a vége óta az emberek tudatosan találkozhatnak szellemükben Mihállyal.

Mihály azonban sajátságos lény. Olyan lény, aki voltaképpen nem nyilatkoztat meg semmit, ha nem viszünk hozzá valamit szorgalmas szellemi munkával a Földről. Mihály hallgatag szellem. Magába zárkózott szellem. Míg a többi uralkodó arkangyal sokat beszélő szellem - természetesen szellemi értelemben -, Mihály igen zárkózott, szűkszavú szellem, aki legfeljebb elvétve ad útmutatásokat. Mert Mihálynál voltaképpen nem a szót tapasztaljuk, hanem -, ha szabad így kifejeznem - a tekintetet, a tekintet erejét. Ez azon alapul, hogy Mihály leginkább azzal foglalkozik, amit az emberek a szellemből kiindulva alkotnak. Az ember alkotásainak a következményeiben él. A többi szellem inkább az okokkal él Mihály inkább a következményekkel. A többi szellem indítékot ad az ember számára, hogy mit cselekedjék. Mihály a szabadság tulajdonképpeni szellemi hőse lesz. Hagyja cselekedni az embereket de azután felveszi azt, ami az emberi tettekből lesz, hogy továbbvigye a kozmoszba, hogy amit az emberek még nem tudnak vele elérni, azt tovább hasson a kozmoszban.

Az arkangyali hierarchia más lényeinél úgy érezzük, hogy impulzusok származnak tőlük egyik-másik cselekedethez; kisebb vagy nagyobb mértékben erednek tőlük ezek az impulzusok. Mihály viszont olyan szellem, akitől nem érkeznek impulzusok, mert a most következő, valóban őt képviselő uralkodó korszakban a dolgok az emberi szabadságból fakadnak. Ha azonban az ember szabadon tesz valamit, tudatos vagy nem tudatos módon az asztrális fény olvasásának ihletéséből, akkor Mihály az ember földi tettét kiviszi a kozmoszba, ahol kozmikus tetté válik, ő a következményekkel törődik, más szellemek inkább az okokkal.

Mihály azonban nemcsak zárkózott, hallgatag szellem, hanem az emberhez közeledve határozottan elutasít sok mindent, amiben az ember ma még benne él a Földön. Úgy látjuk, hogy Mihály elutasítóan taszítja el magától például mindazokat az ismereteket, amelyek az emberi, állati vagy növényi életben az öröklött tulajdonságokra vonatkoznak vagyis mindarra, ami átöröklődik a fizikai természetben. Ezzel azt akarja megmutatni, hogy az embernek ilyen ismeretek mit sem használhatnak a szellemi világ számára. Mihály csak azt viheti fel, amit az ember a tisztán átörökölhetőtől függetlenül talál az ember állati és növényi mivoltában. Akkor nem következik be az oly sokatmondó elutasító kézmozdulat, hanem az egyetértő tekintet, amely azt mondja: ez helyes gondolat a kozmosz irányítása számára.

Mihály szigorúan elutasítja mindazt, ami például az emberi nyelvekben elválasztó jelleggel megjelenik. Amíg megismerésünket csak beburkoljuk a nyelvbe és nem visszük fel a gondolatba, addig nem jutunk Mihály közelébe. Ezért is folyik ma a szellemi világban alapjában véve igen jelentékeny küzdelem. Mert egyfelől az emberiség fejlődésében megjelent a Mihály-impulzus és jelen van; másfelől azonban sok minden más is van az emberiség fejlődésében, ami nem akarja felvenni ezt a Mihály-impulzust, vissza akarja utasítani. Ma például ide tartoznak a nemzeti érzések, amelyek vissza akarják utasítani Mihály impulzusát. A XIX. században lobbantak fel és a XX. században egyre erősebbekké váltak. Az utóbbi időben sok minden a nemzeti elvnek megfelelően, nem mondhatjuk, hogy rendeződött, hanem inkább rendezetlenné vált. Valóban rendezetlenné vált. Mindez a legnagyobb mértékben ellenkezik a Mihály-princípiummal és ahrimáni erőket tartalmaz, amelyek ellenszegülnek annak, hogy Mihály erői hassanak az ember földi életére és impulzusokat adjanak neki. Ma látjuk tehát a felfelé törő ahrimáni szellemek harcát, akik azt szeretnék felfelé vinni, ami az öröklött nemzeti impulzusokból származik, és amit Mihály szigorúan visszautasít.

Ebben az irányban valóban a legélénkebb szellemi küzdelem zajlik, mert az emberiség nagy részét elárasztja az, hogy nem gondolataik vannak, hanem szavakban gondolkodnak. Az ilyen szavakban való gondolkodás azonban nem Mihályhoz vezető út. Mihályhoz csak úgy jutunk el, ha a szavakon keresztül igazi belső szellemi élményekhez jutunk, ha nem tapadunk a szavakhoz, hanem igazi belső szellemi élményeink lesznek. Valóban az a titka a modem beavatásnak, hogy a szavakon túljutva érjük el a szellemiség átélését. Ez nem vét a nyelv szépségének az érzése ellen. Mert a nyelvet éppen akkor kezdjük érezni, és érzelmi elemként magunkban és magunkból kiáramlóan megélni, mikor már nem a nyelvben gondolkodunk. Erre azonban a mai embernek még törekednie kell.

A világnak újra el kell jutnia oda, hogy a civilizáció princípiumai közé felvehesse a valóságos beavatás elvét. Mert csak ezáltal jön létre az, hogy az ember olyasmit gyűjt lelkében itt a Földön, amivel úgy járulhat Mihály elé, hogy egyetértő pillantását vesse rá: ez megfelel a világnak. - Ez megszilárdítja akaratát, és az ember beletagolódik a világ szellemi előrehaladásába. Ezáltal válik az ember annak munkatársává, amit Mihálynak kell beleillesztenie az emberiség és a Föld fejlődésébe a most elkezdődő korszakában.

Rudolf Steiner

Mihály ezen okkult megközelítése olyan dimenziók kutatását kívánja, amely pusztán kételkedő elmével nem lehetséges, viszont a keresés során feltétlenül szükség van lényünk több szintű elemző képességére.

A szerepeket szemlélve valóbban azt láthatjuk, hogy nincs: "nincs új a Nap alatt".
A dualitás leckéi újra ismétlődnek más korokban más neveken: jó-rossz, fény-árnyék, dévák-aszurák, lemúriak-atlantisziak, angyalok-démonok munkája vesz minket körbe. 

Minden olvasónak mind szeretettel teljesebb utat kívánok, és olyan élményeket amelyek közeleb viszik saját lelkükhöz és Istenhez!

Thomas Meyer könyve korunk fő spirituális eseményeiről

Szergej O. Prokofieff - A Michael iskola és a Michael kultusz 

2015. Michael-nap: Csontváry géniusza (4. rész) 

A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata VI. 

Mihály arkangyal korszaka 

Mireisz László - Az álruhás király

Accadémia Occulta: bevezetés

Sürgető szándékot érzek régebbi olvasmányok szelektálására, az arra érdemesek tisztább polcra helyezésére és mélyebb tanulmányozására. Ezen belső munka egyik hozományaként álljon itt az előszó és bevezetés Wictor Charon és Szepes Mária könyvéből.

Dacára annak, hogy mennyire fontos mérföldköve ez a hazai ezoterikus világnak sajnos jelenleg az Accadémia Occulta is csak antikvár formában található a boltok polcain (az internetes kalóz, szkennelt példányokat nem számítva).

      Remélhetőleg egy jogtulajdonos vagy kiadó újra felkarolja a Charon könyveket, mert a források szerint az 52 megírt könyvből 15 jelent eddig csak meg. Pedig igény, már csak a gyűjtők részéről is biztos van újabb kiadásokra, az eleve már egyszer megjelent könyvekből is.

Tehát, vissza bizonyos szempontból "az alapokhoz":

ELŐSZÓ

Emű nagyon különös körülmények között született. A bátyámmal írói nevén W. Charonnal együtt írtam a negyvenes évek végén, nyugodtan állíthatom, vészhelyzetben. A háború véget ért. A romokban heverő város varázslatos gyorsasággal gyógyítgatta sebeit. A kirakatüveg nélküli, poros üzlethelységekben, kapuk alatt, utcán magánkereskedelem folyt. Pártok alakultak, kinyílt a vicclapok “Szabad száj”-a. Az éhezéstől csonttá soványodott emberek meglepett örvendezéssel köszöntötték ismerőseiket, barátaikat: “te is megmaradtál?” De ahelyett, hogy meghallagatták volna a másik rémtörténetét, belőlük kezdett ömleni a szó saját alvilági élményeikről. Beesett arcukon ott zöldült még a sokhetes pincelét és rettegés sápadtsága, de a jövő felé forduló remény is.

      Újjá alakult a Magyar Metapszichikai Társaság is. Apám 1945-ben meghalt: nem tudta kivárni a békét. Anyám lett a társaság főtitkára. A Bristol Hotelben, vagy a Zeneakadémia termében tartottuk meg előadásainkat. A hallgatóság megtöltötte a termeket. Ugyancsak különös emberek kerültek össze. Értelmesek, egzaltáltak, hívők, tagadók, önjelölt próféták, előrehaladott koruktól rémült öreg hölgyek, akik fiatalon alaposan éltek nemük lehetőségeivel, fütyültek égre és pokolra, de a körmükre égett idő szorongattatásában meg akartak kapaszkodni valamiféle hitben: “hátha mégis igaz”, s hervadó testük átmentésében reménykedtek, egy új életben. Mindenki felszólalhatott. Jósok, parafenoméneket produkáló exhibicionisták, spiritiszta prédikátorok mellett néhány okos elmélet is elhangzott.

E lélegzetnyi átmenetben a kiadók meglepő könyveket jelentettek meg. A Hungária Kiadó “bolond könyv, de érdekes” kommentár kíséretében háromezer példányban villámgyorsan kinyomtatta a “Vörös Oroszlán”-t, amely nagy feltűnést keltett, s megrendelte nálam “Az álom pszichológiáját”. Az üzletekbe került anyám könyve: “Akik sokszor élnek”, és hirdették bátyám, W. Charon “Az ember két élete” és a “Misztikus út” c. munkáit. De a magántulajdont hamarosan megszüntették, a kiadókat államosították, a szellemi termékeket, amelyekben egy másfajta “népbutító, kapitalista, mérgező áfium” veszélyét sejtették, bezúzták. Elégették a “Vörös Oroszlán”-t is. Jót tett neki. Mert nem aktualitásokról, hanem az örök emberi problémákról szól, amelyek soha nem évülnek el.

      1947 május 27.-én megalakítottuk ezotérikus tanfolyamunkat. Az Académia Occulta fakultásait tananyagnak szántuk, rengeteg könyv esszenciáját sűrítve benne. A transzcendens hagyományok és tudományok egész területét átfogó elméletét és gyakorlatát tartalmazta, mikor azt a szót sem lehetett kiejteni: mélypszichológia.

      Bátyám, az első három év után visszavonult remetének, de magányában is intenzíven dolgozott, s munkánk mozzanatait részletesen megbeszéltük egymással. Az összejöveteleket én vezettem tovább, férjem védelem alatt. Nálunk jöttek össze a tanítványok, akiket karakterológiai vizsgálatok alapján vettünk fel. Célunk sohasem az volt, hogy egy szekta bólogató hívőivé lgyenek, hanem rátaláljanak saját útjukra, megismerjék e végtelenbe ágazó terület kiterjedéseit, és ismereteiket megosszák végül azokkal, akiket “sorsdramaturgjuk” a környezetükbe vonz.

      Tanulva tanítókat, tudatos utazókat neveltünk, akiket ráébresztettünk halandó emberlétük valódi értelmére és céljára: a szolgálatra. Ezt tettük mi is. Örökké tanuló közvetítői voltun kegy személyünknél fontosabb ügynek, amely mérhetetlenül több volt mulandó énünknél, s ez alázatossá tett bennünket. Világossá vált előttünk, a lét végtelen, kimeríthetetlen misztériumáról milyen keveset tudunk még, de ügyünket nem védhetjük nagyképű, elfogadhatatlan érvekkel.

Ezért tanultunk, gyakoroltunk mi is a napjaink minden percében, s amit felismertünk, azt megosztottuk tanítványainkkal, barátainkkal, örök útitársainkkal. Nyitottak voltunk. Türelmesek. Megismerésünk nem fordult senki ellen. Az ősi hagyományok kincseskamrájából éppúgy merítettünk, mint a természettudományokból és művészetekből. Egy kozmikus szimfóniát nem lehet hamisan szóló hangszereken eljátszani. A közvetítésnek nemcsak filozófikusan igazinak, hanem mágikusan, szuggesztíven szépnek, izgalmasnak is kell lenie. S főleg hitelesnek. Minden forrásból nyertünk valamit beépítettük világképünkbe, anélkül hogy elköteleztük volna magunkat egymással harcban álló felfogásoknak. Amit csináltunk, eklektikus volt. Leginkább talán az összefüggések tudományának nevezhetném.

      Negyvenegy éven át tanítottam, írtam, fordítottam. Bátyám is ötvennél több könyvet írt klauzúrájában, “befelé és fölfelé” terjedő kozmoszának múltat, jövőt feltáró kiterjedéseiről, amelyeket szintén beépítettünk tananyagunkba. “Dimenzió-filozófiáját” szintén kiadják most, mert eljött az ideje. Eddig megjelent könyvei: az “Atlantiszi mágia”, “Az önmenedzselés művészete”, “Az ember két élete”, “A misztikus út”, “Az alkonyi bárka misztériuma”. Persze több nyelven beszélő, író, olvasó tanítványaink is szüntelenül új forrásokat tártak fel, tilos könyveket fordítottak, amelyek itt csak évtizedekkel később jelenhettek meg. Hozzánk minden “besétált”, úgyszólván a megjelenés évében. Hogy milyen módon, az külön fejezetet érdemelne.

      Valójában egy materiális zárlat fölötti szigeten éltünk, a szellemi kultúra emigránsait magunk köré gyűjtve. A tanulmányok, gyakorlatok, s harminc modern misztérium szövegét nagy passzióval írtam e transzcendens sziget ózonában, s karácsonyi ünnepeink szellemi lakomája, amelyeken Tarot kártyákat húztunk, s ezüsttálcákon történelmünk legnagyobb elméinek üzeneteit kínáltuk vendégeinknek, kárpótolt azért, hogy a világban is publikálnom kellett. Mint annyi író, én is a mesékben, később science fictionban bújkáltam, ügyenesen “spirituszt” csempészve a történetbe is. Életem folyamán nem volt olyan műfaj, amelyben ne dolgoztam volna. Egyedül a “szoc. reál” maradt ki belőle. Azt hiszem érthető, miért.

A bátyámmal nemcsak együtt felnövekvő testvérek voltunk - nagyon kis korkülönbség választott el bennünket egymástól- hanem kivételesen értékes, szellemileg aktív, a művészet és tudomány valamennyi területe felé nyitott család tagjai is. Ebben az úgynevezett “bohém” környezetben rengeteg izgalmas hatás ért bennünket, egészen kora gyermekségünktől kezdve. Színészek, írók, rendezők, riporterek, zenészek vonultak át mohón kíváncsi, élesen figyelő látóterünkön.

E szakmák súlyos egyéniségeit éppúgy megismertük, mint a becsvágyó “slemiljeit”. Évekig nálunk laktak Herczeg Jenőék, a híres “Hacsek és Sajó” azóta is felejthetetlen figurája, aki akkoriban az Apolló Kabaré tagja volt, tehát a könnyű műfajt képviselői éppúgy egymásnak adták nálunk a kilincset, mint a Nemzeti Színház nálunk filmező sztárjai. Mert közben a film betört a szakmába. Szüleim úttörői voltak e hamarosan világméretűvé vált műfajnak. Filmvállalatot alapítottak. Ők csinálták az első hosszú, ötfelvonásos drámákat, amelyek külső felvételeit az akkori, festői Mosztárban forgatták a már háborús pezsgésben, amelynek az egész világot átalakító súlyát, következményeit azok sem sejtették akkor, akik elindították.

      Én már kétéves koromban az újpesti színházunkban játszottam, később, a bátyámmal együtt sokat filmeztünk, de egyikünk sem akart színész lenni. Pedig tehetségesek voltunk, és minden lehetőségünk tálcán kínálkozott hozzá. A fivéremet a zene, a nyelvek, a filozófia érdekelte. Mindketten faltuk a könyveket, s én talán már nyolcéves koromban író voltam. Mindkettőnkben korán felszínre törtek a “génjeinkben” rejlő transzcendens vénák.

Közös témák foglalkoztattak bennünket, s természetes volt, hogy azonos spirituális nyelvet beszéltünk. Munkatársak lettünk. Egy-gyökerű agy-alkatunkban egyre több ganglion borult fénybe. Képzeletünk felderítetlen szellemi tájakra tört be, s olyan értékekkel tért vissza környezetünkbe, amelyeket szabadon kibontakoztathattunk szüleink, barátaink, bizarr környezetünk fészek-melegében.

Aki nem élt e mágikus eszméktől, művészetektől átszőtt milliőben, nem értheti meg, micsoda rendkívüli humusza volt ez két olyan alkotó egyéniség fejlődésének, akiket mindenre kíváncsi érdeklődésük, humoruk, betörhetetlen szellemi függetlenségük arra predesztinált, hogy köznapi embernek járatlan utakat keressenek a mulandóságban az elmúlhatatlan valóság felé. Azonkívül bizonyos, hogy saját elkötelezettséggel születtünk mindketten, amely növekedésünkkel egyre tudatosabbá vált. Tevékenységünk szervesen összetartozik.

Meg kell itt említenem “A Vörös Oroszlán” című nagyregényemet, amelyet megjelenése után, a kiadók államosításakor bezúztak, elégettek, de megölni nem tudták. A Vízöntő korszak uránikus robbanásában újjászületett főnix madara felrepült a hamvából, s a többi ezoterikus munkám is aktuálissá vált. Pedig azt hittem, csak a halálom után kerülnek az olvasók kezébe. De nem így történt, lavinaszerűen meglódult történelmünk változásai között, amelynek sűrített cselekményét a fölfelé száguldó Uránusz piros nyila határozza meg. Ma egyetlen hét alatt több, döntő átalakulás megy végbe, mint a múlt néhány évszázadában. “A Vörös Oroszlán” Magyarországon négyszer jelent meg. Németországban túl van a hetedik kiadáson. Amerikában magyarul és angolul is a boltokba került.

      Úgyszólván valamennyi barátomat, tanítványomat a “Vörös Oroszlán” vonzotta hozzám. A “Varázstükör” is fontos, ezotérikus műveim egyike. De legnagyobb okkult művem az Accadémia Occulta mellett a “Smaragdtábla” és a “Raguel 7 tanítványa”. Megjelent még a “Tarot bölcsessége”, a “Gondvána”, és nemrégen a “Csillagpor” című ezoterikus verseim nagy részét bemutató kötetem is.

      Az Académia Occulta szintetizáló mű, egyszer elolvasni nem elegendő. Aki azonban újra és újra alámerül lelki-szellemi mélységeibe, olyan kulcsokhoz jut általa, amelyek önmaga és a világ valódi értelmének felismeréséhez vezetik.  /Szepes Mária 1994. április

BEVEZETÉS 

Ahogyan az ember pszichikuma korszakonként bizonyos változásokon megy keresztül, úgy kell hozzá alakítani a tanítást és praxis módszereket is. Különösképpen áll ez a mostani korszakfordulóra, mikor az egész létritmus változást szenved. Ezt az óriási belső magatartás-különbséget a világgal való reláció teljes eltolódását, nemcsak a véres háborúk és társadalmi forradalmak éles választóvonala jelzi, hanem a szellemi és érzelmi passzívitás megszünése is. A Halak korszakának feminin, misztikus üdvösség-várása helyett a Vízöntő mágikus, maszkulin és aktív megváltás-keresése.

      Az ember fiktív biztonságérzséének eltüntetését, az idegélet felfokozódását és a félelem alapérzésének elmélyülését kétségtelenül a külső kataklizmák váltották ki. E jelenségek azonban csak provokáló injekcióként hatotak egy krízisbe került szervezetben, amely elhalás és újjászületés között, léte egy új periódusának feltételeit vajúdja.

      Ami történik, ami kirakatba kerül most, az valójában a belül lappangó kór, a mérgező gócok bőrön át való kiürülése. A szervezet a toxinokkal bírkózó antitoxinok lázában ég. Kívül csupa fekély, de belül nemes szervei így szabadulnak meg fejlődést gátló terhüktől. A felszín sötét és borzalmas hanyatlást mutat.

      Úgy tűnik, a lezárult korszak elfekvő halottját szelleme elhagyta s most atavisztikus tünetek között, feloszlik. Ez azonban káprázat, mert mögötte, benne ott él már az új lény: halkan, de csodálatos lüktetéssel és intenzitással növekszik. Létét egyenlőre csak a befelé néző, befelé élő ember észleli: gondolatai, idegei, szellemi igényei, sejtései, végtelenbe rezgő új ritmusában és feszültségében. A vízöntő-ember már megszületett. Ez a könyv neki íródott.

Ezt a könyvet a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején írtuk vezérfonalul az okkult tudományok tanulói részére. Igyekeztünk ezeknek az első, együtt töltött éveknek minden élményét, tapasztalását, a belső úton óhatatlanul felmerült krízisek, félreértések, csalódások és átértékelések lepárolódott esszenciáját összegyűjteni benne, hogy támogassuk vele azokat, akik a szolgálat, az embervezetés legnehezebb és leghálátlanabb feladatára vállalkoztak.

      E küzdelmes, árulásokkal, szenvedélyes ösztön-kisülésekkel, ijesztő indulat-vetítésekkel terhes úton, még a legerősebb, leglelkesebb tanítók is megtorpannak néha és úgy érzik, egyetlen lépést nem lehet és nem is érdemes tenniük tovább. Ezek az ő külön próbáik, külön elbukásuk vagy győzelmük, gáncsoló csillagaik fölött.

      Biztos azonban, hogy az utat, ha valaki már elindult rajta, mindenképpen tanácsos végigjárnia, különben külső sötétségbe kivetett, boldogtalan meghasonlottá válik. Jó ezért, ha a tanuló mindjárt a nekiindulásnál számot vet a következő, kikerülhetetlen tényekkel: az okkult tanulmányok és praxis feltétele csak önálló gondolkodású, megfelelő morális bázissal és nagy benső rugalmassággal rendelkező emberekben van meg, akiknek erényeit rendszerint gyengeségek árnyéka követi.

      Ez az operáció éppen az emberi-lét fordulási pontjának emblémája. Minden értékes tanítvány harctér tehát: a káprázat világ és a Messiás-i erők végső ütközetének csatatere. Állapota krízis, mert csak ebben a tűz-állapotban alakul át az ólom arannyá. A tehetséges neofita minden tulajdonsága láztól izzik és töltésének legnagyobb feszültségében sül ki: gyengeségei azért, mert a szublimálódás folyamatában vannak, erényei azért, mert az ideák világában már hozzájuk áramlik minden erő.

      A tudományos tények bizonyítása logikai érveléssel történik. Ha egy tudós valami új felfedezést ismertet, gondolatmenetét ok és okozat egymáshoz kapcsolt láncszemei vezetik a végős következtetésig, melyet már ismert tények előzményeihez fűz, lépscsőnek használva fel azokat az újabb tétel kifejtésére. Minden állítást bizonyítani igyekszik, hogy hitelesnek, igaznak ismerjék el. Ez a bizonyítás az u.n. exakt tudományoknál a kauzalisztikus gondolatvilágban valóban elengedhetetlen logikai okfejtés. Enélkül semmiféle teória nem foglalhatja el helyét a természettudományi megismerésben.

      A fizikai síkon a logika valóban alkalmas bizonyításra, fokról-fokra haladva tökéletesen megvilágítja a tényállást. Másképpen áll a helyzet az okkult tudományoknál. Ezotérikus állítást a kauzalisztika egysíku logikájával nem bizonyíthatunk be. Pedig nem vagyunk azon az állásponton, mint a vallástanítók, hogy tételeket egyszerűen el kell hinni, hanem megköveteljük a neofitától, hogy önmaga győződjék meg a tanítás helyességéről és csak akkor fogadja el, ha e megismerés belső bizonyossággá vált benne.

      Ha elgondolkodunk ezen, azonnal látni fogjuk, mennyivel nehezebb igazi okkult megismerésre szert tenni és mennyivel bonyolultabb ezt a tudást tovább adni, mint egy fizikai tényt felfogni és ismertetni.

Ha az adeptus valami transzcendens igazságot állít, ezt csak akkor teszi, amikor az ismertetett tényállás belső bizonyossággá lett benne. Állításainak feltételei vannak: a megismerés transzcendentális logikai elgondolás eredménye. Ennek a logikának mások a törvényei, mint a fizikai tények kauzalisztikus bizonyítékainak. A transzcendens logika ugyanis háromsíkú tevékenység. Mind a három létforma adottságait tekintetbe kell venni, hogy ezotérikus élmények interpretálásánál helyesen következtessünk.

      Események, amelyek a fizikai síkról szemlélve értelmetlennek tűnnek és semmiféle összefüggést nem mutatnak, magasabb síkról szemlélve megvilágosodnak, ha pedig még egy síkkal magasabbról vizsgáljuk, már a kozmikus kapcsolatok is kibontakoznak belőlük. Ezt a transzcendens logikát nem érthetjük meg, ha a fizikai sík koordinátájában állítjuk be. A hatóerők sok eredője, sok komponensből tevődik össze, melyek a különféle ezotérikus síkokon különféleképpen hatnak. Amíg a neofita a transzcendens logika lényegét meg nem értette, addig lehetetlen számára az ezotérikus meglátások bizonyítása.

      Az Adeptus mindenkor a korszellem erőinek engedelmesen önti szavakba, teszi érthetővé, felismerhetővé, kereső kortársai számára az ezotérikus tanításokat. Ezért az emberiség minden szellemi korszakváltása új kozmogóniák születésével jár, a hermetikus szövegeket is átformálják, új gyakorlatokat vezetnek be, melyek a modern ember gondolkodásának, életmódjának jobban megfelelnek. Minden korszaknak speciális lelki színezete van, az emberek más hatások iránt fogékonyak, másokkal szemben elzártak.

      A tanítónak ezeket a pszichológiai motívumokat is tekintetbe kell vennie, mikor neofitáját bevezeti a Hermetika újszerű gondolatvilágába. A szüntelen megújulási folyamat bázisa a nyelvezet modernizálása. A középkor szimbólumokkal túlzsúfolt stílusa nem felel meg a mai ember gondolkodásának, amely világos, egyszerű, tudományos fogalmazást, az amúgyis bonyolult tanítás frappáns természetességgel való megvilágítását igényli. Nincs merev dogma, melyet a tanulónak el kellene fogadnia.

      A Törvény, mely a konkrétumok mögött áll, rugalmas. A hermetikus tanítás pedig ezt a kozmikus Törvényt keresi, mely maga az élő valóság. E valóság formái változhatnak, de idea-tendenciái megmaradnak. Minden évszázadban, az akadémikus tudományok fokozatos fejlődésével párhuzamosan bővül az okkult megismerés is. Ezért a tanítások tartalma, mint az elixirrel táplált szervezet mindig felfrissül, új gondolatok és kísérletek világítják meg és teszik élővé, örökké aktuálissá az ősi hagyományt. Neofita fanatikus soha nem lehet: a legtöményebb megismerésre törekszik, de egyénisége mentális szűrőjén keresztül nézi a dolgokat és így alakítja ki sajátos világképét.

      Az Adeptus egyik legfontosabb törekvése, hogy utódokat, újabb tanítókat neveljen. Nem minden Mesternek feladata, hogy aktívan részt vegyen a tanításban. Vannak akik élő rádióként mentális hullámokat sugároznak, szavak nélkül továbbítva a tanokat. A katakomba munka idején, amikor a külvilág ellenségesen áll szemben minden okkult tanítással, igen nagy jelentőségű módszer ez, amelynek előnye, hogy csak méltó, tiszta szándékú egyének hiper-érzékeny mentális felvevő állomásai veszik át az íly módon közölt titkos tudás anyagát.

      Az okkultizmus célja, hogy a magasabbrendű igazság Nagy Arkánumával kigyógyítsa az embert a halálból. Az okkultista tehát orvos: Doctor Universalis. Az élet minden jelenségének gyökeréig hatolva, meg kell találnia a kórt, amely létrehozta a mulandóság fikcióját. E pontos diagnózis birtokában tudja csak a baj kútforrását megszüntetni.

Vajon egy orvos hozzájuthat-e valamely speciális fakultás diplomájához anélkül, hogy hosszú évek tanulmányaival meg ne szerezné az ember szervezetére vonatkozó, általános ismereteket? Gyógyíthat, operálhat-e szervet vagy testrészet anélkül, hogy tisztában lenne az anatómiával s a fizikum belső törvényeivel?

      Az okkultista munkaterülete sokkal szélesebb bármely orvosi fakultásnál még akkor is, ha megtalálja saját, speciális irányát, mert minden esetben az ember természetének hármas tényezőjével: testével, lelkével és szellemével - egy egész mikrokozmosszal van dolga. Azzal, ha benyúl e bonyolult szerkezetbe: fogalmakat helyez el, tanítások mágikus hullámzásával telíti ideákkal teszi terhessé, amelyek sorsformáló szándékokká, végül karmacsirákat termelő tettekké materializálódnak, óriási felelősséget vesz magára. Ha tudása hézagos, nem ismer minden összefüggést, visszahatást, transzcendens törvényt, a legnagyobb jóakarattal is nehezen helyrehozható hibákat követhet el. E területen a legtehetségesebb amatőr is kuruzslóvá válhat, ha nem “képesített orvos”.

      A vízöntő korszak új ritmusa már átszövi a halódó, régi korszakot: e transzmutáció folyamatában szükségessé vált, hogy elkezdődjék az okkult tanítók, hivatott orvosok alapos kiképzése. E munka tehát nem egy meghatározott irányt szolgál, hanem magában foglalja, feltárja mindegyiket, függetlenül, fanatizmus nélkül. Állítja viszont, hogy az alap elemek nélkül nem bocsátható egyéni útjára a komoly szándékú tanítvány, mert áldozatul eshet hiányainak.

      Az okkult tudomány alapja a szellemi szabadság. Ezt a szabadságot azonban fel kell szabadítani előbb a kétes befolyásoktól: az ösztönök, indulatok, vak sóvárgások és taszítások, a tudatlanság zsarnoksága alól a kritika, a megkülönböztetés képességének kicsiszolásával. Csak az a szellem választhat szabadon, akinek szemlélete plasztikus, ismeri az ember hármas természetét, a szimbólumok értelmét, ismer tételt és ellentételt, magasságot és mélységet, végtelen kicsit és végtelen nagyot - aki ismeri a kauzalitás törvényét, amely a beláthatóig, a gondolatokkal elérhetőig uralja a világmindenséget, de átélte azt a végső állapotot is önmagában, amely túl van már a kauzalitáson, gondolattal megközelíthetőn, amely az egység, a szintézis, az egyetlen valóság állapota.

Egy ilyen csiszolt egyéniség individualitás, hivatása szerint lehet azután Hermetikus, Teozófus, Kabbalista, Asztrozófus, Antropozófus, Mágus, Yogi vagy Keresztény Misztikus. Ezek egy-egy irányának teljességét fogja élni és továbbadni - ill. egy olyan szintézist, amely az átmenetiségből az állandóságba vezet, amely a felszabadulás és megváltás helyes ösvénye. Ezekre az ösvényekre mondja a Legfelsőbb Szellem a Bhagavad Gita szerint: “az Út minden irányban az Enyém”.

A gyógyítás négy szintje - miért nem használnak a gyógyszerek?

A nyugati orvoslás legnagyobb hibája, hogy úgy törekszik a kialakult betegségek elnyomására, hogy azok kiváltó okaival nem szándékozik foglalkozni. Tüneti kezeléseket alkalmaznak a hivatalos, nyugati orvoslásban. Ez a hozzáállás, pedig számos olyan gyógyszer szedésével jár együtt, amelyekre a kezeltnek nem volna szüksége. Rengeteg embernél a tünetek újra és újra kiújulnak, az erős gyógyszerek pedig egymással keveredve tovább rontják a súlyos állapotot. Gyógyszerfüggőségek alakulnak ki a gyógyulás reménye nélkül. 

A keleti és az ősi pogánynak bélyegzett gyógyítók viszont ismerték, ismerik a titkot: a kiváltó ok után kell menni. Fel kell tárni a problémát, az egészséget megakasztó okokat. 

A szintek amelyeken egy gyógyító segíthet a következőek:

1. Durva fizikai, vegyi szint

Az első és mindenki által legkönnyebben megfogható szint, amit jól ismer. A fizikai testbe bejuttatható folyadékok, ételek, gyógykészítmények szintje ez. Ez a pirulák, gyógyteák, növények, gyümölcsök, nedvek és ásványi anyagok hatalmas világa.

2. Energetikai szint

Minden energetikai kezelés, mint a Reiki, Prána energetikai gyógyítás és társai ide tartoznak. Bizonyos esetekben a masszás hozzáértő masszőr keze által is. Energetizálni több mindent is lehet, föl lehet tölteni ásványokat, ételt, italt, szövetet.

3. Információs szint

Ahova energiát lehet küldeni oda információt is. Párban járhatnak, de nem feltétlen. A megfelelő információ és az ideális küldetéssel felruházott elementál megteremtése kellő odafigyelést, teremtő képességet igényel.

4. Lelki szint

A súlyos terhek gyökere lelki szinten található. Egy lélek életének minősége, pedig több százra is hatással van. A beavatott gyógyítók, de még a mesterek is fokozott körültekintéssel járnak el ilyen magasságokban. 

Ideális esetben a kezelt személy a lelki világból kapott információt beépítve, saját életében idézi elő a gyógyulást. A tünetek tanító jellegét megértve nem feltétlen azonnal szűnik meg a "betegség". Viszont lehetőséget kaphat a páciens, hogy túl lépjen a kiváltó problémákon, tegyen saját és akár mások gyógyulásáért is. 

A betegség a nyilvánvaló karmikus okok, törlesztések mellett tehát a magasabb szinteken való elakadás, torlódások miatt alakul ki. Ezek kiváltó okai, pedig mi vagyunk, annak ellenére is hogy szeretnénk az ördögre, időjárásra fogni szenvedésünk. 

A négy szint valamelyikével mindig van dolgunk, ezért legcélszerűbb az össszes tanulmányozása. Ajánlott saját lelkünk, felsőbb önvalónkkal megbékélni, felvenni a kapcsolatot. 

Természetesen sebészekre, fogorvosokra is szükség lesz mindig, de a saját lelkünkből eredő hangokra figyeljünk, mert igaz az ősi mondás: "Segíts magadon és az Isten is megsegít!"

Osho: a spirituális terrorista

Lassan harminc éve elhagyta már ez a "mester" a földi porhüvelyét, de sajnos a new age utóhatásait meglovagolva a kiadók miatt azóta is szennyezi a légkört. Az igazán sötét oldaláról - már ha egyáltalán van neki fényes - sajnos kevés értekezés található Magyarországon. Elsőként a látszólag mézzel csöpögő, könnyen fogyasztható könyvekkel találkozik a publikum. Ami persze még mindig jobb, mintha vele személyesen tudna. Osho-val ugyanis az a baj, hogy spiritualizmus címszó alatt drogokat, következmények nélküli szexualitást, gyilkosságokat és elmebajt kínál. Fölmerül a kérdés: kínálhat -e bármilyen formában sikeres önmegvalósítást egy olyan guru, aki saját életében csak menekült és az őt elhagyó tanítványait elátkozta?

ÉLETÚT 

Radzsnís Csandra Mohan Dzsain 1931. december 11. – 1990. január 19.), más néven Bhagvan Srí Radzsnís (Bhagwan Sree Rajneesh), majd későbbi közismert nevén Osho vagy Oso; Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban élt spirituális vezető; egy új vallási mozgalom megalapítója.

A huszonegy éves korában történt állítólagos megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott, az indiai tradíciók mellett a nyugati tudomány eredményeiről is.

Filozófiáját episztemológiai szempontból nyugati kategóriák szerint leginkább radikálisan szkeptikusnak, relativisztikusnak lehetne besorolni. Alaposan tanulmányozta és ismerte a keleti tanok szinte mindegyikét, bár beszédeiben gyakran következetlenül keverte a tanításokat. Ugyanakkor a nyugati tanításokat részletesen nem ismerte, nem hivatkozott rájuk pontosan, és nem ebben a kategória-rendszerben helyezte el magát. Hatalmas erő és tekintély áradt belőle, szavait kinyilatkoztatásként fogadták a tanítványok – még akkor is, amikor az összeollózott tanok eredményeképpen súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem megtapasztalásra alapozta. A legfontosabb értékek az életben szerinte a szeretet, a meditáció és a nevetés, és az emberi élet egyetlen valódi célja az, hogy elérje a szellemi megvilágosodást.

Indiában gyakran hívták „szex gurunak”, miután több felkavaró beszédet tartott ortodox közösségekben, a szabad szerelemről és a szabados szexualitásról. Tanításai szerint „a tantrában minden szent, és semmi sem szentségtelen”. Osho bár soha nem tartozott egy tantrikus vonalhoz sem, a tantra egy változataként mutatta be kitalált tanításait

Beszédei során több mint 10 millió szót jegyeztek le, és legalább 600 könyv jelent meg a nevében hindi és angol nyelveken, melyek többek között Buddha, Krisna, Jézus, Szókratész, Zen és más mesterek tanításairól, valamint a legkülönfélébb témákról szólnak. Előadásaira a világ minden tájáról érkeztek tanítványok, barátok, útkeresők. A számukra tartott előadásokat több mint hatszáz kötetben adták ki, és több mint harminc nyelvre fordították le.

Rengeteget olvasott és tanításaiban sokszor használt szellemes vagy akár vaskos vicceket. Erőteljes szónoki tehetségét használta fel az üzenete továbbítására, viszont folyamatosan emlékeztette követőit arra, hogy beszédeinek egyetlen célja a hallgatóit elindítani a meditáció útján.

Követői szerint Oso egyedülálló volt abban, hogy több különböző, egymásnak ellentmondó filozófiát is képes volt egyesíteni, mint például az antik görög tanításokat (Epheszoszi Hérakleitosz, Pitagorasz és Szókratész), a keleti filozófiákat (iszlám, buddhizmus) és Nietzsche ateizmusát. Véleménye szerint minden vallás valódi volt, amikor a megvilágosodott mesterek megalapították őket (mint Jézus, Buddha, Mohamed), és később romlottak el a hivatalos egyházak megjelenésekor. Ez az elképzelése sok teljesen különböző kultúrákból származó követőt eredményezett. Tanításaiban összehozta a nyugati és keleti, az anyagi és szellemi világot, és többször hivatkozott a jövő modern, tudatos emberére úgy, mint „Zorba, a Buddha”.

Bhagwan sokszor szembehelyezkedett a régi vallásokkal, mivel szerinte ezek már alkalmatlanok a felgyorsult, modern élet számára. Mindeközben nem kevesebbet állított magáról, minthogy ő „Isten megtestesülése”. /forrás: wikipedia

KÜLSŐ MEGJELENÉSE

Külsőleg Osho szeretett tekintélyes mintentudó képében megjelenni. Tiszteletteljes hosszú szakál, rezzenéstelen tekintet. Ahogy kopaszodott és főleg népszerűbb lett kötött fejfedőket hordott. A sapkái között teljesen fekete színűeket is megtalálhatunk. A követői vörös színekben öltöztek. Energetikai szempontból érdekes megfigyelni, hogy a korona csakráját fekete fejfedővel zárta le, a követői pedig a gyökér/szex csakra vörös színét öltötték magukra. Érdekes megfigyelni, hogy a buddhista irányzatok a narancssárga, sárga, barna és gesztenyebarna színű ruházatokat kedvelik inkább. Náluk is megfordul a vörös, mélyvörös szín, de sok esetben más színekkel feloldva. Illetve az is előfordul, hogy a szerzetesek egy csoporton belül minden "rangtól" függetlenül keverten hordanak piros és narancsszínű ruházatot. Későbbiekben ez az Egyesült Államokban másodjelentéssel is bírt. A vörös szín önmagában sokakban a kommunistákra utaló jelzést válthatott ki, dacára annak hogy meglehetősen liberális elveket vallottak Osho követői.

A továbbiakban a rendelkezésünkre álló dokumentumfilmek, bírósági iratok alapján közelebbről is megvizsgáljuk Rajneesh életét.

FEAR IS THE MASTER (1983)

- Mesteri félelem, a disco-sex-guru

Az első dokumentumfilm 1983-ban készült róla. Jelenleg Youtube-on 4 részben elérhető (Rajneesh Cult exposed. A.K.A. the Disco Sex Guru (Weird rituals)). Kiderül az alkotásból, hogy mi a közvetlen múltja Indiában a Rajneesh-nek és hova fajultak az emberkísérletei a követőivel. A bemutatásakor érthetően sokkolta az egész világot, főképp az Egyesült Államok lakosságát. Megtekintése után mindenkiben kialakult egy jogosan visszataszító kép a "mesterről". 

     Fontos megjegyezni, hogy 1978- utáni időszakban az egész Amerikai-kontinensen mindenki tartott a szektáktól és az arra kicsit is hasonlító szervezetektől. 1978-ban ugyanis egy Jim Jones nevű gyalázatos keresztény fanatikus megölte több, mint 900 követőjét. Ennek a tragédiának az árnyéka rávetül a 80-as évekre is és érezhetően a dokumentumfilm készítőit is motiválta. 

Rajneesh-nek volt bőr a képén azt mondani, hogy akik Jézust keresik, azok őt keresik. Hogy későbbiekben ezt cáfolta azzal kijelentésével mikor fegyverkezésre buzdította a híveit az teljesen várható volt.  

"Osho: - Úgy segíthetek rajtad, ha elpusztítalak téged. Ha elpusztítom a múltadat, a tudásodat, az ideáidat, a kondicionáltságodat, a személyiségedet. Csak, ha elpusztítottalak akkor segíthetek az újra születésedben." (saját fordítás) 

- Kiderül a filmből, hogy Rajneesh, célja egy olyan új ember létrehozása, aki boldogan "elme nélküli". A moralitás, felelősségvállalás és józanság gátjainak lerombolását hirdette. 

Ez számos katonai pszichiátriai "kezelés" célja volt a múltban bevallottan. Argo használatával élve: miután egy ember agyát kimossák, utána könnyűszerrel azt tesznek vele amit szeretnének. Kialakítanak egy függőséget az arra hajlamosok elméjében, aki pedig már annyira megtört nem fog ellenállni, kérdéseket feltenni az őt már egyszer átprogramozónak. Még fizet is érte.

Praktikus megoldás, ugye? 

Workshopok és pszichiátriai kísérletek

Az Indiában "Workshop" címen reklámozott összejövetelek több ember halálával és pszichiátriai kezelésével végződtek. Voltak akiket megerőszakoltak, bordáit, csontjait eltörték. A végtelen "szabad szex" miatt számos nem kívánt terhesség is létrejött és ebből következő abortuszok. 

Dinamikus meditáció címszó alatt futó összejöveteleket úgy kell elképzelni, hogy emberek ordibálnak, rugdalóznak, egymást bántalmazzák többnyire meztelenül. Ezt egészen addig amíg hiprventillált, sokkos fizikai állapotot elő nem idéztek. A kívánt terápiás hatása azt szeretett volna lenni Osho és néhány őrült pszichiáter fejében, hogy miután a saját gátaitól megszabadulva kiengedik az emberek a stresszt, a negativitást. Lenyugodva a "kezelés" végén, pedig új emberként távozhatnak. 

Nos, abban igazuk volt hogy tényleg új emberként távoztak. Viszont megtörve és sokkalta zavartabban, mint érkeztek. Ez a metódus, ez a kezelésnek csúfolt gonoszság pont azokat vette célba, akik válaszokat kerestek, nyitottak voltak és esendőségük dacára is elég értelmesek, hogy az életüket jobbá kívánják tenni. Sajnálatos mód a lehető legrosszabb ajtón kopogtattak. 

Pénz, elképzelhetetlenül sok pénz

Az indiai Pune ashram egyik nagy dobása az volt, hogy elérték az adómentességet. Minden pénzt, ajándékot amit a kezeléseket túl élő követőktől kaptak, azt megtarthatták.

"Hiszek a luxusban. Ha nem tudom elérni, hogy mindenki luxusban éljen, akkor legalább megpróbálom elérni hogy én abban éljek." nyilatkozta halálosan komolyan.

Osho követői az ashramban vörös ruhát és olyan nyakláncot kellett hogy hordjanak amelyen az ő arcképe látható. A családjukkal, barátaikkal való összeköttetést pedig meg kellett szüntetniük.

A gazdagság Indiában addig tartott amíg az állam megelégelte, hogy drogcsempészettel, útlevél hamisítással foglalkoznak az ashram lakói. Húsz millió rúpia megfizetésére kötelezték Osho-t. 

Valószínűleg biztosítási csalással is megpróbálkoztak, ugyanis miután tűzkárra biztosították az ashramot egy Osho-fanatikus tűzbombákat dobott az épületre. 

1981-ben Másjus 31-én űzött vadként elmenekült Osho az Egyesült Államokba.

Amiről kevés szó esik máshol is

A Fear the master-ben több dolog is elhangzik, amit sajnálatos mód kihagytak a későbbi 2009-es dokumentumfilmből. Ezek közül az egyik amiről kevés szó esik máshol is az a gyerekek. Előfordult, hogy a szülők heteket töltöttek távol és kifejezetten kutatni kellett őket, hogy hol voltak. Az iskolában semmi lényegesen sem tanultak, általánosságban véve pedig a szexuális zaklatástól is védtelenek voltak.

Az egészségügyi helyzet is tarthatatlan volt. Olyan szexuálisan terjedő betegségek, mint a gonorrea, szifilisz és herpesz megszokottak voltak a kultusz tagjai között. Amikor ezzel kapcsolatban el kezdtek vakarózni már akkor késő volt.

Ezután az időben a film tovább is folytatódik, de mi ugrunk a Wild, wild country-ra ahol részletesebben foglalkoztak a kultusz tetteivel.

FEAR IS THE MASTER (1983) 4 része youtubeon:
1. rész 2. rész 3. rész. 4. rész

RAJNESPUR - Wild, wild county 

Vad, vad, ország

A Wild, wild country egy Netflix által készített 6 részes dokumentumfilm, amely főleg a 1980 és 90 közötti időszakkal foglalkozik. A készítők hihetetlen zseniális munkája során megszólalnak azok az egykori főbb karakterek, akik az Egyesült Államokban a guru körül mozogtak, illetve vele és kultusszal kapcsolatban álltak. Az alábbiakban a 6 rész tartalma következik időrendben, kivonatosan:

1.

Rajneesh körül a hangulat egyre forróbbá vált. Egyre több külföldi spirituális útkereső érkezett hozzá. Felismerve az üzleti lehetőséget szükséges volt új és nagyobb helyszínt találniuk. A helyi politikusok összefogása miatt azonban Indiában új központot nem tudtak létesíteni. 

Osho új titkára Ma Anand Sheela (Ma Yoga Laxmi-t váltja) önként vállalkozik arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok területén talál Osho-nak egy működési területet és megszervezi az Államokba szöktetését. Osho számos betegség gyötörte. Cukorbetegséggel, asztmával, allergiákkal és hipochondriával küzdött.
1981 április 10-től egészen 1985 szeptember 16-ig háttérben maradt. Sheela intézte az ügyeit, este találkoztak és cseréltek eszmét. Arról sajnos nincsenek feljegyzések, hogy milyen instrukciókat adott Osho a titkárának, és hogy Sheela mit tett saját elhatározásból. Az viszont kikövetkeztethető, hogy Sheela-n kívül Osho másokkal is tartotta kapcsolatot, tehát nem teljes elszigeteltségben élt.

1981 Június 1-én előzetes nyilvános bejelentés nélkül Osho elutazik az éjszaka közepén egy repülőgép teljesen privát szintjén az államokba repül. New Jersey-ben kezelik porckorongsérvvel, később Augusztus 29-én Rajneesh a Sheela férje (John Shelfer) megvett területre költözik.

Sheela az Oregon állam területén található kis megyében, Wasco county-ban talál egy nagy tanyát. A terület kopár, de gazdálkodásra és emberek elszállásolására tökéletes. 5,75 millió amerikai dollárért vették meg, területe 260 km2. A terület közelében fekszik Antelope község, ahol a környékbeli gazdák laknak.

A gazdálkodók kezdetben boldogan fogadják Sheela kicsiny csapatát. Sheela-ék azt mondják a helybélieknek, hogy gazdálkodni szeretnének. Ez részben és főleg kezdetben igaz. Első etapban gátakat létesítenek, lakóházakat építenek és földeket fognak be veteményezés céljából.

A kezdetben 1000 fő körüli Osho-követők egyre inkább elviselhetetlenebbé válnak. Sheela nyilatkozatai alapján kiderül folyamatosan, hogy nem akarnak megállni az 1000 főnél, szeretnének olyan kiterjedt és nagy központot létrehozni amely akár 100000 - az százezer! - ember befogadására is alkalmas. A legnagyobb töréspont akkor keletkezett Osho/Sheela emberei és a helybéliek közt, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy terveiket komolyan gondolják és a legerőszakosabb módszerektől sem riadnak vissza.

Az elején le kell szögezni, hogy a dráma ahol játszódik Wasco County egy 6,203 km2-es terület, jelenleg 26 000 fő lakossal. Összehasonlításképp olyan nagy, mint Hajdú-Bihar megye nálunk, azzal a különbséggel, hogy Hajdú-Bihar-ban 539 674 ember él.

Hozzá kell tenni természetesen azt is, hogy a farmerek és az állami intézmények munkatársai sem a legjobb szándékkal álltak a helyzethez. Az államügyészek, ügyvédek és biztonságvédelmi emberek mind csak akkor mozdultak meg, amikor elég bizonyíték állt a rendelkezésükre és mindvégig a lehető legóvatosabban mozogtak, a saját hátukat fedezve. Meg is lehet őket érteni, mert nem tehették meg a pozíciójukban hogy, nagyobb tömegek szerveződjenek ellenük, ráadásul tisztában voltak azzal, hogy Sheela csapata felkészült a jogi támadásokra, ellentámadásokra is.

2.

A fa házak épülnek, bővül a közösség. Bemutatják Antelope-ban a német dokumentumfilmes Wolgang Dobrowolny Ashram in Poona munkáját, aminek köszönhetően először van betekintésük az amerikaiknak Osho és követőinek a világába. A filmet sajnos csak német szinkronnal találtam meg, amit nem értek, a Vimeo-s linket megosztom a bejegyzés végén. 

Dobrowolny alkotása főleg a későbbi Fear is the master film mellett eltörpül. Lágyan, felületesen mutatja be az indiai ashramot és annak közösségét, ennek ellenére is nagy hatással volt a kívülállókra. 

Létrehoztak a helyiek egy One thousands friends of Oregon (Oregon 1000 barátja) nevű szervezetet, amely jogilag is képes volt érdekeiket érvényesíteni. Készítettek egy petíciót, amely arra kötelezte a szekta tagokat, hogy Rajneeshpuram épületeit bontsák le. A petíció lényege szerint a nem gazdálkodás céljából emelt épületeknek nincs létjogosultsága a farmon. Válaszlépésül Sheela elkezdte felvásárolni Antelope eladó házait. Könnyű volt válogatnia, mert nyomott árakon hozzájuthatott, a település fele eladó volt. Antelope-ban kialakították a saját kávézójukat, éttermüket és házaikat. Eddig a pillanatig nem voltak felfegyverezve Osho követői. Viszont erőszakosan viszonyultak a helyiekhez, kamerázták, fényképezték. A helyiek közül lövöldöztek elvétve, de csak útjelző táblákat lyuggattak ki. 

1982-ben az "őslakosok" egy önkormányzati választások keretében megpróbáltak mindent, de 55-42 ellenében vesztettek a Rajneesh követőivel szemben. Ezáltal jogilag Sheela egy biztosabb pozícióba került. 

1938 Július 29-én a portlandi Oregonban egy terrorista megtámadta a szekta üzemeltette hotelt az éj leple alatt. Robbanószerek hajnal 1 óra 20 perckor és később 2 óra 56 perckor több lyukat robbantottak a falakban, padlókban, ablakokban és tört ablaküveggel árasztották el az utcát. Több, mint 60 követőt evakuáltak az épületből épségben, akik egész éjjel nézhették ahogy a szállásuk porrá ég. A merénylőt, Stephen P. Paster-t később elfogták és 20 év börtönre ítélték. 

Ez a támadás rendkívül ösztönözte későbbiekben a szekta tagokat, hogy saját védelmükről fegyveres erővel is gondoskodjanak.

3.

Lőteret alakítottak ki Rajneeshpuram területén és el kezdték kiképezni a követőket a fegyverhasználatra. Saját rendfenntartó erővel, rendőrségi hivatallal rendelkeztek, járőrautókkal amik Antelope területén is immár fegyveresen járőröztek nem csak kamerákkal és fényképezőgépekkel. Több panasz szerint az alvó lakosságot zavarták, erős reflektorokkal világítottak be a hálószobákba. 

1984-ben jött el az a pillanat, hogy Oregon állam közvetlen vezetése sem hagyhatta szó nélkül Osho és Sheela terjeszkedését. Az újabb választás, már az egész megyét érintette és annak következő vezetését. Wasco megye jelenleg hozzávetőlegesen 26000 lakossal bír. 1983-ban és 84-ben 6000 főnyi választóképes polgárral számoltak, akik dönthettek a megye sorsáról. A republikánusok egy anti-Rajneeshee politikust, Ray Matthew-t kívántak döntési pozícióba juttatni. 

Az talán örök rejtély marad, hogy mennyire Sheela magánakciója volt a Wasco-i választásokon indulni, vagy kifejezetten Osho kérte őt erre. Az viszont tény, hogy megpróbálkoztak azzal, hogy az akkori körülbelül 800 fős kis városukat felhizlalják és szavazatokat szerezzenek. A győzelemhez legalább 6000 új szavazóra lett volna szükségük.

Az elkeseredettség hatására az ország minden részéről hajléktalanokat szállítottak buszokon Rajneeshpuram területére. Jogilag megtehették, bárki szavazhatott és a megye lakosának mondhatta magát, aki Egyesült Amerikai állampolgár, betöltötte a 18. életévét és 20 napja Oregon államának lakosa. Több, mint 3000 hajléktalant sikerült Rajneespuram-ba csábítaniuk.
Azonban megkérdőjelezhetően, de a regnáló Wasco megye tisztviselője Sue Profit már a bejáratnál visszafordította a Rajneespuram-ból érkezőket. Felfüggesztették a szavazásra való jogukat, nem volt hajlandó regisztrációba venni egyetlen új érkezőt sem, választási csalás gyanújával.

Így viszont több ezer hajléktalan maradt Sheela nyakán, akik persze örültek Rajneespuram vendégszeretetének, ingyen szállásnak, ételnek, italnak. 

4.

Dan Wurow visszaemlékezéséből megtudjuk, hogy a megyei hivatal felkérte egy Rajneespuram-i telepszemlére. A feladata a felhúzott épületek megvizsgálása lett volna. Antelope környékére is csak golyóálló mellényben, rendőri kísérettel mehetett, gyomrát szorító görccsel. Rajneespuram gépfegyveresei kezükben mindig jól láthatóan tartották a fegyvereket, lövésre készen. Egy alkalommal Sheela egy barikádot állíttatott fel, megakadályozva Wurrow terepszemléjét. 

Ekkor már a televíziós szereplései miatt Sheela a Rajneesh, későbbi Osho könyveknek jól megágyazott. Az államokban elterjedt a név, mondanivaló és tudjuk mi történik azzal, ami az USA-ban népszerű. A könyvek robbanásszerűen elterjedtek és manapság is a kiadók tudják, csak középen nagy betűvel meg kell jelennie az: OSHO feliratnak és biztos lesz vásárló.

Szalmonella fertőzés terjedt el több helyen a megyében. 10 saláta bár volt érintett gócpontként. Több, mint 700 áldozata lett, később bebizonyosodott, hogy az összesnek az eredete Rajneespuram volt. Külön labort építettek, ahol tenyésztették a szalmonella vírust és szekta hívők terjesztették. A célja vélhetően egyrészt az votl, hogy elterelje a figyelmet Rajneespuramról és gyengítse a hatalmon lévő vezetők megítélését.

A szekta bűnlajstroma között megtalálhatóak a helyi ivóvíz állományának megfertőzésére irányuló kísérletek. Tovább, de nem utolsó sorban egy repülőgépről való bombatámadás megszervezése!

Egykori Osho- követő nyilatkozata alapján tudjuk, hogy akire Sheela és a hozzá közel állóak megharagudtak az később gyakorta tapasztalt mérgezés tünetét. A farmra kiérkező helyszínelőknek adott vízbe is tettek mérget. A hajléktalanok lázadását, kordában tartását a sörükbe rakott nyugtatókkal érték el.

Ez ügyben és bevándorlási ügyi csalások miatt is el kezdtek vizsgálódni a hivatalnokok.

Miután bebizonyosodott nincs rájuk szükség, a hajléktalanok ügyét úgy oldották meg, hogy az éjszaka közepén összeterelték és - természetesen - fegyveres erőszakkal távoli városokban kirakták őket. Aki látta az eseményt azt megfenyegették. 

Sheela és társai az ellenük fellépő politikusok meggyilkolását tervezték. A politikusokat és azok családját, a parkoló járművüket, munkahelyüket megfigyelés alatt tartották. Államokon keresztül csempészett, lekövethetetlen fegyverekkel álltak lesben. Sheela ekkorra már komplex lehallgató hálózatot üzemeltet Rajenspuram területén. Tudomására jutott, hogy Osho számára a lakrészén az orvosa nagy dózisú gyógyszereket/drogokat szándékozik el helyezni egy állandó készlet formájában (avagy már helyezett is el). Ezeket Osho túladagolva öngyilkosságot követhetett volna el. Az őt kezelő orvos, pedig kész segíteni ebben. Az orvost Sheela egyik társa egy összejövetel végén megpróbálta megölni egy fecskendővel. A férfi túlélte.

Nem sokkal később tisztázatlan körülmények között Sheela elmenekül társaival repülőgépen. Németországi fekete-erdő közepén találnak menedéket. Sheela távozása után Osho újra válla  nyilvános beszédeket. 

5.

Osho nyit a média és a politikusok felé. Ő hív be vizsgálókat és minden múltban elkövetett bűntettet Sheela-ra, a titkárára ken. Az új titkár Ma Prem Hasya (Françoise Ruddy) lesz. Sheela korábban is szúrós szemmel nézett Hasya-ra, ugyanis sokáig csak neki volt a mesteréhez privát bejárása. Minden este ugyanis meetinget tartottak, egyeztettek a szükséges dolgokról. Ez is bizonyítja, hogy Osho nem zárta ki magát a közösség életéből, volt tudomása a körülötte folyó eseményekről.

Hasya tehát még Sheela távozása előtt bensőséges viszonyt alakított ki Oshoval. Mindez nem véletlen, Hasya gazdag producer férjével - akinek a Keresztapát is köszönhetjük - nagy befolyással és sok pénzzel rendelkezett. Ez, illetve az Oshonak juttatott pénz már önmagában instant bejutás volt a kultusz bizalmi körébe. Sokan érkeztek Osho-hoz a nyugati partról, Kaliforniából, voltak akik egyenesen a Hollywoodi villájukat adták oda a szektának.

David Berry Knapp, azaz (Swami Krishna Deva, rövidítve KD.) Sheela egyik kedveltje és a polgármester volt. Sheela távozta után rájött, hogy ő is későbbiekben gyanúsított lehet, ezért ő is köddé vált. Pozícióját és ismereteit kihasználva pedig a vádaknak elébe menve háttéralkut kötött a hatóságokkal. 

Az új polgármester pedig az addigi ügyvédként jogaikat védő Philip Toelkes, kultista nevén Swami Prem Niren lett. 

Folyamatosan zajlik Sheela szidalmazása, a ruháit máglyán elégetik. Még arra is utalnak, hogy ő miatta kellett mindenkinek csak és kizárólag vörös színű ruhákat viselni. Ami lehet, hogy részben igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy Sheela nem spirituális vezető volt. Ő nem valószínű, hogy az öltözködési trendek érdekelték volna. Ráadásul mielőtt pozícióba került volna Indiában, már jóval ő előtte Osho határozta meg a csoport külsőségeit is.

Sheela eközben Németországban a megcsappanó vagyona miatt interjúkat és fotózásokat vállal. Retteg Osho és követői haragjától, akik tudja a meggyilkolásától nem riadnak vissza. A média nyilvánosság miatt végül kiderül rejtekhelye is.

Rajnespur körül ekkor a hatóságok fegyveres erőkkel körbe vették a területet és csak az elfogató parancsok kiadására vártak. K.D. ugyanis elmondott mindent, amit tudott és az ő tanúvallomása az addig és farmon található bizonyítékokkal bőségesen elég volt ahhoz hogy bíróság elé állítsanak minden gyanúsítottat. Viszont azzal is tisztában voltak, hogy Rajnespuram lakosai tűzerőben náluk is jobban felkészültek. 20 Uzi géppisztoly, 96 Kalasnyikov és számtalan revolver állt rendelkezésükre, készen bármely támadásra. Őrposztjaikban pedig az átlátható, kopár terepviszonyok mellett távolról láthattak bármely feléjük induló rendőri járművet, gyalogos egységet. Meglepetésszerű támadást kivitelezni ilyen körülmények között tehát rendkívül nehéz. A fegyvertelen ártatlanokat, sőt gyermekeket tűzvonalból kimenekíteni sérülés nélkül szintén logisztikai rémálom.

Osho érezte, hogy kezd megint forrósodni a talaj a lába alatt. 1985 október 28-án ezért ismét magánrepülőgépre száll és mozdítható vagyonával Bermuda-szigetek felé indul, nyomában a vérszagot fogott nyomozókkal. Ha elérte volna a Bermudákat akkor bottal üthették volna az Egyesül Államok hatóságai a nyomát, ugyanis onnan kiadatást nem kezdeményezhettek volna.

6. 

1985 október 28-án Radzsnís magánrepülőgépét a Charlotte-i reptéren érik utol. Filmbe illő akció során rendőrök rohamozzák meg a gépet, ugranak rá fegyverekkel és kényszerítik megállásra. Ezzel párhuzamosan Sheela-t és követőit is letartóztatják Németországban és kiadják az Egyesül Államok kormányának.

Ezt követően a maximális rendelkezésre álló 10 nap során Osho-t körbe utaztatják vissza Portlandbe. Ez alatt az idő alatt látszólag szükségtelenül, lassan több állomáson, börtönben kerül időszakos elszállásolásra. Ezzel a minimális pszichológiai eljárással elérték, hogy valamennyire megtörjön és rábírták az együttműködésre. A tárgyalás után kijelentette, hogy nem kíván soha visszatérni az Amerikai Egyesült Államokba. Ez épp elég volt a bírónak, hogy visszaküldjék a lehető leghamarabb Indiába. Rajnes legnagyobb szerencséje, hogy Sheela nem vallott ellene.
A törvényszéki rajzoló elmondta, hogy életében egyszer érzett hasonlóan sötét aurát az Ayatolla körül.

1985 November 17-én tér vissza Indiába, amit már nem fog elhagyni haláláig (1990. január 19). Osho halála megkérdőjelezhető egyes vélemények szerint. Nagyon gyorsan égették el földi maradványait, mintha bizonyítékot tüntetnének el. Lehetséges, hogy akik próbálták - Sheela szerint legalábbis - megölni Oregonban, azok később miután már eléggé meggazdagodtak belőle végül eltették láb alól és átvették az "Osho-biznisz" irányítását.

Az oregoni Ranch ma egy keresztény szervezet birtokában van, akik gyerekeket üdültet ott. A helyiek határozottan örülnek, hogy kalasnyikovok és uzik torkolattüze helyett már röplabdák pattogása és vidám gyerekzsivaj hallatszik a szomszédból.

7+ Amit kihagytak a készítők:

Sheela szemtből szemben a dokumentumfilmet készítőknek nem vallja be, hogy ő volt a felelős az ételmérgezésekért, gyilkosságokért. Kulcsfontosságú emberek vallomásai, és bemutatása hiányzik a 6 részből.
Osho felesége, Christine Woolf Smith, született 1949 március 19-én (más neveken: Nirvano/ Ma Prem Vivek). Őt a mester árnyékaként is tekintették. A közelében mindig jelen volt, és mégis róla szó sem esik. Christine 41 évesen halt meg rendkívül megkérdőjelezhető körülmények között. Olyan hirtelen hamvasztották el, mint Osho-t. Rendőrségi eljárás egy évig folyt a halálával kapcsolatban, bizonyítékot azonban nem találtak.

A kanadai születésű Michael O’Byrne, azaz Swami Anand Jayesh karaktere  hiányzik a dokumentumfilmből. Őt is láthatjuk pillanatra Osho, Sw Prem Amrito (fizikoterapeuta) mellett amint a rendőrök a reptéren bilincsben sétálnak. Rá az volt a jellemző, hogy teljesen kerülte a média szerepléseket, mindig a függönyök mögött állt. Az oregoni bukás után lett nagyobb szerepe, mint a pénzügyek kezelője. Jayesh volt az, aki Osho halála után sajtókonferenciát tartott. Jayesh szerint Osho utolsó szavai azok voltak, hogy "Rád hagyom az álmom" (I leave you my dream). Megkérdőjelezhető, hogy valóbban ezt mondta -e, illetve ha csak egy hosszabb szünetet tartott, akkor úgy is értelmezhető, hogy: "Elhagylak, álmom.". Bármi is legyen az igazság, Jayesh ezek után átvette az Osho központ és az ahhoz kapcsolódó biznisz irányítását.

Osho elhallgatott végrendelete is előkerült, 23 évvel később halála után. A végrendelet végrehajtójaként Jayesh szerepelt, a tanúk pedig Amrito és Niren. Ezt az iratot 3 külön szakértő is hitelesnek nyilvánította. Vajon mit tartalmazott amit feltétlenül el kellett hallgatni?

TOVÁBBI FILMEK, DOKUMENTUMOK

Ashram in Poona (1981)
https://vimeo.com/247594349

Rajneesh: Spiritual Terrorist (1989) 
https://vimeo.com/297002722

Rajneeshpuram | Down the Rabbit Hole
https://www.youtube.com/watch?time_continue=2208&v=Gwx9nqknu-c

AMIT LÉNYEGÉBEN TETT

A jógát próbálta a tantrával keverni. Illetve egy olyan tantrikus életmodellt próbált spirituális jövőképként eladni, ami egyedül Osho számára jövedelmező. A tantrához sem volt persze sok köze, ugyanis a tantra által hangsúlyozott tiszta tudatosság sem található meg a drogok általi bódulatokban.

Osho segítség címszó alatt drogokat, következmények nélküli szexualitást és elmebajt kínált, kínál.

Mi van, ha megtekintjük egy olyan ember életét, aki valóbban tett az emberekért, mint Szvámi Ráma? Ő nyugaton tanult, gyógyított, képezte magát, kórházat alapított és hagyta magát tesztelni, emberi közelségbe hozta a meditációt, gyógyítást. Elég erős kontraszt, ugye?

Osho egy nagyszerű negatív példa, HA a teljes embert nézzük és a teljes mondanivalóját annak amit ő átadott az embereknek. Ha CSAK egy kontextusból kiragadott idézetet olvasunk tőle, amit ő maga is lopott szentkönyvekből, akkor a kék pirulával megelégedtünk.

"Emberek milliói éltek már a Földön, és még a nevüket sem tudjuk. Fogadd el az egyszerű tényt: csak néhány napig vagy itt, azután eltűnsz. Ezt a néhány napot nem szabad képmutatással, félelemben elvesztegetned."

Nem kell fel ébrednünk, minden a legnagyobb rendben van.

Ha a piros pirula érdekel minket (a ruha helyett :D ), kételkedjünk, járjunk nyitott szemmel és tanuljunk - mások hibáiból is!

Azoknak, pedig akik továbbra is szeretnének Osho könyvet olvasni egy dolgot nem árt figyelembe venni: Rajnees nem írt egyetlen könyvet sem. A könyveket névtelen írók írták, azokat az előadásokat alapul véve ahol a későbbi Osho saját olvasmányai alapján beszél arról, amit ő leszűrt azokból.

További linkek:
https://ujszo.com/vasarnap/osho-a-spiritualis-oligarcha
https://reprobatepress.com/2018/04/26/fear-is-the-master-a-delirious-christian-expose-of-rajneesh/
https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1985-11-10-mn-3387-story.html
https://www.oregonlive.com/rajneesh/2011/04/part_one_it_was_worse_than_we.html
https://www.documentcloud.org/documents/73832-03-swami-devageet-testimony.html#document/p33/a14388
https://www.hindustantimes.com/pune-news/why-is-jayesh-missing-from-osho-s-wild-wild-country/story-AG1TCjRdSeu12K2Of25agP.html
https://www.scoopwhoop.com/shocking-things-about-rajneeshpuram/

Az áldozat és a szertartási tárgyak szükségessége

Pár hete egy barátommal beszélgettünk spirituális témákról és felvetődött az áldozat témaköre. Érdekes tapasztalás volt látni, ahogy a kedves ismerősöm az áldozat szó hatására elsőként egy kőkori fekete mágikus rituálét képzel el, ahol egy szűzlány életét áldozzák fel éppen a legközelebbi gonosz entitás boldoggá tételére.

Fel kellett világosítanom, hogy az áldozat szónak vannak pozitívabb jelentéstatalmai: például mikor egy szerettünkért áldozatot hozunk és elkísérjük kórházba, ápoljuk. Az áldozat kifejezés egy folyamatra utal, benne van a nyelvben is az "áldozatos munka" szófordulat.

A vallási formátumokra visszatérve kihagyhatatlan a kereszténységben az elsőáldozás és bérmálás folyamata, ahol szintén látjuk hogy fizikai vér csak az erekben folyik, nem a templom padlóján. Az áldozati folyamat az Oltáriszentséghez kapcsolódik és többek közt egy szellemi, lelki érettséget képvisel. 

Keleten is az áldozat lehet egy szimbolikus füstölő meggyújtása, gyümölcsök felajánlása, illetve ima, amit ők mantrának hívnak. Sajnos az áldozat szóra keresve a Google oldalain elsőként szexuális zaklatások áldozataira, szerencsétlenséget elszenvedőkre találunk. Az esti híradót is bekapcsolva a  negatív jelentéstartalmú áldozatok vannak túlnyomórészt. Az viszont egy másik bejegyzés volna már hogy miért is jól irányíthatóak a meggyötört, áldozattá tett emberek a sötét erőknek...

Jobb esetben azonban a világ minden táján az áldozat egy békés, szent folyamatot jelöl. A hétköznapokban virágot teszünk az elhunyt sírhelyére, gyertyát gyújtunk a gyász pillanataiban, de a különösen boldog alkalmakkor is épp úgy. Ezek is rítusok, amelyek elválaszthatatlanul kötődnek hozzánk egész életünkben.

Hajlamosak vagyunk tehát ösztönösen egy áldozati és szertartásrendet követni. Csoportkarmák kötnek össze minket és közös szertartások is, hiszen társas lények lennénk eredetileg. Dacára annak is, hogy minden embernek saját magán kell dolgoznia. Dolgozhat mások javára is természetesen, az is "áldásos" tevékenység, legfőképp ha önzetlenül teszi. 

AZ ÁLDOZAT LÉNYEGE

Az ösztönös szertartásosság a modern világban ritkán párosodik tudatossággal. Az áldozati rítus lényege, hogy mi magunkat, tudatosságunkat és lényünket kívánjuk megtisztítani. A tűzbe szórt tisztított vaj és meggyújtott füstölő minket szimbolizál, velünk kapcsolatos. A Szentség nem egy elvont fogalom, ha nem egy minőség amivel kapcsolatunk van és azt igyekszünk ápolni.

Mitikus transzformáció, összetett átalakulási folyamatok részesei vagyunk és olyan kozmikus játékokat játszunk nap, mint nap amit illene komolyan vennünk.

AZ ÁLDOZAT ESZKÖZEI

A meditáció, a mantrázás és az ima olyan áldozati forma, amelyekhez nem szükségesek különösebb előkészületek, kellékek a figyelmünkön kívül. Egy nyugodt, lehetőleg zavartalan energetikájú hely természetesen nem hátrány. Könnyebb sikeresen otthon, a hajnal első fényeinél meditálni, mint egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön (de saját tapasztalat alapján az sem lehetetlen :-) ).

A meditációt és az abban megjelenő erőket fel lehet ajánlani. Istennek és annak akinek esetleg szüksége van rá. A felajánlás önmagában egy egó csökkentő, karbantartó tevékenység. Ráadásul olyan, ahol nem a teljes vagyonunkról kell lemondanunk, tökéletes olyan kezdőknek  akik szeretnének fizikai táplálékot a jövő hónapban is biztosan fogyasztani.

Bizonyos eszközök, mint a hangtál, mala, rózsafüzér, dob képesek BÁRKI kezében mágikus tárgyként funkcionálni. Amint egy hangtálat valaki megüt lehetetlen hogy ne annak rezgéseire koncentráljon. Amíg egy mantrát dalolunk lehetetlen nem arra figyelni. Közben ugathat a szomszéd kutyája és megjelenhetnek zavaró tényezők, figyelmünk azonban ha komolyan gondoljuk akkor  ösztönösen fog vonzódni a spirituális tevékenységhez.

Nem feltétlen szükséges külső eszközzel rendelkezni. Viszont, ha van egy több éves vágyunk, hogy meditációnkhoz legalább időnként szeretnénk saját hangtálat használni, akkor érdemes rákölteni a pénzt és bevonni a gyakorlatunkba.

Ha úgy érezzük, hogy szeretnénk pontosan 108-szor megismételni egy mantrát, de ahhoz egy malára, rózsafüzérre volna szükségünk, akkor érdemes kipróbálni. A mala, vagy rózsafüzér ugyanis főleg az osztószemeivel képes megkönnyíteni a versszakok és az ismétlődések számolását. Méghozzá becsukott szemmel is, ami nagyban hozzájárulhat új érzékelési tartományok felfedezéséhez is. 

A felmerülő emlékfoszlányokat, elménkben megjelenő mozit viszont jobb elengedni. A zavaró gondolattöredékek, ha erősebben jönnek becsukott szemmel a harmadik mellett a másik kettőt is tartsuk nyitva.

  

Az alapvető eszközök alapvető használata adja magát, ezért jók. A megfelelő tartásra viszont törekednünk kell. A dobot pl. hideg téli éjszakákon dobolás előtt tűz közelében kell tartani, hogy rugalmasságát visszanyerje. A szennyező anyagokkal való érintkezését kerüljük a tárgyaknak, amire főképp egy nyakláncként hordott rózsafüzér/mala esetében különösen oda kell figyelni.

Végül de nem utolsó sorban tűzszertartások során a tűz és a füst terjedésit számításba kell venni.
Éjszakai nagy tűzszertartást, főképp őrtűz esetében aki vállalkozik rá csak akkor kezdjen bele, ha hajnalig, a nap első sugaráig ébren marad. Máskülönben érdemes megfontolni más típusú szertartás lebonyolítását vagy csak egyszerűen szalonnasütést...
Ezek az instrukciók tűnhetnek triviálisnak, viszont be nem tartásuk mégis - negatív - következményekkel jár. A tűz átterjedhet egy egészséges gyümölcsfára, a rideg dob megrongálódhat, a mosószeres mala szétkopik és az elme képeiben elmerült adeptus elalszik saját álmaiba merülve. Cél és kivitelezés nélkül minden eszköz hiábavaló.

UTOLSÓ CSAPDA

Az imalánctól nem nyílnak meg előttünk látványosan a mennyek kapui, az összes angyal nem zeng a fülünkbe. Bármely technika amihez ragaszkodunk, a meditáció is pusztán eszközök. Csónak, amely elvisz minket egyik partról a másikra. E szerint kell hozzáállni. 

Az eszközökben az a jó, hogy segíthet, motiválhat is minket a meglétük. Rendszeresen, akár havonta egyszer rávehet minket egy sámándob, hogy dobkörbe járjunk. Ott embereket ismerhetünk meg és tanulhatunk tőlük. Viszont ügyelni kell arra, hogy amint ego növelésre használjuk és kizárólag ékszerként van jelen életünkben, akkor azonnal elveszti misztikus létét. 

A jó hír ellenben az, hogy azonnal visszanyeri, amint újra rendeltetésszerűen kezdjük használni. 

Ez egy öntanító, önfejlesztő folyamat. Mindenki saját maga érzi, hogy milyen eszközre, metódusra van szüksége tudatszintjének aktuális állapota szerint. Természetesen a gyakorlott és tapasztalt úton járók tanácsait érdemes megfogadni. A különféle tradíciók külön kívánalmait és szabályzatait jelen bejegyzés nem kívánja érinteni.  

A továbbiakban viszont mindenkinek kellemes, boldogságot eredményező áldott meditálásra alkalmas időket és erőket kívánunk!