CARAL ŐSI VÁROSA

Caral egy ősi település volt, romjai a mai Peruban találhatóak. Az egykori metropolisz területe 175 kilométerre fekszik Lima fővárosától északra, Lima megyében, a Supe folyó völgyében. Tudósok szerint kr.e. 3200 és 2000 között volt lakott település. 2009-ben Caral-Supe szent városa néven az UNESCO bejegyezte a világörökségi listára.

Caralt a Supe folyó bal partján építették, 350 méteres tengerszint feletti magasságon. Alfredo Torero nyelvész szerint a Quechua nyelv a Supe, Fortaleza és Pativilca völgyekből eredeztethető. Caral neve a quechua nyelvben rost szálat vagy nádat jelent.

Machu Picchu, a Nazca-vonalak és a Sacsayhuamán templomerőd is népszerűségnek örvend, Caral-ra viszont úgy vélem eleddig méltatlanul kevés figyelem irányult. Jómagam is egy lábjegyzetből értesültem létezéséről, ezen felbátorodva szeretném lehetőségeimhez mérten összefoglalni a vele kapcsolatos tudnivalókat.

PREINKA ÉS PREKOLUMBÁN

Dél-Amerikai leleteket tanulmányozva a régészek azt a megfigyelést tették, hogy rendszerint a hegyek fennsíkjain folytatott teraszos földművelés civilizáció szervező erővel bírt. A mezőgazdasági gazdálkodás hatására összetett társadalmak alakultak ki. Az eróziónak, földrengéseknek ellenálló épületeket emeltek, ellenben a síksági törzsi szerveződésekben élő emberekkel. A síkságon az úgynevezett természeti népek inkább halászatból, vadászatból és gyűjtögetésből éltek. A magas fokú indián kultúrák viszonylag szűk területre: Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia fennsíkjaira, az Amazonas torkolatában fekvő Marajó szigetre és még néhány helyre korlátozódtak.

Itt azonban egy rendkívül erős ellentmondásba ütközünk. A Marajó sziget illetve az ott élt Marajók az Amazonas torkolatában bizonyítottan kr.u. 800-1400-ig már nagy számban, szervezetten lakták a területet. Sőt kr.e. 1000 körüli leletek is kerültek elő, amelyek élet nyomaira utalnak. Tehát hogyan lehetséges az, hogy az Andok és az Amazonas torkolata között sosem alakult ki "magas kultúra"? Nem valószínűbb az, hogy a kopár hegycsúcsokon, dombokon, a kevesebb növényzet hatására jobban láthatóak a romok?

A nyilvánvaló téves feltételezést az utóbbi években Jonas Gregorio de Souza kutatótársaival sikeresen cáfolta. Műholdas képeket elemezve megállapították, hogy az Amazonas térségét nem csak nomád, fejletlen népek lakták a múltban. A University of Exeter régészei szerint Amazónia telis-tele van egykori falvak, szakrális helyek maradványaival. 

Az új adatok szerint 500'000 és 1 millió közti ember élt valaha az Amazonas-medence 7%-ban. Ez a becslés jelentősen szembe megy a korábban feltételezett adatokkal. A tudós társadalom ugyanis abban tévhitben élt, hogy a Kolombusz előtti időkben az egész Amazonas-medence lakossága pusztán 2 millió főt számlált.

Az Amazonas menti őserdők kivágása után előtűnt egyik geoglifa

Számítógépes elemzések szerint rengeteg lelet vár feltárásra, 1300 geoglifa és falu rejtőzik Dél-Amazóniában. A lehetséges lelőhelyek elhelyezkedése fejlett, egymással összeköttetésben álló erődrendszerrel ellátott falvakat mutat. "Újra kell értékelnünk Amazónia történelmét." - nyilatkozta José Iriarte, a University of Exeter régésze. 

Tehát akkor mi történt az esőerdőt lakó emberekkel? De Souza szerint a többségük természetesen a konkvisztádorok miatt kénytelen volt elmenekülni lakhelyéről. Járványok és a népirtás teljes falvakat pusztítottak ki. A települések nyomai azonban megmaradtak. /forrás:Natgeo

Lithic-kor és a Casma-Secchin kultúra

kr.e. 12'000 és kr.e. 3000

A mai Peru területe már legalább 12'000 éve lakott. Kőkorszaki menedékhelyeket és halász területeket sikerült beazonosítani a tudósoknak. Pattintott kőeszközök, balták, barlangrajzok árulkodnak a még szervezetlen ősközösségekben élő emberek mindennapjairól.

A Casma-völgy messzebb, északabbra található Caral-tól (kb. 223 km, térkép szerint, autóúton). Kutatásunk szempontjából annyiban érdekes, hogy radiokarbonos kórmeghatározás szerint éltek emberek kr.e. 7600 éve a területen.

NORTE CHICO

A Norte Chico civilizáció, amely ismert Caral és Caral-Supe neveken is, egy komplex társadalom volt, jóval az inkák előtt. Észak és közép Peru partjai mentén legalább harminc kiemelkedő központja létesült. Az első nagy város létrejöttét, Huaricanga-t időszámításunk előtt 3500-ra datálják. Van egy ettől korábbi leletcsoport, méghozzá Aspero-hoz köthető ie. 3700-as dátummal. Aspero kulcsfontosságú halászváros volt. 

Aspero-ban 2016 áprilisában olyan fontos leletek is előkerültek, melyek tovább igazolják a Norte Chico civilizáció fejlettségét. Ruth Shady Solis, a San Marcos University egyetem régésze egy 40 és 50 év közötti nő sírhelyét tárta fel. A 4600 éve élt hölgy testét magzat pózba fektették, pamut szövettel és gyékénnyel borították, majd kötelekkel betekerték. 

A kutatók szerint a temetkezés módja és a talált tárgyak arra utalnak, hogy az elhunyt a társadalomban magas ranggal bírt. A csontváz mellett a halotti rítushoz tartozó felajánlások is előkerültek. Egy edényben zöldségeket, magvakat találtak. Csontból készült ruha kiegészítők is előkerültek, melyek majom és madár alakokat ábrázolnak. Továbbá a hölgy egykor korall nyakéket is hordott.

A sír közelében vélhetően felajánlás részeként elhelyezett 8 darab csontból készült furulyát is talált a régészcsapat. Caral-ban szintén találtak a korból származó furulyákat, 32 darabot. Megjegyzendő, hogy a furulyán, sípon játszott zene szeretete áthatotta már akkor is a Dél-Amerikai emberek lelkét.

A talált nyakék maradványai olyan kagylókból készültek (Spondylus), melyek csak több száz kilométerre az ásatási helyszíntől gyűjthetőek észak-Peru vidékén. Ez a fajta kagyló-héj századokon át az Andokban a hatalom szimbóluma volt. A majom és a madár állatalakok szintén státuszszimbólumként értelmezhetőek. 

Ruth Shady a korból származó nőszobrokat is talált az ásatásokon, melyek alapján úgy véli hogy a nők prominens, megbecsült szerepeket töltöttek be a Caral-i társadalomban, mint ahogy az Aspero-i hölgy is egykoron.  

PAUL KOSOK

Nazca vonalak és Caral

Pedro Cieza deLeón a könyvében már 1553-ban ír a Nazca vonalakról. 1586-ban pedig Luis Monzón is írja, hogy ősi romokat és utak maradványát látta Peruban. Caral-t viszont ugyanaz a férfi ismertette meg a világgal, akinek a Nazca-vonalakat is köszönhetjük. 

Paul Kosok (1896-1959) a történelemtudományok professzora elsőként végzett komoly kutatásokat a Nazca vonalakkal kapcsolatban. Munkája 1939-ben kezdődött, amikor el kezdte tanulmányozni az ősi kultúrák vízelvezetési technikáit. 1950-re több, mint 300 csatornát térképezett föl Peruban, kutatótársa Richard P. Schaedel volt. Kosok felvázolta, hogy milyen nagy kifinomult mérnöki vízelvezetési rendszereket alkottak az ősi kultúrák. 

A Nazca vonalakat megfigyelve felismerte, hogy azok összefüggő ábrákat adnak ki, állati és asztronómiai jeleket formálnak. Kosok úttörőnek számított régész társai között, ugyanis munkájához sok légi felvételt is használt. Helyszínen is kutatott (1940-1941, 1948-1949). 

1948-ban ígéretesnek látszó légifelvételeken felbuzdulva helyszíni vizsgálatot is tett Kosok. Később Jonathan Haas és Winifred Creamer kutatók is foglalkoztak a területtel. Azonban Kosok jelentette először hivatalosan a területet, akkor még "Chupa Cigarro Grande" néven hivatkozva rá.

A témában 1965-ben, posztumusz kiadott könyve "Life, Land and Water in Ancient Peru" eredeti fotót (fotókat?) is tartalmaz. 

WILLIAMS ÉS ENGEL

Paul Kosok felfedezése után a hely kevés figyelmet kapott. Ez főleg annak köszönhető, hogy az Andok más tájain talált és a későbbi korokra jellemző, dúsabb lelet anyagot (pl. kerámiák, szobrok) nem találtak. 

1975-ben egy Carlos Williams a Supe-völgy legtöbb régészeti helyszínéről részletes dokumentációt készített. Ezek között volt a mai Caral is.  

1979-ben Frederic-Andre Engel (1908-2002) svájci régész meglátogatta a helyszínt, kutatásokat végzett. Elsőként ő jelentette ki publikációiban (1982, 1987) Chupacigarro (Caral) pre-keramikus történelmi korát. Frederic érdeme, hogy helyesen ismerte föl az egykori civilizáció nagyságát, gyapotra, öntözésre és növénytermesztésre épülő szerepét. 

RUTH SHADY

Ruth Martha Shady Solís (született: 1946 12. 29., Callao, Peru) perui antropológus és régész. Ő az alapítója és irányítója a Caral-i régészeti projektnek. Karrierje során számos feltárást vezetett, a magashegységek csúcsaitól, az esőerdők mélyén át, a tengerpartokig részletesen kutatta Peru ősiségét. Kiemelt figyelmet szentel a tanulmányozott ősközösségek kialakulásának hátterére, szocio-politikai szempontokból való vizsgálatára is. 

A Perui San Marcos Régészeti és Antropológiai Nemzeti Egyetem igazgatója. 1994 óta dolgozik a Caral-i területen. 2001-ben ő kezdte el a területet (Chupacigarro) Caral-ként hívni. Oroszlánrészt vállalt az ügyben, hogy a területet elfogadják Peru legősibb ismert civilizációjaként. Régészeti feltárásai segítettek újraírni a történelemkönyveket, jóval korábbi dátumra datálni az Amerikai-kontinens első szervezett civilizációinak megjelenését. 

Shady a Supe-völgyben 18 helyet talált, melyek hasonló építészeti jegyekkel rendelkeznek. 1997-ben prezentálta következtetéseit könyvében (La ciudad sagrada de Caral-Supe en los albores de la civilización en el Perú). Állítása szerint Caral egy pre-keramikus civilizáció volt. 

Ugyanezt érdekes mód Frederic Engel már megállapította 1979-ben, viszont Shady jelentősebb ásatásokat végzett. 1979 óta több lelet került napvilágra, melyből tisztább következtetéseket lehet levonni, nem beszélve a radiokarbonos kormeghatározásról. Shady szerint egyértelműen látszik Caral irányító szerepe. Az egykori polgároknak volt vezetőjük (Curacas), aki össze fogta a nemzetet. A szakrális építmények, tűz-oltárok, kő körök gazdag vallásos életről árulkodnak.

Shady, Haas és Creamer 

Jonathan Haas és Winifried Creamer kutatók 2000-ben radiokarbonos kormeghatározásokat végeztek Norte Chico-i területeken. Haas mindenképpen szeretett volna közös publikációt kiadni. Shady rábólintott a lehetőségre, egy Egyesült Államok béli ismertség ugyanis anyagi támogatást is jelenthet. A szűkös anyagi keretek között mozgó régésznek szüksége volt a segítségre.

A 2001-es Science magazinban megjelent publikáció azonban nem nyerte el Shady tetszését. Haas és Creamer Shady-t csak lábjegyzetben említették. Holott Shady már 1997-ben kiemelten civilizációként írja le Caral-t, eredményeit az említett 2001-es publikáció elhallgatja, Haas és Creamer javára.

Shady elméletei szerint az Aspero-ból származó hal-árunak komoly szerepe volt Caral terjeszkedésének. Caral, pedig a partok irányából terjeszkedett forrás irány felé. Haas és Creamer ellenben azt mondják, hogy a gazdálkodásra épülő Caral önmagában is létrejöhetett. és terjeszkedhetett területileg a Supe torkolatának irányába. 

A legutóbbi területtel kapcsolatos Nature magazinban megjelentetett cikk szerint az környék még régebb óta lakott. A carbon-kórmeghatározás alapján a "Caral-komplexum" közeli nyomok szerint már kr.e. 3200-ban is volt élet a Supe-völgyben. 

Tündöklés és bukás

Kr.e. 2500 és 2000 egy nagy terjeszkedés korszaka volt Peruban. Az emberek el kezdtek a partoktól elszakadni, a kontinens belső részein próbáltak inkább otthonra lelni. 

Kre. 1800 körül a Norte Chico civilizáció hanyatlani kezdett. A végnapokat viszont nem háborúskodás, ha nem az éhes szájak hozták el. Ugyanis a terjeszkedés századaiban máshol jobban megművelhető földterületekre bukkantak. Caral-tól északabbra és délebre, de még az Andok magas hegyein is gazdálkodásra alkalmasabb területeken rendezkedtek be.

Caral elveszett piramisai

A BBC forgatott egy dokumentumfilmet Caral-ról 2002-ben, The Lost Pyramids Of Caral címen. A majd 50 perces film főképp Haas, Winifried és Shady kutatásait mutatja be. A saját megítélésem szerint ez az alkotás számos hiányossággal küzd, egyrészt Paul Kosok, Carlos Williams és Frederic-Andre Engel neveit meg sem említi. 

Haas kezdeti elmélete a nyitány, miszerint az egymással háborúzó népcsoportok az ellenséges fenyegetések miatt építettek városokat, falakat. Ez a koncepció még érdekes is lehetne, mivel megbukott nincs igazán jelentése, csak hatásvadász elem. 

Ami viszont igazán érthetetlen az a főbb történelmi és régészeti adatok hiányos bemutatása. Mivel nincs szó Kosok, Williams és Engelről, ezért a film kvázi Shady-t állítja be Caral és az ottani piramis formák első felfedezőjeként. 

PIRAMISOK ÉS SZENTÉLYEK

Régészek a település korát, a talált szövött hordtáskák radiometrikus vizsgálata alapján határozták meg. Az egykori kultúra tündöklése kr.e. 2600 körüli időpontra tehető. A tudósok szerint, az építők szövött táskákban szállították a piramisokhoz használt építőanyagokat. Ez igaz is lehet, ugyanis - a fotók alapján is- úgy tűnik valóbban kisebb kövekkel dolgozhattak a területen. Nem kellett az egyiptomi száz tonnás kövekhez hasonló tömböket mozgatniuk. 

Egyes leírások 6, mások szerint 7 piramis található Caral-ban. A legjelentősebb építmények közül több, szélesebb zikkurat alakú. Az építők a lépcsős elrendezést is preferálták, tetejükön szentély volt található. Minden piramis külön funkciót tölthetett be, igazodva az eltérő rituálékhoz, beavatásokhoz. 

Számos gazdasági épület, egyéb lakrész alapjai is előkerültek a területen. Az ismertebb, fontosabb szerepet betöltött épületek az alábbiak:

A Főpiramis a terület magasabbik részén található, 9 méter széles és 28 méter magas és előtte kör-tér található. 

A Galéria-piramis egy kisebb építmény, ahová csak egy ember léphetett be és végezhetett rituálét, ceremóniát. 

A Huanca-piramis egy Huanca-kőhöz van közel, amely egy szakrális kő, régészek szerint napóraként szolgált.

Az Amfiteátrum-piramis a legfontosabb építménye az alsó részeknek. Nevét természetes arról a kör-amfiteátrumról kapta, ahol vélhetően nagyobb rituálékat, összejöveteleket tartottak. Itt 32 gyönyörűen megmunkált, díszített furulyát találtak. 

Kisebb (menor) piramis

Kőfejtő-piramis, későbbi korokban kőfejtőnek használt piramis (Querry/La canterra)

Több tűz-oltár is előkerült, ezek között volt zárt, az időjárástól védett kialakítású is. Az oltár belső része kör kialakítású volt. Ott az Istennek, ősöknek különféle felajánlásokat tehettek. 

Isten szeme

Számos Isten szemének hívott motívumot találtak régészek. Ezek alapját gallyak és gyapot fonatok adták. Sok színbe készítették a végül négyzetes, "X" formát alkotó tárgyakat. 

A régészeti leletek bemutatására létrehoztak egy múzeumot, ahol legalább 270 feltárt tárgy található meg. A múzeum spanyolul: Museo de sitio Caral.

A KÖRÖK BŰVÖLETÉBEN

A különleges kő-körök az Andok vidékein újra és újra előbukkannak. Caral-nál láttuk, hogy milyen központi szereppel bírt.

Későbbiekben a Paracas-kultúra kör alaprajzú kút-rendszert alkalmazott. Ezeket Puquios néven ismerik ma. A csiga-alak itt vélhetően a vízszerzést segítette. 

Az inkák, pedig Moray-nál még hatalmasabb kör-alakzatokat készítettek. 

Sacsayhuamán-nál is letagadhatatlan központi elem a kő-kör alaprajz. 

Csiga alakban végződő majom-alak a Nazca vonalak között.

KONKLÚZIÓ

Anélkül, hogy további felesleges köröket futnék, soraimat megpróbálom valamiféle konklúzióval zárni. Caral után böngészve az ember számos ellentmondásba ütközik. Az egyik első ilyen amivel találkoztam azaz volt, hogy az angol wikipedia cikkben összehasonlítják a helyet Egyiptommal, de le sem merik írni a PIRAMIS szót! Egy angol youtube videóban viszont már 7 piramisról is beszélnek.

Jelenleg ez is tisztázatlan számomra, hogy melyik épület vagy feltáratlan domb számítható a hetediknek.

A kr.u. 1400-as években épült Macchu Picu-t mindenki ismeri, azt eddig évente átlag 1,5 millióan látogatták, Caralt 70ezren. Ez nem biztos, hogy rossz nekünk. Lehet, hogy az ottani energiáknak, ősöknek jobb is, ha nem híresül el és szennyezik be jobban turisták. A körök lehettek beavató, tisztító helyek, áldozati szertartások, felajánlások színhelyei. Az erózió és a pusztítás kevés dolgot enged szabad szemmel feltételezni. Amerika legidősebb civilizációjaként említik sokan, de a magyar wikipédia ezúttal nagyon információ dúsnak bizonyul, mert megemlíti a "Salinas de Chao (Kr. e. 3300), La Galgala (Kr.e. 3000) illetve a valamivel fiatalabb Chuquitana település- és templommaradványai-t" is. Ezek további kutatásokra adnak lehetőséget. Viszont így is az eredeti elképzeléseim szerint ezt a cikket karakterszámban jelentősen meghaladtam. 

    Kutatásom elején csak egyetlen hely-re, Caralra függesztettem tekintetem. Azonban hamar föl kellett adnom eme hozzáállásom a teljesebb megértés érdekében. Caral ugyanis megannyi ajtót nyit ki a kereső számára. Peru tele van még a mai napig rejtélyekkel és érzésem szerint a régészek csak a felszínt kapargatták eddig. De legalább elkezdték. 

     Úgy vélem, hogy a későbbi inkák nem érthetőek meg igazán Caral, Casma és Nazca vizsgálata nélkül. A civilizáció kialakulása és sírok mellé helyezett sípok nem érthetőek meg csak, ha a 12'000 évvel korábban barlangban menedéket keresők magányos estéire gondolunk.

Cikk írásához felhasznált webhelyek listája:

https://youtu.be/BNmzW6Ia4ik?t=47 

https://www.peruforless.com/blog/caral-ruins-explore-pre-inca-civilization/

https://latvanyossagok.hu/a-10-leglenyugozobb-okori-inka-rom/

https://en.wikipedia.org/wiki/Nim_Li_Punit

https://www.google.com/maps/dir/Caral,+Peru/Lima,+Peru/@-11.0752978,-77.4416159,59418m/data=!3m1!1e3!4m14!4m13!1m5!1m1!1s0x9107178335c178e1:0x52b23b360fa2d66a!2m2!1d-77.5232461!2d-10.8920691!1m5!1m1!1s0x9105c5f619ee3ec7:0x14206cb9cc452e4a!2m2!1d-77.042754!2d-12.0463731!3e0

https://en.wikipedia.org/wiki/%C3%87atalh%C3%B6y%C3%BCk

https://en.wikipedia.org/wiki/T%C3%BAcume

https://www.youtube.com/watch?v=MPcH-aZMH-4

https://www.youtube.com/watch?v=HBDaiuovT0E

https://en.wikipedia.org/wiki/Mesoamerican_pyramids

https://en.wikipedia.org/wiki/Pre-Columbian_era

https://www.machupicchu.org/caral.htm

http://del-amerika.terkepek.net/

https://humanities.exeter.ac.uk/archaeology/staff/

https://www.nationalgeographic.com/news/2018/03/amazon-jungle-ancient-population-satellite-computer-model/

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_piramisok_list%C3%A1ja

https://app.emaze.com/@ACFLFLQR#1

https://www.zonacaral.gob.pe/

https://mapcarta.com/W551501227

https://science.sciencemag.org/content/292/5517/723/tab-figures-data

https://www.archaeology.org/issues/240-1701/features/5116-peru-aspero-female-burial

https://www.theguardian.com/world/2016/apr/23/peru-mummy-woman-ancient-civilization

https://andina.pe/ingles/noticia-peru-finds-reveal-aspero-society-led-intercultural-interaction-5000-years-ago-746539.aspx

https://books.google.hu/books?id=MWmRDwAAQBAJ&pg=PA41&lpg=PA41&dq=Frederic-Andre+Engel+caral&source=bl&ots=GD50KHK7Gz&sig=ACfU3U3Z5NFUZmJfcJW3xxs9-FHFv_8ZGw&hl=en&sa=X&ved=2ahUKEwidmPyosObrAhWSw4sKHWwED_MQ6AEwFnoECAIQAQ#v=onepage&q=caral&f=false

https://www.google.com/maps/place/Sitio+Arqueol%C3%B3gico+El+Aspero/@-10.842042,-77.7453409,3815a,35y,38.7t/data=!3m1!1e3!4m12!1m6!3m5!1s0x9107179b4806ce67:0x2db18403d6f8f507!2sCaral!8m2!3d-10.8927744!4d-77.523222!3m4!1s0x910739f8d049f839:0x570507270a1958cf!8m2!3d-10.8155706!4d-77.740902?hl=en

http://www.latinamericanstudies.org/caral-4.htm

https://www.discovermagazine.com/planet-earth/four-of-north-americas-oldest-human-skulls-dont-look-much-alike

https://www.smithsonianmag.com/smart-news/stone-age-shelter-peru-oldest-highest-human-settlement-180953139/

https://www.fieldmuseum.org/sites/default/files/panc_intro_and_brief_history.pdf

https://www.discovermagazine.com/planet-earth/showdown-at-the-ok-caral

http://www.hallofmaat.com/forum/read.php?1,322306,322312

https://www.theguardian.com/world/2016/apr/23/peru-mummy-woman-ancient-civilization

Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken - Perlaki Zsuzsanna Éva könyve

Megjelent Perlaki Zsuzsanna Éva új könyve Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken címmel. A 2018-as "A Jel"-ben a szerző az alapoktól kezdve bemutatta Izsáky László nevéhez köthető 1974-ben történt csillagközi találkozót és annak következményeit. 

Az első könyvből kiderült, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki egy több évtizedes rejtély után nyomoz. Kutatásának Erdélyben, egy komolyabb hangvételt is adott, társaival terepen igyekeztek reprodukálni az Izsáky által létrehozott jelet.
Az Ősi rovásjelekben, ezúttal az 1974 óta porondon - vagy inkább színpadi függönyök - mögött rejtőző aranylemezek üzenete kerül rivaldafénybe.

"Perlaki Zsuzsanna Éva ebben a könyvében az erdélyi aranylemezeket veszi górcső alá, melyeket 1974-ben adtak át földönkívüliek Izsáky Lászlónak és társainak. Bemutatja a lemezeken szereplő idegen írásjelek és az ősi földi ábécé hasonlóságait és különbségeit. Rámutat arra, hogy Izsáky László helytelenül fejtette meg a lemezeket, hibás ábécét állított össze, ezáltal a köztudatban elterjedt „versikék” helyett teljesen más értelmet rejthetnek a jelek. Hónapokon át elemezte az aranylemezekre rótt betűket, számtalan összehasonlító táblázatot készített, sokféleképpen próbálta dekódolni a szövegeket. Elrugaszkodott a berögzült földi szokásoktól, és univerzális gondolkodásra törekedett. Véleménye szerint a kozmikus Biblia néhány darabja kerülhetett az emberiség kezébe, amely a teremtés hajnalát meséli el.” /Részlet a könyv előszavából

Perlaki Zsuzsanna egy izgalmas időutazásra hívja az olvasót. Az eleve adott Izsáky-hagyaték elérhető része a könyv kiindulópontja, de végkövetkeztetései és az írónő által feltárt összefüggések túlmutatnak azon.
A Jel-el foglalkozó bejegyzésemben sem írtam spoilereket. Azaz a végkifejletet és végpontokat nem írtam le. Most is hasonlóképpen próbálok eljárni. Tisztában vagyok, hogy lehetetlen összefoglalni száz oldalakat egy átlag blogbejegyzésben. Ezért azt javaslom, hogy aki nem olvasta a Jelet és igazán érdeklődik az Izsáky-eset iránt, az kezdje azzal, és utána fogjon a 2020-as könyvbe. Természetesen a két könyv külön is megállja a helyét, lehet rögtön az Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezekkel kezdeni az olvasást.
A könyvek megrendelhetőek a meridiancsoport@gmail.com címen, további információ a Vándortűz blogon elérhető.*

Izsáky elméletei és az aranylemezek jelentősége

Azt hiszem annyit már el lehet árulni a Jelben leírtakról (hiszen a Jel alcímében is utalnak rá), hogy sikerült a Meridián-csapatnak az ufólehívás. Sőt a kísérlet olyan erőteljes volt, hogy 2016 június 7-e estélye számos váratlan természetfeletti és megmagyarázhatatlan eseményt zúdított Perlaki Zsuzsannáék nyakába. Beszámolóik tovább növelték a Kakastaréj körüli rejtélyeket. Útjaik és kutatásaik újabb érdekes kérdéseket vetettek föl az Izsáky-hagyatékkal kapcsolatban.

Ugyanakkor úgy vélem értékes információkkal is gazdagodtunk utánajárásuknak köszönhetően.

Számomra legérdekesebb dolog, amire rávilágított Izsáky, majd később Perlaki Zsuzsanna, hogy kezdeményezhető emberi-földi oldalról is kozmikus kapcsolatfelvétel. Szólhatunk távoli bolygók** értelmes lényeihez, ők pedig válaszolhatnak. Ez a kijelentés az anyagelvű emberek számára felfoghatatlan, a lelki-szellemi/misztikus tanokat ismerőknek viszont bizonyos tudatszinten tényvalóság. 

Az információ áramlás az idegenek távoztával azonban zsákutcába jutott. Az idegenek látszólag egy puzzle-t nyújtottak át 1974-ben. Ugyanis az ismert jelek egyetlen mai nyelven sem olvashatóak el. De mégis mi értelme van olyan nyelven írni egy levelet, amit a címzett képtelen elolvasni? Ez abszurd volna. Főleg esetünkben, ahol ténylegesen egy fizikailag kézzel fogható, láthatóan munkaigényes csomagot kézbesítettek. Amennyiben megtörtént az eset, és nem egy kozmikus április elsejei tréfáról van szó, abban az esetben egy igazán komoly adatmennyiség átnyújtásáról beszélhetünk. Izsáky László kéziratai szerint az idegenek 86 darab, 11x15 cm. méretű aranylemezt nyújtottak át.

Az Izsáky-hagyaték jelei rendkívül hasonlítanak más, a Földön föllelhető ősi írás jelkészletére. Izsáky legjobb tudása szerint igyekezett lefordítani a lemezek tartalmát. Azonban az eredmény sok szempontból is kérdéses. Például mit jelentsen az alábbi fordítás?

"HÁROMNAP SZÜLETÉL
KÉTNAP ÉLTÉL
EGYNAP ELVESZNÉL
DEKÉTNAP LÉTEZNÉL" /Izsáky László jegyzete

Ha már itt tartunk ajánlok egy harmadik könyvet is. Két körmendi kutató, Eőry Szabó Ferenc és Eőri Szabó Ferenc rendszerezték és 2016-ban kiadták Izsáky László bőröndben kallódó hagyatékát.

A Más lakott világok-ban megtalálhatóak az Izsáky által lemásolt aranylemezek, saját jegyzetek, gondolatok és a szimbólumok (Izsáky szerinti) értelmezése is.
A könyv megrendelhető a Körmendi Kulturális Műhely facebook oldalára küldött privát üzenetben.

Fontos kihangsúlyozni, hogy az összes aranylemez másolata nem áll rendelkezésünkre. Ráadásul számos lemez csak geometrikus formákat, rajzjeleket tartalmaz. Így tehát a kutatók csak három erdélyi lemezből dolgozhatnak igazán.

Létezik egy másik lemez, ami még segítségünkre lehet, a bizonyos Onyega-tavi lelet. Izsáky állításai szerint ez a lemez a Bayan-Kara-Ula hegységből származik. Az eredeti példányt 1935-ben kínai archeológusok találták. Az ásatások dokumentációja, illetve Izsáky-n kívül más forrás amely említi az ásatást jelenleg nem ismert.
Az aranylemezek vizsgálatakor rengeteg kérdés merül föl, ha csak a jéghegy csúcsát is piszkáljuk: Izsáky elméletei helytállóak? Izsáky mi alapján fordította le a lemezeket? A fordítás helyes? Honnan került elő az Onyega-lelet? Mi ez az amma-nyelv, teljes betűkészlete hol található hitelt érdemlően? 

Milyen jelentősége van az aranylemezeknek, ősi írásoknak?

Az utókorra - avagy ufókorra? - milyen kihívások várnak?

Első kihívás az ego. Az enyém-tiéd világa. Ha nem volna ilyen számban lebutított ember, akkor az igaz kutatóknak is könnyebb dolguk lenne. Amíg a jelenkor emberisége saját magát képzeli a teremtés csúcsának, (miközben megelégszik állatias ösztöneinek kielégítésével) önmagát vágja el egy rendkívül tágas és gazdag világtól.

    Perlaki Zsuzsanna immáron második könyvében ösztökél minket olvasókat arra, hogy foglalkozzunk a kozmikus állampolgárság témakörével. Úgy vélem az emberiségben rengeteg potenciál lakozik. Sajnálatos mód azonban jellemző fajunkra a "Hej, ráérünk arra még!" Pató Pál uras halogatás. Olyan mértékű információkat söpör le az emberiség az asztalról, amiknek nem tudása végtelenül sutává teszi.

Én, mint magányos blog író arra bíztatok mindenkit, hogy meglévő hiedelmeinket gondoljuk újra. Mind kívül és belül igyekezzünk szélesebb látókőrt kialakítani! A világban dolgozó ellenerők ugyanis napi kedvtelésből is dolgoznak az elnémításunkon. Nekik jól jön, ha állandóan félre nézünk a nagy horderejű dolgokról és egymás között marakodunk.
     Úgy vélem, mint duplán értelmes lényeknek (homo sapiens sapiens), vannak kötelességeink magunk és civilizációnk felé.
Kíváncsian várom, hogy a jövőben milyen más merész kutatók fogják az írásokat, töredékeket hasonló elszántsággal feltárni és elolvasni.

https://vandortuz.blog.hu/2020/02/24/izsaky_laszlo_az_aranykoporso_titka
https://vandortuz.blog.hu/2020/06/15/osi_rovasjelek_az_erdelyi_aranylemezeken
http://gondolatokazegboltalol.blogspot.com/2016/12/izsaky-laszlo-mas-lakott-vilagok.html
http://gondolatokazegboltalol.blogspot.com/2016/12/karacsonyra-megnyiltak-az-erdelyi.html

Utólagos megjegyzés:
*Az említett könyveket olvastam és saját pénzem vettem, nem kaptam. Sem ezen, sem a blogon szereplő egyetlen más írás, könyv/film/hanganyag megemlítéséért pénzbéli juttatást nem kaptam.
**És olyan közeli, általunk számításba sem vett lényekhez is

A félelem mágiája

"Tudsz róla, és te idézted elő az adott helyzetet önmagadnak. Szvámi Ráma Tírtha ezt úgy magyarázta, hogy a félelem vonzza a veszélyt, és ha bármilyen baleset történt veled, te idézted elő, te hívtad meg. Nem akarsz balesetet szenvedni, mégis tartasz tőle. Ez a félelem teremti meg és erősíti meg a balesetet okozó helyzetet.

    Hadd mondjak el valamit! Gyerekkoromban kobrákkal, medvebocsokkal, tigrisekkel játszottam, de amikor kapcsolatba kerültem az angolul beszélő gyerekekkel az iskolában, így vagy úgy, de kialakult bennem egy fóbia. Valahogy létrehoztam a kígyóktól való félelmet a pszichémben, egészen odáig, hogy bárhová mentem, ellenőriztem a szobát, a párnahuzatot, még a zsebeimet is, hogy nincsenek-e ott kígyók. Egy fóbia a félelemtől erősödik. Sohasem vizsgáltam meg ezt a félelmet, képzelt félelem volt, amelyet másoktól vettem át. Valójában sohasem létezik semmiféle félelem belül, mind kívülről származik. Elfogadjuk, nem vizsgáljuk meg, és a félelem ekképpen megerősödik. 

Tehát egy napon a Gangesz partján ültem, egész közel az ásramomhoz. Akkoriban még nem volt duzzasztógát a folyón, látni lehetett, hogyan áramlik a Gangesz. Szóval ott ültem, nem sejtve, hogy egy kobra fekszik alattam feltekeredve. Kétszer vagy háromszor felálltam, majd visszaültem és a kobra is felemelkedett, majd összehúzta magát megint. Teljesen természetesen zajlott mindez.

    De lássuk mi történt! Egy szvámí meglátta ezt, és odakiáltott nekem: "Vigyázz, egy kobra van alattad feltekeredve!" Azt kérte, hogy vigyázzak, de fogalmam sem volt, mit tegyek. Ha egy szülő azt mondja, hogy vigyázz, az nem jelent okot a riadalomra. De én megijedtem, és futni kezdtem. És ahogy futni kezdtem, a kobra üldözni kezdett! A kobra általában senkit sem üldöz, miért is tenné? Nem vagy táplálék számára. Az elmém negativitása volt az, ami maga után húzta a kobrát. Túl későn jöttem rá, hogy a félelmem vonzotta magához. (...)"

/Szvámi Ráma - Óm, az örök tanú 92. old.

Wass Albert - Hagyaték (részlet)

(...) – Nézd, Dani, mert most nézheted: itt megy egy magyar, ki nagy tettekre alkalmas, mert nagy benne a szeretet, mindössze hogy oldalra billent benne a lélek. S amilyen sok szeretet van az egyik oldalon, éppen olyan sok gyűlölet húzza alá a másik oldalt. Így aztán semmit sem ér. Reménykedtem, hogy meg tudom értetni vele rendre a szeretet titkát, mert érdemes ember lakozik szegényben. De vakká tette a keserűség és süketté a gyűlölet. Nagy kár érette.

– Menjek utána és hozzam vissza? – vállalkozott a gyerek.

– Tanultam már magától annyit, hogy ezt megtehetem könnyen... De az öreg megrázta a fejét.

– Maga szándékából kell visszatérnie – mondta halkan –, de ez csak akkor lehetséges, ha előbb megtanítja a tapasztalat, hogy amikor a szeretet cselekszik bennünk, akkor elindul valami láthatatlan erő, ami előbb-utóbb szeretet formájában tér vissza hozzánk. A gyűlölet pedig egyebet se terem, csak gyűlöletet. Gyere, menjünk. Nem tehetünk érte semmit, amíg ezt meg nem tanulja a maga bőrén.

     Alig érték el a sziklákat megint, s már magosan járt fölöttük a nap. Ragyogott az égbolt zöldeskéken és szellővé csöndesült a szél is. A borókás alatti lejtőn nagy borzas kanmedve legelt a veres áfonyán, bundáját szárítva a napon. Mordult egyet, amikor meglátta kettőjüket az ösvényen jönni, majd fújt egy nagyot, s eliramodott lefelé a fenyőbozót felé.

– Állítsam meg? – kérdezte súgva a gyerek.

– Ha tudod – mosolyodott el az öreg szakállas arca, s megállt egy borókabokor mögött. A gyerek föllépett egy lapos tetejű kőre, ahonnan jól láthatta az otrombán loholó medvét. Szemöldökei ráncba szöktek az elnyűtt fekete báránybőr kucsma alatt, s nézése megmerevedett. Fogait is egymásra harapta, mint aki erősen ráncba szedi a gondolatait. Csak állt ott, s a szemei fogták a nagy sötét állatot. A medve futása rendre meglassult. Megállt, visszanézett. Lépett néhányat, s újra visszanézett. Megfordult, állt ott egy darabig tanácstalanul, ide-oda himbálva otromba nagy fejét. Szeme megakadt egy folt áfonyán. Lassan odacammogott és enni kezdett, mintha semmi se történt volna. A gyerek rávigyorgott az öregre.

– Megmondtam neki, hogy nincs mitől félnie – suttogta –, az Isten jó és szereti a medvéket is. Az öreg újra belemosolygott a szakállába és bólintott is.

– Hát megtanultad, ugye? – suttogta vissza.

– Mozogjunk hát óvatosan, hogy meg ne riasszuk újra. Éhes a szerencsétlen, de megtanulta, hogy féljen az embertől...

Chad Foreman: Az öt kerülendő meditációs egócsapda

Chad Foreman-től származó öt csapdát változatlan állapotban, kommentár nélkül osztom meg.*   Még régebben mentettem le. Most sajnos az eredeti Facebook oldal, ahonnan a fordítás származik nem elérhető. A fordító munkáját ezúton is köszönöm, ha valaki magára ismer, kérem jelezze, nevét föl fogom tüntetni. 

Az öt kerülendő meditációs egócsapda

The five ego traps to avoid in meditation by Chad Foreman

Most, hogy számtalan ember csatlakozik a meditáció forradalmához, melyek azok az csapdák, amelyeket érdemes elkerülnünk? Hozzávetőlegesen fogalmazva, a meditációt arra szánták, hogy segítségével felszámoljuk az egó-, ill. énközpontú attitűdöt, amely mindig többet és többet akar, és egy derűs és elégedett – uram bocsá’ – megvilágosodott létmóddal helyettesítsük. De lehetséges az, hogy éppen a meditáció növeli az egót, hozzájárulva érzelmi és pszichológiai értelemben vett szenvedésünkhöz? Csögyam Trungpa, a tibeti buddhizmus egyik meditációs mestere szerint, éppen ez lehet a helyzet, felhívva figyelmünket arra, hogy a meditáció egy egó-csapda, amit szellemi materializmusnak nevez. Az alábbiakban következik az öt egó-csapda, mely kerülendő a meditációs praxis során.

1. Az azonosulás csapdája

Valószínűleg ez a legnyilvánvalóbb csapda, vagy legalábbis mindenki más számára nyilvánvaló lesz, amikor világgá kürtöljük, hogy megvilágosodottak vagyunk. Ugyanakkor egyúttal ez a legkifinomultabb fajta, melyet igen nehéz megérteni. Egészen pontosan az egó műve az a hitünk, hogy van valamiféle állandó és elkülönült személy, aki megvilágosodott. Az egó az, aki az időben fennmaradó egyfajta változatlan önazonosságban hisz, figyelmen kívül hagyva a folyton változó kapcsolatokat és folyamatokat, melyek az életet valódi alkotóelemei. „Ami a megvilágosodást illeti, az pont olyan embereknek való, akik képtelenek szembenézni azzal, ami van.” (Brad Warner) Ez a csapda magában foglalja a más – megvilágosodott - személyekben, mint gurukban, mesterekben való hitet is. Pontosan így működik az egó: megszilárdítás és összehasonlítás révén tökéletes lényeknek látjuk őket, miközben saját magunkat valamiféle alacsonyabb-rendű vagy csökkent értékű lényekként. A mások tökéletes identitásában való hit valójában az, amit az egó projektál kívülre. Természetesen az azonosulás és az azt követő összehasonlítás miatt gondoljuk azt, hogy jobbak vagyunk, mint mások, mert mi „meditálók” vagyunk. Ez egy nyilvánvaló csapda, amit el kell kerülni. Próbálj meg rendszeresen meditálni, anélkül, hogy a ’meditáló’ vagy a ’spirituális’ címkét vagy akármi mást aggatnál magadra. Élj történet nélkül, egyszerűen frissen, éberen minden pillanatban, anélkül azonosulnál valakivel. A meditáció során nem engedjük meg az elmének, hogy bármihez is hozzátapadjon, nem azonosulunk semmivel, szabadok maradunk. Ne mélyedj bele semmibe, ami felbukkan, egyetlen gondolatba se, csak maradj nyitott és éber. E csapda kapcsán az alapvető tévedés az az elképzelésünk, hogy a relatív megnyilvánulások tökéletesíthetők vagy valamiféleképpen teljessé tehetők. A relatív megnyilvánulások szüntelenül változnak, a születés, az átmeneti fennmaradás és a halál állapotain keresztül. Ezek a természetes ciklusok önmagukban tökéletesek, azonban sosem fejeződnek be és nem is válnak teljessé, és természetesen sosem állnak le. A tökéletes [lét]mód az élettel való együtt áramlás, viszont az az állandó identitás, aki ezt megtehetné, nem létezik. A meditáció központi felismerése az, hogy nincs én. A villany ég ugyan, de senki sincs otthon, nincs egy változatlan egó, aki cselekszik. Ez nem egy filozófia, ez olyasmi, ami meditatív befelé tekintés révén felfedezhető. Keresd meg most, ott belül azt a valamit, amit „én”-nek hívsz, és nézd meg, mit találsz. Létezik egy spontán éberség, amely fogékony az adott pillanatra, azonban senki sincs ott, aki mindezt megtenné vagy valamiféle jutalmat nyerne el. Pontosan ezért gyakorolják a buddhisták a cselekedeteik eredményéhez való nem ragaszkodást. A racionális elme számára mindezt nehéz elfogadni, mivel kihívást intéz a szabad akaratról és a függetlenségről szőtt elképzeléseink irányába, azonban vannak egyéb konceptuális alternatíváink arra az elgondolásra vonatkozóan, hogy létezik megvilágosodott személy, és arra is, hogy nem létezik. Hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a zen mester, Suzuki mondja: „nincs semmi olyasmi, mint megvilágosodott személy, sem pedig olyasmi, mint megvilágosodott tevékenység”; vagy ahogyan a non-duális tanító, Nisargadatta fogalmaz: „A szeretet azt mondja: »én vagyok minden«. A bölcsesség azt mondja: »semmi nem vagyok«. A kettő között áramlik az életem.”

2. Az állandóság csapdája

„Aha! Megvan, végre megérkeztem!” – mondja az egó – „Végül csak megtaláltam azt a tökéletes filozófiát, a jó választ, az élet értelmét.” Ez az állandóság csapdája. Mihelyt azt gondolod, hogy megvan, máris eltévedtél, elvétetted az állandótlanság értelmét, megragadtál valamit, ami konceptuálisan biztos számodra, amibe kapaszkodhatsz ebben a folyton változó világban. Az egó az állandóságot nagyon gyakran intellektuális módon ragadja meg. Azt gondolod, hogy megszerezted… a választ a problémáidra, a végső konklúziót. Ez egy csapda. Tompítja a jelen pillanat iránti fogékonyságot, arrogánssá tesz és végső soron hatalmas csalódáshoz vezet. Ahogyan azt a zen mester, Suzuki megfogalmazta: „…bölcsesség [amikor] az elme mindenre készen áll”. És egy figyelmeztetéssel folytatja: „A kezdők elméjében még sok lehetőség van. A profik elméjében már csak kevés.” Bölcsen tesszük, ha mindig emlékeztetjük magunkat a Tao Te King első sorára, amikor azt képzeljük, már megtaláltuk a helyes választ: „Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való.” [Az igazság, mely megnevezhető, nem a valódi igazság.] 

A gondolatok és a fogalmak bírnak egyfajta állandósággal, hiszen nem változnak úgy, ahogyan az anyagi dolgok. Nagyon könnyen helyettesíthetőek, de ha egyszer elhatároztuk magunkat egy vélemény vagy egy következtetés mellett, akkor az a gondolat állandó marad, és éppen ebben áll a problémánk. A valóság állandóan változik, és nincs olyan általános érvényű hit, amely lefedne minden eseményt és szituációt. Ezt Alan Watts fogalmazza meg legtalálóbban: 

„Van valami ellentmondás abban, hogy tökéletes biztonságban akarjuk magunkat érezni egy olyan univerzumban, melynek az igazi természete a pillanatnyiság és a változékonyság. Az ellentmondás azonban egy kicsit mélyebben fekszik, mint a biztonság utáni vágy és a változás ténye között feszülő konfliktus. Ha biztonságban akarok lenni, azaz, védelemre vágyom az élet áradata elől, akkor el akarom határolni magam az élettől. És az elhatárolódásnak pontosan ebben a valódi jelentésében tűnik el a biztonságérzetem. Biztonságban lenni annyit tesz, mint elszigetelni és megerősíteni az „én”-t, és éppen ennek az elszigetelt „én”-nek az érzete rémít meg és tesz engem magányossá.”

3. A központosítás csapdája

Örülök, hogy erről az egócsapdáról is beszélhetek, ugyanis ez az egyik legfőbb hiba, amit az éberségmeditáció gyakorlói elkövetnek. Ezek az emberek gyakran a megfigyelés vagy tanúság egyfajta középpontjába vonulnak vissza, ami olyan érzés, mintha létezne egy olyasfajta elszigetelt és elkülönült valami, ami minden mást figyel. A gond az, hogy a meditáció tanítói közül rengetegen így tanítják a meditációt. (engem is beleértve) Azt tanítják, hogy legyél elfogulatlan, legyél a csendes tanú, hagyd a dolgokat jönni és menni, anélkül, hogy kibillennél a nem ítélkező tudatosságból. Azonban ez csupán az igazság felé vezető aprócska lépcsőfok. 

A következő lépés annak a megértése, hogy a tanú-tudatosság nem különül el attól, amit megfigyel. A szamádhi a meditáció egyik legkorábbi formája, amit az ősi Indiában a legkülönfélébb vallási szekták tagjai gyakoroltak, és ez volt az, amit maga a Buddha is gyakorolt, amikor felfedezte a dolgok mély igazságát. A szamádhi valójában azt jelenti, hogy eggyé válsz azzal, amit megfigyelsz. Nem arról van szó, hogy továbbra is elkülönült és zárt maradsz, hanem arról, hogy teljességgel egyesülsz megfigyelésed tárgyával, úgy, hogy nincs különbség köztetek. Teljes elmélyedés a pillanatban, amikor tulajdonképpen elveszel abban, amit csinálsz. Nem érsz el, illetve nem adsz hozzá egy újabb megfigyelő ént. A belülre történő központosítás helyett, a meditáció eszméje az, hogy kívülre középponttalanítasz, szétoszlatod magad mindenbe. A mindenség a pillanatban – te vagy. Ezt jelenti a buddhista Szív szútra egyik népszerű sora, ami kijelenti, hogy a forma üresség, az üresség forma. Üres tudatosságunk semmitől sem különül el, valójában mindennel azonos. Az éberség pontosan ezen a módon teszi lehetővé az erkölcsöt, a bölcsességet és az együttérzést. Olyan mértékben válsz eggyé a dolgokkal, amilyen mértékben megérted őket, amilyen mértékben [maguk] a dolgok leszel. Ez a legmélyebb empátia és az érzékenység legkifinomultabb formája. A Buddha azt tanította, hogy hallgass oda, és minden, amit hallasz az csupán hang, illetve figyeld a dolgokat, és minden, ami megjelenik, csupán jelenség. Nincs elkülönült személy, aki nézi a látványt és hallja a hangot, csak hang van, csak látvány van. Megismétlem: ez nem filozófia, hanem a meditációban fellelhető megtapasztalás. Tegyél próbát most rögtön: bármi is történjék, te csak hallgass, és nézd meg, találsz-e valamiféle határvonalat közted és a hang között. Ez a bölcsesség elveszett a (str)éberség* modern gyakorlatában, ahogyan az korunk sok tanítójánál látható. [*McMindfulness: Lefordíthatatlan szójáték, amely a meditációs praxis felhígult, gyorséttermi jellegére utal. A magyar változatban azt szerettem volna érzékeltetni, hogy miközben az éberség spontaneitásában nincs semmiféle törekvés, sem célra irányultság, a stréberség megfelelni akarásában annál inkább van.]

4. A felhalmozás csapdája

Erre a csapdára a Buddha és később a zen mester, Dógen hívta fel a figyelmet Amikor a meditáció révén próbálunk valamihez hozzájutni, máris eltévedtünk, különösképpen akkor, ha a megvilágosodást igyekszünk elérni. Nincs semmi, amit hozzáadhatnánk és nincs semmi, amit el kellene vennünk belőle. A megszerzés és elutasítás éppen azzal a ragaszkodással és viszolygással azonos, melyek a Buddha figyelmeztetése szerint minden érzelmi szenvedés okát képezik, és amelyeket Dógen a meditációs praxis legfőbb hibájaként említett. 

   Amikor azzal próbálkozunk, hogy érdemeket vagy tudást halmozzunk fel, ahogyan azt a buddhizmus vallási irányzatai tanítják, egy szupererős egót fejlesztünk ki. Bármely bölcsesség vagy erény, melyet felhalmoznak, a halál és pusztulás természeti törvényének hatálya alá esik, [ezért] nem megbízható menedék. Minden, ami megszületett, el is fog pusztulni. Csakis az önkéntelenül jelenlévő, nyitott elme tökéletes bölcsessége az, ahol a megvilágosodott tevékenység meg tud jelenni. Légy jelen a pillanatban és ne hagyj nyomot. Az ego modus operandus-a [működésmódja], hogy nyereséghez, előnyhöz próbál jutni, és kisajtolni valamit minden egyes pillanatból. Ebben a megközelítésben sosincs béke és egy szemernyi megelégedettség sem. 

   Szögyál Rinpocse, a tibeti buddhista mester egyszer úgy fogalmazott, hogy a meditáció egyszerűen a megelégedettség gyakorlata. Túlságosan is egyszerűnek hangzik így, azonban rendkívül mély és sokkalta nehezebb annál, mint amilyennek képzeljük. Ez a kelepce magába foglalja önmagunk fejlesztésének egócsapdáját. Az önfejlesztésnek egy idővonalra van szüksége, múltra és jövőre, és pontosan ez az a tudatállapot, melynek meghaladására kísérletet teszünk a meditáció során, azáltal, hogy az örök mostban tartózkodunk. 

Felejtsd el a jobbá válás elképzelését! Legyél teljességgel önmagad ma és holnap is! Minden egyes nap teljes, minden egyes pillanat teljes. Ne hasonlítsd össze a pillanatokat! Múltbeli önmagad és jelenlegi önmagad különbözőeknek tűnhetnek, azonban csak akkor, ha megszilárdítod és összehasonlítod őket. Önmagunk fogalmának megszilárdítása, összehasonlítás, tökéletesítés – mind, mind egócsapdák, melyek kerülendőek a meditáció során. A legnagyszerűbb instrukciók, melyekre húszéves tanulmányaim során ráakadtam, azok, melyek azt mondják: ne próbálj megváltoztatni semmit sem, ne manipuláld önmagad, ne kíséreld meg elérni a megvilágosodást, egyszerűen csak engedd meg a pillanatnak, hogy az legyen, ami. Az egyik népszerű tibeti közmondás úgy szól, hogy „ez a pillanat, ahogyan van, a megvilágosodás”.

5. A boldogság csapdája

Csögyam Trungpa szerint „A megvilágosodás az egó végső kiábrándulása.” [„Az ego szempontjából a megvilágosodás a végső halált jelenti, az én halálát, az én-enyém halálát és a figyelő halálát. A megvilágosodás a végső, végérvényes kiábrándulás.”] Vajon mi mondatta ezt vele? Hosszú ideig úgy tűnt számomra, hogy a megvilágosodás azt jelenti, hogy örökké boldog leszek, közömbösen fogadva, bármi történjék is. És a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ezt a minden fáradságot megérő célt üldözzem. Mekkorát tévedtem! Van egy csodálatos könyv, A boldogság-csapda, amely vázolja az éberségmeditáció személyiségterápiaként történő használatát, és nagyon világosan elmagyarázza, hogy a legsúlyosabb csapda, amivel szembe kell néznünk, az, ha örökké boldogok akarunk lenni, ami teljességgel szembe megy a tényekkel. A változás, a csalódás, a próbálkozás és hibázás valóságával. Az egó leghatalmasabb győzelme az, ha meggyőz minket arról, hogy mindeme gondoktól képes megóvni minket. [Ezzel szemben] az egyetlen reális hozzáállás az elfogadás. „Minél inkább próbáljuk elkerülni azt az alapvető realitást, mely szerint minden emberi élet fájdalommal jár, annál valószínűbb, hogy küzdeni fogunk a fájdalom ellen, ahányszor csak felbukkan, és pontosan ezáltal hozunk létre még több szenvedést.” (Russ Harris: A boldogság-csapda)

Eckhart Tolle azt visszhangozza, amire számos nagy spirituális tanító rámutatott már előtte: a jelen helyzettel szembeni ellenállás minden szenvedés gyökere. Sajnálatos, hogy mindez magába foglalja a boldogtalansággal, a fájdalommal és a depresszióval való szembeszegülést is. Ahogyan azt a régi mondás tartja „aminek ellenállsz, azt fenntartod”. Azzal, hogy teret adunk e dolgok létének és mozgásának, valójában megengedjük, hogy továbbhaladjanak, ami nem azt jelenti, hogy nem térhetnek vissza – [hiszen] az élet telve van szenvedéssel –, hanem azt a jó hírt, hogy semmi sem állandó. Semmi szükségünk kedves kis történetekre, sem pedig cukormázas valóságra. Ahogyan azt       Brad Warner megfogalmazta: „A valódi bölcsesség ama képességünk, hogy megértsük, milyen elképesztő mértékben süketelünk magunknak minden nap minden egyes pillanatában.” 

Ha megpróbálsz örökké boldog lenni, úgy végzed, mint a Simpsons karakter, Ned [Lópikula Piperkőc] Flanders, aki mindig boldog és pozitív próbál lenni, ami pont úgy jön le, mintha egy kicsit ijedős és neurotikus lenne. Hasonlóan egy boldogság-narkóshoz, aki arra van rákattanva, hogy minden helyzetnek csak a jó oldalát lássa. Mindezzel szemben, teljesen rendben van, ha szomorúak vagyunk, ha szeretteink elvesztése mély bánattal tölt el minket, ha nem tökéletesek vagyunk, hanem csupán tökéletesen emberiek.

A meditáció nem arról szól, hogy megpróbálunk elmenekülni vagy transzcendálni valamiféle másvilágba, [hanem éppenséggel arról, hogy] bensőséges viszonyba kerülünk a valósággal, úgy látjuk a dolgokat, ahogyan azok vannak, nem pedig úgy, ahogyan szeretnénk, hogy legyenek. Az elfogadásnak e tere az, ahonnan hathatós változások tudnak lezajlani, mert tökéletesen tudatában vagyunk helyzetünknek.

Írta: Chad Foreman Chad Foreman 2003 óta tanít meditációt, és elkötelezett aziránt, hogy autentikus meditációs gyakorlatokat hozzon be milliók életébe. Chad korábban buddhista szerzetesként 6 évet töltött elvonulásban, minden idejét a meditáció tanulmányozásának és a gyakorlásnak szentelve. Jelenleg a legmagasabb szinten kvalifikált meditációs tanító az Ausztráliai Meditációs Intézetnél, ahol egy egyedülálló 21 napos meditációs kihívást dolgozott ki annak érdekében, hogy az éberség és relaxáció alapjaitól a tudatosság mélyebb szintjeire kalauzolja a gyakorlókat. 

Magyar fordítás eredete (a bejegyzés publikálásakor nem elérhető): 

https://www.facebook.com/yoeliel.delipipiter/posts/2057241621214908

https://seventhrayblog.wordpress.com/2017/11/21/the-five-ego-traps-to-avoid-in-meditation-by-chad-foreman/

https://insighttimer.com/buddhachad

* Az írással nem minden ponton értek egyet, de szükségét éreztem, hogy elérhető legyen.

A szolgaság bilincseinek kinyitása

Évekkel ezelőtt egy érdekes könyvbe botlottam, aminek a címe az volt, hogy "Mit akarsz valójában?" Az eredeti címe egyébként eltér jelentésében, az a Sudden Awekening, azaz Hirtelen Felébredés. A könyv írója Eli Jaxon Bear, akiről külön ezúttal nem szándékozok írni, viszont művére nagyon is szeretném felhívni a figyelmet.

    Eli Jaxon sok témát boncolgat a Mit akarsz valójában?-ban, ám mégis egységes marad végig mondanivalója. Az írást egyaránt tudom ajánlani kezdő spirituális kutatóknak és haladó lelkeknek egyaránt. Eli olyan témákat boncolgat, mint az ego szerepe, félelmek leküzdése, lelki és szellemi működésünk. Érthetően fogalmaz, az általa felvázolt összefüggéseket olvasmányosan adja át. Az író saját élményeiről is beszél, a mesterével való találkozást is elmeséli, így sokkalta valóságosabb, személyesebb képet alkothat az olvasó a felvázolt folyamatokról. 

    Néhány sort kiválasztottam a könyvből. Az idézett részek a félelmeinkről szólnak. Azt hiszem, ez a téma amúgy is rendkívül aktuális 2020-ban.

"A csend az a kulcs, amely kinyitja a szolgaság bilincseit."

"Emlékezz, hogy az egó túlélőgépezet, minden programja azért működik, hogy segítsen elkerülnöd a félelmet és a veszélyeket, így kockázatmentes biztonságban maradj. Az ismeretlentől való félelem sekélyes szinten tartja az embereket, csupán lényegtelen dolgokkal elfoglalva őket, hogy megpróbálják kivédeni a felszín alatt rejlő félelmeket. A lélek hív téged, hogy ne csupán létfenntartó rutintevékenységeiddel foglalkozz, ha nem állj ki és nézz szembe a rettegéssel, amely valójában irányítja az életedet."

"A félelmet gondolkodással rejted el, gondolkodásod, pedig kételyek, és a biztonságvágy témáit variálgatja. Valahányszor olyasmit gondolsz, ami kételyen vagy biztonságvágyon alapul, a félelemmel való közvetlen szembenézést kerülöd el. A bizonytalanság, az óvatosság, a hasonlítgatás, a panaszkodás, a belső vita, az elhatárolódás, az ítélkezés és a „Mit kellene tennem?" gondolatának kergetése - mind az ismeretlentől való rettegés közvetlen átélésének neurotikus elkerülési módjai. 

A börtönöd falai félelemből készültek - félsz attól, vajon mi lehet a túloldalon. Amikor végre eleged van a börtönből, nem számít többé, hogy félsz - e vagy sem. A félelemfalai nem tudnak többé megállítani. 

Amíg elméddel azonosulsz, megmaradnak a kételyeid. Azon töröd a fejed, hogy miben lehet megbízni. A fejedben hallható hang miatt zűrzavart és homályt élsz át. Nem látod azt, ami ott van közvetlenül előtted, mert a múltban és a jövőben élsz, mentálisan elszakadva a jelentől."

"A természetes intuíció a csendben szólal meg. Ha beszélsz magadban, nem hallod meg az intuíciót. Ha beszélsz magadban az, lecsapolja az életerődet. Ha kétely merül fel, ne kövesd, és ne tekintsd személyes ügynek. Semmit sem tud tanítani neked. Csupán egy futó gondolat a sok közül. Az aggodalom és a kétely csupán félelem, és egy hozzá kapcsolódó történet. Ha a történetben maradsz, sosem férsz hozzá a félelemhez.

Tedd félre a történetet. Ne vegyél részt a kételyben, és nézz szembe mindennel. Hívd meg a félelmet, engedd még erősebbé válni, és kövesd a szívedet!

Aki igazából vagy az, mindennel meg tud birkózni. Akinek gondolod magad az, nem létezik, így nincs mit vesztened. Amikor eltűnik a személy látszata, akinek hiszed magad, és közben mozdulatlanul nyugalomban maradsz, felismerheted, ki vagy valójában. Mi marad, amikor eltűnsz? Mi marad, ha kibírod, amit kibírhatatlannak hiszel?"

"Kételyeid olyanok, mint a heroin. Függsz tőlük, és azt gondolod, hogy még egy adagra van szükséged. De ezek a kételyadagok semmi újat nem tudnak adni neked, semmi frisset. Állj le! Add fel függőségeidet! Drogod a félelem, a kétely és a biztonságvágy. Ne érj hozzájuk: mérgezőek!"

A saját példányom, amit még évekkel ezelőtt vettem meg, az Édesvíz kiadó gondozásában jelent meg. 173 oldal hosszú, ideális tördeléssel és egy oldalon kevés karakterrel lett nyomtatva. Nyáron egy fa alatt, vagy nyugágyon olvasva nagyszerű élmény lehet elmélyedni benne. Nem sok könyvre mondom ezt, de a Mit akarsz valójában? egy határozottan újraolvasható mű. Jó olvasást kívánok hozzá!