Adigzsi és a tuvai sámánok

Szibéria déli részén található egy különös nép, ahol manapság is meghatározó a samanizmus, a természetvallás és buddhizmus. A nemzet 300'000 főből áll, dacol az esetenként -40 fokos hideggel. Orosz és kínai oldalról pedig felváltva érte a 20. század során a folytonos elnyomás.

Tuvában, Ázsia közepén kalandozunk. Egyes földrajz-tudósok szerint valóbban Tuva a kontinens közepe Kizil, a főváros mellett ezt egy emlékmű is jelzi. Kanalas Éva, hazai néprajzkutató erre a távoli vidékre látogatott többször is, hogy bemutassa a helyi közösségek életmódját és a sámánokat.

"1996-ban utaztam először az Altáj-hegységbe majd Tuva köztársaságba. Magyar népdalénekesként 1991-ben elnyertem a Népművészet Ifjú mestere címet. A Kárpát-medencei népdalhagyomány hiteles előadása, a magyar népdalkincs megőrzése gyűjtése egészen fiatal korom óta kíséri és meghatározza életemet. Főként a moldvai csángó magyarok legarchaikusabb népdalait gyűjtöm és adom elő. E dalok keleti hangzása indított el a Belsőázsiai, Dél-szibériai területekre.

Az Altáj és Szaján-hegység vidékén élő őslakosok dalhagyományában rokon dallamokat véltem felfedezni a moldvai csángó magyar népdalokéval. Ezért gyűjteni kezdtem Dél-Szibériában, ahol a gyűjtések mellett magyar dalainkat is énekeltem az ott élő altajiak, tuvák, hakasz népcsoportok körében. 2004-ben utaztam másodjára Tuvába. Ekkor már nem csak népdalokat, hanem az általam feltételezett magyar táltos hagyományt is rekonstruáltam. Kétségtelen, hogy a 96-os Tuva expedíció ebben nagy segítségemre volt. Azóta mintegy nyolc alkalommal utaztam Dél-Szibériába. Mindemellett énekeltem Baskíriában, Mari Köztársaságban, Hakasziában, Hanti-Manysi földön, Komi Köztársaságban, Észt országban. Leginkább Mongus Kenin Lopsan a Tuva sámánszövetség vezetője, és a természetben ott rejtőző ősi világkép segítette utamat, hogy eltaláljak a magyar táltos hagyományhoz. A táltos kultúra, mint ahogyan a magyar népdalok is egy egészen a Csendes-óceánig húzódó egységes kultúra az úgynevezett sztyeppei nomád kultúrához tartozik. Ez nem csak a Közép-Ázsiai népeket foglalja magába, hanem a Belső-Ázsia és Észak-Szibéria őslakos népeit is. Népművészetünk szimbólumrendszere, ugyanúgy megtalálható a türk népeknél: kazakoknál, kirgizeknél, az altajiaknál, hakaszoknál, tuváknál, baskíroknál mint a finnugor népeknél: hanti-manysiknál, mariknál, komi népeknél de ugyan úgy az altajiaknál is. 

Amerre én jártam és énekeltem, mindenhol nagy szeretettel fogadtak és sajátjuknak érezték magyar dallamainkat. Rokonaiknak tartják a magyarokat. Amikor magyar népdalt énekelek e népek körében, egyből énekelnek egy hasonló dallamot. Amikor egy moldvai csángó magyar asszony altatót énekel a keleti kárpátok lejtőin azt egy altaji kazak asszony ugyanúgy végzi, ugyanazzal a nyelvpörgetés technikával mint a moldvai csángó magyar asszony a szeret folyó mentén. Beli buba…kezdődik egy magyar altató közép Erdélyből és Kína területén élő jugar népcsoportnál Beli,bele.. szóval kezdődik szintén az altató dal. 

Egy közös eurázsiai kulturális műveltég része a magyar táltos hagyomány is, nem csak a népdalok és a díszítő művészet. Azon összefüggéseket, melyeket eddigi kutatásaim alapján sejtettem, hogy rokonságban állhatnak a magyar táltos hagyománnyal, főként a moldvai magyarok ősi hiedelemvilágával, azt a tuva sámán munkájával megmutatta számomra, és bizonyosságot tett feltételezéseimre. Amint azt említettem a dél-szibériai őslakos népek körében végzett kutatások mellett folyamatosan gyűjtéseket végzek a moldvai csángó magyarok körében is, népdalainkat, ősi hiedelmeinket összehasonlítom feltételezett rokonnépeink hagyományaival, akik a mai napig számon tartják a Kárpát-medencei magyar rokonaikat, valamint magyar népdalainkon keresztül hírt adok távoli rokonainknak Magyarországról. 

Az archaikus népi imádságokból feltételezek egy, a magyaroknál is végzett szertartást, ahogyan azt Diószegi Vilmos samanizmuskutató is leírta. See-Oglu Adigzsi, a tuva sámán, - tuvául kám, baski, csajakcsi- a lakást tisztítja, ”artis” -hegyi tuja- füstölővel, valamint dobol, táncol stb. Kövekkel jósol, hasonlóan mint ahogyan a moldvai csángó magyarok baboznak. Valamint szintén a csángó „vízvetés”-hez hasonlóan keresi a „zavaró” tárgyat. Tavaly elvittem See-Oglu tuva sámánt a moldvai Csángó Magyarokhoz, Pusztina faluban nagy pillanata volt kutató munkámnak, amikor a majdnem 80 éves László Anna és See-Oglu megmutatta kamerák előtt a közös örökséget. Ősi természeti vallásunk, őseink tisztelete, kapcsolatunk a természeti szellemvilággal, tengri tisztelete közös gyökerünk, más-más néven is." /Kanalas Éva

ADIGZSI ÉS SÁMÁNOK

Kanalas Éva énekes, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával dokumentumfilmet készített, amely bemutatja az életben maradt ősi sámán tradíciókat. Kutatásának főszereplője Sii-oglu Adigszi. Adigzsi nevének jelentése: nyilas, lövész. Tűzevő. Csajákcsi-kám, tuva nyelven így nevezik az örökölt tudású sámánt (a magyar táltos hagyományban itt is találunk hasonlóságot .
A kialakított baráti kapcsolatok révén sikerült Kanalas Évának olyan szertartásokon, tisztításokon részt venni, ahova általában kívülálló ritkán nyer betekintést.

A sámánok főbb feladatai közzé tartozik a földhöz kötöttségek oldása, a lakástisztító szertartás, a halottbúcsúztatás, áldozati szerek vezetése, valamint a természeti erők, ősök és szellemek tiszteletére végzett szertartások tartása.
Amit bizonyára kevesen tudnak, hogy tuvában külön sámán központ is működik. Ott szervezetten előre egyeztethetnek időpontot a sámánokkal, helyileg kérhetnek gyógyítást, áldást és általános tanácsokat kaphatnak. E mellett a sámán főleg a házak, lakások tisztításához és a halottbúcsúztató szerekhez külön kiutazik a családokhoz. Több sámán is működik hivatalosan, női sámánok is vannak. Viszont a férfiak össze zárnak, bizonyos megbeszéléseken, szertartásokon nők nem vehetnek részt.

A dokumentumfilm részletesen bemutatja a főbb módszereket, ahogy Adigzsi dolgozik. A kettő leglátványosabb munka a belső terek tisztítása és a természetben, tűznél tartott szertartás.
A tér-tisztításnál a sámán a szobák közepére hordat minden bútort és gondosan megtisztítja, levédi a tereket. A sötét sarkokat fénnyel itatja át. A legtöbb szertartásról elmondható, hogy több órát vesznek igénybe, egy halottbúcsúztató több napból is áll. Az elhunyt és az élők közötti kapcsolatot a sámán pontosan feltérképezi, gondoskodik hogy minden életben maradott megfelelően búcsút vehessen az elhunyt lelkétől.

A film hossza bőségesen elegendő arra, hogy átérezzük azt a mindennapi ismétlődő munkát, amit a sámánok szakadatlanul végeznek. Nagyon nehéz körülmények között, dacolva a távolságokkal és  rettentő faggyal is. Véleményem szerint, ami negatív dolgot el tudok mondani, hogy néhol a jelenetekből merészebben is lehetett volna vágni az alkotóknak. Ugyanis a szertartás elemek gyakran ismétlődnek, a helyszínek pedig váltakoznak, de a jelentéstartalmuk megegyezik új információ nélkül. Ez a néző számára egy vetítésen megterhelő lehet, főleg ha a film után mindenki szeretne legalább egy kérdést föltenni az alkotóknak.

A filmből is kiderül, hogy az egykori tibeti, buddhista hatás is erős a mai napig. Egy 2012-es felmérés szerint a lakosság 60%-a vallotta magát buddhistának és 8%-a samanisztikus Tengri vallásúnak. Ebben a felmérésnek az alakulásában a régebbi szovjet tisztogatásoktól való félelem is közrejátszhat.
Összefonódások mindenesetre vannak, a sámánok tudását mindenki elismeri, segítségüket gyakran kérik. Ráadásul a sámánok is a tibeti naptárat használjak a központjukban is.

Kanalas Éva kutatása során sok, egykor a magyarság körében is még élő szertartást fedezett fel. Sőt, a mai csángók több olyan ősi technikát őriztek, meg amely kísértetiesen hasonlít a tuvaiakra.
"A filmben látható szertartásokban párhuzamokat találunk a magyar archaikus szokásokkal. A tuva sámán „artis” - (hegyi tuja) - füstölővel tisztít, dobol, táncol stb. Kövekkel jósol, hasonlóan, mint ahogyan a moldvai csángó magyarok baboznak. A „zavaró-ártó" szellemeket a csángó „vízvetés”-hez hasonlóan keresi."

A tuvaiak nagy különlegessége, hogy a mai napig egy összetartó közösséget alkotnak. Őket is meggyötörte a történelem, öngyilkosságok náluk is előfordulnak a nyomor közepette, de saját vallásukat, természethez való viszonyukat sikerült megtartani.

Az alapján amit egy filmvetítésen láttam, Adigzsi egy végtelenül szerény ember. A vetítés végén a vastapsot nem fogadja, ellenben felkérésre jól láthatólag szívesen végez tisztító szertartást. Aki nem tervezi, hogy ki utazik Tuvába röpke 6500 kilométert, az bátran éljen a ritka lehetőséggel, főleg mikor Adigzsi is Magyarországon tartózkodik, tekintse meg a róla (is) készült filmet!
A dokumentumfilm vetítés időpontjairól, helyszíneiről Kanalas Éva honlapján és facebook oldalán lehet érdeklődni.

Bejegyzés írásához felhasznált oldalak:
http://kanalas.freeweb.hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tuva
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tuvai_nyelv
https://vilagbarangolo.blog.hu/2018/08/27/egzotikus_orszagok_7_0_tuva
http://www.mandorla.hu/rendezvenyek/Oiun-Adigzsi-See_Kanalas-Eva_2014aug23.pdf

Hova tűnt a harmadik szemünk?

Miért kételkedünk a reinkarnációban? Miért nem hiszünk Istenben? Miért nem látjuk az angyalokat, ha vannak? Miért gondolkodunk túl dolgokat? Betegségeink okát miért nem kutatjuk? Miért hanyagoljuk a nyilvánvaló karmikus összefüggéseket? Miért látja valaki a csodát, más valaki pedig miért vak a természetfelettire? 

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések számtalan kiváltó okra vissza vezethetőek. Problémáink mélyére, illetve a vizsgált jelenségek gyökeréig leásni azonban nehéz, ha eleve nem állnak rendelkezésünkre megfelelő eszközök.

Teszem azt, ha elhívnak ismerőseink megnézni egy filmet a moziban, amit 3Ds technológiával forgattak, akkor szükségünk lesz egy 3Ds szemüvegre, ami lefordítja nekünk a mozivásznon látottakat olyanra, ahogy azt az alkotók szánták. Ha például egy olvasószemüvegen keresztül néznénk az igazi három dimenziós filmkockákat akkor merőben más - feltehetően rosszabb - élménnyel távoznánk a moziból mint a mellettünk ült barátaink akik 3Ds szemüvegben élvezték az alkotást.

A természetfelettinek titulált jelenségek is szintén előttünk történnek, de olyan spektrumban amit átalakító eszköz nélkül nem látunk. Feltételezhető az is, hogy már a fejünkön van az a bizonyos szemüveg, de mivel az előzetesek mennek még a vásznon, ezért nem éreztük szükségesnek hogy aktiváljuk a szerkezetet.

Rengetegen kísérleteztek már és bizonyára fognak is olyan pszichotropikus, tudatmódosító szerekkel amelyeknek segítségével más rezgésre hangolhatóak az érzékek. A DMT-t tartalmazó anyagok  új világokat nyithatnak meg erőszakosan, a szert használónak. Azonban a vegyületek által elindított mellékhatások kezelésére már a kísérletezők nincsenek felkészülve - a destruktív jelenségeket "rossz tripként" aposztrofálják. Ez a könnyed pszichikai utazgatás hatalmas felelőtlenség azok szemében, akik ösztönösen vonzódnak a jóga és különféle meditációkhoz.

Pár dologban azonban a meditáció és a szerek útját járók egyet értenek, az egyik az, hogy az ember képessé válhat tudatosan is a hétköznapi ébrenlét (és az álom állapotok) mellett más "dimenziókat" is megtapasztalni. És ez nem hit, rassz, nemiség vagy politikai nézet függvénye. Szabad akaratunkkal ugyanis rengeteg utat kipróbálhatunk, inkarnációkon keresztüli létünk alapvetően is az örök utazásról, megtapasztalásról szól.

"Ismernünk kell a dolgok fizikai, asztrális és mentális természetét, hogy a maguk helyére beoszthassuk, osztályozhassuk őket. Mindenesetre tisztázásukat, osztályozásukat nehézzé teszi az, hogy a három sík között nincs éles határ, egymásba olvadnak. Például a durva, fizikai, szexuális éhség szinte észrevétlenül folyik át az asztrális érzelmességbe, s az asztrális művészet legmagasabb fokán alig észrevehetően siklik át a mentális, a tiszta, szellemi elvontságba." /Wictor Charon

A HÁROM TEST ÉS

A HARMADIK SZEM

Az Igazságot kereső, tudásszomjra éhes ember hamar ráébred a csakrák és a különféle finom fizikai testek létére. Hozzájuthat az azokkal foglalkozó írásokhoz. Társulni is lehet számos olyan spirituális gyakorlatokat végző körhöz, ahol energiatesttel dolgoznak, tisztítanak.

Nagyobb kerülőkkel, de az egykori harmadik szemről is beszerezhetőek írások. Én most Wictor Charont hívom segítségül, aki így írt róla A misztikus út c. könyvében:

"Eredete, mint mondottuk, visszanyúlik az ősi egyiptomi és az annál is régebbi, a mai anyagelvű emberiség számára elveszett lemuriai és atlantiszi kultúra idejére. A betűk akkor természetesen hieroglifák voltak mérhetetlen mélységű tartalommal töltött pentagrammok, amelyeknek három síkon volt értelmük. Első formájukban nem a kauzálisan gondolkodó, hanem a vizuálisan felismerő, intuícióval beleérző ember számára készültek, akinek még működött a Harmadik Szeme. Ez a csodálatos okkult szerv, amelynek elveszítését; megvakulását később csak úgy pótolta a lassan kifejlesztett agyrendszer, mint a vak ember látását a Braille írást kitapogató kéz. A Harmadik Szem látta a másik világot, tehát a háromszemű ember nem ismert halálfélelmet. Tudta, hogy a halál csak létforma-változás, helycsere a két világban, s mind a két világban nyitott szemmel benne élt. A Harmadik Szem feleslegessé tette a kauzalitást, vagyis az ok és okozat törvényei közötti nehézkes, hosszadalmas botorkálást, a hamis következtetéseket. Mert nem szavakban, tisztázatlan tartalmú fogalmakban gondolkodott, hanem képekben, szimbólumokban látott. Nem csak a koponya közepén lévő rejtélyes tobozmirigy őrzi a Harmadik Szem emlékét az ember testében, hanem áloméletünk is. Képekben, szimbólumokban álmodunk, s ezt a modern pszichoanalízis is felismerte. Igaz ugyan, hogy egyelőre csak néhány szegényes kulcshoz sikerült hozzájutnia, melyeket az álomfejtéshez használ, ugyanis a legtöbb analitikus a másik két síkot fel sem tételezi. Pedig az álomnak gyakran van jelentős és mind a három síkra vonatkozó értelme, leszámítva a valóban csak testi ingerekből és hiányérzetekből eredő álmokat. Az új orvostudomány például az álmokból eredő megfigyelések alapján ma már kénytelen számolni az úgynevezett prófétai álmokkal, diagnózisálmokkal, problémafejtő álmokkal, figyelmeztető álmokkal és a magasabb Én létezésével, amely ezeket sugalmazza. 

A Harmadik Szem tragikus elhomályosulása az ember börtönkapujának bezárulását jelentette, azáltal, hogy foglyul ejtette őt az idő, a tér és a halál káprázatába. Később Káldeában és Egyiptomban a papok, a hagyományok őrzői hieroglifa-gyakorlatokkal nyitották fel újra – belülről – ezt a lecsukódott szemet. A meditációnak, a magasabb betűgyakorlatoknak ma is a Harmadik Szem, az, "elveszett paradicsom" visszaszerzése a célja. Ezért kell a meditációnál a két szemét lehunyni, a testet lenyugtatni, a gondolatokat lecsendesíteni, hogy a látens dermedésben alvó Harmadik Szem ebben az áttetsző, csendes, belső derengésben felnyíljék és átnézhessünk vele abba a világba, amelyben úgy élünk, tágra nyitott anyagi szemünk vakságával, agytekervényeink bizonytalanul tapogató ujjhegyeivel, mint a világtalan: csak botorkálunk a káprázatos tavaszi napsütésben. 

A Harmadik Szem legcsekélyebb méretű megnyitása, életre keltése meglepő okkult képességeket támaszt fel az emberben. Egyébként a Harmadik Szem történetének bővebb megismerésére szolgál Kurt Aram: Magie und Zauberei in der alten Welt (Mágia és csodák a régi világban) című könyve. Aram alapos, tudományos felkészültséggel tárgyalja a kérdést. A Harmadik Szem létezésének, majd eltűnésének transzcendens okát abban kereshetjük, hogy az ősi, magasabb fejlettségű, mágikus kultúra híjával volt még a szenvedés és tapasztalás szülte etikai értékrendnek, s a Harmadik Szem mágikus hatalmát önös, sötét irányban kezdte felhasználni. Az eredmény kataklizma és a Harmadik Szem elvesztése volt."

Wictor Charon - A misztikus út

AZ EGO

Wictor Charon szerint sem véletlen baleset oka az, hogy jelen képességeink korlátozottak. Sok-sok évezreddel a mai emberiség előtti lények a Földön annyi karmát halmoztak föl, ami már elég volt ahhoz hogy  tudatszintjük lesüllyedjen. Több özönvíz is végigsöpört a bolygón, a rombolás sok áldozattal járt. Az indiai ősi iratok is említik, hogy energia fegyverekkel vívták a háborúkat. Azóta pedig lehet, hogy évezredek teltek el, de az emberek sok mindenben hasonlítanak elődeikre. Kétség sem fér hozzá, hogy egy maroknyi gonosz vezető ismét a kőkorszakig tudná az emberiséget percek leforgása alatt juttatni.

Az ősi harcok következményeként a durva fizikai test kötöttebbé vált, korlátoltak lettek az öntudatos személyiségek. Ezt  átokként és áldásként is értelmezhetjük. A történtek tagadhatatlan pozitív haszna az ok adatoló elme kifejlődése, ami által részleteiben is megértjük már, kimerevítve a filmet, kockákként. Az természetesen más kérdés, hogy az egyes kockák, fényképek amiket látunk túlságosan megbűvölhetik tekintetünket és elfelejtkezünk más képkockákról (esetleg párhuzamosan vetített egyéb filmekről), arról meg pláne hogy egy egybefüggő Filmet látunk, élünk.

A CÉL A VISSZATALÁLÁS,

AZ ABSZOLÚT, AZ ISTENI

A képességek fejlesztésénél és magunk tisztításánál tehát figyelembe kell vennünk az emberi gyarlóságot. Számolni kell azzal, hogy hasonló kozmikus erők hatnak ránk is, mint őseinkre.
Hosszú távon jobb dolgozni a saját egónkon, karmáinkon, mint öntudatlanul azokat elszenvedni.

Minden lépés, ami a léttisztítás útján történik nem elvesztegetett. A csakrák és képességek idomulnak a befogadó tudásához. Ezért vigyázni kell azzal kapcsolatban is, nehogy magunkat erőszakosan sok fénynek tegyük ki. 

"Annyi fényt kaptak, amennyinek a kezelésére képesek voltak. Nincs veszélyesebb a szemnek a túl sok fénynél. Olyan ez, mintha a Napba néznénk. Az ember megvakul tőle. Úgyhogy nem az a kérdés, hogy valakinek több fényt adjunk, ha nem hogy annyit adjunk, amennyi még jót tesz neki. Krisztus épp eleget mutatott tanítványainak dicsőségéből, annyit, amennyit elbírtak."
/Kyriacos Marcides - A ciprusi mágus

Minden tehetség és készség azonban semmit sem ér, ha azokat nem állítjuk hasznos szolgálatunkba. Egy tisztán-látó például minden idejét használhatja csak eltűnt tárgyak, kulcsok felkutatására pedig ugyanannyi erővel segíthetne is eltűnt személyek megtalálásában, esetleg gyógyításánál.

A harmadik szem önmagában egy óriási nagy téma, ezért ez a bejegyzés nem szándékozik bemutatni az aktivizálását, használatát segítő és taglaló leírásokat, gyakorlatokat.
Viszont mindenkinek sok sikert kívánok az élet játszóterén! :)

Balogh Tamás

PS.: Wictor Charon Misztikus út c. könyvéből jelenleg több példány is kapható a bookline.hu oldalon
keresztül.

Photo source: pixabay.com
https://androidjones-obtain.com/products/trancendia-limited-edition-on-canvas-or-paper

Bhagavad-gītā hangoskönyv

Azoknak, akik érdeklődnek az indiai kultúra iránt jó hír, hogy a Magyarországi Krisna-tudatú hívők elkezdték hangoskönyvként is elérhetővé tenni a Bhagavad gītā-t. Jelenleg az első fejezetet osztották meg, ráadásul ingyenesen elérhető formátumban, továbbiakért érdemes figyelni az oldalt. Az alkotók természetesen felajánlásokat elfogadnak és meg is érdemelnek. Technikailag egy kilenc és fél perces hangsávról beszélünk, ami 21,9 mb. helyet foglal, tehát mobil barát is. 

Többféle fordítás született az évek során, olyan is ahol pont Krisna tanításai csorbultak. A hangoskönyv azonban a hiteles A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda Gitájának fordítása alapján készült. 

Vasvári Csaba hangja kellemes, tisztán szól és munkáját hangmérnökök, rendező, szerkesztő és nyelvi szakértő segítették. Tehát egy igényes anyagról van szó, aminek a puszta tényét is a mai világban igazán meg kell becsülni.

Mint magam is lelkes olvasó jó szívvel ajánlom másoknak még Bakos Attila gita előadásaiból készített hanganyagát. Biztos sokan ismerik az írót, szerzőt, de akit igazán érdekel a filozófia az ne habozzon, csapjon le hamar a hanganyagra. Garantáltan többször hallgatós.

18 előadás sorra veszi a Bhagavad-gita fejezeteit, és több érdekes információ is elhallatszik, amik a "művházas" beszélgetésekből kimaradnak. Ez nem csoda, hiszen jóga táborokban, baráti társaságokban rögzített felvételekről van szó.

Egy másik érdekes, néhol tömör prezentálása a BG-nak  Bhaktipada Dasa-tól hallgatható meg. Bhaktipada is több videóban, előadásban is beszél természetesen a Gita-ról, az alábbi egy kifejezetten igényes, szerkesztett videó. 

A könyvet fizikailag sok helyen be lehet szerezni. Most 1950 forintért a puha fedeles nyomtatvány a Krisnavölgy honlapján is megtalálható.

A fenti szervezetekkel és személyekkel egyébként nem állok pénzügyi kapcsolatban, érdek viszonyban... - illetve de, vettem tőlük könyveket már, sőt azt is mondhatnám sokkal jönnek nekem :D

De hagyjuk az ilyen anyagias vicceket is. (Ha-ha-ha.) 

Hajtsa a szekered bármi is, légyen az filozófiai vagy a lelki megismerés vágya jó olvasást és hallgatást kívánok! 

SPIRITUÁLIS NAPLÓZÁS

Van egy Rendszertelen naplóm, amit már évek óta írok számítógépen. Az igazi naplóíráshoz nem volt sohasem kedvem, ezért ennek a bizonyos naplónak valóban a Rendszertelen nevet adtam. Változó, hogy mikor mit rögzítek benne, vissza olvasni nem igazán szoktam. A Rendszertelen mellett van egy Álom naplóm amit viszont ha emlékszek egy álomra, akkor írok. Mikor felébredek általában mobilba át vezetem a felidézett képeket, majd arról másolom számítógépes dokumentumba. 

A kézzel, papírra írt álmok egyébként önmagukban is különlegesek. Az álom és ébrenlét határán, mikor még az ego nem kapcsol teljesen be az íráskép többről is árulkodhat. Az én ilyen írásaim alkalomadtán meglepően 19. századi, kalligrafikus jellegűek.  

Rendkívüli előnye az ömlesztett digitális írásnak az, ha egy kulcsszóra szeretnénk keresni akkor évtizedek történései közül azonnal megmutatja a számítógépes könyvtáros a keresett egyezéseket. A bedigitalizált írások szamárfül mentesen tárolhatók, viszont mégsem alkalmasak valamire. Képtelenség bennük a főbb eseményeket észrevenni.  Fizikailag sem érzed súlyukat. 

Egyszer vettem viszont egy naplót, ami rég óta pihent felhasználásra várva. Ez egy összekapcsolható példány, amelynek tollat is lehet a gerincéhez illeszteni, tehát az írószerszám mindig kéznél van. 

Olyan egyedi események leírására használom, amelyek lelki téren fontosak számomra. Egy ilyen kis könyvecske csalhatatlan tükörré válhat a kezünkben, ha jól vezetjük. Működik, ha igazán arra használjuk ami a rendeltetése, máskülönben csak a változó mentális folyamataink tárházává válik. Ezt a "komolyabb naplót" most ősszel kezdtem el vezetni, havonta egy oldallal tele írva. Azonkívül, hogy van egy bája, igazán hasznos, olyan formátumú ami meg is követeli hogy értelmezd a leírtakat.

Amit egy komolyabb naplóba érdemes leírni: betegségek, gyógyulások, gyógyítások, fontosabb álmok, tanulmányok, spirituális és természetfeletti megtapasztalások, megértések, nagyobb veszteségek és boldogságok pillanatai. Elférnek benne még az egyes emberekkel szembeni megérzéseink, viszályaink, kibéküléseink. Bármi, amit rendkívül fontosnak érzünk. 

Saját naplóm elkezdésére az inspirált elsődlegesen, hogy több számomra fontos vagy meghatározó emberrel találkoztam akik még mindig fizikai naplót, naptárat használnak és jól láthatóan nekik nagyon jól működik. 

A rejtett spirituális része, pedig az, hogy a múlt nagy mesterei a tanítványokat gyakorta írásra buzdították. Daszkalosz a ciprusi mágus is bátorította tanítványát, hogy szanszkritul tanuljon meg írni. A mágusok grimoárjait mindenki ismeri, némelyiknek több száz éves történelme van. Egy fontos tanári kézikönyv ugyanis előbb-utóbb a kitartó tanítványra szállt.

Ezek a grimoárok, pedig az írástudatlanok szemében gyakran akkor is misztikus tárgyaknak számítottak, ha csak sebtisztító, fájdalomcsillapító szerek leírásával voltak tele róva. 

Mi viszont elég, ha kevesebbel is beérjük, a naplónkat tanítványoknak nem kell később tovább adományozni. A cél az alapvető terápiás jelleg mellett, hogy egy térképet adjunk magunknak, illetve a megértésünket, analógiák felismerését segítsük. 

Megtudom erősíteni saját példám alapján, a naplózás fontosságát. Ez leginkább az álomnaplóknál derül ki, amikor már az is elég ha csak az éjjeliszekrényhez készítünk egy darab papírt és tollat. Meglepően sokat tud segíteni az azonnali álomfelidézésben pár leírt szó is. Lehet, hogy mikor el kezdjük írni az álmunkat annak csak egyetlen jelenetére emlékszünk, viszont amint írjuk eszünkbe jutnak további színterek és talán rejtett jelentések is, hogy miért álmodtunk azzal, amivel. 

Álmok mellett, pedig alapvetően jó ha látja az ember, hogy milyen úton halad, mik ismétlődnek az életében. Nekem többen is ajánlották hogy figyeljem meg a Hold-ciklusokat, mert azoknak is van jelentőségük. Hold hatásokkal nem is foglalkoztam, de nem is láttam rá igazán amíg el nem kezdtem írni ezt a típusú naplót. 

Első körben pusztán azt figyeltem meg, hogy valóbban van egy már-már matematikai szintű hullámzása a képességeknek, pénz energiának, hangulatoknak, eseményeknek.  

Mindenkit csak bátorítani tudok a napló írás elkezdésére, akkor is ha nem foglalkozik semmilyen kifejezetten okkult vagy gyógyítói praxissal. Nincs olyan lélek ugyanis, akinek ne volnának lelki feladatai és szükség az értelmezésükre.

LELAKATOLT SZÍVEINK

Szeretteinkhez, szüleinkhez, barátainkhoz és ismerőseinkhez sok kapcsolat fűz. Millió emlék köt másokhoz, egy részük szép, más taszító. Szempillantás alatt építhetünk ki személyes kapcsolatot. A másiknak szánt kedves fél mondatból, oda figyelésből örökre szóló barátságok és szerelmek alakulhatnak ki. 

Szerelmi téren a többé-kevésbé tudatosan létrehozott párkapcsolatok, amik túlmutatnak az egy éjszakás kalandokon komoly jövőbeni elhatározásokat kívánnak. Ezeknek a jól vagy rosszul fenntartása a közös célok, tudati szintek összehangolása elengedhetetlen. Az együttes munka közös áldozatokat kíván, ha együtt jól vesszük az akadályokat, akkor jobban haladhatunk az életben, mint azt egyedül tennénk. Építhetjük, taníthatjuk új dolgokra egymást és magunkat.

Lányokra mondták régebben, hogy "bekötötték a fejét". Ugyanis előtte hajadon fővel jártak, később viszont egy el nem téveszthető kötést kapott az illető hölgy. Az eljegyzési gyűrű és jegygyűrű adása pedig a mai napig élő szokás.

2000-től terjedt el a nagyvárosokban a "szerelem lakatok" (Love Lock) szokása. Ez sokkalta személyesebb, lehet hogy csak az a kettő illető tud róla akikről szól. Általában egy híd korlátjára, emlékműre teszik a szerelmesek. Ez a lakat tartalmazhatja a párok nevét és bizonyos esetben a megismerkedésük dátumát.

Miután bele vésték a lakatba nevüket, lezárják a híd korlátjára, elkészülhet a közös szelfi is. A fotó már az ismerősöknek szól első sorban. Ez idáig mindenki által követhető, azonban azt a tényt nem veszik komolyan, hogy létesült egy olyan fizikailag is élő kötés amihez társul két ember rettentően erős érzelmi, elementális világa. 

Ha az elképzelt párunk néhány hónap vagy év után felbontják kapcsolatukat, akkor vajon mi fog történni a lakattal? 

Elképzelhető, hogy a létezését elfelejtik és senki még csak nem is gondol rá. Ideális esetben csak a műemlék következő esedékes renoválásakor, tisztításakor fogja az őrületbe kergetni a munkásokat a sok zárszerkezet. A munkások vagy figyelmen kívül hagyják, vagy levágják azokat és az ócskavas telepen jó pénzért hasznosítják.

Viszont az, aki komolyan gondolta a lakat felhelyezését és később össze tört szívvel elsétál mellette akkor is bánkódhat régi dolgok miatt, ha még a lakatot le is vágta és ő maga dobta a folyóba. Természetesen bánkódni lakatok nélkül is lehet. 

Miután viszont miután lelakatoltuk magunkat, össze kötöttük a sorsunkat másokkal nem az a jellemző, hogy könnyen el is engednénk az illetőt. Ha nagyon jól menne az idejét múlt dolgok elengedése, akkor nem élnénk úgy, mint az öreg szerzetes a viccben:

Két szerzetes - egy öreg és egy fiatal - a kolostorba tart. Egy megáradt folyón kell átkelniük. A folyó partján egy fiatal nő áll, micsoda veszély, kísértés egy cölibátusban élő embernek! Az öreg szerzetes elfordítja a fejét, tudomásul sem veszi a nő jelenlétét. A fiatal egyszerűen odamegy, a nyakába veszi a lányt, és átviszi a folyón. Ezután a két szerzetes szótlanul gyalogol tovább. Végül az öreg nem bírja tovább, kifakad, megfeddi a fiatalt, hogy miért tett ilyet, nem szabad, a fogadalom tiltja! A fiatal csak ennyit mond:
 - Én letettem a lányt a folyó túlpartján, de te még mindig cipeled. 

Nem szabadna olyan kötéseket el vállalnunk, alkotnunk aminek egyszer ha eljön az ideje nem oldunk föl. Szepes Mária erre azt mondaná, hogy ez a hétköznapi élet mágiája.

Mindenkit sértettek már meg életében, mindenki tartozott életében és bizonyára senkinek sincs teljesen veszteségek nélküli élete. Ezért a taszító emlékek is komoly halmokba tudnak gyűlni és azokat súlyosabbaknak érezzük. Akkor is jobban nyomják ezek az emlékek vállainkat, ha számszerűleg kevesebb van belőlük, mint a szépekből. Ezeknek a felidézése és az azt követő undor, addig együtt jár amíg nem engedtük el a múlt bizonyos fejezeteit.

Lakatok helyett régebben fákba karcolták a szerelmesek nevüket. Ez még ma is előfordul, magányos fák alatt egybe forrnak a sorsok. 

Könnyen lehet találni olyan fát, ami részben vagy egészben haldoklik, dacára annak hogy "szerelmesek fája". Akármilyen hihetetlen bizony igaz: a fák fölveszik energiánkat. Szennyezhetjük őket műanyag termékektől kreatívabban is. Konkrét fát nem említek, nehogy valaki nagyobb kárt okozzon benne, de ahol van ilyen érzékeny, öreg növény menjünk oda hozzá és tisztítsuk energetikailag. Biztos rá fér. 

Egyszer szemtanúja voltam ahogy megszállottan kereste egy nő azt a fát, aminek törzsébe egykori szeretőjével belevésték monogramjukat. Megrögzötten el akarta tüntetni a nyomát. Nem sikerült neki, csak találgatott melyik fa lehetett az, miközben rá sötétedett az erdő.  A fa azóta tovább nőtt, magasodott, vagy akár bele is dőlhetett a közeli tóba. A gyűlölet, a megvetett szerelem nyoma viszont maradt. A mágikus véset gondolatától nem tudott szabadulni.

Nem kell nekem hinni. De óva intek mindenkit attól, hogy olyan lakatokat helyezzen ki (akármilyen trendi is) amit csak rozsdásodni tesz ki. Helyette inkább ültessen virágot vagy fát.

Lehet mások is hasonlóan gondolkoznak, Párizsban például indítottak pár éve egy "Love without locks" kampányt, ami nem bünteti a lakatok felhelyezését, de arra inspirál hogy inkább fotózkodjanak a párok a műemlékek lakatokkal való terhelése ellen.

A fákat, pedig jobb békén hagyni, a segítségüket kérhetjük, de a kötéseinket mi magunk alkottuk meg. Saját feladatunk azok oldása is, még ha a tükörbe is kell tekintenünk hozzá.

PS.: Az Istenért, nehogy valaki abba a hitbe ringassa magát, hogy a blog írója felfuvalkodottként tudja a válaszokat, nekem is megvannak a saját keresztjeim. 

Nekem is sok mindent kéne el engedni, tisztítani. 

ÚJRA-BEMUTATKOZÓ: Mi a blog? Miért írom? Ki vagyok?

A Szamszára egy régebbi Szamszára Blogteres blognak a folytatása. Az első blogspot bejegyzés: 2008. október 28-án egy keddi napon született. Névadásakor a rövidség és megjegyezhetőség szintén számított. A bejegyzések nagy része személyes olvasmány élményeken, megértéseken és megtapasztalásokon alapul. 

    A hozzátartozó Facebook fiók leginkább rövid, naplózó jellege miatt lett elkészítve, illetve azért hogy a jövőben illetéktelenek ne tudjanak visszaélni a blog nevében, nos a nevemben. Akinek, pedig esetleg megtetszett pár olvasmány az követhette az oldalt, kérdést tehetett fel.

A blognak és a közösségi oldal részének köszönhetően megismerkedtem már boszorkánnyal, mágussal, gyógyítóval, olvasóval, íróval, festővel, tanítóval és hozzám hasonló lelki utakat kereső és járó emberekkel.

    Az oldal Google kereső által nyújtott alapvető elérési lehetőségét használtam kizárólag. A bannerek nem felkérésre, kizárólag saját elhatározásból lettek kitéve. Fizetett hirdetéseket nem jelenítettem meg a felületeken és saját hirdetéseket sem adtam fel, továbbá ismerősök meghívásával sem igyekeztem azonnal 1000 fő fölé duzzasztani a Facebook oldalt és annak nevében is csak bizonyos esetekben posztoltam más oldalakon.

GYORS (MÉG VISSZÁBB) VISSZATEKINTÉS

Noha sok tekintetben fiatalnak számíthatok, de az Interneten jelen vagyok azóta amikor még floppy lemezeken kellett haza vinni a könyvtárból a letöltött fotókat és txt. fájlokban a honlapok cikkeit - amik betöltöttek 1 kb/s sebességgel.

    Kezdetben csak megismerésre törekedtem, a fórumokon kevesebbet időztem, inkább a regényesebb, nagyobb lélegzetvételű blogok vonzottak. Volt valami szépséges, antik hangulata alapvetően is a kezdeti időknek amikor az embereknek még nyomógombos telefonjaik voltak és a közösségi média a Myvipből, MSN-ből és a szerelmeseknek szánt chat szobák falaiból állt csak. A társalgáshoz pedig kellett egy alapvető számítógépes ismeret. Régebben mind a 10 ujjunkra szükség volt, most már elég csak 1!

    A blogokon keresztül rengeteg fajta érdeklődésű embert meg lehetett ismerni. Mindenkinek meg volt a saját véleménye, témaköri érdeklődése és ha veszekedtek is, mégis olvasták egymást. Az egyének kiegészítették az arra nyitott többség tudásanyagát.

Ez mára már tudjuk mennyire megváltozott. A nyálát csorgató 5 évesnek oda adják a tabletet a természetben sétálva, hogy anyuka(?) és apuka(?) nyugodtan tudjanak...  a saját telefonjaikon közösségi médiázni. Ez megtörtént eset, Szilvásváradon a Szalajka pataknál találkoztam ezzel az élőképpel pár éve (először).

    De ez a legkevesebb... több dolog történt 2008 óta: Rengeteg érintőképernyős okostelefon jelent meg a piacon, amelynek segítségével mindenki számára olcsón, akár ingyen wifi mellett is elérhetővé vált az Internet. A sokak által közkedvelt és egy bizonyos csoport számára kedvező Iwiwet felszámolták, az Origo Zrt. 2014. május 15-én jelentette be, hogy a szolgáltatást 12 év után megszüntetik. Így a Facebook feltörhetett Magyarországon is és ezzel párhuzamosan azóta rengeteg tartalomfogyasztási trend és kommunikáció megváltozott. Több lett az álhír, óceánokká állt össze a felesleges információ. A Facebook-algoritmus pedig csak azt teszi eléd, amit szerinte látnod kell. Bizonyos honlapokat egyes keresők és országok pedig alapvetően blokkolnak. 

Jó persze a cuki macskás/kutyás fotók és videókért azért nem kár, azok tök frankó hogy vannak. HÁ nem? Há' meg kell zabálni őket... ja igen, bocsánat.

Szóval rengeteg videó jelent meg, a Youtube részben felváltotta a haldokló televíziókat és bizonyos mértékig a zenehallgatás és önkifejezés megreformálását indította el. Az egyesek által régebben lenézett számítógépes játékoknak is több platformja lett - pl. Twitch, azokkal most a fiatalok akár milliókat is kereshetnek ha meg van hozzá a tehetségük.

A FORMÁTUM

Azt hiszem ennyi elég egy idegennek is, hogy megérezze merről indultam és a jelenlegi közösségi média-korral nem feltétlenül értek egyet - annak ellenére is, hogy át látom és még használom is annak nagy részét.

A formátum, amiben a Szamszárán a bejegyzések megjelennek, az a blog-formátum. Ha úgy döntök egyik napról a másikra, hogy F-16-os vadászgépekről fogok képeket megosztani... megtehetem. Nincs csendes társam, aki azt mondaná: - nézd Tamás, tudod eddig könyvekről volt szó, mi lenne ha a magaslatokból lejjebb szálnál. Olyan eseményeket osztok meg amiket akarok, onnan idézek ahonnan szerintem megfelelő - kivéve ha a kiadó szól az ellenkezőjéről :D . Ez is alapvetően egy egycsatornás, anti-demokratikus sziget. Habár hozzáteszem eddig nagyon ritkán is fordult elő, hogy valaki javasolt volna egyáltalán bemutatásra, bővebb tanulmányozásra való témát. 

Mivel olvasmányok és ideák bemutatásáról szól ez a blog - ha csak nem F-16-os va... -

khm Szóval ez a blog alapvetően a bejegyzéseiben egyenként nem egy csapongó, összeszedetlen oldal. De semmi esetre sem önismétlő, nyelvtani hibákban hemzsegő, rendszertelen és ritkán jelentkező... - ja várjunk ezek talán lehet igazak :D

    De TÉNYLEG komolyra fordítva a szót, a kezdetekben valahogy automatikusan ráálltam egy kicsit a dokumentarista, bemutató hangvételre. Ez az ismertetői metódus pedig bizonyos távolságtartást követel meg. Saját személyes hangunkat kordában kell tartani például, ha Az egri csillagok történetének bemutatásával foglalkozunk. Gárdonyi Géza személyes életéről, a könyv hatásairól és a hozzá való viszonyunkat ugyan felvázolhatjuk. De a lényeg akkor is Az egri csillagok kell, hogy legyen. Elmondhatom róla, hogy nekem tetszett, kétszer is olvastam, viszont ha a történetét elbeszélem nem mondhatom azt, hogy Jumurdzsák egy khm. vadászrepülőgépen bombázta Eger várát, a védők pedig Scud rakétákkal válaszoltak csapásaira.

Ezt, mármint a dokumentarista bemutató stílust a legjobban az idézetek alkalmazásával lehet elérni.

- Az a fő, hogy ne féljen a legény!” - Dobó István mondta Gergőnek a I. rész 9. fejezetében.

SZABAD VÉLEMÉNY NYILVÁNÍTÁS

- SZABAD?

A 2018-2019-es év során több magánéleti, egészségügyi és lelki változáson mentem keresztül. Ezért érzékenyebb lettem és aktívabb olyan területeken amiket előzőleg nélkülöztem. Elképzelhető, sőt biztos is, hogy egy személyesebb, kezdeményezőbb hangvételben kezdtem el mondandómat átadni.

     Sok cikk és egyéb személyes meglátás azért nem íródott meg ezen a blogon, mert az alapvető bemutatói stílust nem lehetett megtörni. Nem írhatsz le egy 1000 oldalas könyv trilógiát kettő A4-es oldalban maradéktalanul. A végén röviden összefoglalhatod a véleményed, de ha a véleményed írod le a művekről elejétől a végéig, az egészen más. Nehezebb elkészíteni egy véleményező írást, mint egy pusztán bemutató jellegűt. Ugyanakkor a jó véleményező/bemutató és kritikai munkákra van igény. Keressük a másik véleményét, elemi ösztön szintjén kutatjuk benne a megerősítést, a kákát és a csomót is.
     Nem tagadom, az idő hiány és a lustaság is közre játszott, hogy az egyes témáknál csak rövid bemutatásra törekedtem. Mentségemre szóljon, hogy sok esetben hiánypótló munkákat végeztem el mások helyett. Ez a megtekintési adatokban is látszott, látszik. A La Belle Verte film például a legmagasabb 13000 feletti megtekintésnél tart jelenleg. Pedig csak azt a pár szót írtam le, ami egy forgalmazónak vagy filmes oldalnak lett volna eredetileg feladata.

A változtatásra való kényszer a blog írás módjára is kihatással volt. Régebben is, ezeket külön nem jeleztem, mert egyrészt ez nem vlog, másrészt az nem tartalom. A lényeg, hogy hosszas mérlegelés után az alábbi lehetőségek merültek föl bennem.
- nem írok több bejegyzést
- folytatom a jelenlegi formátumban a jelen blogon
- folytatom a jelenlegi formátumot más blog felületen
- folytatom más formátumban más felületen
- folytatom más formátumban a MOSTANI blog felületen

Ezek közzül jelenleg, pedig az utolsót tartom elfogadhatónak. Noha, a más, kiegészítő formátumok, megjelenési felületek gondolatát nem vetem el  - nem, nem a Facebookra gondolok itt.

HITVILÁG

Végezetül nehogy személyes hitvilágom kérdőjel maradjon:

Az írás számomra egy önfelfedezés. Azért írok, hogy megértésben közelebb kerüljek az örök kérdésekhez: - Ki vagyok? Mi vagyok? Átszűröm magamon a tapasztaltakat, eldobom ami így vagy úgy nincs hasznomra és hosszas transzmutáció lévén építem be azt amire szükségem lesz később is.
Ezt pedig újra ismétlem ahányszor kell - sajnos nem olyan mértékben így sem, mint amire igazán szükségem volna - végül teljesen máshogy nézem a világot, mint a folyamat elején. De közben a világ is változott. Ami változatlan maradt és amivel igazán gyarapodtam, az az én személyes megértésem, amivel gazdagabbá tettem a világot.

Leginkább az információ szabadságában hiszek, akár saját káromra is. Mélyen, nyomozói lelkületű, ugyanakkor ösztön ember is vagyok. Simán belerohantam olyan dolgokba már, amelyeket messzire kerülnöm kellett volna.

Alapvetően Keresztény lelkületűnek vallom magam, ennek ellenére közel áll hozzám a különféle válfaja a: Buddizmusnak, Krsna tudatnak és bizonyos mágikus/samanisztikus gyakorlatoknak. Vélem Isten, újraszületés és a jó sörök kóstolásának tanát (ezt később ki kéne szerkesztenem, ciki lenne ha benne hagynám :D )

SZAMSZÁRA ÉS DHARMA

A kettőségekben képes vagyok meglátni az egységet és keresni a rejtetett és feladni a gyötrelmes hittérítésre való kényszert. Elférnek nálam az UFO témák mellett a meditációk, aszkéták, gyógyítók, sámánok, zsidó misztikusok, görög gnosztikusok, a Fantasy és a SCIFI is. Mindnek megvan a maga szerepe. Egy dolog tud ki akasztani: mikor valamiről egyszerre 10 oldalról hallom a téveszmét, a rontást. Ha olyanom van a saját portámon hangot adok legalább az ellenérzésemnek. Legfeljebb később tévedek én is, az is tanítás... Mivel elmondom mindenkinek, tudom így már nem csak a saját ügyem, viszont mindenki maga dönt meddig olvas. A távkapcsoló mindenkinek ott van a kezében.

A LEHETETLEN

Kezdetben azt hittem, hogy bizonyos tudásanyag keresése, prezentálása elég lesz. Elég lesz a titkok feltárására, a problémák megoldására. Ma már tudom hogy elég tud lenni... ha van mellette hasonló mennyiségű gyakorlati elem is ami előre lendít. Megtapasztalás nélkül semmi sem értelmezhető.

Hiába tartanék több órányi előadást is a szellemekről, energia érzékelésről és megvilágosodás élményekről megrögzött materialistáknak, akiknek életciklusuk szerint épp minden szellemi-lelki impulzussal szemben lezártak. A főbb bizonyítások belül történnek, próbára tesznek. 

Minden tudás akkor tárul fel, ha készen állunk megélni. Amit elmondani tudok azt vagy érti valaki ,vagy később fogja majd tudni, vagy ellenkező véleményen van. Mivel ez pedig nem a Párbeszéd tere, így az internet korlátaiból fakadó lehetetlen helyzeteket kerüljük (több órás személyes beszélgetéseket az egyéni meglátásokról, lelkiségről nem lehet kiváltani, csak gyötrelmesen utánozni az interneten). Mégis mire jó az amikor valaki megrögzötten ki áll egy megafonnal Budapesten a köztérre és el kezdi a saját igazát bizonygatni? A tömeg a bölcs számára sohasem cél.

Fotel-forradalmársággal szakítani kell. Ez, tudom ellentmondásos egy blog esetében, de CSAK akkor ha KIZÁRÓLAG mások elképzeléseinek az ízlelgetésére szánunk időt. Amíg magunkat és a többi embert is kizárjuk az egyenletből, addig megértést és megélést nem fogunk tapasztalni.

És igen, ezt így akartam írni. Tapasztalható ellentmondás az utóbbi kettő bekezdésben? Nem szabad a tömeg-emberek szintjén működni, de nyitni kell mégis mindenkire. De csak azokra lehet érdemileg beszélni, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Azok maguktól is megtalálnak minket, felesleges hangosbeszélőn ordítozni, ha úgy teszünk akkor mindenkit elriasztunk és ránk hívják a rendőrt is. Viszont, ha egy emberrel is találkoztunk, akivel valóbban találkoznunk kellett, akkor már megérte. 

A JÖVŐBEN

Az oldal egy személyesebb nyelvezetet fog felvenni, ezentúl a név:

"Balogh Tamás alias Acrab

Szamszára nevű oldala"

Nem lesz másik blog, mert azzal még több probléma adódna. Egyetlen lehetséges hasznos terjeszkedési felületet egy Youtube-alapú vlog/könyvblog kiépítésében látom.

A Facebook oldal szüneteltetésének vagy annak teljes megszüntetése is opció. Ez nem volna olyan nagy csapás és nem régebbi velem szemben megfogalmazott kritika, vagy időhiány miatt történne. Az ok, az hogy Facebookon az emberek (tisztelet a kivételnek) a Facebook olvasására és mások másolására álltak rá. Kreatív párbeszédeket ritkán kezdeményeznek és az idézetes oldalakkal különben is Dunát lehetne rekeszteni.
Egy olyan bomlasztó reakció-mechanizmust és mentalitást képvisel az oldal, amit ellensúlyozni csak kicsiny, de annál erősebb egyéniségek csoportja képes. Ezen csoportoknak is viszont csak kiegészítő munkafelületül szolgálhatnak a közösségi médiák. 

Minnél kevesebb, koncentráltabb, tisztább annál jobb.