Az akadémikus tudomány öngóljai

Két videót szeretnék bemutatni ezúttal, két tudományos körökben jártas interjú alanyt,

Rick Strassman doktort és Michael Talbot írót. Akiknek, véleményem szerint hozzáállásuk a tudomány egyes területeihez rendkívül példa értékű; követendő nem csak a tudományos világ számára. Munkásságuk során szembekerültek a kozmikus ember minőségével, a még fel nem tárt képességeink és lehetőségeink végtelen birodalmával. Ahol bizony maguk „eszközeivel”, tudásszomjukkal csudadolgokra bukkantak. Lássuk hát, mit is mondanak el nekünk mindebből!

Kezdetnek legjobb, ha megnézzük az első videó anyagot. A fő téma a valóság holografikus képe. A valóság, ami sokkal inkább hasonlít egy holografikus képhez, mint egy szilárd szerkezethez, sokkalta képlékenyebb és változékonyabb. Miképp a komplexebb hologramnak is (annak amelyiket lézerrel kell megvilágítani, hogy előjöjjön belőle a kép) 2 fontos szintje van: az egyik a kivetített háromdimenziós kép, a másik pedig a technikai háttere, az interferencia-mintázat. Természetesen nem szószerinti hologramról beszélünk, ez mindössze csak egy jó hasonlat, de ezzel a megközelítéssel mégis közelebb kerülhetünk a megértéshez: A modell, a holografikus univerzum ideája a David Bohm fizikus és Carl Pribram neurológustól eredeztethető. Talbot az ő munkájukat tanulmányozva jutott el felismeréseire. S azt tapasztalta, hogy ez a fajta interferencia-mintázatú/holografikus nyelvezet a létezés alapját képezi, annyi mindenben jelenik meg hogy muszáj vele foglalkozni. Úgy néz ki többek közt, hogy az univerzum is és az emberi agy is holografikusan működik.

Rick Strassman beszámolója a DMT (dimetiltriptamin) szerről

és a tobozmiriggyel való munkájáról:

Rick Strassman 1990-ben kezdte kutatásait a tudattágító, vagy hallucinogén drogok emberre kifejtett hatásairól. A projekt 5 éve alatt körülbelül 400 adag DMT-t adott be 60 önkéntesnek. A kutatás az Új-Mexikói Egyetem Orvostudományi Intézetében folyt Albuquerque-ben, ahol a pszichiátria kinevezett docense volt.

Azért kezdett el a DMT-vel foglalkozni, mivel ez az anyag mindenkinek a testében jelen van.

Úgy gondolta, hogy a DMT forrása a rejtélyes tobozmirigy lehet, ami egy az agy közepén elhelyezkedő kis szerv. A modern orvostudomány keveset tud a mirigy szerepéről, az viszont gazdag metafizikai történettel rendelkezik. Descartes például úgy vélte, hogy a tobozmirigy a „lélek trónja” és a nyugati és keleti misztikus hagyományok is ide helyezik a legmagasabb spirituális központunkat.

     Azért indultak el a kutatásai, mert érdekelte, hogy meg tudja –e határozni a misztikus tudatállapotok biológiai alapjait. Nagy hatást gyakorolt rá a spontán megjelenő misztikus tudatállapotok néhány közös vonása (meditáció, spirituális gyakorlatok és halál közeli élmények). Ezek a spirituális élmények, pedig szintén közös vonásokat mutatnak a pszichedelikus drogokat nagy dózisban használó emberek élményeivel.

       Ezen hatásokon elmélkedve felmerült benne, hogy az agyban lehet valami pszicheledikus hatással bíró anyag, ami az ilyen élmények okozója, elindítója lehet. [Itt érdemes pár percig eljátszani a gondolattal, hogy vajon mennyire okozója és mennyire kísérője az állapotoknak?]

Így tehát jogosan kezdte érdekelni a mirigy, mint valamiféle pszichedelikus vegyület lehetséges forrása az agyban. A mirigy pici kiterjedésű, s úgy tűnik, hogy van valamiféle vizuális kapcsolata a fénnyel és a színekkel, s elég hosszú történelme van a misztikus irodalomban, ahol "harmadik szemként" és "homlokcsakraként" ismert.

A tobozmirigy működését vizsgálva jött rá, hogy az képes egy DMT (dimetiltriptamin) nevű anyag előállítására. Ez a DMT, pedig közeli kémiai rokona a szerotoninnak. A DMT maga erősen hallucinogén vegyületnek bizonyult. Úgy tűnt, hogy a tobozmirigy tartalmazza a DMT készítéséhez szükséges összes enzimet és alkotóelemet. Rick kisakkozta, hogy az előbb említett különleges tudatállapotok alatt DMT szabadul fel és az stimulálja az agyat. Fölmerült benne, hogy ugyanígy képes lehet stimulálni a születés ideje alatt az agyat is.

       - A tobozmirigy stressztől nagyon jól védett, de „stresszbe hozható, ha elég stressz éri.”

Le lehet győzni a védőmechanizmusát, s nyilvánvalóan a legstresszesebb időszak egy ember életében a halál idejében van. Ilyenkor a stresszhormonok, mint például az adrenalin és az endorfinok szintje rendkívül magas a halál idejében. Ezek együttesen, pedig stimulálhatják a DMT létrehozását és felszabadulását a tobozmirigyből ebben az időszakban.

Így az egyén tudata a DMT hirtelen felszabadulásának lehet kitéve a halál idejében. Így lehet, hogy az utolsó dolog, amit a testében a tudatával valaki felfog, azaz ezen hihetetlenül pszichedelikus anyag nagymennyiségű felszabadulása. Kísérletei alatt felfedezte tehát, hogy abnormális DMT szintek olyan tudatállapotokat eredményeztek, amik teljesen hasonlóak a túlvilági élményekhez. A kísérletek alatt majdnem minden tesztalany átélte tudatának mélyreható és összetéveszthetetlen elválását a testétől. A DMT nagyobb dózisban elősegítette a halál közeli élmények átélését, sőt úgy tűnik, hogy ténylegesen elindította a túlvilági gépezet működését.

A tanulmány egyik legváratlanabb eredménye az intelligens lényekkel való találkozásokról szóló beszámolók gyakorisága volt. Érzékelték az önkéntesek jelenlété, és kapcsolatba is léptek velük ezen a különös helyen…
       Beszámoló:„Nagyon intelligenst volt. Egy kicsit sem hasonlított az emberre. Hasonlított egy méh-re. Körbevezetett a kaptárban, nagyon barátságos volt és egyfajta kellemes és meleg energia sugárzott a kaptár minden részéből. Azt gondoltam, hogy csodálatos dolog lehet ilyen kellemes és szeretetteljes környezetben élni. Azt mondta nekem, hogy ez a jövőnk iránya.

       Voltak barátságos és rosszindulatú lények is. Néhány segítő angyalszerű volt, míg más lények ellenségesek és fenyegetőek. És jó pár önkéntes megrázó élményeket élt át az ilyen lényekkel való találkozás során.

- A segítők és támogatók gyakori megjelenése, - hogy megkönnyítsék az átkelést a létezés más világaiba minimum egy erős párhuzam meglétét sugallja a történelmi temetkezési és túlvilági hagyományokkal.

- A tobozmirigy rendkívüli tulajdonságainak felfedezése magyarázattal szolgál, hogy a templomok, furcsa és váratlan módon miért fektettek nagy hangsúlyt a tobozmirigyre és szerepére, mint tudat és test közötti kapocs, a tudat forrása és talán az életbe való belépés és az onnan való eltávozás kapuja.

Az eredmények azt sugallják, hogy a titokzatos tobozmirigynek köze lehet a mechanizmushoz, amin keresztül be és kilépünk a fizikai testünkből.

„Remélem, hogy ezek a beszámolók felerősítik az érdeklődést a nem anyagi világok iránt.”

Legyen szó kutatásról akár intellektuális, intuitív vagy technológiai eszközökkel.

Amint megfelelő érdeklődés és akár igény is van az ilyen információkra, az ilyen jelenségek elfogadható témájává válhatnak a tudományos kutatásnak.

A hallucinogén állapot, az álomhoz hasonlóan, a tudat átmeneti elválása a fizikai testtől, az álmodó tudata a testtől megszabadulva magasabb síkokra kel át, ahol már nem kötik az idő és a fizika törvényei. [Legalábbis a számunkra alapvetően elfogadott durva-fizikai törvények.]Úgy gondolja, hogy a DMT egyfajta átjárója vagy kapuja a lélek testből való eltávozásának. Bizonyos tekintetben a DMT előfordulása az agyban és a vérkeringésben egyfajta megerősítése a szellemi valóságnak.

          Rick Strassman szavaival tehát a DMT képessé teszi az embert arra, hogy a teljes interferencia-hálózatot szűrők nélkül lássa. Ennek kell lennie a magyarázatnak: mindennapi szinten csak bizonyos holografikus szeletéből részesedünk a hálózatnak és ezért úgy is cselekszünk, mintha nem is lenne más csak amiről tudomásunk van. Időnként hallunk angyalokról „Földön kívüli lényekről”, csodás gyógyulásokról, amikor nem működik az észlelés szűrőnk. De természetesen az ilyen helyzetekre is van megoldásunk, mikor a kicsit is a „túloldalról jövő dolgokkal” találkozunk azonnal nevet adunk neki és ahelyett hogy jobban megvizsgálnánk elrúgjuk magunktól. Létezik tehát, léteznie kell egyfajta bizonyos "nirvánának", melynek léte vagy nem léte nem tőlünk függ, azonban mi határozzuk meg hozzáállásunkkal hogy mikor jutunk el a teljesebb megértéshez.

"Minden ember saját látókörének korlátait a világ korlátainak tekinti." 

(Arthur Schopenhauer).

 A teljes DMT filmben pedig arról esik szó, hogy a hétköznapitól eltérő állapotoknak a megtapasztalása ráadásul a természet által megkönnyített. Azt suggalják a kutatások, hogy bizony minden élő szervezet közvetlenül biológiailag, kémiailag is potenciális DMT- közvetítő és rácspont. Ez már nekem is maga iskola, mindenkinek ajánlom tehát ismét, hogy nézze meg a filmeket és merengjen el a jelentőségén. Már csak azért is, mert egyre inkább úgy néz ki, hogy amit a tudomány a kvantumfizikában és ezekben az új biológiai kutatásokban megtalált az összeköthető az asztrológia, a spiritualizmus alaptételével, mely szerint a bolygóknak, csillagoknak, sőt a teljes univerzumnak nem csak a durva fizikai anyaga, hanem bizonyos energiái is fellelhetőek az emberben.

    - Lehet, hogy ez a furcsa vegyület betekintést enged számunkra a túlvilági élet történéseibe? Elképzelhető, hogy első kézből szerezhetnék információkat arról, hogy mi vár odaát? Ismert a keleti-misztikusok hozzáállása, mely szerint: az élet készülődés a halálra. A 21. században azonban a halált igyekezzük figyelmen kívül hagyni, nincs halál kultúránk.

Holott bizarr, de a meghalás, az elmúlás mégis természetes „procedúra” az életben.

„A halál az biztos. A halál időpontja az nem biztos. Mit tegyünk?”

Egy megoldás van, teljesebb, hasznosabb Életet próbálunk Élni. S eközben készülődünk az eltávozásra, gyakoroljuk a változást. S ez nagy kihívás. Nem a halállal szembenézni, ha nem az élettel. Ehhez kell aztán az igazi kultúra, intelligencia és gondolkodás! Feldolgozni mindezt a sok mindent nap mint nap.

        Tehát akkor ténylegesen mit tehetünk? Itt az életünk, mit tehetünk vele itt a 21. században? Mit tehetünk, ha nem időszámításunk előtti Egyiptomban élünk és nem papok vesznek körbe? Mit tehetünk, ha nem a Himalaján élünk, vagy még nem is Los Angelesben, ahol összefuthatunk Eckhart Tolle-val? Nos, kezdetnek olvashatjuk egykor élt segítőkész nagy lelkek tanácsait, esetleg találkozhatunk néhány élővel is (akik ugyan helyettünk nem fognak dolgozni, de láthatjuk rajtuk, hogy... érdemes.  Megpróbálhatunk szerető családot alapítani. Esetleg netalán heti egyszer-kétszer meditálhatunk is pár percet, meggyőződésem, hogy ez így egészében a nehezebb út.

          Ismertek ugyanakkor a könnyebb utak is: a különféle drogok, amik meg lehet, hogy felrepítenek a Himalája csúcsára, de csak percekig, órákig. S miután a szer hatása elmúlt mindenféle segítség nélkül, nagyot csattanva visszazuhanunk a kiinduló pontra. A nehezebb út viszont minden esetben gyalog-út; a különféle meditációk és gyakorlatok segítségével, ha elég kitartón gyalogolunk szintén felérhetünk a csúcsra, s miután ott vagyunk tábort is verhetünk, le is telepedhetünk.

          A „DMT-szer” az én szememben a könnyebbik út, de ha azt nézzük, hogy használható káros mellékhatások nélkül akkor mindenképp foglalkoznunk kell vele legalább gondolati síkon. Csak egy durva és összetett kérdés, amit mindenképp fel kell tenni: ha mondjuk minden ember kaphatna életében egyszer egy ilyen DMT általi élményt, kórházban és ellenőrzött körülmények közt, akkor azok az emberek milyen társadalmat építenének? Mi történne, ha az embereknek megmutatnák akár csak 15 percre is a Valóságot (vagy akár csak egy színekben gazdag párhuzamos-dimenziót) ahogy az Van? Egyesekben bizonyára semmilyen utóhatást nem váltana ki, mások talán elgondolkoznának rajta és megint mások életében talán valami változást is elindítana az élmény. 
Tudják mit? Ha már az emberiség1%-a egy ilyen élmény hatására csak kicsit is kevésbé zsákmányolná ki a testvérét, a bolygót már akkor is megérte! De ez csak a saját eszmefuttatásom, lehet hogy az ilyen élmények semmit sem számítanak igazából a „szamszárában”. Én viszont szeretném azt hinni, hogy a varázslatot igenis életben kell tartani, a muglik pedig megmenthetők Voldemorttól.

Végeredményben akkor mi is az, ami nagy üggyé teszi Rick Strassmant és a DMT kutatást?

Úgy vélem maga, a bizonyíték. Maga az egész tanulmány egy bizonyíték; megmutatja a legkételkedőbbeknek is, hogy mindez amiről évezredek óta szó van, nem az őrültek, a fejükre esettek víziója. Rengeteg számunkra megtapasztalható állapot létezik a hétköznapin túl, amik még felfedezésre várnak.

Ahogy látjuk a „vaskalapos tudomány” is megerősíteni igyekszik a szellemi valóság létezését. Mindannyian elkerülhetetlenül szereplői vagyunk a „Mátrix”-nak, s mi döntjük el mennyire mélyen nézünk bele a nyúl üregébe. És ha csak a felszínt is megkaparjuk, láthatjuk, hogy megszámlálhatatlan sok szállal kapcsolódunk a létezés legtávolabbi pontjához is.

          Azt tapasztaljuk, hogy a látható gyökere bizonyíthatóan a láthatatlanból ered. Ezek után kijelenhetjük nem véletlenül vágyunk az élet azon oldalára, amit mi „hétköznapi” emberek a lelki, szellemi, meditációs úton közelíthetünk meg. A kivetített, háromdimenziós kép is nagyon fontos, ám ha van elég bátorságunk és érettségünk akkor elkezdjük kutatni annak a „belsejét, mágiáját”. Lehetőséget kaphatunk meglátni azt a rendkívül képlékeny és mérhetetlenül összetett világot, ami élteti és létrehozta magát a kivetített képet.

________
További neten található olvasmányok a tobozmiriggyel kapcsolatban:
http://www.egeszsegkalauz.hu/idegrendszeri-betegsegek/rejtelyek-nyomaban-a-tobozmirigy-es-a-melatonin-106970.html
http://szellemkulcs.blogspot.com/2011/10/tobozmirigy.html
A kvantumfizika szerint van élet a halál után – állítja egy tudós
Raymond Avery Moody - Klinikai halálból visszatértek