Subud és latihán - coming out

A blogon több szervezetről írtam már és amikor szükségét éreztem hangsúlyoztam, hogy nem tartozom az említett csoportokhoz. Ezúttal egy olyan közösségről fogok írni, aminek pár évig tagja is voltam. Ez lassan már tíz éve történt, akkoriban a "spirituális kereső" kifejezés nagyon illet rám. Jelenleg az Igazság keresőjeként gondolok magamra és jól-rosszul, próbálom ezt a szerepkört betölteni. Úgy döntöttem visszatekintek egy egykor régen elhagyott gyakorlatra, amit pár évig végeztem és azóta is kutatom annak mibenlétét. 

    Célom minimálisan felvázolni az adott szervezet működését és a mögötte lévő erőket. Beszélek személyes élményeimről, amennyire tudok. És sajnos leszögezek valamit: nem mondok el mindent. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de tudatosan nem fogok mindent elmondani, amit gondolok. Egyrészt mert a személyes igazságaim és kapott válaszaim eltérhetnek másétól. Továbbá, már amit elmondok, azért is a materialisták a pszichiátriára küldenének. Ráadásul a személyes fizikai érzékeken túli észlelést egyáltalán nem tudom alátámasztani. Értelmetlen róla videót mutatni, a hangfelvételek nem rögzítenek semmi különöset. Nincs szó leleplezésről, sem tényfeltárásról és remélem nem is érződik a bejegyzés egyfajta promóciónak. Habár kétségkívül kevesen ismerik a témát is.

Subud és latihán kejiwan

Mindenkit mély tisztelettel köszöntök, aki -e szavakat olvassa. Próbálom a lehető leglényegesebben leírni, hogy mi az, amit tudhatunk a Subudról. Ezt, az indonéz gyökerekkel rendelkező szervezetet Muhammad Subuh indította el a 20. században. A szervezet egy egyedül és másokkal közösen is végezhető spirituális gyakorlatra épül. Ezt latihan kejiwannak hívják. Hasonlít a kundalinivel kapcsolatos eljárásokra.

Én magyar csoporttagokkal találkoztam csak, nem voltam külföldi helyszínen ez ügyben. Tagdíjra vagy belépti díj fizetésére nem emlékszem, hogy fizettem volna. 2009/2010-től 4-5 évig foglalkoztam a gyakorlattal.
Egyfajta beavatás szükséges az elkezdéséhez, egy gyakorló jelenléte kell, hogy bennünk is elindulhasson a folyamat.
Az energia megkapása és tovább adása úgy néz ki, hogy állsz egy szobában valaki közelében, aki már régóta gyakorol. Az ő energiájának hatására (nincs testi érintkezés, és a férfiak és nők külön helyiségben gyakorolnak) képessé válik az új jelentkező is a későbbi gyakorlatozásra egyedül is. Nem szent írás a gyakorlatokat többed magaddal végezni, de energetikailag erősebb hatást vált ki.

A lejátszódó magnetizmus során a beavatott 

(mégegyszer írom, hogy nincs se ölelkezés, se semmilyen test konktakt a másikkal... főleg akkor meneküljön valaki aki olyat tapasztal, hogy el kezdik fogdosni miközben csukva a szeme)

idegen energiákban fürdőzik.

A fellépő mozgásokat egyesek energiablokkokkal magyarázzák. Nem tisztázott, hogy a gyakorlat közben csak energetizálás, tisztítás vagy valamilyen szintű energia csere történik.

Akiben kérdéses: Igen, működik. Kérdéses azonban a gyakorlat célja, iránya és hatékonysága. Nincs tanító, gyógyító, sem látó aki megmondaná hol tartasz a gyakorlatban, mire van szükséged. Nincs segítség ami megmondaná meddig gyakorolj, hol rontottad el...
A Subud egy ezoterikus energetikai rendszernek a kulcsát adja át a gyakorló számára, amire az egyszeri adeptus nincs felkészülve és teljes természetével az "átadó" sincs tisztában.

Röviden: a szubud egy muszlim újraélesztéssel elindított - szerintem - tantrikus irányzat. Becsatornázva energetikailag a muzulmán valláshoz. Kőkeményen, de nem kimozdíthatatlanul. Bapakról ezért inkább szufiként, keringő dervis misztikusként oldalhelyes nyilatkozni. Bizonyos, hogy rendkívüli ember volt, bizonyos dolgai miatt az avatár megfogalmazást is jogosnak érzem vele kapcsolatban. 

Bapak

A Subud és a latihán gyakorlat Bapaktól (Muhammad Subuh Sumohadiwidjojo, 1901 június 22. Kedungjati - 1987 Június 23.) egy indonéz férfitól ered. A bapak név apát, atyát jelent. Fiatalon több spirituális élményben részesült, ezek során képessé vált energiák érzékelésére és tovább adására. 1932-től életét a latihan kejiwaannak szentelte.

Bapak élete alapvetően roppant érdekes és sok csodával tarkított. Vele kapcsolatos történeteket az "Egy rendkívüli ember" c. kis könyvben lehet olvasni (An extraordinary man - Stories of Subud members experiences of Bapak). Született június 22-én, eltávozott június 23-án, az biztos hogy volt stílusa. 

"...meglehetősen furcsa gyermekkorom volt. Valahányszor elkísértem nagyanyámat egy esküvőre, mindig megmondtam, hogy összeillik-e a vőlegény és a menyasszony. Nagyanyám megtiltotta, hogy ilyen megjegyzéseket tegyek, pedig azok mindig igaznak bizonyultak. Ha azt mondtam, hogy a pár nem illik össze, akkor nemsokára elváltak. Idővel nagyanyám észrevette, hogy igaz, amit mondok. Ennek az lett a következménye, hogy többé egyetlen esküvőre sem mehettem el a nagyszüleimmel.     Olyan dolgokat láttam, melyeket a hasonló korú barátaim nem voltak képesek látni. Volt, hogy nem tudtam kimondani olyan szavakat, melyek rosszat jelentettek. Ezt még az iskolában is tapasztaltam - a szám lebénult, ha bizonyos szavakat fel kellett olvasnom, és ez egészen odáig fajult, hogy a tanár rám kiabált. Ráadásul időnként mondtam olyan szavakat is, melyeket nem értettem." (Muhammad Subuh önéletrajz) 

"Egyik éjszaka Ambarawában, miközben a csupasz padlón aludtam - mintha álmomban lett volna - odajött hozzám egy feketébe öltözött öregember. A közelembe érve az öregember így szólt: "Nemsokára elmész innen, hogy dolgozz, azonban ne felejtsd el, hogy később ajándékot fogsz kapni a Mindenható Istentől, és nagyra becsült ember leszel." Abban a pillanatban felébredtem, és felültem, azon tanakodva, hogy mit jelenthet ez a belső sugallat."

"...Egyik éjszaka, amit rendszerint tanulásra tartottam fent ahelyett, hogy útkereső barátaimat láttam volna vendégül, becsuktam a tankönyveimet, és sétálni mentem. Hazafelé menet a Kalisari utcán haladtam végig, amely a Candi kerületbe vezet. Éjjel 1 óra körül járt az idő, és éppen szemben voltan az épülő új kórházzal, amikor egy fentről leragyogó fény riasztott meg. Felnéztem és láttam, amint egy ragyogó fehér fénygömb zuhan a fejemre. A testem remegni kezdett, a mellkasom zihált. Attól féltem, összeesem az utcán. Felgyorsítottam lépteimet, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hazaérjek. A házhoz érve azonban a remegés abbamaradt, és a légzésem is megnyugodott. Bekopogtattam az ajtón, melyet édesanyám azonnal kinyitott, és azt kérdezte: "Miért vagy olyan sápadt?", mire röviden annyit feleltem: "Semmi baj!"
   Egyenesen a szobámba mentem, és elnyúltam az ágyamon. Összefontam karjaimat a mellkasomon, és átadtam magam a Mindenható Istennek. Csodálatos volt: fénnyel telten láttam az egész lényemet. Ez csak egy fél percig tartott. Majd felkeltem, de nem a saját akaratomból, és átmentem abba a szobába, amit imára és tanulásra használtam. Itt megálltam, és elimádkoztam 2 (...) imát. Az ima befejezése után visszamentem, visszafeküdtem az ágyamba, és elaludtam.

Onnantól kezdve majdnem minden éjszaka valami felébresztett, és mozgatott engem. Ezeknek a mozgásoknak a természete állandóan változott. Olykor harcművészetek mozdulatait végeztem. (...) Ezen kívül táncolnom is kellett, úgyhogy lassan profi táncosnak kezdtem érezni magam. De nem álltunk meg ennél: a hangom is fejlesztve lett, úgyhogy új dallamokat tanultam meg, és a hangom nagyon dallamosan zengővé vált.
   Az élmények folytatódtak. Csaknem minden éjjel, mikor aludni szerettem volna, szemeim olyanok lettek, mint a mindjárt kitáruló ajtók, és ha már nyitva voltak, olyan széles és olyan távoli látványt láttam, mintha  világ végéig látnék. Ebben az állapotban féltem elaludni, úgyhogy néha rengeteg ételt erőltettem magamba, hogy ez a látomás megszűnjön, és aludni tudjak.
(Muhammad Subuh önéletrajz)

1956-ban J. G. Bennett-el találkozott Angliában, miután sok nyugati taggal gazdagodott a Subud. Később felkérték Bapakot, hogy más országokba is látogasson el, mint pl. az Egyesült Államokba és Ausztráliába is, így lassan az egész Földön lettek tagjai a mozgalomnak. Halála után sok hangfelvétel, videó és nyomtatvány maradt az előadásokról, beszélgetésekről. Ezek nagy része interneten keresztül is hozzáférhető a tagoknak. 

Pro és kontra saját tapasztalataim szerint

Nem véletlenül hívják az egészet: megnyitásnak. Jól hangozhat az avatatlan fülnek, de gondoljuk át mi történik: kijelentjük egy számunkra teljesen felfoghatatlan és ismeretlen tudati/energetikai rendszernek hogy az bennünk vájkáljon, mozgasson és ami a legfontosabb: befolyásolhatja, alakíthatja az auránkat. 

A való életben gondoljunk csak arra, hogy hányszor engedünk be idegent a házunkba, lakásunkba. Megvan? Jó, most fordítsuk át ezt a gyakorlat nyelvére: kinyitjuk magunkat egy idegen energiának, esetleg tudatnak. Lehet, hogy mi önfeledten végezzük a gyakorlatot ami jó is, de a nagy nyitottság közepette mivel avatatlanok vagyunk egy kóbor szellem ránk is tapad. Megtörténhet? 

(Ha ez kérdés az olvasónak még, akkor kifejezetten nem javaslom a gyakorlat elkezdését...) Természetesen igen, persze ez bármikor megtörténhet velünk, ha alacsony energián rezgünk, ha ittasak vagyunk, ha álmodunk, ha temetőben járunk... De ez mégis egy roppant nyílt energetikai gyakorlat, ahol nem mi irányítunk. Ezt tartsuk szem előtt!)) Ezeket a rossz szellemeket keleten dzsinneknek hívják a gyakorlók, a nyilvános Subud feljegyzésekben ezek aktívan előfordulnak.

Noha minden valláshoz szól a gyakorlat, a muszlim vallási rendszerrel, ami átitatja a szervezetet nem tudtam azonosulni, sem Allahon keresztüli megvalósítás gondolatával. Az egészet úgy fogtam föl egyébként és fogom föl ma is, hogy eredendően a muszlim vallás is az abszolútot kutatja. Próbáltam ezt meglátni, de nem jött össze. Hozzáteszem nem követelik meg a vallás váltást, sőt amit én tapasztaltam nagyon szabadok a magyar szervezet tagjai és kedvesek. 

Lehetséges Subudban külön nevet kérni, amit adnak a tagoknak. Ez már nekem homályos ki és hogyan közvetíti, Bapakhoz közeli kör feladata ezt intézni. Egy darabig ez érdekelt, utána feladtam, nem kértem. Ez is egy kötés, ami lehet rendkívül motiváló és tisztító is. Erről nincs külön információm. 

A legbizarrabb oldal a Subuddal kapcsolatban egy külföldi oldal volt, amit pár éve láttam. "Dark latihan"-ként nevezik. Ott egy kvázi kezelésként árulta valaki a latihánt 36 angol fontért, amibe meztelenséget és "szerelmet" ,valószínű szexualitást is belevittek egy lesötétített szobában. Mondanom sem kell abban a közegben minden lehet csak spiritualitás nem. Ha kell kérésre elküldöm az oldal képernyő mentését, de már szerintem azóta beszüntették a működést, a google nem hozza az oldalt. Viszont az angol Wikipédia idézi a tantrista Laurie Handlers-t, aki saját szájíze szerint alkalmazza szexualitással keverve.

A szervezet választott logója és energetikai rendszere is nagyon erőteljes, centralizáló. Akinek a csakráját még energetikai kezelés során még nem tisztították vagy töltötték, az jó eséllyel a subudban érzékelni fog energiát, ami már nem hozzá tartozik. Nekem ez az energia azonban túl erőszakos és kontrollálatlan. Hozzáteszem ugyan, hogy egy komolyabb gyakorlat közben és után is öntudatos, egészséges maradtam. Az elmém viszont nyomottnak érződött és nem úgy, mint ellenben pl. egy intenzívebb om-meditációnál.

Anno sok Bapak előadást olvastam angolul is. A tagok számára - legalábbis még pár éve úgy volt - több évnyi följegyzés olvasható ingyen. Ez rendkívül pozitív, hamar föl lehet kapni a helyi szóhasználatot.

Angolul vannak olyan cikkek melyek szerint sok helyen negatív "szektává" alakult egy-egy csoport. Magyarországon ettől nem kell tartani, nem üldözik lasszóval a kilépőt. Ráadásul számtalan beszámoló van olyan Subud tagok gyerekeiről akik keveset tudtak a gyakorlatról, csak látták hogy a szülők néha elvonulnak barátokkal. Később a gyerekekre semmi sem lett kényszerítve, többségük csak a szülők hóbortjának tudja be ma is az egészet. Ráadásul gyerekek számára tilos a gyakorlás.

Indonéziában a szegényeket, gyerekeket Bapak igyekezett felkarolni. Nem csak szónokolt, ha nem ő maga kezdett el élelmet összekészíteni a rászorulóknak. Illetve próbáltak olyan kisvállalkozásokat létrehozni, amiken keresztül szintén javíthatták az emberek életkörülményeit. Ebből egy ma is működő nonprofit szervezet a YUM született meg.

Alapvetően keresztény háttérrel, meditációs tapasztalatokkal vágtam bele a Subudba. 

Ezért idővel letudtam szűrni, hogy milyen irányba akarok fejlődni, tapasztalatokat szerezni. Maximum olyan öt évig lehettem igazán tag. Ezért tapasztalataim mélységei megkérdőjelezhetőek, tudom. Az egyébként semmilyen előkészültséget nem igénylő latihán, nekem egy idő után céltalannak, szükségtelennek érződött. A latihán adhat bizonyos magyarázatokat, de sokkal több kérdést vet föl.

A gyakorlat természete

Többszöri nekifutásra indult be nálam a latihán, ismertem olyat akinél egyáltalán nem. Olyat is, aki otthon tv-zés közben is "végezte" a maga módján, az előírtak ellenére. Annyit köszönhetek mindenképpen a gyakorlatnak, hogy bizonyos finom fizikai energiák érzékelésére megtanított. Erre más gyakorlat is képes lett volna, már tapasztaltabban ezt tudom. 

Amikor igazán működik, akkor az egész folyamat megrázó, elementáris. Aktív energia tornádó közepében találod magad, de az egész nekem céltalan. Noha szó van Istenről, bizonyos féktelen szeretetet és kifejezhetetlen hatalmasságot is éreztem gyakorlatok során.... viszont azt, hogy tudatilag előrébb lépnék a helyzetemben azt sohasem tapasztaltam. Olyan gyakorlatként gondolok rá, ami segített megtapasztalni bizonyos tartományát a finom fizikai érzékelésnek. 

Végső soron az évek alatt egy exoterikus "channeling"-ként jött le a gyakorlat. Úgy éltem meg, hogy érzem a középpontomat a latihán során, de nem a lelkit. Sőt energetikailag a latihán minduntalan ki is mozdít belőle. Átkavar. Nem egy megnyugtató érzés. Ez mind igaz volt az egyedi és "csoportos" gyakorlatokra. Lehet, hogy ez, ezer évvel ezelőtt a szufiknak nagyon jó volt, de értelmetlen abban a formában, ahogy tapasztaltam. 

Érdekes adat, hogy Osho (Radzsnís Csandra Mohan Dzsain) ismerte és elismerősen nyilatkozott róla. Aki olvasta az Oshoval kapcsolatos cikkem, tudja csak akkor idézem, ha igazán szükséges. Minden esetre elvileg ezt ő nyilatkozta:

"Van Indonéziában egy rendkívül ritka ember, Bapak Subuh. Anélkül, hogy tudta volna, rájött egy technikára, amit úgy hívnak: latihan. Véletlenül bukkant rá, de a latihan az egyik legősibb tantra módszer, nem egy új jelenség. A latihan az első lépés a mahámudrá felé: engedi a testet lüktetni, hagyja, hogy energiává váljon, anyagnélkülivé, hagyja, hogy a test feloldja és megolvassza saját határait. Bapak Subuh egy mohamedán ember, de ez a módszer „subud”-ként ismert. Ez egy buddhista szó. A „subud” eredete három másik szó: „su”, „bu”, „dha” – a „su” azt jelenti sushila, a „bu” Buddhát jelöli, a „dha” pedig a dharmát. A subud tehát: sushila-Buddha-dharma. A jelentése: a Buddhától származó magasztos erény törvénye, Buddha törvénye a magasztos erényről. Ez az, amit Tilopa nagyszerű tanításnak nevez.

A latihan egyszerű. Ez az első lépés. Az embernek el kell lazulnia, szabadnak és természetesnek kell lennie. Legjobb, ha egyedül vagy és nincs jelen senki, aki megzavarhatna. Zárd be a szobád, és állj egyedül. Ha találsz valakit, aki már belépett a latihanba, az a segítségedre lehet, az ő jelenléte katalitikus erővé válhat, egyfajta kapunyitóvá alakul át. Így egy olyan ember, aki egy kicsit magasabb fokon áll már, könnyen megnyithat téged, de te magad is képes vagy erre. Egy kicsivel több időbe fog telni, ez minden. De soha sem árt egy kapunyitó. Amikor egy ilyen kapunyitó áll melletted, ő elkezdi a latihanját; te csak állsz, az ő energiája pedig elkezd veled lüktetni, az ő energiája elkezd körülötted mozogni, mint egy illat, úgy vesz körül – és te egyszerre meghallod a zenét. Épp úgy, mint amikor meghallasz valakit gyönyörűen énekelni, vagy valaki egy hangszeren játszik, te meg elkezded az ütemet dobolni a lábaddal, vagy a kezeddel ütögetni a karfát, vagy csak elkezdesz együtt lüktetni a ritmussal – épp így egy mélyről feltörő energia megváltoztatja az egész szobát, és ezzel a szoba minősége egy pillanat alatt megváltozik. Neked nem kell semmit sem tenned, csak légy jelen, ellazultan és természetesen, és csak várj, hogy történjen valami. Amikor a tested elkezd mozogni, neked engedned kell, csak azzal kell hozzájárulnod, hogy hagyod megtörténni. Ennek az együttműködésnek nem szabad túlságosan közvetlenné válnia, maradjon csak egy megengedés. A tested hirtelen elkezd mozogni, mintha valami megszállta volna, mintha egy hatalmas energia szállt volna le rád a magasból, mintha egy felhő érkezett volna, hogy most körülvegyen téged – és most ez a felhő teljesen birtokba vett téged, átjárja a testedet, az pedig elkezd mozogni. A kezeid felemelkednek, finoman mozogsz, egy légies táncba kezdesz, lágy mozdulatokkal: a tested megemelkedik.

Ha tudod, mi az az automatikus írás, akkor könnyű lesz követni, hogy mi is történik a latihanban. Az automatikus írásnál a kezedbe fogsz egy ceruzát, becsukod a szemed, és vársz. Egyszerre egy rándulást érzel a kezedben: ebben a pillanatban megszállja a kezedet valami, mintha valami belédköltözött volna. Semmit nem kell tenned, mert ha mégis teszel valamit, akkor az nem a túlvilágról érkezik hozzád, hanem a te saját cselekedeted lesz. Neked csak engedned kell. Ellazultan és természetesen – Tilopa szavai csodálatosak, nem is lehetnének tökéletesebbek.

(...) A magyarázatok eltérnek azt illetően, hogy mi is történik ilyenkor – de ez nem is számít. A legmélyebb magyarázat erre, amit én igaznak találok az, hogy a te saját legmagasabb központod átveszi a hatalmat a legalacsonyabb központod felett: a tudatod legmagasabb csúcsa megragadja a tudattalan elméd legmélyebb részét. Te kérdezel, és a saját legbensőbb lényed válaszol neked. (...) Ugyanez történik a latihanban, csak az egész testtel. Az automatikus írásban csak a kezedet lazítod el, és engeded szabadon. A latihanban elengeded az egész testedet, vársz és együttműködsz, majd egyszerre csak hirtelen egy rándulást érzel. A kéz önmagától felemelkedik, mintha valaki egy láthatatlan zsinóron húzná fel – te csak engedd. A lábak is tovább mozognak: megfordulsz, elkezdesz táncolni, nagyon kaotikusan, nincs benne ritmus, se beleavatkozás, de egy idő után mélyebbre merülsz, és a mozgás megtalálja a saját ritmusát. Akkor már nem kaotikus, megvan a saját szabályszerűsége, fegyelmezetté válik, de nem erőszakolja rád magát. A benned rejlő legnagyobb lehetőség átveszi a hatalmat a legalacsonyabb szintű lehetőség – a tested – felett, és elkezdi mozgatni azt.

Amikor tökéletesen megtisztultál, és úgy érzed, a tested felfrissült, mert egy energiafürdőt vettél, és az egész tested egynek érzi magát – nincs megosztottság benne, és a tested anyagisága is elveszett, sokkal inkább energia, mozdulat, folyamat most már, mint anyag –, akkor készen állsz. ...) /Tantra a végső megértés - Osho magyarázata Tilopa Mahámudrájához
A továbbiakban Osho tanácsokat ad a gyakorlat kiteljesítéséhez, az ezekkel való öncélú kísérletezgetéstől senkit sem tilthatok el, viszont egyáltalán nem ajánlom.

Összegzés (?)

Egyértelműen a latihán és a Subud nem olyan, mint mikor még Bapak élt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett az igazi Bapak, illetve akkor egy gyakorlat, 87 előtt. A személyi kultuszt én is ellenzem, ez esetben sem szempont nálam. Ráadásul fura mód itt - a külföldi beszámolókra is támaszkodva - inkább Bapak távozta után jelent meg egyfajta "Bapakizmus" a tagok körében. A latihán mozgásokban én eredendően nem csak energia blokkok jelenlétét vagy megszállottságot vélek fölfedezni, ha nem azt az ősi elementáris Isteni megnyilatkoztatást, amelynek kifejezésére a szavak képtelenek. Hasonló megtapasztalható mámort és primordiális lét-extázist a görög Dionüszosz rítus, de a még régebben visszanyúló hinduizmus is ismer. Magyarokhoz, pedig a sámánok, táltosok mágikus világa karnyújtásnyira van. Saját gyökereink is tartalmaznak mágikus eljárásokat, csak kutatni kell azokat.

Mióta elengedtem a latihánt azóta, felfigyeltem olyan utakra, mint pl.: a csikung, az energia/szellem/lélek gyógyászat, sámánisztikus révülés, mély meditáció, a mantrák ereje és az ősi gnosztikus tanok. Saját belső vezetettséget találtam. Komoly munkával és kudarcok által el kezdtem válaszokat kapni. Kíváncsiságom kielégítése mellett pedig sikerült olyan emberekkel társulnom, akiket kedvelek és hasonlónak tűnik az utunk. Nem gondolom, hogy a jövőben újra el kezdek a latihánozni.

Ez szerintem bőven elég, mint önvallomás és visszatekintés. Mindenki azt szűr le belőle amit akar. 

Köszönöm a figyelmet.*

Balogh Tamás, Acrab

LINKEK

Subud tagok és VOLT Subud tagok véleményét is ajánlott olvasni annak aki érdeklődik a gyakorlat iránt. Olvasnivaló, az angol cikkeket google fordítóval is ajánlom mindenképp. https://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/subud_isten_megtapasztalasa https://mandiner.hu/cikk/20151014_horthy_istvan_sharif_interju_valojaban_o_volt_az_apam https://manda.blog.hu/2015/08/13/a_nemzet_arvaja_es_a_subud
Angolul:
https://forum.culteducation.com/read.php?5,42034,page=4 

https://www.youtube.com/watch?v=Xck4t1jVnAQ
http://www.energyenhancement.org

*Ahhoz, hogy ezt az írást, ebben a formában leírjam és közöljem olyan 10 év tapasztalata kellett. Lehet, hogy semelyik sem tűnik soknak, de amúgy... az. Ha az utószó jogán élhetek még annyit tanácsolnék minden útkeresőnek, hogy egyrészt az összes választható utat kérdezze meg magától "szükséges -e rajtuk végig mennem?", ha meg vagytok nélküle, sokszor tényleg jobb helyette egy filmet megnézni, vagy csak egy másik előadásra beülni. Béke.

TE IS ÉGESS KÖNYVET! (eredeti cím: Összezárva magunkkal)

A jelenlegi lezárásokkal és korlátozásokkal terhes időszak számos dologtól megfoszt minket. Nem mehetünk oda ahova szeretnénk, vagy találkozhatunk azokkal, akikkel kéne. Programjaink törlődtek, sokaknak a munkahelyük is átmenetileg vagy teljesen megszűnt.

Ez egy komoly helyzet, viszont az egészségügyi és gazdasági részleteit nem ez a bejegyzés fogja megtárgyalni. Helyette inkább vizsgáljuk meg lelkileg lehetőségeinket. Milyen dolgokkal foglalkozhatunk egy ilyen időszakban? 

   Minden válság magában foglalja a lehetőséget a változtatásra is. Jó irányban is. Sokan panaszkodtak eddig, hogy egy otthon töltött hétért a karjukat is oda adták volna. Akik arra vártak, hogy legyen idejük nyelveket tanulni, írni, otthon kitakarítani most van lehetőségük. A fanyalgók és lusták, pedig rossz úton járnak, mert számos példa mutatja, hogy a lehetőséggel igenis aki tud, az él. 

Takarítás

Kissé morbid ugyan a jelen helyzetben, azonban ismeretes, hogy a kínai válság szó írásjelei a veszély (wei) és lehetőség  (ji) jelekből tevődnek össze*. A nyelvbe kódolt bölcsesség alapjai náluk is fenn maradtak. Természetesen a jelentéstartalmakat ki lehet forgatni magukból. 

Viszont, ha azzal játszunk el gondolatban, hogy a lehetőség jelenthet jót is, olyat, amit felhasználhatunk saját javunkra is, akkor mindjárt  előnyösebb helyzetbe kerültünk. Parányi segítség is sokat nyújthat.

    Össze zárva magunkkal és a hozzánk közel állókkal sok dolog felszínre kerül. Régi vitaindító sérelmek, vagy éppen rossz szokások manifesztálódhatnak intenzívebben. A karantén-helyzet jó alkalom ezek elengedésére, megbocsátására vagy felül írására. Sokkalta erőteljesebben érezzük miket mulasztottunk el eddig tisztítani vagy elengedni. 

Haszontalan dolgok kidobása

Időről időre szükséges körül néznünk lakásunkban, legtöbbet használt szobánkban, hogy milyen tárgyakra nincs már rég szükségünk. Számos kis megunt csecse-becse foglalja a helyet. A polcnyi nem olvasott, esetleg örökölt könyveket lehet legjobb, ha egyenesen a kukába hajítjuk. Mert még, ha azokat mi is vettük, már nem hozzánk tartoznak. A felszabadult tér, pedig később minket fog segíteni.

Elmondok egy személyes példát, hogy legyen mindenkinek fogalma a helyzet komolyságáról. Nem is olyan régen kaptam egy könyvet, amit egy darabig olvastam, majd félre tettem. A könyv az éjjeliszekrényemben volt, azonban mégis közel az ágyamhoz. Ettem, ittam, meditáltam, filmet néztem, írtam és aludtam közelében. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy hirtelen jött magas vérnyomásom támadt, erős szívdobogással. Azt hittem, hogy egy gyulladt fog az oka. Nagyjából három napig kínzott. Idővel rájöttem, hogy a helyzetet nem okozhatja fog. Kint sétáltam, kisebb munkákat végeztem és megterhelés alatt sem lüktetett semmi az ínyem környékén. Viszont főleg amikor lefeküdtem pihenni mindig rosszabbul és rosszabbul éreztem magam. Ez nem logikus, ugye?

    Egyik nap jött a megvilágosodás, miközben néhány dolgot arrébb pakoltam a szobában. A kérdéses könyvet, pedig mivel már rég olvastam, fel akartam tenni vissza a polcra. Akkor éreztem, hogy a könyv és köztem kellemetlen energetikai kapocs van. Miután erre rájöttem és a házból is kivittem a kötetet, azonnal jobban éreztem magam. Újra tudtam az ágyamban feküdni anélkül, hogy valami szorongatta volna a szívemet.

A könyvet végül házon kívül elégettem, mert nem akartam, hogy véletlenül esetleg máshoz kerüljön és ugyanazt élje át, amit én. Megmondom őszintén fogalmam sincs mi lehetett konkrétan a könyvvel.

Egy pszichológus biztos azzal magyarázná a történetet, hogy a könyv cselekményébe nagyon bele éltem magam. Esetleg azzal indokolná, hogy akitől kaptam, azzal tudat alatt megoldatlan viszonyom van. A könyv történetesen vontatott cselekmény szálakkal operált, lassú, régies stílussal, ezért is raktam volna félre. Untatott összeségében. Akitől pedig kaptam jó viszonyt ápolok, nem feltételezem, hogy tudatosan átkozott könyvet adott volna a kezembe. 

A könyv címe és írója elképzelhető, hogy teljesen lényegtelen a történet szempontjából. Lehetséges, az összes könyvén egyfajta átok ül, de az is lehet, hogy ez csak egy személyemnek szóló lelki üzenet volt, hogy mi az, amire egyébként egyáltalán nincs szükségem. 

Ez volt az én egyik kidobandóm tavasszal. Ez persze nálam is kirívó eset, hasonlóval csak egyszer találkoztam lakásban, egy félig leégett gyertya formájában. Annak is negatív erőtere volt és nehezen tudatosítottam. Viszont az a gyertya nem volt állandó jelleggel benne a közvetlen életteremben. 

Remélem ezzel mindentől jobban sikerült rávilágítanom, hogy miért fontos a szükségtelen, netán kifejezetten káros tárgyak kidobása. 

Kreatív időtöltés

Miután a takarítást elvégeztük, feltöltődhetünk kellemes elfoglaltságokkal. Sokan az adalékanyag mentes pék árúk készítésébe fogtak bele. Kenyerek és kalácsok jelentek meg az online térben. Némelyikük ugyan elég furcsa alkotás, viszont mindben ott a lélek és nagyrészük biztos egészségesebb bolti, felfújt rokonaiktól.  Magyarósi Csaba vlogger is sütésre adta a fejét. Ő eddig inkább elment Olaszországba vagy hazai éttermekbe, most viszont otthon süti a pizzát. 

Saját kenyér, recept mellékelve

Már az olaszoknál is láthattuk, hogy az énekesek és zenészek szívből szórakoztatják környezetüket. Azóta sok kihívás jelent meg az interneten. Az eldugott tehetségek több emberhez juthatnak el, mint valaha. Pamkutyáék ezt kihasználva Karantén tehetségkutató szervezésébe kezdtek. Az első videójuk már fél milliós megtekintésnél jár, ezen bejegyzés írásakor pedig azt már kettő is követte. 

   Táncosok, testépítők, jóga oktatók motiválnak otthon gyakorlásra. Amire szükség is van, ugyanis jómagam is olvastam olyan beszámolót, hogy a semmittevés közepette az egyébként egészségesek lábai is elkezdenek dagadni, vizesedni. 

    Olyan új hírességek is születnek, mint az "Anyakivan" oldal instagramon, ahol egy anyuka, Semjén Nóra ad vicces tanácsokat gyerekeseknek. A bor fogyasztás a tanácsok között elég gyakori. 

   A nagy öregektől is látunk jó példát. Anthony Hopkins újból rivaldafényben sütkérezik, a világ ugyanis egy rövid video alapján újra ráfigyelt. Sokak, köztük jómagam számára is most derült fény arra, hogy a színész a festészet örömének eddig is hódolt. Most azonban kifejezetten több ideje van hobbijának élni. 

   Én számos kreatív projektbe kezdtem bele. Többek között régi novelláimat kezdtem leporolni, kezdetnek egy belső poénokkal teli könnyed horror történettel próbálkoztam. (Itt olvasható.) Ezek sajnos a blogtól elveszik az időt, de tele vagyok ötlettel Samsarahun fejlesztésével kapcsolatban is. Bízom benne, hogy már ebben az évben sikerül a blogra vonatkozó újításokat is keresztül vinni. 

Ennyi érdekességet sikerült összegyűjteni a nagyvilágból. Kívánok minden olvasómnak erőt, egészséget! 

Adalék

*A krízis/válság jelről bővebben: 

https://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_word_for_%22crisis%22

Az eredeti jelentése (angolul: danger at a point of juncture) még érdekesebb, ugyanis olyasmit jelent, hogy: veszély egy adott fordulóponton.

Jó kenyér recept, ezzel sikerült már igazi, finom kenyeret sütnünk:

https://youtu.be/bvDXhcCWBDA

Nap-éj egyenlőség és tavasz

A nap-éj egyenlőség egy csillagászati esemény, amelyben a földi egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján, ez évente kétszer fordul elő (március 21. és szeptember 23. körül). Ez az esemény játszódott le egészen pontosan most, március 20-án 4 óra 50 perckor.

Napforduló kifejezéssel, pedig a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb, azonban a téli, illetve nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén. A Föld forgástengelyének a ferdesége miatt a két időpont delelési magassága közt eltérés mutatkozik.

NAP-ÉJ EGYENLŐSÉG

Tavasszal a télen pihentetett energiák felszínre törnek. Elementáris erővel rázza meg magát a természet. Magok indulnak növésnek, rügyek pattannának, és ha éjszaka fagy is, délben - feltéve, ha nem felhős az égbolt - már erővel süti arcunkat a Nap.

Az élőlények örülnek, hogy nem védőpajzsok mögül kell szemlélniük a világot. Ezért is különösen nehéz 2020-ban, vírus-járvány alatt otthon maradni. Minden moccanni akarna, de az értelemnek jelen esetben a túlélés érdekében fölül kell kerekednie az ösztönökön. 

A természet lehetőséget ad az embernek legalább négy nagy alkalommal minden évben, hogy észrevegye, az élet ciklikusságok végtelen sorozata. 

Tavasszal hálát lehet adni az új élet lehetőségének, illetve tevőlegesen energia magokat kell ültetnünk. Nyáron további folyamatos munkával és oda figyeléssel gondozzuk az elvetett magvakat. Ősszel, pedig az aratáskor már látható lesz, hogy mi az, amit magunkkal viszünk a téli éjszakák sötétjébe. 

A tél hagyományosan a belső munka ideje volna. A külső sötétben születik a belső világosság. Ehelyett mi decemberben is rengeteget szaladgálunk, a külvilág felesleges tárgyaival azonosulunk. 

Annak is, aki nem folytat kertben, vagy termőföldeken munkát az élete egy tőle nagyobb, ősibb rendszerben játszódik. A rendszer folyamatai, pedig mindenkire ugyanolyan mértékben hatnak. A természet nem személyválogató.

S légyen akármilyen hihetetlen, panelházak lakói is vetnek el gondolat, majd manifesztálódott tett-magvakat.

A "mag-népe" kifejezés rendkívül leértékelődött kis hazánkban. A tudatlan erők ebből vicceket is kezdtek faragni. Az ő káruk. Ugyanis, mindenki a "mag-népének" tagja, mindenki minden másodpercben kis gondolat építőkockákkal játszik, amikből saját jellemünkhöz passzoló szülemények fogannak meg. 

TŰZRAKÁS

Sok mindent természetesnek veszünk, mint pl. a tiszta vizet, a jó levegőt, kellemes ágyat, a meleget. Azonban ki próbált már egyszer is erdőben éjszakázni? Vagy hányan kíséreltek télen tüzet gyújtani jeges, vizes fával?

Az alapvető önképet egy olyan egyszerű folyamat, mint egy tábortűz elkészítése rendkívül újraírhatja. 

Rohanó világunk illúziókra épül, ezt mindenki tudja. Ki alakítottunk az évszázadok során olyan technikákat, amelyek miatt végül, ha akarjuk testünkön kívül nincs semmilyen látható azonosulási pontunk a nagybetűs természettel. 

A TERMÉSZET, A SZERTŰZ ÉS A HÁLA

Van egy titok, amit most mindenkivel megosztok. Ingyen. 

A Titok, hogy: Tudatosan visszakapcsolódhatunk a lelki világokba (a jó hír, hogy a kötelékeink, ha porosak is, de megvannak). Saját lelkünk és jelenlétünk a kapu. Ezért működik a mantra, az elmélyült ima, az ének, a tánc, a dob, a révülés és a meditáció. 

A négy elem egysége is születésünktől fogva a miénk, de sosem foglalkoztunk vele behatóbban. 

A Tűz bennünk is ég, de gyújthatunk egy mécsest a jelesebb napokon, és pár perc erejéig félre rakhatjuk problémáinkat. A napforduló és a nap-éj egyenlőség jó alkalmak arra, hogy vissza, majd előre is tekintsünk pár hónapot. Levonhatjuk a tanulságokat, hálát adhatunk a velünk történt jó dolgokért, szeretteinkért. 

Most azért írok ezekről, mert úgy érzem a természet, az erdők még háborítatlan pontjai gyógyírt kínálhatnak sebeinkre. És nem a természetet kell isteníteni, de a saját egós működésünket kezdetnek illik néhanapján mellőzni. 

Miután, pedig félre raktuk saját önfontosságunkat, észre vehetjük a többi embert is. Megláthatjuk az esőben is a szépséget, és a szürke ködben növő virágot.

Amennyiben szerencsésnek mondhatjuk magunkat és találunk hozzánk hasonló érdeklődési körrel megáldott társakat, együtt is túrázhatunk, énekelhetünk, dobolhatunk és további hasznos lelki, szellemi tetteket is végre hajthatunk.

(Végül mindenképp olcsóbban jövünk ki, mintha az egyébként felgyülemlett negatív erőinket kizárólag gyógyszerekkel és pszichológusokkal kezeltetnénk.)

Adigzsi és a tuvai sámánok

Szibéria déli részén található egy különös nép, ahol manapság is meghatározó a samanizmus, a természetvallás és buddhizmus. A nemzet 300'000 főből áll, dacol az esetenként -40 fokos hideggel. Orosz és kínai oldalról pedig felváltva érte a 20. század során a folytonos elnyomás.

Tuvában, Ázsia közepén kalandozunk. Egyes földrajz-tudósok szerint valóbban Tuva a kontinens közepe Kizil, a főváros mellett ezt egy emlékmű is jelzi. Kanalas Éva, hazai néprajzkutató erre a távoli vidékre látogatott többször is, hogy bemutassa a helyi közösségek életmódját és a sámánokat.

"1996-ban utaztam először az Altáj-hegységbe majd Tuva köztársaságba. Magyar népdalénekesként 1991-ben elnyertem a Népművészet Ifjú mestere címet. A Kárpát-medencei népdalhagyomány hiteles előadása, a magyar népdalkincs megőrzése gyűjtése egészen fiatal korom óta kíséri és meghatározza életemet. Főként a moldvai csángó magyarok legarchaikusabb népdalait gyűjtöm és adom elő. E dalok keleti hangzása indított el a Belsőázsiai, Dél-szibériai területekre.

Az Altáj és Szaján-hegység vidékén élő őslakosok dalhagyományában rokon dallamokat véltem felfedezni a moldvai csángó magyar népdalokéval. Ezért gyűjteni kezdtem Dél-Szibériában, ahol a gyűjtések mellett magyar dalainkat is énekeltem az ott élő altajiak, tuvák, hakasz népcsoportok körében. 2004-ben utaztam másodjára Tuvába. Ekkor már nem csak népdalokat, hanem az általam feltételezett magyar táltos hagyományt is rekonstruáltam. Kétségtelen, hogy a 96-os Tuva expedíció ebben nagy segítségemre volt. Azóta mintegy nyolc alkalommal utaztam Dél-Szibériába. Mindemellett énekeltem Baskíriában, Mari Köztársaságban, Hakasziában, Hanti-Manysi földön, Komi Köztársaságban, Észt országban. Leginkább Mongus Kenin Lopsan a Tuva sámánszövetség vezetője, és a természetben ott rejtőző ősi világkép segítette utamat, hogy eltaláljak a magyar táltos hagyományhoz. A táltos kultúra, mint ahogyan a magyar népdalok is egy egészen a Csendes-óceánig húzódó egységes kultúra az úgynevezett sztyeppei nomád kultúrához tartozik. Ez nem csak a Közép-Ázsiai népeket foglalja magába, hanem a Belső-Ázsia és Észak-Szibéria őslakos népeit is. Népművészetünk szimbólumrendszere, ugyanúgy megtalálható a türk népeknél: kazakoknál, kirgizeknél, az altajiaknál, hakaszoknál, tuváknál, baskíroknál mint a finnugor népeknél: hanti-manysiknál, mariknál, komi népeknél de ugyan úgy az altajiaknál is. 

Amerre én jártam és énekeltem, mindenhol nagy szeretettel fogadtak és sajátjuknak érezték magyar dallamainkat. Rokonaiknak tartják a magyarokat. Amikor magyar népdalt énekelek e népek körében, egyből énekelnek egy hasonló dallamot. Amikor egy moldvai csángó magyar asszony altatót énekel a keleti kárpátok lejtőin azt egy altaji kazak asszony ugyanúgy végzi, ugyanazzal a nyelvpörgetés technikával mint a moldvai csángó magyar asszony a szeret folyó mentén. Beli buba…kezdődik egy magyar altató közép Erdélyből és Kína területén élő jugar népcsoportnál Beli,bele.. szóval kezdődik szintén az altató dal. 

Egy közös eurázsiai kulturális műveltég része a magyar táltos hagyomány is, nem csak a népdalok és a díszítő művészet. Azon összefüggéseket, melyeket eddigi kutatásaim alapján sejtettem, hogy rokonságban állhatnak a magyar táltos hagyománnyal, főként a moldvai magyarok ősi hiedelemvilágával, azt a tuva sámán munkájával megmutatta számomra, és bizonyosságot tett feltételezéseimre. Amint azt említettem a dél-szibériai őslakos népek körében végzett kutatások mellett folyamatosan gyűjtéseket végzek a moldvai csángó magyarok körében is, népdalainkat, ősi hiedelmeinket összehasonlítom feltételezett rokonnépeink hagyományaival, akik a mai napig számon tartják a Kárpát-medencei magyar rokonaikat, valamint magyar népdalainkon keresztül hírt adok távoli rokonainknak Magyarországról. 

Az archaikus népi imádságokból feltételezek egy, a magyaroknál is végzett szertartást, ahogyan azt Diószegi Vilmos samanizmuskutató is leírta. See-Oglu Adigzsi, a tuva sámán, - tuvául kám, baski, csajakcsi- a lakást tisztítja, ”artis” -hegyi tuja- füstölővel, valamint dobol, táncol stb. Kövekkel jósol, hasonlóan mint ahogyan a moldvai csángó magyarok baboznak. Valamint szintén a csángó „vízvetés”-hez hasonlóan keresi a „zavaró” tárgyat. Tavaly elvittem See-Oglu tuva sámánt a moldvai Csángó Magyarokhoz, Pusztina faluban nagy pillanata volt kutató munkámnak, amikor a majdnem 80 éves László Anna és See-Oglu megmutatta kamerák előtt a közös örökséget. Ősi természeti vallásunk, őseink tisztelete, kapcsolatunk a természeti szellemvilággal, tengri tisztelete közös gyökerünk, más-más néven is." /Kanalas Éva

ADIGZSI ÉS SÁMÁNOK

Kanalas Éva énekes, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával dokumentumfilmet készített, amely bemutatja az életben maradt ősi sámán tradíciókat. Kutatásának főszereplője Sii-oglu Adigszi. Adigzsi nevének jelentése: nyilas, lövész. Tűzevő. Csajákcsi-kám, tuva nyelven így nevezik az örökölt tudású sámánt (a magyar táltos hagyományban itt is találunk hasonlóságot .
A kialakított baráti kapcsolatok révén sikerült Kanalas Évának olyan szertartásokon, tisztításokon részt venni, ahova általában kívülálló ritkán nyer betekintést.

A sámánok főbb feladatai közzé tartozik a földhöz kötöttségek oldása, a lakástisztító szertartás, a halottbúcsúztatás, áldozati szerek vezetése, valamint a természeti erők, ősök és szellemek tiszteletére végzett szertartások tartása.
Amit bizonyára kevesen tudnak, hogy tuvában külön sámán központ is működik. Ott szervezetten előre egyeztethetnek időpontot a sámánokkal, helyileg kérhetnek gyógyítást, áldást és általános tanácsokat kaphatnak. E mellett a sámán főleg a házak, lakások tisztításához és a halottbúcsúztató szerekhez külön kiutazik a családokhoz. Több sámán is működik hivatalosan, női sámánok is vannak. Viszont a férfiak össze zárnak, bizonyos megbeszéléseken, szertartásokon nők nem vehetnek részt.

A dokumentumfilm részletesen bemutatja a főbb módszereket, ahogy Adigzsi dolgozik. A kettő leglátványosabb munka a belső terek tisztítása és a természetben, tűznél tartott szertartás.
A tér-tisztításnál a sámán a szobák közepére hordat minden bútort és gondosan megtisztítja, levédi a tereket. A sötét sarkokat fénnyel itatja át. A legtöbb szertartásról elmondható, hogy több órát vesznek igénybe, egy halottbúcsúztató több napból is áll. Az elhunyt és az élők közötti kapcsolatot a sámán pontosan feltérképezi, gondoskodik hogy minden életben maradott megfelelően búcsút vehessen az elhunyt lelkétől.

A film hossza bőségesen elegendő arra, hogy átérezzük azt a mindennapi ismétlődő munkát, amit a sámánok szakadatlanul végeznek. Nagyon nehéz körülmények között, dacolva a távolságokkal és  rettentő faggyal is. Véleményem szerint, ami negatív dolgot el tudok mondani, hogy néhol a jelenetekből merészebben is lehetett volna vágni az alkotóknak. Ugyanis a szertartás elemek gyakran ismétlődnek, a helyszínek pedig váltakoznak, de a jelentéstartalmuk megegyezik új információ nélkül. Ez a néző számára egy vetítésen megterhelő lehet, főleg ha a film után mindenki szeretne legalább egy kérdést föltenni az alkotóknak.

A filmből is kiderül, hogy az egykori tibeti, buddhista hatás is erős a mai napig. Egy 2012-es felmérés szerint a lakosság 60%-a vallotta magát buddhistának és 8%-a samanisztikus Tengri vallásúnak. Ebben a felmérésnek az alakulásában a régebbi szovjet tisztogatásoktól való félelem is közrejátszhat.
Összefonódások mindenesetre vannak, a sámánok tudását mindenki elismeri, segítségüket gyakran kérik. Ráadásul a sámánok is a tibeti naptárat használjak a központjukban is.

Kanalas Éva kutatása során sok, egykor a magyarság körében is még élő szertartást fedezett fel. Sőt, a mai csángók több olyan ősi technikát őriztek, meg amely kísértetiesen hasonlít a tuvaiakra.
"A filmben látható szertartásokban párhuzamokat találunk a magyar archaikus szokásokkal. A tuva sámán „artis” - (hegyi tuja) - füstölővel tisztít, dobol, táncol stb. Kövekkel jósol, hasonlóan, mint ahogyan a moldvai csángó magyarok baboznak. A „zavaró-ártó" szellemeket a csángó „vízvetés”-hez hasonlóan keresi."

A tuvaiak nagy különlegessége, hogy a mai napig egy összetartó közösséget alkotnak. Őket is meggyötörte a történelem, öngyilkosságok náluk is előfordulnak a nyomor közepette, de saját vallásukat, természethez való viszonyukat sikerült megtartani.

Az alapján amit egy filmvetítésen láttam, Adigzsi egy végtelenül szerény ember. A vetítés végén a vastapsot nem fogadja, ellenben felkérésre jól láthatólag szívesen végez tisztító szertartást. Aki nem tervezi, hogy ki utazik Tuvába röpke 6500 kilométert, az bátran éljen a ritka lehetőséggel, főleg mikor Adigzsi is Magyarországon tartózkodik, tekintse meg a róla (is) készült filmet!
A dokumentumfilm vetítés időpontjairól, helyszíneiről Kanalas Éva honlapján és facebook oldalán lehet érdeklődni.

Bejegyzés írásához felhasznált oldalak:
http://kanalas.freeweb.hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tuva
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tuvai_nyelv
https://vilagbarangolo.blog.hu/2018/08/27/egzotikus_orszagok_7_0_tuva
http://www.mandorla.hu/rendezvenyek/Oiun-Adigzsi-See_Kanalas-Eva_2014aug23.pdf

Hova tűnt a harmadik szemünk?

Miért kételkedünk a reinkarnációban? Miért nem hiszünk Istenben? Miért nem látjuk az angyalokat, ha vannak? Miért gondolkodunk túl dolgokat? Betegségeink okát miért nem kutatjuk? Miért hanyagoljuk a nyilvánvaló karmikus összefüggéseket? Miért látja valaki a csodát, más valaki pedig miért vak a természetfelettire? 

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések számtalan kiváltó okra vissza vezethetőek. Problémáink mélyére, illetve a vizsgált jelenségek gyökeréig leásni azonban nehéz, ha eleve nem állnak rendelkezésünkre megfelelő eszközök.

Teszem azt, ha elhívnak ismerőseink megnézni egy filmet a moziban, amit 3Ds technológiával forgattak, akkor szükségünk lesz egy 3Ds szemüvegre, ami lefordítja nekünk a mozivásznon látottakat olyanra, ahogy azt az alkotók szánták. Ha például egy olvasószemüvegen keresztül néznénk az igazi három dimenziós filmkockákat akkor merőben más - feltehetően rosszabb - élménnyel távoznánk a moziból mint a mellettünk ült barátaink akik 3Ds szemüvegben élvezték az alkotást.

A természetfelettinek titulált jelenségek is szintén előttünk történnek, de olyan spektrumban amit átalakító eszköz nélkül nem látunk. Feltételezhető az is, hogy már a fejünkön van az a bizonyos szemüveg, de mivel az előzetesek mennek még a vásznon, ezért nem éreztük szükségesnek hogy aktiváljuk a szerkezetet.

Rengetegen kísérleteztek már és bizonyára fognak is olyan pszichotropikus, tudatmódosító szerekkel amelyeknek segítségével más rezgésre hangolhatóak az érzékek. A DMT-t tartalmazó anyagok  új világokat nyithatnak meg erőszakosan, a szert használónak. Azonban a vegyületek által elindított mellékhatások kezelésére már a kísérletezők nincsenek felkészülve - a destruktív jelenségeket "rossz tripként" aposztrofálják. Ez a könnyed pszichikai utazgatás hatalmas felelőtlenség azok szemében, akik ösztönösen vonzódnak a jóga és különféle meditációkhoz.

Pár dologban azonban a meditáció és a szerek útját járók egyet értenek, az egyik az, hogy az ember képessé válhat tudatosan is a hétköznapi ébrenlét (és az álom állapotok) mellett más "dimenziókat" is megtapasztalni. És ez nem hit, rassz, nemiség vagy politikai nézet függvénye. Szabad akaratunkkal ugyanis rengeteg utat kipróbálhatunk, inkarnációkon keresztüli létünk alapvetően is az örök utazásról, megtapasztalásról szól.

"Ismernünk kell a dolgok fizikai, asztrális és mentális természetét, hogy a maguk helyére beoszthassuk, osztályozhassuk őket. Mindenesetre tisztázásukat, osztályozásukat nehézzé teszi az, hogy a három sík között nincs éles határ, egymásba olvadnak. Például a durva, fizikai, szexuális éhség szinte észrevétlenül folyik át az asztrális érzelmességbe, s az asztrális művészet legmagasabb fokán alig észrevehetően siklik át a mentális, a tiszta, szellemi elvontságba." /Wictor Charon

A HÁROM TEST ÉS

A HARMADIK SZEM

Az Igazságot kereső, tudásszomjra éhes ember hamar ráébred a csakrák és a különféle finom fizikai testek létére. Hozzájuthat az azokkal foglalkozó írásokhoz. Társulni is lehet számos olyan spirituális gyakorlatokat végző körhöz, ahol energiatesttel dolgoznak, tisztítanak.

Nagyobb kerülőkkel, de az egykori harmadik szemről is beszerezhetőek írások. Én most Wictor Charont hívom segítségül, aki így írt róla A misztikus út c. könyvében:

"Eredete, mint mondottuk, visszanyúlik az ősi egyiptomi és az annál is régebbi, a mai anyagelvű emberiség számára elveszett lemuriai és atlantiszi kultúra idejére. A betűk akkor természetesen hieroglifák voltak mérhetetlen mélységű tartalommal töltött pentagrammok, amelyeknek három síkon volt értelmük. Első formájukban nem a kauzálisan gondolkodó, hanem a vizuálisan felismerő, intuícióval beleérző ember számára készültek, akinek még működött a Harmadik Szeme. Ez a csodálatos okkult szerv, amelynek elveszítését; megvakulását később csak úgy pótolta a lassan kifejlesztett agyrendszer, mint a vak ember látását a Braille írást kitapogató kéz. A Harmadik Szem látta a másik világot, tehát a háromszemű ember nem ismert halálfélelmet. Tudta, hogy a halál csak létforma-változás, helycsere a két világban, s mind a két világban nyitott szemmel benne élt. A Harmadik Szem feleslegessé tette a kauzalitást, vagyis az ok és okozat törvényei közötti nehézkes, hosszadalmas botorkálást, a hamis következtetéseket. Mert nem szavakban, tisztázatlan tartalmú fogalmakban gondolkodott, hanem képekben, szimbólumokban látott. Nem csak a koponya közepén lévő rejtélyes tobozmirigy őrzi a Harmadik Szem emlékét az ember testében, hanem áloméletünk is. Képekben, szimbólumokban álmodunk, s ezt a modern pszichoanalízis is felismerte. Igaz ugyan, hogy egyelőre csak néhány szegényes kulcshoz sikerült hozzájutnia, melyeket az álomfejtéshez használ, ugyanis a legtöbb analitikus a másik két síkot fel sem tételezi. Pedig az álomnak gyakran van jelentős és mind a három síkra vonatkozó értelme, leszámítva a valóban csak testi ingerekből és hiányérzetekből eredő álmokat. Az új orvostudomány például az álmokból eredő megfigyelések alapján ma már kénytelen számolni az úgynevezett prófétai álmokkal, diagnózisálmokkal, problémafejtő álmokkal, figyelmeztető álmokkal és a magasabb Én létezésével, amely ezeket sugalmazza. 

A Harmadik Szem tragikus elhomályosulása az ember börtönkapujának bezárulását jelentette, azáltal, hogy foglyul ejtette őt az idő, a tér és a halál káprázatába. Később Káldeában és Egyiptomban a papok, a hagyományok őrzői hieroglifa-gyakorlatokkal nyitották fel újra – belülről – ezt a lecsukódott szemet. A meditációnak, a magasabb betűgyakorlatoknak ma is a Harmadik Szem, az, "elveszett paradicsom" visszaszerzése a célja. Ezért kell a meditációnál a két szemét lehunyni, a testet lenyugtatni, a gondolatokat lecsendesíteni, hogy a látens dermedésben alvó Harmadik Szem ebben az áttetsző, csendes, belső derengésben felnyíljék és átnézhessünk vele abba a világba, amelyben úgy élünk, tágra nyitott anyagi szemünk vakságával, agytekervényeink bizonytalanul tapogató ujjhegyeivel, mint a világtalan: csak botorkálunk a káprázatos tavaszi napsütésben. 

A Harmadik Szem legcsekélyebb méretű megnyitása, életre keltése meglepő okkult képességeket támaszt fel az emberben. Egyébként a Harmadik Szem történetének bővebb megismerésére szolgál Kurt Aram: Magie und Zauberei in der alten Welt (Mágia és csodák a régi világban) című könyve. Aram alapos, tudományos felkészültséggel tárgyalja a kérdést. A Harmadik Szem létezésének, majd eltűnésének transzcendens okát abban kereshetjük, hogy az ősi, magasabb fejlettségű, mágikus kultúra híjával volt még a szenvedés és tapasztalás szülte etikai értékrendnek, s a Harmadik Szem mágikus hatalmát önös, sötét irányban kezdte felhasználni. Az eredmény kataklizma és a Harmadik Szem elvesztése volt."

Wictor Charon - A misztikus út

AZ EGO

Wictor Charon szerint sem véletlen baleset oka az, hogy jelen képességeink korlátozottak. Sok-sok évezreddel a mai emberiség előtti lények a Földön annyi karmát halmoztak föl, ami már elég volt ahhoz hogy  tudatszintjük lesüllyedjen. Több özönvíz is végigsöpört a bolygón, a rombolás sok áldozattal járt. Az indiai ősi iratok is említik, hogy energia fegyverekkel vívták a háborúkat. Azóta pedig lehet, hogy évezredek teltek el, de az emberek sok mindenben hasonlítanak elődeikre. Kétség sem fér hozzá, hogy egy maroknyi gonosz vezető ismét a kőkorszakig tudná az emberiséget percek leforgása alatt juttatni.

Az ősi harcok következményeként a durva fizikai test kötöttebbé vált, korlátoltak lettek az öntudatos személyiségek. Ezt  átokként és áldásként is értelmezhetjük. A történtek tagadhatatlan pozitív haszna az ok adatoló elme kifejlődése, ami által részleteiben is megértjük már, kimerevítve a filmet, kockákként. Az természetesen más kérdés, hogy az egyes kockák, fényképek amiket látunk túlságosan megbűvölhetik tekintetünket és elfelejtkezünk más képkockákról (esetleg párhuzamosan vetített egyéb filmekről), arról meg pláne hogy egy egybefüggő Filmet látunk, élünk.

A CÉL A VISSZATALÁLÁS,

AZ ABSZOLÚT, AZ ISTENI

A képességek fejlesztésénél és magunk tisztításánál tehát figyelembe kell vennünk az emberi gyarlóságot. Számolni kell azzal, hogy hasonló kozmikus erők hatnak ránk is, mint őseinkre.
Hosszú távon jobb dolgozni a saját egónkon, karmáinkon, mint öntudatlanul azokat elszenvedni.

Minden lépés, ami a léttisztítás útján történik nem elvesztegetett. A csakrák és képességek idomulnak a befogadó tudásához. Ezért vigyázni kell azzal kapcsolatban is, nehogy magunkat erőszakosan sok fénynek tegyük ki. 

"Annyi fényt kaptak, amennyinek a kezelésére képesek voltak. Nincs veszélyesebb a szemnek a túl sok fénynél. Olyan ez, mintha a Napba néznénk. Az ember megvakul tőle. Úgyhogy nem az a kérdés, hogy valakinek több fényt adjunk, ha nem hogy annyit adjunk, amennyi még jót tesz neki. Krisztus épp eleget mutatott tanítványainak dicsőségéből, annyit, amennyit elbírtak."
/Kyriacos Marcides - A ciprusi mágus

Minden tehetség és készség azonban semmit sem ér, ha azokat nem állítjuk hasznos szolgálatunkba. Egy tisztán-látó például minden idejét használhatja csak eltűnt tárgyak, kulcsok felkutatására pedig ugyanannyi erővel segíthetne is eltűnt személyek megtalálásában, esetleg gyógyításánál.

A harmadik szem önmagában egy óriási nagy téma, ezért ez a bejegyzés nem szándékozik bemutatni az aktivizálását, használatát segítő és taglaló leírásokat, gyakorlatokat.
Viszont mindenkinek sok sikert kívánok az élet játszóterén! :)

Balogh Tamás

PS.: Wictor Charon Misztikus út c. könyvéből jelenleg több példány is kapható a bookline.hu oldalon
keresztül.

Photo source: pixabay.com
https://androidjones-obtain.com/products/trancendia-limited-edition-on-canvas-or-paper

Bhagavad-gītā hangoskönyv

Azoknak, akik érdeklődnek az indiai kultúra iránt jó hír, hogy a Magyarországi Krisna-tudatú hívők elkezdték hangoskönyvként is elérhetővé tenni a Bhagavad gītā-t. Jelenleg az első fejezetet osztották meg, ráadásul ingyenesen elérhető formátumban, továbbiakért érdemes figyelni az oldalt. Az alkotók természetesen felajánlásokat elfogadnak és meg is érdemelnek. Technikailag egy kilenc és fél perces hangsávról beszélünk, ami 21,9 mb. helyet foglal, tehát mobil barát is. 

Többféle fordítás született az évek során, olyan is ahol pont Krisna tanításai csorbultak. A hangoskönyv azonban a hiteles A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda Gitájának fordítása alapján készült. 

Vasvári Csaba hangja kellemes, tisztán szól és munkáját hangmérnökök, rendező, szerkesztő és nyelvi szakértő segítették. Tehát egy igényes anyagról van szó, aminek a puszta tényét is a mai világban igazán meg kell becsülni.

Mint magam is lelkes olvasó jó szívvel ajánlom másoknak még Bakos Attila gita előadásaiból készített hanganyagát. Biztos sokan ismerik az írót, szerzőt, de akit igazán érdekel a filozófia az ne habozzon, csapjon le hamar a hanganyagra. Garantáltan többször hallgatós.

18 előadás sorra veszi a Bhagavad-gita fejezeteit, és több érdekes információ is elhallatszik, amik a "művházas" beszélgetésekből kimaradnak. Ez nem csoda, hiszen jóga táborokban, baráti társaságokban rögzített felvételekről van szó.

Egy másik érdekes, néhol tömör prezentálása a BG-nak  Bhaktipada Dasa-tól hallgatható meg. Bhaktipada is több videóban, előadásban is beszél természetesen a Gita-ról, az alábbi egy kifejezetten igényes, szerkesztett videó. 

A könyvet fizikailag sok helyen be lehet szerezni. Most 1950 forintért a puha fedeles nyomtatvány a Krisnavölgy honlapján is megtalálható.

A fenti szervezetekkel és személyekkel egyébként nem állok pénzügyi kapcsolatban, érdek viszonyban... - illetve de, vettem tőlük könyveket már, sőt azt is mondhatnám sokkal jönnek nekem :D

De hagyjuk az ilyen anyagias vicceket is. (Ha-ha-ha.) 

Hajtsa a szekered bármi is, légyen az filozófiai vagy a lelki megismerés vágya jó olvasást és hallgatást kívánok!