A félelem mágiája

"Tudsz róla, és te idézted elő az adott helyzetet önmagadnak. Szvámi Ráma Tírtha ezt úgy magyarázta, hogy a félelem vonzza a veszélyt, és ha bármilyen baleset történt veled, te idézted elő, te hívtad meg. Nem akarsz balesetet szenvedni, mégis tartasz tőle. Ez a félelem teremti meg és erősíti meg a balesetet okozó helyzetet.

    Hadd mondjak el valamit! Gyerekkoromban kobrákkal, medvebocsokkal, tigrisekkel játszottam, de amikor kapcsolatba kerültem az angolul beszélő gyerekekkel az iskolában, így vagy úgy, de kialakult bennem egy fóbia. Valahogy létrehoztam a kígyóktól való félelmet a pszichémben, egészen odáig, hogy bárhová mentem, ellenőriztem a szobát, a párnahuzatot, még a zsebeimet is, hogy nincsenek-e ott kígyók. Egy fóbia a félelemtől erősödik. Sohasem vizsgáltam meg ezt a félelmet, képzelt félelem volt, amelyet másoktól vettem át. Valójában sohasem létezik semmiféle félelem belül, mind kívülről származik. Elfogadjuk, nem vizsgáljuk meg, és a félelem ekképpen megerősödik. 

Tehát egy napon a Gangesz partján ültem, egész közel az ásramomhoz. Akkoriban még nem volt duzzasztógát a folyón, látni lehetett, hogyan áramlik a Gangesz. Szóval ott ültem, nem sejtve, hogy egy kobra fekszik alattam feltekeredve. Kétszer vagy háromszor felálltam, majd visszaültem és a kobra is felemelkedett, majd összehúzta magát megint. Teljesen természetesen zajlott mindez.

    De lássuk mi történt! Egy szvámí meglátta ezt, és odakiáltott nekem: "Vigyázz, egy kobra van alattad feltekeredve!" Azt kérte, hogy vigyázzak, de fogalmam sem volt, mit tegyek. Ha egy szülő azt mondja, hogy vigyázz, az nem jelent okot a riadalomra. De én megijedtem, és futni kezdtem. És ahogy futni kezdtem, a kobra üldözni kezdett! A kobra általában senkit sem üldöz, miért is tenné? Nem vagy táplálék számára. Az elmém negativitása volt az, ami maga után húzta a kobrát. Túl későn jöttem rá, hogy a félelmem vonzotta magához. (...)"

/Szvámi Ráma - Óm, az örök tanú 92. old.

Wass Albert - Hagyaték (részlet)

(...) – Nézd, Dani, mert most nézheted: itt megy egy magyar, ki nagy tettekre alkalmas, mert nagy benne a szeretet, mindössze hogy oldalra billent benne a lélek. S amilyen sok szeretet van az egyik oldalon, éppen olyan sok gyűlölet húzza alá a másik oldalt. Így aztán semmit sem ér. Reménykedtem, hogy meg tudom értetni vele rendre a szeretet titkát, mert érdemes ember lakozik szegényben. De vakká tette a keserűség és süketté a gyűlölet. Nagy kár érette.

– Menjek utána és hozzam vissza? – vállalkozott a gyerek.

– Tanultam már magától annyit, hogy ezt megtehetem könnyen... De az öreg megrázta a fejét.

– Maga szándékából kell visszatérnie – mondta halkan –, de ez csak akkor lehetséges, ha előbb megtanítja a tapasztalat, hogy amikor a szeretet cselekszik bennünk, akkor elindul valami láthatatlan erő, ami előbb-utóbb szeretet formájában tér vissza hozzánk. A gyűlölet pedig egyebet se terem, csak gyűlöletet. Gyere, menjünk. Nem tehetünk érte semmit, amíg ezt meg nem tanulja a maga bőrén.

     Alig érték el a sziklákat megint, s már magosan járt fölöttük a nap. Ragyogott az égbolt zöldeskéken és szellővé csöndesült a szél is. A borókás alatti lejtőn nagy borzas kanmedve legelt a veres áfonyán, bundáját szárítva a napon. Mordult egyet, amikor meglátta kettőjüket az ösvényen jönni, majd fújt egy nagyot, s eliramodott lefelé a fenyőbozót felé.

– Állítsam meg? – kérdezte súgva a gyerek.

– Ha tudod – mosolyodott el az öreg szakállas arca, s megállt egy borókabokor mögött. A gyerek föllépett egy lapos tetejű kőre, ahonnan jól láthatta az otrombán loholó medvét. Szemöldökei ráncba szöktek az elnyűtt fekete báránybőr kucsma alatt, s nézése megmerevedett. Fogait is egymásra harapta, mint aki erősen ráncba szedi a gondolatait. Csak állt ott, s a szemei fogták a nagy sötét állatot. A medve futása rendre meglassult. Megállt, visszanézett. Lépett néhányat, s újra visszanézett. Megfordult, állt ott egy darabig tanácstalanul, ide-oda himbálva otromba nagy fejét. Szeme megakadt egy folt áfonyán. Lassan odacammogott és enni kezdett, mintha semmi se történt volna. A gyerek rávigyorgott az öregre.

– Megmondtam neki, hogy nincs mitől félnie – suttogta –, az Isten jó és szereti a medvéket is. Az öreg újra belemosolygott a szakállába és bólintott is.

– Hát megtanultad, ugye? – suttogta vissza.

– Mozogjunk hát óvatosan, hogy meg ne riasszuk újra. Éhes a szerencsétlen, de megtanulta, hogy féljen az embertől...

Chad Foreman: Az öt kerülendő meditációs egócsapda

Chad Foreman-től származó öt csapdát változatlan állapotban, kommentár nélkül osztom meg.*   Még régebben mentettem le. Most sajnos az eredeti Facebook oldal, ahonnan a fordítás származik nem elérhető. A fordító munkáját ezúton is köszönöm, ha valaki magára ismer, kérem jelezze, nevét föl fogom tüntetni. 

Az öt kerülendő meditációs egócsapda

The five ego traps to avoid in meditation by Chad Foreman

Most, hogy számtalan ember csatlakozik a meditáció forradalmához, melyek azok az csapdák, amelyeket érdemes elkerülnünk? Hozzávetőlegesen fogalmazva, a meditációt arra szánták, hogy segítségével felszámoljuk az egó-, ill. énközpontú attitűdöt, amely mindig többet és többet akar, és egy derűs és elégedett – uram bocsá’ – megvilágosodott létmóddal helyettesítsük. De lehetséges az, hogy éppen a meditáció növeli az egót, hozzájárulva érzelmi és pszichológiai értelemben vett szenvedésünkhöz? Csögyam Trungpa, a tibeti buddhizmus egyik meditációs mestere szerint, éppen ez lehet a helyzet, felhívva figyelmünket arra, hogy a meditáció egy egó-csapda, amit szellemi materializmusnak nevez. Az alábbiakban következik az öt egó-csapda, mely kerülendő a meditációs praxis során.

1. Az azonosulás csapdája

Valószínűleg ez a legnyilvánvalóbb csapda, vagy legalábbis mindenki más számára nyilvánvaló lesz, amikor világgá kürtöljük, hogy megvilágosodottak vagyunk. Ugyanakkor egyúttal ez a legkifinomultabb fajta, melyet igen nehéz megérteni. Egészen pontosan az egó műve az a hitünk, hogy van valamiféle állandó és elkülönült személy, aki megvilágosodott. Az egó az, aki az időben fennmaradó egyfajta változatlan önazonosságban hisz, figyelmen kívül hagyva a folyton változó kapcsolatokat és folyamatokat, melyek az életet valódi alkotóelemei. „Ami a megvilágosodást illeti, az pont olyan embereknek való, akik képtelenek szembenézni azzal, ami van.” (Brad Warner) Ez a csapda magában foglalja a más – megvilágosodott - személyekben, mint gurukban, mesterekben való hitet is. Pontosan így működik az egó: megszilárdítás és összehasonlítás révén tökéletes lényeknek látjuk őket, miközben saját magunkat valamiféle alacsonyabb-rendű vagy csökkent értékű lényekként. A mások tökéletes identitásában való hit valójában az, amit az egó projektál kívülre. Természetesen az azonosulás és az azt követő összehasonlítás miatt gondoljuk azt, hogy jobbak vagyunk, mint mások, mert mi „meditálók” vagyunk. Ez egy nyilvánvaló csapda, amit el kell kerülni. Próbálj meg rendszeresen meditálni, anélkül, hogy a ’meditáló’ vagy a ’spirituális’ címkét vagy akármi mást aggatnál magadra. Élj történet nélkül, egyszerűen frissen, éberen minden pillanatban, anélkül azonosulnál valakivel. A meditáció során nem engedjük meg az elmének, hogy bármihez is hozzátapadjon, nem azonosulunk semmivel, szabadok maradunk. Ne mélyedj bele semmibe, ami felbukkan, egyetlen gondolatba se, csak maradj nyitott és éber. E csapda kapcsán az alapvető tévedés az az elképzelésünk, hogy a relatív megnyilvánulások tökéletesíthetők vagy valamiféleképpen teljessé tehetők. A relatív megnyilvánulások szüntelenül változnak, a születés, az átmeneti fennmaradás és a halál állapotain keresztül. Ezek a természetes ciklusok önmagukban tökéletesek, azonban sosem fejeződnek be és nem is válnak teljessé, és természetesen sosem állnak le. A tökéletes [lét]mód az élettel való együtt áramlás, viszont az az állandó identitás, aki ezt megtehetné, nem létezik. A meditáció központi felismerése az, hogy nincs én. A villany ég ugyan, de senki sincs otthon, nincs egy változatlan egó, aki cselekszik. Ez nem egy filozófia, ez olyasmi, ami meditatív befelé tekintés révén felfedezhető. Keresd meg most, ott belül azt a valamit, amit „én”-nek hívsz, és nézd meg, mit találsz. Létezik egy spontán éberség, amely fogékony az adott pillanatra, azonban senki sincs ott, aki mindezt megtenné vagy valamiféle jutalmat nyerne el. Pontosan ezért gyakorolják a buddhisták a cselekedeteik eredményéhez való nem ragaszkodást. A racionális elme számára mindezt nehéz elfogadni, mivel kihívást intéz a szabad akaratról és a függetlenségről szőtt elképzeléseink irányába, azonban vannak egyéb konceptuális alternatíváink arra az elgondolásra vonatkozóan, hogy létezik megvilágosodott személy, és arra is, hogy nem létezik. Hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a zen mester, Suzuki mondja: „nincs semmi olyasmi, mint megvilágosodott személy, sem pedig olyasmi, mint megvilágosodott tevékenység”; vagy ahogyan a non-duális tanító, Nisargadatta fogalmaz: „A szeretet azt mondja: »én vagyok minden«. A bölcsesség azt mondja: »semmi nem vagyok«. A kettő között áramlik az életem.”

2. Az állandóság csapdája

„Aha! Megvan, végre megérkeztem!” – mondja az egó – „Végül csak megtaláltam azt a tökéletes filozófiát, a jó választ, az élet értelmét.” Ez az állandóság csapdája. Mihelyt azt gondolod, hogy megvan, máris eltévedtél, elvétetted az állandótlanság értelmét, megragadtál valamit, ami konceptuálisan biztos számodra, amibe kapaszkodhatsz ebben a folyton változó világban. Az egó az állandóságot nagyon gyakran intellektuális módon ragadja meg. Azt gondolod, hogy megszerezted… a választ a problémáidra, a végső konklúziót. Ez egy csapda. Tompítja a jelen pillanat iránti fogékonyságot, arrogánssá tesz és végső soron hatalmas csalódáshoz vezet. Ahogyan azt a zen mester, Suzuki megfogalmazta: „…bölcsesség [amikor] az elme mindenre készen áll”. És egy figyelmeztetéssel folytatja: „A kezdők elméjében még sok lehetőség van. A profik elméjében már csak kevés.” Bölcsen tesszük, ha mindig emlékeztetjük magunkat a Tao Te King első sorára, amikor azt képzeljük, már megtaláltuk a helyes választ: „Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való.” [Az igazság, mely megnevezhető, nem a valódi igazság.] 

A gondolatok és a fogalmak bírnak egyfajta állandósággal, hiszen nem változnak úgy, ahogyan az anyagi dolgok. Nagyon könnyen helyettesíthetőek, de ha egyszer elhatároztuk magunkat egy vélemény vagy egy következtetés mellett, akkor az a gondolat állandó marad, és éppen ebben áll a problémánk. A valóság állandóan változik, és nincs olyan általános érvényű hit, amely lefedne minden eseményt és szituációt. Ezt Alan Watts fogalmazza meg legtalálóbban: 

„Van valami ellentmondás abban, hogy tökéletes biztonságban akarjuk magunkat érezni egy olyan univerzumban, melynek az igazi természete a pillanatnyiság és a változékonyság. Az ellentmondás azonban egy kicsit mélyebben fekszik, mint a biztonság utáni vágy és a változás ténye között feszülő konfliktus. Ha biztonságban akarok lenni, azaz, védelemre vágyom az élet áradata elől, akkor el akarom határolni magam az élettől. És az elhatárolódásnak pontosan ebben a valódi jelentésében tűnik el a biztonságérzetem. Biztonságban lenni annyit tesz, mint elszigetelni és megerősíteni az „én”-t, és éppen ennek az elszigetelt „én”-nek az érzete rémít meg és tesz engem magányossá.”

3. A központosítás csapdája

Örülök, hogy erről az egócsapdáról is beszélhetek, ugyanis ez az egyik legfőbb hiba, amit az éberségmeditáció gyakorlói elkövetnek. Ezek az emberek gyakran a megfigyelés vagy tanúság egyfajta középpontjába vonulnak vissza, ami olyan érzés, mintha létezne egy olyasfajta elszigetelt és elkülönült valami, ami minden mást figyel. A gond az, hogy a meditáció tanítói közül rengetegen így tanítják a meditációt. (engem is beleértve) Azt tanítják, hogy legyél elfogulatlan, legyél a csendes tanú, hagyd a dolgokat jönni és menni, anélkül, hogy kibillennél a nem ítélkező tudatosságból. Azonban ez csupán az igazság felé vezető aprócska lépcsőfok. 

A következő lépés annak a megértése, hogy a tanú-tudatosság nem különül el attól, amit megfigyel. A szamádhi a meditáció egyik legkorábbi formája, amit az ősi Indiában a legkülönfélébb vallási szekták tagjai gyakoroltak, és ez volt az, amit maga a Buddha is gyakorolt, amikor felfedezte a dolgok mély igazságát. A szamádhi valójában azt jelenti, hogy eggyé válsz azzal, amit megfigyelsz. Nem arról van szó, hogy továbbra is elkülönült és zárt maradsz, hanem arról, hogy teljességgel egyesülsz megfigyelésed tárgyával, úgy, hogy nincs különbség köztetek. Teljes elmélyedés a pillanatban, amikor tulajdonképpen elveszel abban, amit csinálsz. Nem érsz el, illetve nem adsz hozzá egy újabb megfigyelő ént. A belülre történő központosítás helyett, a meditáció eszméje az, hogy kívülre középponttalanítasz, szétoszlatod magad mindenbe. A mindenség a pillanatban – te vagy. Ezt jelenti a buddhista Szív szútra egyik népszerű sora, ami kijelenti, hogy a forma üresség, az üresség forma. Üres tudatosságunk semmitől sem különül el, valójában mindennel azonos. Az éberség pontosan ezen a módon teszi lehetővé az erkölcsöt, a bölcsességet és az együttérzést. Olyan mértékben válsz eggyé a dolgokkal, amilyen mértékben megérted őket, amilyen mértékben [maguk] a dolgok leszel. Ez a legmélyebb empátia és az érzékenység legkifinomultabb formája. A Buddha azt tanította, hogy hallgass oda, és minden, amit hallasz az csupán hang, illetve figyeld a dolgokat, és minden, ami megjelenik, csupán jelenség. Nincs elkülönült személy, aki nézi a látványt és hallja a hangot, csak hang van, csak látvány van. Megismétlem: ez nem filozófia, hanem a meditációban fellelhető megtapasztalás. Tegyél próbát most rögtön: bármi is történjék, te csak hallgass, és nézd meg, találsz-e valamiféle határvonalat közted és a hang között. Ez a bölcsesség elveszett a (str)éberség* modern gyakorlatában, ahogyan az korunk sok tanítójánál látható. [*McMindfulness: Lefordíthatatlan szójáték, amely a meditációs praxis felhígult, gyorséttermi jellegére utal. A magyar változatban azt szerettem volna érzékeltetni, hogy miközben az éberség spontaneitásában nincs semmiféle törekvés, sem célra irányultság, a stréberség megfelelni akarásában annál inkább van.]

4. A felhalmozás csapdája

Erre a csapdára a Buddha és később a zen mester, Dógen hívta fel a figyelmet Amikor a meditáció révén próbálunk valamihez hozzájutni, máris eltévedtünk, különösképpen akkor, ha a megvilágosodást igyekszünk elérni. Nincs semmi, amit hozzáadhatnánk és nincs semmi, amit el kellene vennünk belőle. A megszerzés és elutasítás éppen azzal a ragaszkodással és viszolygással azonos, melyek a Buddha figyelmeztetése szerint minden érzelmi szenvedés okát képezik, és amelyeket Dógen a meditációs praxis legfőbb hibájaként említett. 

   Amikor azzal próbálkozunk, hogy érdemeket vagy tudást halmozzunk fel, ahogyan azt a buddhizmus vallási irányzatai tanítják, egy szupererős egót fejlesztünk ki. Bármely bölcsesség vagy erény, melyet felhalmoznak, a halál és pusztulás természeti törvényének hatálya alá esik, [ezért] nem megbízható menedék. Minden, ami megszületett, el is fog pusztulni. Csakis az önkéntelenül jelenlévő, nyitott elme tökéletes bölcsessége az, ahol a megvilágosodott tevékenység meg tud jelenni. Légy jelen a pillanatban és ne hagyj nyomot. Az ego modus operandus-a [működésmódja], hogy nyereséghez, előnyhöz próbál jutni, és kisajtolni valamit minden egyes pillanatból. Ebben a megközelítésben sosincs béke és egy szemernyi megelégedettség sem. 

   Szögyál Rinpocse, a tibeti buddhista mester egyszer úgy fogalmazott, hogy a meditáció egyszerűen a megelégedettség gyakorlata. Túlságosan is egyszerűnek hangzik így, azonban rendkívül mély és sokkalta nehezebb annál, mint amilyennek képzeljük. Ez a kelepce magába foglalja önmagunk fejlesztésének egócsapdáját. Az önfejlesztésnek egy idővonalra van szüksége, múltra és jövőre, és pontosan ez az a tudatállapot, melynek meghaladására kísérletet teszünk a meditáció során, azáltal, hogy az örök mostban tartózkodunk. 

Felejtsd el a jobbá válás elképzelését! Legyél teljességgel önmagad ma és holnap is! Minden egyes nap teljes, minden egyes pillanat teljes. Ne hasonlítsd össze a pillanatokat! Múltbeli önmagad és jelenlegi önmagad különbözőeknek tűnhetnek, azonban csak akkor, ha megszilárdítod és összehasonlítod őket. Önmagunk fogalmának megszilárdítása, összehasonlítás, tökéletesítés – mind, mind egócsapdák, melyek kerülendőek a meditáció során. A legnagyszerűbb instrukciók, melyekre húszéves tanulmányaim során ráakadtam, azok, melyek azt mondják: ne próbálj megváltoztatni semmit sem, ne manipuláld önmagad, ne kíséreld meg elérni a megvilágosodást, egyszerűen csak engedd meg a pillanatnak, hogy az legyen, ami. Az egyik népszerű tibeti közmondás úgy szól, hogy „ez a pillanat, ahogyan van, a megvilágosodás”.

5. A boldogság csapdája

Csögyam Trungpa szerint „A megvilágosodás az egó végső kiábrándulása.” [„Az ego szempontjából a megvilágosodás a végső halált jelenti, az én halálát, az én-enyém halálát és a figyelő halálát. A megvilágosodás a végső, végérvényes kiábrándulás.”] Vajon mi mondatta ezt vele? Hosszú ideig úgy tűnt számomra, hogy a megvilágosodás azt jelenti, hogy örökké boldog leszek, közömbösen fogadva, bármi történjék is. És a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ezt a minden fáradságot megérő célt üldözzem. Mekkorát tévedtem! Van egy csodálatos könyv, A boldogság-csapda, amely vázolja az éberségmeditáció személyiségterápiaként történő használatát, és nagyon világosan elmagyarázza, hogy a legsúlyosabb csapda, amivel szembe kell néznünk, az, ha örökké boldogok akarunk lenni, ami teljességgel szembe megy a tényekkel. A változás, a csalódás, a próbálkozás és hibázás valóságával. Az egó leghatalmasabb győzelme az, ha meggyőz minket arról, hogy mindeme gondoktól képes megóvni minket. [Ezzel szemben] az egyetlen reális hozzáállás az elfogadás. „Minél inkább próbáljuk elkerülni azt az alapvető realitást, mely szerint minden emberi élet fájdalommal jár, annál valószínűbb, hogy küzdeni fogunk a fájdalom ellen, ahányszor csak felbukkan, és pontosan ezáltal hozunk létre még több szenvedést.” (Russ Harris: A boldogság-csapda)

Eckhart Tolle azt visszhangozza, amire számos nagy spirituális tanító rámutatott már előtte: a jelen helyzettel szembeni ellenállás minden szenvedés gyökere. Sajnálatos, hogy mindez magába foglalja a boldogtalansággal, a fájdalommal és a depresszióval való szembeszegülést is. Ahogyan azt a régi mondás tartja „aminek ellenállsz, azt fenntartod”. Azzal, hogy teret adunk e dolgok létének és mozgásának, valójában megengedjük, hogy továbbhaladjanak, ami nem azt jelenti, hogy nem térhetnek vissza – [hiszen] az élet telve van szenvedéssel –, hanem azt a jó hírt, hogy semmi sem állandó. Semmi szükségünk kedves kis történetekre, sem pedig cukormázas valóságra. Ahogyan azt       Brad Warner megfogalmazta: „A valódi bölcsesség ama képességünk, hogy megértsük, milyen elképesztő mértékben süketelünk magunknak minden nap minden egyes pillanatában.” 

Ha megpróbálsz örökké boldog lenni, úgy végzed, mint a Simpsons karakter, Ned [Lópikula Piperkőc] Flanders, aki mindig boldog és pozitív próbál lenni, ami pont úgy jön le, mintha egy kicsit ijedős és neurotikus lenne. Hasonlóan egy boldogság-narkóshoz, aki arra van rákattanva, hogy minden helyzetnek csak a jó oldalát lássa. Mindezzel szemben, teljesen rendben van, ha szomorúak vagyunk, ha szeretteink elvesztése mély bánattal tölt el minket, ha nem tökéletesek vagyunk, hanem csupán tökéletesen emberiek.

A meditáció nem arról szól, hogy megpróbálunk elmenekülni vagy transzcendálni valamiféle másvilágba, [hanem éppenséggel arról, hogy] bensőséges viszonyba kerülünk a valósággal, úgy látjuk a dolgokat, ahogyan azok vannak, nem pedig úgy, ahogyan szeretnénk, hogy legyenek. Az elfogadásnak e tere az, ahonnan hathatós változások tudnak lezajlani, mert tökéletesen tudatában vagyunk helyzetünknek.

Írta: Chad Foreman Chad Foreman 2003 óta tanít meditációt, és elkötelezett aziránt, hogy autentikus meditációs gyakorlatokat hozzon be milliók életébe. Chad korábban buddhista szerzetesként 6 évet töltött elvonulásban, minden idejét a meditáció tanulmányozásának és a gyakorlásnak szentelve. Jelenleg a legmagasabb szinten kvalifikált meditációs tanító az Ausztráliai Meditációs Intézetnél, ahol egy egyedülálló 21 napos meditációs kihívást dolgozott ki annak érdekében, hogy az éberség és relaxáció alapjaitól a tudatosság mélyebb szintjeire kalauzolja a gyakorlókat. 

Magyar fordítás eredete (a bejegyzés publikálásakor nem elérhető): 

https://www.facebook.com/yoeliel.delipipiter/posts/2057241621214908

https://seventhrayblog.wordpress.com/2017/11/21/the-five-ego-traps-to-avoid-in-meditation-by-chad-foreman/

https://insighttimer.com/buddhachad

* Az írással nem minden ponton értek egyet, de szükségét éreztem, hogy elérhető legyen.

A szolgaság bilincseinek kinyitása

Évekkel ezelőtt egy érdekes könyvbe botlottam, aminek a címe az volt, hogy "Mit akarsz valójában?" Az eredeti címe egyébként eltér jelentésében, az a Sudden Awekening, azaz Hirtelen Felébredés. A könyv írója Eli Jaxon Bear, akiről külön ezúttal nem szándékozok írni, viszont művére nagyon is szeretném felhívni a figyelmet.

    Eli Jaxon sok témát boncolgat a Mit akarsz valójában?-ban, ám mégis egységes marad végig mondanivalója. Az írást egyaránt tudom ajánlani kezdő spirituális kutatóknak és haladó lelkeknek egyaránt. Eli olyan témákat boncolgat, mint az ego szerepe, félelmek leküzdése, lelki és szellemi működésünk. Érthetően fogalmaz, az általa felvázolt összefüggéseket olvasmányosan adja át. Az író saját élményeiről is beszél, a mesterével való találkozást is elmeséli, így sokkalta valóságosabb, személyesebb képet alkothat az olvasó a felvázolt folyamatokról. 

    Néhány sort kiválasztottam a könyvből. Az idézett részek a félelmeinkről szólnak. Azt hiszem, ez a téma amúgy is rendkívül aktuális 2020-ban.

"A csend az a kulcs, amely kinyitja a szolgaság bilincseit."

"Emlékezz, hogy az egó túlélőgépezet, minden programja azért működik, hogy segítsen elkerülnöd a félelmet és a veszélyeket, így kockázatmentes biztonságban maradj. Az ismeretlentől való félelem sekélyes szinten tartja az embereket, csupán lényegtelen dolgokkal elfoglalva őket, hogy megpróbálják kivédeni a felszín alatt rejlő félelmeket. A lélek hív téged, hogy ne csupán létfenntartó rutintevékenységeiddel foglalkozz, ha nem állj ki és nézz szembe a rettegéssel, amely valójában irányítja az életedet."

"A félelmet gondolkodással rejted el, gondolkodásod, pedig kételyek, és a biztonságvágy témáit variálgatja. Valahányszor olyasmit gondolsz, ami kételyen vagy biztonságvágyon alapul, a félelemmel való közvetlen szembenézést kerülöd el. A bizonytalanság, az óvatosság, a hasonlítgatás, a panaszkodás, a belső vita, az elhatárolódás, az ítélkezés és a „Mit kellene tennem?" gondolatának kergetése - mind az ismeretlentől való rettegés közvetlen átélésének neurotikus elkerülési módjai. 

A börtönöd falai félelemből készültek - félsz attól, vajon mi lehet a túloldalon. Amikor végre eleged van a börtönből, nem számít többé, hogy félsz - e vagy sem. A félelemfalai nem tudnak többé megállítani. 

Amíg elméddel azonosulsz, megmaradnak a kételyeid. Azon töröd a fejed, hogy miben lehet megbízni. A fejedben hallható hang miatt zűrzavart és homályt élsz át. Nem látod azt, ami ott van közvetlenül előtted, mert a múltban és a jövőben élsz, mentálisan elszakadva a jelentől."

"A természetes intuíció a csendben szólal meg. Ha beszélsz magadban, nem hallod meg az intuíciót. Ha beszélsz magadban az, lecsapolja az életerődet. Ha kétely merül fel, ne kövesd, és ne tekintsd személyes ügynek. Semmit sem tud tanítani neked. Csupán egy futó gondolat a sok közül. Az aggodalom és a kétely csupán félelem, és egy hozzá kapcsolódó történet. Ha a történetben maradsz, sosem férsz hozzá a félelemhez.

Tedd félre a történetet. Ne vegyél részt a kételyben, és nézz szembe mindennel. Hívd meg a félelmet, engedd még erősebbé válni, és kövesd a szívedet!

Aki igazából vagy az, mindennel meg tud birkózni. Akinek gondolod magad az, nem létezik, így nincs mit vesztened. Amikor eltűnik a személy látszata, akinek hiszed magad, és közben mozdulatlanul nyugalomban maradsz, felismerheted, ki vagy valójában. Mi marad, amikor eltűnsz? Mi marad, ha kibírod, amit kibírhatatlannak hiszel?"

"Kételyeid olyanok, mint a heroin. Függsz tőlük, és azt gondolod, hogy még egy adagra van szükséged. De ezek a kételyadagok semmi újat nem tudnak adni neked, semmi frisset. Állj le! Add fel függőségeidet! Drogod a félelem, a kétely és a biztonságvágy. Ne érj hozzájuk: mérgezőek!"

A saját példányom, amit még évekkel ezelőtt vettem meg, az Édesvíz kiadó gondozásában jelent meg. 173 oldal hosszú, ideális tördeléssel és egy oldalon kevés karakterrel lett nyomtatva. Nyáron egy fa alatt, vagy nyugágyon olvasva nagyszerű élmény lehet elmélyedni benne. Nem sok könyvre mondom ezt, de a Mit akarsz valójában? egy határozottan újraolvasható mű. Jó olvasást kívánok hozzá!

Nyári napforduló, napfogyatkozás és újhold

Nyár dereka idén számos asztronómiai érdekességgel kecsegtet. Hamarosan itt a nyári napforduló, lesz egy napfogyatkozás, miközben készülődik az újhold és hullócsillagok festik majd meg az eget.
Az égi tünemények megfigyeléséhez a Magyarországon legmegfelelőbb időpontokat igyekeztem mellékelni.

Nyári napforduló

Időpont: 2020. június 20. 21:44

Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap delelési helye az égbolton délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja (következésképpen a legrövidebb éjszakát).

Ennek pontos ideje most, június 20-án egy szombat estére esik.

Részleges napfogyatkozás

Magyarországon: 2020. június 21. reggeli órák

A napfordulót követő reggelen és délelőtt egy részleges napfogyatkozás is megfigyelhető lesz Magyarországról is. 21-én gyűrűs napfogyatkozásról beszélhetünk majd, azaz a Nap látszólagos mérete nagyobb lesz a Holdétól. A jelenség Közép-Afrika, Ázsia és Dél-Kelet Európa területeiről követhető.

Magyarországon Nagyatád-Kiskunlacháza-Üllő-Visonta vonaltól délkeletre figyelhető meg a jelenség. Mivel a napfogyatkozás észlelhetőségének szélén vagyunk, ezért így sem teljesen bizonyos, hogy szabad szemmel látható lesz a folyamat.

Természetesen a "szabad szemes" megfigyelést is minimum hegesztőpajzs mögött ajánlott végezni.
A Wikipédia listája és más tematikus oldalak alapján értelmezve a megadott (TDT) időegységből 7:40 (7:30 és 7:56 között) következik optimális megfigyelési időnek - Budapesti idő szerint. Sajnos az a helyzet állt elő, hogy pontos időre vonatkoztató adatot jelenleg egyetlen magyar oldalon sem találtam ezzel kapcsolatban. A wikipédia 38 másodperces láthatóságot ír.

Újhold

Kezdete: 2020. június 21. 8:41

Ahogy a híres mondás is tartja, a látható világ a láthatatlanban gyökerezik. Amennyiben a felhők is engedik június közepe, kedvező a csillagleséshez. Június 5-re esett a telihold és 21-től kezdődik az újhold.

Bootida meteorraj

Megfigyelhető: 2020. június 22 - július 2.

A Júniusi Bootidák meteorrajra június 22-től lehet számítani július 2-ig. Egész este megfigyelhetőek, noha az óránkénti 1-2 átszáguldó tünemény az általánosabb ennél a rajnál. Június 27. számít megfigyelés szempontjából a legideálisabbnak. A hullócsillagok intenzitása egyébként kiszámíthatatlan, legutóbb 1998-ban látták a legtöbbet, akkor óránként száz elszáguldó meteort is  lencsevégre kaphattak az asztrofotósok.
  A Bootidák a 7P/Pons-Winnecke üstökös csóvájából keletkeznek, illetve úgy, hogy bolygónk keresztezi a 7P nyomvonalát. Földi megfigyelés szempontjából előre megjósolhatatlan, hogy mely évektől várhatunk majd igazán látványos éjszakákat.
Biztos, ami biztos: tartsuk nyitva szemünket!
Áldásos napokat és kellemes éjszakákat kívánok minden olvasónak!

Forrás és link ajánló:
Holdnaptárak:
https://www.met.hu/ismeret-tar/naphold/index.php?ful=6#aktp
https://kalender-365.de/holdnaptar.php

Napforduló:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Napfordul%C3%B3

Fotó:
Pixabay.com

Napfogyatkozás:
https://24.hu/tech/2020/06/11/reszleges-napfogyatkozas-2020-junius
https://www.iflscience.com/space/a-ring-of-fire-eclipse-will-darken-the-skies-after-the-summer-solstice
https://www.timeanddate.com/eclipse/map/2020-june-21

Bootidák:
https://en.wikipedia.org/wiki/June_Bootids 
http://tuzgomb.blogspot.com/2016/06/ma-este-juniusi-bootidak.html

Subud és latihán - coming out

A blogon több szervezetről írtam már és amikor szükségét éreztem hangsúlyoztam, hogy nem tartozom az említett csoportokhoz. Ezúttal egy olyan közösségről fogok írni, aminek pár évig tagja is voltam. Ez lassan már tíz éve történt, akkoriban a "spirituális kereső" kifejezés nagyon illet rám. Jelenleg az Igazság keresőjeként gondolok magamra és jól-rosszul, próbálom ezt a szerepkört betölteni. Úgy döntöttem visszatekintek egy egykor régen elhagyott gyakorlatra, amit pár évig végeztem és azóta is kutatom annak mibenlétét. 

    Célom minimálisan felvázolni az adott szervezet működését és a mögötte lévő erőket. Beszélek személyes élményeimről, amennyire tudok. És sajnos leszögezek valamit: nem mondok el mindent. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de tudatosan nem fogok mindent elmondani, amit gondolok. Egyrészt mert a személyes igazságaim és kapott válaszaim eltérhetnek másétól. Továbbá, már amit elmondok, azért is a materialisták a pszichiátriára küldenének. Ráadásul a személyes fizikai érzékeken túli észlelést egyáltalán nem tudom alátámasztani. Értelmetlen róla videót mutatni, a hangfelvételek nem rögzítenek semmi különöset. Nincs szó leleplezésről, sem tényfeltárásról és remélem nem is érződik a bejegyzés egyfajta promóciónak. Habár kétségkívül kevesen ismerik a témát is.

Subud és latihán kejiwan

Mindenkit mély tisztelettel köszöntök, aki -e szavakat olvassa. Próbálom a lehető leglényegesebben leírni, hogy mi az, amit tudhatunk a Subudról. Ezt, az indonéz gyökerekkel rendelkező szervezetet Muhammad Subuh indította el a 20. században. A szervezet egy egyedül és másokkal közösen is végezhető spirituális gyakorlatra épül. Ezt latihan kejiwannak hívják. Hasonlít a kundalinivel kapcsolatos eljárásokra.

Én magyar csoporttagokkal találkoztam csak, nem voltam külföldi helyszínen ez ügyben. Tagdíjra vagy belépti díj fizetésére nem emlékszem, hogy fizettem volna. 2009/2010-től 4-5 évig foglalkoztam a gyakorlattal.
Egyfajta beavatás szükséges az elkezdéséhez, egy gyakorló jelenléte kell, hogy bennünk is elindulhasson a folyamat.
Az energia megkapása és tovább adása úgy néz ki, hogy állsz egy szobában valaki közelében, aki már régóta gyakorol. Az ő energiájának hatására (nincs testi érintkezés, és a férfiak és nők külön helyiségben gyakorolnak) képessé válik az új jelentkező is a későbbi gyakorlatozásra egyedül is. Nem szent írás a gyakorlatokat többed magaddal végezni, de energetikailag erősebb hatást vált ki.

A lejátszódó magnetizmus során a beavatott 

(mégegyszer írom, hogy nincs se ölelkezés, se semmilyen test konktakt a másikkal... főleg akkor meneküljön valaki aki olyat tapasztal, hogy el kezdik fogdosni miközben csukva a szeme)

idegen energiákban fürdőzik.

A fellépő mozgásokat egyesek energiablokkokkal magyarázzák. Nem tisztázott, hogy a gyakorlat közben csak energetizálás, tisztítás vagy valamilyen szintű energia csere történik.

Akiben kérdéses: Igen, működik. Kérdéses azonban a gyakorlat célja, iránya és hatékonysága. Nincs tanító, gyógyító, sem látó aki megmondaná hol tartasz a gyakorlatban, mire van szükséged. Nincs segítség ami megmondaná meddig gyakorolj, hol rontottad el...
A Subud egy ezoterikus energetikai rendszernek a kulcsát adja át a gyakorló számára, amire az egyszeri adeptus nincs felkészülve és teljes természetével az "átadó" sincs tisztában.

Röviden: a szubud egy muszlim újraélesztéssel elindított - szerintem - tantrikus irányzat. Becsatornázva energetikailag a muzulmán valláshoz. Kőkeményen, de nem kimozdíthatatlanul. Bapakról ezért inkább szufiként, keringő dervis misztikusként oldalhelyes nyilatkozni. Bizonyos, hogy rendkívüli ember volt, bizonyos dolgai miatt az avatár megfogalmazást is jogosnak érzem vele kapcsolatban. 

Bapak

A Subud és a latihán gyakorlat Bapaktól (Muhammad Subuh Sumohadiwidjojo, 1901 június 22. Kedungjati - 1987 Június 23.) egy indonéz férfitól ered. A bapak név apát, atyát jelent. Fiatalon több spirituális élményben részesült, ezek során képessé vált energiák érzékelésére és tovább adására. 1932-től életét a latihan kejiwaannak szentelte.

Bapak élete alapvetően roppant érdekes és sok csodával tarkított. Vele kapcsolatos történeteket az "Egy rendkívüli ember" c. kis könyvben lehet olvasni (An extraordinary man - Stories of Subud members experiences of Bapak). Született június 22-én, eltávozott június 23-án, az biztos hogy volt stílusa. 

"...meglehetősen furcsa gyermekkorom volt. Valahányszor elkísértem nagyanyámat egy esküvőre, mindig megmondtam, hogy összeillik-e a vőlegény és a menyasszony. Nagyanyám megtiltotta, hogy ilyen megjegyzéseket tegyek, pedig azok mindig igaznak bizonyultak. Ha azt mondtam, hogy a pár nem illik össze, akkor nemsokára elváltak. Idővel nagyanyám észrevette, hogy igaz, amit mondok. Ennek az lett a következménye, hogy többé egyetlen esküvőre sem mehettem el a nagyszüleimmel.     Olyan dolgokat láttam, melyeket a hasonló korú barátaim nem voltak képesek látni. Volt, hogy nem tudtam kimondani olyan szavakat, melyek rosszat jelentettek. Ezt még az iskolában is tapasztaltam - a szám lebénult, ha bizonyos szavakat fel kellett olvasnom, és ez egészen odáig fajult, hogy a tanár rám kiabált. Ráadásul időnként mondtam olyan szavakat is, melyeket nem értettem." (Muhammad Subuh önéletrajz) 

"Egyik éjszaka Ambarawában, miközben a csupasz padlón aludtam - mintha álmomban lett volna - odajött hozzám egy feketébe öltözött öregember. A közelembe érve az öregember így szólt: "Nemsokára elmész innen, hogy dolgozz, azonban ne felejtsd el, hogy később ajándékot fogsz kapni a Mindenható Istentől, és nagyra becsült ember leszel." Abban a pillanatban felébredtem, és felültem, azon tanakodva, hogy mit jelenthet ez a belső sugallat."

"...Egyik éjszaka, amit rendszerint tanulásra tartottam fent ahelyett, hogy útkereső barátaimat láttam volna vendégül, becsuktam a tankönyveimet, és sétálni mentem. Hazafelé menet a Kalisari utcán haladtam végig, amely a Candi kerületbe vezet. Éjjel 1 óra körül járt az idő, és éppen szemben voltan az épülő új kórházzal, amikor egy fentről leragyogó fény riasztott meg. Felnéztem és láttam, amint egy ragyogó fehér fénygömb zuhan a fejemre. A testem remegni kezdett, a mellkasom zihált. Attól féltem, összeesem az utcán. Felgyorsítottam lépteimet, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hazaérjek. A házhoz érve azonban a remegés abbamaradt, és a légzésem is megnyugodott. Bekopogtattam az ajtón, melyet édesanyám azonnal kinyitott, és azt kérdezte: "Miért vagy olyan sápadt?", mire röviden annyit feleltem: "Semmi baj!"
   Egyenesen a szobámba mentem, és elnyúltam az ágyamon. Összefontam karjaimat a mellkasomon, és átadtam magam a Mindenható Istennek. Csodálatos volt: fénnyel telten láttam az egész lényemet. Ez csak egy fél percig tartott. Majd felkeltem, de nem a saját akaratomból, és átmentem abba a szobába, amit imára és tanulásra használtam. Itt megálltam, és elimádkoztam 2 (...) imát. Az ima befejezése után visszamentem, visszafeküdtem az ágyamba, és elaludtam.

Onnantól kezdve majdnem minden éjszaka valami felébresztett, és mozgatott engem. Ezeknek a mozgásoknak a természete állandóan változott. Olykor harcművészetek mozdulatait végeztem. (...) Ezen kívül táncolnom is kellett, úgyhogy lassan profi táncosnak kezdtem érezni magam. De nem álltunk meg ennél: a hangom is fejlesztve lett, úgyhogy új dallamokat tanultam meg, és a hangom nagyon dallamosan zengővé vált.
   Az élmények folytatódtak. Csaknem minden éjjel, mikor aludni szerettem volna, szemeim olyanok lettek, mint a mindjárt kitáruló ajtók, és ha már nyitva voltak, olyan széles és olyan távoli látványt láttam, mintha  világ végéig látnék. Ebben az állapotban féltem elaludni, úgyhogy néha rengeteg ételt erőltettem magamba, hogy ez a látomás megszűnjön, és aludni tudjak.
(Muhammad Subuh önéletrajz)

1956-ban J. G. Bennett-el találkozott Angliában, miután sok nyugati taggal gazdagodott a Subud. Később felkérték Bapakot, hogy más országokba is látogasson el, mint pl. az Egyesült Államokba és Ausztráliába is, így lassan az egész Földön lettek tagjai a mozgalomnak. Halála után sok hangfelvétel, videó és nyomtatvány maradt az előadásokról, beszélgetésekről. Ezek nagy része interneten keresztül is hozzáférhető a tagoknak. 

Pro és kontra saját tapasztalataim szerint

Nem véletlenül hívják az egészet: megnyitásnak. Jól hangozhat az avatatlan fülnek, de gondoljuk át mi történik: kijelentjük egy számunkra teljesen felfoghatatlan és ismeretlen tudati/energetikai rendszernek hogy az bennünk vájkáljon, mozgasson és ami a legfontosabb: befolyásolhatja, alakíthatja az auránkat. 

A való életben gondoljunk csak arra, hogy hányszor engedünk be idegent a házunkba, lakásunkba. Megvan? Jó, most fordítsuk át ezt a gyakorlat nyelvére: kinyitjuk magunkat egy idegen energiának, esetleg tudatnak. Lehet, hogy mi önfeledten végezzük a gyakorlatot ami jó is, de a nagy nyitottság közepette mivel avatatlanok vagyunk egy kóbor szellem ránk is tapad. Megtörténhet? 

(Ha ez kérdés az olvasónak még, akkor kifejezetten nem javaslom a gyakorlat elkezdését...) Természetesen igen, persze ez bármikor megtörténhet velünk, ha alacsony energián rezgünk, ha ittasak vagyunk, ha álmodunk, ha temetőben járunk... De ez mégis egy roppant nyílt energetikai gyakorlat, ahol nem mi irányítunk. Ezt tartsuk szem előtt!)) Ezeket a rossz szellemeket keleten dzsinneknek hívják a gyakorlók, a nyilvános Subud feljegyzésekben ezek aktívan előfordulnak.

Noha minden valláshoz szól a gyakorlat, a muszlim vallási rendszerrel, ami átitatja a szervezetet nem tudtam azonosulni, sem Allahon keresztüli megvalósítás gondolatával. Az egészet úgy fogtam föl egyébként és fogom föl ma is, hogy eredendően a muszlim vallás is az abszolútot kutatja. Próbáltam ezt meglátni, de nem jött össze. Hozzáteszem nem követelik meg a vallás váltást, sőt amit én tapasztaltam nagyon szabadok a magyar szervezet tagjai és kedvesek. 

Lehetséges Subudban külön nevet kérni, amit adnak a tagoknak. Ez már nekem homályos ki és hogyan közvetíti, Bapakhoz közeli kör feladata ezt intézni. Egy darabig ez érdekelt, utána feladtam, nem kértem. Ez is egy kötés, ami lehet rendkívül motiváló és tisztító is. Erről nincs külön információm. 

A legbizarrabb oldal a Subuddal kapcsolatban egy külföldi oldal volt, amit pár éve láttam. "Dark latihan"-ként nevezik. Ott egy kvázi kezelésként árulta valaki a latihánt 36 angol fontért, amibe meztelenséget és "szerelmet" ,valószínű szexualitást is belevittek egy lesötétített szobában. Mondanom sem kell abban a közegben minden lehet csak spiritualitás nem. Ha kell kérésre elküldöm az oldal képernyő mentését, de már szerintem azóta beszüntették a működést, a google nem hozza az oldalt. Viszont az angol Wikipédia idézi a tantrista Laurie Handlers-t, aki saját szájíze szerint alkalmazza szexualitással keverve.

A szervezet választott logója és energetikai rendszere is nagyon erőteljes, centralizáló. Akinek a csakráját még energetikai kezelés során még nem tisztították vagy töltötték, az jó eséllyel a subudban érzékelni fog energiát, ami már nem hozzá tartozik. Nekem ez az energia azonban túl erőszakos és kontrollálatlan. Hozzáteszem ugyan, hogy egy komolyabb gyakorlat közben és után is öntudatos, egészséges maradtam. Az elmém viszont nyomottnak érződött és nem úgy, mint ellenben pl. egy intenzívebb om-meditációnál.

Anno sok Bapak előadást olvastam angolul is. A tagok számára - legalábbis még pár éve úgy volt - több évnyi följegyzés olvasható ingyen. Ez rendkívül pozitív, hamar föl lehet kapni a helyi szóhasználatot.

Angolul vannak olyan cikkek melyek szerint sok helyen negatív "szektává" alakult egy-egy csoport. Magyarországon ettől nem kell tartani, nem üldözik lasszóval a kilépőt. Ráadásul számtalan beszámoló van olyan Subud tagok gyerekeiről akik keveset tudtak a gyakorlatról, csak látták hogy a szülők néha elvonulnak barátokkal. Később a gyerekekre semmi sem lett kényszerítve, többségük csak a szülők hóbortjának tudja be ma is az egészet. Ráadásul gyerekek számára tilos a gyakorlás.

Indonéziában a szegényeket, gyerekeket Bapak igyekezett felkarolni. Nem csak szónokolt, ha nem ő maga kezdett el élelmet összekészíteni a rászorulóknak. Illetve próbáltak olyan kisvállalkozásokat létrehozni, amiken keresztül szintén javíthatták az emberek életkörülményeit. Ebből egy ma is működő nonprofit szervezet a YUM született meg.

Alapvetően keresztény háttérrel, meditációs tapasztalatokkal vágtam bele a Subudba. 

Ezért idővel letudtam szűrni, hogy milyen irányba akarok fejlődni, tapasztalatokat szerezni. Maximum olyan öt évig lehettem igazán tag. Ezért tapasztalataim mélységei megkérdőjelezhetőek, tudom. Az egyébként semmilyen előkészültséget nem igénylő latihán, nekem egy idő után céltalannak, szükségtelennek érződött. A latihán adhat bizonyos magyarázatokat, de sokkal több kérdést vet föl.

A gyakorlat természete

Többszöri nekifutásra indult be nálam a latihán, ismertem olyat akinél egyáltalán nem. Olyat is, aki otthon tv-zés közben is "végezte" a maga módján, az előírtak ellenére. Annyit köszönhetek mindenképpen a gyakorlatnak, hogy bizonyos finom fizikai energiák érzékelésére megtanított. Erre más gyakorlat is képes lett volna, már tapasztaltabban ezt tudom. 

Amikor igazán működik, akkor az egész folyamat megrázó, elementáris. Aktív energia tornádó közepében találod magad, de az egész nekem céltalan. Noha szó van Istenről, bizonyos féktelen szeretetet és kifejezhetetlen hatalmasságot is éreztem gyakorlatok során.... viszont azt, hogy tudatilag előrébb lépnék a helyzetemben azt sohasem tapasztaltam. Olyan gyakorlatként gondolok rá, ami segített megtapasztalni bizonyos tartományát a finom fizikai érzékelésnek. 

Végső soron az évek alatt egy exoterikus "channeling"-ként jött le a gyakorlat. Úgy éltem meg, hogy érzem a középpontomat a latihán során, de nem a lelkit. Sőt energetikailag a latihán minduntalan ki is mozdít belőle. Átkavar. Nem egy megnyugtató érzés. Ez mind igaz volt az egyedi és "csoportos" gyakorlatokra. Lehet, hogy ez, ezer évvel ezelőtt a szufiknak nagyon jó volt, de értelmetlen abban a formában, ahogy tapasztaltam. 

Érdekes adat, hogy Osho (Radzsnís Csandra Mohan Dzsain) ismerte és elismerősen nyilatkozott róla. Aki olvasta az Oshoval kapcsolatos cikkem, tudja csak akkor idézem, ha igazán szükséges. Minden esetre elvileg ezt ő nyilatkozta:

"Van Indonéziában egy rendkívül ritka ember, Bapak Subuh. Anélkül, hogy tudta volna, rájött egy technikára, amit úgy hívnak: latihan. Véletlenül bukkant rá, de a latihan az egyik legősibb tantra módszer, nem egy új jelenség. A latihan az első lépés a mahámudrá felé: engedi a testet lüktetni, hagyja, hogy energiává váljon, anyagnélkülivé, hagyja, hogy a test feloldja és megolvassza saját határait. Bapak Subuh egy mohamedán ember, de ez a módszer „subud”-ként ismert. Ez egy buddhista szó. A „subud” eredete három másik szó: „su”, „bu”, „dha” – a „su” azt jelenti sushila, a „bu” Buddhát jelöli, a „dha” pedig a dharmát. A subud tehát: sushila-Buddha-dharma. A jelentése: a Buddhától származó magasztos erény törvénye, Buddha törvénye a magasztos erényről. Ez az, amit Tilopa nagyszerű tanításnak nevez.

A latihan egyszerű. Ez az első lépés. Az embernek el kell lazulnia, szabadnak és természetesnek kell lennie. Legjobb, ha egyedül vagy és nincs jelen senki, aki megzavarhatna. Zárd be a szobád, és állj egyedül. Ha találsz valakit, aki már belépett a latihanba, az a segítségedre lehet, az ő jelenléte katalitikus erővé válhat, egyfajta kapunyitóvá alakul át. Így egy olyan ember, aki egy kicsit magasabb fokon áll már, könnyen megnyithat téged, de te magad is képes vagy erre. Egy kicsivel több időbe fog telni, ez minden. De soha sem árt egy kapunyitó. Amikor egy ilyen kapunyitó áll melletted, ő elkezdi a latihanját; te csak állsz, az ő energiája pedig elkezd veled lüktetni, az ő energiája elkezd körülötted mozogni, mint egy illat, úgy vesz körül – és te egyszerre meghallod a zenét. Épp úgy, mint amikor meghallasz valakit gyönyörűen énekelni, vagy valaki egy hangszeren játszik, te meg elkezded az ütemet dobolni a lábaddal, vagy a kezeddel ütögetni a karfát, vagy csak elkezdesz együtt lüktetni a ritmussal – épp így egy mélyről feltörő energia megváltoztatja az egész szobát, és ezzel a szoba minősége egy pillanat alatt megváltozik. Neked nem kell semmit sem tenned, csak légy jelen, ellazultan és természetesen, és csak várj, hogy történjen valami. Amikor a tested elkezd mozogni, neked engedned kell, csak azzal kell hozzájárulnod, hogy hagyod megtörténni. Ennek az együttműködésnek nem szabad túlságosan közvetlenné válnia, maradjon csak egy megengedés. A tested hirtelen elkezd mozogni, mintha valami megszállta volna, mintha egy hatalmas energia szállt volna le rád a magasból, mintha egy felhő érkezett volna, hogy most körülvegyen téged – és most ez a felhő teljesen birtokba vett téged, átjárja a testedet, az pedig elkezd mozogni. A kezeid felemelkednek, finoman mozogsz, egy légies táncba kezdesz, lágy mozdulatokkal: a tested megemelkedik.

Ha tudod, mi az az automatikus írás, akkor könnyű lesz követni, hogy mi is történik a latihanban. Az automatikus írásnál a kezedbe fogsz egy ceruzát, becsukod a szemed, és vársz. Egyszerre egy rándulást érzel a kezedben: ebben a pillanatban megszállja a kezedet valami, mintha valami belédköltözött volna. Semmit nem kell tenned, mert ha mégis teszel valamit, akkor az nem a túlvilágról érkezik hozzád, hanem a te saját cselekedeted lesz. Neked csak engedned kell. Ellazultan és természetesen – Tilopa szavai csodálatosak, nem is lehetnének tökéletesebbek.

(...) A magyarázatok eltérnek azt illetően, hogy mi is történik ilyenkor – de ez nem is számít. A legmélyebb magyarázat erre, amit én igaznak találok az, hogy a te saját legmagasabb központod átveszi a hatalmat a legalacsonyabb központod felett: a tudatod legmagasabb csúcsa megragadja a tudattalan elméd legmélyebb részét. Te kérdezel, és a saját legbensőbb lényed válaszol neked. (...) Ugyanez történik a latihanban, csak az egész testtel. Az automatikus írásban csak a kezedet lazítod el, és engeded szabadon. A latihanban elengeded az egész testedet, vársz és együttműködsz, majd egyszerre csak hirtelen egy rándulást érzel. A kéz önmagától felemelkedik, mintha valaki egy láthatatlan zsinóron húzná fel – te csak engedd. A lábak is tovább mozognak: megfordulsz, elkezdesz táncolni, nagyon kaotikusan, nincs benne ritmus, se beleavatkozás, de egy idő után mélyebbre merülsz, és a mozgás megtalálja a saját ritmusát. Akkor már nem kaotikus, megvan a saját szabályszerűsége, fegyelmezetté válik, de nem erőszakolja rád magát. A benned rejlő legnagyobb lehetőség átveszi a hatalmat a legalacsonyabb szintű lehetőség – a tested – felett, és elkezdi mozgatni azt.

Amikor tökéletesen megtisztultál, és úgy érzed, a tested felfrissült, mert egy energiafürdőt vettél, és az egész tested egynek érzi magát – nincs megosztottság benne, és a tested anyagisága is elveszett, sokkal inkább energia, mozdulat, folyamat most már, mint anyag –, akkor készen állsz. ...) /Tantra a végső megértés - Osho magyarázata Tilopa Mahámudrájához
A továbbiakban Osho tanácsokat ad a gyakorlat kiteljesítéséhez, az ezekkel való öncélú kísérletezgetéstől senkit sem tilthatok el, viszont egyáltalán nem ajánlom.

Összegzés (?)

Egyértelműen a latihán és a Subud nem olyan, mint mikor még Bapak élt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett az igazi Bapak, illetve akkor egy gyakorlat, 87 előtt. A személyi kultuszt én is ellenzem, ez esetben sem szempont nálam. Ráadásul fura mód itt - a külföldi beszámolókra is támaszkodva - inkább Bapak távozta után jelent meg egyfajta "Bapakizmus" a tagok körében. A latihán mozgásokban én eredendően nem csak energia blokkok jelenlétét vagy megszállottságot vélek fölfedezni, ha nem azt az ősi elementáris Isteni megnyilatkoztatást, amelynek kifejezésére a szavak képtelenek. Hasonló megtapasztalható mámort és primordiális lét-extázist a görög Dionüszosz rítus, de a még régebben visszanyúló hinduizmus is ismer. Magyarokhoz, pedig a sámánok, táltosok mágikus világa karnyújtásnyira van. Saját gyökereink is tartalmaznak mágikus eljárásokat, csak kutatni kell azokat.

Mióta elengedtem a latihánt azóta, felfigyeltem olyan utakra, mint pl.: a csikung, az energia/szellem/lélek gyógyászat, sámánisztikus révülés, mély meditáció, a mantrák ereje és az ősi gnosztikus tanok. Saját belső vezetettséget találtam. Komoly munkával és kudarcok által el kezdtem válaszokat kapni. Kíváncsiságom kielégítése mellett pedig sikerült olyan emberekkel társulnom, akiket kedvelek és hasonlónak tűnik az utunk. Nem gondolom, hogy a jövőben újra el kezdek a latihánozni.

Ez szerintem bőven elég, mint önvallomás és visszatekintés. Mindenki azt szűr le belőle amit akar. 

Köszönöm a figyelmet.*

Balogh Tamás, Acrab

LINKEK

Subud tagok és VOLT Subud tagok véleményét is ajánlott olvasni annak aki érdeklődik a gyakorlat iránt. Olvasnivaló, az angol cikkeket google fordítóval is ajánlom mindenképp. https://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/subud_isten_megtapasztalasa https://mandiner.hu/cikk/20151014_horthy_istvan_sharif_interju_valojaban_o_volt_az_apam https://manda.blog.hu/2015/08/13/a_nemzet_arvaja_es_a_subud
Angolul:
https://forum.culteducation.com/read.php?5,42034,page=4 

https://www.youtube.com/watch?v=Xck4t1jVnAQ
http://www.energyenhancement.org

*Ahhoz, hogy ezt az írást, ebben a formában leírjam és közöljem olyan 10 év tapasztalata kellett. Lehet, hogy semelyik sem tűnik soknak, de amúgy... az. Ha az utószó jogán élhetek még annyit tanácsolnék minden útkeresőnek, hogy egyrészt az összes választható utat kérdezze meg magától "szükséges -e rajtuk végig mennem?", ha meg vagytok nélküle, sokszor tényleg jobb helyette egy filmet megnézni, vagy csak egy másik előadásra beülni. Béke.

TE IS ÉGESS KÖNYVET! (eredeti cím: Összezárva magunkkal)

A jelenlegi lezárásokkal és korlátozásokkal terhes időszak számos dologtól megfoszt minket. Nem mehetünk oda ahova szeretnénk, vagy találkozhatunk azokkal, akikkel kéne. Programjaink törlődtek, sokaknak a munkahelyük is átmenetileg vagy teljesen megszűnt.

Ez egy komoly helyzet, viszont az egészségügyi és gazdasági részleteit nem ez a bejegyzés fogja megtárgyalni. Helyette inkább vizsgáljuk meg lelkileg lehetőségeinket. Milyen dolgokkal foglalkozhatunk egy ilyen időszakban? 

   Minden válság magában foglalja a lehetőséget a változtatásra is. Jó irányban is. Sokan panaszkodtak eddig, hogy egy otthon töltött hétért a karjukat is oda adták volna. Akik arra vártak, hogy legyen idejük nyelveket tanulni, írni, otthon kitakarítani most van lehetőségük. A fanyalgók és lusták, pedig rossz úton járnak, mert számos példa mutatja, hogy a lehetőséggel igenis aki tud, az él. 

Takarítás

Kissé morbid ugyan a jelen helyzetben, azonban ismeretes, hogy a kínai válság szó írásjelei a veszély (wei) és lehetőség  (ji) jelekből tevődnek össze*. A nyelvbe kódolt bölcsesség alapjai náluk is fenn maradtak. Természetesen a jelentéstartalmakat ki lehet forgatni magukból. 

Viszont, ha azzal játszunk el gondolatban, hogy a lehetőség jelenthet jót is, olyat, amit felhasználhatunk saját javunkra is, akkor mindjárt  előnyösebb helyzetbe kerültünk. Parányi segítség is sokat nyújthat.

    Össze zárva magunkkal és a hozzánk közel állókkal sok dolog felszínre kerül. Régi vitaindító sérelmek, vagy éppen rossz szokások manifesztálódhatnak intenzívebben. A karantén-helyzet jó alkalom ezek elengedésére, megbocsátására vagy felül írására. Sokkalta erőteljesebben érezzük miket mulasztottunk el eddig tisztítani vagy elengedni. 

Haszontalan dolgok kidobása

Időről időre szükséges körül néznünk lakásunkban, legtöbbet használt szobánkban, hogy milyen tárgyakra nincs már rég szükségünk. Számos kis megunt csecse-becse foglalja a helyet. A polcnyi nem olvasott, esetleg örökölt könyveket lehet legjobb, ha egyenesen a kukába hajítjuk. Mert még, ha azokat mi is vettük, már nem hozzánk tartoznak. A felszabadult tér, pedig később minket fog segíteni.

Elmondok egy személyes példát, hogy legyen mindenkinek fogalma a helyzet komolyságáról. Nem is olyan régen kaptam egy könyvet, amit egy darabig olvastam, majd félre tettem. A könyv az éjjeliszekrényemben volt, azonban mégis közel az ágyamhoz. Ettem, ittam, meditáltam, filmet néztem, írtam és aludtam közelében. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy hirtelen jött magas vérnyomásom támadt, erős szívdobogással. Azt hittem, hogy egy gyulladt fog az oka. Nagyjából három napig kínzott. Idővel rájöttem, hogy a helyzetet nem okozhatja fog. Kint sétáltam, kisebb munkákat végeztem és megterhelés alatt sem lüktetett semmi az ínyem környékén. Viszont főleg amikor lefeküdtem pihenni mindig rosszabbul és rosszabbul éreztem magam. Ez nem logikus, ugye?

    Egyik nap jött a megvilágosodás, miközben néhány dolgot arrébb pakoltam a szobában. A kérdéses könyvet, pedig mivel már rég olvastam, fel akartam tenni vissza a polcra. Akkor éreztem, hogy a könyv és köztem kellemetlen energetikai kapocs van. Miután erre rájöttem és a házból is kivittem a kötetet, azonnal jobban éreztem magam. Újra tudtam az ágyamban feküdni anélkül, hogy valami szorongatta volna a szívemet.

A könyvet végül házon kívül elégettem, mert nem akartam, hogy véletlenül esetleg máshoz kerüljön és ugyanazt élje át, amit én. Megmondom őszintén fogalmam sincs mi lehetett konkrétan a könyvvel.

Egy pszichológus biztos azzal magyarázná a történetet, hogy a könyv cselekményébe nagyon bele éltem magam. Esetleg azzal indokolná, hogy akitől kaptam, azzal tudat alatt megoldatlan viszonyom van. A könyv történetesen vontatott cselekmény szálakkal operált, lassú, régies stílussal, ezért is raktam volna félre. Untatott összeségében. Akitől pedig kaptam jó viszonyt ápolok, nem feltételezem, hogy tudatosan átkozott könyvet adott volna a kezembe. 

A könyv címe és írója elképzelhető, hogy teljesen lényegtelen a történet szempontjából. Lehetséges, az összes könyvén egyfajta átok ül, de az is lehet, hogy ez csak egy személyemnek szóló lelki üzenet volt, hogy mi az, amire egyébként egyáltalán nincs szükségem. 

Ez volt az én egyik kidobandóm tavasszal. Ez persze nálam is kirívó eset, hasonlóval csak egyszer találkoztam lakásban, egy félig leégett gyertya formájában. Annak is negatív erőtere volt és nehezen tudatosítottam. Viszont az a gyertya nem volt állandó jelleggel benne a közvetlen életteremben. 

Remélem ezzel mindentől jobban sikerült rávilágítanom, hogy miért fontos a szükségtelen, netán kifejezetten káros tárgyak kidobása. 

Kreatív időtöltés

Miután a takarítást elvégeztük, feltöltődhetünk kellemes elfoglaltságokkal. Sokan az adalékanyag mentes pék árúk készítésébe fogtak bele. Kenyerek és kalácsok jelentek meg az online térben. Némelyikük ugyan elég furcsa alkotás, viszont mindben ott a lélek és nagyrészük biztos egészségesebb bolti, felfújt rokonaiktól.  Magyarósi Csaba vlogger is sütésre adta a fejét. Ő eddig inkább elment Olaszországba vagy hazai éttermekbe, most viszont otthon süti a pizzát. 

Saját kenyér, recept mellékelve

Már az olaszoknál is láthattuk, hogy az énekesek és zenészek szívből szórakoztatják környezetüket. Azóta sok kihívás jelent meg az interneten. Az eldugott tehetségek több emberhez juthatnak el, mint valaha. Pamkutyáék ezt kihasználva Karantén tehetségkutató szervezésébe kezdtek. Az első videójuk már fél milliós megtekintésnél jár, ezen bejegyzés írásakor pedig azt már kettő is követte. 

   Táncosok, testépítők, jóga oktatók motiválnak otthon gyakorlásra. Amire szükség is van, ugyanis jómagam is olvastam olyan beszámolót, hogy a semmittevés közepette az egyébként egészségesek lábai is elkezdenek dagadni, vizesedni. 

    Olyan új hírességek is születnek, mint az "Anyakivan" oldal instagramon, ahol egy anyuka, Semjén Nóra ad vicces tanácsokat gyerekeseknek. A bor fogyasztás a tanácsok között elég gyakori. 

   A nagy öregektől is látunk jó példát. Anthony Hopkins újból rivaldafényben sütkérezik, a világ ugyanis egy rövid video alapján újra ráfigyelt. Sokak, köztük jómagam számára is most derült fény arra, hogy a színész a festészet örömének eddig is hódolt. Most azonban kifejezetten több ideje van hobbijának élni. 

   Én számos kreatív projektbe kezdtem bele. Többek között régi novelláimat kezdtem leporolni, kezdetnek egy belső poénokkal teli könnyed horror történettel próbálkoztam. (Itt olvasható.) Ezek sajnos a blogtól elveszik az időt, de tele vagyok ötlettel Samsarahun fejlesztésével kapcsolatban is. Bízom benne, hogy már ebben az évben sikerül a blogra vonatkozó újításokat is keresztül vinni. 

Ennyi érdekességet sikerült összegyűjteni a nagyvilágból. Kívánok minden olvasómnak erőt, egészséget! 

Adalék

*A krízis/válság jelről bővebben: 

https://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_word_for_%22crisis%22

Az eredeti jelentése (angolul: danger at a point of juncture) még érdekesebb, ugyanis olyasmit jelent, hogy: veszély egy adott fordulóponton.

Jó kenyér recept, ezzel sikerült már igazi, finom kenyeret sütnünk:

https://youtu.be/bvDXhcCWBDA