A hindu filozófia roppant bonyolult a megannyi meghatározásával és idegen szakszavaival. Képes elbizonytalanítani a szilárd talajt kedvelő nyugati kutatót. Nisargadatta Maharaj azonban találó hasonlataival és egy jó fordító segítségével a 70-es években képes volt a kulturális különbségek ellenére is megismertetni a filozófiát amit képviselt.
Nisargadatta Maharaj (1897 április 17. - 1981 szeptember 8.) indiai guru. Az 1973-ban Maurice Frydman által megjelentett "I am that" - Én Az vagyok" című könyv tette széles körben ismertté.
"Az én Az vagyok olyan párbeszédeket tartalmaz, melyekben Mahárádzs útmutatást ad a világ minden tájáról érkező, hamis önazonosságuk felszámolására törekvő keresőknek. A bölcs kizárólag az emberi szenvedéssel törődött, és azzal, hogy miként lehet véget vetni a szenvedésnek. Küldetése az volt, hogy hozzásegítse az egyént valódi természetének és időtlen létének megértéséhez. Azt tanította, hogy fel kell ismernünk és meg kell értenünk valódi állapotunkat, mégpedig nem úgy, hogy „ekként vagy akként, itt vagy ott, akkor vagy most élünk”, hanem úgy, hogy időtlenül létezünk.
Mahárádzs egyszerű családos emberként apró boltot vezetett Bombayben, ahol 1981-ben halt meg, nyolcvannégy éves korában. Formális iskolázottsággal nem rendelkezett, mégis nagy tiszteletnek örvendett amiatt, hogy belelátott az emberi szenvedés nehézségeinek mélységeibe. Beszélgetéseinek közvetlensége és rendkívüli érthetősége miatt szintén nagyra becsülték. Keresők százai utaztak hozzá a világ minden tájáról és keresték fel szerény otthonát, hogy meghallgassák őt. Mahárádzs mindegyikük számára megadta a reményt, hogy „a valódi tapasztás mögött nem az elme áll, hanem az Önvaló, a fény, amelyben minden megjelenik […], a tudat, amelyben minden történik”. Forrás: Wikipédia/ Filosz.hu
GONDOLATOK A JELENLÉTRŐL
Kérdező: Nem látok semmiféle problémát sem a testemmel, sem a valódi lényemmel kapcsolatban. Egyiket sem én hoztam létre, és semmi szükség a megjavításukra. Ami elromlott, az a ”belső test”, melyet nevezhetünk elmének, tudatosságnak, antahkaranának, akárhogy.
Mahárádzs: Mire gondolsz, mi baja van az elmédnek?
Kérdező: Nyugtalan, a kellemes dolgok után sóvárog, és fél a kellemetlen dolgoktól.
Mahárádzs: Miért baj a kellemes dolgok keresése és a kellemetlen dolgok kerülése? Az élet folyója a fájdalom és az élvezet partjai között folyik. Csak akkor válik problémává, amikor az elme visszautasítja, hogy együtt áramoljon az élettel, és megreked a partoknál. Az élettel való együtt áramlás alatt elfogadást értek: jönni hagyni, ami jön, menni hagyni, ami megy. Ne vágyj, ne félj, figyeld, ami van, ahogyan és amikor történik, mert te nem az vagy, ami történik, hanem az, aki számára történik. Végső soron még a megfigyelő sem vagy. Te a végső potencialitás vagy, amelynek a mindent felölelő tudatosság a megnyilvánulása és kifejeződése.
Kérdező: De a test és önmagam között ott lebeg a gondolatok és érzések felhője, amely nem szolgálja sem a testet, sem önmagamat. Ezek a gondolatok és érzések sekélyesek, átmenetiek és értelmetlenek, merő mentális porfelhők csupán, amely vakít és fullaszt, sőt zavaros és romboló.
Mahárádzs: Kétségtelen, hogy egy esemény emléke nem azonos magával az eseménnyel. Az előre látása sem. Van valami kivételes, egyedülálló a jelenben zajló eseményben, amivel a megelőző vagy az eljövendő nem rendelkezik. Életteliség, valódiság jellemzi; éles rajzolatú, mintha ki lenne világítva. A jelenlegi a ”valóság bélyegét” viseli magán, amellyel a múlt és a jövő nem rendelkezik.
Kérdező: Mi üti a jelenre a ”valóság bélyegét”?
Mahárádzs: Semmi olyan sajátossága nincs a jelenben zajló eseménynek, ami megkülönböztetné a múlttól vagy a jövőtől. Egy pillanatra a múlt jelen volt, és a jövő hasonlóképpen azzá fog válni. Mi teszi a jelent annyira mássá? Nyilvánvalóan az én jelenlétem. Én valóságos vagyok, mert mindig most vagyok, a jelenben, és ami velem van, most osztozik a valóságomban. A múlt az emlékezetemben van, a jövő pedig a képzeletemben. Magában a jelen eseményben semmi olyan nincs, ami valóságossá tenné. Lehet az valamilyen egyszerű, ismétlődő esemény, például az óraütés. Ismereteink ellenére, miszerint az egymást követő ütések egyformák, a jelenben hallatszó ütés meglehetősen különbözik az előzőtől és a következőtől – ahogyan arra emlékezünk, vagy ahogyan elvárjuk. A jelen gyújtópontjában lévő dolog velem van, mert én örökké jelen vagyok; az én saját valóságom az, ami a jelenlegi eseményhez hozzáadódik.
Kérdező: De úgy szoktuk tekinteni az emlékeinkben lévő dolgokat, mintha azok valósak lennének. Mahárádzs: Csak akkor törődünk az emlékekkel, amikor azok belépnek a jelenbe. Az elfeledett dolog egészen addig nem számít, amíg vissza nem emlékszünk rá – vagyis, amíg a mostba nem hozzuk.
Kérdező: Igen, értem, a mostban van valamilyen ismeretlen tényező, amely a múlékony jelenlegi helyzet számára pillanatnyi valóságot biztosít.
Mahárádzs: Ne nevezd ismeretlennek, mivel állandóan működni látod. Mióta megszülettél, változott-e valaha is? A dolgok és gondolatok folyton változnak. De az érzés, hogy ami most van, az valódi, soha nem változott, még álomban sem.
Kérdező: Mélyalvásban nem tapasztalható a jelen valósága.
Mahárádzs: A mélyalvás üressége kizárólag a sajátos emlékek hiányának köszönhető. Jelen van viszont a jóllét általános emléke. Különbség van a ”mélyen aludtam” és a ”nem voltam jelen” érzései között.
Kérdező: Térjünk vissza kezdeti kérdésünkhöz: az élet forrása és az élet kifejeződése (a test) között ott van az elme és annak folyton változó állapotai. A mentális állapotok áradata vég nélküli, értelmetlen és fájdalommal teli. A fájdalom az állandó tényező. Amit mi élvezetnek nevezünk, az két fájdalmas állapot közötti rés, szünet csupán. Az élet szövete a vágy és a félelem, és mindkettő a fájdalomból születik. Kérdésünk a következő: létezhet-e boldog elme?
Mahárádzs: A vágy az élvezet emléke, a félelem pedig a fájdalom emléke. Mindkettő nyugtalanná teszi az elmét. Az élvezet pillanatai szünetek csupán a szenvedés áradatában. Hogyan lehetne az elme boldog?
Kérdező: Ez abban az esetben igaz, amikor vágyunk az élvezetre, illetve számítunk a fájdalomra. De vannak a váratlan, előre nem látott öröm pillanatai is. A tiszta, vágytól szennyezetlen öröm, mely kéretlen, ki nem érdemelt, istenadta.
Mahárádzs: Az öröm csupán a fájdalom háttere előtt megjelenő öröm.
Kérdező: A szenvedés kozmikus vagy csupán mentális?
Mahárádzs: A világmindenség teljes, és ahol teljesség van, ahol semmi nem hiányzik, mi okozhatna szenvedést?
Kérdező: A világmindenség lehet, hogy teljes, mint egész, de részleteiben tökéletlen.
Mahárádzs: Az egésznek a része az egészhez viszonyítva szintén teljes. Csak akkor válik elégtelenné, és így a fájdalom székhelyévé, ha elszigetelten vizsgálod. Mi az elszigeteltség oka?
Az elme korlátai, természetesen. Az elme nem látja az egészet, a részek miatt.
Mahárádzs: Így van. Az elme természetéből fakadóan szétválaszt és szembeállít. Lehetne másmilyen elme, amely egyesít és harmonizál, amely látja a részben az egészet, és a részt az egésszel teljesen összefüggő dologként látja?
Kérdező: Másmilyen elme – hol található ilyen?
Mahárádzs: A korlátozó, megosztó és szembeállító elmén túl. Az általunk ismert mentális folyamat befejeződésekor. Amikor ennek vége, az az elme akkor születik.
Kérdező: Abban az elmében az öröm és bánat problémája nem létezik többé?
Mahárádzs: Nem, legalábbis ahogyan mi ezeket ismerjük, kívánatosként, illetve kerülendőként. Inkább annak a szeretetnek a kérdésévé válik, amely ki szeretne fejeződni, és akadályokba ütközik. A befogadó elme cselekvő szeretetként harcol a körülmények ellen, kezdetben hasztalanul, végül győzedelmesen.
Kérdező: A szellem és a test között a szeretet létesíti a hidat?
Mahárádzs: Mi más? Az elme hozza létre a szakadékot, a szív pedig áthidalja.
Forrás: Én Az vagyok című könyv
ÉN VAGYOK
A 73-as könyv után Jen Dunn, Maharaj lelkes követője rögzített további beszélgetéseket, melyek később a Seed of Consciousness és kísérő kötetében a Prior to Consciousness nyomtatványokban maradt az utókorra. E beszélgetések további tanácsokkal látnak el minket, hogyan találjunk ki a bánat és szenvedés útvesztőjéből.
"Kérdező: Hogy érhetem el azt, amiről Maharaj beszél?
Maharaj: Tartsd emlékezetedben létezőségedet. A tudat, hogy „én vagyok”, a satva gunából származik, azaz a létezőségből. Satva, rajas, és tamas: három guna játszik itt a megnyilvánulásban. A satva minősége, az eszencia, az, hogy tudod, hogy vagy, és az biztosítja számodra cselekvésednek az alapját. A rajas a motiváló tényező, ez késztet mozgásra, a tamas pedig a tehetetlenség, a megszilárdulás. Az „én vagyok” tudomás az után jelenik meg, miután a tested megszületett, azt követően a gyermekkor teste önmagától felnő, és megöregszik. Mi marad, miután az összes ambíció, az összes vágy teljesült, az összes cselekvés elvégződött, a természetes hajlamnak megfelelően?
A végén csak egyetlen dolog, az „én vagyok” marad. Tehát, egész életed során tartsd emlékezetedben annak kutatását, hogy ki ez az „én vagyok”; egyébként születésnek és halálnak nem lesz jelentése létezőséged számára, mert a létezőség is meg fog szűnni a test halála után.
K: A létezőség meg fog szűnni a test halála után?
M: A létezőség a táplálék test eszenciájának a minősége. Valójában a létezőséget a táplálék tartja életben, ami a tested. Minden test táplálék. A létezőség érzete megjelenik a testben, majd a test lehullásával megszűnik.
Létezőség jelentése szeretet, ami az én érzete. A szeretet benne foglaltatik a létezőségben, és a szeretet a testtel együtt növekszik. Mivel egyre több szeretetet kell adni a létezőségnek, nagyon sok megnyilvánulásra, nagyon sok más dologra van szükség a szeretet kielégítése érdekében. „Az én kényelmet akar”, a test kényelmét, és a létezőséget, a lét szeretetét. Ezen étvágy kielégítése érdekében kell, hogy legyen feleséged, kell, hogy legyen házad, kell, hogy legyen ruhád és más kényelmi eszközeid, és így tovább. Ez a létezőség csak karmát teremt. Valójában senki nem született, és senki nem hal meg. A valóság az, hogy a létezőség megjelenik és létezőség eltűnik.
K: Hogyan tud működni a karma életről életre, és mi a helyzet Istennel?
M: Aki megérti az Isten szó jelentését, az maga Isten.
K: Mi marad, miután a létezőség tudomása megszűnt?
M: Nézd, az öngyújtó ég, most kialudt, de azt jelentené ez, hogy meghalt? Amikor a létezőség megszűnik, beleolvad Brahmanba, ahonnan jött.
K: Ha a létezőség megszűnik, akkor nincs karma?
M: Ha nincs létezőség, lehetnek-e cselekedetek? Amikor van létezőség, akkor van megnyilvánulás, és cselekedetek mennek végbe a tudatosság birodalmában. Nincs cselekvő. Tévesen tartjuk magunkat a cselekvőnek.
Az „én vagyokság” olyan, mint a bogyós termés egy magja. A bogyó magjában a bogyós fák egész erdeje van jelen, potenciális állapotban. Hasonlóképpen magja az „én vagyokság” a megnyilvánulásnak, amelyben a cselekvések végbe mennek, és nincs cselekvő. Hogyan alakult ki a mag a gyümölcsben? A mag a gyümölcs levének az eszenciájából alakult ki. Mit jelent, hogy a mag kialakult? A fa elrendezésének összes olyan képét rögzíti, amely már magában a fában is rögzítésre került, amely a megfelelő időben ismét egy másik fává szaporodik, de mindez csupán a magban van rögzítve. Ugyanez érvényes az emberi magra. Amikor a mag elültetésre kerül, amikor rögzíti a szülők képeit, akkor az adott mag felveszi az apa vagy anya képét, felvesz egy konkrét testi formát? Mi az elv?
Vegyük például a TV képernyőt. A képernyőn mindenféle cselekvések képeit láthatod. Ezek a már valahol rögzített képek most lejátszásra kerülnek. Tehát, még akkor sem fognak leállni, ha kiabálunk, és kérleljük őket. Ez persze nem túl jó példa. Az emberi vagy természeti magban rögzített felvételből azonos vagy hasonló képek nőnek ki spontán módon, míg a TV felvétel az emberi intellektus képességéből származik.
K: A buddhista tanítás nem szolgál teljes megoldással. Megmaradnak olyan aggregátumok, amelyek új lényt fognak kialakítani.
M: Bármi is Buddha filozófiája, ezek mind különböző elképzelések, különböző fogalmak. Minden személyben idea csírák alakulnak ki, és amikor spontán kibújnak, annak megfelelően viselkednek. Azokat az ideákat követi, mert szereti azokat, őbelőle származnak.
Nincs kedvem különböző ideákat, vagy mások ítéletét követni. A megítélések közül a legjobbal Úr Krishna szolgált. Ő azt mondja, meg kell szabadulnunk saját megítélésünktől, önmagunkról alkotott saját elképzelésünkről. Ne függjünk senki mástól sem.
Most figyeld ezeket a beszélgetéseket, és valósítsd meg saját végső állapotodat. Valódi állapotod az, amit nem veszítesz el újra. Szilárdulj meg abban. Gurum végső célomat is megmutatta számomra, és én megszilárdítottam magamat abban.
Ez a létező egyre irányítja az ember figyelmét. Amikor nem az egyre irányult a figyelem, akkor az elv nem létezett? De létezett. Az elv hibátlan, és figyelem nélkül való. Nem-figyelemben az uralkodik. Állandóan.
És amit jelent – minden szerzett dologról való lemondást a Brahmannak való felajánlásban? Mindezen tudás, tudomás, felajánlását Brahmannak.
K: Ha a test táplálék a létezőség számára, akkor úgy fogjuk érezni, hogy a test veszélyben van. Nem lesz béke, csendesség, mert szorongani fogunk a létezőség miatt, amit a test közvetít.
M: Amikor elhagyod a testedet, ki az ügyfél a béke számára?
K: Még ha nem is azonosulok a testtel, de tudom, hogy az tápláléka a létezőségnek, szorongást érzek.
M: Az jó, ha óvatos vagy, és figyelsz a test megóvására, de tartsd eszedben, hogy ez a megnyilvánult test annak a tápláléknak az eszenciájától függ, amit megeszel.
A vegetáció eszenciájából vagy levéből keletkezik minden faj: rovarok, állatok, emberek stb. A létezőségnek ezt a minőségét a lé, a vegetáció foglalja magában szunnyadó állapotban. Minden egyes fajban benne van a tudatosság. A princípium – csak tudás. Nem az a kérdés, hogy kié a tudatosság, csak létezőség vagy tudatosság létezik.
K: Különböző féle létezőségek vannak?
M: A tudatosság kifejeződése a különböző testeken különböző. Más a test alakja, más a hang, mások az ideák, más a hangzás, mások az ízek. A változatosság végtelenül sokféle.
K: Hogy lehet a létezőség különböző? A létezőség egy csupán.
M: A hang, mint olyan, az ugyanaz, de annak kifejeződése különböző eszközökön különböző. Ugyanabból a tudatosságból a Krishna test megformálódásával Krishna született; a szamár ugyanilyen módon formálódott ki. A tudatosság ugyanaz.
K: A gunák attól az ételtől függenek, amit Ön megeszik, vagy azok már jelen vannak?
M: A kezdeti stádiumban elég, ha azt megérted, hogy potenciálisan minden ez tápérték. Kezdd ezzel a tápértékkel és az életadó lélegzettel, ezzel a kombinációval, és az „én vagyokság”-gal; de a későbbiekben meg kell vizsgálnod, és meg kell értened, hogy ez az „én vagyokság” hogyan jött. Le kell ásnod a gyökérig, a gyökér jelentése mula, a mula jelentése gyermek. Hogyan történt a gyermek kialakulása? Amikor a folyamat során magához a forráshoz érsz, fel fogod ismerni, hogy az „én vagyokság” magában foglalja ezt a megnyilvánult univerzumot, akár egy magot. Ahhoz, hogy világosabban megértsd, tekintsük példaként az álomvilágot. Mélyen alszol, és hirtelen megérzed az „én vagyok”-ot, és ez az „én vagyokság” létrehoz egy álomvilágot. Ezt a megnyilvánult világot hasonlóképpen teremtette az „én vagyokság”. Fel fogod ezt később ismerni, az igazság keresése során. Az utolsó előrelépés az lesz a számodra, hogy ezt az „én vagyokság”-ot is meghaladod, és megszilárdulsz a Végsőben.
Ne feltételezd, hogy e szóbeli tudás megértése után bölcsesség-teljessé válsz. Arra gondolni, hogy valamivé kell válni olyasmi, mint komoly székrekedésben szenvedni. Akármit fejtettem ki számodra az, hogy meg kell valósulnod az Én által.
Mielőtt ez a létezőség eljött volna hozzád, te mindig is voltál, de nem voltál annak tudatában. Az Abszolút egyáltalán nem tud Önmagáról. Valódi állapotunk nem a tudás, hanem a tudást megelőző állapot."
Nisargadatta Maharaj – A tudatosság magvaiForrásKépek: Wikipédia / Pixabay.com
