2011. december 8., csütörtök

Mandorla Egyesület és további kezdeményezések

Az utolsó cikk óta eltelt pár hónap és számos új elbeszélnivalóval, érdekességgel találkoztam. Ezúttal most nem egyetlen személyről vagy könyvről kívánom összeszedni a gondolataimat, ha nem egy konkrét egyesületről, illetve további hasznos szervezetekről.
          Útjainkat nyitott szemmel járva mindig változásokba botlunk, események, rendszerek, uralkodók és meggyőződések jönnek-mennek „felgyorsult világunkban”. Magyarországon az úgynevezett ezoterikus/spirituális élet változásait vizsgálva különös, nem elhanyagolható állomás-pontokba botlunk: régebben a rendszerváltás (egyesek szerint zsarnokváltás :) előtt noha számos államilag támogatott kiállítás, irodalmi est, nyári tábor került megrendezésre bizonyos okok miatt egyfajta szellemi minőségre való igény nem bontakozódhatott és „szolgálódhatott ki”. Ez a rendszerváltás után megváltozott, a támogatott kultúrprogramok eltűntek, viszont az emberek szabadabban kezdhették cserélni eszméiket, ideáljaikat. Ennek a folyamatnak egy érdekes konkrét következményei is, amit Pl. Paksi Zoltán asztrozófus úgy szokott jellemezni, hogy ha most megkérdezi a közönségét, - Ki az, aki tud alkalmazni bármiféle gyógyító módszert? – Jelenleg, 2011-ben megdöbbentően sokan ismernek különféle technikákat (reiki, ayurveda stb…) Ám bár, ha ugyanezt 20-30 évvel ezelőtt kérdezte volna meg, elképzelhető hogy senkit sem talál a hallgatósága soraiban.
Kezdetben minden csak tapogatózva zajlott, egymással párhuzamosan, lassan de exponenciálisan növekedve jelentek meg a távol keleti alapokon nyugvó meditációs csoportok. Meg alakultak az első kis ezoterikus könyveket árusító bolt-ritkaságok, kiadók. Ezzel együtt régi és mégis oly örökkön új nevek, mint Szepes Mária és Hamvas Béla kerültek köztudatba. Mindezeket követve nem sokkal beindultak az emberi gondolkodást és tudatszintet lehúzó piaci erők is: a televíziós csatornák tele shopos adásai helyett mindinkább trend lett a különféle jós-vonalak, elektronikus jósdák térnyerése, és a „horoszkóp-jóslatok” emeltdíjas sms-ért való küldése. Tehát a média is felismerte az emberek szellemi táplálékra való igényét, s azt abból a saját módjára az első percektől igyekszik is hasznot húzni belőle. A nagyközönséget a piac igyekszik lebutítani, s mindig valami mást kínál neki, mint amire tényleg szüksége volna. Főleg jelen esetünkben, ahol is az ezotérosz, a valós belső tudományok képesek felszabadítani az embert. Ezért igyekszik a piac lehúzni az emberek tudatszintjét, nekik nem felszabadult, ha nem gúzsba kötött vásárló erőre van szükségük. Na de nem akarunk mi ítélkezni! Az amúgy sem szép dolog…
A felvázolt szellemi-vonalunkat követve, tehát eljutottunk a körülbelüli jelen ponthoz. Manapság már az emberek az Internet segítségével csodásabbnál csodásabb tanítók, mesterek és írók munkásságával ismerkedhetnek meg. Akár ingyen is. Manapság ez a trend, egymástól független emberek „csak úgy rábukkannak” bizonyos tanításokra. S igaz, hogy vannak a média által időszakosan felkapott írók, mint Pl. Coelho vagy Müller Péter de leginkább az mondható el, hogy hirtelen csak úgy semmiből jött nagy áradásokként tűnnek fel olyan szellemi-utak, gyógymódok, írások melyek régebben elképzelhetetlennek tűntek volna, az elszigeteltség miatt.
Mindez véleményem szerint rettentő jó dolog. Jó ha az ember megfontoltan, kérdésekkel ajkán böngészi a világ szellemi és digitális adattárát. És hogy ne nyújtsam még hosszabbra a rétes tésztát, ezzel el is jutottunk a következő állomáspontunkhoz: a fórumokhoz.
          Amint kialakul valami fényes, jó dolog annak a közelében mind többen és többen lesznek. És akik közelebb kerülnek egymáshoz, kommunikálni akarnak a többiekkel nem csak arról a témáról, ami miatt épp összegyűltek, ha nem más hasonló dolgokról is éppúgy. Fölvetődik tehát a kérdés, hogy hol tartunk? Az emberek egy bizonyos csoportja el kezdett érdeklődni a lényegi (a szerintem lényegi) dolgok iránt, az Interneten számos önszerveződésű csoport jelent már meg. Mi a helyzet viszont az ajtónkon túli élettel? Ezek az érdeklődő, intelligens emberek megtalálják egymást a való életben is? Tudnak, van –e lehetőségük kommunikálni szemtől szemben is?
Úgy vélem, hogy a válasz: mindenképp. Azonban eléggé próbára vannak (vagyunk mi) „keresők” téve. De hát így szép az élet, így derül ki, hogy kik is valójában azok, akik mindenképp el kívánnak szakadni a mindennapi társadalmi agyzsibbasztástól.
          Én az évben figyeltem fel egy Miskolcon és környékén munkálkodó MANDORLA Közművelődési Egyesülettel, mely mindamellett, hogy nagyon jó dob-körrel is rendelkezik, jobbnál jobb előadókat hív meg a városba, mint Pl. Keresztesi Mária, Paksi Zoltán, Papp Gábor. Időnként, pedig ha az égiek úgy engedik nagyobb előadássorozatokat hoznak össze a tagok. Idén pl. már 4.-ik alkalommal rendezték meg a „2012 és a jelenkor változásai” néven futó programjuk. Tegnap, pedig volt szerencsém végig hallgatni Papp Gábor tolmácsolásában a Peruból származó Icai történetét, ami teljesen jól példázza miért van szükség hasonló médián kívüli önszerveződésekre. Meg lehet, egyszer szánok egy külön postot, elemzést az Icai köveknek, de most maradjunk a lényegnél: Ha nem megyek el Pap Gábor előadására, akkor valószínű nem hallom, nem olvasom sehol máshol – legalábbis egy jó darabig biztos nem – az ő által felvetett érdekes ideákat. Valamint természetesen nem ismerem meg ezt a nagyszerű embert sem. Gondolom ez teljesen érthető, picit komolyabb hasonlattal ez olyan, mint Buddháról olvasni most és akkor a történelmi Buddha lábai előtt hallgatni a szavait.
          És itt jön a következő pozitívum is, amit olvasunk az egy dolog. De ha én mondjuk elmegyek egy konferenciára ott meggyőződhetek, hogy az adott „spirituális termékkel” milyen emberek is foglalkoznak. S akár 180 fokos fordulatot is vehet a véleményem egy ilyen találkozó után. Azaz még jobban formálhatunk véleményt, jó esetben helyre tehetjük világképünket, igazíthatunk magunkon mindamellett, hogy lexikális tudásunk is bővül. Kijelenthető tehát, hogy ezek nagy dolgok, főleg azokat a tömeges lehúzó energiákat alapul véve amik manapság dőlnek a TV-ből, rádióból, egyéb kanálisokból. Ugyancsak nagy dolog, hogy pl. a minap Pl. egy Kecskeméti Meditációs csoport facebook oldalán az én egyik régebbi blogomról származó idézetet olvastam. Amit természetesen én is máshol találtam anno. Ez számomra mindenképp pozitív dolog, azt jelenti hogy nem csak a hülyeség, ha nem a jó dolgok is tudnak terjedni. Így tovább emberiség!

2011. szeptember 24., szombat

Itt ott amott, a polcon és a kávéscsészében - Atlantisz

Személyes (miért van más?) időhiány miatt csúsznak ezzel a bloggal való terveim. Azonban a tervezett első cikk és változtatások helyett jöjjön most egy kis gyors bejegyzés.: A téma Atlantisz. Először Edgar Cayce-nél írtam röviden az elveszett civilizációról. Mivel ennek a letűnt korról való adatoknak és spekulációknak gyűjtése az egyik hobbim, ezért elég sok mindent "meghallok" vele kapcsolatban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a minap például ezeket a főcímeket olvastam:


Mindegyik cím egy tudósítást foglal magába, ami Freund professzor a connecticuti Hartford Egyetem tudósáról szól. Ő és régészekből, valamint geológusokból álló nemzetközi kutatócsapata évek óta keresi Atlantisz rejtélyének megoldását. És HA hihetünk nekik valószínűleg végre sikerült beazonosítania a valaha volt Atlantisz helyét. Mégpedig Spanyolország déli vidékein, Cádiztól északra.
          A részleteket nem ecsetelném, tömören azt kell tudni, hogy sem a professzortól, sem a bejelentését közlő cikkekből - ahogy egy kedves komment író is megfogalmazza:
"egyáltalán nem derül ki, hogy valóban "sikerült beazonosítani az egykori Atlantisz helyét". Csakis nem bizonyított feltevésről van szó"
A proff mélytengeri radarokkal, digitális térképekkel, és speciális víz alatti technológiák alkalmazásával vizsgálta a kérdéses környéket és bejelentése után kezdte csak meg az ásatásokat. Ennyi. Nem vicc. Így történt. Mindemellett még azt is hangsúlyosan kijelenti, hogy egy szökőár tarolt le mindent... ami lehetséges, de még ez sem teljesen logikusan érthető a szövegkörnyezetben.
A hetiválasz.hu-t idézve:
"Egyelőre persze még nem bizonyos, hogy valóban a Dona Ana Park mocsarai rejtik Atlantiszt. De az úgynevezett „emlékvárosok" felfedezése bizakodással tölti el a tudósokat. Azt mondják: ezzel olyasmire bukkantak, amire még egyetlen más kutató sem."
Kérdem én valószínűleg bárki; akkor mégis milyen újdonságra bukkantak? Rábukkantak egy ősi (még a korát sem tudjuk) kultúra nyomaira. Az adott bejelentő ember az USA-ból pedig gyanúsan kihasznált egy hívószót, amire a hiszékenyek kérdés nélkül ugranak, egy címkét amire majd mi nagyszerűen rááldozunk pár percet - és ezáltal biztosítja magának, hogy fognak beszélni az ottani feltáró munkájáról.
          Időszámításunk előtt óriási jövés menés volt, egyik fejlett civilizáció tűnt fel és le a másik után... Platón (Szolón) részletes leírást adott az ő Atlantiszáról, arról pedig egy árva szó sem esik, hogy az ókori leírás és Cadiz közt volna bárminemű hasonlóság vagy különbözőség.
          Ennyit tehát egyelőre a Donna Parkról. Nem zárkózok el semmi elől, de az igazi átfogó régészeti bejelentésig még várok. Ami Atlantiszt érinti, és amit megtudhatunk róla az továbbra is érdekes. Az utóbbi időben három könyv került elém, ami a témába vág.
Kezdjük komolysági sorrendben:
Charles Berlitz - Atlantisz
Simon Cox és Mark Foster Atlantisz (rejtélyek és titkok)
David Gibbins - Atlantisz (A történelem legnagyobb kódja véglegesen feltörve)
Charles Berlitz:
Könyve lehengerlően részletes és bizony konkrét történelmi-hajózási eseményekkel is tűzdelt. Ír Pl. egy konkrét teherhajóról is melynek legénysége egy a semmiből felemelkedett csupasz szigetet pillantott meg az Atlanti-óceánon (ott ahol addig nem volt azelőtt sziget).
A legénység partra szállt, talajmintákat vett és továbbhaladt.
A sziget környékén tetemes halpusztulásról számoltak be, valószínűleg vulkanikus, tektonikus mozgások eredményeképp emelkedett fel a "sziget" az óceán vízszintje fölé ideiglenesen. Ideiglenesen, mert későbbi hajó utak során már nem látták többet.
          Lényeg a lényeg, hogy Berlitz mindent átfogó, néha talán túl komplex, de véleményem szerint szenzációs könyvet írt.

Simon Cox és Mark Foster könyve:
Újabb 2006,os műről van szó (Angolul An A to Z of Atlantis). Berlitz nyomdokain jár, azonban tömörebben, tagoltabban foglalja össze a tartalmat. Ha gonosz lennék azt mondanám, hogy pusztán kevesebb dolog van benne.
          Tehát ez is szórakoztató. Blavatsky, Cayce, Ingatius Donnelly, Charles Hapgood és sok más ember életéből, munkájából szemezget, mindemellett ír a Kristálykoponyáktól kezdve a Dogon törzstől egészen a Lemuriáig. Charles Berlitz csak zanzásítva.
Egyik kedvencem Augustus Le Plongeon-ról című rész. Amiből megtudhatjuk, hogy a régészek is sokszor konok, hajthatatlan emberek. Például Le Plongeon úgy vélte, hogy az ókori Egyiptom kultúráját a Maják alapították. Erre mondjuk vidéken, hogy: - Egészségére!

David Gibbins:
Egy abszolút fiktív, regényt kapunk Gibbinstől. Gibbins első és másodsorban vízalatti régészettel és bestseller írással tölti szürke mindennapjait. Regénye Herkules-oszlopaihoz képest keletre helyezi el a lehetséges Atlantiszt.
          És milyen meglepő az oszlopok is új értelmet nyernek nála. Mondhatni felszarvazza az egész hagyományos elméletet :D Szórakoztató olvasni, már csak azért is mert Da Vinci kódot megszégyenítő regényt írt, másrészt a Földközi és Kaszpi-tenger jelenére és múltjára egész extrém módokon hívja fel a figyelmünk.

Ennyit mára. Bárhol is helyezkedjenek el a rejtélyek, figyelmünket elsődlegesen az erő-egészség-szeretetet keresésére fordítsuk! Üdv :)

2011. augusztus 18., csütörtök

Jelenlét

Az elme megkérdőjelez, a szív érez, cselekszik, szenved és vállalja a következményeket, az elme ostorozásán keresztül is.
- Most úgy éreztem ez a legjobb, amit elmondhatok. Jelenleg nagyon emelkedett állapotban vagyok, talán az előbb látott új Eckhart Tolle anyagnak köszönhetem (részben biztos). Ezt majd eldöntöm magamban.
Azt hiszem csak annyit akartam mondani, hogy minden kedves idetévedő barátunk használja ki a maradék nyarat. Menjetek bicajozni, tóra lábat fürdetni és egész lényetek teljen meg életerővel!
Továbbá még elmondanám, hogy a blog folytatódni fog és gondolkozok, hogy tovább fejlesztem a link ajánló részlegem. Üdv, a tudatosság legyen veletek! :-)

2011. augusztus 7., vasárnap

Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891)

Hogy ne érje szó a ház elejét – a sok férfi író/szerző és karakter után következzen ismét egy nő. Helena Petrovna Blavatsky-t hívom pár szó erejéig képzeletbeli színpadunkra. S bár nem egyszerű, de megpróbálom körülírni idézettekkel, néhány ideával elmondani ki is lehetett Ő.
          H. P. B. azokhoz a szerzőkhöz tartozik, akiknek könyveiből egyszerre rémálom és mennybéli gyönyör jegyzeteket készíteni. Ugyanis az ember legszívesebben az első szótól az utolsóig mindent aláhúzna magának. (Legutoljára D. Thorwaldsen Oidipuszánál találkoztam hasonlónál, ahol viszont valaki volt elég mihaszna, hogy aláhúzza, kiemelje – legalább ceruzával - szinte az összes oldalt.)

(1831. július 31.– 1891. május 8.) orosz írónő, fordító, teozófus, a Teozófiai Társulat alapítójaként ismerik sokan. Ő volt az első, leghangosabb keleti hírnök, nyugatról, akinek céljai is voltak. Viszontagságokkal és változásokkal teli életében rengeteget utazott (Európa, Közel- és Távol-Kelet, India, Tibet), s különböző okkult tanítók irányítása alatt elmélyedt a titkos tanok megismerésében. Blavatsky rendkívül termékeny író volt. Fő művei mellett számtalan cikket és levelet írt személyes élményeiről, elméletéről, a Társulat ügyeiről, a teozófia kérdéseiről.
          Blavatsky kalandos élete, ideológiája és munkássága nagy hatást gyakorolt korára, különösen az ezoterikus csoportok fejlődésére, de volt politikai hatása (az Indiai Nemzeti Kongresszuson keresztül), hatott a művészetekre és a New Age mozgalmon keresztül korunkra is. Közvetve, vagy közvetlenül számos híres személyre hatott Blavatsky munkássága.
          Az tisztán látszik, hogy Blavatsky mindig a látható mögött rejtőzködő indítékot, mozgató erőket kutatta. Mindemellett szerette volna meg is érteni a világ működését – erre a megértésre még vissza fogunk térni - . Rendkívül idealista, karakán nőszemély volt.
Írásaiban angol és egyéb távol keleti kifejezések keverednek jó pár latin eredetű szóval, s néha ellentmondásokba bonyolódhatunk olvasásakor
(pl.: nem kell érteni, a gyakorlat önmagában programozott intelligencia mely képes átalakítani az embert a szándék alapján…). Könyvei ugyanis széles spektrumot – az öröklétezést – próbálják átfogni, leírni. A szavak és a különböző nézőpontokból történő megfogalmazások ezért néha bonyolultnak hathatnak. Ám hiszem, ha mindannyiszor a felszínesség burkán áttörünk és az író szemével próbáljuk látni a dolgok természetét – akkor az ős káosz rendé alakul. Így tehát Blavatsky-t olvasni szép kis feladat, a figyelmünknek és szellemünknek időt kell hagyni olykor minden mondat között.
„Olvass tíz percet és gondolkozz legalább kétszer annyit az olvasottakon…”

Blavatsky fölismerte, hogy egy lassú paradigma váltás vette kezdetét már az ő korában, mely a huszadik század emberének már szabadabb – egyénibb értelmezését teszi lehetővé a világnak. Ehhez a folyamathoz, pedig ő is hozzájárult. A régi korok okkultista bélyegzettségei helyett egy megfelelőbb – emberibb – igazibb utat kívánt találni magának és a hozzá hasonló kortársaknak. A 19. sőt a 21. század hajnalában is igaz az a kijelentés, hogy az úgymond Európai nyelvezet sok tekintetben szegényes. A kereszténységnek, mint vezető vallásnak nem volt szüksége bonyolult kifejezésmódra, Pl.: a csakrák, aura és különféle erőhatások megkülönböztetésére. Sőt mint tudjuk, bár mi ami a dogma rendszer határain kívül terült el az „istentelen boszorkányság”-nak minősült, ezért kutatása, megértése és megnevezése is lehetetlen volt nagyobb tömegek számára.

          Jól látható tehát ez a fajta általános „trend” a nyugat és kelet között. A hagyományos Európai neveltetés és megszokás rendszer a befelé fordulást nem támogatja. Vagy legalábbis semmiképp sem a Buddhista kolostorok végtelen csöndjéhez mérhetően. Vagyis tehát kijelenthetjük Blavatsky élete erről a nyitásról és felfedezésről szól. Megértette élete célját, végzetét és egy rendkívüli élet utat járt be.


Teozófia, teozófia társulat munkássága:

„A teozófia, mint modern tanítás Helena Blavatsky (eredeti nevén Jelena Petrovna Blavatszkaja) műveiben körvonalazódott. Alapelveit tekintve okkult irányzat, amely a "titkos tudás" létét feltételezi. A teozófia úgy tartja, hogy ez a bölcsesség végtelen, ezért kimeríthetetlen, így az ember számára közvetlenül nem hozzáférhető, de az extázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni. A Teozófiai Társulat által hirdetett teozófia annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy ebben a buddhizmussal kevert hinduizmus a domináns. Bár a Teozófiai Társulat mint civil szervezet működik, amelynek funkciója, hogy kutatások révén közelítsen a "titkos tudás" megismeréséhez, számos tekintetben vallásos rítusokat hordoz és általában okkult filozófiaként határozzák meg (mint több okkult irányzat keverékét)” Wikipedia
          „A teozófiai mozgalom története az Egyesült Államokban kezdődött, itt találkozott a Társulat két alapítója, Helena Petrovna Blavatsky és Henry Steel Olcott, akiket közös érdeklődésük, a spirituális jelenségek kutatása hozott össze. New Yorkban csatlakoztak hozzájuk hasonlóan gondolkodó emberek, akik úgy vélték, hogy minden vallás mélyén ugyanazok az ősi igazságok rejlenek, amelyeket bizonyos épületek és ősi szimbólumok is magukban rejtenek.
          Azt szokták mondani, hogy H.P. Blavatsky adta a világnak a teozófiát, és H.S. Olcott a Teozófiai Társulatot. Olcott kiváló szervezőképességgel rendelkezett, míg H.P. Blavatsky volt az, akinek közvetítésével a tanítások érkeztek.”

„A Teozófiai Társulat hármas célja:
1. Megalkotni az emberiség egyetemes testvériségének egyik magvát nemzetiségi, vallási, társadalmi osztálybeli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül.
2. Támogatni a vallások, bölcseletek és tudományok összehasonlító tanulmányozását.
3. Kutatni a természet még fel nem ismert törvényeit és az emberben rejlő erőket.”
„A Társulat bátorítja a tagjait, hogy nyílt elmével vizsgálják a világ vallásait, filozófiáit, tudományait és művészeteit, hogy ezeken keresztül megértsék az időtlen bölcsességet, tiszteljék minden élet egységét és segítsék embertársaikat a szellemi ön-átalakítás felfedezésében.
A Társulatban úgy tartják, hogy minden cselekvés, érzés és gondolat befolyásol minden más élőt és minden egyes ember képes rá és egyben felelős is azért, hogy hozzájáruljon az Egész üdvéhez.”

Mindezt talán „Satyân Nâsti Paro" - a benaresi Maha¬raja mottójával tudnám leginkább összefoglalni: „Nincs magasztosabb vallás az igazságnál”
Tehát meg kell ismernünk az igazságot, és talán terjesztenünk is… mert az gazdagíthat és felszabadíthat minket. A világra nyitottan meg kell tapasztalnunk, hogyan is működik az Univerzum. Felelősséggel tartozunk a belsőnkért, csak úgy mint a külsőnkért.



Idézetek könyveiből:
Az ezoterikus filozófia alapjai

9 -ik oldal .. "Mindazonáltal teljesen ő rá volt bízva, hogyan használja fel legjobb tehetsége szerint a közölt tudást, hogy egyrészt elrendezze az anyagot, másrészt a véghezvitelben kibontakoztassa írói képességét.”
          29 szintén: - „Bizonyos gondolatok kifejezésénél tapasztalható, majdnem leküzdhetetlen korlátolt volta…” – Nehezítik az információ továbbadását.
          29 lent: „…Azonban a modern tudomány nem hisz a „dolgok lelkében”, és ezért a kozmogónia egész rendszerét elutasítja. / Más szavakkal: bármit amit „elképzelhetetlennek”, bizonyíthatatlannak lát azt szóra se méltatja.
"Felszínes jelenségeken" túlmutató dolgok, erők kutatása.
37 közép - A Dhyán Csohanok jellegükben kettősek, mivel (a) az anyagban rejlő értelem nélküli nyers energiából, és (b) azt az energiát irányító és vezérlő értelmes lélekből vagy kozmikus tudatosságból összetett lények.
          38 Nincs szervetlen vagy holt anyag
Az anyag örök. Az anyag az egy végtelen egyetemes elme Upadhi-ja, vagyis fizikai alapja, hogy ideációit reá építse. Ezért állítják az ezoteria követői, hogy a természetben nincs szervetlen vagy holt anyag, és a tudomány által a kettő között tett megkülönböztetés épp olyan alaptalan, mint amilyen könkényes és értelmetlen. Azonbna bármit is gondolna a tudomány – és miként azt tapasztalatból tudjuk, az egzakt tudomány szeszélyes hölgy – az okkultizmus másképpen tudja és tanítja, ahogyan az időtle idők óta tette, kezdve Manutól és Hermésztől egészen Paracelsus, és utódaiig.
          40 Jane - Seth - Roberts-i anyagok - "Minden ami van ... stb... a "teremtésről"
Minden ami van, volt és lesz, örökké VAN, még a számtalan formákban is, amelyek csupán tárgyi formájukban végesek és mulnadók, de nem az eszményi formájukban. Ideákként léteznek az örökkévalóságban, és amikor elmúlnak, tükröződésekként fognak létezni. Az okkultizmus azt tanítja, hogy sem a természet, sem az ember nem adhat formát semminek, hacsak annak eszmei típusa már nem létezik az alanyi szinten. Sőt mi több, azt is tanítja, hogy semmilyen forma vagy alak nem kerülhet az ember tudatába, vagy fejlődhet ki az ember képzeletében, amely nem létezik prototípusként, legalábbis megközelítőleg. Sem az ember, sem bármilyen állat, növény vagy kő nem volt valaha is „teremtve”, hanem ezen a mi szintünkön „keletkezni” kezdett, vagyis a jelen anyagiságába tárgyiasulni, vagy másképpen fogalmazva, a legszublimáltabb és érzékeken felüli lényegből legdurvább megjelenéséig belülről kifelé terjedni.
          53. Csoda nincs. Minden ami történik örök, megváltoztathatatlan, mindig működő törvényből következik. Valamely látszólagos csoda nem más, mint erők működése, amelyek ellentétesek azzal amit Dr. W. B. Carpenter F. R . S. – nagytanultságú, de mégis keveset tudó ember – „a természet jól megállapított trvényeinek”-nek nevez. Miként osztályából sokan, Dr. Carpenter figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy lehetnek olyan, valamikor „ismert” törvények, amelyeket a mai tudomány most nem ismer.
          (Megjegyzés: - Más szavakkal, de ugyanezt hangoztatta Szepes Mária is: „A csoda az egyetlen realitás. Amelyik ember nem hisz a csodában, az nem realista.” Tehát az egész létezés egy nagy misztikum, egy megfogalmazhatatlan csoda, melyet még csak épp most fedezünk fel „újra”. S ahogy újra és újra látjuk egyfajta szükségszerű "karmikus" felfedezési kényszer hajt minket ilyenkor.)

60 megnyilvánulásaik jelen vannak még most is.
„„Nincs sem JÖVÉS, sem MENÉS, hanem csak örök KELETKEZÉS” – mondja. A negyedik törzsfaj még mindig él. És él a harmadik, és a második és az első is – vagyis megnyilvánulásaik jelen vannak a mi mostani anyagi síkunkon.”” – Mint mikor követ dobsz a dóba, nem csak hullámokat okoztál, hanem a kővel megváltoztattad – még ha minimálisan is – a tó szerkezetét, és az a kis kő, vagy kavics azután már a tó medrét fogja gazdagítani.
TEREBESS LINK - az E. F. A. könyvhöz


Gyakorlati Okkultizmus

35. old.:
Tudják meg mielőbb és sohase felejtsék el, hogy az igazi okkultizmus, vagy teizófia mind gondolatban, mind tettben az „Önmagunkról való Nagy Lemondást” jelenti, feltétel nélkül és teljesen, gondolatban és tettben egyaránt. Ez az ALTRUIZMUS és azt, aki gyakorolja, végképpen kiragadja a többi élő soraiból. Attól kezdve, hogy magát a munkának szentelte, „nem magáért, hanem a világért”.
          Az első próbaévekben sok mindent megbocsátanak neki. De mihelyt „elfogadott” tanítvánnyá válik, a személyiségének el kell tűnnie és a természet egyszerű, jótékony erejévé kell válnia. Csak két véglet áll ezután előtte, két ösvény, ahol nincs pihentető középút. Vagy fáradságosan haladhat lépésről lépésre felfelé, devacsáni megszakítás nélkül, gyakran számtalan inkarnáción keresztül a Mahatma állapothoz (az Arhát, vagy Bodhiszattva állapothoz) vezető arany létrán, vagy az első hibás lépésnél lecsúszik a létrán és legurul a dugpa állapotába…
          40. old.: Aki részesülni óhajt az egyetemes elme bölcsességében, csak az emberiség összességén át érheti el azt, tekintet nélkül fajra, bőrszínre, vallásra vagy társadalmi állásra. Nem az önzés, még annak legtörvényesebb és legnemesebb felfogásában sem, hanem az altruizmus az, amely az egyedet arra tudja késztetni, hogy kis énjével az egyetemes Én-be meneküljön. Ezek a kötelességek és feladatok, amelyeknek az okkultizmus felé törekvő igazi tanítványnak magát szentelnie kell, ha a teo-zófiát, az isteni Bölcsességet és a Tudást el akarja érni.
          A törekvőnek feltétlenül választani kell a világi élet és az okkult élet között. Haszontalan és hiábavaló törekvés a kettőt összeegyeztetni, mert egyszerre két gazdát senki sem képes úgy szolgálni, hogy mindkettő meg legyen elégedve.
          ...Bár elsősorban a szándék határozza meg, hogy fehér vagy fkeete mágiáról van-e szó, az eredmény, a rossz karma létrehozása még az akaratlan, nem tudatos boszorkányság esetében sem kerülhető el. Éppen elég alkalommal mutattak rá, hogy boszorkányság minden rossz befolyás, ami más személyekre irányul, akik szenvednek tőle, vagy annak következtében másoknak szenvedést okoznak.
A karma az élet csendes vízébe vetett súlyos kő, aminek hullámai egyre táguló körökben szinte a végtelenbe terjednek. Az így létrehozott okok váltják ki a hatásokat, amelyek a büntetés igazságos törvényében jelentkeznek.
40. old.:
Ezek nagy része elkerülhető lenne, ha az emberek nem rohannának meggondolatlanul olyasmibe, aminek sem a természetét, sem pedig a jelentőséget nem értik. Senkitől sem várják el, hogy erejét és képességeit meghaladó terhet cipeljen.

43. old.: Most a Káli-Júgában vagyunk és ennek végzetes hatása ezerszer hatalmasabb Nyugaton, mint Keleten. Ebből származik a jelen korszak küzdelmeiben a sötét kor hatalmainak könnyű zsákmánya és az a sok téveszme és káprázat is, amelyek alatt a világ most görnyed.
Ezek egyik az a viszonylagos könnyedség, ahogy egyes emberek a “kapu”-hoz érést és az okkultizmus küszöbének átlépését minden nagyobb áldozat nélkül képzelik el. Ez a legtöbb teozófus álma, amit a hatalom utáni vágy és a személyes önzés sarkall, ezek pedig nem olyan érzelmek, amelyek őket valaha is az óhajtott célhoz vezetnék. Éppen ezért, amint azt egy olyan valaki, aki köztudottan az emberiségnek szentelte magát, megjegyezte. „szűk a kapu és keskeny az út, ami az örök élethez vezet” és ezért „kevesen vannak, akik megtalálják”. Valóban annyira keskeny, hogy a kezdeti nehézségek puszta említésekor a megrémült nyugati újonc megfordul, és borzongva hátrál meg…

55.: old
A vihart békesség követi
A régiek azt tartották, hogy a természet nem tűri az ürességet. A szenvedélyt sem kiirtani, sem megsemmisíteni nem tudjuk. Ha elűzzük magunktól, másfajta elemi befolyás váltja fel. Ezért nem szabad megkísérelni kiirtani az alacsonyabbrendűt anélkül, hogy a helyébe másvalamit ne tennénk, hanem helyettesítsük az alacsonyabbrendűt a magasabbrendűvel; a bűnt az erénnyel, a babonát a tudással.
[poszt keresztényi – romantikus… viszonyulások az orientalista ideákhoz.
Bibilia értelembe vett jámborság – Jézus igazi tanításai – valamifajta vallási becsület kódex.
Bhagavad Gítá – ból szemelvények…]

59-60. old.:
Nem szabad megengedni, hogy akár az öröm, akár a bánat eltérítsen kitűzött célunktól.
*
Amíg a Mester ki nem választ, hogy hozzá menj, légy az emberiséggel és dolgozz önzetlenül haladása és fejlődése érdekében. Egyedül ez hozhatja meg az igazi megelégedést.
*
A tudás olyan mértékben gyarapszik, amilyen mértékben használják – vagyis minél többet tanítunk, annál többet tanulunk. Ezért, mint az igazság keresője, a kis gyermek hitével és a beavatott akaratával adj abból, amit felhalmoztál annak, akinek útja során nincs mivel vigasztalódnia.
*
A tanítványnak teljesen fel kell ismernie, hogy az egyéni jogok gondolata maga se más, mint az Én kígyója érgező tulandoságainak következménye. Sohasem szabad egy másik embert úgy tekinteni, mint akit kritizálni, vagy elítélni lehet, sem nem szabad önmaga érdekében, vagy mentségére hangját felemelnie.
*
Senki nem ellenséged, senki nem barátod. Mindannyian tanítóid.
*
Nem szavad továbbra is bármi, akár világi, akár szellemi haszon elnyeréséért dolgozni, hanem hogy beteljesüljen a létezés törvénye, ami Isten igazi akarata.
*
61. OLD.:
Ne élj se a jelenben, se a jövőben, hanem az örökkévalóban. Ez az óriási gyom (a rossz) ott nem tud virágozni, a létnek ezt a foltját már az örökkévaló gondolatának puszta légköre is gyökerestől kiírta.
(Személyes, perszonális megjegyzés: Én épp azt az üzenetet kaptam pár napja, hogy cselekedjek úgy, mint álmodnék. Mindezt azért, hogy ezáltal valami megfoghatatlanabb közegbe kerüljek, ahol bátrabban viselkedhetek.)

72. 73. 74. Old.::
VII.
Nincs értékesebb dolog az egyén számára, mint az olyan magasztos eszmény, amely felé állhatatosan törekszik, amely szerint gondolatait és érzéseit és a tőle telhető legjobban az életét is formálja. Ha tehát inkább azon igyekszik, hogy valamivé váljék, mint hogy valaminek lássék, nem mulaszthatja el, hogy egyre közelebb kerüljön céljához. Ezt a pontot azonban nem fogja küzdelem nélkül elérni, sem az igazi előmenetel, amit tudatosan elér, nem fogja önelégültséggel eltölteni, mert ha az eszményképe magas és a feléje haladás valódi, inkább alázatossá, semmint felfuvalkodottá válik.
A további haladás lehetősége és a lét előtte megnyíló, még magasabb síkjainak eszméje nem fogják lelkesedését lelohasztani, bár önteltségét biztosan megölik. Éppen az emberi élet eme nagy lehetőségeinek fogalmára van szükség, hogy a közönyt kiölje és a fásultságot buzgalommá változtassa. Így az életet önmagáért lesz érdemes élni, mihelyt annak feladata nyilvánvaló lesz és nagyszerű lehetőségeit méltányoljuk. E magasabb tudatszint elérésére a legegyenesebb és legbiztosabb út az önzetlenség elvének gyakorlása, mind gondolatban, mint az életben.
          Valóban szűk az a látókör, amely önmagára korlátozódik és mindent a saját érdeke szerint mérlegel, mert amíg a lélek ilyen ön-korlátozó, addig lehetetlen bármilyen magas eszményt felfognia, vagy az élet bármely magasabb tudatszintjét megközelítenie. Az ilyen előrehaladás feltételei inkább belül találhatók, mint kívül és szerencsére függetlenek az élet körülményeitől és feltételeitől. Ezért mindenki számára nyílik alkalom az előmenetelre a létezés egyre magasabb szintjére, hogy ilyen módon együttműködjön a természettel az élet nyilvánvaló céljainak beteljesítésében. (J. Buck: Man)
          Ha azt hisszük, hogy az élet célja egyszerűen anyagi énünk kielégítése, kényelemben tartása és hogy az anyagi kényelem szolgáltatja a boldogság lehető legmagasabb fokát, összetévesztjük az alacsonyat a magassal és a káprázatot a valósággal. Anyagi életünk módja testeink anyagi felépítésének egyik következménye. „A föld férgei” vagyunk, mert minden törekvésünkkel a földhöz ragaszkodunk.
          Ha a fejlődés olyan útjára tudnánk lépni, amely által kevésbé sűrű anyagivá, mint inkább éterikussá válnánk, egészen másfajta civilizáció jöhetne létre. Olyan dolgok, amelyek most nélkülözhetetlenek és szükségesnek látszanak, haszontalanokká válnak. Ha tudatunkat a gondolat sebességével tudnánk áthelyezni a Föld egyik részéről a másikra, a kapcsolattartás jelenlegi módjára nem lenne többé szükség.
          Minél mélyebbre süllyedünk az anyagba, annál több anyagi eszközre lesz szükség a kényelem elérésére. Az emberben lakozó alapvető és hatalmas isten nem anyag, és független az anyagra vonatkozó korlátozásokról. Melyek az élet valódi szükségletei? Erre a kérdésre a válasz teljeséggel attól függ, mit gondolunk mi szükségesnek. Vonatokra, gőzhajókra szükségünk van, mégis, emberek milliói élnek sokáig és boldogan anélkül , hogy tudnának róluk. Lehet olyan ember, aki számára egy tucat kastély elengedhetetlen szükséglet, másnak ilyen a kocsi, a pipa, stb. De valamennyi ilyen szükséglet olyan, amit az ember teremt meg magának.
          Ezek olyan helyzetet hoznak létre, amelyben az ember jól érzi magát és amely arra csábítja, hogy maradjon is meg benne és ne vágyakozzon magasabb dolgokra. Ezek éppen, hogy akadályozhatják a fejlődését, ahelyett, hogy előrevinnék azt. Ha szellemileg valóban előre akarunk jutni, mindenféle anyaginak meg kell szűnnie szükségletnek lenni. A gondolat heves és tékozló vágyakozása az alacsonyabb élet élvezeteinek megsokszorosítására az, ami meggátolja az embert, hogy belépjen a magasabb életbe.

          132. Old.: Az ezoterikus filozófia hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok világának sokféle megjelenése mögött egyetlen valóság létezik, amely mindennek, ami valaha volt, van és lesz, a forrása és oka. A védikus hagyomány kimagasló tanítója, Sri Shankaracharya ezt egyszerűen így fejez ki: mindegy, hogy milyen alakúra formáljuk az agyagot, a [megformált] tárgy valósága mindig az agyag marad, a neve és alakja csak múló külsőség. Ugyanígy, mivel minden létező az Egy Legfelsőbbtől ered, a lényegi természetében magas is ez az Egy Legfelsőbb. legmagasabbtól a legalacsonyabbi, a legnagyobbtól a legapróbbig a megnyilvánult világmindenség végtelenül sok jelensége a névbe és formába öltözött Egy. Ez az alapvető egységről szóló tanítás a teozófia rendszerének „fémjelzése”. Ebből következik, hogy semmi olyan tannak vagy elméletnek, amelynek a végső kettősség az alapja – például, hogy a szellem és az anyag örökre különálló, hogy Isten és az ember lényegileg különbözők, vagy hogy a jó és a rossz örök valóságok – nem lehet helye teozófiában.
          105. old: Tudja, hogy csak a formá-nak vethet véget, és nem a létezés-nek, és azt is csak ezen a földi káprázati síkon.

139: Old.: Létezik egy mindenütt jelenlévő, örök, határtalan és változtatatlan PRINCIPIUM (ALAPELV), amelyről lehetetlen elmélkedni, mert meghaladja az ember felfogó képességét, és mert bármilyen emberi kifejezés vagy összehasonlítás csak kisebbítheti. Túl van a gondolat hatókörén és elérési lehetőségén, Mandukya szavaival: „elgondolhatatlan és kimondhatatlan”.
T.T.T. letöltő LINK - A GY. O.-hoz

- Ezek lettek volna a fontosabb információk, amik hirtelen eszembe jutottak… Természetesen ismét leírnám ez is csak pár kiragadás, mely elsőként saját szórakoztatásomra szolgál. Annak akit behatóbban érdekel a téma, ajánlom a teozofia.hu-t.

2011. július 21., csütörtök

EsoGuru.com - Avagy az az ezotéria nagyjai élőben

Ezen blogom 99%-ban csak az általam fontosnak tartott mesterek, szerzők, technikák, esetenként filmek, zenék és "érdekes jelenségek" bemutatására szolgál - mindenféle reklámcélok nélkül. Szó volt már régebben a Tisztahangok Internetes rádióról, most egy újabb online tartalom a http://hu.esoguru.com következik.

Az "Ezo guru" :) jelenleg 6 különböző nyelven jelenik meg és már számos érdekes embert/tanítót hozott elérhető közelségbe a rájuk kiéhezett tömegekhez, a digitális technika segítségével olyanokhoz is, akik nem engedhetik meg hogy egy-egy érdekes előadás helyszínre sok 1000 kilométert utazzanak.
Természetesen ez az oldal is legtöbbször kér anyagi ellenszolgáltatást. De hát ez manapság nem különös, ami viszont már említésre méltó, hogy eddig már számos alkalommal volt ingyenes online közvetítésük. S ez szerintem nagyon becsülendő hozzáállás - noha természetesen a reklámozási megfontolások is szerepet játszhatnak az ügyben. A honlapjukról elmondható, hogy letisztult, jól kommunikálnak Facebookon és hírlevélben is, ezt jól mutatja hogy valójában egy sokadik hírlevelük késztetett nevük említésére.
          A teljesség igénye nélkül pár név, a náluk már megfordult "előadók" közül: Őszentsége a Dalai Láma, Dr. Masaru Emoto, Deva Premal és Miten páros, Don Alejandro, Aradi Lajos, Dr. Domján László. Az oldalon az Előadások pont alatt az előadásokat vissza lehet nézni, némelyiket ingyenesen.
Személy szerint nem minden meghirdetett előadás megnézésére vagyok kíváncsi, de hát épp ez benne a szép. Kiválaszthatjuk azokat az anyagokat, amik után igazán érdeklődünk. Sőt ha a mindenható kegyes hozzánk és a stream és a chat is együtt működik, akkor az előadások alatt hasonszőrű társainkkal is beszélgethetünk (természetesen lehetőségünkben áll kiválasztani az adás nyelvét, tehát nem kizáró ok, ha pl. nem beszélünk angolul de szeretnénk be ülni kedvenc külföldi szerzőnk, mesterünk, gurunk előadására. Mindezt az EsoGuru hivatalos tájékoztatója így kommentálja.:
          "Az EsoGuru.com oldal a földkerekség legismertebb ezoterikus, spirituális szellemeinek – guruinak – legfontosabb előadásait gyűjti össze és teszi közzé ÉLŐBEN az Ön számítógépén. És ez nem minden! Legyen az előadás részese, tegye fel kérdéseit az előadónak vagy ossza meg gondolatait a világ minden pontjáról bejelentkező többi látogatóval. Minden egyes élő adás során Ön hasonló érdeklődésű emberek ezreivel ismerkedhet. Így válnak az EsoGuru.com élő adásai egyedülálló közösségformáló élménnyé!"

Hipp Hipp hurrá tehát! :) Aki most hall először róla nézze meg! :)
Mivel aktualitásokban nem bővelkedik a blogom - illetve de, mindössze a megosztott tartalmak örök érvényűek... ;D - a két időben legközelebbi előadást megosztom az esetleg hozzám tévedőkkel:
- Július 31.-én 19:30 -tól Dadi Jankit hallhatjuk, láthatjuk
Link- Augusztus 23.- án 19:30-tól Sonia Choquette, a hatodik érzékről fog beszélni

2011. június 30., csütörtök

Thorwald Dethlefsen - Oidipusz

Késve ugyan, de egy már régóta esetleges Dethlefsen kiegészítésbe kezdek. Téma az Oidipusz a talány megfejtője című műve. Az Oidipusz - Oedipus - általam olvasott könyvtári példányát mikor kézbe vettem az első, amit furcsállottam rajta az volt, hogy majd minden oldalán szerepelt aláhúzás, kiemelés...
          Egy gondos kéz próbálta szelektálni a magvasabb mondatokat. Nem volt könnyű dolga szerencsétlennek. Jómagam is ezt teszem sokszor, ha kedvemre való olvasmányt találok. Ez régi berögzült szokás, olvasás közben ami nagyon megfog próbálom elraktározni, kinyerni a könyvből. Ezt általában szavak és oldalszámok kiírásával érem el egy külön papírra. Később ha végeztem a könyvel és van rá időm ki írom ezeket a látensen aláhúzott mondatokat. Thorwald Dethlefsen Oidipuszát így, a jegyzeteimből és talán pár kommentárom segítségével fogom újból önmagam és az érdeklődők elé tárni.
37. oldal: Hősök:
"Ha színdarabról van szó, akkor azonban a cselekmény mindig előre meghatározott, az előadás csak a cselekmény megjelenítésére szolgál. A színésznek nem az a feladata, hogy a darab folyamán önálló, új döntéseket hozzon, hanem kizárólag az a dolga, hogy a cselekmény önmagában meglévő mintáit a színpadon a lehető legjobban eljátssza, azaz megjelenítse. Az analógiának ez az aspektusa nagyon fontos lesz még számunkra további vizsgálódásunkban, a tragédiákban ugyanis a hősök sohasem hoznak valódi döntéseket. A tragédia azt mutatja meg, hogyan kövesse az ember a fennálló, a jóslatban már megjövendölt és ezért ismert mintát."
          / Rögtön itt jegyezném meg, hogy Oidipusz és a Szfinx kapcsolatát csak rendkívül kevesen emelik ki úgy, mint Dethlefsen. Sőt általában az Oidipusz Kolónoszban-ról meg is feledkeznek. Noha nem szükséges a jó Szophoklész műveit betéve tudni Dethlefsen könyvének elolvasásához - a szerző érthetően felvázolja a tragédia történéseit - azonban fejben minimum követni kell a tragédia eseményeit miközben az író értekezik... mert hiszen Oidipuszon keresztül érthetjük meg tragédiák világát és az örök ember viszonyát... bármihez is./

40.-41. old.: A Dionüszosz kultusz és a pszichózis
"…A kábulat és az eksztázis tehát azok a lelki élményformák, amelyek által az ember a Dionüszosz-kultuszban átlépi énje határait, és kapcsolatba lép tudattalan mélységének erőivel, a saját magában rejlő árnyékvilággal és pokollal, s ezáltal személy feletti tapasztalatot szerezhet a lét egységéről. A tapasztalatnak ebből a minőségből érthetjük meg valószínűleg a bakkórust. Az alvilági-állatias-ösztönös tör fel az emberből, a tombolás és a szent őrület változtatja át az ember, és betekintést nyújt neki a lét mélységeibe. A bak-alak – amely örök idők óta a bujaság szimbóluma is- az emberben rejlő démonikus kifejeződése, az árnyékbirodalomról szóló híradás, amely hiányzik az én központú ember egészségéhez, és ezért mindig megbetegíti őt.
          A mi kultúránk patologikus félelemmel viseltetik e szféra iránt, s így a teológiától a pszichiátriáig mindenki egyetért abban, hogy ezt a területet el kell fojtani, le kell küzdeni, vagy még inkább ki kellene irtani. Szétfeszítené témánk kereteit, ha akár csak felvázolnánk, hogyan sikerül mégis ezeknek az elfojtott istenségeknek egyre-másra új néven és új alakban belekergetni korunk emberét abba félelembe és borzalomba, amely alól senki nem vonhatja ki magát, Hadész mégiscsak az élet egyik fele. Az antik kor kultusza ezzel szemben legitim keretet biztosított ennek a tapasztalatnak, amely lehetővé tette, hogy az ember érintkezésbe lépjen a lét eme sötét minőségeivel, hogy ezáltal konfrontálódjon velük, s végül – legalábbis részben – integrálja őket.
          Természetesen ugyanez történik, amikor korunkban valaki pszichózisba esik, de ez az esemény nálunk betegségnek, nemkívánatos, veszélyes dolognak számít, és ezért minden ember azon igyekszik, hogy visszafordítsa a folyamatot (vö. J. Campbell: Lebendiger Mythos. Schizophreni – Die Reise nach Innen című fejezetével). A pszichózis tehát csak nagyon kevés ember számára jelent valódi tapasztalati teret, mert az ember nem engedi meg magának ezt a tapasztalatot, hanem küzd ellene, megszakítja, elfojtja. Ez a páni félelem (Pán üdvözletét küldi!) csak olyan kultúrában érthető meg, amely görcsösen hisz a saját énben; mindaz, ami ezt az ént és mindenhatóság-igényét kétségbe vonja, halálos ellenségnek számít, és ezért el kell pusztítani. S mivel nyakunkon ez a félelem, a régebbi kultúrák és kultuszok is barbárnak, primitívnek, szörnyűnek és veszélyesnek tűnnek fel előttünk."
42. old.: Hősök, királyok és a kispolgárok
"Voltaképpen minden tragikus hős maga Dionüszosz, mivel minden ember csak ennek a „maszk-istennek” a maszkírozása. És ahogyan maga Dionüszosz is űzött és űző, szakítő és szétszaggatott, ölő és meggyilkolt, haldokló és feltámadó egyszerre, úgy minden ember ennek az istennek a kifejeződése, ennek a feszültségnek a megtestesülése, ami azt jelenti: élet és halál, születés és hanyatlás, fent és lent, fény és sötétség. A tragédia mindig dionüszoszról szól, a tragédia mindig az emberről szól – az ő így-létét, jelen-létének törvényeit mutatja meg, az örök igazságot hirdeti számára. A tragédia ezért nem ismer jellemeket, egyéni sorsot, egyéni problémákat.
Félreértéshez vezetne tehát, ha például elemezni akarnánk Oidipusz jellemét, mert ilyen értelemben az nem is létezik. Ő az ember típusa, azé az emberé, aki kész felvállalni a sorsot, amit az örök rend kiosztott számára, és kész átélés útján felismerni az emberi lét törvényeit és az istenek törvényeit.
          …Van itt azonban egy kis megszorítás. A tragédia csak a nagy embert, a hőst ábrázolja, mert a „kisember”, az „öntudatlan ember”, aki ösztönei és szokásai fogságában nem emeli a magasba pillantását, és nem fogadja el az istenek kihívását, sohasem a tragédia tárgya, hanem a komédiáé. A komédia a kisembert ábrázolja, a hétköznapi élet visszásságaihoz kötődő „átlagpolgárt”, aki soha nem képes elfogadni a nagyszerű végzetét. A tragédia kizárólag hősöket és királyokat jelenít meg, tehát olyan embereket, akik az emberlét feladatainak áldozzák magukat, akik úgy döntöttek, hogy az individuáció útját járják, és ezért készek arra, hogy elviseljék az igazságot.
          …Nem akarjuk elfogadni az attikai tragédia emberképét. Ezért értelmezzük át állandóan a tragédiát. Vonakodunk felismerni magunkat a tragikus hősökben – pedig kizárólag erről van szó. A tragédia feladata az, hogy kibontakoztassa vallási, kultikus és gyógyító erejét.
A megértést megkönnyítendő három központi témára oszthatjuk azt az igazságot, amit a tragédia hirdet – amelyek viszont csakis egymást kölcsönösen feltételezve és egymástól függően nyerhetnek végül értelmet.
          Az első téma az emberi lét konfliktusos volta, annak elkerülhetetlensége, hogy cselekvő emberként vétkesekké válunk, és ezért viselnünk kell a felelősséget.
          A második téma megmutatja, hogy az emberi lét mindig kudarcra van ítélve, mert végső soron az én mindennemű kibontakozása hübrisz, és kivívja az én bukását.
          A harmadik téma az örökkévalóra – vagy ahogy a görögök mondanák, a halhatatlanra – irányítja a figyelmet. Az ember olyan isteni rendbe ágyazódik be, amely csak akkor válhat számára valóban érzékelhetővé, ha feláldozza énje kibontakoztatásába vetett hitét, és elfogadja saját bukását."
/Megjegyzésem: - Az igazi individuáció az isteni energiák működtetésével és elfogadásával, megélésével jár együtt. Mindemellett pedig ez a megélés megkíván bizonyos áldozatokat. S egyre inkább úgy gondolom nem akarjuk, mi mint faj - az emberi faj - nem akarjuk a felelősséget tetteinkért. Mintha erőnk se lenne hozzá és inkább egyfajta öröklődő önbutításba menekülünk, mintsem együttműködve elfogadnánk, tudatosítanánk a teendőinket. Pedig "ugyanannyi erőbe telik elpusztítani magad, mint megmenteni" - sajnálatos mód az önpusztításban és a mélybe húzó erőkben rendkívül jók vagyunk. /
          47. old.: Belátás: "
Erre a mondatra még vissza kell térnünk, most egyelőre az a legfontosabb, hogy tisztázzuk magunk előtt: a tragédia nem olyan embert mutat be, aki valami gonosz vagy rossz dolgot követ el, és ezért megbüntetik az istenek. A tragédia nem ismer erkölcsi alaphelyzetet, nem ismer felemelt mutatóujjat. Ilyen értelemben nincs is tanító vagy nevelő szándéka. Hatni akar ugyan az emberre, de ez a hatás messze túlmutat a polgári értelemben vett tanításon és nevelése. A kultusz és beavatás meg akarja változtatni az embert, de nem ad a kezébe magatartási szabályokat. A tragédia belátást közvetít, és ez a belátás az, ami megváltoztat."
48. old.: Polaritás
"De hát mi is a tragikus vétség? Ez a kérdés annál sürgetőbbé válik, minél inkább tisztában vagyunk azzal, hogy nem morális vagy erkölcsi hibában keresendő rá a válasz. Amikor hangsúlyoztam, hogy a tragédia emberi archetípusokat jelenít meg, nem pedig bizonyos jellemeket, azzal már a vétségnek olyan megfogalmazására utaltam, amely az általános emberhez kapcsolódik, nem pedig az egyéni cselekedeteken alapul. Az ember az ellentétek világában találja magát. Mindaz, amivel találkozik, polaritásként jelenik meg előtte, és gondolkodása, képzelőereje is sarkított. Így aztán számunkra, emberek számára lehetetlen észlelni az egységet, de még elképzelni is nehéz. Énként éljük meg magunkat, akivel szemben a másik világ, mint nem-én áll szemben, s így ellentétté válik. Ebből származik a bent és a kint, a nappal és az éjszaka, az idő és a tér, az élet és a halál."
          48-49. old: Gondolkodási struktúra és az egység
"Gondolkodási struktúránk sajátosságai közé tartozik, hogy a polaritásnak való kiszolgáltatottságunk miatt rákényszerülünk az egység megfogalmazására, bár éppen ez az, amit nem tudunk elképzelni. Az egység feltételezésére azért van feltétlenül szükségünk, mert ha semmisnek tekintenénk, akkor egyúttal a polaritást is tagadnánk, hiszen kontraszt nélkül az sem létezhet tovább."
          50. old.: Az Isteniről
"…nem mondhatjuk Istenről, hogy jó vagy kedves, mert ezzel kizárnánk a rosszat vagy gonoszt, és az egység fogalmát ismét bevonnánk a polaritás világába. Az örökkévalóságról nem mondhatjuk azt, hogy hosszú vagy rövid, mert túl van a mi időfogalmunkon: maga az idő nemléte. A nirvána nem zöld, és az önvaló nem az én tulajdonom. Ezért használ a metafizika kizárólag negatív kijelentéseket az egységről.
Mondhatjuk, hogy az egység nem sokaság, hogy istennek nincsenek korlátai, hogy nem véges, hogy a nirvánában nem létezik idő. E negatív fogalmak révén már megérzünk valamit abból, hogy az egység és a semmi milyen közel áll egymáshoz."

- Ezek csak részletek voltak, az olykor meglepően tömörnek bizonyuló könyvecskéből, nem feltétlen adnak hagyományos válaszokat az általános kérdésekre, mint Pl.:
- Hogyan működik az ember?
- Mit jelent számunkra a tragédia és a komédia?
- Milyen megkerülhetetlen ideák irányítják létezésünk?
Sokkalta inkább egyfajta (működő és igaz!) lehetséges nézőpontot mutat be Dethlefsen ebben a könyvében is. Sőt! Ha belegondolunk nézőpontok milliárdjait vázolja fel. Azonban így vagy úgy, ha közelebb akarunk kerülni jelen esetben a tragédia magvához, annak megértéséhez mindenképp lépnünk kell önmagunk felé is. Az író jól megfogalmazta a lényeget.: "...belátást közvetít, és ez a belátás az, ami megváltoztat." Amennyiben hajlandóak vagyunk nyitni e felé a belátás felé, a magyarázatok szükségtelenné válnak. Mi magunk kezdjük megélni teljesebben az igazságokat és önszántunkból lépünk rá erre a "tragikus" ám mégis felemelő útra, amit az élet valami fanyar humortól vezérelve el vár tőlünk.

2011. június 19., vasárnap

Gayatri Mantra - Deva P. és Miten előadásában

Van valami rendkívül megindító ebben a mantrában. Legalábbis belőlem erős érzelmeket, energiákat vállt ki. Először egy SCIFI sorozatban - Battlestar Galactica - hallottam először Raya Yarbrough és Bear Mcreary előadásában. Ugyancsak először ott az Asato Ma Sat Gamaya mantrát, ami legalább annyira megmozgathatja a benső világunkat.
          Sokszor felmerült bennem, hogy mi is az írás? A szövegek, melyeket használunk írásképükkel mindenképp hatással vannak ránk, s valahogy összekapcsolódnak azokkal a fogalmakkal is amikre mutatnak - Lásd pl. Masaro Emoto munkásságát - . Több távol keleti tanító a megvilágosodás felé vezető úton bőségesen elégnek tartja Om "szócskát" Úgy mondják, pusztán annak recitálásával is el tudjuk érni a megvilágosodást. És talán igazuk is van, az élet tanítványa túl sok dologgal találkozik földi léte során, ami összezavarhatja. Egyetlen dologra meg lehet, sokkal kifizetődőbb koncentrálni. Mi most mindenesetre a csendes nyári eső permetezése alatt hallgassuk meg ezt a két előbb említett mantrát, versikét.
          Maga a Gayatri Mantra eredeti sanskrit szöveggel így néz ki
(Fordítás és png by sathyasaibaba.hu).:


OM BHUR BHUVA SVAHA
TAT SAVITUR VARENYAM
BHARGO DEVASYA DHIMAHI
DHIYO YO NAH PRACHODAYAT

Om
A Három Világot beragyogó Legfelsőbb Fény
Világítsa meg tudatunkat és
Irányítsa értelmünket az Erényesség útjára!



ASATO MAA SAT GAMAYA
TAMASO MAA JYOTIR GAMAYA
MRITHYOR MAA AMRITAM GAMAYA
OM SHANTIH SHANTIH SHANTIH

Vezess minket a hamistól az Igazhoz
Vezess minket a sötétségből a Fénybe
Vezess minket a halandóból a Halhatatlanba
Om béke legyen, béke, béke.

 

2011. június 17., péntek

Civilizációk kronológiája

Következzen ezúttal egy az előbbiektől eltérő bejegyzés. Pár hete édesanyámmal beszélgettem, és valahogy szóba kerültek a régi kultúrák. Megkérdeztem tőle kíváncsiságból – szerinted mikor épült a három nagy piramis? – Nézett egy darabig, majd némi bátorítás után tippelt. Azt hiszem i.e. 2000 - 2500 időszakot mondta. Aki szintén így gondolja és tovább olvas, az láthatja a valós évszámot.
A helyzet tehát az, hogy ez a beszélgetés elgondolkoztatott és egy kis magán időrendi táblázatot firkantottam. Próbáltam összerakni a legfontosabbakat. Hasonlót egy régi tanáromtól láttam, akinek volt egy 20-30 méteres! A4-es lapokból álló táblázata. Nos az enyém jóval szerényebb és a kereszténység elterjedése után jóval kevesebb információval megáldott. Vajon mikor jöttek létre az első nagy civilizációk? Mik a tévhitek az őseinkkel kapcsolatban? Mennyi időnk van még itt a Föld bolygón? Ha volt a múltban nagyobb spirituális tudás hol és mikor veszett el?
Időrend:
Előzmények: 13-14 milliárd éve alakult ki a világegyetem (big bang)
Tejútrendszer galaxisunk becslések szerint 10-11 milliárd éves, Naprendszerünk 4,6 milliárd éves, míg a Föld mint egy 4 Md. éve alakulgatott ki.
3 Md éve kialakult a Valbara szuperkontinens,
A dinoszauruszok 65,5 millió éve (a kréta-tercier kihalási esemény során kipusztulnak
300’000 évvel ezelőtt jelent meg az ember.
(Némi humorral: tehát a dinók és az ősemberek közel sem voltak puszipajtások.)
125 ezer évvel ezelőtt elkezdte benépesíteni az ember a Földet
125 ezer évvel ezelőtti vándorlás Afrikából: - Hans-Peter Uerpmann tübingeni régész a Science című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányában fejtette ki kutatásának eredményeit (Mindez ellentétben áll a korábbi 75000 éves becsléssel).
Atlantisz (?):
- Edgar Cayce szerint egy 200 ezer éves civilizációról beszélhetünk. Cayce szerint Atlantisz egy roppant magasan fejlett kultúrával rendelkező népnek szolgált lakóhelyéül, mely a mai emberiség ősének is tekinthető. Technikai tudásukat szinte a tökélyre fejlesztették, ez képessé tette őket, hogy bármit megalkossanak. Sokszor utalt rá, hogy birtokolták a "halálsugarat" is, amit az akkoriban a Földön kószáló hatalmas gyíkok (!) kiirtására használtak. Jelezte, hogy a mai ember nemsokára újra felfedezi ezt a sugarat (pár év múlva két kutató kifejlesztette a lézert). A földrész pusztulása is ennek az irányítás alól kicsúszott energiának köszönhető. A katasztrófa három szakaszban történt; az első i.e. 15.600-ban, az utolsó pedig i.e. 10.000-ben. (Annyi bizonyos, hogy furcsa tudományos, csillagászati egyezések vannak, melyek ezekkel a szám adatokkal kombinálhatók – természetesen ilyen események mindig is történtek és történnek.)
Amennyiben Atlantisz létezett számos könyvet újra kell értelmezni. Logikus ellenérvként az időt lehet felhozni legjobb és egyben leggyilkosabb társunknak. Ugyanis Atlantisz pusztulása után szétszéledő menekültek hatásának tudják be többekközt Egyiptom páratlan szellemi és technikai vívmányait. A kérdés az, hogy a menekültek először miért csak 5-6 ezer év múlva folytak bele egy népcsoport életébe? Merre szóródtak szét a világban és a páratlan technikai tudásuk korábbi nyomaira miért nincsenek bizonyítékok?
Barlangrajzok – megjelenésük jelenleg: 32’000 évvel ezelőttre tehető
Barlangrajzoknak két fajtáját különítik el: Perigord iskola: Mintegy 32 000 éve jelentek meg azok a görbe vonalak, amelyeket az ősember a barlang agyagos talajába húzott az ujjával vagy egyéb eszközzel. Ezekből bontakoztak ki először az állatok körvonalai, amelyek később a barlang falára kerültek…
Magdalén iskola: Mintegy 17 000 éve alakult ki és kb. az i. e. 10. évezredig létezett
A barlangi művészet hanyatlása: Az i. e. 10. évezred körül Európa éghajlata lassan megváltozott, enyhébb, nedvesebb lett, alkalmas a növénytermesztésre. Kihaltak vagy északabbra húzódtak azok az állatok, amelyek a barlangi művészet népeinek a zsákmányát jelentették, helyettük megnőtt a vaddisznó és a szarvas vadászati jelentősége. De a táplálkozásban megnőtt a növények jelentősége is, és ez oda vezetett, hogy a vadászó társadalmat felváltotta a növénytermesztő társadalom. A barlangrajzok kultikus szerepe lassan csökkent, majd teljesen eltűnt, feledésbe merült, s vele együtt feledésbe merültek az egykor szent helyként tisztelt barlangok is. Chauvet-barlang: Festményei 33 000–30 000 évesek, így az ismert legidősebb barlangfestmények a világon;
Stonehenge:
Körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be
Egyiptom:
(i.e. 3000 –i.e. 1000) A három legnagyobb piramist i. e. 2600 és 2500 között építették. Némi közjáték: sokáig rabszolgák építményének vélték eme szenthelyeket. Ma már tudjuk, hogy az építőknek külön városuk volt a munkálatok közelében, rengeteg leölt húsáért tartott állat csontját találták meg régészek. Így tehát Daniken féle szürke idegenek tézis is megdőlni látszik – legalábbis annak a szó szerinti értelmezésében. Nagyon jól szervezett, és tanult vallásos emberek építették a piramisokat. A ma piramisként ismert építészet,pedig a múlt tévedéseiből, korábbi építményeiből – lásd masztabák – egyértelműen levezethető.
Hórusz követőinek megjelenését 13400 évvel ezelőtre teszik.
4240-ből származik az Egyiptomiak naptára. Itt megemlítendő érdekesség, hogy régen 360napos naptárakat használtak az ősi civilizációk. Majd természetesen idővel mind váltottak. Még csak igazi teóriák sincsenek, hogy mi okozhatta a plusz 5 nap hirtelen megjelenését. Annyi biztos, hogy a kört mind a mai napig 360 fokban állapítjuk meg. Véletlen?
Sumérok – Tigris Eufrátesz folyam menti kultúrája:
Úr ókori mezopotámiai sumér város, a bibliai hagyomány szerint Ábrahám szülővárosa, a mai Tell-Mukajjár mellett található Irakban. A terület Kr. e. 4300-tól volt lakott, a Kr. e. III. évezred folyamán gazdasági, politikai és kulturális szempontból egyaránt Dél-Mezopotámia egyik legfontosabb sumér városa volt.
Dél Amerika „időrendi problémája”
Maga a Kontinens meghódítása mind a mai napig pontosításokra vár. Az első emberek a legelfogadottabb tézis szerint az akkor még járható Bering-szoroson keresztül keltek át a vándorló zsákmányállatokat követve. Első említésre méltó csoport a Clovis kultúra volt. Azonban őket is megelőzte valaki, a legújabb régészeti leletek alapján akár 2000évvel is.
Az Inka és Maja birodalmak váltak később a legnagyobb civilizációépítőkké. Szédületes magasságokat és mélységeket hódítottak meg, az őslakosság veszte a kezdetben Spanyol államtitokként indult kolumbuszi felfedezés volt. A konkvisztádorok „isten nevében” csekély számuk ellenére gyorsan legyűrték az őslakosokat. Sokan úgy gondolják, hogy Dél-Amerika piramisai az egyiptomiakkal egykorúak. Ez közel sem igaz, számos 19. és 20. századi kutató belefutott ebbe és más hasonló nyakatekert bizonyításokba. Mielőtt még kiderült volna, hogy a Maja kultúra fiatalbb, mint az Egyiptomi olyan alapos régész munkájáról ismert kalandor is, mint Augustus Le Plongeon saját teóriái áldozatává vált. Megrögzötten úgy gondolta, hogy Amerika volt az élet bölcsője, onnét Kelet-Ázsiába vándoroltak az első emberek és ők hozták létre az ókori Egyiptomot.
          Amerikát a kontinenst és annak „keleti oldalát” már többször felfedelezték. Kolumbusz előtti vikingek, északi hajósok nyomai bizonyíthatóak. Ókori egyiptomi hajók, pedig képesek voltak az óceánt átszelni, s akár kereskedni is a másik kontinenssel – bár erre kézzelfogható bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Thor Heyerdahl viszont papirusz nádból megépítette a Ra II. hajóját, s Marokkóból Barbadosig hajózott vele, hogy bebizonyítsa Kolumbusz előtt is lehetett kapcsolat az Új-és Óvilág között.
Kína:
Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód. A mondabeli első kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is. /Forrás Wikipedia
Tibet:
- A proto-tibeti-burmai nyelveket beszélő népek i. e. 4000 előtt válhattak el a kínai nép őseitől, amikor az utóbbiak a Jangce völgyében megkezdték a rizstermelést, az előbbiek pedig továbbra is a nomád életmód mellett tartottak ki. A tibeti és a burmai népek és nyelvek elválása i. e. 500 körülire tehető. )))))))))
- A buddhizmus legkorábbi szöveggyűjteményének, a Tipitakák. A szövegekben tárolt információ eredetileg szájhagyomány útján öröklődött nemzedékről nemzedékre, és csupán a Kr. e. III. században öntötték írásba. Szanszkritból fordították, két részre tagolódik: a Buddha szavait és tanításait tartalmazó Kangyurra, valamint az ehhez fűzött kommentárok gyűjteményéből álló Tengyurra. 2900 évesek – Buddha feltételezett életénél korábbiak - (?)
Ókori Görögország
i.e.: 700-tól 100-ig. Közel-keleti, Egyiptomi hatás érvényesül művészetükben, gondolkodásukban. Hagyományaikat a későbbi római hódítók vitték tovább.
Ókori Róma, és a „gőzgép”
Fénykora: I.e.: 750-től 450-ig tartott. Mind ismerjük a birodalom főbb vívmányait. A termákon, amfiteátrumokon, bazilikák, vízvezetékek és összefogott provinciák tömege mellett a rabszolgák jelentették a birodalom erejét - a hadseregről nem is beszélve. Egy régi elfeledett találmány a bizonyíték rá, hogy a rómaiak tudásuk kibontakozásának határát a megszokott kényelem és a végtelen "emberanyag" határozta meg. Ez a szóban forgó találmány "Római korinak" pontosítható, az aeolipil (Hérón-labda) nevű szerkezet a gőzgép ókori őse, melyet alexandriai Hérón készített a Kr. e. 2. században. Hérón kezében volt a megfelelő tudás (dugattyú és az aeolipil) a gőzgép megalkotásához, eredeti feltalálásának ideje előtt 2000 évvel, de két találmányát nem rakta össze. Hiszek abban, hogy minden találmány megszületésénél az adott korszellem avagy egyfajta társadalmi elvárás rettentő nagy szerepet játszik. Nos, Hérón korának pontosan olyan nagy dobás lett volna egy valós gőzgép-monstrum megalkotása, azonban valamiért az égiek James Wattra és korára bízták ezt a gépezetet.

Ókereszténység – ókeresztény művészet
I.u.: 0-800 Római birodalom, kettészakadása után jelent meg erős vallásként a kereszténység. Constantinus és teremtett szabad utat annak kibontakozásának. Constantianus (313) eltörölte a kereszténység gyakorlásáért korábban kirótt büntetéseket, új lehetőségek nyíltak meg a hívők előtt ettől fogva versenghettek a pogány rómaiakkal, a magas kormányzati pozíciókért, és a társadalom is jobban befogadta őket.
Romantika
A Gótika elterjedéséig 11. és 12. és 13. század elejéig tartott.
Gótika
12-15 századra jellemző irányzat.
Reneszánsz
14. 15. 16. század.
Barokk
kb. 1600-tól kb. 1750-ig
Klasszicizmus
18. század második felétől a 19. század közepéig.
Romantika
18. század vége, virágkora a 19. század első fele.
Impresszionizmus
1860-as évekből indult a 20. sázad első feléig.
Szecesszió
Az utolsó! nagy művészeti korszakként emlegetik. Noha igazából csak próbálkozás volt, beteljesületlen kísérlet egy nagy átfogó korszak létrehozására.
20. század”izmus”
Izmusok tömeges megjelenése és gyűjtőhelye, valamint Földényi F. László „Gömb alakú tornyának” igazán érezhető megjelenése.
Itt és most - 2011
Inkább no comment. A többit majd meglátjuk.
Mindez a tengernyi évszám és információ kivonat természetesen csak a fanatikusoknak fejben tartható. Én, mint művészettörténetet tanult fickó nagyjából betudom határolni a főbb dolgokat, és szerintem nem is az a fontos, hogy csípőből vágjuk mikor „húzták fel” Alsó-Egyiptomban azokat a bizonyos nagy építményeket. Lényeges viszont, hogy mi mint személyek mennyire vagyunk tisztában a mögöttünk elterülő tengernyi korokról. Melyek nem csak elvont fogalmak, hanem végtére is rengeteg ember munkájának színhelye volt. S bár mindez múlt idő, minden idő hajlik önmagának a megismétlésére. A hagyományos lineáris – egymás utániság, pedig könnyen felvázolható de ha valóbban megakarjuk érteni a régi korokat, a régmúlt embereinek privát történetét, akkor mindenképp egységben kell látnunk a sorsuk.
          Végezetül érdekes dolog, hogy milyen kifejezést használunk, ha az időről beszélünk: „Időszámításuk előtt és után I.E.” vagy „Krisztus előtt és után Kr. e - Kr. u.”
Talán a pszichológia, a neveltetés, vagy a megszokás teszi, de sokszor nem akarunk foglalkozni azzal, ami „Krisztus előtt” történt. Mintha lényegtelennek, „ésszerűtlennek” tűnne sokszor a három nagy vallás előtti időszak tanulmányozása. Pedig az előtt is éltek emberek. Sőt! Egy szakócát megfelelően ki faragni/pattintani összeegyeztethetetlenül magasabb kihívás volt anno, mint ma a dobozos tej száját letekerni.