2016. július 17., vasárnap

Wilhelm Reich - Az orgone bűvöletében

Wilhelm Reich (Dobrzanica, Galícia, 1897. március 24. – Lewisburg, Pennsylvania, 1957. november 3.) osztrák-amerikai pszichiáter és pszichoanalitikus, a pszichiátria történetének egyik legradikálisabb alakja. Számos nevezetes könyv szerzője, tantra guru és a bioenergia kutatója.
Fordulatokban bővelkedő élete rendkívül tanulságos. Bioenergia (prána, chi, ki, vitális energia) kutatóként olyan elődei voltak, mint Franz Anton Mesmer, Karl Ludwig Reichenbach és Oscar Korschelt. Életrajza segít megérteni több, egymással szorosan összefonódó korszakot, tudományágat. Szexuális elméleteit és nőkhöz való viszonyát jelen bejegyzésben nem részleteznénk helyette inkább a bio energetika területén elért kutatási eredményeire koncentrálunk.

A pszichoanalitikus

Az 1920-as években együtt dolgozott Sigmund Freuddal. Élete legnagyobb részében elismert analitikus volt, munkáinak középpontjában főleg inkább a karakterstruktúra állt, mintsem az egyéni neurotikus szimptómák. Miután 1915 és 1918 között katonai szolgálatát letudta az Osztrák-Magyar hadseregben Reich a bécsi egyetemre iratkozott be. Munkásságát négy nagyobb részre lehet osztani: az első időszak 1919 és 1930-ra tehető. 1919-ben megismerkedett Freuddal és fiatal kora ellenére fokozatosan a 20-as években ismert pszichoanalitikussá vált. 1922-ben Freud "Vienna Ambulatorium" klinikájában kezd dolgozni. 1925-ben megjelenik első könyve, "Az impulzív karakter..." (Der triebhafte Charakter...), amellyel szakmai tekintélyt vívott ki magának, és ami a legfontosabb Freud elismerését is.
Később 1927-ben Freud-nak dedikált munkája a "The Function of the Orgasm" már egyre kevesebb tetszést aratott. Freud és a kortársak véleménye szerint Reich megközelítése túl leegyszerűsített, és a hobbi állatként (hobby horse) kezelt orgazmus kutatása háttérbe szorította a psziché vizsgálatát. 

Szexus és tantra

A második időszak 1930 és 39 között játszódik. Reich tett egy rövid látogatást a Szovjetunióban, majd utána hosszabb időt töltött Németországban, Dániában, Svédországban és végül Norvégiában. Elmondható róla, hogy ahol megjelent hamar hírhedté vált. A szexualitást, orgazmust kutató kísérletei alapvetően is formabontóak voltak, idővel azonban elkezdte a pszichonalatikai megközelítést felváltani a biológiai és bioelektronikai kutatás.
A BIOgeNetikus aktivitás


Bion kísérletei során többféle alkotóelemeket vegyített (fű, homok, fém, állati szövet), amelyeket azután főzött és zselatinnal, káliummal vegyített és hőkezelt. Nagyító alatt észrevette,  hogy a fű és moha sejteken apró energia gömbök képződnek bomlásukkor. Ezeket a gömböket vagy hólyagocskák pedig intenzív kék fényt bocsátanak ki, ezeket nevezte el "BION”-nak, amik szerinte félúton helyezkednek el az élő és élettelen anyag közt. Végül a lehűlt matéria szerinte egy új baktérium anyaggá áll össze.
Reich szerint a tapasztalt kék fényt az Orgone energia okozza, melyet a bionok biogenetikus aktivitása idéz elő. Úgy vélte, hogyaz Orgone energia nem csupán az összes élő anyagot itatja át, hanem azt megtalálta az élettelen anyagoknál, a fémekben, és a légkörben is. Orgone energiával kapcsolatos felfedezéseit több könyvben, folyóiratban is publikálta.

1938-ban megjelent Leiv Kreyberg és Teodor Thjotta kutatók publikációja szerint Reich nem steril anyagokkal dolgozik, fals eredményekkel magát is becsapja. Kreyberg komoly vádakkal illeti, szerinte: „- Mr. Reich kevesebbet tud a baktériumokról és az anatómiáról, mint egy első éves medikus tanonc.”
Számos kortárs, köztük Franciszek Rychnowski (1850-1929) neve is fölmerül Reich pályafutása során. A rossz nyelvek szerint Rychnowski „elektroid” kutatását pusztán átnevezte orgonra, a „plazma gömbökből”, pedig a bionok lettek. Rychnowski-nak állítólag amerikaiak kétszer annyi pénzt ajánlottak fel a kutatásáért, mint Nikola Teslának. A 4,5 milliót azonban nem fogadta el, mert saját országának szánta a szabadalmi dicsőséget. Rychnowski 1929-ben tudását a sírba vitte, így Reich ha hozzá is jutott a tudós fennmaradt munkáihoz, azokból feltételezhetően csak részadatokat olvasott ki. Friedrich Kraus munkája is nagy hatással volt rá, megírta a "The Orgasm as an Electrophysiological Discharge" című munkáját 1934-ben.
 

Amerika és az Orgon akkumulátor


1939 augusztus 19-én az utolsó, SS Stavangerfjord hajóval hagyja el Norvégiát és az Egyesült Államokba költözik. New Yorkban a „The New School”-ban tanít (Biological Aspects of Character Formation) 1941-ig, amikor is Alvin Johnson igazgató meneszti. 1941 decemberében az FBI a nála lévő könyvek miatt gyanúsnak találja, és kihallgatják. Később kiderül, hogy William Reich könyvárussal keverték össze, az FBI a hibát beismeri és 1943 novemberében lezárják Reich ügyét.


New York-i laborjában állatkísérleteket végez, rák kutatása során megfigyelt felszabaduló orgont a bionokkal befecskendezett egerekben. Speciális teleszkópján keresztül, pedig képes volt látni az orgon jelenlétét az éjszakai égbolton is.

Reich több különféle műszert és kísérleti eszközt fejlesztett az orgone tanulmányozására. 1940-ben elkezdett kísérletezni a Faraday ketrecekkel, amik később az orgon akkumulátorokká váltak híressé (OrAc - Orgone acumulator). A szerkezetek funérlemezből, kőzetgyapotból és fémlemezből álló dobozok, később fülkék voltak. Céljuk, hogy a jótékony orgon sugárzást a lehető legnagyobb dózisban érje a pácienst. Reich vélhetően Mesmer munkásságát folytatta tovább tudatosan, aki 18. század végén hasonló eszközöket használt szeánszokon, betegek gyógykezelésére. Mesmer a készülékekben lévő energiát továbbította a pácienseihez, Reich viszont a pácienseket a akkumulátorba ültette be egyenesen.
Fontos megjegyezni, hogy Reich az U.S.A. területén nem rendelkezett az orvosi gyógyításhoz szükséges licenccel, papírral. Ezt tudva azonban mégis gyógyítói munkát folytatott, amelyet később felhasználtak ellene.

Reich 1941 júliusában támogatóinak lelkesen írja, hogy az orgon határozottan képes elpusztítani a daganatokat a test minden területén. Dacára annak, hogy nem rendelkezett hivatalos orvosi praxissal el kezdett skizofrén és rákos betegeken kísérletezni. Reich találkozott Albert Einsteinnel 1941-ben és adott neki egy kisebb akkumulátort, amint Einstein 10 napig végzett kísérleteket. Végül Einstein nem talált igazolást a készülék vélt működésére, hamar feladta az orgon kutatását. Érdekesség azonban a feljegyzéseknek, hogy Reich eszközét vélhetőleg csak elektromágneses és hőtani szempontok szerint mérték. Reich úgy vélte, hogy Eistein tudatosan tartott távolságot tőle és kutatásától, nem akart belekeveredni a Reich-et körüllengő kommunista irányzattal.
Reich 1942-ben novemberében Oregon államba vett egy farmot, ahol először faházat majd laboratóriumot is épít, végül ez lesz állandó lakhelye, amit Orgonon-nak keresztelt el. Ma itt működik a Wilhelm Reich múzeum.

Wilhelm Reich további találmánya a „cloudbuster” avagy „felhőűző”. A találmány nevéhez méltón képes felhőket eloszlatni, létrehozni, tehát az időjárást módosítani. 1953-ban két farmer kérte Reich segítségét egy nagyon száraz, aszályos időszakban. Felajánlottak Reichnek fizetséget amennyiben képes eső fakasztás segítségével megmenteni a tikkadt áfonya ültetvényt. Az eső pár órával a kísérlet megkezdése után esett, Reich megkapta a fizetését. Szemtanúk szerint Reich képes volt a szél irányát is befolyásolni. 
Készülékeivel azonban nem csak az időjárást tudta befolyásolni, elmondása szerint kártékony UFO-kat is (!) képes volt lelőni, akik Halálos Orgone Sugárzást küldenek (Deadly Orgone Radiation, DOR) a Földre.

A U.S Food és Drug Administration (FDA) tiltó végzést adott ki az orgon akkumulátorok államok közötti árusításáról, majd vádat emeltek Wilhelm Reich ellen a tilalom megszegéséért. 2 év börtönre ítélték, 1956 augusztusában, több tonnányi írását égette el az FDA, - a cenzúra egyik legrosszabb példájaként az Egyesült Államok történetében. Wilhelm Reich alig egy évvel később börtönben halt meg szívelégtelenség miatt, pár nappal feltételes szabadlábra helyezésre előtt.


Az életrajzát tanulmányozva feltételezhetjük, hogy a róla készült film (The strange case of Wilhelm Reich 2012) is miért ugrál az idősíkok közt. Valahogy Reich önmagában enigma, egy dimenziók közt hét mérföldes csizmával szabadon ugrándozó óriás volt. Szellemét lehetetlen behatárolni két évszám közzé. Leginkább talán azért, mert érezzük, hogy olyan kutatási területeken dolgozott, ahol nem az volt a feladata, hogy egy munka végére föltegye a pontot.

Karl Hans Welz és a továbbfejlesztett Orgon-technológia


Wilhelm Reich és egy svájci úriember Karl Hans Welz közt van egy érdekes hasonlóság, hogy mindketten akkor kezdték sikereket elérni a bioenergiában, miután eljutottak az Egyesült Államokba. Karl Hans Welz az elődök munkáját követve alkotta meg saját készülékeit, az Életenergia generátorokat. Az 1990-ben létrehozott energia fejlesztőről és az alkotóról az alábbi oldalakon lehet bővebben tájékozódni. Hogy ő -e az a tudós, aki rájött a titkok titkára? Mivel ez a bejegyzés Wilhelm Reich életével foglalkozik a kérdés legyen nyitott és azt javasoljuk mindenki maga járjon utána az igazságnak.



Források és további olvasnivaló:

Christopher Turner írása: "Wilhelm Reich: the man who invented free love

Na ez egy nagyon furcsa konceptualista cikk, tele alapvető hazugsággal (kezdve hogy Freud visszautasította Reich-et), viszont a tantrát legalább felismeri:

Film az életéről:

2016. július 3., vasárnap

Álmok és álarcok

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...” – ahogy Shakespeare mondja az Ahogy tetszik-ben. A színházban és az operában bevett szokás a maszkok, álarcok és jelmezek használata azért, hogy a színészek mind hitelesebben, felismerhetőbben játszhassák a karakterük.
Photo: assets.lovetheatre.com
Életünk során rengeteg szerep közül választhatunk, amelyet eljátszhatunk: gyermek, szülő, házastárs, lovag, gonosz mostoha, jótevő, szerető, bohóc és satöbbi a teljesség igénye nélkül. A választásaink pedig bizonyos mértékben mindig is keretek közzé lesznek szorítva, de csak épp annyira amennyire a színház tetejének zártnak kell lennie, hogy télen is eljátszhassák Rómeó és Júlia erkélyjelenetét. Néha fölmerül a kérdés bennünk vajon mégis mennyi beleszólásunk van abba a több felvonásos színdarabba, amelyben szereplők vagyunk? Vannak –e eszközeink és hogyan használjuk őket?
Sergio Magaña Ocelecoyotl, az álmodás mestere

Sergio Magaña A Tolték titok című könyvében felszólítja az olvasót, hogy: „Fogj egy tükröt, és a tükörképedet nézve gondold végig, mit tudsz magadról. Ez a valóság? Vagy csupán egy elképzelés? A legtöbb ember önmaga tükörképévé vált és elfelejtette, kit tükröz vissza… Életünket az álmaink teremtik, nem az ébrenléti állapotunkban gondolt gondolataink. Álmaink önmagunk legtisztább kifejeződései, és ha meg tudjuk változtatni őket, akkor gyökeresen átalakíthatjuk legbelsőbb lényünket – azt a részünket, amelyik a gondolkodásunkat irányítja.”

A tudatos és tudattalan színjátszás eszköze: a maszk. Sergio Don Juan és Carlos Castaneda nyomdokain haladva, Castanedát mindenképp lekörözve jutott az ő felismerésére, mely szerint a megszokott köznapi éber tudatban maszkokat hordunk. Magasabb tudatállapot elérésével azonban nagymértékben növelhetjük megértésünk és javíthatunk életminőségeinken.

Photo: mindingthebedside.com
„Természetesen álmunkban ugyanazok vagyunk, mint akik ébrenléti állapotunkban. Ugyanazt az identitást használva pedig kétségkívül újra és újra ismételjük önmagunkat, álmainkban és az életünkben egyaránt. Ezért az első dolog, amit a Tol leszármazási ágban teszünk, hogy a tükörbe nézve, maszkok (navatl nyelven xayaca) segítségével elválasztjuk egymástól az arcunkat és a múltunkat (…) Ez lehetővé teszi számunkra, hogy változtassunk alvási szokásunkon, következésképpen életünkön is.”

„A mexikák és a toltékok egyetértettek abban, hogy az a tény, hogy azonosítjuk magunkat az arcunkkal és a történetünkkel, rettentően megváltoztatja, ahogy általában álmodunk. A másik probléma, hogy nem jelenünk meg az álmainkban. Ha mindig csak nézők vagyunk, vagy álmunkban aktuális önmagunkat látjuk, akkor különböző forgatókönyvek szerint ugyan, de pontosan ugyanazokat a mintákat fogjuk megteremteni, a végtelenségig ugyanazokat a dolgokat ismételve, ahogyan azt éber állapotunkban is tesszük. Ahogy Mexikóban mondani szoktunk, „ugyanaz a pokol más ördögökkel”, ami jelen esetben azt jelenti, hogy ugyanaz az álom más-más karakterekkel és forgatókönyvekkel. További részletezés helyett felhívom a figyelmet, hogy a könyv elérhető a boltokban, tisztelettel ajánlom mindenki figyelmébe. Nagyszerű olvasmány, amely jól elfér dr. Paul Tholey Alkotó álma és Wictor Charon emlékezés előző életekre könyve között. A téma megkíván egy közös értekezést, a későbbiekben, ha az égiek is úgy akarják a blog írója meg fogja álmodni… :-)

Epilógus helyett: Maszkabál 

További erőltetett gondolatok helyett Terry Pratchett Maszkabáljából ide vágó idézet következik. Ugyanis fantázia, illetve játékosság nélkül túl sivár és élhetetlen volna minden. Ehhez a szemlélethez, pedig szükséges egyfajta rugalmasság. Sztanyiszlavszkij szerint: „Nincs kis szerep, csak kis színész. Ma Hamlet, holnap statiszta, de mindenkor művész.

” – Segítened kell! – sziszegte vissza Ágnes. (…) – Miben!? – kérdezte Christine.
Vedd le az emberek álarcát! Christine homloka bájos ráncokba szaladt.
Annak nem lenne szabad megtörténnie az opera végéig, nem?!
Ööö… változott a műsor! – válaszolta Ágnes sürgetően. Egy zebraálarcos nemesemberhez fordult, és elkeseredetten lerántotta róla a maszkot. Az alatta lévő énekes csúnyán nézett rá.
– Bocsánat! – suttogta Ágnes. – Azt hittem, maga valaki más!
– Nem szabad levennünk az előadás végéig!
– Változott a műsor! – Tényleg? Nekem senki nem szólt! Egy rövid nyakú zsiráf, aki mellette állt, félrebillentette a fejét. – Mi az? – A nagy álarclevevős jelenetet előrehozták, úgy tűnik! – Nekem senki nem szólt! – Igen, de szólnak ezek nekünk valaha is bármiről? Mi csak egyszerű kórustagok vagyunk…

Tetszik vagy sem, a boszorkányok vonzódnak a dolgok pereméhez, ahol két birodalom ütközik. Nem tudnak ellenállni az ajtók, a körívek, a határok, a kapuk, a tükrök, a maszkok… …és a színpadok hívásának.

– Megmondom, mi legyen, Salzella úr – szólalt meg higgadt hangon. – Ezt Jakabnak kell befejeznie, nem? Ő az, akinek elszámolnivalója van magával, persze azokon kívül, akiket meggyilkolt. Amiket nem kellett volna. De álarcot viselt közben, igaz? Az álarcoknak is van egyfajta mágiájuk. Az egyik arcot eltakarják, a másikat viszont felfedik. Azt, amelyik sötétben bújik elő. Gondolom, azt tehette, amit csak akart az álarc mögött…?

Gipsz Jakab felé fordította a fejét. – Tedd fel az álarcot, Jakab! Mindenki a színpadon szétszórt kartondarabokra nézett.
– De már nincs álarcom Mállotviksz kisasszony! Néne követte a pillantását. – Nocsak, nocsak – mondta. – Nos, úgy látom, hogy ez ügyben bizony tennünk kell valamit. Nézz rám, Jakab! A fiú engedelmeskedett. Néne szeme félig lecsukódott.
– Te… megbízol Perditában, igaz, Jakab?
– Igen Mállotviksz kisasszony!
– Az jó, mert nála van egy másik álarc számodra. Egy mágikus álarc. Tudod, éppen olyan, mint a régi, de a bőröd alatt kell viselned, és nem kell levenned, és rajtad kívül senki nem fogja tudni, hogy ott van. (…) – Vedd el tőle, Jakab! – folytatta Néne, még mindig markolva a kardot. – Igenis Mállotviksz kisasszony… A fiú kinyújtotta a kezét Ágnes felé. Eközben a lány biztos volt benne, hogy ha csak egy pillanatra is, de enyhe nyomást érzett az ujjain.
– Mire vársz? Vedd fel! Jakab bizonytalannak tűnt. – Elhiszed, hogy ott van egy álarc, ugye? – dörögte Néne. – Perdita okos lány, aki felismer egy láthatatlan álarcot, ha a szeme elé kerül. Jakab lassan bólintott, majd az arcához emelte a kezeit. Ágnes pedig egyértelműen azt látta, hogy valahogy élesebbé válnak a fiú körvonalai. Szinte biztosan nem történt semmi, amit bármilyen műszerrel meg lehetett volna mérni, akárha egy ötlet súlyát vagy a szerencse hosszát. De Jakab, száján halvány mosollyal, felállt.

– Azt mondtad, hogy tegnap végignézted az egészet!
– Akkor is hazugság. Mint az álarcok hazugsága.
– Milyen hazugsága?
– Ahogy azt tartják róluk, hogy elrejtik az ember igazi arcát.
– De tényleg elrejtik az ember arcát.
– Csak azt, ami kívül van.

 – Jóságos ég, Salzella, maga egy művelt ember! Hogy ülhet ott ilyen nyugodtan, és fogadhatja el az ilyen őrültségeket? Valami álarcos szörnyeteg irányítja itt a dolgokat, szerzi meg a legjobb páholyt magának, öldösi az embereket, és maga csak ül, és olyanokat mond, hogy baj lesz?
Mondtam már: az előadásnak folytatódnia kell. 
– Miért? Mi soha nem mondtunk olyanokat, hogy „a sajtnak folytatódnia kell”. Mi olyan különleges az előadás folytatásában? A zenei igazgató elmosolyodott.
– Már amennyiben jól értelmezem – válaszolta –, az… előadás mögött álló erő, az előadás lelke, minden erőfeszítés, amit belefektetnek, vagy hívja, ahogy akarja… az kifolyik, és szétárad mindenütt. Ezért mondogatják folyamatosan, hogy „az előadásnak folytatódnia kell”. Folytatódnia kell. De a társulat legnagyobb része nem is értené, hogy jut bárkinek eszébe ilyet kérdezni.

– A hölgynek rendkívül szép bőre van – jegyezte meg a kozmetikuslány. – Tudom – ismerte el Néne. – Nem lehet vele mit tenni. (…) – Púder és festék – gondolkozott el Néne. – Huhh. Ez is egyfajta álarc. Hát jó – vetett egy félelmetes mosolyt a fodrászra. – Mennyivel tartozunk? – kérdezte.

Forrás: - Sergio Magana: The toltec secret, A Tolték titok
- dr. Paul Tholey: Alkotó álom
- Wictor Charon: Emlékezés előző életekre
- Terry Pratchett Meskerade, Maszkabál