“...Aznap este Gampopa felajánlást tett és imát mondott a Három Drágasághoz. Éjjel megfújt egy hatalmas kürtöt, aminek érces hangja a föld legtávolabbi sarkába is eljutott. Még ma sincs egész Tibetben (…) nagyobb és messzehangzóbb kürt.
Gampopa aztán felemelt egy dobot és ritmusosan ütni kezdte. Ünnepélyes, kellemes és lenyűgöző hangja számos ember és állat füléig elhallatszott. Ugyanazon éjszaka látomása volt: egy lány, úgy tűnt, Mong-beli, jött hozzá, és így szólt, „Az emberekért doboltál, de sok állatot is megáldott a hang.” Majd egy tejjel teli koponyacsészét nyújtott neki, szólván: „Mivel ilyen nagymértékben megáldottad még az állatokat is, kérlek igyál egy csésze tejet. Nemsokára nemcsak az itteni állatok, hanem a hat világ összes lénye eljön majd hozzád. Most nyugatra távozom.” Ezzel eltűnt.
Később erre Gampopa e magyarázatot adta: „Az emberek, akik hallották dobom hangját azon az éjjele, azok az alacsonyabb képességű lények, akiknek szükségünk van arra, hogy az ösvény fokozatos szintjeit lépésről-lépésre járják be. Valóban hatalmas jóság az, amit a kadampa lámáktól kapunk. Az állatok, amelyek hallották dobolásomat, az én nagy jógi tanítványaim, akik barlangokban gyakorolják a meditációt. A látomás azt is jelezte, hogy el fogok jutni mesteremhez, Milarepához, és kizárólag az ő útmutatásaira fogok támaszkodni a nagy pecsét és az ügyes módszerek ösvényén.””
/Gampopa élete, 21. oldal
Illusztráció: Wikipedia
