2020. március 21., szombat

Nap-éj egyenlőség és tavasz

A nap-éj egyenlőség egy csillagászati esemény, amelyben a földi egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján, ez évente kétszer fordul elő (március 21. és szeptember 23. körül). Ez az esemény játszódott le egészen pontosan most, március 20-án 4 óra 50 perckor.
Napforduló kifejezéssel, pedig a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb, azonban a téli, illetve nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén. A Föld forgástengelyének a ferdesége miatt a két időpont delelési magassága közt eltérés mutatkozik.
NAP-ÉJ EGYENLŐSÉG

Tavasszal a télen pihentetett energiák felszínre törnek. Elementáris erővel rázza meg magát a természet. Magok indulnak növésnek, rügyek pattannának, és ha éjszaka fagy is, délben - feltéve, ha nem felhős az égbolt - már erővel süti arcunkat a Nap.
Az élőlények örülnek, hogy nem védőpajzsok mögül kell szemlélniük a világot. Ezért is különösen nehéz 2020-ban, vírus-járvány alatt otthon maradni. Minden moccanni akarna, de az értelemnek jelen esetben a túlélés érdekében fölül kell kerekednie az ösztönökön. 
A természet lehetőséget ad az embernek legalább négy nagy alkalommal minden évben, hogy észrevegye, az élet ciklikusságok végtelen sorozata. 
Tavasszal hálát lehet adni az új élet lehetőségének, illetve tevőlegesen energia magokat kell ültetnünk. Nyáron további folyamatos munkával és oda figyeléssel gondozzuk az elvetett magvakat. Ősszel, pedig az aratáskor már látható lesz, hogy mi az, amit magunkkal viszünk a téli éjszakák sötétjébe. 
A tél hagyományosan a belső munka ideje volna. A külső sötétben születik a belső világosság. Ehelyett mi decemberben is rengeteget szaladgálunk, a külvilág felesleges tárgyaival azonosulunk. 
Annak is, aki nem folytat kertben, vagy termőföldeken munkát az élete egy tőle nagyobb, ősibb rendszerben játszódik. A rendszer folyamatai, pedig mindenkire ugyanolyan mértékben hatnak. A természet nem személyválogató.
S légyen akármilyen hihetetlen, panelházak lakói is vetnek el gondolat, majd manifesztálódott tett-magvakat.

A "mag-népe" kifejezés rendkívül leértékelődött kis hazánkban. A tudatlan erők ebből vicceket is kezdtek faragni. Az ő káruk. Ugyanis, mindenki a "mag-népének" tagja, mindenki minden másodpercben kis gondolat építőkockákkal játszik, amikből saját jellemünkhöz passzoló szülemények fogannak meg. 
TŰZRAKÁS

Sok mindent természetesnek veszünk, mint pl. a tiszta vizet, a jó levegőt, kellemes ágyat, a meleget. Azonban ki próbált már egyszer is erdőben éjszakázni? Vagy hányan kíséreltek télen tüzet gyújtani jeges, vizes fával?
Az alapvető önképet egy olyan egyszerű folyamat, mint egy tábortűz elkészítése rendkívül újraírhatja. 
Rohanó világunk illúziókra épül, ezt mindenki tudja. Ki alakítottunk az évszázadok során olyan technikákat, amelyek miatt végül, ha akarjuk testünkön kívül nincs semmilyen látható azonosulási pontunk a nagybetűs természettel. 


A TERMÉSZET, A SZERTŰZ ÉS A HÁLA

Van egy titok, amit most mindenkivel megosztok. Ingyen. 
A Titok, hogy: Tudatosan visszakapcsolódhatunk a lelki világokba (a jó hír, hogy a kötelékeink, ha porosak is, de megvannak). Saját lelkünk és jelenlétünk a kapu. Ezért működik a mantra, az elmélyült ima, az ének, a tánc, a dob, a révülés és a meditáció. 
A négy elem egysége is születésünktől fogva a miénk, de sosem foglalkoztunk vele behatóbban. 

A Tűz bennünk is ég, de gyújthatunk egy mécsest a jelesebb napokon, és pár perc erejéig félre rakhatjuk problémáinkat. A napforduló és a nap-éj egyenlőség jó alkalmak arra, hogy vissza, majd előre is tekintsünk pár hónapot. Levonhatjuk a tanulságokat, hálát adhatunk a velünk történt jó dolgokért, szeretteinkért. 

Most azért írok ezekről, mert úgy érzem a természet, az erdők még háborítatlan pontjai gyógyírt kínálhatnak sebeinkre. És nem a természetet kell isteníteni, de a saját egós működésünket kezdetnek illik néhanapján mellőzni. 
Miután, pedig félre raktuk saját önfontosságunkat, észre vehetjük a többi embert is. Megláthatjuk az esőben is a szépséget, és a szürke ködben növő virágot.
Amennyiben szerencsésnek mondhatjuk magunkat és találunk hozzánk hasonló érdeklődési körrel megáldott társakat, együtt is túrázhatunk, énekelhetünk, dobolhatunk és további hasznos lelki, szellemi tetteket is végre hajthatunk.
(Végül mindenképp olcsóbban jövünk ki, mintha az egyébként felgyülemlett negatív erőinket kizárólag gyógyszerekkel és pszichológusokkal kezeltetnénk.)