Előregyártott gondolataink

Meditációban mikor nyitott vagy és nem ragaszkodsz megláthatod, hogy van egy megjelenő gondolat, ami után már készen ott várakozik a további gondolat is betárazva. Megjelenik egy gondolat mondjuk valakiről akivel az elmúlt napokban találkoztál, egy rövid szituáció és a te véleményedet, válaszodat is láthatod hozzáfűzve az eseményhez.

Mivel éber vagy és a jelenben tartózkodsz saját képességeidhez mérten a legjobban láthatod, hogy ez az egész csak egy "mozi" volt, amit tudatosan itt és most nem is te kezdeményeztél. Te csak üldögéltél, figyelted a légzésed, majd egyszer csak minden figyelmeztetőjel nélkül lejátszódik pár pillanat alatt ez a kisfilm. 

A te elmédből jött fel, a te testedben játszódott le és mégsem te irányítottad és rádöbbensz, hogy a lejátszódott fantazmagóriához jelen pillanatban semmi közöd sincs. Ez az egyik kerékkötője minden spirituális, misztikus és vallásos cselekedetnek. Amint az emberek rájönnek, hogy az adott témának köze van hozzájuk és az önképüket meg kell vizsgálniuk. Mindez azért tud megdöbbentő lenni mert szeretjük azt hinni, hogy a tudatunk, az elménk teljesen a miénk. Ugyanakkor saját határainkba könnyű belefutni, a határ mögött pedig végtelen méretű ellenőrizetlen terület található, amivel könnyebbségből sosem volt időnk foglalkozni...

"- Fáj a fejem! (biztos az időjárás miatt van, nem baj, majd beveszek egy fájdalomcsillapítót), letargikus vagyok (nem baj, majd holnapra elmúlik)."
- A saját felelősségünket és tudatállapotunkat az időjárásra könnyű fogni, az még sosem beszélt vissza. Pedig jobban tennénk, ha figyelmi energiáinkat el kezdenénk tudatosan a jelenre fókuszálni.

A jelenben szemlélődés során választhatunk, hogy mire koncentráljuk, melyik gondolatot tápláljuk. De ha már benne vagyunk egy fekete-lyukakat megszégyenítő erejű gondolat-görcsben, amihez kézzel-lábbal ragaszkodunk akkor már nem sok választásunk maradt. Egy meditáció során pedig megláthatjuk, hogy a felmerülő, tudatosított gondolatok amikhez annyira ragaszkodunk, nem érik meg a felhalmozott szorongást. Gondolatok jönnek-mennek százával, ezrével. Sokkalta jobban járunk, ha minél hamarabb elengedjük a mozit, amely felmerült elménkben, de ugyanúgy el is fog múlni. Mi viszont itt maradunk. Most akkor melyik értékesebb?

Végezetül egy régi mese: "Két szerzetes egy öreg és egy fiatal a kolostorba tart. Egy megáradt folyón kell átkelniük. A folyó partján egy fiatal nő áll, micsoda veszély, kísértés egy cölibátusban élő embernek...
Az öreg szerzetes elfordítja a fejét, tudomásul sem veszi a nő jelenlétét. A fiatal egyszerűen odamegy, a nyakába veszi a lányt és átviszi a folyón. Ezután a két szerzetes szótlanul gyalogol tovább. Végül az öreg nem bírja tovább, kifakad, megfeddi a fiatalt, hogy miért tett ilyet, nem szabad, a fogadalom tiltja. A fiatal csak ennyit mond:
- Én letettem a lányt a folyó túlpartján, de te még mindig cipeled."

A fekete tükrök mágiája

Reakció-kényszer

Az élet állandóan változó cselekmények egymásra hatásából áll. A legalapvetőbb kényszerítő tényező számunkra a levegővétel, testünknek ugyanis szüksége van az oxigén felvételre. Küzdhetünk ellene, de csak percekig. Télen mikor kinyitjuk az ajtót, a meleg levegőt is kiengedjük és testünk azonnal reagál a hőmérséklet változásra. Ezek azonnali kiragadott reakciók. Viszont vannak olyan láncolatok, amikor ez események dominók módjára indulnak meg egyetlen kiváltó jelenség miatt. Az időjárás hasonlatnál maradva: mikor leesik az első hó és a hőmérséklet nulla fok alá süllyed tartósan akkor előkerülnek a téli kabátok, magasabb hőfokra kell kapcsolni a fűtést, több réteget kell magunkra vennünk. Létezik tehát egy külső kényszer a legtöbb esetben ami vezérli tetteinket. Külső és belső kényszerítő erők milliói vannak jelen mindennapjainkban ezt tudjuk. Az állandó kérdés pedig az, hogy mi mennyire vagyunk ennek tudatában és miképp reagálunk. 

Kommunikáció 

Modern világunkban a személyes négyszemközti kommunikáció alternatívája a telekommunikációs eszközökön keresztüli társalgás. Beszélgethetünk ismerőseinkkel már nem csak a telefonunkon, ha nem az óránkon, a laptopunkon, a számítógépünkön, tabletünkön, televízió készülékeken. A technomágia hatalmas gépezete megteremtette a leghatékonyabb szoftvereket a távolsági beszélgetésekre. Kattintásra minden rendelkezésre áll. Az összes hírcsatorna, könyvek, szórakozás, idegen tájak felfedezése, ismerősök és az ismeretlenekkel való kapcsolattartás mind elérhető akár úgyis, hogy az otthonunkat sem kell elhagynunk. 

Bizonyos dolgokhoz virtuálisan juthatunk hozzá másokat meg is rendelhetünk. Virtuálisan sétálhatunk parkokban, virtuálisan mozizhatunk, virtuálisan szeretkezhetünk és szerethetünk, virtuálisan játszhatunk, virtuálisan kapcsolódhatunk mások virtuális élményeihez. A jelenségben azt hiszem már mindenki megtalálta a legnagyobb hibát: - a virtualitást? - kérdezhetné bárki. De nem. A virtualitás önmagában se nem jó, se nem rossz. A hiba a felhasználás módjában keresendő, amely hibás, megfontolatlan, mivoltában túlzó lehet. Erre a hibás felhasználási módra, pedig természetesen a rendszer rá is erősít. A terméket ugyanis el kell adni, erre talán legjobban a televíziós műsorok gyártásánál jöttek rá: minnél jobban lebutítottak az emberek annál könnyebb bármit is közvetíteni. Ideológiát is. 

Információ 

Az információ forrás természetétől fogva megbabonázó erővel hat az azt szemlélőre. Legyen szó egy kőbe vésett tábláról, papirusz tekercsről, könyvről, újságról vagy villódzó képernyőről. Oda szegezi a tekintetet, még ha egy ismeretlen nyelven is szól hozzánk. Az agy ösztönösen értelmezni akarja a látott, hallott anyagot. Az ókori, középkori időkben bizonyosan kevesebb felesleges információval lehetett találkozni. Jobban is megválogatták milyen üzeneteket rakjanak a zászlókra, pergamenekre és már csak szükségből is megfontolták milyen terjedelmesre fogalmazzák a kéziratokat - lévén hogy a nyomtatás elterjedéséig szó szerint csak kéziratok születhettek. 

A régi korokban az információt közvetítő eszközöket, mai szóval készülékeket nehezebben is készíthették el, ugyanakkor természetesebb, egyszerűbb anyagokból. Egy előnyük azonban volt, sokkalta könnyebben lehetett megszabadulni az információ eszközeitől így az információtol is. A ma emberének szinte lehetetlen. Egyiptomban a bukott fáraó nevét és tetteit levésték a falakról. Az eretnek könyveket elégették - bizonyos esetekben könyvtárakat is. Az ékírásos tárgyakat összezúzták vagy csak hagyták hogy az enyészet martalékává váljon. De kevésbé drasztikus esetekben képesek voltak a nem tetsző könyvet becsukni, eldobni, egy polcra rakni és elfeledni. Az újságokat összegyűrhették, kidobhatták a kukába. A leveleket tűzbe vethették. A ma embere nem tehet ilyesmit. Vagy legalábbis nem ilyen könnyedén (a kézzelfogható bizonyítékok, emlékek ISIS csoport általi rombolása ilyen újkori gyalázatos ellenpélda). A 21. század embere azt hiszi hogy kezében tarthatja a világot, holott ő van világ markában. A közösségi oldalak másodpercenkénti frissítése és a végtelen audiovizuális élmény csábítása elől már nem olyan egyszerű elbújni, mint egy könyvet becsukni. Aki kicsit is kötődik a virtuális világhoz az a “black mirror”, a fekete tükör fényében láthatja és láttathatja magát.

A fekete tükör 

Elsőként azt állapítottuk meg, hogy minden érzékelt dolog potenciálisan reakciót vált ki. Időszerű azt is megfogalmazni, hogy az elménk, vagy egyszerűen saját ösztönvilágunknál fogva az ismétlés rabjai vagyunk. Amint találunk valamely élvezetet, azt újra és újra át akarjuk élni. Ilyen élvezeti cikk nem csak az étel az ital, ha nem egy könyv, hír, film, vagy pletyka képletes elfogyasztása is. Ez is egy kényszerítő tényező, nem valaminek az elkerülésére ha nem épp az újra és újra megszerzésére, átélésére, birtoklásáára irányul.

Régebben elég volt, hogy ha szólt a rádió vagy a tv a háttérben, most már kezünk ügyében kell lennie a villódzó készüléknek. Az ingerküszöb egyre nagyobbá vált. Szükségünk van dolgokra méghozzá a leggyorsabban, el kell érnünk mindent és mindenkit azonnal. 

Érték - ítélet 

Az információáramlás felfoghatatlan mennyiségben és gyorsasággal zajlik. Üzleti és magán célra egyaránt legalább 3-4 milliárd ember használja az internetet. “2011-ben úgy becsülték, hogy ha az interneten található minden információt CD-kre akarnánk kiírni, ehhez annyi lemezre lenne szükségünk, amelyből egy közel félmillió kilométer magas tornyot építhetnénk, vagyis bőven elhagynánk a Hold pályáját is. Ugyan a világ tárolókapacitása minden három évben megduplázódik, a számítási kapacitás 1,5-2 évente teszi ugyanezt, vagyis a tárolásban le vagyunk maradva. 2011-ben a világ összes számítógépe körülbelül akkora számítókapacitással bírt, mint egy emberi agy, ma már ennek nyolcszorosával számolhatunk.” 

Ebből a hatalmas reszponzív adattárból, pedig mindenki saját maga választhatja ki a neki megfelelő elemeket. A virtuális világban az emberek felhasználók. Egy végfelhasználó alapvetően nem uralhatja a rendszert, ahogy egy áruházba besétáló vásárló sem tehet meg bármit. Nem firkálhatja össze a pultot, dobálhatja a termékeket… - legalábbis nem következmények nélkül. A felhasználó is ilyen vásárló. Amit eldönthet, hogy meddig marad a boltban, annak melyik részén és mit fogyaszt, mit visz magával. Illetve a virtuális világ esetében megválaszthatja, hogy mit ad hozzá a rendszerhez saját eszközeivel. Az lehet egy szó begépelésétől kezdve egészen filmek feltöltése, vagy chat program használatával párbeszéd egy ismerőssel.

Mivel a használt technika alapvetően épít az emberi függőségre ezért mindenkinek saját felelőssége mit és milyen mennyiségben használ. Amennyiben pedig egy információt tovább oszt másokért is felelős, tehát amint találkozik a legelső szembejövő információval kötelessége (volna) meggyőződni az adott anyag helyességéről. Használati utasítás nincs, még ha némely esetekben jól is jönne. 

Sánta Őz indián mondta: “-A bölcs fehér emberek állandóan azon vannak, hogy nekünk, szegény együgyű indiánoknak valami újat tanítsanak. Az mindenképpen jó lett volna, ha megtanítanak rá, hogyan kell inni. Ha az ember vesz egy fényképezőgépet vagy egy magnót, mindig kap hozzá egy kis füzetet is, amelyből megtudhatja, hogyan kell használnia, de amikor elhozták nekünk a fehér ember whiskyjét, ahhoz elfelejtettek használati utasítást mellékelni. Amiből aztán rengeteg baj lett.” 

Felelősség 

Amíg nem tudunk szabadulni a virtuális készülékektől, ugyanis a készüléken belül mi magunk tápláljuk és dekoráljuk változóbbnál változóbb felületekre a saját projekciónkat. Saját teremtésünk illúzióiba merülünk. Teljesen mindegy, hogy ez tudományos értekezések vagy kutyás/macskás videók értelmetlen áradatában zajlik. De a szerelmes üzenetváltások végtelen sora is semmitmondóvá silányul, a nagy ideák is csak ugyanazon a fehér zajba olvadnak bele. Meg kell tanulnunk még az elején letenni a készülékeket és tudatos felhasználójukká válnunk, különben mindig is függeni fogunk tőlük. Csak az uralkodhat rajtunk, amit mi nem uralunk. Végső megállapítás az tehát, hogy jelen lehetünk a virtuális világban. Viszont sohasem szabad szem elől téveszteni: a saját emberségünket és tudatos jelenlétünket. Máskülönben elveszünk az agyműködést nem nélkülöző végtelen áradatban.

Forrás:
https://www.doclernet.hu/Mekkora-is-valojaban-az-internet 
Richard Erdoes - Sánta Őz sziú indián sámán

Alap igazságok

Les Brown motivációs előadó mondta, hogy sokan közülünk azért nem az álmainkat valósítjuk meg, mert a félelmeinket éljük helyettük. Megvalósítjuk a vágyott dolog helyett az attól való menekülés ezer fajtáját. Kibúvókat találunk, úgy gondoljuk hogy kicsik vagyunk, úgysem fog menni amit tervezünk. Alábecsüljük magunkat, holott tudat alatt képesek vagyunk nagyon jó agykontrollt gyakorolni önmagunkon. 

Csak a programozás iránya legtöbb esetben negatív. Az alábbi csokorba szedett gondolatok eredetileg nem a blog felületére készültek. Ezek személyes fegyverek a saját egóm, tunyaságom és a negatív önprogramozás elleni harcban. Viszont úgy vélem másokat is inspirálhat ha megosztom. 

1. Szenvedés

Ha csak elszenvedni igyekszel akkor sohasem fogsz megoldást találni a probléma kiváltó gyökére. 

2. Részben boldog

Ha nem vagy teljes egészében boldog, akkor a rész boldogságok sem érnek semmit. Ha csak az elmédben tudsz boldog lenni, de igazi mély érzelmi szinten nem tudsz önfeledt lenni, akkor minden boldogságod csakis elmével átitatott lesz. Noha vannak rész boldogságok is, de például egy kapcsolatban jelen lenni csak az elmével az nem kapcsolat. Illetve ha csak a kámás, szexuális tartalmakat éljük testi szinten, akkor ugyanúgy nem beszélhetünk igaz kapcsolatról, csak részleges kapcsolódásról. Az ilyen fél lábon egyensúlyozás, pedig minden esetben magával hozza a kötelező problémákat. Nagy részük gravitációval és karmával összefüggő... 

3. Anyagi javak

A bölcs nem fél az anyagtól, uralja ha a helyzet úgy kívánja. A célja nem az anyag uralása hanem önmagáé, az anyag csupán eszköz. 

4. Kölcsönhatás

Ahol információ ott érzelmi töltet is van. Ahol megjelenik az érzelem azzal párosul egy információ csomag is. Például ha felidézünk egy számunkra kedves emberrel töltött időt csak vázlatosan, akkor is érzelmileg ráhangolódunk a közösen együtt töltött időre és kicsit jobb kedvünk lesz, ha épp magunk alatt is vagyunk.

5. Tudatosság mindenek felett

Három dolog fontos az életben: Az, hogy (1) a tudatodnál légy és (2) kezdj valamit és végül (3) hogy mit kezdtél vele.

6. Halmozás és elengedés

Lehetünk mi a legspirituálisabb lények is, de ha nincs étel az asztalunkon akkor éhen halunk. A ránk bízottak és magunk miatt is dolgoznunk kell, szükségszerűen fel kell halmoznunk dolgokat. Nem az a szent, aki mindenről lemondott, ha nem akinek sok mindene van és mégis jól, másokat táplálóan gazdálkodik anyagi javaival.

Mérlegelnünk kell, hogy mire van szükségünk és mi húz vissza. Ha például egy távoli országba akarunk utazni pár napra, akkor bútorainkat otthon hagyjuk. Ha már a régi cipőnk túl elnyúzott és töri a lábunk, bölcsebb beszerezni egy újat. 

7. Koncentráció

Amit beleteszünk az elménkbe, az köszön később vissza. Amire koncentrálunk időnk nagyrészében, az halmozottan visszahat ránk. A bennünket formáló külső erők is kíváncsiak a mi döntéseinkre, nem állhatunk semmihez sem fatalistán. Nincs elrendelve, pontosan megtervezve az Élet. Az Élet éles, megsérthetjük magunk, de ez is rendjén van. Mindig lesz újabb felfedezni való amiért megéri Élni.

"...soha ne feledd az életed célját. A hatalmas felfedezésre való törekvés lebegjen mindig feletted és tetteid felett, mint egy hatalmas fénymadár, mely lényed minden mozgásán uralkodik. A törekvésed és a fáradhatatlan kitartásod előtt hirtelen meg fog nyílni egy belső ajtó és olyan tündöklő ragyogásban találod magad, ami által megbizonyosodsz a halhatatlanságodról." Sri Aurobindo

8. ...

Forrás: 1. Les Brown: “Too many of us are not living our dreams because we are living our fears.”
Képek: Pixabay

Balogh Tamás
Samsarahun főszerkesztő, admin

A HALÁLGYÁR: Más néven a pszichiátria

"A páciensek egyszerűen csak csőcselék. Egyetlen hasznuk, hogy meg lehet élni belőlük, és tanulmányozni lehet őket. Akárhogy is, segíteni úgysem tudunk rajtuk." /Sigmund Freud

A lelki tudás műveléséhez hozzátartozik a megkülönböztetőképesség is, melynek segítségével el tudjuk különíteni egymástól a minket tápláló és betegítő dolgokat. Saját korlátainkkal, negatív mintáinkkal éppúgy tisztában kell lennünk, mint az esetleg felénk irányuló veszélyekkel. Ez a bejegyzés ezért ugyan eltér a legtöbbtől, de egy roppant fontos vándorkiállításra hívja fel a figyelmet.

TÉNYFELTÁRÁS

Tényfeltáró kiállítás a pszichiátriáról - név alatt futó "kiállítás több mint 40 évnyi, a pszichiátriai visszaélések terén végzett feltáró munka egyedülálló eredményét mutatja be. A kiállítás anyagainak, dokumentumainak egy jelentős része e kiállításon kívül másutt nem tekinthető meg.

A kiállítás részét képező dokumentumfilmek több mint 160 emberrel – köztük professzorokkal, orvosokkal, szakértőkkel, valamint áldozatokkal – készített interjúkat, ritkán látható dokumentumfelvételeket mutatnak be olyan témákban, mint például hogyan járultak hozzá pszichiátriai elméletek a holokauszt és az apartheid létrejöttéhez, kik és hogyan fejlesztették ki a ma már többnyire embertelennek tartott pszichiátriai agyműtéteket és sokk-kezeléseket (illetve hogy ezeket hogyan használják napjainkban), hogyan jutottunk odáig, hogy világszerte mintegy 17 millió gyermekkel szedetnek függőséget okozó pszichiátriai szereket – és számos más olyan adatot, amelyek a nagyközönség számára másutt nem hozzáférhetőek. A téma – bár nem vidám – sokkal alapvetőbben érinti a saját és családunk, barátaink, gyermekeink életét, mint az elsőre látszik. Magyarországon az OPNI (Lipót) bezárása óta a téma különösen aktuálissá vált."

A KIÁLLÍTÓ TÉR

Szász Tamás István (Thomas Stephen Szasz 1920. 04. 15, Budapest - 2012. 09. 08. New York) életéről önmagában könyveket lehetne írni, ám nekünk most elég azt tudni, hogy pszichiáterként és tanárként felvállaltan azt állította, hogy: "A pszichiátria valószínűleg a legpusztítóbb erő, amely az utóbbi hatvan évben hatással volt a társadalomra." A kiállításon nem véletlenül többek közt az ő írásaival is megismerkedhetünk. 

"Szász az elmebetegség terminusa elleni első bírálatát 1958-ban a Columbia Law Review című folyóiratban jelentette meg. Ebben a cikkben azt állította, hogy az elmebetegség boszorkányság. 1961-ben vallomást tett az Egyesült Államok Szenátusának bizottsága előtt és a kényszergyógykezelések ellen érvelt, és azt állította, hogy az elmebetegnek címkézés sérti a beteg jogait, és hogy az orvosoknak segítőknek kell lenniük és nem börtönőröknek.

„Ha Istenhez beszélsz, akkor imádkozol, ha Isten beszél hozzád, akkor skizofrén vagy. 

Ha a halottak beszélnek hozzád, akkor spiritiszta vagy, 

ha te beszélsz a holtakhoz, akkor skizofrén vagy.”

Annak ellenére, hogy egyes emberek zavaró módon gondolkozhatnak, viselkedhetnek, ami egyes kórok tüneteire (fájdalom, degenerálódás, különböző behatásokra való reagálás) hasonlít, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen „kórosak”. Szász számára a kór csak azt jelentheti, ami valakinek „van”, miközben a viselkedés az, amit valaki „csinál”. A kórok „az emberi test működési hibái, a szívé, májé, veséké, és agyé”, miközben „semmiféle viselkedés vagy neveletlenség nem kór, és nem is lehet az. A kórokra ezek nem jellemzőek”. Szász a drapetomániát hozza viselkedési példának, amit a társadalomból sokan nem ismernek el, széles körben mégis betegségnek bélyegezve emlegetik csak úgy, mint hisztérikusnak nevezik azokat a nőket, akik nem hajlanak meg a férfiak akaratának. A pszichiátria aktívan homályosítja a különbséget a viselkedési zavar és betegség között, hogy a két tábort konfliktusba keverje.

Azzal hogy egyes embereket „betegnek” nyilvánítanak, a pszichiátria erkölcsi közegként megpróbálja őket megfosztani a felelősségtudatuktól annak érdekében, hogy jobban tudják őket irányítani. Emberek, akikről azt mondják (maguk, vagy mások) hogy mentális betegségük „van”, legjobb esetben csakis „hamis betegség”ük lehet. Diagnosztizált „elmebetegség” és „elmezavar” (később Szász ezt megtévesztő fogalomnak nevezte /az elmebetegségnek helyett/) „tudományos kategóriának számít”, de megmaradtak szimpla ítéletnek (megvetés ítélete) hogy támogassák a pszichiátriai hatóságok egyes hatalomgyakorlási módjait. Ezzel a gondolatmenettel a skizofrénia nem a betegség lényének a neve, hanem egy szélsőséges pszichiátriai és társadalmi rosszallás ítélete. Szász a skizofréniát a „pszichiátria megrémült szimbólumának” nevezi, mert az így megbélyegzettek már régóta biztosítják a mentséget a pszichiátriai elméletek, kezelések, visszaélések és reformok számára."

A kiállítótér egyik pavilonja "A kreativitás lerombolása" ismertebb színészeket, írókat, zenészeket mutat be mint pl. Peter Green, Ernest Hemingway, Kurt Kobain. Ezek közzül egyik legelrettentőbb Hemingway esete, ugyanis az író óriás magas vérnyomással, cukorbetegséggel és alkoholizmussal küzdött, ezért rábeszélés hatására befeküdt a Mayo klinikára, ahol "legalább 20 elektrosokkot adtak neki. A kezelés brilliáns volt, csak a páciens belehalt. 1961 júliusában, néhány nappal azután, hogy kiengedték a Mayo pszichiátriai klinikáról, Hamingway öngyilkosságot követett el.

Hemingway esete azért is kirívó, mert kétszer küldték a klinikára. Az első 15 elektrosokk után volt egy öngyilkossági kísérlete, azt követően küldték vissza további "kezelésre", értsd elektromos áramot vezettek a fejébe... emellett természetesen számos gyógyszert kapott.

"Mi értelme tönkretenni a fejemet és kitörölni az emlékezetemet, ami a munkaeszközöm, és így lehetetlenné tenni, hogy dolgozzam? A kezelés brilliáns volt, csak a páciens belehalt."

/Ernest Hemingway, Nobel-díjas író

Győry Viktor szintén magyar és az esete mindenképp fontos eleme a kiállításnak: az ő bűne az volt, hogy magyarul beszélt. Ezt a nyelvet, pedig mivel nem értették az Egyesült Államokbeli Haverford kórházban praktizáló philadelphiai pszichiáterek így őt skizofréniával (elektrosokk) kezelték. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az esete napvilágot látott és rámutatott a pszichiáterek dilettantizmusára.

A Szovjetúnió és az Egyesült Államok egyaránt pellengérre kerülnek. A múltbéli bűnök éppúgy, mint a jelenlegiek. A ma is működő Guantanámó és a névtelen orosz "kórházak" sötét bugyraiba is betekinthetünk.

DE KIK A PSZICHIÁTEREK?

"A pszichiátria úgy mutatta be önmagát a nagyközönségnek, a kormáynoknak, a bíróságoknak, mint orvosi tudományágat. A pszichiáterek azonban nem használnak semmilyen orvosi eszközt - nincs vérvizsgálat, vizeletvizsgálat, röntgenezés, semmiféle objektív teszt. A pszichiáterek még csak sztetoszkópot vagy lázmérőt sem használnak. "Diagnózisaik" csupán a viselkedésen alapszanak, és azon, hogy mi a véleményük ezekről a viselkedésmódokról. Valójában a pszichiátria egy olyan szakma, amely a társadalom kontrollálásával foglalkozik, és egyáltalán nem gyógyító szakma. Valójában a pszichiátria a pénzszerzésről szól, nem pedig a gyógyításról.

A pszichiáterek úgy találnak ki mentális zavarokat, hogy kategorizálják a viselekdésformákat, azután pedig anyagi támogatást követelnek a kormányoktól, hogy kutassák a "kezelést", nem pedig hogy megtalálják a kezelést. Amíg a pszichiátria szoros kapcsolatban áll a gyógyszeriparral, addig a pszichiáterek újabb és újabb zavarokat fognak megszavazni és a köztudatba dobni." 

PÉNZ - SHOCK PÉNZ

A betegségek kitalálása az egyik módja annak, hogy a pszichiáterek megtartsák pozíciójukat és több pénzt keressenek. Úgy tűnik, hogy a pszichiátriai kezelések - elzárás, agysebészet, elektrosokk, a lakosság begyógyszerezése- nem a segítés céljával történnek, hanem a bevételi források növelése érdekében, vagy a kezelés monopóliumának fenntartására, hiszen a pácienst a markukban tartják. Mindez milliók megalázásához, diszkriminizációjához, fizikai és mentális sérüléséhez, sőt halálához vezetett az évek során. Több pszichiátert és pszichológust helyeztek bűnvádi eljárás alá, mint bármely csoport képviselőjét az egészségügyi rendszerben. 

"-Mára már minden szinten a gyógyszeripar határozza meg a pszichiátria teljes szókincsét." - Dr. Irwin Savodnik, a pszichiátria professzora

"1937-ben a The New York Times azt írta, hogy a pszichiátriai agysebészet "úgy fog bevonulni az orvostudomány történelmébe, mint a terápiás bátorság egy kiemelkedő példája." Valójában a profit, nem pedig a bátorság motiválta a pszichiátereket. Az agysebészet fénykorában a pszichiátereket segítő idegsebészek 1500 dollárt kaptak operációnként: a teljes összeg az éves bevételük csaknem egyharmadát tette ki. Ez hatalmas fellendülést indított el a lobotómiák területén - több mint 113 ezret hajtottak végre 1946 és 1978 között. A modern agysebészet akár 50 000 dollárba is kerülhet."

A GYAKORLATRÓL

"Az intellektuális erőfeszítés alacsony szintje sokkoló volt. A diagnózisokat többségi szavazással hozták, körülbleül olyan szinten, mintha azt kellene eldönteni, hogy melyik éttermet válasszuk. Te olasz étterembe mennél, én kínaiba, úgyhogy menjünk egy önkiszolgálóba. Majd mindezt beleírták a számítógépbe.." /Rene Garfinkel pszichológus, miután látta, hogyan szavazták meg az új rendellenességek bevezetését a pszichiáterek

"Ha valaki be van zárva egy pszichiátriai intézetbe, az olyan, mintha börtönben lenne. Nem kezelik vagy gyógyítják meg." /Dr. Thomas Szasz

A világ legdurvább emberi jogi visszaéléseinek egy része pszichiátriai intézetekben történik, amelyeket a kormányok milliárdokkal támogatnak. A pszichiátria, noha azzal lett megbízva, hogy a mentális problémákról gondoskodjon, kudarcot vallott abban, hogy igéretéhez híven alapvető humánus megoldásokkal szolgáljon. Megnyugtató és megfelelő kezelése helyett pszichiátriai pácienseket akaratuk ellenére elzárnak, lekötöznek, elektrosokkal kínoznak, mérgeznek, megerőszakolnak, vernek, megtagadják tőlük az orvosi kezelést és kísérleteznek rajtuk.

Dr. John Friedberg neurológus nyilatkozta az elektrosokkról: "bizonyítottan hatástalan és egyértelműen veszélyes. Agykárosodást okoz, amely a következő módokon jelenik meg: súlyos és gyakran végleges emlékezetvesztés, tanulási képtelenség, a tér- és időérzék elvesztése.

Az Amerikai Mentális Egészség Alapítvány 2003-as nyilatkozata szerint: " A sokk károsítja az agyat, emlékezetvesztést és a valósággal való kapcsolat megszűnését okozza - ez egy olyan illúziót hoz létre, hogy a problémák eltűntek, eufóriát okoz, amelyet gyakran figyeltek meg agysérülések következményeképpen." - Teljes eufóriát pedig a modern kori sarlatánoknak okoz, mert azzal áltathatják magukat s másokat, hogy ők megoldották a problémát. Igazából azonban, a páciens tüneteit módosították, megkínozták és legrosszabb esetben teljesen elvették tőle az esélyt, hogy újra egészséges ember lehessen.

A JELEN

Kijelenthető több, mint száz év távlatából, hogy a pszichiátria csak és kizárólag illúziót képes teremteni. A problémák kiváltó okait képtelen kezelni. Ez egy olyan agresszív megtévesztés-ipar, amelytől minden embernek tartózkodnia kell. Amennyiben valaki mentális problémákkal küzd, egy jól képzett pszichológushoz vagy egy megfelelő orvoshoz kell fordulnia, de semmilyen esetben sem pszichiáterhez.

2018-ban is a gyógyszeriparnak köszönhetően írnak fel gyerekeknek is olyan szereket, amelyek erőszakos viselkedésre késztetik őket. Mind a mai napig óriási pénzeket adnak pszichiátriai sebészet címszó alatt olyan műtétekért, amelyek célja csak a betegen való kísérletezés. Olyan implantátumokat, besugárzásokat alkalmaznak újracsomagolva amelyek hatástalansága esetleg ki is derült már 40-50 évvel ezelőtt. 

A kiállítás viszonylag kis alapterületen elfér, de az üzenete rettentően nagy. Mindenkinek kötelezően ajánlott elmenni rá, aki még nem tette. Tény, hogy a filmek, plakátok és könyvek végigböngészése korántsem szórakoztató elfoglaltság, azonban a jelen kor emberének felelőssége, hogy az a legális barbaritás amit ma pszichiátriának nevezünk eltűnjön a gyakorlatból. 

Forrás: -  emberijogok.hu
- a kiállítás anyaga

PS.: A kezdő Sigmund Freud idézet a kiállításon látható, eredetijét, forrását nem sikerült lokalizálni. Amint valaki bizonyítottan jelzi esetleg annak hiteltelenségét, vagy épp forrását a bejegyzés módosításra kerül az információ szerint.

Balogh Tamás,
Samsarahun főszerkesztő, admin

Ne féljetek! - 911

"Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!"  /Máté evangéliuma 17,7/

A FÉLELEM

A félelem az egyik legősibb reakciója, képessége az embernek. Az online könyvtár szerint: "A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. Egyes pszichológusok, mint például John B. Watson, Robert Plutchik és Paul Ekman úgy vélik, hogy a félelem alap- vagy öröklött érzelmek közé tartozik. Ez a csoport magában foglal olyan érzelmeket, mint az öröm, a szomorúság és a harag. A félelmet meg kell különböztetni a hozzá kapcsolódó érzelmi szorongás állapotától, ami általában bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel. Továbbá a félelem kapcsolatban van a menekülési és az elkerülési viselkedéssel, míg a szorongás a veszélyek eredménye, melyeket kontrollálhatatlannak és elkerülhetetlennek érzékelünk.[1] Érdemes megjegyezni, hogy a félelem szinte mindig jövőbeli eseményekhez kapcsolódik, mint például egy folyamatosan romló helyzet vagy egy szituáció folytatása, ami elfogadhatatlan. A félelem lehet egy azonnali reakció is arra, hogy valami jelenleg történik." /Wikipédia

A félelem, mint ahogy sokan rávilágítottak a magyar nyelvben utal valaminek a csonkaságára. Aki a félelem állapotában tartózkodik az nem egész. Nem Egy. Egy teljes, egész elemnek csak a felét birtokolja. A félő ember, pedig könnyen befolyásolható. Azaz ember, aki retteg attól például, hogy egy feleséget három gyerekkel kell eltartania és órák választják el az éh-haláltól könnyebben adja a fejét rablásra, lopásra főképp ha az értelmi szintje az átlagot sem üti meg.

Ha valakinek azt mondják, hogy egy idegen agresszor fenyegeti a hazáját akkor nagyobb eséllyel választja meg azt a politikust aki a fegyverkezést támogatja.

Ha egy idegen állam támadást is indít az országunk ellen, saját népünk fiai és lányai halnak meg akkor sokkalta inkább készek vagyunk mi magunk is fegyvert fogni. A félelem reakciót vált ki belőlünk. A kérdés, hogy az adott reakció amely a beszűkített elménkből érkezik mennyire szolgálja a mi érdekünket.

Létezik egy enneagram nevű rendszer, amely leírja a különféle személyiségtípusokat és elénk tárja, hogy az egyes típusok miként reagálnak a félelemre. Amint stresszhelyzetbe kerül valaki el kezd máshogy viselkedni. Ennek ellentéte a "szívmozgás" mikor az adott karakter önmagán felül teljesít és lényegében a hétköznapi skatulyából kitörve a legnemesebb karakter szintű tetteket is véghez viheti. Tehát ez a leíró rendszer egyáltalán nem zárt.

Ezt a kis adalékot csak azért volt érdemes megemlíteni, hogy rálássunk mennyire lehet az egyéneket de nagyobb népcsoportokat is mentálisan és érzelmileg "lifteztetni".  Az emberek nagyon jól programozhatóak, főleg a tömeg-emberek, elég csak a tudatalattiba elültetett reklámüzenetekre gondolni.

MEMORANDUM

2001 szeptember 11-én sajnálatos módon egy több frontos hadjárat vette kezdetét. Ennek első lépésekor New Yorkban közel 3000 civil lelte halálát. A körülményeket mindenki ismeri többé-kevésbé. Egy részletesebb összefoglalót A Valóságsztori blogon írtam 2011-ben a Terror támadásról, ez itt olvasható: 2001 Szepember 11. - Emlékezés a történtekre. A bejegyzés azóta újra írásra szorul, azonban a magva továbbra is igaz. A tanulság, pedig a spiritualitást keresőkre is örök: - Az anyagi emberek haszonszerzés céljából bármire képesek. Vágyainkat, félelmeinket ismernünk, uralnunk kell, mert vannak olyan erők akiknek programjaik vannak a mi irányításunkra. 

A VÍZÖNTŐ KOR - TUDUNK RÓLA

A New Yorkban megjelenő jelképrendszerről ezen a blogon már volt szó a szűz és a bika kapcsán. Ezúttal a Szeptember 11 emlékére építtetett kettő medencét/szökőkutat vizsgáljuk meg (National September 11 Memorial). Figyeljük meg a sorszerű összecsengéseket, amelyek lerendezhetőek az egyszerű szemlélő által az "összeesküvés elmélet", "paranoia" és hasonló szavakkal.

Mielőtt a lényegre térnénk megemlíthetjük, hogy van egy csak magyarok által érthető véletlen, hogy a tervezőt Michael Arad-nak hívják (Arad, ékezettel olvasva árad). Michael Arad édesapja egyébként jól sejtjük, a ma romániai Aradról származik. 

Az emlékmű(vek) természetesen felfogható egy helyes tisztelgésként, amely szimbolizálja azt az ürességet, ami a terrortámadások után maradt. A hiányt. A veszteséget amit folyamatosan éreznek és érezni fognak az elhunytak hozzátartozói. 

Ugyanakkor az emlékmű tervezése óhatatlanul bizonyos hasonlóságokat mutat a Fekete kővel, a Kába kővel. A különbség annyi, hogy itt nem egy szent tárgy, ha nem egy negatív esemény vonzza magához az embereket újra és újra. Zarándok hellyé tették New York egy pontját ahol egy fekete négyzet szívja magába a vizet. Körülötte pedig az emberek folyton keringenek, bolyonganak végeláthatatlan tömegben. 

Ha ez nem csak egy önálló művészi megfogalmazás, akkor egy pokoli jó üzenet az irányító erők részéről. Vagyis: - itt vagyunk, a halak és a vízöntő határán. Mi irányítjuk az áramlást, az információt és formáljuk az eseményeket. A sakktáblát át látjuk, a négyzethálón ott vagyunk. Mégis mire számítasz ezután?

VÁLASZÚT

A jó hír, hogy akármennyire is mélyen legyünk a nyúl üregében vannak fegyvereink. Az elménket, tudatunkat képezhetjük arra, hogy mindjobban átlássunk a szitán és ne essünk a stresszmozgásaink csapdájába. Természetesen itt nem arra kell gondolni, hogy ha jön velünk szemben egy hurrikán akkor mi dacoljunk vele és ne vonuljunk fedezékbe. A hétköznapi minket érintő, személyes helyzetekben szükségünk van az egyéni látásmódunk kiszélesítésére. Meg kell figyelnünk, hogy milyen címkéket és információkat adnak nekünk. Elképzelhető ugyanis, hogy fals dolgokkal bombáznak minket 10 alkalomból 10-szer. Amennyiben kapunk egy kéretlen emailt egy idegentől aki pár ezer forintot szeretne azért, hogy átvehessük mesés milliós nyereményünket ne ugorjunk egyből neki a banki átutalásnak kérdések nélkül... :) 

A választás a mi kezünkben van több lépcsőben és ezt tudatosítani sehol nem fogják a médiában vagy a köz-oktatásban:

Először is: - megszűrhetjük, hogy milyen információkkal bombázhatnak minket.

Másodszor is: - mi döntjük el mit kezdjük a kapott információ tömeggel.

Harmadszor: - jogunkban áll kételkedni. 

Castaneda a következőt írja saját nyelvezetében azokról az intellektuális zsarnokokról akik valamiképp az életünkre törnek: 

Don Juan elmagyarázta, hogy az átlagemberek, amikor vacak kis zsarnokocskákkal találják magukat szemben, azt a hibát szokták elkövetni, hogy nincs haditervük, amelyre szükség esetén támaszkodhatnak; a végzetes hiba azonban az, hogy túlságosan komolyan veszik magukat – a vacak kis zsarnokocskákhoz hasonlóan, túl nagy jelentőséget tulajdonítanak cselekedeteiknek és érzelmeiknek. A harcosoknak viszont nemcsak jól kidolgozott haditervük van, hanem az önhittségtől is mentesek. Azért nem foglalkoztatja őket önmaguk fontosságának a tudata, mert megértették, a valóság olyan értelmezés, amilyet mi magunk adunk a világnak."

"Én Az Vagyok"

A hindu filozófia roppant bonyolult a megannyi meghatározásával és idegen szakszavaival. Képes elbizonytalanítani a szilárd talajt kedvelő nyugati kutatót. Nisargadatta Maharaj azonban találó hasonlataival és egy jó fordító segítségével a 70-es években képes volt a kulturális különbségek ellenére is megismertetni a filozófiát amit képviselt.

Nisargadatta Maharaj (1897 április 17. - 1981 szeptember 8.)  indiai guru. Az 1973-ban Maurice Frydman által megjelentett "I am that" - Én Az vagyok" című könyv tette széles körben ismertté.

"Az én Az vagyok olyan párbeszédeket tartalmaz, melyekben Mahárádzs útmutatást ad a világ minden tájáról érkező, hamis önazonosságuk felszámolására törekvő keresőknek. A bölcs kizárólag az emberi szenvedéssel törődött, és azzal, hogy miként lehet véget vetni a szenvedésnek. Küldetése az volt, hogy hozzásegítse az egyént valódi természetének és időtlen létének megértéséhez. Azt tanította, hogy fel kell ismernünk és meg kell értenünk valódi állapotunkat, mégpedig nem úgy, hogy „ekként vagy akként, itt vagy ott, akkor vagy most élünk”, hanem úgy, hogy időtlenül létezünk. Mahárádzs egyszerű családos emberként apró boltot vezetett Bombayben, ahol 1981-ben halt meg, nyolcvannégy éves korában. Formális iskolázottsággal nem rendelkezett, mégis nagy tiszteletnek örvendett amiatt, hogy belelátott az emberi szenvedés nehézségeinek mélységeibe. Beszélgetéseinek közvetlensége és rendkívüli érthetősége miatt szintén nagyra becsülték. Keresők százai utaztak hozzá a világ minden tájáról és keresték fel szerény otthonát, hogy meghallgassák őt. Mahárádzs mindegyikük számára megadta a reményt, hogy „a valódi tapasztás mögött nem az elme áll, hanem az Önvaló, a fény, amelyben minden megjelenik […], a tudat, amelyben minden történik”. Forrás: Wikipédia/ Filosz.hu

GONDOLATOK A JELENLÉTRŐL

 Kérdező: Nem látok semmiféle problémát sem a testemmel, sem a valódi lényemmel kapcsolatban. Egyiket sem én hoztam létre, és semmi szükség a megjavításukra. Ami elromlott, az a ”belső test”, melyet nevezhetünk elmének, tudatosságnak, antahkaranának, akárhogy. 

Mahárádzs: Mire gondolsz, mi baja van az elmédnek? 

Kérdező: Nyugtalan, a kellemes dolgok után sóvárog, és fél a kellemetlen dolgoktól. 

Mahárádzs: Miért baj a kellemes dolgok keresése és a kellemetlen dolgok kerülése? Az élet folyója a fájdalom és az élvezet partjai között folyik. Csak akkor válik problémává, amikor az elme visszautasítja, hogy együtt áramoljon az élettel, és megreked a partoknál. Az élettel való együtt áramlás alatt elfogadást értek: jönni hagyni, ami jön, menni hagyni, ami megy. Ne vágyj, ne félj, figyeld, ami van, ahogyan és amikor történik, mert te nem az vagy, ami történik, hanem az, aki számára történik. Végső soron még a megfigyelő sem vagy. Te a végső potencialitás vagy, amelynek a mindent felölelő tudatosság a megnyilvánulása és kifejeződése. Kérdező: De a test és önmagam között ott lebeg a gondolatok és érzések felhője, amely nem szolgálja sem a testet, sem önmagamat. Ezek a gondolatok és érzések sekélyesek, átmenetiek és értelmetlenek, merő mentális porfelhők csupán, amely vakít és fullaszt, sőt zavaros és romboló. Mahárádzs: Kétségtelen, hogy egy esemény emléke nem azonos magával az eseménnyel. Az előre látása sem. Van valami kivételes, egyedülálló a jelenben zajló eseményben, amivel a megelőző vagy az eljövendő nem rendelkezik. Életteliség, valódiság jellemzi; éles rajzolatú, mintha ki lenne világítva. A jelenlegi a ”valóság bélyegét” viseli magán, amellyel a múlt és a jövő nem rendelkezik. 

Kérdező: Mi üti a jelenre a ”valóság bélyegét”? Mahárádzs: Semmi olyan sajátossága nincs a jelenben zajló eseménynek, ami megkülönböztetné a múlttól vagy a jövőtől. Egy pillanatra a múlt jelen volt, és a jövő hasonlóképpen azzá fog válni. Mi teszi a jelent annyira mássá? Nyilvánvalóan az én jelenlétem. Én valóságos vagyok, mert mindig most vagyok, a jelenben, és ami velem van, most osztozik a valóságomban. A múlt az emlékezetemben van, a jövő pedig a képzeletemben. Magában a jelen eseményben semmi olyan nincs, ami valóságossá tenné. Lehet az valamilyen egyszerű, ismétlődő esemény, például az óraütés. Ismereteink ellenére, miszerint az egymást követő ütések egyformák, a jelenben hallatszó ütés meglehetősen különbözik az előzőtől és a következőtől – ahogyan arra emlékezünk, vagy ahogyan elvárjuk. A jelen gyújtópontjában lévő dolog velem van, mert én örökké jelen vagyok; az én saját valóságom az, ami a jelenlegi eseményhez hozzáadódik. 

 Kérdező: De úgy szoktuk tekinteni az emlékeinkben lévő dolgokat, mintha azok valósak lennének.  Mahárádzs: Csak akkor törődünk az emlékekkel, amikor azok belépnek a jelenbe. Az elfeledett dolog egészen addig nem számít, amíg vissza nem emlékszünk rá – vagyis, amíg a mostba nem hozzuk. Kérdező: Igen, értem, a mostban van valamilyen ismeretlen tényező, amely a múlékony jelenlegi helyzet számára pillanatnyi valóságot biztosít. Mahárádzs: Ne nevezd ismeretlennek, mivel állandóan működni látod. Mióta megszülettél, változott-e valaha is? A dolgok és gondolatok folyton változnak. De az érzés, hogy ami most van, az valódi, soha nem változott, még álomban sem. 

Kérdező: Mélyalvásban nem tapasztalható a jelen valósága. Mahárádzs: A mélyalvás üressége kizárólag a sajátos emlékek hiányának köszönhető. Jelen van viszont a jóllét általános emléke. Különbség van a ”mélyen aludtam” és a ”nem voltam jelen” érzései között. Kérdező: Térjünk vissza kezdeti kérdésünkhöz: az élet forrása és az élet kifejeződése (a test) között ott van az elme és annak folyton változó állapotai. A mentális állapotok áradata vég nélküli, értelmetlen és fájdalommal teli. A fájdalom az állandó tényező. Amit mi élvezetnek nevezünk, az két fájdalmas állapot közötti rés, szünet csupán. Az élet szövete a vágy és a félelem, és mindkettő a fájdalomból születik. Kérdésünk a következő: létezhet-e boldog elme? Mahárádzs: A vágy az élvezet emléke, a félelem pedig a fájdalom emléke. Mindkettő nyugtalanná teszi az elmét. Az élvezet pillanatai szünetek csupán a szenvedés áradatában. Hogyan lehetne az elme boldog? 

 Kérdező: Ez abban az esetben igaz, amikor vágyunk az élvezetre, illetve számítunk a fájdalomra. De vannak a váratlan, előre nem látott öröm pillanatai is. A tiszta, vágytól szennyezetlen öröm, mely kéretlen, ki nem érdemelt, istenadta. Mahárádzs: Az öröm csupán a fájdalom háttere előtt megjelenő öröm. Kérdező: A szenvedés kozmikus vagy csupán mentális? Mahárádzs: A világmindenség teljes, és ahol teljesség van, ahol semmi nem hiányzik, mi okozhatna szenvedést? Kérdező: A világmindenség lehet, hogy teljes, mint egész, de részleteiben tökéletlen. Mahárádzs: Az egésznek a része az egészhez viszonyítva szintén teljes. Csak akkor válik elégtelenné, és így a fájdalom székhelyévé, ha elszigetelten vizsgálod. Mi az elszigeteltség oka? Az elme korlátai, természetesen. Az elme nem látja az egészet, a részek miatt. Mahárádzs: Így van. Az elme természetéből fakadóan szétválaszt és szembeállít. Lehetne másmilyen elme, amely egyesít és harmonizál, amely látja a részben az egészet, és a részt az egésszel teljesen összefüggő dologként látja? 

 Kérdező: Másmilyen elme – hol található ilyen? Mahárádzs: A korlátozó, megosztó és szembeállító elmén túl. Az általunk ismert mentális folyamat befejeződésekor. Amikor ennek vége, az az elme akkor születik. Kérdező: Abban az elmében az öröm és bánat problémája nem létezik többé? Mahárádzs: Nem, legalábbis ahogyan mi ezeket ismerjük, kívánatosként, illetve kerülendőként. Inkább annak a szeretetnek a kérdésévé válik, amely ki szeretne fejeződni, és akadályokba ütközik. A befogadó elme cselekvő szeretetként harcol a körülmények ellen, kezdetben hasztalanul, végül győzedelmesen. Kérdező: A szellem és a test között a szeretet létesíti a hidat? Mahárádzs: Mi más? Az elme hozza létre a szakadékot, a szív pedig áthidalja. 

Forrás: Én Az vagyok című könyv

ÉN VAGYOK

A 73-as könyv után Jen Dunn, Maharaj lelkes követője rögzített további beszélgetéseket, melyek később a Seed of Consciousness és kísérő kötetében a Prior to Consciousness nyomtatványokban maradt az utókorra. E beszélgetések további tanácsokkal látnak el minket, hogyan találjunk ki a bánat és szenvedés útvesztőjéből. 

"Kérdező: Hogy érhetem el azt, amiről Maharaj beszél?

 Maharaj: Tartsd emlékezetedben létezőségedet. A tudat, hogy „én vagyok”, a satva gunából származik, azaz a létezőségből. Satva, rajas, és tamas: három guna játszik itt a megnyilvánulásban. A satva minősége, az eszencia, az, hogy tudod, hogy vagy, és az biztosítja számodra cselekvésednek az alapját. A rajas a motiváló tényező, ez késztet mozgásra, a tamas pedig a tehetetlenség, a megszilárdulás. Az „én vagyok” tudomás az után jelenik meg, miután a tested megszületett, azt követően a gyermekkor teste önmagától felnő, és megöregszik. Mi marad, miután az összes ambíció, az összes vágy teljesült, az összes cselekvés elvégződött, a természetes hajlamnak megfelelően? A végén csak egyetlen dolog, az „én vagyok” marad. Tehát, egész életed során tartsd emlékezetedben annak kutatását, hogy ki ez az „én vagyok”; egyébként születésnek és halálnak nem lesz jelentése létezőséged számára, mert a létezőség is meg fog szűnni a test halála után.

K: A létezőség meg fog szűnni a test halála után? M: A létezőség a táplálék test eszenciájának a minősége. Valójában a létezőséget a táplálék tartja életben, ami a tested. Minden test táplálék. A létezőség érzete megjelenik a testben, majd a test lehullásával megszűnik. Létezőség jelentése szeretet, ami az én érzete. A szeretet benne foglaltatik a létezőségben, és a szeretet a testtel együtt növekszik. Mivel egyre több szeretetet kell adni a létezőségnek, nagyon sok megnyilvánulásra, nagyon sok más dologra van szükség a szeretet kielégítése érdekében. „Az én kényelmet akar”, a test kényelmét, és a létezőséget, a lét szeretetét. Ezen étvágy kielégítése érdekében kell, hogy legyen feleséged, kell, hogy legyen házad, kell, hogy legyen ruhád és más kényelmi eszközeid, és így tovább. Ez a létezőség csak karmát teremt. Valójában senki nem született, és senki nem hal meg. A valóság az, hogy a létezőség megjelenik és létezőség eltűnik.

 K: Hogyan tud működni a karma életről életre, és mi a helyzet Istennel? M: Aki megérti az Isten szó jelentését, az maga Isten.

 K: Mi marad, miután a létezőség tudomása megszűnt? M: Nézd, az öngyújtó ég, most kialudt, de azt jelentené ez, hogy meghalt? Amikor a létezőség megszűnik, beleolvad Brahmanba, ahonnan jött.

K: Ha a létezőség megszűnik, akkor nincs karma? M: Ha nincs létezőség, lehetnek-e cselekedetek? Amikor van létezőség, akkor van megnyilvánulás, és cselekedetek mennek végbe a tudatosság birodalmában. Nincs cselekvő. Tévesen tartjuk magunkat a cselekvőnek. Az „én vagyokság” olyan, mint a bogyós termés egy magja. A bogyó magjában a bogyós fák egész erdeje van jelen, potenciális állapotban. Hasonlóképpen magja az „én vagyokság” a megnyilvánulásnak, amelyben a cselekvések végbe mennek, és nincs cselekvő. Hogyan alakult ki a mag a gyümölcsben? A mag a gyümölcs levének az eszenciájából alakult ki. Mit jelent, hogy a mag kialakult? A fa elrendezésének összes olyan képét rögzíti, amely már magában a fában is rögzítésre került, amely a megfelelő időben ismét egy másik fává szaporodik, de mindez csupán a magban van rögzítve. Ugyanez érvényes az emberi magra. Amikor a mag elültetésre kerül, amikor rögzíti a szülők képeit, akkor az adott mag felveszi az apa vagy anya képét, felvesz egy konkrét testi formát? Mi az elv? Vegyük például a TV képernyőt. A képernyőn mindenféle cselekvések képeit láthatod. Ezek a már valahol rögzített képek most lejátszásra kerülnek. Tehát, még akkor sem fognak leállni, ha kiabálunk, és kérleljük őket. Ez persze nem túl jó példa. Az emberi vagy természeti magban rögzített felvételből azonos vagy hasonló képek nőnek ki spontán módon, míg a TV felvétel az emberi intellektus képességéből származik.

 K: A buddhista tanítás nem szolgál teljes megoldással. Megmaradnak olyan aggregátumok, amelyek új lényt fognak kialakítani. M: Bármi is Buddha filozófiája, ezek mind különböző elképzelések, különböző fogalmak. Minden személyben idea csírák alakulnak ki, és amikor spontán kibújnak, annak megfelelően viselkednek. Azokat az ideákat követi, mert szereti azokat, őbelőle származnak. Nincs kedvem különböző ideákat, vagy mások ítéletét követni. A megítélések közül a legjobbal Úr Krishna szolgált. Ő azt mondja, meg kell szabadulnunk saját megítélésünktől, önmagunkról alkotott saját elképzelésünkről. Ne függjünk senki mástól sem. Most figyeld ezeket a beszélgetéseket, és valósítsd meg saját végső állapotodat. Valódi állapotod az, amit nem veszítesz el újra. Szilárdulj meg abban. Gurum végső célomat is megmutatta számomra, és én megszilárdítottam magamat abban. Ez a létező egyre irányítja az ember figyelmét. Amikor nem az egyre irányult a figyelem, akkor az elv nem létezett? De létezett. Az elv hibátlan, és figyelem nélkül való. Nem-figyelemben az uralkodik. Állandóan. És amit jelent – minden szerzett dologról való lemondást a Brahmannak való felajánlásban? Mindezen tudás, tudomás, felajánlását Brahmannak.

 K: Ha a test táplálék a létezőség számára, akkor úgy fogjuk érezni, hogy a test veszélyben van. Nem lesz béke, csendesség, mert szorongani fogunk a létezőség miatt, amit a test közvetít. M: Amikor elhagyod a testedet, ki az ügyfél a béke számára?

K: Még ha nem is azonosulok a testtel, de tudom, hogy az tápláléka a létezőségnek, szorongást érzek. M: Az jó, ha óvatos vagy, és figyelsz a test megóvására, de tartsd eszedben, hogy ez a megnyilvánult test annak a tápláléknak az eszenciájától függ, amit megeszel. A vegetáció eszenciájából vagy levéből keletkezik minden faj: rovarok, állatok, emberek stb. A létezőségnek ezt a minőségét a lé, a vegetáció foglalja magában szunnyadó állapotban. Minden egyes fajban benne van a tudatosság. A princípium – csak tudás. Nem az a kérdés, hogy kié a tudatosság, csak létezőség vagy tudatosság létezik.

K: Különböző féle létezőségek vannak? M: A tudatosság kifejeződése a különböző testeken különböző. Más a test alakja, más a hang, mások az ideák, más a hangzás, mások az ízek. A változatosság végtelenül sokféle.

K: Hogy lehet a létezőség különböző? A létezőség egy csupán. M: A hang, mint olyan, az ugyanaz, de annak kifejeződése különböző eszközökön különböző. Ugyanabból a tudatosságból a Krishna test megformálódásával Krishna született; a szamár ugyanilyen módon formálódott ki. A tudatosság ugyanaz.

K: A gunák attól az ételtől függenek, amit Ön megeszik, vagy azok már jelen vannak? M: A kezdeti stádiumban elég, ha azt megérted, hogy potenciálisan minden ez tápérték. Kezdd ezzel a tápértékkel és az életadó lélegzettel, ezzel a kombinációval, és az „én vagyokság”-gal; de a későbbiekben meg kell vizsgálnod, és meg kell értened, hogy ez az „én vagyokság” hogyan jött. Le kell ásnod a gyökérig, a gyökér jelentése mula, a mula jelentése gyermek. Hogyan történt a gyermek kialakulása? Amikor a folyamat során magához a forráshoz érsz, fel fogod ismerni, hogy az „én vagyokság” magában foglalja ezt a megnyilvánult univerzumot, akár egy magot. Ahhoz, hogy világosabban megértsd, tekintsük példaként az álomvilágot. Mélyen alszol, és hirtelen megérzed az „én vagyok”-ot, és ez az „én vagyokság” létrehoz egy álomvilágot. Ezt a megnyilvánult világot hasonlóképpen teremtette az „én vagyokság”. Fel fogod ezt később ismerni, az igazság keresése során. Az utolsó előrelépés az lesz a számodra, hogy ezt az „én vagyokság”-ot is meghaladod, és megszilárdulsz a Végsőben. Ne feltételezd, hogy e szóbeli tudás megértése után bölcsesség-teljessé válsz. Arra gondolni, hogy valamivé kell válni olyasmi, mint komoly székrekedésben szenvedni. Akármit fejtettem ki számodra az, hogy meg kell valósulnod az Én által. Mielőtt ez a létezőség eljött volna hozzád, te mindig is voltál, de nem voltál annak tudatában. Az Abszolút egyáltalán nem tud Önmagáról. Valódi állapotunk nem a tudás, hanem a tudást megelőző állapot."

Nisargadatta Maharaj – A tudatosság magvaiForrás

Képek: Wikipédia / Pixabay.com