Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931-1990) avagy Osho indiai filozófus, guru neve és munkássága ezen a blogon eddig még nem harcolt ki magának bejegyzést. Ennek legfőbb oka az, hogy Oshot a blog írója nem tartja feddhetetlen mesternek, "inspiráló személynek".
Osho minden negatívuma és kérdéses megnyilvánulása ellenére azonban tagadhatatlan, hogy filozófiájában rendszerint mégis föl-föl lelhetőek bizonyos nagyszerű gondolatok, magvas történetek. Végzet, szabadság és a lélek című könyvéből egy ilyen figyelemreméltó kis gyöngyszem következik most, mely a szabad akarattal foglalkozik:
"Egy férfi felkereste Dzsunnaidot (Junayd (Junaid) of Baghdad ?), a szúfi misztikust, és megkérdezte tőle:
- Mi a véleményed az eleve elrendeltetésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében?
Dzsunnaid a világ egyik legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:
- Emeld fel az egyik lábad! A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel - ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá:
"Emeld fel az egyik lábad!"
A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel nézel szembe, egyszerűen követned kell őt. A férfi felemelte az egyik lábát.
Mire Dzsunnaid így szólt: - Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!
A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.
- De hát te képtelenséget kérsz! - mondta - Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most pedig felszólítasz, hogy emeljem fel a másikat is?! Hát mit akarsz te? Hogyan emelhetném fel mindkét lábamat?
- Akkor hát ülj le! Megkaptad a választ a kérdésedre vagy sem? - kérdezte Dzsunnaid.
- Mindeddig nem adtál nekem választ - felelte a férfi. - Helyette csak valamiféle bizarr akrobatamutatványt végeztettél velem!
Dzsunnaid a világ egyik legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:
- Emeld fel az egyik lábad! A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel - ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá:
"Emeld fel az egyik lábad!"
A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel nézel szembe, egyszerűen követned kell őt. A férfi felemelte az egyik lábát.
Mire Dzsunnaid így szólt: - Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!
A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.
- De hát te képtelenséget kérsz! - mondta - Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most pedig felszólítasz, hogy emeljem fel a másikat is?! Hát mit akarsz te? Hogyan emelhetném fel mindkét lábamat?
- Akkor hát ülj le! Megkaptad a választ a kérdésedre vagy sem? - kérdezte Dzsunnaid.
- Mindeddig nem adtál nekem választ - felelte a férfi. - Helyette csak valamiféle bizarr akrobatamutatványt végeztettél velem!
Mire Dzsunnaid azt válaszolta: - Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az
egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat
választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad
választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad
mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte
el a rabságod tényeit. a bal lábad immár béklyóba volt verve.
Az ember fele részben szabad, fele részben rab, de a kettő közöl a szabadság az első.
Rabságát pedig épphogy a szabadsága határozza meg - az, hogy miként él a
szabadságával. Senki sem ücsörög odafent azzal bajlódva, hogy előre
bevésse a sorsod a fejedbe, vagy vonalakat rajzoljon a tenyeredre. Még
egy mindenható Isten is belefáradt volna mostanra, ha ilyen ostobasággal
kellett volna foglalkoznia, hogy vonalakat rajzoljon az ember
tenyerére.
És oly temérdek ember jön szakadatlanul a világra -
igen vesződséges volna mindenki fejébe előre bevésni, mi lesz belőle,
hol fog megszületni, hol fog meghalni, vagy épp milyen doktor fogja
eltenni láb alól...szóval mindezeket az apró-cseprő részleteket!
Vagy beleőrült volna Isten ebbe az irtózatos munkába - gondolj csak
saját magadra; ha neked kellene így gürcölnöd, ráadásul minden ok nélkül
-, vagy öngyilkos lett volna. De még ha belebolondult is, azért a
munkát nem hagyhatta abba. Tehát alkalmasint néhány napig tébolyodottan
tovább dolgozott, s eközben megteremtette ezt az emberiséget, majd
alighanem öngyilkos lett, mert nem akarta végignézni, ahogyan a világ
elpárolog az atomfegyverek tüzében. Ám ezeket az atomfegyvereket is ő
véste az emberek fejébe, tehát ő a felelős értük.
Persze
valójában senki sem felelős, Isten pedig nem létezik. Ezek csak a mi
stratégiáink arra, hogy másra hárítsuk át a felelősséget.
Szabad emberi lény vagy, azonban a szabadság minden egyes
megnyilvánulása felelősséggel jár - és ez jelenti rabságodat. Egyaránt
nevezheted a dolgot rabságnak, ami nem valami tetszetős szó, vagy
felelősségnek - jómagam így szoktam nevezni.
Megválasztasz egy
bizonyos cselekedetet - ebben áll a szabadságod. Azonban a további
következményekért neked kell vállalnod a felelősséget.
Tökéletesen egyetértek azzal a tudományos elképzeléssel, hogy ok és
okozat elválaszthatatlanul összefonódik. Ami az okot illeti, szabad
vagy. De aztán nem szabad megfeledkezned róla, hogy az okozatról te
magad határoztál az okod révén. Voltaképpen ebben a tekintetben is
szabad vagy; az okozat a te szabadságod folyománya.
Fogd fel az életet igen egyszerűen, minden teológiától mentesen, és meg fogsz lepődni: a problémáid tovatűnnek! Az élet egy rejtély, de nem egy probléma. Probléma az, amit meg lehet oldani; rejtély az, amit át lehet élni, megoldani azonban soha.
A meditáció pedig nem egyéb, mint e rejtély felfedezése - nem a
magyarázata, nem is a megoldására irányuló kutatás, hanem a
felfedezése...
Hogy lassanként feloldódj a rejtélyben, ahogyan
egy hullámfodor olvad vissza az óceánba; ez a fajta beolvadás az
egyetlen vallásosság, melyet ismerek. Minden egyéb badarság.
Lejegyezte: Galactus - Forrás: Osho - Végzet, szabadság és a lélek című könyve"
Források:
http://asotetkorszulotte.blogspot.hu/2013_08_01_archive.html
http://tudjatok.hu/tudjatok.tvn?fid=8&aid=89&kid=41531
http://www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/szabad-akarat-vagy-sorsszeruseg-102187
