Bakos Attila író, filozófus, a Danvantara Kiadó ügyvezetője és a a Narada Akadémia alapítója. Munkássága által közelebb kerül hozzánk a hatalmas India több ezeréves tudása: 1980-tól folyamatosan kutatja a a yoga filozófiáját és gyakorlati módszertanát. 1983 óta terjeszti országszerte a védikus kultúrát.A kis híján katolikus pappá lett író jó olvasó is, a szanszkrit nyelv ismeretének segítségével eredetiben képes tanulmányozni a távol-keleti szent iratokat. 
       Bakos India-kutatói missziója mellett kiemelt figyelmet fordít a Magyar őstörténetre is. Rávezeti tekintetünket az eddig lappangó - vagy épp sokszor szándékosan eltakart - közös szellemi-lelki gyökereinkre. Könyveire a részletes igazság és összefüggések keresése, kibontása jellemző.A személyes megismerésünk táplálására egyszerre kínál precíz, írásos útmutatókat és tapintható gyakorlati utakat is, ahol cselekedhetünk. Azon kevés fizikai testben élő író-előadók csoportjához tartozik tehát, aki nemcsak az ön megismerésre, ha nem még az Isten/Abszolútum/Világmindenség megértésére és teljesebb megélésére is buzdít. 
       Annak, akit érdekel a Magyar őstörténet, a keleti spiritualizmus, misztika, történelem, a jóga, a gyógyítás, vagy egyszerűen a történelem Bakos bizonyára tudhat újat mondani. A szálak ugyanis szép csendesen összefutnak a háttérben.  
"Lelki,   szellemi életem kibontakozásának pillanata egy mindent 
átformáló    találkozás 1982-ben a hét nyelven beszélő magyar származású
 tudós    szerzetessel Abhaj Narajan Szvámíval. Ekkor huszonegy éves 
voltam, s azóta is ő az, akit életem leginspirálóbb személyének, 
mesteremnek    tekintek. Mindez határőr katonai szolgálatom alatt 
történt, s a jelekből    értve tudtam, most végre átléphetem tudati 
határaimat. 1993    januárjában, egy hosszú bizalmas beszélgetés végén 
mosolyogva így szólt.    – Szabadítsd fel (lelki értelemben) 
Magyarországot. Majd elkomolyodva   azzal bízott meg, hogy egy rendhagyó
 trilógiában  lépésről-lépésre  tárjam  fel a hatezer éves óind 
védikus-jógikus kultúra  részleteit úgy,  hogy  összevetem az ősi (nem 
finnugor) magyar hagyomány   gondolatrendszerével.  
       Nyomban magamhoz öleltem a feladatot, 
bár ezt   abban a reményben tettem,  hogy mindezt lényegileg együtt 
csináljuk. Az   isteni elrendezés azonban  közbeszólt és alig néhány 
héttel életem e   meghatározó párbeszéde után  eltávozott e világból. 
Ismerjük az indiaiak   bölcs mondását, ami így  szól: - ha a tanítvány 
felkészült a mester is   megérkezik. Alig telt el  egy esztendő és 
először, s mint később   kiderült utoljára Magyarországra  látogatott 
elhunyt mesterem atyai   barátja B. S. Govinda Szvámí. A  tapasztalt 
mester így öntött belém   lelket: - Tudod nekem nagyobb öröm  újjá 
építeni egy romos templomot,   mint építeni egy teljesen újat. Van  úgy,
 hogy a nagyapák nevelik fel, a   korán meghalt édesapák gyermekeit  
(jóval idősebb lévén eltávozott   mesteremnél). Új szellemi tanítóm, 
bölcs  mentorom arra kért mondjam el,   mit kért utoljára eltávozott 
mesterem.  Kissé naivan azt válaszoltam,   hát, hogy „szabadítsam föl  
Magyarországot”.
       Govinda   Szvámí  hatalmasat nevetett, 
majd azt mondta: - Mindannyiunk előtt   tudott dolog  volt Abhaj Narajan
 Szvámí lehetetlent nem ismerő   elszántsága, amit  derűs, lelkes 
szívéből tovább akart adni neked. Isten   tiszta híve,  szolgája ő 
mindörökre, ráadásul a barátom, tehát   mindenben segítek e  
„felszabadításban” neked. Végül sorban születtek a   kötetek, először A 
 Duna Evangéliuma, majd a Kőtörő fű, s végül a   Magyarország harmadik  
szemmel, aminek megjelenését szentéletű idős   mesterem, Govinda Szvámí 
 már nem várta meg. 2010-ben az Úr örök   kedvteléseibe lépett. Utolsó  
találkozásunk alkalmával behívott   kalkuttai dolgozó szobájába, s én  
pontosan megéreztem az elválás   pillanatát. Nem szeretem a teátrális  
gesztusukat, de akkor önkéntelenül   letérdeltem elé. Búcsúzó mesterem  
kezét fejemre téve így szólt: csak   folytasd, s csendben megáldott. 
Talán  ekkor fogalmazódott meg bennem   először a Nárada Akadémia 
gondolata, a  mód, amiként valamit   visszaadhatok mindabból, amit 
Istentől, Tanítóimtól  és az Élettől   lelkiekben kaptam."/Forrás: Narada
Könyvei: 
 • A Bhagavatam meséi három kötetben versben elbeszélve 1989,1995, 1997 • A Duna Evangéliuma, 2004; • Kőtörő Fű, 2006;
• Magyarország Harmadik Szemmel, 2011; • Asztro Pszichológia, 2011
A DUNA EVANGÉLIUMA 
Alcím: A Magyar Szakrális Őstörténet feltárása és az egyéni önmegvalósítás módszereinek ismertetése nemzeti nyelvünk és szimbólumvilágunk transzcendentális értelmezésén keresztül.
Alcím: A Magyar Szakrális Őstörténet feltárása és az egyéni önmegvalósítás módszereinek ismertetése nemzeti nyelvünk és szimbólumvilágunk transzcendentális értelmezésén keresztül.
Magyarnak lenni cselekvő részvétet jelent a 
test börtönébe zárt örök lélek iránt. Nem elegendő csak túlélni, 
sikeresen részt venni a létért való anyagi küzdelemben, a magyar 
embernek megadatik a benső tudakozódás titokzatos képessége az önvaló és
 az Abszolút Igazság után. A lelkét látó bölcs képes függetlenné válni a
 társadalmi környezettől, a politikai és gazdasági marketing 
hazugságaitól! Magyar hagyományunk megértése lehetővé teszi az Isteni 
Mester szolgálatát, s ez a boldogság, a földi harmónia titka!
"Ami egyértelmű, hogy meg kell változtatnunk a parancsot, amit a valóságnak adtunk azzal, hogy megváltoztatjuk magyar identitásunkat, a magunktól kialakított belső képet, áldozatból újra mesterré leszünk, elszigetelt, beteg népből és egyénekből, a Létezésért felelősséggel tartozó szellemi lényekké, vagyis Magyarokká válunk."
 Kilábalás a kínos helyzetből 
India, jóga, metafizika és brahman
"Emberi lény nem adhat többet annál, mint hogy a végső felszabadulás módjáról, az egyetlen és alkalmazható igazságról hoz koronként üzenetet. S ember nem követhet le nagyobb bűnt, mint hogy földi uralmi ambíciója és az Isten iránti irigysége miatt eltakarja, meghamisítja a fény felé vezető utat. Minden bizonnyal az ilyen ember, atmadzsa (szanszkrit), vagyis a lélek gyilkosa.
       Ez utóbbi típus gondolkodását jól jellemzi, a világi történetírás. Szerintük az élet "ásvány anyáktól s kövület atyáktól" származik s a fajok evolúciójának csúcsára kapaszkodó ember, a beszéd és a munka képességével lett mára az, ami. Ám ha körbetekintünk világunkban többnyire azt találjuk, hogy a lélekről, Istenről s a kettő közti kapcsolatról mit sem sejtő ember, ma nem más, mint egy magát modern embernek álcázó állat, hiszen az eszét, és munkavégző képességét csupán anyagi érzékeinek kielégítésére, s a mások kihasználása köti le. A beszéd, a megtévesztő személytelen kommunikáció eszköze és nem a személyesség, a testvéri szándék kifejezője. Pedig mennyire mást hordoz az áldott magyar nyelv.
     Minden emberi lény számtalan nehézséggel küzd, azonban aki sikeresen meghódolt a Legfelsőbb Létező előtt az felvilágosulhat Ő általa. Ez a felvilágosulás annyit jelent, hogy az ember megérti, valójában örökléttel bíró transzcendentális lény, aki jelenleg a testi önazonosítás, vagyis a születés és a halál birodalmába kényszerült. Az emberek általános tömege valójában nem érdeklődik isteni eredete felől, s így azt sem tudja miért került kínoz helyzetbe. Az értelmes embernek, muszáj valamiféle megoldást keresnie, ami által megszabadulhat ezektől a bajoktól. Azt a történelmet, ami az anyagi fogság alóli fölszabadulás históriája, spirituális vagy brahmanikus történelemnek hívják, a lelkileg művelt keleten. (...) Az idő s az isteni terv örök, nincs múlt, nincs jövő, csak a múlhatatlan lelki-szellemi jelen létezik. Azért zsugorodik, őrlődik a magyar élet, mert az ősi tanítás s benne az alázattal vállalt feladatkör látszólag elmosódott, elveszett. (...)
Mivel nyelvünk fennmaradt, általa és benne rendelkezésünkre áll az a titkos kód, melynek segítségével az ősmúlt, így igaz történetünk szóra bírható, illetve éppen, mert nyelvünket használva magyar mód gondolkozunk, szellemiségünk általa újratermékenyülhet. Az igazság ugyanis sohasem korszerűtlen. Tény azonban, hogy nemcsak az anyagi testünk, de az egész teremtett világ ki van téve az enyészetnek. A pusztító idő kikezdi, lebontja a mulandóság dimenziójában a még oly időt álló, s még oly tiszta igazságokat is. A Legfelsőbb Úr éppen ezért minden földi világkorszakban eljön gyermekeihez, hogy a korra alkalmazza, élhetővé, megvalósíthatóvá tegye a magasabb szellemi világokba való visszatérés eszközeit, módszertanát. Ahány ősi beavató (avatár, egyiptus, jógi stb.) annyiféle izmus, vagyis vallási megközelítési mód létezik. Ezeknek azonban egységesen van egy ősi, közös alapja, egy olyan szilárd talaja közösségi szakralitás számára, amin a személyes megtisztulás és Istenre eszmélés metafizikai tanítása és eredményes megvalósításának gyakorlata kivirágozhat. Ha ismernék a tudósok a nyelvet, amin az első istenségek neveiket kapták, tudnák ezen ősi vallások belső lényegét is. (...)
Mivel nyelvünk fennmaradt, általa és benne rendelkezésünkre áll az a titkos kód, melynek segítségével az ősmúlt, így igaz történetünk szóra bírható, illetve éppen, mert nyelvünket használva magyar mód gondolkozunk, szellemiségünk általa újratermékenyülhet. Az igazság ugyanis sohasem korszerűtlen. Tény azonban, hogy nemcsak az anyagi testünk, de az egész teremtett világ ki van téve az enyészetnek. A pusztító idő kikezdi, lebontja a mulandóság dimenziójában a még oly időt álló, s még oly tiszta igazságokat is. A Legfelsőbb Úr éppen ezért minden földi világkorszakban eljön gyermekeihez, hogy a korra alkalmazza, élhetővé, megvalósíthatóvá tegye a magasabb szellemi világokba való visszatérés eszközeit, módszertanát. Ahány ősi beavató (avatár, egyiptus, jógi stb.) annyiféle izmus, vagyis vallási megközelítési mód létezik. Ezeknek azonban egységesen van egy ősi, közös alapja, egy olyan szilárd talaja közösségi szakralitás számára, amin a személyes megtisztulás és Istenre eszmélés metafizikai tanítása és eredményes megvalósításának gyakorlata kivirágozhat. Ha ismernék a tudósok a nyelvet, amin az első istenségek neveiket kapták, tudnák ezen ősi vallások belső lényegét is. (...)
"Keressetek, kutassatok, mert a világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában."
Kőrösi Csoma Sándor
"Bármikor és bárhol induljon hanyatlásnak a Dharma, és legyen emelkedőben a vallástalanság. Én személyesen jelenek meg, mintha emberhez hasonlatosan születtem volna e világban. Szent híveim felszabadítása, a bűnös gonosztevők legyőzése és az igazi Dharma erős megszilárdítása végett korszakról korszakra megjelenek Én. Bhagavad-gitá 4.7-8."
 "Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a transzcendentális tudás. E bölcsesség minden jóga érett gyümölcse, s ha valaki tökéletessé válik gyakorlása során, az idővel megtalálja önmagát belül örvendve az önvalóban. Bhagavad-gitá 4.38"
  "A jóga végső célja az, hogy képessé tegye az embert saját szabad akarata szerint elhagyni a testét. Aki eljutott a jóga legfelső szintjére, az addig élhet a testében, ameddig akar, vagy - ha még nem érte el a teljes tökéletességet - el is hagyhatja a testét, s eljuthat az univerzumon belül vagy azon túl bárhová. Az intelligens nagy jógik azonban nem akarják az anyagi világban vesztegetni az idejüket. Nem érdekli őket a felsőbb bolygórendszerek kínálta anyagi kényelem, csupán azzal törődnek, hogy közvetlenül a lelki világba kerüljenek, haza, vissza Istenhez." /Forrás: Magyarország harmadik szemmel; részlet -  Jézus életének ismeretlen évei
 "Bárhová is vándoroljon izgatott, ingatag és csapongó természete miatt az elme, az embernek fegyelmezetten vissza kell vezetnie az Önvalóba. Az a jógi, akinek elméje békés, minden kétséget kizárva eléri a legmagasabb rendű szellemi örömöt/boldogságot. Szenvedélye lecsendesül és eléri a Brahmannal való egység tökéletes állapotát, miáltal azonnal megszabadul a múlt tetteinek minden visszahatásától. Bhagavad-gitá 6.26-27."
   "Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják megvilágosodottnak, ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása sé annak megvalósítása által. Az ilyen önfegyelmezett emberre mondják; jógában van. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kavics, kő vagy arany. Bhagavad-gitá 6.8"
    "A jóga mestere, akinek szíve egyesül a végtelen tudatossággal, érzékeli a tudatot szinte minden élőlényben. Ő a Felsőlelket mindenkiben jelenlevőnek és minden élőlényt a Felsőlélekben lévőnek lát. Aki mindenhol Engem lát és az egész teremtést Bennem találja meg, számára Én sohasem tűnök el és Én sem tévesztem szem elől őt soha. Bhagavad-gitá 6.29"
Korszakok, emberi minőségek
"A lefelé szálló ág első 4800 éve alatt az ember elveszítette a szellemi tudásának leglényegesebb képességét, Isten megértését. (Ez azt jelenti, hogy közösségi szinten csak az aranykorban tudja, hogy az Isten egy személy, minden ezután következő szinten vagy a traszcendentális személytelen teremtő intelligenciában bízik, vagy ateista az ember. Mivel annak megértése, hogy Isten végső soron személy a legnehezebb feladat a lelki önmegvalósítás során.) A következő 3600 évben, az értelem elvesztette az isteni magnetizmus érzékelésének, félisteni képességét. A következő 2400 év alatt az ismeretlenség homályába veszett az elektromosság tudása, végül a következő 1200 évben az emberi értelem annyi elsötétedett, hogy többé már semmi olyat nem volt képes megérteni, ami a durva anyagi teremtésen túl van. A kali-juga, az egész 24000 éves ciklus legsötétebb időszaka a Kr. u. 500 körül az utolsó, máig elhallgatott, eltagadott világkirály, a Hun Attila halálával következett el. Ezt követően az egész világra az általános tudatlanság és a mérhetetlen szenvedés lett a jellemző.
       A felszálló kali-juga 1100 évig tartott (inkvizíció, máglyahalál, a matriarchális, azaz nőelvű intuíción alapuló tanok üldözése, indiánok kiirtása, vallási háborúk, járványok... stb.), nagyjából Kr. u. 1600-ig. Ezt nevezték az emberek szinte ösztönösen a sötét középkornak. A felszálló Dvápara-Yuga ekkortól veszi kezdetét. 1600 körül William Gilbert felfedezte a mágneses erőket és az elektromosság jelenlétét minden anyagi létezőben. A XVII. században működik Kepler, Galilei. 1621-ben Drebbel feltalálja a mikroszkópot. 1670 körül Newton fölfedezi a gőzgépet, és Stephen Gray az emberi testben működő elektromosságot. 1900 körül kezdődött el a Dvápara-Yuga, a kettősségek korszakának tényleges szakasza, s ebből a 2000 évből ma, 2003-ban, eltelt immár az első kegyetlen 100 esztendő. A korszak szüntelen harc a transzcendencia újjászületéséért, az isteni természetű emberek és a démonaik között, harc a kali-juga lassan szétoszló sötétségével szemben. Mivel spirituális értelemben fölszálló ágban van a Naprendszerünk, ezért a fény diadala nem lehet kétséges, ezt érzékelve a világ démonikus irányítói sorozatosan a legszélsőségesebb, életellenes tetteket is képesek csökkenő befolyásuk tudatában kapkodva végrehajtani. Ám a fölsoroltak hatását ember nem győzheti le.
      Kivételek azonban most is vannak, ők azok a mágusok, vagy jógik, akik minden világkorszakban őrzik tiszta istentudatukat, s szüntelenül az emberiség fölemelkedésén munkálkodnak (...)" /Forrás: Duna evangéliuma 82. old
Végezetül
"Végezetül e témához még annyi, hogy az emberiség a jelenleg fejlődő Dvápara-Juga során tökéletesen megérti az elektromosság lényegét, ami ahhoz hasonlóan ötféle, miként az emberi érzékelés, vagyis a látás, a hallás, az ízlelés, a tapintás, és a szaglás. Mivel az ember ez idáig ebből az öt összetevőből álló durva-fizikai testével azonosította magát, logikus a feltételezés, hogy ezen érzékelések fognak úgy fölfinomodni a közeljövőben, hogy az ember képessé válik a finom-fizikai, vagy asztrális világ érzékelésére is. Jelentőségéhez csupán annyit, hogy az emberi aura láthatósága lehetetlenné teszi a hazugságot és a csalást..."
Bakos Attila előadásairól és az induló képzéseiről az alábbi linken lehet előre tájékozódni:
Egyes helyszínekről kis késéssel, webrádión keresztül is közvetítenek 
 





