Pap Gábor

Pap Gábor művészettörténész, író 1939. május 7.-én született Budapesten. Szülei: 

Pap László és Antalffy Klára. 

"A mi sorsunk nem oldalirányból, hanem felülről van meghatározva"

Életrajz:

"1945–1953 között általános iskolai tanulmányait összesen kilenc különféle iskolában folytatja. Ezek helyszínei: Tahi-Tótfalu, Budapest, Nagykőrös, Rhein-Rüfenach (Svájc), Sárospatak. 1953-1957 között végzi tanulmányait a budapesti I. István Gimnáziumban. 

1957–1962 között az ELTE magyar-művészettörténet szakos hallgatója. 

1962–63 a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadó. 

1963. február 1-jétől a Magyar Televízió irodalmi főosztályán képzőművészeti műsorokat szerkeszt.  1964-ben a Művészeti és Filmfőosztály újonnan alakult képzőművészeti rovatának vezetője lesz, majd ugyanazon a főosztályon belül különböző műsorok szerkesztője, forgatókönyvírója, műsorvezetője, riportere, dramaturgja, rendezője, illetve zsűritagja 1973. január végéig. 

1973. február 1-jétől a Művészet című folyóirat szerkesztője. 

1974-től 1979. május 31-éig a Művészet főszerkesztő-helyettese.  1982. január 1-jétől 1984-ig a kiskunhalasi Járási-Városi Könyvtár igazgatója. 

 1983. január 1-jétől Kiskunhalas Város Tanácsa művelődési osztályának munkatársa (1984-1987-ig külső munkatársa); ekkor alapítja meg a 4 éven keresztül működő Csontváry Stúdiót a Gózon István Művelődési Központban, s folytatja a halasi ÁMK-ban Falvay Károllyal együtt a „halasi kísérlet"-nek nevezett pedagógiai programot. 1984 nyarától 1985 márciusáig a Magyar Nemzeti Galéria leányvállalataként létrehívott Széchenyi Művészeti Központ könyvkiadói részlegének vezetője. 1987–88: a Gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgatóhelyettese. 

1989-től a kecskeméti Nemzetközi Zomácművészeti Alkotóműhely művészettörténész főmunkatársa. 1973–77 között nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola tanára. 1974-től a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a Debreceni Tanítóképzőben, Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Győrött, 1984-től a Budapesti Műszaki Egyetem Rózsa Ferenc Kollégiumának Bercsényi Klubjában, 1994-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1994–95 között a Képzőművészeti Főiskolán, 1995-től a Miskolci Bölcsész Egyesületnél meghívott előadó, 1996-tól az egyetem díszdoktora. 1997-től a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskolában tanít. Számos rendkívüli jelentőségű kiállítás rendezője. 1985-től bábjátékait a debreceni Vojtina és a keszthelyi Kalamona bábegyüttesek, misztériumjátékát 1998-ban a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola diákszínjátszói mutatták be. 1990-től, alapításától az Örökség Alapítvány kuratóriumi tagja. Az 1990-es években az Országépítő és az Őshagyomány című folyóiratok munkatársa. 1993-tól a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja. 1993-ban a könyvtárosok által legjobbnak ítélt könyvért (A Napút festője) Fitz József-díjat kap. 

1996-ban a Kassai Lajos által alapított lovasíjász-öv bronzfokozatával díjazott. 1997-ben Magyar Örökség Díjat kap."

Mint ismeretes eredendő szellemiségünkből, lelkiségünkből adódóan világ és létszemléletünk a legtöbb népétől eltérő. Egyre sürgetőbb, hogy ego és sötét hangulatkeltés nélkül tisztuljon az önmagunkról alkotott képünk. Az évszázadok alatt testünkbe vert szögeket ideje, hogy kihúzzuk. Ezzel párhuzamosan, pedig szükséges ráébrednünk arra a mérhetetlen tiszta spirituális potenciálra, amelynek elsorvadását az utóbbi évszázadokban a felénk irányzott negatív erők lelkesen támogatták.  
Merthogy akinek nincs műveltsége, vagy elherdálta az gyakorta nem szeretné, hogy felismerjük s foglalkozzunk a sajátunkkal. A "lakossággá züllesztett nemzet" valóbban kidobta táltos lovát a szemétdombra. Pap Gábor, ahogy Molnár V. és Szántai József is már régóta fáradozik azon, hogy mindnél több ember foglalkozzon parlagon heverő szellemi kincseinkkel. 

    Pap Gábort hallgatva, olvasva belekóstolhatunk a szakrális-népművészeti hagyományokba, őstörténetünkbe, radiesztéziába, irodalomba, ötvös művészetbe, végtelen sok nekünk címzett, nem ritkán millió éves üzenetekbe. A tanulni és megélni való tehát bőséges, lentebb valóbban csak a jéghegy csúcsa lett idézve:

Magyar Szent Korona

"A Magyar Szent Koronában rejlő jogoknak a foganatosítója egyenlő eséllyel, vagy egyenlő feladatkörrel a nemzet és a király. És ebben a sorrendben. (...) Ez azt jelent, hogy nemzet választ királyt és nem király hódít magának nemzetet. (...) A magyar királyság eleve úgy van felépítve, hogy amíg rendeltetése szerint működik, addig nem tud zsarnokságba torkollani."

"A Magyar Szent Koronának a szent jelzője az nem csak szakrális témakörben volt fontos, ha nem politikai értelemben is. Tehát egy rendkívüli védettséget jelentett"

"Kitalált" középkor 

A Heribert Illig nevéhez fűződő "Kitalált középkor" elmélet az utóbbi években jelentős fejlődéseken és magyar részről bővítésen esett át. Az elmélet tárgya egészen pontosan a kora középkor időszaka, amelyre a legújabb vizsgálódások, kutatások eredményei szerint teljesen máshogy kell tekintenünk, mint eddig. A hivatalos és kizárólagossá tett tarthatatlan eredetelmélet ugyanis számos sebből vérzik. 

       Itthon Pap Gábor előadása járult hozzá a téma széles körű ismertségéhez és számos hazai kutatót, igazságot kereső embert inspirált, mint például Tóth Gyulát is. Amennyiben ez egy páratlan történelmi lehetőség, hogy rendbe rakjuk saját történelmünket, akkor érdemes rá szentelni időt és figyelmet.

"Nekik fontos, hogy ne álljon bennünk össze egy kép a Szkíta-Műveltségről, s ne találjunk magunkra.
Abban a pillanatban, hogy a Magyar magára talál szedhetik a sátorfájukat."

 

A magyar nemzet vállalása

"...A magyar mindig a nyilas tulajdonságok képviselője volt. Soha más nem volt. Tehát tizenkettesből csakis ezt az egy tulajdonságot társították velünk. Nem egyedül a magyarokkal, tehát van más képviselője ennek a tulajdonságnak, de jelenleg a világban egyedül mi vagyunk azok, akik még legalább viszonylag önálló államisággal rendelkezünk. Tehát az összes többi nyilas tulajdonságú nép bekebeleződött, már nincs önálló léte. Ez elképesztő felelősséget ró ránk, mert bizonyos tulajdonságokat csak mi tudunk a világnak közvetíteni, ezek a tulajdonságok pedig nélkülözhetetlennek az emberlét számára. Tehát ez nem számunka fontos, hogy képviseljük ezt a tulajdonságrendszert vagy nem; hanem az Emberiség számára. (...) Amik nélkül az ember nem lehet ember. Most erre nyilván fel lehet kapni a fejünket, hogy miért: 

- Hát az ember nem attól ember, hogy embernek születik? 

- Hát nem. Bármilyen furcsa le lehet épülni egészen a rovar szintjéig.

Azt tudjuk nagyon jól, hogy (...) földi körülmények között nem a legsikeresebb képviselője ennek az élővilágnak az ember. Ha nem, ha csak a sikeres életvitelt tekintem, semmiféle erkölcsiséget nem rendelek hozzá akkor bizony a rovar a legsikeresebb élő minőség. Ha én kikapcsolom az erkölcsöt az emberiség viselkedéstrendjéből, akkor -  ma pedig ki van kapcsolva, nem tudom észrevettük -e? - azt jelenti, hogy óhatatlanul rovarosodik az emberiség és egész országok eltudnak rovarosodni. Tehát ma legalább már egy országot ismerünk, amely elrovarosodott, teljesen hangyamódra viselkedik. Tehát egyszerűen nincsen személyiség, nincs ebből fakadóan személyi felelősség és viszont iszonyú kirajzási igénye van. (...) Ez viszont hatalmas veszélyt jelent. Itt az emberi minőség most igazán ki van téve annak, hogy el fog rovarosodni. Mindenesetre jelenleg már Magyarországon nincs olyan kis település, ahol legalább egy boltjuk ne lenne ezeknek a hangyáknak. (...)

Itt nagyon vigyázni kell, mert amiről a továbbiakban beszélünk az tényleg vállalás, de ennek a vállalásnak iszonyú nagy a tétje. Lehet humorizálni rajta, meg lehet mulatságosnak tekinteni egy-két ilyen kifejezést, de itt végülis abszolúte nem mulatságos a helyzet.
(...) A nyilas tulajdonság nem ezen a világon belül keresi a célpontját.
/Előadás hanganyag részlet: (Tata 2008)

Főbb művei: 

Nagy István, 1965 Nagy István–Nagy Balogh–Tornyai, 1965 Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez, 1990 A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar, 1992 Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet, 1993 Jött éve csodáknak. A magyar csillagmítoszi hagyomány élő Atillája, 1993 Csodakút (szerkesztő), 1994 A képíró bölcs, Tóth Menyhért [Turai G. Kamillal], 1995 Hazatalálás, 1996 Angyali korona, szent csillag, 1996 János vitéz és a Tarot (Lőrincz Ibolyával), 1998 Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben (Szabó Gyulával), 1999 Asztrálmítoszi keretek - mai sorsok, 1999 Nefelejts, 2000 Dunaisten keresztfia (Makoldi Sándorral), 2002 Csillag esik, föld reng... Atilla-színművek, 2002 A Táltos és a Szűz-Bobály Attila szobrászművészről, 2003 Mag hó alatt-Télúton, 2003 "Nézz egy kicsit a fejembe" A hagyományörökítés útjai a szkítautód népeknél, 2003 Fejezetek a Szent Korona és a koronakutatás történetéből, 2004 "Sors, nyiss nekem tért..." Misztériumdráma 1848-49 emlékére, 2004 "A fénytől élünk s a fény vagyunk..." Turi Endre, 2006 Száll az Isten házadra, 2007 "A bölcsesség házat épít magának" (Kovács Józseffel), 2008 Fényre éledő üdvtörténet. Ünnepváró elmélkedés középkori finnországi templomokban, 2009 Emberséget járunk tanulni. Mesék tanulságokkal, 2009 Az Atilla-kincs vallomása. Szemelvények a nagyszentmiklósi aranyedények képírásba foglalt üzeneteiből, 2010. Nem múló szent összhang - Tóth Menyhértről magunk közt, 2010. Atilla ébresztése, 2010. Bánk Bán a világdráma színpadán, 2010. Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása A fehér ló és a fekete bárány fiai. Kis és dekanátusi rend a magyar népmesék egy csoportjában

 "Aki nem hiszi, az járjon utána"