2015. február 17., kedd

Szarvak és Agancsok



Gondolatok a titkos társaságok jelképrendszeréről, az Állati és emberi minőségekről
A Bakról (a szarvról), Szűzről és Bagolyról
 
A bak és az ördögvilla üzenete

Jogosan mereng el az átlag ember, hogy a nyugati médiát meglovagló társaságok miért annyira szimbólum mániások, miért szerethetik jelképként annyira erősen használni például a szarvat. Erre a legegyszerűbb magyarázatot a népművészet adja számunkra: az állatok feje a  szellemiséget avagy mentalitást jelöli. Tehát ha a néző elé céltudatosan egyfajta fejből való kitüremkedést, szokatlan hajviseletet vetítenek akkor vélhetően bizonyos szellemi beállítottságot kívánnak sugározni. Ahogy az ősművészetben is meglátható az agancsból, szarvból rengeteg féle-fajta létezhet és létezik is. Vannak fejletlenek, visszafordulók, kiteljesedettek, felfelé ágazóak, egyenesek, kunkoriak, egyenesen előre nézők, töröttek, simák, rücskös felületűek és különféle színűek, irányúak. 
Szigorúan a nyugati médiánál maradva és rajta keresztül sugárzott ördögszarv-ként elterjedt kézjel megértéséhez meg kell vizsgálnunk az állatvilágban megjelenő szarvak funkcióját. Ez a fajta összehasonlító vizsgálat kihagyhatatlan, ugyanis a szarvak és agancsok világa mint későbbiekben látjuk saját szellemi-lelki beállítódásainkról árulkodik. Hétköznapi példával élve: egyáltalán nem mindegy egy férjnek, hogy föl szarvazták –e vagy minden tekintetben jó házastársi kapcsolatot ápol az asszonykájával.

Olaszországban az ördögszarv jelent hatásos védelmet a szemmel verés ellen. Ez egy kéztartás, mely hatásos gyógyír. A két középső ujjunkat hüvelykujjunkkal a tenyerünkhöz szorítjuk. Így a felfelé álló mutató- és kisujjunk két szarvat fog formálni. Nem muszáj függőlegesen tartani a kezünket. A lefelé mutató szarvak is elegendőek ahhoz, hogy elkerüljük a szemmel verést. Ez a mozdulat egyebek mellett arra is alkalmas, hogy megvédje a férfiakat az impotenciától, mely a szemmel verés egyik lehetséges következménye.”  /Nőiportal.hu
Az állatvilágban a bak és bika közt jelentős különbség van. A bika termékenységi szimbólum, közvetlen harcos típus, baráttal-ellenséggel könnyen szembe tud helyezkedni. Ha harcra kerül sor neki megy, felöklel és ha igazán felingerelik többször is hatalmas erővel képes támadni.
            A bak a kifejlett hím kecske kevésbé a vad harcosságáról ismertes, ő is növényevő mint a bika, jóval légiesebb, nagy mozgásigényű és a különféle fajtái rendkívül változatos szarvakat hordanak. A hegyi kecskék képesek olykor hátsó lábaikat összetéve ágaskodni a legmagasabb hegyormon, tátongó mélység fölött anélkül hogy meginognának. Tökéletes érzékkel jutnak egyre följebb és följebb.

„A valódi szarv egyes esetekben sörték összenövése folytán keletkezett tömött kinövés, például az orrszarvúak (Rhinoceros), az üreges szarvúaké ellenben a homlokcsont csapját borító üreges, szaruállományú hüvely. (…) Fejlődését tekintve a szarv a kültakaró módosult képlete, hámeredetű módosult bőrképlet. Csontos alapja a homlokcsont üregesszarvnyúlványa, amit szarvcsapnak is neveznek. A szarvnyúlványt nyálkahártya borítja, kívülről elszarusodott anyagú szaruhüvelyvagy szarvtömlő borítja. A szaruhüvely a fejbőr bő vérellátású kötőszövetéből képződik, amit generatív gyűrűnek neveznek. A szarv az egyed élete során folyamatosan növekszik (átmérője a szarv tövénél és a szarv hossza). A szarv nem ágazik el, de csavarodhat.”

 A szarvak nem ágaznak el, viszont csavarodhatnak. Fölmerül ismét az alap kérdés: - mi ez az ördögszarv fétis? Ha jóhiszeműek vagyunk akkor  az ördögvillát, vagy metálvillát a rock zenei kontextusból eredeztetjük és egyszerűen a boldogság, támogatás jelét látjuk benne a színpadon álló művész felé. Ha kicsit jobban megnézzük, hogy ki mutatja akkor reálisabban egyfajta baphomet jelnek, lázadás a jó erői elleni felszólításnak vélhetjük.
Kicsit arra emlékeztethet minket ez az egész, mint a mindent látó illuminátus szem összetévesztése a Hórusz-szem / harmadik szem / tobozmirigy ábrázolásokkal. A kettő két külön dolog, ugyanis az egyik vélhetően a kiindulási alap amiből saját céljaikra egyének és társaságok fabrikáltak egy megfelelő jelentéstartalmat és beillesztették saját programjukba. 
Amennyiben mi kizárólag a jelkép gyökerét keressük: két szarvat látunk, melyek biztos nem az ártatlan és bizonyos tekintetben robosztus, határozott termékenység imádathoz köthetőek. Ez a jelkép az idő előrehaladtával a bizonytalanul ezer irányba csavarodó kettőséget sugallja. Ha ehhez hozzáadjuk még a misztikus-zodiákus értelmezését a bak negatív tulajdonságairól akkor azonnal a legrosszabbra számíthatunk.
            A bak két szarva a kérlelhetetlenül letisztult dualitást jelképezi. Ahol csak az jár jól aki a legjobban rágja le az élet külső burkát, mindent ami termés megszerez és természetesen nem ad belőle másnak. Fajtáján belül osztozkodhat, de azt is csak zárt rendszeren belül. Itt minden szellemi erő a durva anyagra koncentrál, minden a következményeket vizsgálja, csakis a testiséget szolgálja, minden pillanat újabb lehetőség a még több élvezet kielégítésre, felhalmozásra. Megtapasztalhatóak eltérő magasságok, de csakis egy törvényekkel behatárolt dogmákkal biztosított környezetben. Itt élet vagy halál, pénz vagy boldogtalanság, birtoklás vagy depresszió, árnyak és sötétség bújik meg a lehető legtávolabb minden lelkiségtől. Ilyen  hosszan tartó helyzetbe pedig nemzetiségtől, nemtől, életkortól függetlenül bárki belekerülhet aki „tesz érte.”

AZ AGANCS

A szarvak betokozódott horrorját magunk mögött hagyva vizsgáljuk meg, hogy milyen is egy igazi szarvas agancs. 
„A szarvasfélék ágas fejnyújtványai (amiket helytelenül szarvnak is neveznek) egészen más természetűek, csupán csontállományból állnak és éppen ezért ezeket, megkülönböztetésül a valódi szarvtól, agancsoknak nevezzük. (…)A fejlődő agancsot vérerekben és idegekben gazdag bársonyos szőrrel borított bőr, úgynevezett barka vagy háncs borítja, ez látja el a növekvő agancsot oxigénnel, ásványi és tápanyagokkal. Miután az agancs növekedése befejeződött, a szarvas ledörzsöli a háncsot róla, amit az agancs tisztításának neveznek. Az agancs nem holt csont – az agancs és a bika között élő kapcsolat van, mely csak az agancs levetésekor szűnik meg. Az agancs elvetésének ideje fajonként változik. Az őznél ez ősszel, a gímszarvasnál tavasszal történik."
Az agancs és a szarv közötti fontos különbség, hogy az agancsot a szarvasfélék hímjei minden évben a levetést követően újra növesztik. Az új agancs növekedése az előző agancs levetését követően megindul. A tülkösszarvúak szarvai ezzel szemben az egész élet folyamán növekszenek.
           Vessünk nyugodtan pillantást egy jávorszarvas vagy rénszarvas növényien elágazó koronájára. Kutatások igazolják azt is hogy az agancs több mint puszta dísz, párválasztási szerepe mellett gyűjti a levegő rezgéseit is, segíti az állatok hallását.
A szkíta-hun szarvas ábrázolásokon egyenesen látszik, hogy ezek az agancsok mennyire fölfelé törnek, szerteágazóak. Évenkénti váltásukkal pedig az ösztönös szellemi megújulást és a magasabb dimenziókkal való összekapcsolódást jelképezik.
           Mindebből némi humorral tehát az szűrhető le, hogy ha mi már legalább az igazság keresőinek gondoljuk magunkat és szeretnénk lecserélni saját idejétmúlt  gondolkodásmódunkat akkor mindenképpen agancsot hordozzunk az Életben.


A szűz
 
 A szűz két teljesen eltérő minőségben jelenhet meg. Vagy ártatlan, határozott középpontból díszítetten szétterülő pillangó forma, vagy vonalszerű, rovar jellegű lény. 
A pillangó, vagy kiteljesedett szűz a színskála minden színében pompázik. Nagyon hosszú utat járt be mielőtt szárnyait kiérdemelte volna és ugyan még mindig jobbra-balra csapong de egy teljesen új dimenzióban, magasabbról szemléli a világot.
Ha nem pillangó akkor marad a színtiszta rovar állapotában. Gombamód képes szaporodni, kizárólag tömegben létezik, az egyéni meglátások és célok teljes hiánya jellemző rá. Információhoz csak egy másik forrással (készülékkel) képes jutni, saját érzékszervei másodlagossá kezdenek válni a csoporttudathoz képest.
Amennyiben emberi jellemekben gondolkodunk és egyénekre alkalmazzuk mind a végletes bakot, és a rovarosodott szüzet, netán kombináljuk is őket akkor elméletben megkaphatjuk a lehető legsilányabb alapanyagot melynél az „ember” jelzőt erőteljesen fölül kell vizsgálni. Gyakorlatilag az utóbbi időben ezeknek a legrombolóbb válogatottjai váltak leghangosabb egyedekké a Földön.
Talán Anthony de Mello szerzetesnek vannak a legfrappánsabb történetei ezzel a jelenséggel, illetve a lehetséges válságkezelésekkel kapcsolatosan:
Jó előre beharangozták, hogy a Mester "A világ elpusztításáról" fog beszédet mondani, így aztán hatalmas tömeg gyűlt össze a kolostor udvarán.
A beszéd egy percnél is rövidebb ideig tartott. A Mester csupán ezt mondta:
- A következő dolgok semmisítik meg az emberiséget: az elv nélküli politika, az együttérzés nélküli fejlődés, a munka nélküli jólét, a csend nélküli tanulás, a félelemmel teli vallás és a tudatosság nélküli istenimádás.”
„Egy csoport politikai aktivista azon fáradozott, hogy bemutassák a Mesternek, hogyan változtatná meg ideológiájuk a világot. A Mester figyelmesen hallgatott. Másnap azt mondta:
- Egy ideológia csak annyira jó vagy rossz, amennyire azok az emberek, akik élnek vele. Ha egy millió farkas szervezkedne az igazságosságért, attól még nem szűnnének meg egy millió farkas lenni.”

 A bagoly

Végül, de nem utolsó sorban az egyik legkülönlegesebb állat, a bagoly repült be elénk. Aki látszólag „csak egy madár”, viszont képességeivel állandóan foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Hazánkban tudásával méltóan szerzett a „Kérem a következőt!” mesében is doktori címet. J. K Rowling Harry Potter univerzumában pedig öntudatos háziállatként szerepel, megszelídíthetetlen vadságával elengedhetetlen társa boszorkányoknak és varázslóknak.
A bagoly misztikus képességeit egyszerű összefoglalni, sokan szerethetik mert:
1. Jól átlátja az anyagi sötétséget és nagyszerű a hallása is
2. Fejét szinte minden irányba könnyedén körbe tudja forgatni
3. A levegőben száll a föld fölött, de a földi táplálék mozgatja
4. Rejtőszíneivel könnyedén beletud olvadni környezetébe
5. Képesek szárnyukat széttárva, nagyobbnak tettetni magukat valós méretüknél
6. A fiatalabb egyedeket megkörnyékezheti holló vagy héja de a kifejlett állatokra igazán csak az ember veszélyes
Egy olyan vadászról van szó tehát akit nem lehet az orránál fogva vezetni, nagyon jól eltud tájékozódni a világban és képessége az, hogy ellenségei számára elérhetetlen, észrevehetetlen. 

Forrás:

Nincsenek megjegyzések: