Oszd meg és uralkodj!

Divide et impera! A Római Birodalom politikai módszerét kifejező elv szerint, ha az ellenfelek közül egyeseknek ígérünk bizonyos előnyt, míg másoknak nem, az ellenfelek sorai megbonthatóak. Riválisaink külön-külön könnyebben legyőzhetőek, illetve ellenőrzés alatt tarthatóak.

Mindezt azért tanácsos ismerni, mert a mindennapi életben is alkalmazhatják velünk szemben. Ha egyszeri polgári foglalkozást végzünk, politikával nem foglalkozunk és ma született bárányok vagyunk akkor is könnyen belefuthatunk az oszd meg és uralkodj technikájába. 

A technikát ismerők gátlástalanul kihasználhatják ezt pszichológiai fegyverként a gyanútlanok ellen. Teszem azt két óvodás marakodik egy csokin. Aladár, Béla és Csaba találtak a játszótéren egy tábla csokit, alapvetően mind hármuknak juthatna egy harmadnyi szelet. 

Azonban Aladár gondol egyet és szövetkezik Bélával. Azt mondja neki, hogy fél szelet csoki jobb, mint egy harmad. Csabit hagyják ki nyugodtan az osztozkodásból. Ezt követően történik, ami történik. Ha Csabi nem különösebben erős gyerek, akkor csoki nélkül tér haza. Amennyiben Aladárra van bízva a csokitörés, még úgy is intézheti, hogy neki jóval több is jusson, mint Bélának. 

Egy másik rizikósabb tervezet szerint Aladár gondol egyet és egy trükkel neki löki egyik társát a másiknak. A gyanútlan Bélát eltaszítja és azt mondja később neki, hogy Csaba volt. Csabika, pedig értetlenül áll miért is kezdi el ütni őt Béluka. Eközben Aladár alattomosan zsebre vághatja az egész csokit egymaga. Így nem kellett osztoznia, ha jól játssza továbbiakban a szerepét az elterelés, megosztás és hazugság által még csak felelnie sem kell a történtekért. Talán még Csabi el is hiszi később, hogy ő bizony tényleg meglökte véletlenül Bélát. Ha nincs egy különösen értelmes és határozott óvónő a közelben, akkor Aladár maffia tevékenységét ezután egyre bátrabban végezheti.

Mielőtt tovább mennénk és már meg is gyűlöltük egy életre ezt az Aladár gyereket, vegyük észre, hogy ezek csak szerepek. Bármikor találhatjuk magunkat valamelyik srác döntési pozíciójában.

Azonosulhatunk a bandavezérrel, a bandataggal és a teljesen rászedhető, kisemmizhető gyerekkel is. Mind különböző szereppel bír a "balhéban". Amennyiben színre lép egy magasabb minőség az óvónő, őt is megvizsgálhatjuk. Elképzelhető, hogy különféle okokból passzív marad a jelenetet látva, de az is, hogy szükségszerűen igazságot oszt. Lássuk be semelyik verzió sem kellemes. Legideálisabb volna az, ha a három gyerek egyenlően, testvériesen elosztotta volna a csokit. Sőt Aladár egy másik végletben lehet a hős is, aki felhívja a másik kettő figyelmét az ott heverő édességre.

Szükségszerű tehát felismerni, hogy mikor akarják ellopni a csokinkat. Már, ha az a mi csokink egyáltalán. Amennyiben nem és még éhesek sem vagyunk, jobb felajánlani másoknak. Viszont amikor valóbban az oszd meg és uralkodj-t alkalmazzák ellenünk ajánlott a játszótéren körültekintően eljárni. 

MEGOSZTÁS A MINDENNAPOKBAN

A hétköznapokban ez a fajta rászedés sajnos gyakran előforduló jelenség. Ami természetesen azonnal visszavezethető az ego birtoklás vágyára. A szerzési igény túlcsordulása a népmesei kis gömböc. Fel fal minden útjába kerülőt. 

A SCI-FI világában ez a borg. A borg egy olyan technológiailag túlfejlesztett humanoid, amelynek tagjai egységesek. Az egységükre viszont minden tőlük különböző létforma veszélyt jelent. Ugyanakkor potenciális lehetőséget is. Alkalmat lát a borg abban, hogy beolvassza, magához vegye ellensége anyagát. A matéria szempontjából végrehajt egy közösülést, egy egységélményt. Ez az egység azonban soha sem lehet teljes. Ugyanis mindig talál újabbnál újabb dolgokat, amelyeket magába szippanthat. Ő a tökéletesítést látja ebben. A borg-technológia szemszögéből egy fejlesztés történik. Hiszen milyen más is lehetne az ellenség technológiája és eszközei a borgok csúcstechnológiájának fényében, mint rossz? A technológiai fejlettség, pedig mindig pusztító erővel párosul, de nem feltétlenül járul hozzá kegyelem, együttérzés és olyan értelem, ami képes nagyobb távlatokban gondolkodni. 

Ezt a történelem során éppúgy láthattuk az ó és középkori, a kommunista és a demokratikus államberendezkedésű országoknál is. Nincs az a követő szám, pénz, produktum, vagy éppen csoki, ami a megszerzőknek, az Aladároknak elég lehet. A hatásmechanizmus a kis gömböcé, a borgé. Az egoé. Egészen pontosan annak kielégíthetetlen szerzésvágyának a megtestesülése. 

MEGOSZTOTTSÁG A LELKI VILÁGBAN

Miután az ego lelepleződött nem oldódik meg minden magától. Nem derül fény minden hazugságra és nem lesz könnyebb a helyzetünk. Viszont nekünk is vannak a sakktáblán bábuink. Mi magunk is beolvaszthatunk magunkba, megtanulhatunk olyan lelki praktikákat, melyek hasznunkra válnak. 

Legjobb, ha építünk olyan lelki közösséget, amelynek tagjai önállóan is képesek dolgozni, de szeretetben, egymást gyarapítva is tudnak működni. Az ilyen helyen nem az a cél, hogy mindenkinek megfelelő mennyiségű csokija legyen... de ha jól működik a kör vagy közösség, végül a tagok valahogy mégis elégedettek, maguktól járnak össze. Nem kényszer, vagy jelenléti ív hatására. Óvónőre, pedig azért nincs szükség, mert a tagok ráéreznek a másik szükségletére és használják lelkiismeretüket.

Ezek a közösségek nem feltétlenül kell, hogy vallásosak legyenek, kifelé foglalkozhatnak akár filmekkel, zenéléssel vagy főzéssel, ha belül mindenki lelkileg fejlődik. A megosztottság, az elkülönülés világában pedig éppen az egységet kell keresnünk. Mindig a nagyobb fény felé!

Lehetőségünk van tápláló egységélményt megélni csoportosan, az összetartozás Krisztusi minőségében. Belül, pedig kötelességünk egyesíteni és vissza térni az Önvalónkhoz!

Mik ezek a nagy szavak? Miről beszélsz? - Kérdezhetik sokan, a fenti sorokat olvasva. Pedig igazán nem nagy szavak ezek. Örök érvényű gondolatok. Egészen egyszerűek, véleményem szerint az igazán bonyolult dolog az, amit most csinál a legtöbb ember - ezekre az igazságokra fittyet hány.