2010. július 28., szerda

Mr. Langdon és Isten

Nincs isten, csak Isteni. Ami pedig mindenben ott rejlik. A mi hivatásunk pedig, hogy vélt képességeinken túl teljesítve a lehető legtöbb helyen rá leljünk.
Rendkívül rajongok az idézetekért, de csak azokért természetesen, amelyek olykor megrázó bölcsességekre, igazságokra hívják fel figyelmünk. Vadászok rájuk és a legkülönfélébb helyeken találok kincsekre. A következő Dan Brown tollából származik:

"- Ez nagy adomány, Robert, és Isten azt várja tőlünk, hogy megértsük. Az egész világ az eget fürkészi, Istenre várva… de az fel sem merül bennünk, hogy Isten vár minket. – Kathrine hagyott egy kis időt Langdonnak, hogy megeméssze a hallottakat. – Teremtők vagyunk, de naiv módon a teremtmény szerepét játsszuk. Tehetetlen birkaként tolongunk Isten körül, aki megalkotott bennünket. Ijedt gyermekként térdre hullva rimánkodunk segítségért, bocsánataiért, jutalomért. De amint tudatosítjuk magunkban, hogy a teremtő képére teremtettünk, meg fogjuk érteni, hogy mi is teremtővé válhatunk. És amint ezt megértjük, szélesre tárulnak az ajtók az emberi képességek előtt." / Dan Brown – Az elveszett jelkép - 720. old
Magyarán a fejlődő emberi tudatnak ki kell lépnie a butítás árnyékából. Van egy közkeletű mondás: "Ha a hegy nem megy Mohamedhez. Mohamed megy a hegyhez." 
Tehát leginkább nekünk kell közelednünk. Ez a bizonyos fajta megszemélyesített Isten csak éppen annyira nyújtja felénk az ujját, amennyire mi magunk is. Manapság ugyan a tévutak száma tengernyi, azonban mégis hiszem, hogy érdemes elindulni. Már csak azért is, mert az utazás és a kaland szélesíti a látókört,

Nincsenek megjegyzések: