2011. szeptember 24., szombat

Itt ott amott, a polcon és a kávéscsészében - Atlantisz

Személyes (miért van más?) időhiány miatt csúsznak ezzel a bloggal való terveim. Azonban a tervezett első cikk és változtatások helyett jöjjön most egy kis gyors bejegyzés.: A téma Atlantisz. Először Edgar Cayce-nél írtam röviden az elveszett civilizációról. Mivel ennek a letűnt korról való adatoknak és spekulációknak gyűjtése az egyik hobbim, ezért elég sok mindent "meghallok" vele kapcsolatban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a minap például ezeket a főcímeket olvastam:


Mindegyik cím egy tudósítást foglal magába, ami Freund professzor a connecticuti Hartford Egyetem tudósáról szól. Ő és régészekből, valamint geológusokból álló nemzetközi kutatócsapata évek óta keresi Atlantisz rejtélyének megoldását. És HA hihetünk nekik valószínűleg végre sikerült beazonosítania a valaha volt Atlantisz helyét. Mégpedig Spanyolország déli vidékein, Cádiztól északra.
          A részleteket nem ecsetelném, tömören azt kell tudni, hogy sem a professzortól, sem a bejelentését közlő cikkekből - ahogy egy kedves komment író is megfogalmazza:
"egyáltalán nem derül ki, hogy valóban "sikerült beazonosítani az egykori Atlantisz helyét". Csakis nem bizonyított feltevésről van szó"
A proff mélytengeri radarokkal, digitális térképekkel, és speciális víz alatti technológiák alkalmazásával vizsgálta a kérdéses környéket és bejelentése után kezdte csak meg az ásatásokat. Ennyi. Nem vicc. Így történt. Mindemellett még azt is hangsúlyosan kijelenti, hogy egy szökőár tarolt le mindent... ami lehetséges, de még ez sem teljesen logikusan érthető a szövegkörnyezetben.
A hetiválasz.hu-t idézve:
"Egyelőre persze még nem bizonyos, hogy valóban a Dona Ana Park mocsarai rejtik Atlantiszt. De az úgynevezett „emlékvárosok" felfedezése bizakodással tölti el a tudósokat. Azt mondják: ezzel olyasmire bukkantak, amire még egyetlen más kutató sem."
Kérdem én valószínűleg bárki; akkor mégis milyen újdonságra bukkantak? Rábukkantak egy ősi (még a korát sem tudjuk) kultúra nyomaira. Az adott bejelentő ember az USA-ból pedig gyanúsan kihasznált egy hívószót, amire a hiszékenyek kérdés nélkül ugranak, egy címkét amire majd mi nagyszerűen rááldozunk pár percet - és ezáltal biztosítja magának, hogy fognak beszélni az ottani feltáró munkájáról.
          Időszámításunk előtt óriási jövés menés volt, egyik fejlett civilizáció tűnt fel és le a másik után... Platón (Szolón) részletes leírást adott az ő Atlantiszáról, arról pedig egy árva szó sem esik, hogy az ókori leírás és Cadiz közt volna bárminemű hasonlóság vagy különbözőség.
          Ennyit tehát egyelőre a Donna Parkról. Nem zárkózok el semmi elől, de az igazi átfogó régészeti bejelentésig még várok. Ami Atlantiszt érinti, és amit megtudhatunk róla az továbbra is érdekes. Az utóbbi időben három könyv került elém, ami a témába vág.
Kezdjük komolysági sorrendben:
Charles Berlitz - Atlantisz
Simon Cox és Mark Foster Atlantisz (rejtélyek és titkok)
David Gibbins - Atlantisz (A történelem legnagyobb kódja véglegesen feltörve)
Charles Berlitz:
Könyve lehengerlően részletes és bizony konkrét történelmi-hajózási eseményekkel is tűzdelt. Ír Pl. egy konkrét teherhajóról is melynek legénysége egy a semmiből felemelkedett csupasz szigetet pillantott meg az Atlanti-óceánon (ott ahol addig nem volt azelőtt sziget).
A legénység partra szállt, talajmintákat vett és továbbhaladt.
A sziget környékén tetemes halpusztulásról számoltak be, valószínűleg vulkanikus, tektonikus mozgások eredményeképp emelkedett fel a "sziget" az óceán vízszintje fölé ideiglenesen. Ideiglenesen, mert későbbi hajó utak során már nem látták többet.
          Lényeg a lényeg, hogy Berlitz mindent átfogó, néha talán túl komplex, de véleményem szerint szenzációs könyvet írt.

Simon Cox és Mark Foster könyve:
Újabb 2006,os műről van szó (Angolul An A to Z of Atlantis). Berlitz nyomdokain jár, azonban tömörebben, tagoltabban foglalja össze a tartalmat. Ha gonosz lennék azt mondanám, hogy pusztán kevesebb dolog van benne.
          Tehát ez is szórakoztató. Blavatsky, Cayce, Ingatius Donnelly, Charles Hapgood és sok más ember életéből, munkájából szemezget, mindemellett ír a Kristálykoponyáktól kezdve a Dogon törzstől egészen a Lemuriáig. Charles Berlitz csak zanzásítva.
Egyik kedvencem Augustus Le Plongeon-ról című rész. Amiből megtudhatjuk, hogy a régészek is sokszor konok, hajthatatlan emberek. Például Le Plongeon úgy vélte, hogy az ókori Egyiptom kultúráját a Maják alapították. Erre mondjuk vidéken, hogy: - Egészségére!

David Gibbins:
Egy abszolút fiktív, regényt kapunk Gibbinstől. Gibbins első és másodsorban vízalatti régészettel és bestseller írással tölti szürke mindennapjait. Regénye Herkules-oszlopaihoz képest keletre helyezi el a lehetséges Atlantiszt.
          És milyen meglepő az oszlopok is új értelmet nyernek nála. Mondhatni felszarvazza az egész hagyományos elméletet :D Szórakoztató olvasni, már csak azért is mert Da Vinci kódot megszégyenítő regényt írt, másrészt a Földközi és Kaszpi-tenger jelenére és múltjára egész extrém módokon hívja fel a figyelmünk.

Ennyit mára. Bárhol is helyezkedjenek el a rejtélyek, figyelmünket elsődlegesen az erő-egészség-szeretetet keresésére fordítsuk! Üdv :)

Nincsenek megjegyzések: