Útjainkat nyitott szemmel járva mindig változásokba botlunk, események, rendszerek, uralkodók és meggyőződések jönnek-mennek „felgyorsult világunkban”. Magyarországon az úgynevezett ezoterikus/spirituális élet változásait vizsgálva különös, nem elhanyagolható állomás-pontokba botlunk: régebben a rendszerváltás (egyesek szerint zsarnokváltás :) előtt noha számos államilag támogatott kiállítás, irodalmi est, nyári tábor került megrendezésre bizonyos okok miatt egyfajta szellemi minőségre való igény nem bontakozódhatott és „szolgálódhatott ki”. Ez a rendszerváltás után megváltozott, a támogatott kultúrprogramok eltűntek, viszont az emberek szabadabban kezdhették cserélni eszméiket, ideáljaikat. Ennek a folyamatnak egy érdekes konkrét következményei is, amit Pl. Paksi Zoltán asztrozófus úgy szokott jellemezni, hogy ha most megkérdezi a közönségét, - Ki az, aki tud alkalmazni bármiféle gyógyító módszert? – Jelenleg, 2011-ben megdöbbentően sokan ismernek különféle technikákat (reiki, ayurveda stb…) Ám bár, ha ugyanezt 20-30 évvel ezelőtt kérdezte volna meg, elképzelhető hogy senkit sem talál a hallgatósága soraiban.
Kezdetben minden csak tapogatózva zajlott, egymással párhuzamosan, lassan de exponenciálisan növekedve jelentek meg a távol keleti alapokon nyugvó meditációs csoportok. Meg alakultak az első kis ezoterikus könyveket árusító bolt-ritkaságok, kiadók. Ezzel együtt régi és mégis oly örökkön új nevek, mint Szepes Mária és Hamvas Béla kerültek köztudatba. Mindezeket követve nem sokkal beindultak az emberi gondolkodást és tudatszintet lehúzó piaci erők is: a televíziós csatornák tele shopos adásai helyett mindinkább trend lett a különféle jós-vonalak, elektronikus jósdák térnyerése, és a „horoszkóp-jóslatok” emeltdíjas sms-ért való küldése. Tehát a média is felismerte az emberek szellemi táplálékra való igényét, s azt abból a saját módjára az első percektől igyekszik is hasznot húzni belőle. A nagyközönséget a piac igyekszik lebutítani, s mindig valami mást kínál neki, mint amire tényleg szüksége volna. Főleg jelen esetünkben, ahol is az ezotérosz, a valós belső tudományok képesek felszabadítani az embert. Ezért igyekszik a piac lehúzni az emberek tudatszintjét, nekik nem felszabadult, ha nem gúzsba kötött vásárló erőre van szükségük. Na de nem akarunk mi ítélkezni! Az amúgy sem szép dolog…
A felvázolt szellemi-vonalunkat követve, tehát eljutottunk a körülbelüli jelen ponthoz. Manapság már az emberek az Internet segítségével csodásabbnál csodásabb tanítók, mesterek és írók munkásságával ismerkedhetnek meg. Akár ingyen is. Manapság ez a trend, egymástól független emberek „csak úgy rábukkannak” bizonyos tanításokra. S igaz, hogy vannak a média által időszakosan felkapott írók, mint Pl. Coelho vagy Müller Péter de leginkább az mondható el, hogy hirtelen csak úgy semmiből jött nagy áradásokként tűnnek fel olyan szellemi-utak, gyógymódok, írások melyek régebben elképzelhetetlennek tűntek volna, az elszigeteltség miatt.Mindez véleményem szerint rettentő jó dolog. Jó ha az ember megfontoltan, kérdésekkel ajkán böngészi a világ szellemi és digitális adattárát. És hogy ne nyújtsam még hosszabbra a rétes tésztát, ezzel el is jutottunk a következő állomáspontunkhoz: a fórumokhoz.
Amint kialakul valami fényes, jó dolog annak a közelében mind többen és többen lesznek. És akik közelebb kerülnek egymáshoz, kommunikálni akarnak a többiekkel nem csak arról a témáról, ami miatt épp összegyűltek, ha nem más hasonló dolgokról is éppúgy. Fölvetődik tehát a kérdés, hogy hol tartunk? Az emberek egy bizonyos csoportja el kezdett érdeklődni a lényegi (a szerintem lényegi) dolgok iránt, az Interneten számos önszerveződésű csoport jelent már meg. Mi a helyzet viszont az ajtónkon túli élettel? Ezek az érdeklődő, intelligens emberek megtalálják egymást a való életben is? Tudnak, van –e lehetőségük kommunikálni szemtől szemben is?
Úgy vélem, hogy a válasz: mindenképp. Azonban eléggé próbára vannak (vagyunk mi) „keresők” téve. De hát így szép az élet, így derül ki, hogy kik is valójában azok, akik mindenképp el kívánnak szakadni a mindennapi társadalmi agyzsibbasztástól.Én az évben figyeltem fel egy Miskolcon és környékén munkálkodó MANDORLA Közművelődési Egyesülettel, mely mindamellett, hogy nagyon jó dob-körrel is rendelkezik, jobbnál jobb előadókat hív meg a városba, mint Pl. Keresztesi Mária, Paksi Zoltán, Papp Gábor. Időnként, pedig ha az égiek úgy engedik nagyobb előadássorozatokat hoznak össze a tagok. Idén pl. már 4.-ik alkalommal rendezték meg a „2012 és a jelenkor változásai” néven futó programjuk. Tegnap, pedig volt szerencsém végig hallgatni Papp Gábor tolmácsolásában a Peruból származó Icai történetét, ami teljesen jól példázza miért van szükség hasonló médián kívüli önszerveződésekre. Meg lehet, egyszer szánok egy külön postot, elemzést az Icai köveknek, de most maradjunk a lényegnél: Ha nem megyek el Pap Gábor előadására, akkor valószínű nem hallom, nem olvasom sehol máshol – legalábbis egy jó darabig biztos nem – az ő által felvetett érdekes ideákat. Valamint természetesen nem ismerem meg ezt a nagyszerű embert sem. Gondolom ez teljesen érthető, picit komolyabb hasonlattal ez olyan, mint Buddháról olvasni most és akkor a történelmi Buddha lábai előtt hallgatni a szavait.
És itt jön a következő pozitívum is, amit olvasunk az egy dolog. De ha én mondjuk elmegyek egy konferenciára ott meggyőződhetek, hogy az adott „spirituális termékkel” milyen emberek is foglalkoznak. S akár 180 fokos fordulatot is vehet a véleményem egy ilyen találkozó után. Azaz még jobban formálhatunk véleményt, jó esetben helyre tehetjük világképünket, igazíthatunk magunkon mindamellett, hogy lexikális tudásunk is bővül. Kijelenthető tehát, hogy ezek nagy dolgok, főleg azokat a tömeges lehúzó energiákat alapul véve amik manapság dőlnek a TV-ből, rádióból, egyéb kanálisokból. Ugyancsak nagy dolog, hogy pl. a minap Pl. egy Kecskeméti Meditációs csoport facebook oldalán az én egyik régebbi blogomról származó idézetet olvastam. Amit természetesen én is máshol találtam anno. Ez számomra mindenképp pozitív dolog, azt jelenti hogy nem csak a hülyeség, ha nem a jó dolgok is tudnak terjedni. Így tovább emberiség!
