2013. január 14., hétfő

A tobozmirigy és Jan van Rijckenborgh

A tobozmirigy fontosságáról és különleges szerepéről már esett szó, itt a blogon is, legutóbb a kinyerhető DMT anyag és Rick Strassman kutató kapcsán. Most egy rövid kiragadás segítségével nézzük meg picit profánabban, hogy milyen is ez a mi testünkben is, az agyalapon - koponya gödrön belül - helyet foglaló, csodás kis mirigy.

"A tobozmirigyet kívülről egy szemcsés, homokszerű réteg fedi, ezek a "homokszemcsék" igen kicsinyek, olyan picik, hogy még a kis tobozmirigy - mely maga sem nagyobb egy borsószemnél - felszínén is százával találhatók. A mirigy belseje részben egy sárga vagy aranyszerűen ragyogó anyagból áll, amelynek szemcsenagysága nagyobb, mint a külső oldalán találhatóké. Az egészen kis gyermeknél a tobozmirigy külső felszínén nem található meg az úgynevezett "homok", az életük virágjában lévő fiatal embereknél viszont nagy mennyiségben van belőle. Az ember növekedése során  - tehát a gyermekkor és a felnőttkor között (...) szaporodnak, majd ezután fokozatosan ismét eltűnnek.
          A fiziológusok a kísérleteik során igazolták, hogy az ezoterikusoknak tökéletesen igazuk van, amikor azt állítják, hogy ezen úgynevezett ’homokszemcséknek’ nagyon fontos szerepe van a tobozmirigy-rendszerben. Mindegyik ’homokszem’ kapcsolatban áll ugyanis az ember gondolkodási tevékenységével valamint emlékezetével és intelligenciájával is. Mindenekelőtt az utóbbi években végeztek ilyen irányú kutatásokat, s a szakirodalomból kétségtelenül tájékozódhatunk néhány idevágó tudnivalóról.
E kis szemcsék hiánya, ha például a tobozmirigy felszínén fordul elő, erősen akadályozza a gondolkodási tevékenységet, amely akár teljesen meg is szűnhet. (...)
          A tobozmirigy külsején és belsejében lévő aranyragyogású szemcséket ici-pici drágakövekhez vagy kristályokhoz hasonlíthatjuk, melyeknek csodálatos tulajdonsága van. Ha az agyban valami esemény, észlelés, tapasztalat vagy hasonló dolog folytán gondolati tevékenység keletkezik, akkor ezt a külső tobozmirigy-kristályok egyike felfogja, rögzíti, majd befelé vetíti. A kristály a felvett gondolatképet azonban újra vissza is tükrözi, mégpedig különböző irányba.
          A tobozmirigy tehát olyan, mintha számtalan kis szemmel lenne befedve, amelyek gondolatokat vesznek fel, tartanak meg, tükröznek vissza, majd sugároznak ki. Ennek a kis szervnek így igen nagy hatásköre van. A tobozmirigyben lévő szemcsék olyan kristályok, amelyek az illető személy öröklött és karmikus állapotával függnek össze. A tobozmirigyre egyrészt a szülők és az elődök, tehát öröklött tényezők hatnak, másrészt a mikrokozmosz aurikus szférája, a karmikus tényezők. Összességében ez határozza meg a tobozmirigy mint észlelő- és felvevőszerv minőségét.
          […] A tobozmirigy felülről, a Szent Szellem számára a személyiségrendszerhez vezető kapu, alulról pedig a lélek számára szolgál kapu gyanánt. Magában kell foglalnia a kétszeres, kétpólusú királyságot – a királyt és a királynőt –, hogy az alkímiai menyegző tökéletesen nyilvánvalóvá válhasson. Hogy a szellem és a lélek valóban beköltözhessen a tobozmirigybe, ahhoz a magban, a terméselvben benne kell lennie:
– egyrészt az életmód miatt a világosságtól lelket kapott élet vetésének, termésének;
– másrészt a szellem vetésének, termésének, melyet a lipikából jövő hatalmas, izzó sugárzás árasztott az arany gömbre.”

Forrás:  Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője,
II. rész, a 12. és 30. fejezetből /A szöveg további internetes forrásai 1 ; 2

Jan van Rijckenborgh és a 
Lectorium Rosicrucianum

"1924-ben a Z.W. Leene (1892-1938) és J. Leene (1896-1968) testvérpár csatlakozott a Max Heindel által 1909-ben Oceanside-ban (USA, California) alapított Rózsakeresztes Társaság hollandiai tagozatához. A testvérek hamarosan a társaság legaktívabb tagjai lettek, és 1929-ben felkérték őket a hollandiai tagozat vezetésére. 1930-ban a Leene testvérekhez csatlakozott H. Stok-Huizer (1902-1990). Az együtt folytatott szellemi keresés eredményeként 1935-ben különváltak a Rózsakeresztes Társaságtól. Z.W. Leene 1938-ban meghalt, de J. Leene és H. Stok-Huizer folytatta a megkezdett munkát. Számos könyvet írtak, amelyeket Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri néven tettek közzé."
          A Lectorium Rosicrucianumnak több központja működik nálunk is, magyar nyelvű honlapján utána lehet olvasni J. Leene és a többi rózsakeresztes tag által elindított szellemi törekvéseknek. -forrás-
- P.S.: Ezen sorok írójaként semmilyen személyes ismerettel nem rendelkezek a Lectorium Rosicrucianum tevékenységéről, pusztán érdekességként és forrásmegjelölés gyanánt említettem meg a szervezetet.

Nincsenek megjegyzések: