Benézett az ablakon
És engem látott az ágyon.
Holdfény járta át
Alvó koponyám
Meztelen és mozdulatlan hevertem.
Álmodó szelfem
Besétált
És körbejárt.
Mintha ajtógombok fordulnának,
S szobákat tárnának fel
Fejemben.
Álmodó szelfem
Szemei kulcsokként
Villództak a sötétben.
Nem akadt kamra
Csontjaimban,
Mit ne tudtak volna kinyitni.
Álmodó szelfem
Átsétált
Lelkem keretrendszerén.
Fényeket kapcsolt fel, amint haladt.
Fekete volt és hideg
Kint az éj.
Álmodó szelfem
Az ágyon hevert.
Áhítattal félreálltam.
"De hát egyek vagyunk"
- szóltam. Mire ő:
"Azt hittem, tudod."
Írta: Jane Roberts, Az ismeretlen valóság - első kötet - 220. o.Fordította: Nemesi Nikoletta
